Kedves Látogató!

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon. Kérjük, hogy az üzenetében ne használjon különleges karaktereket! A kérdés sikeres beküldését egy zöld színű felirat megjelenése jelzi.

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 48 órán belül* történik

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Ha négyszemközt szeretne beszélni ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére. Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

 

* kivéve hétvégén és ünnepnapokon

Az onlinepszichológus.net csapata

Gyakran felmerülő kérdések pszichológus válaszol szolgáltatásunkkal kapcsolatban.

Érdekli miben segít az önismeret?


Kijelentem, hogy elfogadom az ÁSZF-et és az Adatvédelmi Szabályzatot.
Kijelentem, hogy elmúltam 18 éves. Kijelentem, hogy 14 és 18 év közötti vagyok, de a törvényes képviselőm hozzájárulásával használom ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelentem, hogy a törvényes képviselőm jár el helyettem.

Csak a *-al jelölt mezők kitöltése kötelező.


Kérjük, hogy a korábbi kérdések és válaszok közötti kereséshez adjon meg egy szempontot, vagy használja az oldal jobb felső sarkában elhelyezett keresőablakot.
Üdvözlöm!
Vannak gyermekkoromból furcsa emlékeim. Egyiknél ovis voltam még, arra emlékszem, hogy az ovis barátnőm apukája a gyerekszobában van velem, szégyent érzek s bűntudatot, félelmet s valamit csináltunk. De nem tudok visszaemlékezni, pontosan mire. A másik emlékem 9 éves korból van, elvitt kocsikázni strandról hazafelé menet család egyik barátja s egy kietlen helyre mentünk. S furcsa volt, én nem értettem a dolgot. Valamit csináltunk a kocsiban, nem emlékszem, mintha egy reset-et nyomtak volna. Csak érzésekre emlékszem, a félelemre, szégyenre, bizonytalanságra. Mindkét embert a későbbiekben többszörösen elítélték pedofílai miatt.
13 éves koromtól volt extrém anorexiám, vagdostam magam, depresszió, később borderline. Évek óta nem járok terápiára, boldog párkapcsolatban élek. De egyszerűen szenvedek, időről időre feltőrnek bennem a rossz érzések emiatt az események miatt. Anno a pszichológusom mondta, biztos történt abúzus. De én nem tudom elfogani, mert nem emlékszem! Imaginációt csináltunk, de nem volt jó, rémálmok gyötörtek, hallucinációk, pszichózisig jutottam egy alkalommal, így kiléptem a terápiából. Ennek már 4 éve, a pszichológusom nagyon zokon vette, szerinte mindent eldobtam, amit elértünk együtt.
Azért írtam, mert szeretném megkérdezni, hogy így olvasva ezt, Ön mit gondol? Történhetett valami? Egyszerűen tényleg nem emlékszem semmi konkrétra! Nagyon akarom tudni, de nem tudom erőltetni az emlékezést. De rettegek is tőle, mert nem akarok megint rémálmokat, hallucinációt. Meg a pszichológusom is 300 km-re él már tőlem. Nem lehet, hogy tényleg nem volt semmi, csak mivel sok volt a pszichés problémám, valamire rá kellett fogni? Vagy bemesélem magamnak s mivel sokat beszéltem ezekről, ezért ültetődött el bennem a kétely, hogy rossz dolgok történtek ott mégis? Egyébként alkoholista szülő gyermeke vagyok, két fogyatékos testvérem van, egyikük meghalt. Apukám gyerek koromban pornográfiát nézetett velem, újságokat is kaptam tőle, de ő sem bántott, nem emlékszem rá.
Bocsánat, ha össze-vissza írtam, nagyon csapongok most, meg szorongok, tudni akarom, de félek is tőle, meg nagyon zavarnak az érzések.
Köszönöm szépen a választ!
Mónika
Kedves Mónika!

Az, hogy egy szülő (vagy bárki más) pornográf tartalmat nézet a gyermekkel önmagában is szexuális bántalmazásnak minősül. Az időről időre fellobbanó rossz érzéseinek kell, hogy legyen valamilyen oka (akár ez, akár ezen kívül több egyéb bántalmazás) ezért javasolt lenne újra kezdenie a pszichoterápiát. Ennek során nem érdemes a múltra koncentrálni, erőltetni a felidézést, mert elménk pontosan tudja mit bír. Ahogy erősödünk, s szorosabbá válik a terápiás kapcsolat a terapeutával, szoktak előjönni "rég elfeledett" emlékek.

Üdvözlettel:
2019-07-22 00:37:59
Erőszak elszenvedése
Jó napot!
Minap kaptam meg a pszichodiagnosztikai eredményemet, amiben fel van sorolva pár olyan dolog, amit nem teljesen értek!
Az alábbiak:
Bűnözési hajlam II.skála Acting Out Impulzivitás-sk Szkizoidia sklálák szadisztikus fantazma.
Köszönöm a választ!
Kedves Kérdező!

Javasolt lenne a kapott eredményeket megbeszélnie azzal a szakemberrel, aki megállapította őket. Önmagukban ugyanis kevéssé értelmezhetőek és hasznosak az Ön számára. Én a diagnosztika során kapott eredményeket minden esetben felhasználom pszichoterápiásan, tehát az önismereti munka részeként átbeszéljük őket. Időigényes, de hasznos.

Üdvözlettel:
2019-07-21 13:28:57
Személyiségzavarok
Üdvözlöm!
Párom 10 ev utan elhagyott másfel hónappal ezelőtt. En 33 ő 31. Nem éltünk együtt ,ideje nagy részét édesanyjaval és a 23 éves öccsével töltötte.. akkor is ha velem volt. . Sosem mentünk nyaralni ,kirandulni ,szóralozni.. folyton csak velük telt a hétvégénk. Babat nem akart mondvan nem keresek méltón hozzá. . Voltak nő ügyei is es sokszor lekezelő volt velem Ezek hatasara elegge megkeseredtem es rosz kedvűvé valtam . Ennek ellenère én megis kitartottam mellette. Jo párszor elhagyott de az en kéresemre folytattuk.. aztan most legutobb azt mondta nem szeret es nem akar velem lenni.. en masfel honapon at kerestem es olyan lett velem mint egy idegen.. nem érdeklem.. most mar eljar otthonrol a haverjaival .. ugyan tagadja de biztos vagyok benne hogy más nő a fő indok.. Hallani se akar rolam mert ő élni akar es miattam nem tudott es en rontottam el mindent...
Jelenleg ott tartok hogy teljesen összetortem nagyon lefogytam. Üresnek es ertektelennek érzem magam. Ugy erzem mint ha egy oriasi darabot teptek volna ki belőlem. Baratok persze ilyenkor sehol es mindezt egyedul kell vegig szenvednem. De nagyon faj! Sajnos szeretem.. Nagyon nehez tartani magam. Mig en tönkre mentem ő vigan éli világát. Mit tegyek hogy ne menjek ra erre ?
Kedves Ágnes!
Megértem, hogy megviseli Önt a szakítás hiszen 10 ev hosszú idő ez egy nagy veszteség Önnek, akut gyászban van aminek megvan a maga folyamata. Ilyen helyzetben segíteni tud egy támogató terápia! Honlapunkon megtaláhato szakembereink közül is választhat, akik szívesen állnak rendelkezésére!
Üdvözlettel
2019-07-22 10:00:08
Egyéb
Kedves doktornő!
A segítségére lenne szükségem mert nagyon szenvedek. A problémám a következő kapcsolatfüggő vagyok de már nagyon régóta és érzem hogy egyedül nem tudok ezzel megküzdeni. Belebetegedtem ebbe nagyon rosszul érzem magam. Több mint másfél éve van egy 24 éves pasi akivel együtt vagyok én 31 éves vagyok szóval jóval idősebb és érettebb mint ő. Nekem ez a srác már nagyon sok szenvedést okozott és okoz is a mai napig is de akkor se tudok megválni tőle. Nagyon ragaszkodom hozzá és nem tudom elengedni. Csak harcolok és harcolok hogy működjön a kapcsolatunk de egyszerűen nem megy. Ő másképp gondolkodik mint én más a jövőképe mint nekem. Nagyon sok mindent átéltünk már együtt és többször is szakítottunk már de egy kis idő múlva mindig visszataláltunk egymáshoz. Ez egy ördögi kör sokszor úgy érzem amiből nincs kiút. Az a baj hogy szeretem őt vagy legalábbis azt hiszem de már nem vagyok biztos a saját érzéseimben sem. Csak egyet tudok hogy nem akarok egyedül lenni. Nekem kell egy társ mindenképp mert egyedül senkinek és semminek érzem magam. Szeretnék kigyógyúlni ebből a függőségből mert csak tönkretesz engem idegileg és lelkileg. Ön szerint mit kéne tennem? Keressek fel egy pszichológust? Szeretnék terápiára is járni nem tudom ingyen van e erre lehetőség. Nem tudok semmi másra koncentrálni csak a páromra és a kapcsolatunkra. Hiába dolgozom próbálom elterelni a figyelmemet róla valahogy akkor se megy. Mindig csak kettőnkre gondolok. Ha együtt vagyunk akkor csak veszekedünk marjuk egymást és csak idegeskedek miatta. Ha viszont külön vagyunk akkor meg borzasztóan hiányzik és nem találom a helyem. Mindent megteszek hogy kapcsolatba lépjek vele de ő sokszor nagyon bunkón viselkedik velem. Észrevettem hogy ő sokkal jobban elvan nélkülem mint én nélküle. Mindig csak idegesít engem felbosszant és akkor lehordom őt mindennek. Egyszer minden olyan szép és jó aztán hirtelen megváltozik minden. Nem tudunk hosszabb ideig boldogok lenni egymással ez a legnagyobb baj. Nem tudom mit kéne tennem de én nagyon szenvedek. Szeretném ezt a fiút végleg elengedni de egyedül nem megy segítségre van szükségem. Mert ha nem segít senki belefogok őrülni...
Kedves Marika!

Úgy gondolom érdemes lenne azzal foglalkozni,hogy Ön miért és mitől érzi úgy , hogy egyedül nem képes élni és hogy egyedül semminek érzi magát? Egy pszichoterápia valóban sokat segítene a problémáján! Ingyenes terápiára TB alapon van lehetőség. Minden városban van szakrendelő, ahol bizonyara vannak pszichológusok illetve a pszichiatriai osztalyon is van ambuláns ellátás, nézzen utána, hogy mik a lehetőségei lakóhelyén!
Üdvözlettel
2019-07-22 08:23:01
Párkapcsolati problémák
Tisztelt doktor úr!

Majdhogynem egy éve kezdtem szorongani, ám azóta már nagyrészt sikeresen leküzdöttem. Mégpedig egy internetes videónak köszönhetően, amelyik az "elengedés" technikájáról szólt. Ez valóban használ, de 2-3 naponta mindig rámtör a szorongás, és ezekután időre van szükségem, hogy újra összeszedjem magam. Néha szorongásom abból fakad, hogy megkérdőjelezem az "elengedést" ezáltal elkezdek félni attól, hogy visszaesek.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a legjobb mód a megoldásra egy pszichológussal való beszélgetés lenne, ám a szüleim sajnos nem veszik komolyan a problémát addig, amíg annak látható jelei nem lesznek. Év elején az első dolgaim közé fog tartozni az, hogy felkeressem az iskola pszichológust.
Hogyan tudnám addig is stabilabbá tenni a hangulatomat, hogy ne törjön rám a szorongás 2-3 naponta?
Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező!

Leveléből nem derül ki, hogy milyen helyzetekben érez szorongást. Az elengedés technikája hasznos lehet, amennyiben tudja, hogy mit és hogyan szükséges elengedni. Lényeges szempont, hogy milyen helyzetekben tör Önre a szorongás,, milyen érzésekkel jár, és milyen gondolatokkal. Ezek mentén pontosabban lehet feltárni a szorongások okait. Relaxációs technikákat javasolnék, amik segítségével a szorongás enyhíthető. Főképp egyszerű légzés kontrollon alapuló módszerek lehetnek hatásosak. Javaslom én is, hogy iskola kezdéskor keresse fel a pszichológust, de addig is próbáljon meg szüleivel beszélni a problémáról. Mondja el nekik, hogy Ön számára zavaró ez a helyzet, és ha nincs is látható jele,Önnek megterhelő lelkileg, érzelmileg.

Üdvözlettel
2019-07-21 22:32:52
Félelmek, szorongások
Kedves Ádám,

Van egy 11 hónapos anyatejes kisfiam, első gyerekünk, sokáig azt hittük nem is lesz amikor mégis eljött:) nagyon szeretjük, hisz ő egy csoda. Egy kis energia bomba, kíváncsi, barátságos, okos, türelmes. A gondom viszont a férjemmel van; lehet, hogy féltékeny?...nem rég kezdődött a kisfiamnál az, hogy ha elmegyek mellőle ( másik helységbe) teljesen kétségbe esve üvölt (tudom, hogy ez lehet a szeparációs félelem), a lényeg, hogy a közelébe legyek, valahol, de ott, és ilyenkor a férjem nem képes megvigasztalni de igazából már az első görbülő szájos arckifejezést sem jól reagálja szerintem és a kicsi ettől is üvölt és a helyzet inkább rosszabb lesz. Szóval ilyenkor felkiált , hogy kb. : naaaa neee már megint !!!!! És ideges lesz mert a fiam kétségbe esve sír. És mire vissza térek a szobába én is megkapom a szemrehányást ( szerintem mert féltékeny), hogy elrontom a gyereket mert csak engem akar, őt ( az apját) nem is szereti csak anyát. Nos, azt hiszem a férjemnek kéne pszichológus, hogy kikezelje ezt nála de addig is kérem adjon tanácsot hogyan védjem meg magam, és a férjem hogyan kerülhet szorosabb kapcsolatba a kicsivel. Én azt gondolom, hogy normális a kisfiam reakciója hisz születése óta szinte mindig vele vagyok, még szopizik, és sokat játszunk, nagy felfedezéseket tesz, és ha utazunk is és esetleg minden idegen, én mindig ott vagyok biztos pontként. A férjem is sokat játszik vele, bár ő nem érez rá annyira, hogy mi vicces, vagy figyelem felkeltő, és sokszor azon is megsértődik a férjem, ha a kisfiam éppen mást akar játszani. Nekem ez nem probléma, ha pont máshoz van kedve akkor azt játszuk amit ő akar, de a férjem ebben az esetben is inkább átadja nekem, hogy akkor játszak én vele ha vele nem akar. Pedig nem erről van szó. Sokat gondolkodtam és szerintem talán türelmetlen vele és rosszul esik neki, hogy nekem könnyebben megy a picurkával minden mint neki. Mit tehetnék?

Üdv: Eni
Kedves Enikő!

Először is engedje meg, hogy gratuláljak a fiához! Főleg szoptatás időszaka során, de más esetben is, a babáknak még nincs meg az én tudat, mint egy felnőtt embernél. Számukra születéstől kezdve az elsődleges kötődési személy, nem egy külön ember. Diádikus kapcsolatban látják az anyát. Ilyenkor az apáknak nehéz elfogadni, hogy nem csupán a gyermekükkel lévő kapcsolatuk sem ugyanaz, hanem a párjukkal is megváltozik a viszony. Kicsit kirekesztve érezhetik magukat. A türelem egy nagyon fontos dolog. A baba még nem ért mindent maga körül, és nem minden fog ugyanolyan hatást kelteni nála. Lehet valami vicces és érdekes az egyik napon, míg a másikon már nem igazán. Javaslom, hogy nyugtassa meg a párját, hogy ne aggódjon, a gyermekük szereti őt is, csupán számára még nem úgy látszanak a dolgok, amilyenek valójában. Számára még az anya a legfontosabb, és természetes, hogy ha kimegy, eltűnik akkor sírni kezd. Ilyen esetekben is a türelmes megnyugtatás hatásos lehet. Közösen is próbáljanak eltölteni időt. Hármasban játszanak, és így lassan kialakul majd egy triád, ahol már az apának is több szerepe lesz.

Üdvözlettel
2019-07-21 21:48:13
Gyermeknevelési nehézségek
Kedves Válaszadó!
A szolgáltatásban dolgozom, és vendégekkel foglalkozom, akik időre kell, hogy érkezzenek, mert az én időm is kötött, meg egymáshoz képest is fontos a pontosság.
Van egy vendégem, aki mindig zárás előttre kér időpontot, de legalább 20 percet, akár fél órát is késik. Minden egyes alkalommal. Az üzlet este 8-ig van nyitva, de a késés miatt fél 9 előtt sosem végzek. Úgy érzem, ezzel a tiszteletlenségét is mutatja felém. Nem igazán vesz emberszámba.
Azt szeretném kérdezni, hogy hogyan adhatnám tudtára, anélkül, hogy megsérteném, hogy legyen szíves pontosan érkezni!
Kérem segítségét!Köszönettel: Gabi
Kedves Gabi!

Szolgáltatások esetén az idő természetes, hogy kötött és fontos dolog. Bár leveléből nem derül ki, hogy milyen szolgáltatásról van szó, sok esetben az emberek nem foglalkoznak mások idejével. Javaslom, hogy időpont foglaláskor hangsúlyozza a levelében említett személynek, hogy a pontos érkezés lényeges, mivel Önnek utána is van elfoglaltsága és kötött az idő. Számára is egy meghatározott idő áll rendelkezésre és ha késik akkor nem tudja kitolni az idő intervallumot. Amennyiben ő abban az időben csak akkor tud érkezni, javasoljon számára egy másik megfelelő időpontot.

Üdvözlettel
2019-07-21 12:16:33
Kommunikációs problémák
Tisztelt Pszichológus!

Egy semmiképp nem átlagos tinédzser fiú vagyok, aki nem igazán érti saját magát.. ezzel kapcsolatosan lennék kiváncsi az Ön véleményére.

Mindig is maximalista egyéniség voltam, a lelki problémám gyökerei valószínűleg 7 éves koromig, az iskolába kerülésig nyúlnak vissza. Előtte ugyanis 5 évesen megtanultam írni/olvasni és -környezetem hatására- megfogadtam magamban hogy az elkövetkező esztendőket teljes mértékben ismereteim bővítésének szentelem, tehát mindenkitől elszakadtam testileg és érzelmileg. Néhány hónappal később indokolatlanul lefogytam -> megoldani később sem sikerült, akaratom ellenére mindig többet mozgok mint eszek. Szociális szempontból (14 éves koromig) mindössze annyit tettem hogy egy osztálytársammal néha beszélgettem, nehogy én váljak a beszólások célpontjává. Nagyjából ekkortól kezdődött el -az idő múlásával fokozatosan erősödő- folyamatos fáradtság/bódultság (vérhiány a fejben, de nem fizikai betegség) kialakulni és ezóta elég jól el tudok magamban társalogni. Harmadikos koromban nyertem először országos versenyt és mivel nem tartottam előnyösnek edukációs szempontból a dicséreteket, -az érzésekkel együtt- megtanultam ignorálni őket. Nagyjából 2016 első fele óta alvási problémáim vannak, elég gyakran arra kelek hogy melegem van. Hetedikesként (abból az okból, hogy a kitűnőkkel szembeni elvárások teljesítéséhez konkrétan tanulnom sem kellett) elkezdtem közösségi státuszommal kapcsolatosan munkálkodni. Ekkor döbbentem rá először is hogy milyen jó vagyok megtévesztésben:
-a "barátaim" (senkit nem tekintek többnek egy átlagos idegennél) viccesnek tartanak, noha én nem nevetek semmin (őszintén)
-az az ember voltam (és vagyok) aki alig szólal meg, beszélgetést ritkán kezdeményez, nincs külön hajstílusa, szemüveges (akkor kb. fél éve), mégis sikerült elérnem hogy akár szünetben, akár tanítási órán nyugodtan aludhassak -senki nem zavar.

Később pedig hogy mennyire nem értek az emberekhez:
-sok lány úgy kezdett el rám tekinteni, mint "egyetlen normális" és a velem való kapcsolatuk elmélyítésén dolgoznak, de számomra azért van egy határ (azóta se tudom, hogy jöjjek ki ebből a helyzetből véleményromlás nélkül)
-gyakran elmegyek táborokba, kirándulásokra (a szüleim miatt, mivel nagyon befelé fordulónak titulálnának) és tulajdonképpen nem is beszélek senkivel, nincs hozzáfűznivalóm, nem szeretem a közösségeket

A stresszt nem ismerem, érzések közül is csak ritkán veszek észre magamon egy kis dühöt. Nagyjából az idei év kezdetétől nem tudom miért létezzek, elgondolkozok azon hogy esetleg véget vessek az életemnek (bár sejtem hogy nem teszem majd meg) már nem tervezek semmi hosszú távút, a tanulástól is elment a kedvem. Zenét, éneket mindig is utáltam, de nagyjából két hónapja rátaláltam a minimal techno stílusra, azóta az az egyetlen dolog amit "szeretek". Jelenleg egy nyári napom úgy néz ki, hogy felkelek, olvasok (újabban laptopon, mivel könyvből sincs végtelen) és zenét hallgatok -eközben testvéreim és anyám elvannak a számítógépeik előtt, apám pedig dolgozik- majd lefekszek.

Összegezve itt a dolgokat afelől érdeklődnék különösképpen, hogy milyen mentális betegségek érinthetnek?

Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!

Köszönjük megkeresését! Leveléből elég sok részlet kiderül. Azonban gyermekkorából csak a teljesítményeket említette meg. Bennem felmerülő kérdés, hogy az akkori eseményeket hogyan élte meg, milyen érzelmek voltak még akkor. Most miért érez dühöt. Mentális betegséget meghatározni levele alapján nem lehet. Javasolnám, hogy keressen fel egy pszichológust, ahol részletesebben beszélhetne a leírt eseményekről és gondolatokról is. Munkacsoportunk szakemberei is rendelkezésére állnak.

Üdvözlettel
2019-07-21 03:43:43
Önismeret
Kedves "segítő"
27 éves fiammal való problémák miatt írok Önnek. Úgy hiszem elég nagy a baj.Sajnos nem tudom meggyőzni egy szakemberrel való találkozáshoz, s nem tudom mlyen irányba indulhatnék tovább..." 12 éves volt,amikor a elváltunk,azóta velem él.A válás után volt egy 10 éves kapcsolatom,így éltünk hárman,de 2104- ben külön váltunk,azóta ketten vagyunk.Kb egy éve kezdett el nagyon "furcsán" viselkedni. Egyik napról a másikra otthagyta a munkahelyét, most egy barátja családi vállalkozásánál dolgozik. Mondhatom,hogy nyugodt,békés környezetben élünk,de az utóbbi időben több konfliktusunk volt, amit legtöbbször az Ő magatartása,a dolgokhoz való hozzáállása váltott ki.Mindig zárkózott,visszahúzódó fiú volt, tanulási problémákkal is küszködtünk,ami miatt kétszer is voltam Vele Nevelési tanácsadóban.Ott az az "eredmény született",hogy valóban el van maradva a korosztályához képest,de pár év és majd szépen felzárkózik.Tavaly nagy sebbel lobbal elköltözött albérletbe,ahonnan 5 hónap múlva haza jött,mert szerinte valamit beleraktak a lakótársak az ételébe,amitől Ő rosszul lett.Még a Rendőrségen is tett bejelentést. Idén februártól újra velem él, de csak rosszabbodott a helyzet,Ellenséges velem,kulcsra zárja a szobáját,szinte semmilyen módon nem akar velem kommunikálni,borzasztó ez az egész.Nem eszik az ételből ,amit készítek,sőt azt feltételezi,hogy én beletettem valamit az ételébe. Folyamatosan próbálok vele beszélgetést kezdeményezni,de ez pár mondatban kimerül és már zárja is a szobáját. Teljesen az ellenségének tekint. Sajnos most tudtam meg,hogy a gyerekkori baráti társasággal is összeveszett. Ők is mondták,hogy mostanában nagyon furcsán viselkedik.Pedig nagyon szerették Őt,hosszú évek óta jó barátságban voltak, Aggódóm,szeretem a gyerekemet,az Ő érdekében szeretnék mindent megtenni. Először megígérte,hogy eljön egy pszichológushoz,aztán közölte,hogy nekem kell menni,mert "én változtam meg", "nem olyan vagyok ,mint régen".....először arra gondoltam ez valami pánik,ami ebben a korban előfordul, leválás a szülőtől...nagyon sokat olvastam ezekről a dolgokról,de azt gondolom itt súlyosabb dologról van szó.Mivel felnőtt fiatalemberről van szó,akinek nem foghatom a kezét,hogy márpedig megyünk, a megfelelő szakemberhez, nem tudom mit tehetnék...ebben kérném a segítségét. Nagyon aggódom.

Köszönettel
Ilona
Kedves Ilona!

Megértem aggódását a fia iránt. Nem jó érzés látni egy anyának, ha gyermekével ilyen dolgok történnek. Mindenképp javasolnám a szakember felkeresését. Ha fia partner abban, hogy Ön menjen pszichológushoz, akkor talán megoldást jelent az, ha elsőként mindketten elmennek. Fia talán így együttműködőbb lesz az első lépés terén. A másik esetleges megoldás, ha itt az online felületen keresztül jelentkezik be fia, így elsőként nem kell elhagynia szobáját. A későbbiek során pedig talán tud további lépéseket tenni. Erőltetni azonban nem javasolnám, hiszen akkor teljesen elzárkózik majd.

Üdvözlettel
2019-07-21 12:09:41
Személyiségzavarok
Lehet köze a visszahúzódó nárcisztikus személyiségemnek ahhoz, hogy nem akarok párkapcsolatot?
Imádok nőket csábítani, de ha komolyabbra fordulna a dolog megtorpanok. Bejön hogy sok nőnek tetszek.
De rettegek az intimitástól. Sőt a szextől is, nem igazán szeretem az érintést. Nagyon vágyok már a szexre, de nem bírnám ezt az intimitás dolgot.
Amúgy nem szeretem ha a péniszemhez hozzá érnek, kellemetlen érzés...
fiatalabb olyan 11-12 éves lehettem, amikor egy lány barátom rám mászott és elkezdett ott fogdosni és rossz érzés volt kicsit be is pánikoltam... bármikor amikor vissza gondolok erre elfog egy ilyen kellemetlen érzés belül...
A legtöbb nő szerint helyes pasi vagyok, elegáns, jól öltözött.
Tetszik az is hogy ha például interneten ismerkedek, némelyik nő az intim testrészeiről küld képet.
Vagy simán visszajelez hogy tetszek neki, milyen helyes fiú vagyok. De amikor komolyabbra fordulna a dolog visszahúzódok.
Most is találkoznék nővel, mennék hozzá a házába bulizni, szexelni, de tartok tőle. Megtalálom az ilyen nőket, akik benne vannak ilyesmiben, jelenleg 3 ilyen nővel chatelek, beszélgetek akikhez mennék 30,40,50 évesek.
Ha csak én érek hozzá a nőhöz akkor biztos jó.
a 30-40-50 éves nők tetszenek, a korom beliek nem. Tetszik az anya-fia felállás.
Előfordul hogy napi 3-4 szer önkielégítek, sok pornót nézek.
Tele vagyok kielégítetlen vágyakkal. Annyira hogy a fantáziám nagyon élénk és gyakran elrugaszkodok a valóságtól. Ha végre szexelnék egy jót akkor enyhülne a vágy? Mert nagyon kínzó már.
Attól is tartok, hogy megszégyenülnék.
Kedves Kérdező!

Köszönjük bizalmát! A sok kielégítetlen vágy, valóban feszültséget okozhat, és nehéz így a kapcsolatokba bizalommal bele lépni. Javaslom, hogy ne a pornó segítségével oldja fel ezeket a belső konfliktusokat. A traumatikus események és a kialakult szexuális problémák miatt javasolnám, hogy keressen fel egy szakembert. Munkacsoportunk pszichológusai közül is választhat. Négyszemközti helyzetben könnyebb a problémát feltárni és megoldást keresni.

Üdvözlettel
2019-07-21 11:20:51
Szexuális zavarok
Üdvözlöm!
Hogyan lehet elérni egy férfinál, hogy rájöjjön, hogy nem mindig úgy jók a dolgok, ahogy ő elképzeli. Nem szeretném ezt konkrétan a fejéhez vágni, jobban szeretném ha magától jönne rá, hogy nekem is lehet illetve az én meglátásaim is lehetnek jók. Hogyan vezessen rá erre?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!

Az asszertív kommunikáció nagyon fontos a párkapcsolatokban. Az én közlések során nem vádaskodunk és nem személyes kritikát fogalmazunk meg. Pusztán közöljük a másik féllel az általa tett vagy mondott dolgokra megjelenő érzéseinket. Kérni pedig ugyanilyen formában kérünk. Egyszerű példaként, ha párunk nem vitte le a szemetet, akkor nem úgy reagálunk, hogy: „Már megint nem vitted le a szemetet, lusta vagy!” Hanem: „Tele a szemetes, kérlek letudnád vinni, mert én nagyon fáradt vagyok és hálás lennék.”
Javaslom, hogy párjával is hasonló közlés formában beszélje meg gondolatait, érzéseit. Ha nagyobb hangsúlyt kapnak a viselkedései miatt kialakult érzései, akkor lehet jobban odafigyel majd a jövőben.

Üdvözlettel
2019-07-21 10:21:13
Párkapcsolati problémák
Üdv, mostanában elég zavaró alvászavarok léptek fel, hajnali 4ig nemtudok aludni majd délután 2-3 körül kelek, napok óta a közöny szóval jellemezném magam. De ez váltakozni szokott, mármint egyszer energikus vagyok pozitív világszemlélettel, egyszer pedig egyfojt lehangolt, érzéketlen, sokszor oktalan bűntudatot érzek, néha könnyek gyűlnek a szemembe (szintén ok nélkül), kiváncsi vagyok egy szakember véleményére ezzel kapcsolatban, ha kapok választ előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!

Köszönjük megkeresését! Az állandóan változó hangulat kimeríti az embert testileg és lelkileg is. Javaslom, hogy keressen fel egy szakembert, ahol részletesebben tud beszélni a hangulat ingadozások formáiról és gyakoriságairól. Pszichiátert vagy klinikai szakpszichológust javasolnék.

Üdvözlettel
2019-07-20 22:35:58
Lehangoltság, levertség
Kedves Segítő!
Többször éltem már át olyat, hogy párkapcsolat végén elutasítottak. Konkrétan megmondta, hogy nem akar kapcsolatot és én ezt követően is akartam és próbáltam visszaszerezni. Ezzel több hónapos kínlódást biztosítva magamnak.
Miért lehet az, hogy nem akarom tudomásul venni az elutasítást. Nem értem meg, hogy nem.
Tehetek valamit?
Kedves Kérdező!

A kapcsolatok lezárásakor az elutasítás egy nehezebben kezelhető érzés, mint a közös döntés. Ezeket érzelmileg kevésbé tudjuk elfogadni, mint hogy ha mi is egyetértenénk a döntéssel. Ilyen kérdések esetén az önismeret fejlesztése egy elengedhetetlen dolog. Fő kérdésekként a következők fogalmazódtak meg bennem: Milyen érzések kísérik a szakítást Önben? Milyen a lezárás abban az esetben, ha Ön is a kapcsolat végét szeretné? Más kapcsolataiban hogyan kezeli a nemleges válaszokat?
Ha úgy érzi, hogy szeretné mélyebben ezt a területet feltárni, akkor keressen fel egy pszichológust. Munkacsoportunk szakemberei közül is választhat.

Üdvözlettel
2019-07-20 18:24:37
Párkapcsolati problémák
Jó estét. Kétségbe vagyok esve és senkihez sem tudok fordulni:(
A problémám az, hogy egyszerűen szomorú vagyok. Nyilván ennek rengeteg oka van. Ott van a családom akik nem értenek meg egyáltalán ha az érzéseimről van szó, mert elintézik annyival, hogy:"haggyad már a hülyeségeid, túl gondolsz mindent"
Sokszor az iskola is közrejátszik ebben a dologban, mert félek a jegyektől mégha tanulok is. Sajnos tényleg nincsenek őszinte barátaim sem. Ha vannak is és problémával fordulok, csak a rossz irányba terelnek. Sajnos egyedül vagyok a szobámban nagyon sokáig és csak arra várok hogy a párom visszaírjon, vagy keressen valamilyen formában. Amit meg is tesz. Hív, ír, keres, meglátogat, szeret, törődik velem, a kedvemben jár. Ezt én is megadom neki, de valahogyan mégis szomorú vagyok és bizonytalan sok mindenben. Nem arról van szó hogy nem szeretem, mert biztos vagyok benne hogy imádom. És tudom hogy ő is engem. De ha velem van, vagy távol akkor is érzem a magányt és a szomorúságot. Nem tudom magam jól érezni sehol és senkivel sem anélkül hogy ne beszélnék vele valamit. Ő ezt megtudja tenni de én nem. Irigykedem rá egy kicsit ilyen téren. És hiába minden tökéletes vele, mégis félek hogy elveszítem valamiért vagy hogy megcsalna vagy valami. Pedig erre nem adott okot soha és rengetegen megerősítettek ebben főleg a családja hogy nem ilyen. És én is tudom hogy nem tenné meg, de valamiért mégis félek és ez jár a fejemben. Mikor velem van akkor nem érzem ezt. Viszont eggyütt még nem lakhatok vele mert vannak kötelezettségeim mint a suli például. Az is baj hogy nagyon érzékeny vagyok, hamar megsértődöm apró dolgokon is és nagyon sokat sírok akkor is ha minden rendben van mindennel és mindenkivel. Nem értem hogy miért vannak ezek a negatív dolgok bennem:( ha minden rendben akkor is félek mindig valamitől. Egyszerűen szeretnék pozitív lenni és jól érezni magam a bőrömben:(
De ez szinte nálam lehetetlen:( Sokszor már ezt sem merem mondani neki hogy szomorú vagyok vagy hogy sírtam, mert félek attól hogy ezekkel eltolom magam mellől. Pedig ezt is tudom hogy nem tolnám el de mégis félek ettől is. Sokszor én már nem is tudom mit csináljak vagy hogy van-e értelme egyáltalán élnem is mert egy bonyolult puzzle vagyok amit senki nem tudna kirakni. Még én magam sem. Mit tegyek? Kérem szépen segítsen valahogyan, maga az utolsó reményem:(
Kedves Kérdező!

Köszönjük bizalmát! A negatív érzésekkel megküzdeni nagyon nehéz dolog, főképp ha egyedül érzi magát az ember. Megértem, hogy magányosnak és kilátástalannak látja a helyzetét, de mindenképp beszélgessen párjával. Az érzéseinket kifejezni fontos dolog. Nélküle ürességet, és akár nagy feszültséget is tapasztalhatunk. Párja nem hinném, hogy elhagyná azért, hogy őszintén beszél neki gondolatairól, bánatairól. Javaslom, hogy próbáljanak meg közös aktivitásokat találni, ahol Ön is fel tud töltődni. A reménytelenség érzése miatt, mindenképp javasolnám hogy keressen fel egy szakembert. Ha lehetőségei csak úgy engedik, akkor iskola pszichológust is felkereshet. Fontos, hogy beszéljen valakivel gondolatairól! Minden emberi lélek bonyolult, de nem megfejthetetlen.

Üdvözlettel
2019-07-20 01:25:03
Egyéb
Jó napot kívánok!
En 5 evvel ezelőtt megismertem egy 16 eves fiut. Masfel evig együtt voltunk, de sajnos csaladi problémák miatt elvaltak utjaink.
En folyamatosan kerestem őt, és mentem utána, mert nem tudtam feldolgozni a hiányát.
2017 ben megismertem egy sracot akivel ismét egyutt voltam másfél évig, de nem tudtam beleszeretni, mert akárhova neztem, akarmit csináltam, csak a volt párom volt az eszemben.
Mai napig beszelgetek vele. Es talalkozni is szoktunk.
Ő azt mondogatja hogy velem tervezi a jövőjét, és ha megvarja míg elvegzem a sulit.
A viselkedeseben is ugy latom, ugy érzékelem hogy szeret de kapcsolatot jelenleg nem akar.
A legfőbb problémám az az, hogy még amikor egyedül is vagyok itthon, akkor is rajta kattog az agyam. Folyamatosan úgy erzem hogy itt van velem. Es neha ez megnyugvást is okoz a szamomra.
Lehet hogy mar megbolondultam?..... Nem thdok kimenni belőle..
Kedves Kérdező!

Nehéz úgy végleges döntéseket hozni, hogy valójában a kapcsolat érzelmileg még tart. Ahogyan látom leveléből, Önök még érzelmileg kapcsolatban állnak. Rendszeresen találkoznak, beszélnek. Javaslom, hogy egymásnak őszintén beszéljenek érzéseikről. Az érzelmek terén nem akadályozó tényező az iskolai végzettség. Ha azonban nem működik a kapcsolat, akkor fontos ezt is kommunikálni a másik fél irányába. Bennem kérdésként jelent meg, hogy mit érez mikor a volt párjára gondol. Mit érzett, mikor együtt voltak, és valójában mi volt az oka hogy szakítottak?

Üdvözlettel
2019-07-18 07:24:02
Párkapcsolati problémák
8 éve élünk együtt sajnos szakításra került a sor . Ő szakított. A lakás az övé így 2 problémával néztem szembe se ő se hol lakni összetörtem . Van 1 15 éves nagylányom . Jelenleg van esély nincs esély játékot játsszunk. Még együtt élünk amíg nem találok megoldást .
Kedves Kérdező!

Egy szakítás mindig nehéz döntés, főleg érzelmileg. A nyolc év hosszú idő, amely alatt eléggé kötődni tudunk a másikhoz. Elsőként javaslom, hogy saját magában döntse el, hogy mit is szeretne. A játszmázás egy mindkét félnek veszteséggel járó döntés. Egyikük sem tudja így lezárni, sem pedig megoldást keresni. Talán Önnek a legfontosabb az önálló életvitel megteremtése lenne. Javaslom közösen, volt párjával beszéljék át helyzetüket és hozzanak végleges döntést. Ha ebben segítséget kérnek, párkapcsolati tanácsadásra eltudnak menni egy szakemberhez.

Üdvözlettel
2019-07-17 15:46:32
Párkapcsolati problémák
4 hónapja együtt lakom a barátommal és betegesen féltėkeny vagyok. Zavar, hogy sok rövid kapcsolata volt (max. 5 ėves) és amikor kėrdezem tőle, hogy miėrt nem volt hosszabb, nem akar beszélni róla. Nem tagadja hogy érdeklik a nők, függetlenül attól, hogy párkapcsolatban ėl. Több exével is kapcsolatot tart, eggyel közülük találkozni is szokott. Folyamatosan mondogatja, hogy szeret ės velem akar maradni, de nem tudok hinni neki. Hallgatózom mikor telefonál, de eddig semmilyen kompromittálot nem hallottam. Akárhányszor felmerül egy női név, azonnal gyanakodni kezdek es veszekedėst provokálok. Szeretnék úrrá lenne a féltékenysėgemen, de nem tudom hogyan csináljam. Én 52 éves vagyok, ő 58.
Kedves Kérdező!

Köszönjük megkeresését! Az állandó féltékenység nagyon kimerítő érzelmileg. A folyamatos készenléti helyzet nagy szorongáshoz tud vezetni, megértem hogy ez frusztráló Önnek. Ami bennem felmerült a levele alapján, hogy Önnek miért tekinthetőek rövidnek a több éves kapcsolatok? Mi az, ami elbizonytalanítja párjával szemben? Korábban is érzett így a kapcsolataiban? Milyen érzéssel tölti el, mikor rájön hogy semmi kompromittálót nem hallott meg? A saját önismeretünk egy kapcsolat során nagyon fontos. A fenti kérdések mentén elindulva lényeges szempontokat lehet feltárni. Amennyiben szeretné jobban megérteni érzéseit, javaslom, hogy keressen fel egy pszichológust. Munkacsoportunk szakemberei is rendelkezésére állnak.

Üdvözlettel
2019-07-19 19:49:50
Félelmek, szorongások
Kedves Ádám!
Párommal több mint 1 éve vagyunk együtt, de úgy érzem valami nem oké. Mindketten nemsokára 30 évesek leszünk, nem tudom, hogy ez számít-e. Nem iszik, nem szed semmit, dolgozik, rendszeresen sportol.

Ha minden rendben vele, akkor nagyon jó napjaink vannak, de sose tudom előre, hogy munkából hazaérve aznap mi vár, kicsit mintha vékony jégen állnék.
Kapcsolatunk elején már volt is konfliktusunk, a barátaimmal buliztunk, és hirtelen elkezdett lökdösődni, mikor rászóltam, elhordott mindennek... majd később sirva kért bocsánatot, és mesélte el a problémás gyerekkorát, így a viselkedését ennek tudtam be (bántalmazó alkoholista apa).

Azóta is rendszeres (kb 2 hetente 1x), hogy egy konfliktust kiabálással, sértegetéssel és vádaskodással old meg, iszonyatosan agresszív, de csak verbálisan. Egyszer fel is pofoztam mert már nem birtam, annyira mondta, pedig esküszöm sosem ütöttem még meg senkit.
Veszekedések után persze mindig sajnálja... ha el akarok költözni, jön a bocsánat, stb.

Azóta feltűntek még a következő problémák is: társaságban sokszor közbevág más szavába (azt mondja nem is veszi észre), vagy feltűnési vágya van (boltban nekiáll csapkodni), ha olvas valami szöveget vagy hall valamit, nem tudja visszamondani mi volt (pl. feliratos filmek), nagyon rosszul alszik, folyton fáradt, ilyenkor nagyon kötekedik. Ha teljesen higgadtan próbálok megbeszélni vele valamit, pillanatok alatt ideges lesz, és elmond mindennek.
Vezetésnél is van figyelemzavara, sokadjára is lett meg a jogsija, és kétszer volt koccanásos balesete.
Lassan kezdek elhidegülni tőle, de ezt nem akarom, szeretném megmenteni ezt a kapcsolatot.
Mondtam már neki többször, hogy menjünk el pszichológushoz, együtt akár, de nagyon nem akar.
Mióta kiköltöztünk külföldre, egy picit ritkábbak a dühkitörései, de még így is szörnyű.
Hogy tudnék segíteni magunkon? Van esetleg valami megoldás erre a szakításon kívül?
Köszönöm szépen előre is a segítséget!
Kedves Kérdező!

Megértem, hogy Ön számára ijesztő ez a helyzet. Nehéz úgy higgadtan beszélni valakivel, ha nem tudjuk kiszámítani érzelmeit. A traumás gyermekkor valóban okozhat felnőttkorban problémákat, akár hangulat ingadozásokat, vagy irritáltságot. Azonban a részletesebb átbeszélés érdekében javasolnám, hogy keressenek fel egy szakembert. Írta, hogy párja nehezen szánja rá magát, itt az őszinte kommunikáció segíthet. Bizonyára őt is zavarják ezek a hangulat ingadozások, irritáltságok. Fontos, hogy ő is motivált legyen a változásra. A külföldi tartózkodás miatt, a mi munkacsoportunk pszichológusait is nyugodtan felkereshetik.

Üdvözlettel
2019-07-18 11:55:14
Indulatkezelési problémák
Üdvözlöm,
88 éves anyosommal vannak komoly gondjaink.Már demenciában szenvedett nem állandó jelleggel,de elesett ,medencetörés,mütét,és ez teljesen megzavarta,állandó jelleggel mashol képzeli magát,megfeledkezik arrol hogy hol van ,mi történt vele.Nem tudjuk hogyan kezeljük helyesen,hogy viselkedjünk vele.hagyjuk rá,vagy mondjuk meg neki mikor félrebeszél.legyünk engedékenyek vagy keményebbek?mikor ráébred hogy mi van vele szomoru,és van hogy elsirja magát.nem merjük 5 percre egyedül hagyni.
Kedves Éva!
Valóban nehéz helyzet az amikor egy családtagunk kezd leépülni szellemileg, sajnos a demencia nem gyógyítható betegség.
Azt javasolnám inkább legyenek vele engedékenyek, türelmesek!
Amennyiben nagyon megnehezíti az Önök életét érdemes lehet elgondolkodni az otthonba valo elhelyezésen, ahol folyamatos felügyelet alatt van és Önök is nyugodtabbak lehetnek, hogy tudják biztonságos helyen van!
2019-07-17 12:22:17
Egyéb
Férjem első házasságából származő 20 éves fia velünk él. A fiút megviselte apja válása, bár ez már hét éve volt. Édesanyjával csak kb. 3 éve rendezte kapcsolatát, bár soha nem adott hangot annak, hogy haragudna amiatt, hogy az anyja elhagyta őket. Zárkózott, visszahúzódó természetű. Zárkózottsága sokszor szószerinti: szobájából csak akkor jön ki, ha éhes vagy WC-re megy. Nagy problémát jelent elképesztő trehánysága, sokszor inkább igénytelensége környezetére, ehhez persze párosul nagyfokú passzivitása, lustasága , ez utóbbi sokszor nyilvánul meg abban, hogy hosszú órákon -8-10 óra - keresztül fekszik az ágyon semmittevéssel, telefonnal a kezében. Külső megjelenésére sokat ad, azonban környezete koszos, elhanyagolt, feltünően rendetlen, átlag ember számára elviselhetetlen. Barátnője három éve van, de a helyzet semmit nem változott, inkább a lány simult bele az életstílusába. Komoly aggodalomra ad okot, hogy évek óta sötét szobában, bezárkózva szeret lenni, nyáron is csak határozott fellépésünk esetén változtat ezen és húzza fel a redőnyöket. Kevés baráttal rendelkezik, nagyon ritkán jár szórakozni, barátnőjét is inkább passzivításban tartja. Kerüli a konfliktusokat, még a határozott szülői fellépés esetén sem reagál, szinte nem szól semmit, nem védi meg magát. Rendszerint jelez, ha megszólítjuk, vagy kérünk tőle valamit, de röviden hárít. Nagyon gyakran mondja, hogy "nem tudom", még olyan helyzetekben is, amikor ez a válasz a kérdéshez nem passzol. ( Miért nem vitted ki a kutyádat? "Nem tudom!", Miért nem csináltad meg, amit meghagytunk/ kiadtunk Neked? "Nem tudom!"). Alig vesz részt a családi közösségben, rendszerint még étkezni sem étkezik velünk, csak külön. Passzivitása miatt nagyon gyenge tanuló volt, ezt azonban közömbösen vette tudomásul. Extrém helyzeteket is teremtett közömbössége, egyszer megbuktatták testnevelésből is, mert rendszeresen elfelejtett felszerelést vinni. Soha nem ment el nyáron diákmunkára, otthon is csak a férjem határozott fellépése/kiabálása után volt hajlandó egy-egy házimunkát elvégezni. Nem motiválta semmi, még az sem, ha pénzt, vagy valami ajándékot helyeztünk kilátásba.
Egy éve van némi javulás: nyögve-nyelősen idén leérettségizett (hónapokig tartó fenyegetés és annak kilátásba helyezése után, hogy el kell hagynia a házat, ha nem teszi a kötelességét!). Egy osztálytársa rábeszélte, hogy vállaljanak nyári munkát. Bevallása szerint is csak azért ment el, mert egy általa ismert személy megy vele.
Komfortzónájából alig lehet kimozdítani.
Nagyon sokszor beszéltünk vele, szembesítettük a helyzettel, hol szépen, hol komolyan fellépve. Kértük, hogy vegyen igénybe szakembert, de mindhiába. Édesanyjával kb. havonta egyszer találkozik, rendszerint azonban nem értékeli sem pozitívan, sem nagatívan a találkozást, de úgy gondolom jót tesz neki. Férjemmel nem igazán jön ki, annak ellenére, hogy tisztában van azzal, hogy csak rá tud támaszkodni. Passzivitása, trehánysága, lustasága az apja részéről rendkívül sok kritikát, szidást vált ki, ilyenkor szinte látom hogy rajta, hogy fizakailag is megfeszül minden izma, de rendszerint nem reagál semmit. Férjem gyakran szidja, nehezen viselik egymást, természete a fiú ellentéte: nagyon szorgalmas, aktív, vállalkozó, és nagyon társasági ember. Sokszor hangsúlyozza, hogy nem tudja felfogni "kire ütött a gyerek". Sajnos a nevelésben férjem nem volt következetes, ünnepi alkalmakkor drága ajándékokkal lepi meg, remélve, hogy ez változtat. Személy szerint azt gondolom, hogy bár egyedül nevelte, nem tudott ennek megfelelni, hiányzott a beszélgetés, az intimitás, a melegség. Talán ez férjemnek is hiányzott! Kizárólag a család eltartására helyezte a hangsúlyt. Hosszú évek után én voltam az első aki elmentem szülői értezletre, rendszeresen igyekeztem a dolgai iránt érdeklődni, kérdezgetni. Férjemnek első házasságából egy lánya is van, akinek az "anyapótló" szerephez fel kellett nőni. Ő azonban jól vette az akadályokat, nagyon önálló, a férjem hasonlóan aktív, jól megtalálja a helyét az életben, már külön él. A férjem a lányával a mai napig rendszeresen, napi szinten beszél, és lány is gyakran keresi őt, nagyon közeli, jó kapcsolatuk van. Férjem ezért nehezen érti, hogy mi is történik a fiával, nem lát okot a viselkedésére.
Aggaszt a fiú helyzete, különösen a sötét szoba, a kommunikáció, a reaglások hiánya, az extrém kosz, hanyagság, amelyben képes élni. Hogy lehetne változtatást eszközölni? Barátnője kitart mellette, de nem tud hatni rá. Milyen technikákkal tudnék hatékonyabb változást hozni? Általában jó viszonyban vagyunk, de elzárkózása miatt nem lehet hozzá közel férkőzni. Tovább fog tanulni egy szakmát, így még kb. két évet biztosan velünk fog lakni.
Eddig - büntetésül rendetlensége miatt - minden nap leírjuk neki, hogy milyen háztartási munkát kell elvégeznie. Számon kérjük rajta. Ugyancsak büntetésül szántuk, hogy barátnője látogatás csak akkor lehetséges, ha rendet tesz. Ez azonban kevés, ezek csak a szankciók, hogy az együttélést megoldjuk.
Hozzá kell tennem, hogy a fiú nagyon jó külső, fizikális adottságokkal rendelkezik. Furcsa talán, de nagyon jóképű, amit másoktól is gyakran hall, modell ügynökség is kereste, de tanulás miatt nem engedtük. Néha még a tanároktól is kapott ilyen visszajelzéseket, de idegenek is első látásra gyakran megjegyzik "jóképűségét". Nem tudom ez befolyásol-e valamit, de megjelenése semmilyen okot nem adna a zárkózottságára. Külső adottságai ellenére szerintem önbizalom hiánnyal küszködik és a sikertelenség is fokozza a visszahúzódását. Próbálom dícsérni őt, de csak köszönömmel intézi el.
Hogy kezeljem a problémát?
Köszönettel! Egy aggódó mostahaszülő!
Kedves Kérdező!

Megértem aggodalmát a helyzetet tekintve. A fiú viselkedése gondolom Önök számára nagyon frusztráló, és leveléből kiderül számomra, hogy számos megoldást kipróbáltak már. A fiú viselkedését, és érzéseit közvetett módon nem lehet feltárni. Valóban hasznos lenne számára a pszichológusi segítség, az előforduló hangulati, illetve passzivitási problémák miatt. Javaslom, hogy próbáljanak vele felnőttként beszélni. Elmondani a valódi aggódásukat és félelmeiket. Így talán a fiú is könnyebben nyit Önök felé. Ahogyan leveléből olvasom Önnek és férjének nehéz ezzel a kudarccal szembesülni. Fontos, hogy ilyen helyzetekben az összehasonlítás nem járható út. Bár testvérekről van szó, két gyermek fejlődése nem lehet teljesen azonos. Másképp látják a világot és másképp értelmezik önmagukat is benne. Az őket érő ingerekre másképp reagálnak. Nagyon jó, hogy próbálnak motivációt adni a fiú számára, és hogy önbizalmát növelni igyekeznek. A pozitív környezet és a rendszer hatékony megoldások lehetnek. Javasolnám, hogy érzelmi szempontból is legyenek következetesek és nyitottabbak. Mivel ez a forma nem teszi lehetővé a részletesebb beszélgetést, javaslom hogy keressenek fel egy pszichológust. Akár családként, együtt is elmehetnek.

Üdvözlettel
2019-07-16 17:27:06
Kommunikációs problémák
Üdvözlöm! Körülbelül másfél éve kezdődött a problémám, eleinte "csak" hasmenésem volt, aminek a színe feltűnően világos, sárgás. Ezután pár hónap elteltével erős gyomor és hasfájásom lett, ez bő egy hétig tartott. Rossz közérzettel járt, hasmenéses, has és gyomorfájás alatt csak diétás étkezést tudtam folytatni (háztartási keksz, krumplipüré, ropi). Amikor jobb lett a közérzetem fokozatosan álltam vissza a normális táplálkozásra, de a hasmenés időnként visszatért. Általában egy két napig tart, ilyenkor étvágytalanság, levertség, rossz hangulat társul hozzá, aztán újra minden rendben. Pár hete "belépett" egy masszív hányinger, amit általában heti 1-2 alkalommal jelentkezik és kb. egy napig tart. Ez eddig nem volt, most viszont nagyon intenzív tünetként van jelen. Csináltattam egy vér vizelet vizsgálatot (nagy labor) amely teljesen rendben van és felkerestem Béky László természetgyógyászt, aki májvédő teát, a huminicumot, hasmenéskor lósóskamag teát javasolt, golden yaccát, valamint a tejtermékek és a cukor teljes elhagyását javallotta. (minimális a cukor és tejtermék fogyasztásom) Ezen kívül rendszeresen fogyasztom a fermentált papayát, magnézium, c vitamin, kálcium, cink vitaminokat, a rózsagyökeret, utifűmaghéjjat, kollagént, aloe verát, lenmagot, korpát stb. Pár napig jól vagyok, aztán visszatér minden. (Mostanában jellemzően a hányinger és a hasmenés van jelen. ) Nem tudom, hogy mit tehetnék még, hogy megszűnjön ez az állapot? Kérem a segítségét, köszönöm!
Kedves Kérdező!

Köszönjük bizalmát! Megértem, hogy a felsorolt testi tünetek sok nehézséget okoznak. A velük járó kellemetlenségek nehezítik az életet. Javaslom, hogy első sorban keressen fel egy orvost, aki a gasztrointesztinális rendszer esetleges problémáit megtudja vizsgálni. Mélyebb lelki tényezők okozhatnak testi tüneteket, de mindenek előtt az orvosi kivizsgálás szükséges. Bennem felmerült kérdések, hogy milyen helyzetekben jelenik meg a hasmenés vagy hányinger, esetleg milyen események előzik meg őket. Amennyiben az orvosi vizsgálat negatív, keressen fel egy szakembert a probléma részletesebb feltárása érdekében.

Üdvözlettel
2019-07-16 12:16:13
Krónikus betegségek
Jó napot, 18 éves lány vagyok,es már nagyon rég érzem azt hogy egy szakemberrel kibeszeljém a problémáimat. Mivel nem tudtam tobb témakört valásztani ezért megadtam az egyiket ,ami nagyon aktuális, viszont emellé társul több kisebb ,amiket nem tudok megérteni hogy miért van.Kezdjük ott,hogy nincs sok önbizalmam,emiatt nem is látom magamban az értékeimet,és legtöbbször negativ dolgokat társitok magamhoz ,mint pl.”ugyse jo ez igy”,”nem nekem valo” vagy helyzettől függ. Azt is hozzátenném,hogy általános iskolában ki voltam közösitve,nem ápoltam jo viszonyt az osztálytársaimmal, szüleimmel is sok konfliktus volt akkor,illetve elofurdult az onbatalmazas is akkor,amirol nehezen sikerult tul lepjek de maradt helye,illetve elofodult a halal gondolata,ami meg most is jelen van néha.9-12 osztályban (most leszek 12) javult a helyzet de igyis volt egy nagyobb csalodasom 9.-ben. Eszrevettem magamon ,hogy az indulataimat is nehezen tudom kezelni,a stressz helyzeteket kiváltképp,és valaminkisebb veszekedes vagy rossz miatt képes vagyok akár egesznap fekudni,nem csinalni semmit,olykor nem is enni. Probalok javitani de nem megy ,eleg nehez,és jelenleg sincsenek mellettem olyan személyek akikbe kapaszkodhatnék,csak egy ember, vágyok baratokra is,de sajnos sulin kivül nincsenek,vakacioban nem keresnek,nem beszelunk.Félek az előitélettől,hogy kirohognek vagy csalodast okozok szüleimnek,esetleg nem sikerul az erettsegi,felveteli.Nagyon tomoren probaltam felvazolni az esetem,es szeretnem tudni hogy kell e szemelyesen segitseget kerjek,pszichológustol,vagy sem,esetleg mi állhat ennek hátterében.
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel,Evelyn!
Kedves Evelyn!

A leírtak alapján számos helyzettel kell megküzdenie egyedül. A levelében röviden leírt problémák nagy terhet rakhatnak az Ön vállára. Mindenképp javasolnám, hogy az indulati problémák, és a stresszes helyzetek miatt keressen fel egy szakembert. Fontos a háttérben húzódó okokat feltárni, és azok segítségével biztonságos környezetben dolgozni. Ilyen mély foglalkozásra sajnos ebben a formában nincs lehetőség. Amennyiben lehetősége van rá, munkacsoportunkból is felkereshet egy pszichológust, de ha erre nincs kapacitása, akkor az iskolához tartozó pszichológust keresse meg. Ha úgy érzi készen áll rá, szüleivel is beszélje meg érzéseit, segítséget és támaszt ők is tudnak pluszban nyújtani.

Üdvözlettel
2019-07-16 09:50:00
Önbizalomhiány
Szeretnék Segítséget Kérni egy Szakembertől , aki ki tudná beszélni belőlem a féltékenységemet es a kapcsolatom ugyan olyan élettel teli es vidám lenne , nem rontanám el minden eggyes héten 1-2 beszólással, és utánna egész napi sírással mert a párom el akar hagyni ..Kérem szépen segítsenek KÖszönöm
Kedves Kérdező!

A folyamatos bizonytalanság érzés nagyon frusztráló tud lenni egy párkapcsolatban. Megértem, hogy így nehéz együtt lenni valakivel. A folyamatos féltékenység kimeríti az embert érzelmileg. Ilyen helyzetben fontosak bizonyos önismereti kérdések. Miért érzi, hogy párjában nem bízhat meg? Milyen helyzetekben érzi a féltékenységet? Milyen félelmek jelennek meg a féltékenység során? Javaslom, hogy a fenti kérdések részletesebb megbeszélése érdekében keressen fel egy pszichológust. A háttérben húzódó gondolatokat, érzéseket könnyebb átbeszélni és megérteni. Időpont foglalást követően munkacsoportunk pszichológusai is rendelkezésére állnak.

Üdvözlettel
2019-07-15 21:05:54
Félelmek, szorongások
Tisztelt Balogh Ádám!

Évek óta fontolgatom, hogy beszéljek egy pszichológussal. Két alkalommal majdnem meg is történt, de végül mindig szabotáltam a dolgot.
Egész egyszerűen annyira idegenkedem attól, hogy egy ismeretlen embernek (akiről előzetesen nem is tudhatom, hogy rokonszenves lesz-e) nyíltan beszéljek a legszemélyesebb érzéseimről, hogy- bár a szándék megvan- amikor adott lenne a szituáció, teljesen leblokkolok és kisgyerekként feszengek.
Tudom, hogy "produkálnom" illene valamit, "előadni magam" , mégis képtelenségnek érzem, hogy megnyíljak, pedig szeretnék, hiszen sok feldolgozandó problémám akad.
Írásban semmi gondom nincs ezzel, de szemtől-szembe, szóban valahogy nem megy.
Tud tanácsot adni abban, hogy hogyan lehetne leküzdeni ezt az indokolatlannak tűnő szorongást és bizalmatlanságot?

Üdvözlettel: Tímea
Kedves Tímea!

Köszönjük megkeresését! Teljesen megértem, hogy feszeng egy ilyen helyzetben. Saját problémáinkról nehezen beszélünk még néha közeli barátoknak, családtagoknak is, nem hogy egy idegennek. A terápiás kapcsolat eléggé specifikus. Ez egy olyan dinamikus helyzet, ahol mindkét fél a saját gondolataival és érzéseivel dolgozik. Vannak, akik nehezebben oldódnak fel egy ilyen szituációban, de nem mondanám azt, hogy teljesen elveszett a dolog Önnél. Gyakran előfordul, hogy a pszichológus és a kliens nem tudnak egy hullámhosszon működni, így nehéz a közös munka. Lehet Ön nem találta meg azt a személyt, akiben megtud bízni annyira, hogy mélyebb lelki problémáit elmondja. Ebben a helyzetben sokan érzik azt, hogy nem tudnak beszélni, de ha a kialakuló kapcsolatba mindkét fél beleteszi az energiáját, akkor egy jól funkcionáló kapcsolat alakulhat ki. Javaslom, hogy ha úgy érzi szüksége volna a segítségre, akkor próbáljon meg egy Ön számára szimpatikus szakembert választani, akár a munkacsoportunkból.

Üdvözlettel
2019-07-15 19:08:02
Félelmek, szorongások
Férjemmel 13 éve vagyunk együtt, van 2 kislányunk. A férjem az utóbbi időben elgondolkozott, hogy akarj e még a házasságot. Annak ellenére, hogy már 12 éves házasok vagyunk, még mindketten viszonylag fiatalok: férjem 30, én 32 éves. Mindkettőnknek a másik volt az első és eddig egyetlen az életében. Azt hiszem talán ez is a probléma, hogy a férjem úgy érzi nem élt eleget, nem volt szexuális kapcsolata más nőkkel és most kíváncsi (ezt el is mondta). Sosem volt az az érzelgős, kitárulkozós típus, általában én voltam a bujós, kedveskedős a kapcsolatunkban, azonban az utóbbi időben belefáradtam, hogy alig kapok vissza valamit a szeretetből. Néhány hónapja volt egy beszélgetésünk, akkor elmondta, hogy már nem szerelmes belém, és miattam lehet hogy jobb lenne, ha elengedne és találhatnék valakit, aki úgy szeret, ahogy én szeretném. Aztán közben abban maradtunk, hogy megpróbáljuk helyrehozni, de ismét nem láttam, hogy különösebben igyekezne, pedig egy wellness hétvégére is elmentünk kettesben. Talált egy új hobbit és közben új emberekkel ismerkedett meg. Addig sosem járt el bulizni, nem ivott alkoholt, de azóta elkezdett eljárogatni. Én örültem neki, hogy végre vannak barátai akikkel eljár, nem is mondtam soha hogy ne menjen. Most sem zavarna, ha nem lenne ez a feszültség köztünk. Ráadásul elmondta, hogy érez valamit az egyik nő iránt, ebből a baráti körből. A nőt én is ismerem és sejtettem is, hogy a férjemnek tetszik. Ő nem tud róla, neki is férje van és gyerekei. A férjem elmondása szerint nem is fogja neki elmondani, nem akar az ő házasságába is belerondítani. Ezután a vallomása után ismét azt kérte, próbáljuk meg elengedni a dolgokat és egymással foglalkozni. Nekem érthetően nehezen megy, hiszen fáj, hogy belém nem szerelmes, más nő iránt pedig érzelmeket táplál. Ma ismét azt mondta, hogy nem akarja elveszíteni a gyerekeket, de azt sem akarja, hogy én boldogtalan legyek, így talán az lenne a legjobb ha külön mennénk. Én semmiképp nem akarom, hogy a gyerekek sérüljenek, és egyelőre nem is tudok elköltözni velük. Nem tudom, lehet e úgy együtt élni, hogy közben már nincs közünk egymáshoz. Nem tudom, mit tegyek. Hétvégére foglaltam ismét kettőnknek szállást, de ezek után már azt sem tudom, érdemes e elmennünk. Ő azt mondja nem tudja mit akar, de ha együtt vagyunk úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna. Egyébként szexinek talál, okosnak gondol (legalábbis ő ezt mondja), valamiért mégsem vagyok már elég neki. Én szeretem őt, és ha érezném, hogy ő is komolyan gondolja és próbálkozik, ismét belé tudnék szeretni. De egyedül már nem megy. Arra is gondoltam, hogy együtt maradunk, de amolyan nyitott házasság módján, megengedem neki, hogy más nőkkel legyen. Csak félek, hogy tudnám kezelni, ahhoz teljesen el kellene engednem. De talán, ha ő is azt látná, hogy én más férfiakkal vagyok, rájönne, hogy nem akar elveszíteni. Párterápiáról hallani sem akar, én pedig már teljesen tanácstalan vagyok. Hogy kezelhetném okosan ezt a helyzetet úgy, hogy nem válunk el rögtön? Köszönettel: N.M.
Kedves N.M!

A leírtak alapján azt látom hogy nagyon sok a bizonytalanság és kérdés Önök körül és barmennyire tiltakozik a férje a párterápia egy jó megoldás lehet hogy tudják tisztázni kettejük kapcsolatát lehet elegendő lenne pár alkalmas konzultáció ahhoz hogy dönteni tudjanak kapcsolatukról sokszor segít egy harmadik független szakember bevonása hogy rálássunk magunkra egymásra!
Üdvözlettel
Bereczki Judit
2019-07-16 10:42:53
Párkapcsolati problémák
Állandóan szorongok
Kedves Kérdező!

Kérem problémája részletesebb kifejtése érdekében keressen fel egy pszichológust. Akár munkacsoportunk szakemberei közül is választhat.

Üdvözlettel
2019-07-15 14:41:32
Félelmek, szorongások
Kedves Balogh Ádám,

Nem tudom, hogy végül a jó kategóriát választottam-e, ugyanis a probléma több másik alá is esik. A tanácsára lenne szükségem az alábbiakhoz.
Pár napos nyaralásomat azzal töltöttem, akit egy barátnak tartottam. A nyaralás alatt minden rendben is ment, normálisan elbeszélgettünk. Aztán a visszaúton, az étkező kocsiban történt valami, ami teljesen ledöbbentett.
Elég sok alkoholt ivott az úton, többet is mint 1 litert talán.
Egy ponton leült két srác mellénk, merthogy máshol nem volt hely és elkezdtünk velük beszélgetni. Egyszer csak egyik pillanatról a másikra az útitársam elkezdett velem kiabálni, elmondott minden féle kurvának (már elnézést) és hogy milyen egy idióta vagyok. Amikor próbáltam volna lenyugtatni, el kezdte kiabálni, hogy mégis mit gondolok magamról, hogy azt hiszem talán, hogy én jobb vagyok mint ő és hasonlók.
Őszintén szólva nagyon rám ijesztett. Félelmetes volt a tekintete. Főleg, hogy kiabálta, hogy ő ölt már embert, meg, hogy én most szúrtam el a barátságot vele. Őszintén szólva félek tőle, hogy akár fizikálisan bántana a jövőben. Ő maga mesélte a nyaralás alatt, hogy vannak neki fegyverei otthon.
Hogy őszinte legyek, pár napja már volt egy fajta megérzésem, hogy nem szabadna megbíznom benne. Hogy valami nem stimmel azzal, amit mond. Van egy elméletem, hogy mi lehet a háttérben.
Van egy közös ismerősi körünk. Nagyrészt srácok. Én kb. csak egy éve ismertem meg őket, de mindig is jól kijöttünk egymással. Ő viszont már több, mint 4 éve ismeri őket. Az úton többször kérdezgetett a srácokról, hogy mit gondolok róluk, meg, hogy ki tetszik nekem. Szerintem féltékeny a kapcsolatomra a fiúkkal. Mintha veszélyt jelentenék úgymond a státuszára a csapatban. Ez csak egy elmélet, nem tudom bizonyosan.
A lényeg, hogy most eléggé rám ijesztett és kifejezetten félek tőle. Nem tudom, hogy mit csináljak.
Remélem, tud nekem ebbe tanácsot adni.

Üdvözlettel,

Komlósi Zita
Kedves Zita!

Természetes, hogy egy ilyen helyzetben megijedt. Ha fenyegetnek minket ilyen formában, akkor a félelem az első reakció, amit reagálni tudunk. Sajnos leveléből nem derül ki barátjáról sok minden, így viselkedésének okára is csak elnagyolt következtetést lehet tenni. Az alkohol képes befolyásolni viselkedésünket, és sokszor olyan rejtett indulatokat hoz felszínre, amiről maga a személy sem biztos, hogy tudott. Amennyiben nem érzi magát biztonságban próbáljon a kapcsolaton változtatni. Ha szeretne részletesebben beszélni a leírt helyzetről javaslom, hogy keressen fel egy szakembert. Munkacsoportunk pszichológusai közül is választhat.

Üdvözlettel
2019-07-15 07:09:03
Indulatkezelési problémák
Jó reggelt!Van egy olyan problémám hogy egy hosszú kapcsolatomnak most lett vége de ez igazán mêg nem lett kimondva.Egyre ritkábban járt a párom néha írtunk vagy jött hozzám.Aztán nemrég az egyik hétvégén a kocsijába megpillantottam egy lánnyal.Utána írtam neki egy csúnya szöveget aminek az volt a lényege hogy ezt hogy képzeli mikor még velem együtt van?!Nem reagált de viszont minden üzenetemet elolvasott rögtön.Azóta furcsa érzés kerített hatalmába..Hogy vajon megölelhetem e még valaha?Beszélhetek e még vele valaha?!Meg azon kattogok folyamatosan hogy más lány érinti őt..Nem tudom mit kezdjek ezzel..

Válaszãt előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!

Ahogyan leveléből olvasom ez a szakítás igazán egyikük részéről sem lett kimondva. Ilyen esetekben lezáratlan marad minden, még az érzések is. A kimondatlan érzelmek okozhatják Önben a feszültséget, és a bizonytalanságot is, hiszen nem tudja, hogy akkor pontosan mi is történik. Javaslom, hogy saját magában is kitudja mondani, hogy mit is szeretne. Ha szakítani szeretne, és nem folytatná a kapcsolatot, akkor hasznos lehet ha ezt ki is mondja, és a volt párja felé is közli. Ezzel tisztázhatják az Önök között lévő bizonytalanságot. Ha nem biztos a kapcsolat lezárásában, akkor azokat a szempontokat gondolja végig, hogy szeretné e folytatni, mit is érez a másik iránt.

Üdvözlettel
2019-07-15 07:22:58
Párkapcsolati problémák
Egy olyan kérdésem lenne hogy 11 éve vagyok parkapcsolatban vannak gyermekeink is de az utóbbi idoben felfigyeltem arra hogy néha a férjem együtt lét közben nem nálam jár(más nore gondol) . Kiderült egy barátjától hogy néha ha nem sikerül velem az orgazmusa akkor más nore gondol miközben velem van és úgy jut el az orgazmusig . Lehet hogy ez a jelenség már régebb óta fennt áll? És mi lehet a gond miért gondol más nore? Ez nekem nagyon rossz igysincs semmi onbizalmam. Amúgy heti 4-5alkalommal vagyunk együtt. Én lennék már unalmas neki vagy kevés hogy 11éve csak egy novel van? Tényleg nemtudom tanácstalan vagyok de imádom és szeretném ha ez a gond is megoldodna. És o nem tudja hogy én sejtem ezt a dolgot nem beszéltünk róla,nem tudom hogy hozhatnam fel ezt az egészet. Köszönöm válaszát
Kedves Kérdező!

Köszönjük megkeresését! A párja hozzáállása Önnek nagyon kétségbeejtő lehet. Azonban a leírtak alapján nem következtethető, hogy bármilyen formában gond lenne Önnel, vagy nem lenne elégedett a férje. A szexualitás, csak úgy ,mint más dolgok is a párkapcsolatban nem jönnek természetes módon. Folyamatos tanulás, önismeret és kommunikáció az, ami fenntartja mindkét fél részéről az optimális egyensúlyt. Javaslom beszélgessen párjával a szexualitásról. Fontos tudni, hogy a másik mit szeret, mit nem szeret, esetleg mi az amit változtatna. Lényeges szempont, hogy ne vádaskodva beszélgessenek ilyenkor. Ez legyen érdeklődés alapú és őszinte. Ha megtudnak nyílni egymásnak, akkor számos problémát elkerülhetnek. Ha további kérdése van, forduljon hozzánk ismét bizalommal!

Üdvözlettel
2019-07-14 03:45:06
Szexuális zavarok
Ez személyiségzavar?
Munkahelyeimet gyakran váltogatom leghosszabb munkaviszonyom másfél hónap volt.
Pályaválasztási nehézségek, nincs szakmám.
Már 2 hete dolgozok egy műanyagüzemben, nem a munkával van bajom hanem az emberekkel, munkatársakkal, zavar a jelenlétük és paranoiás gondolataim lesznek. Például ah valaki rám néz azt gondolom, hogy biztos rosszakat gondol rólam hogy "mivan meleg gyerek" és hasonlók.
Nem nagyon beszélgetek, mert azt gondolom ha megszólalnék akkor feltűnnének a gyengeségeim és fogást találnának rajtam és beszélnének a hátam mögött, vagy beszólogatnának, így viszont nem ismernek és nem tudnak rólam semmit és ez szerintem így jó, csak dolgozni járok be. Viszont ők beszélgetnek egymással, tréfásan beszólogatnak egymással, de ez bennem feszültséget kelt.
Pszichiáterhez járok, írt gyógyszer, az segít abban hogy motiváltabb vagyok és szívesebben járok be dolgozni. Pörgősebb vagyok.
Viszont az emberek, közösségek zavarnak. Folyton gyanakszok hogy bántani akarnak.
Ha esetleg kapnék tréfás beszólásokat, azokat hogyan élném túl? Egymást néha tréfásan lebuzizzák. Viccelődnek egymással, de úgy hogy azon én is elmosolyodok.
És hallom hogy egymást is kibeszélik, de ez mindenhol így volt, ahol megfordultam. Iskola, munkahely, az emberek csesztetik egymást.
Kedves Kérdező!
Bármilyen diagnózis, csak személyes találkozással alkotható meg.
üdvözlettel:
2019-07-14 17:38:01
Személyiségzavarok
Üdvözlöm, mire utalhat ha folyamatos visszatérő álmom van barna medvével? Mindig üldöz, vagy ott van valahol a háttérben és aggódom, hogy megtámad. Nagyon megragadnak ezek az álmok, és nem hagynak nyugodni, folyton rágódom rajtuk.
Kedves Kérdező!

Az álmok szimbolikája a legtöbb esetben nem konkrét. Önismereti munkával lehet összekapcsolni ennek tartalomvilágát az Ön hétköznapi életével, s belőle következtetéseket elszűrni arra vonatkozóan, milyen üzenete van az Ön számára. A pszichoanalitikus pszichoterápiás iskola foglalkozik álomelemzéssel. Ha szeretné kipróbálni, munkacsoportunkból Túri Márta Dóra pszichológusnőt jó szívvel ajánlom.

Üdvözlettel:
2019-07-13 21:32:23
Félelmek, szorongások
T. Pszichológus!
Azzal a problémával Önhöz, hogy ritkán van a párkapcsolatunkban testi kapcsolat (szex). 8 éve vagyunk együtt párommal én 28, ő 29 éves és kb 2 éve havi 1 alkalommal ha van szexuális élet köztünk. A mindennapokban jól megvagyunk és úgy gondolom minden jó lenne ha ez az egyik dolog ne lenne hiány. Voltak beszélgetéseink is ezt illetően, de nem igazán jutottunk konkrét kielégítő magyarázatra. Mi oka lehet ennek? Azért nem írom, hogy már nem szeret mert nem így lenne, bármikor elmehetne amikor gondolja de közös jövőt tervezünk együtt, de nekem nem jó így, és nem értem hogy neki nincs igénye arra a bizonyos testi kontaktusra?
Válaszát köszönöm előre is!
Tisztelettel!
Kedves Kérdező!

Sokféle oka lehet annak, hogy egy idő után nem működik a szex egy párkapcsolatban. A konkrét okok és lehetséges megoldások feltérképezéséhez párterápiás munka szükséges, melyhez Mangult-Varga Veronika, vagy Pergel-Száraz Cintia pszichológusnőket ajánlom. Addig is olvassa el az alábbi cikkünket:

https://www.onlinepszichologus.net/blog/intimitas-a-parkapcsolatban

Üdvözlettel:
2019-07-13 14:05:27
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Hölgyem/Uram!

Olyan problémával fordulnék Önhöz, ami egy ideje nagyon megnehezíti, hogy a mindennapjaimat boldogan és nyugodtan éljem. Fogjuk rá "pályakezdési" időszakban vagyunk én is legjobb barátnőm is, akivel tényleg mindig mindenben támogatjuk egymást, nagyon szeretjük egymást, és tényleg elmondhatom hogy ez egy őszinte,igaz kapcsolat, mindig számíthatunk egymásra. Sose akarnék rosszat neki, azt szeretném,hogy boldog legyen. Viszont az a probléma, hogy mind szakmánk, mind az érdeklődési körünk és hobbink teljes mértékben egy és ugyan az. A napjaimat pedig kezdi tönkretenni az a bizonyos zöld szemű szörny. Egy kicsit a barátnőm hamarabb tudott belekezdeni az egészbe és sokkal előreébb jár mint én. Mindig összejön neki minden, szerencsés, sok pénzt keres és csak úgy ragyog. Én meg folyamatosan csak problémákba ütközök , semmi se jön össze, mellette egy nagy senkinek érzem magam. Elmondhatatlanul irigy vagyok rá. Pedig őszintén szeretnék örülni az ő boldogságának és sikerének, de egyszerűen nem megy, mert csak a saját sikertelenségem látom ő benne. Félek az emberek véleményétől is, akik ha összehasonlítanak minket őt tartják majd a jónak és sikeresnek, engem meg a szerencsétlen barátnőnek aki hasonlókörökben mozog...Gyűlölöm ezért az érzésért magam és nem tudom mit tehetnék, hogy ezen valahogy változtassak.
Előre is hálásan köszönöm a segítséget!!
Kedves Kérdező!

Szerintem érthető az irigysége. Érdemes azonban ennek mentén átgondolnia, mi kellene ahhoz, hogy annyira sikeresnek érezze önmagát is, mint a barátnőjét. Miért annyira fontos Önnek az, hogy mit gondolnak mások. Önnek milyen képe van önmagáról?
Amennyiben igényli, az önismereti munkához pszichológusaink közül is választhat partnert magának.

Üdvözlettel:
2019-07-13 12:03:05
Egyéb
Kedves Doktornő,

Egy számomra eléggé nehezen kezelhető problémával fordulok Önhöz.

Párommal néhány hónapja vagyunk együtt, de az ismeretségünk régebbi. 13 év korkülönbség van köztünk az ő javára, ő 45 éves.
Még párként az ismerkedés szakaszában vagyunk, de eddig úgy tűnik harmonizálunk. Hasonló a szexuális érdeklődésünk talán ő nyitottabb is. A lényegre térve a szexuális életünkben minden nagyon kielégítő lenne, de nem történt még konkrét behatolásos együttlét. Amikor erre kerülne sor a párom leáll. Igazából az okát sem tudom miért. Merevedési zavara nincsen ahogy tapasztalom, más helyzetekben mindenre készen áll. Én nem szedek fogamzásgátlót úgyhogy gondoltam, hogy az óvszer a probléma illetve észrevettem, hogy eléggé fél attól, hogy "nehogy baj legyen"... Párszor próbálta hosszas előjáték után maximum néhány másodpercig tartott a behatolás majd leállt különböző indokokra hivatkozva. Viszont utána ahogy észleltem a merevedés fennállt. Állítása szerint eddig nem volt ilyen probléma nála, de az előző kapcsolata viharos volt e téren. Többet nem tudok erről nagyon nehezen nyílik meg. Ahányszor próbáltam eddig kérdezni, hogy mi a baj általában veszekedés lett a vége, láthatóan frusztrálja a dolog, mégsem nyílik meg. Engem is egyre jobban bánt a dolog, mert nekem még szükségem lenne egy teljesértékű együttlétre, hiába kielégítő egyébként a szexuális életünk. Sajnos volt hogy már vita hevében azt vágtam a fejéhez, hogy ha ezen nem változtatunk, akkor idővel mást keresek, amit utólag megbántam, de tehetlennek érzem magam. Nem tudom hogyan segítsek ha nem lehet beszélni sem a problémáról, és maga sem képes vagy hajlandó megfogalmazni, hogy mi is az...

Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Kedves Kérdező!

Megértem, hogy nagyon frusztrált, s tehetetlennek érzi magát, hiszen nem tudja, mitől nyílna meg a párja a szexuális probléma kapcsán. Érdemes lenne a megcsalással fenyegetőzés helyett szakszerű segítséget kérniük (szexológus, pszichológus, akár párterápia), hiszen elképzelhető, hogy valójában ő sem tudja egymaga megfogalmazni, mitől tart ennyire.

Üdvözlettel:
2019-07-12 22:40:10
Szexuális zavarok
Jó estét kívánok! Nagyon rosszul érzem magam. Nem tudok másra gondolni csak a rossz dolgokra. Nagyon nagy a hangulat ingadozásom. Ha jó kedvem van akkor nagyon jó, ha rossz majdnem bele halok. Mindenkit ki készítek a rosszul léteimmel. Magamat nem szerettem már egyáltalán sokszor érzem hogy jobb lenne a családomnak nélkülem mert akkor nem kellene velem is foglalkozniuk. Nem jelentenék nekik terhet. Jobban adok egy idegen véleményére magammal kapcsolatban mint saját magaméra, vagy a szeretteimére. Sajnos nagyon fáj ha valaki rosszat gondol rólam.
Kedves Adrien!

Mindenképp javasolnám egy pszichiáter felkeresését. Érdemes lenne kivizsgálni milyen mértékű ez a hangulatingadozás? Mennyire befolyásolja életvitelét? Az öngyilkossági gondolatok milyen sűrűn jelentkeznek és állt e már szándékában, hogy bántsa magát? Előfordulhat, hogy akár gyógyszeres kezelésre is szükség van! Pszichiáterrel való konzultáció után javasolnám pszichoterápia elkezdését!

Üdvözlettel
Bereczki Judit
2019-07-14 19:19:02
Félelmek, szorongások
Tiszteletem nem tudok kihez fordulni ezzel a témával kislányom 2 éves. Ha rá jön valami sir és alig lehet még nyugtatni nincs betegsége de már nem tudok vele mit kezdeni van amikor egesznap sir nagyon sajnálom öt de egyszerűen nem értem miért ő apás kislány sajnos nem játszik el semmivel mint más gyerek mostanában el kezdett harapdalni is más gyereket egyszerűen nem tudom mi ez a sok siras nála mese nézés közbe is szokott sírni kérem segítsen köszönöm előre is
Kedves Kérdező!

Megértem, hogy nehéz Önnek, hogy kislányát nem tudja megnyugtatni. Anyaként ez egy megterhelő érzés, hiszen rengeteg bizonytalanságot és kétségbeesést okoz. A kisgyermekeknél a sírás a legtöbb esetben egy kommunikációs forma. Míg nem tudnak beszélni, és így kifejezni érzéseiket, fájdalmaikat. A sírás egy eszköz, amellyel kiadhatják magukból ezeket az érzéseket. Ha belegondol, mikor Önnek hatalmas fájdalma van, gyakran érezheti, hogy legszívesebben elsírná magát. Ezt a kisgyerekek meg is teszik, hisz még nincs más eszközük. Kiadják magukból azt ami rossz emlék, vagy érzés. Ez a legtöbb esetben nem probléma. Sok esetben szülőként csak annyi a dolga, hogy legyen jelen, adjon egy biztonságot kislányának. Úgymond hallgassa meg őt. Ha Ön megnyugszik és ezt a gyermeke is érzi akkor hamarabb megnyugszik majd ő is. Ha további kérdése van, vagy úgy véli részletesebben is megbeszélné a helyzetet, akkor keressen fel egy szakembert. A munkacsoportunkból is bátran választhat.

Üdvözlettel
2019-07-12 18:09:09
Egyéb
Jó napot kívánok! Tapsztaltam magamon egyfajta zavart, rohamot ami már lassan 2 éve tart nálam de még csak egyszer voltam ezzel pszichologusnál. A koncert közben néha másfele jár a gondolatom és nem azon hogy jól érzem magam hanem eluralkodnak rajtam a negatív gondolatok.Hevesen elkezd verni a szívem,remegnek a lábaim és ha nem tudok leülni valahova talán még el is ájulok. MÁR utána is olvastam a neten de én úgy gondolom pánikrohamom szokott lenni ilyenkor. Bepánikolok és az jut eszembe hogx össze fogok esni. Többször is estem már össze és nagyon félek hogy újra bekövetkezik. Azt tudni kell hogy még kicsi voltam nagyon és városnap volt és egyszer csak a testvérem összeesett és annyira megijedtem hogy összesett hogy én nekem is sikerült. Azóta nagyon félek hogy újra megtörténik. Talán összesen eddig 3-szor estem össze életemben. Azt hittem a koncerten is hogy tömegiszonyos vagyok de rájöttem hogy valami más uralkodik rajtam. Az az érdekes hogy most is városnap van és tegnap elmentem és jól éreztem magam mert olyan zenekar játszott amit szeretek. Ma is elmentem viszont egyik barátnőm miatt ugyan is én azt a fellépőt nem szeretem amit ő de a kedvében akartam járni. Ott volt az apukám és rögtön szóltam neki hogy nem érzem jól magam üljünk le egy padra. Kb 40 percig tartott ez az egész eközben remegtek a lábaim kicsit szédültem de apukám próbálta elterelni a gondolataimat. Azt hiszem úgy sikerült 40 perc után jobban lennem hogy figyeltem a lélegzet vételemre és nagy levegőket vettem néha benttartottam. Köszönöm hogy elolvasta a levelem és előre is köszönom válaszát.
Kedves Kérdező!

Köszönjük megkeresését! A leírtak alapján úgy tűnik, nagyon intenzíven reagál bizonyos helyzetekben. A leveléből nem derül ki, hogy más körülmények között is előfordul e ilyen jellegű rosszullét. Ez fontos kérdés! A levegő vétel kontrollja hasznos ilyenkor, és jó technika. A kérdések, amik felmerültek bennem, hogy mióta vannak a tünetei, továbbá hogy milyen események előzik meg őket. Esetleg mik azok, amikkel meggátolni tudja a tünetek megjelenését. Javaslom, hogy keressen fel ismét egy pszichológust, akivel részletesen áttudja beszélni a fenti kérdéseket.

Üdvözlettel
2019-07-13 23:11:40
Félelmek, szorongások
Üdvözlöm!
Tehetetlennek érzem magam a volt férjemmel szemben. 8 éve esett szét az addig jól működő családunk, miután megcsalt a "barátnőmmel". Nehéz időszak volt, a férjem többször megvert, a hölgy zaklatni kezdett engem és az akkor még óvodás kisfiunkat is. Két éven át próbáltam főként a 3 gyerekünk miatt egyben tartani a családot. A férjem leült beszélgetni a 2 nagyobb gyerekkel, hogy megbánta amit tett, csak minket szeret, minket választ, még párterápiára is elmentünk együtt. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy csak színjáték volt ez részéről. Mindig domináns tipus volt, gátlástalanul gázolt át más embereken, rajtam is…. 6 éve harag nélkül költöztem el tőle legkisebb gyermekemmel. A viszonyunk korrektnak mondható maradt, voltak közös programjaink a gyerekekkel, de mindketten külön életet éltünk. Egy idő után rendezni szerettem volna az elvarratlan szálainkat. Míg ő látványosan nagy lábon élt, mint jól menő vállalkozó, én a kis fizetésemből tartottam el magunkat a gyerekkel. Elindítottam a válást, lemondtam az ingatlanokról, kocsikról, cserébe átlagosnak mondható tartásdíjat, és akkor még azt hittem nyugalmat kaptam. A válás alapvetően megváltoztatta a viszonyunkat. Míg én semmit sem tudok a magánéletéről, feltűnt, hogy ő nagyon jólinformált velem kapcsolatban. Azt hittem a gyerekektől kérdezősködik, azért ejt el egy-egy olyan megjegyzést a telefonban, amiről másképp nem tudhatna, főként a pénzügyi dolgaimmal kapcsolatban.
Június elején a kisfiammal töltöttünk el 10 napot Bulgáriában, a nagyobbik lányomat kértem meg hogy locsolja meg időnként a virágaimat. Egyik este rám írt, hogy miért nem szóltam, hogy az apját is megkértem a locsolásra, mert szembe találkozott vele a nappalimban. Engem ez nagyon megviselt. A volt férjem tudta, hogy külföldön vagyunk a gyerekkel, és a tudtom nélkül betört a lakásomba, belenézett a személyes dolgaimba. Neki nincs kulcsa, azt sem tudom, hogyan jutott be, elvette a középső (nagykorú) lányom kulcsát, vagy másoltatott magának? Ki tudja az elmúlt évek alatt hányszor lopódzott be titokban, tudván hogy én dolgozom a gyerek pedig iskolában van. Ezért tudott ő mindent rólam....
Próbáltam telefonon elérni, kérdőre vonni, de kinyomja a hívásaimat. Nem tudom mit tehetnék, hogy végre nyugalmam és saját életem legyen. Először rendőrségi feljelentést szerettem volna tenni, de a nagylányom az egyetlen tanum (aki összefutott vele a nappalimban), és ő kérte, hogy hagyjam ki a "játszmáinkból", saját családja van már, annak idején nagyon megviselte a válásunk, örül hogy túl jutott rajta. Én nem szeretném őt felzaklatni és játszmákat sem szeretnék. De azt sem szeretném, ha minden következmény nélkül maradna a férjemnek ez a gátlástalan viselkedése. A dologhoz tartozik még, hogy most adtuk el a bátyámmal közös gyerekkori telkünket, amelynek az adásvételi papírjai szintén meg voltak bolygatva a lakásomban, a bátyám volt feleségének az ügyvédje pedig a testvérem könyvelőjénél próbálkozott információt szerezni az eladással kapcsolatban. ( a telek egyikünk házasságában sem volt közös vagyon) Hétvégén volt a bátyám fiának a diploma osztója, ahová sem a bátyám - mint a gyerek apja - sem én nem mehettem el a volt feleség kérésére. Az én volt férjem, aki semmilyen rokoni kapcsolatban nincs a családdal, ott volt. Úgy tűnik, hogy a betörésével szerzett személyes ügyeimmel kapcsolatban másoknak is adott információkat.
Nagyon el vagyok keseredve, iszonyatos tehetetlenség érzés van bennem. Félek, hogy ezentúl is azt tehet meg velem kapcsolatban a volt férjem, amit akar, hiszen semmilyen következménnyel nem jár majd. Rengeteget sírok, mert nem szeretném még jobban tönkretenni a gyerekeim életét, de a magamét sem. Amikor széthullott a családunk mind a három gyerekünk megszenvedte, a középső még a gyermekpszichiátriára is bekerült. Több évig nem volt hajlandó az apjával beszélni, aztán mikor elköltöztem otthonról teljesen megfordult a viselkedése, engem utasított el. Most is elég labilis, nem nyílik meg velem szemben. Elvileg az apjával lakik vidéken - rá nem vállalta a tartásdíj fizetését a volt férjem - , de sokat alszik nálam is, mert ebben a városban dolgozik, most is már hetek óta itt lakik. Őt már elveszítettem lelkileg, félek, hogy ha most a nagylányomat kellene tanuként megjelölnöm, akkor őt is elveszítem. Így aztán csak magamat veszítem el, mert kikészít a tehetetlenség és az igazságtalanság érzése.
Szeretném a tanácsát kérni, hogy mit tudnék tenni ebben a helyzetben?
Köszönettel, Kornélia
Kedves Kornélia!

A levelében leírt helyzetek nagyon mély nyomot hagyhatnak Önben. Nehéz úgy élni, hogy közben tudja, minden lépését követik. Ezzel kapcsolatosan sajnos mi itt, ebben a formában nem tudunk segíteni. Kérem keressen fel, egy a témában dolgozó szakembert. Például ügyvédet. Az Önben lévő érzések teljesen érthetőek, és természetes hogy stresszel járnak. Javaslom próbáljon meg beszélni gyermekeivel a helyzetről, és az őszinte beszélgetés előrébb viheti a kapcsolatukat. Beszámolhat érzéseiről, és félelmeiről. Elmondhatja, hogy nem szeretné őket kényszeríteni semmire, de megterhelőnek érzi a jelen állapotokat. Amennyiben ehhez személyesebb segítséget kérne, keressen fel egy pszichológust, akár a munkacsoportunkon belül is.

Üdvözlettel
2019-07-13 18:00:14
Konfliktus a családban
Üdvözlöm,

Olyan problémával fordulnék Önhöz, ami egy ideje nagyon megnehezíti, hogy a mindennapjaimat boldogan és nyugodtan éljem. Fogjuk rá "pályakezdési" időszakban vagyunk én is legjobb barátnőm is, akivel tényleg mindig mindenben támogatjuk egymást, nagyon szeretjük egymást, és tényleg elmondhatom hogy ez egy őszinte,igaz kapcsolat, mindig számíthatunk egymásra. Sose akarnék rosszat neki, azt szeretném,hogy boldog legyen. Viszont az a probléma, hogy mind szakmánk, mind az érdeklődési körünk és hobbink teljes mértékben egy és ugyan az. A napjaimat pedig kezdi tönkretenni az a bizonyos zöld szemű szörny. Egy kicsit a barátnőm hamarabb tudott belekezdeni az egészbe és sokkal előreébb jár mint én. Mindig összejön neki minden, szerencsés, sok pénzt keres és csak úgy ragyog. Én meg folyamatosan csak problémákba ütközök , semmi se jön össze, mellette egy nagy senkinek érzem magam. Elmondhatatlanul irigy vagyok rá. Pedig őszintén szeretnék örülni az ő boldogságának és sikerének, de egyszerűen nem megy, mert csak a saját sikertelenségem látom ő benne. Félek az emberek véleményétől is, akik ha összehasonlítanak minket őt tartják majd a jónak és sikeresnek, engem meg a szerencsétlen barátnőnek aki hasonlókörökben mozog...Gyűlölöm ezért az érzésért magam és nem tudom mit tehetnék, hogy ezen valahogy változtassak.
Előre is hálásan köszönöm a segítséget!!
Kedves Kérdező!

Köszönjük megkeresését! A leírt helyzet valóban nagyon bosszantó és megterhelő lehet Önnek. Nehéz úgy örülni mások sikerének, ha közben látjuk, hogy mi ugyanazon területen nem érünk el olyan sikereket. Először is fontos, hogy az érzések Önben természetesek, és nem teszik rossz emberré Önt. Meglátni és elfogadni talán az első lépés lehet a feloldásukhoz. Az önostorozás ilyen esetben nem jó módszer. Az önismeret megoldást jelenthet. Javaslom gondolja végig, hogy miért látja a barátnőjében a saját sikertelenségét. Miben cselekszik ő másképp, esetleg milyen különbségek vannak Önök között. Miben látja a saját sikertelenségét? Mivel nem elégedett a saját teljesítményében? Ezek a kérdések fontos építőkövek lehetnek, továbbá fontos elfogadni magát az érzést. Ha úgy véli barátnőjével lévő kapcsolata elbírja, akkor akár vele is megbeszélheti, hogy milyen érzések vannak Önben.

Üdvözlettel
2019-07-13 12:04:26
Félelmek, szorongások
Üdv,
Több problémám is van:
Az egyik hogy sok a "kell". Ezt kell, azt kell, és ez indulatossá tesz, kimerültté, nem tudom "lesz&rni" a dolgokat. Mer hát "muszáj" valószínű apámtól jön, mégis jó lenne leállni, lenyugodni picit. Nem tudom hogy klel ezt.
Más problémám: Barátnőm betegnek titulál, ami igaz is (pszichés beteg) mégis nehéz ezzel napi szinten megküzdenem hogy az egész környezetem betegnek tart, ezt gondolják, ezt is mondják, látják a viselkedésemen. Az hogy látják a viselkedésemen nem is lenne baj, csak szeretném ha már nem így állnának hozzám. Nem tudom...Lehet nem ő a legmegfelelőbb pár számomra, aki ezt kommunikállja. Ő teljesen monogámiát akar, semmi másfelé kacsingatást nem tűr. Sajnos ez nálam nehezen kivitelezhető, de mostmár mivel fontos mégis számomra, ezt is megteszem érte, a saját vágyaim, gondolataim, fantáziáim elnyomásával. Talán ezt nem egészséges? Nem tudom. Meghalt nagynéném is. Anyukámmal élek, 30 éves vagyok. Ez lehet hogy "gáz", engem nem annyira zavar, ameddig az életem jól megy, de sajnos nem. ELfelejtek dolgokat, és az elefántcsonttoronyba élek vele... távol a külvilágtól. Ez ok lenne, ha ez lenen az életcélom, de sajnos 8 éve szedek gyógyszereket, nem vagyok nagyon sikeres. Nem tudom melyik személyiségvonásom hiányzik, vagy a nyugalmat kéne erőltetni? Ez furcsa paradoxon. Borderline személyiségzavart is megállapítottak. Nem egyszerű. Szakembert keresek, vitaminokat szedek, ill gyógyszert is, lehet nagyobb adag kéne. Nem tudom. Jó lenne anélkül, én hiszek a pszichológiában, de valahogy ehhez igencsak meg kéne erősödnöm... Sok minden nyomaszt, az egészségem is...
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna pszichoterápiás munkába kezdenie. A borderline személyiségzavar kezeléséhez ugyanis ez elengedhetetlen. Javaslom, hogy kérdezze meg a pszichiáterétől, ismer-e ingyenes lehetőséget a közelében. Nem kell a nyomasztó érzésekkel egyedül küzdenie...

Üdvözlettel:
2019-07-11 09:57:43
Szexuális zavarok
jo napot kivanok nem tudom mi van velem neha nem tudom mit akarok nincsenek almaim vagyaim lennenek de az anyagiak nem engedik hogy valora valtsam mert nem vagyok eleg elszant semmire van ,3gyerekem 14eves hazas vagyok es rengeteg vitaval eltuk le az eletunk nagy reszet mindig apro vitakbol nagy vitakat ertunk el es ez vegett mintha gyulolnem a ferjem probalok jo lenni hozza de nem megy sokszor sajnalom ot de nem tudom egxaltalan kene e sajnalnom mert sok fajdalmat okozott a sertegeteseivel nem bizott bennem soha ugy erzem mindig ketelkedoen nezett fel ram mivel elmeseltem fiatal eletem es o nem ojan volt mind en o egy szentike fiu volt en voltam elete elso szerelme akivel szexualis viszonyt letesitett nekem tobb volt rajta kivul es a nagy gyerek se tole van lanyul szuletett itt most osdze vissza irok tudom mert nagyon hosszu tortenet lenne leirni csak reszleteznem a fontosabb dolgokat tehat voltam mar depreszios is es jartam psihologushoz is kicsit segitett hejre hozni dehosszutavon nem tudnak segiteni a psihologusok sem mert azt erzem csak ez a munkajuk es befojasolni probaljak az agyam a valtozasra es elterelik a gondjaim masfele de kiigazitani igazan nem tudnak nem hiszek senkibe ss semmibe csak elem a minden napjaim nem torodom senkivel es semmivel sajnos a gyerekeinkel se sokat torodunk en se es az apjuk se szegenyek elvannak egyedul telefon internet evek ota megvenni megveszunk eleg sok mindent nekik es elmegyunk ide oda kirandulni stb de megse erzem hogy eleget tennenk ertuk azt erzem hogy vannak csak es nonek magukra elhagyatva lehet rosszul itelkezem de ezt latom sok csalodast okoztam a ferjemnek is hisz titokba interneten csevegek pasikkal es szerelmes is leszek belejuk csak mindig csalodok mert sexnel tobbet nem akar egy se mivel hazas vagyok volt ojan is hogy elakartsm valni ferfi vegett ezek szeri.t vmi nincs rendbe a hazasagunkal ha igy viselkedek evek alatt tobszor vagtam negativ dolgot a ferjemhez miutan megtudtam hogy en voltam az elso neki hogy nem jo a sex vele mert azutantol figyeltem fel hogy nem csinal jol dolgokat lehet addig vak voltam a szerelemtol es nem vettem eszre elnezest ha ijen ossze vissza irok le mindent de szeretnem ha ertene vmit mirol is van szo korulbelul igaz elso perctol vitaval kezdtuk az eletunk feltekenykedtem mert jartak lanyok hozza es akartak ot met ojan volt a termeszete hogy mindenkivel kacaraszott es ezert sokan rajongtak erte mindenkivel kedvesen viselkedik kivulaloval tulsagosan is kedvesen hogy felreertik igy lattam en szemszogembol lehet en is ijen vagyok de ot jobban meglattam mert o belebamul a nok szemibe ezert rengetegszer volt felreertesi vitank amit nem viselt el tolem mert nem szerette ha felhozom temaba mindig botranyt csinaltunk ez vegett es evekig volt ijen feltekenysegi jeleneteink felole is mikor az elein komoly voltam es uzletbe dolgoztam es kelett komunikaljak a kuncsaftokkal az csapta hogy flortolok lehet volt enyhe igazsag benne de nem akartam semmit akkor senkitol es azt is mondtam a koleganimnem soha nem csalnam meg a ferjem de sajnos az ido valtozott es megtettem amit bekelett vallanom neki mert azt mondta megerezte es addig fagatott kitalaltam hisz orokke kutakodott utannsm titokba amirol nem is sejtettem fojton lesett csak nagy baj lett belole depresziot kaptam es nehez volt neki kibirni amiket a fejihez vagtam a gyogyszer kezeles veget( amire rajottem hogy az okozta hogy kikell mondjam a fajdalmaim csak azt nem ertem honnan indult ez az egesz mert neha nem tudom ki vagyok mit akarok rengeteg kerdessel )elakart valni es magunkra hagyott 3honapig penz nelkul elment kulfoldre mert nem birta elviselni amik tortentek az ido alatt voltak gyerekkori serelmeim anyukamat is sokat sertegettem mert nem attol az apatol szuletem mind a testvereim es nem ismertem az apam hallani se akartam rola evekig majdnem 30voltam mikor megpuhult a szivem es ra gondoltam hogy vajin felkeressem e megismerjem e de ahogy kutattam megtustam meghalt igy most mar nem erdekel azert neha vagynek meglatni bar kepen ki volt hogy nezett ki de nem szeretnem zavarni a csaladjat mert en ojan vagyok hogy mindenutt ugy erzem hogy zavarok es az emberek ketszinuek csak szepelegnek es jopofiznak holot belul rosszak stb egyelore ennyit irnek koszonom es remelem vmi erdekes valaszat kapok
Kedves Kérdező!

Levele alapján sok probléma felmerül, melyet érdemes lenne alaposabban átgondolni. Azt írja, a pszichológusokban is csalódott. Sajnos nem az önismereti munka oldja meg a gondjainkat, hanem mi magunk, ehhez partner lehet a terapeutánk, akit érdemes megfontoltan választani. Az erőt és a terveket ehhez azonban egy magtartó emberi kapcsolatból meríthetjük.

Üdvözlettel:
2019-07-10 09:18:26
Céltalanság
Üdvözlöm kérem segítsen !!!!
Több mint 2 éve élek együtt párommal, akinek van 2 fia előző házasságából. Nyilván mint az ilyen kapcsolatokban a mostoha " anya" a leggonoszabb lény a földön! A kisebbik gyerek mióta szülei elváltak folyamatosan haszonszerzés miatt keresi páromat. 1-2 röpke esetet szeretnék megemlíteni! Pl.: karácsonykor miután az ajándékba szánt összeget megkapta ( apától és rokonoktol) a gyerek közölte hogy hurrá mennyi pénz anyának mit is vegyek ennyi pénzből! ( az apjáról egy szó se esett) majd fenhangon erdeklodik apukájától hogy " apa 24.én nyitva lesznek a boltok? Ennyi pénzből anyának sok ajándékot kell vennem! Azt se tudom hol és mit vegyek neki". ( Félreértés elkerülése érdekében nem vagyunk rászorulva hogy a gyerek ajándékot vegyen csak legalább be hangoztatna ennyire hogy édesapját szarba se nézi és még annyira se méltatja hogy inkább csendbe maradjon vagy egy 200 forintos csokit vegyen) Ekkor mikor a gyereket anyukájához vissza szállítottuk kapott 10.000 forintot karácsonyi ajándéknak melyre annyi volt a válasz hogy ( vágott egy flegma fintort mikor meglátta az osszeget) és na császtok! Érre párom szolt neki hogy legalább annyi légyen benne hogy ad két puszit ( megint a flegma fej melyre az volt ráírva kb. Hogy ha ennyit tudtál adni ne várd már el hogy puszit is adjak) majd ismét császtok és lelépett!
Következő eset először járt párommal közös otthonunkban és rögtön olyan kérdéseket tett fel páromnak ez honnan van az honnan van? Hónap végén miből tudtatok megvenni? Most mennyit is kerestek? Jó lenne ha a táboromat kifizetnetek mert anya nem -bírja anyagilag ( havi 100.000 gyerektartasbol). Melyre párom készségesen válaszolgatott!
Mikor az idősebb gyerek haza ment párommal közös otthonunkból a kisebbnek az volt az első kérdése hogy apa küldött nekem ajándékot ( legalább annyit megkérdezhetett volna hogy él e egyaltalan)... és még sok sok hasonló helyzet történt!
Mikor ezeket megjegyzem páromnak ( nyilván gyerekre én se mint több "mostoha" nem szólhatok rá mert konfliktus van belőle) és állítja hogy tisztába van vele de most mit csináljon? Hogy oldja meg? ( a gyerek nem jöhet nálunk mert nem bírom elviselni tudom hogy csúnya dolog de olyan gyomor idegem van mikor csak meghallom hogy hozna párom! És természetesen mindig vita van belőle ami az én lelki állapotomnak nem hiányzik) és mindig én törjem a fejem a problémákat hogy oldjuk meg! Szeretnénk közös gyereket " rajta is vagyunk a dolgon" de ilyen körülmények között hogyan?
Kedves Kérdező!

Megértem, hogy Önnek ez így egy nagyon nyomasztó helyzet. Próbál párjával megértő lenni, és a gyermekeit próbálja megkedvelni, miközben nem szeretné ha teljesen kikészülne a közösen eltöltött idők közben. A leveléből nem derül ki a válás körülménye és hogy miképp zajlottak az események a gyerekek szempontjából. Fontos, hogy végig gondolja, Önt miért zavarja ennyire, ha párja csendesen tűri a történéseket, vajon ő miért nem tesz ezek ellen semmit. A kérdés, ami még bennem felmerül, hogy a gyerekek mit gondolnak az Önök kapcsolatáról, a szüleik viszonyairól. Az édesanyjuk hogyan viszonyul ezekhez a dolgokhoz és esetleg bevonható lenne e egy közös megoldásba. Javaslom hogy ezek a kérdések mentén beszéljenek őszintén a párjával és akár ha járható út, akkor a fiúk édesanyját is bevonhatják a beszélgetésbe és ezzel a megoldás keresésbe is.

Üdvözlettel
2019-07-10 06:45:56
Gyermeknevelési nehézségek
Üdvözlöm!
Szüleim már elváltak, azonban még mindig folytatódik a harc közöttük, és erősen azt hiszem, hogy a kettejük tüzében állok.
Ha nem is direktben, de úgy érzem, hogy mind a ketten zsarolnak, hogy az ő oldalukon álljak. Mind a kettejüket szeretem, de az egyikőjüket a másik árán el fogom veszíteni. Édesanyám azt kérte tőlem, hogy állítsam döntés elé apámat: én vagy a szeretője (a szerető miatg ment tönkre a házasság). Anyám pszichopatának tartja édesapámat. Apám pedig szociopatának édesanyámat. És az a probléma, hogy a leírások tökéletesen illettek rájuk.
Idáig kettős játszmát játszottam, miszerint mind a kettejüket pártolom, miközben édesanyámnak adtam át minden infót. Azonban apám olyan tények elé tárít, amik alapján megreng a bizalmam anyámmal szemben, mert inkább csak árt nekem.
Nagyon kétségbeesett vagyok, hogy sosem tudok tisztán játszani, ha pedig megtenném, az lenne az ára, hogy garantáltan megutál anyám. Azt latolgatom, hogy titkon apámmal szövetkezek, és anyámnak eljátszom azt, amiket kér tőlem.
Kérem, adjon tanácsot.
Kedves Kérdező!

Köszönjük megkeresését! A leírtak alapján egy nagyon nehéz helyzetbe került a szülei között. Megértem, hogy ilyen helyzetben nem egyszerű eldönteni, hogy kivel is lojális az ember. A válások esetén a szülők hajlamosak egymást hibáztatni, és ha van gyermek a családban, akkor ezeket a vádlásokat neki elmondani. Ilyenkor a szülei is kiszolgáltatva érzik magukat. Bizonytalanok a másik személlyel és saját magukkal szemben is. Azt javasolnám, hogy a játszmák helyet, inkább őszintén és nyíltan próbáljon meg beszélni szüleivel és tisztázza velük, hogy Ön mindkettőjükkel szoros kapcsolatot szeretne ápolni, és nem kívánja elveszteni egyiküket sem. Amennyiben nem megoldható a helyzet ilyen formában, javaslom keressenek fel közösen egy szakembert. Személyes keretek között, az egész családdal közös pszichológiai foglalkozás feltárhatja a mélyebb okokat, amik miatt a szülei ilyen helyzetbe hozzák Önt.

Üdvözlettel
2019-07-11 13:52:50
Konfliktus a családban
Jó napot !
Abban szeretnék segítséget kérni , hogy mit tegyek ?!
Borderline - l diagnosztizáltak , és voltam is terápián kb 2 évig.. az utolsó beszélgetésnél a nem fizetős pszichológus azt mondta ,hogy ez konzultáció és nem terápia , és ,hogy nem tud segíteni.. kb 2 hónapja nem mentem el hozzá ,mivel úgy érzem cserben hagyott.
Muszáj lenne segítséget kérnem... Mivel ürességet érzek, és olyan dolgokba megyek bele , amivel az életemet is kocháztathatom ,mivel szexfuggosegben is szenvedek úgy érzem.. napi 3-5 alkalommal maszturbálok , olyan kapcsolatokat alakítok ki amik vagy nagyok rosszak ,vagy nagyon jók számomra.
A családi állapotom a szüleimmel a tehetetlenség érzése , mivel nem képesek változtatni az életükön ..és úgy érzem veszélyeztetve vannak.. felelőtlennek és gyerekesen viselkednek.. a húgommal nem akarok találkozni ,mert félek .. múltkor el jött hozzám , de haza menni nem mert..és haza kellett őt kísérnem..pedig félek haza menni is.. nem akarom ,hogy újra ilyen helyizetbe hozzon.. neki is vannak nagy problémái , amivel az én életemet is megpecsételi.
Komolyan már olyan nagyon rossz érzések vannak bennem.. felelőtlenül viselkedem és rossz döntéseket hozok.
Budapesten lenne alkalmas terápia , de sajnos nem tudnék mindig feljárni.. jó lenne egy olyan pszichoterapeuta aki tud nekem segíteni.. :(
Előre is köszönöm a választ.
Tehetetlenségemben írtam.
Kedves Kérdező!
Pszichoterápia akkor tud segíteni, ha heti 2 alkalommal jár terápiába. Évekig tart. Az Ön diagnózisa szerint ezeket a terápiás módszereket ajánlom: TFP, sématerápia, vagy dialektikus viselkedésterápia. Ezeket találták adekvátnak az Ön problémájára.
üdvözlettel:
2019-07-10 17:58:34
Személyiségzavarok
Kedves Segítő!

Abban kérném a tanácsát, hogy hogyan kezeljem édesanyámmal kapcsolatos helyzetet. 79 éves. Körülbelül 2 éve, azt vettem észre, hogy hallucinál és furcsa dolgokat mond, amit annyira határozottan állít és erőből mond, hogy legtöbbször környezetét is bántja ezzel, sőt ellenségnek tekinti azokat. A leggyakrabban előforduló hallucinálóból eredő helyzet, hogy betörünk hozzá és elvisszük a ruháit vagy a könyveit rendezzük át. Viszont van olyan is, amikor azt veszi észre, hogy odavittünk dolgokat hozzá és azt akarja, hogy vigyük el. Mindig valamit keres és mindig valamit talál, ami nem az övé. Ezeket nagyon vádlón és támadón adja elő. Ugyan tudom, hogy ez nem rólam szól, de mégis nagyon nehéz ezt hallani, látni és kezelni. Próbáltam úgy, hogy szelíden megnyugtatom vagy érzelem mentessen elmondom neki, hogy nem ez történt, próbáltam ésszerűen és logikusan is magyarázni. Viszont egyik sem használ. Amiben a legnagyobb aggodalmam van az az, hogy elutasítja azokat akik segítenének neki, így tehetetlennek érzem magam ebben. Tudom azt, hogy ez egy betegség (habár az erősödött benne, ami korábban is benne volt, amilyen a személyisége volt), viszont most az életkora és "betegsége" miatt sebezhetőbb és védtelenebb. Segítségét kérném abban, hogy mi az, amit tehetnék ebben a helyzetben?
Kedves Kérdező!

Köszönjük bizalmát! A leírt helyzetben Önnek és családjának nem lehet egyszerű dolga. Ilyenkor megérteni a másik személyt, egy nagy erőt kívánó feladat. Édesanyja viselkedése, és érzései nem a saját hibáiból erednek. Ahogyan azt Ön is megfogalmazta, nem tehet róla. Leveléből nem derül ki, hogy pontosan milyen betegségről is van szó, de bizonyos idegrendszeri változások okozhatnak hallucinációkat, paranoiát és akár komplex személyiségbeli változásokat is. Fontos, hogy ezek kivizsgálásra kerüljenek egy szakember által. Az Önök részéről fontos, hogy ilyenkor türelmesek legyenek és megértőek. Bár ez nem mindig egyszerű, de az elfogadó környezet sokat javíthat bizonyos betegségek kimenetelén. Az egyszerű és átlátható környezet és rendszerezett napi rutin, is jelenthet segítséget édesanyja számára. Ha további kérdése lenne, akkor készséggel segítünk, ha pedig személyes segítséget venne igénybe, munkacsoportunk pszichológusai időpont foglalást követően rendelkezésére állnak.

Üdvözlettel
2019-07-09 10:45:29
Konfliktus a családban
Tisztelt hölgyem/uram!

Szeretnék tanácsot kérni, mert úgy érzem, hogy egy adott félelem lassan átveszi az irányítást az életem felett.
Mára már elértem azt az állapotot amikor egyenesen utálom elhagyni a lakóhelyem, mert félek olyan helyekre, illetve szituációkba kerülni ahol nincs mellékhelyiség.
Ha tudom, hogy hosszabb ideig nem lesz még lehetőségem elmenni egy mellékhelyiségbe, rámtör a félelem. Elkezd izzadni a tenyerem, görcsölni a hasam és folyamatosan úgy érzem hogy ki kell mennem. Az elején még azzal nyugtattam magam, hogy ezt csak beképzelem, de mostanra már sajnos a pánik annyira elönt, hogy tényleg fokozott működésbe lép az emésztésem, és ha eljutok egy mellékhelyiségbe tapasztalom, hogy nem csak beképzeltem az egész ingert.
Folytonos szorongás önt el ha utaznom kell, akár csak egy órát is, a nyaralásokra is mint nyűg” gondolok.
Legutóbb egy hivatalos ügy elintézése közben tört rám a pánik, amikor közölték, hogy a művelet előreláthatólag 30 percig fog tartani.
Fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek, mert ez a félelem már ténylegesen irányít engem.
Kedves Kérdező!

Köszönjük megkeresését! A leírt probléma nagyon nehéz lehet Ön számára a mindennapok során. A pánik, vagy szorongás okozhat ilyen jellegű tüneteket. Fontos szempontok, hogy mióta vannak meg ezek az emésztési problémák, főként milyen helyzetekben érzi a pánikot, van e olyan tényező, ami esetleg segít elviselni, vagy csökkenteni a szorongás mértékét. Javaslom, hogy ezen kérdések átgondolásához keressen fel egy pszichológust. Munkacsoportunk szakemberei is készséggel állnak a rendelkezésére.

Üdvözlettel
2019-07-09 17:40:22
Félelmek, szorongások
A balatonra készülök menni dolgozni,mint konyhai kisegitö.Nem tudom,hogy mennyire tudok beilleszkedni,hogyan fogok megfelelni az elvárásoknak.
Kedves Kérdező!

Leveléből arra következtetek, hogy ez a mostani egy új munka lesz Ön számára. Az új munkahely mindig félelemmel és bizonytalansággal tölti el az embert. Az önismeret hasznos lehet most Ön számára. Mitől fél, miben nem fog tudni jól helytállni? Mit tud tenni annak érdekében, hogy ismerkedni tudjon az új környezetben? Melyek azok a dolgok, amire oda kell figyelnie munkája során, vagy melyek azok a tényezők, amik esetleg segíthetik vagy hátráltathatják munkájában?

Üdvözlettel
2019-07-09 17:08:50
Félelmek, szorongások
Kedves Balogh Ádàm !
Először is köszönöm a lehetőséget .
Nem tudom hogy is kezdjek hozzá.
Mit írjak?
Mit kell ilyenkor tennem ?
Miért is várom mástól hogy segítsen ?
Hisz saját magamnak kell megteremteni az életet , a lelki békêt ! Próbálok jobb ember lenni , jó társ S anya.
Ha leírom mennyi mindenen keresztül mentem gyerekkoromtol kezdve ,nekem ez olyan érzés mintha panaszkodnák ,sok elnyomott érzések vannak bennem ami egy idő után elő jön , S nehezen viselem .
Sokszor azon kapom magam össze szorítom fogaimat . Talán most egy kis megkönnyebbülést érzek , de nem érzem azt hogy őszinte voltam.
Még egyszer köszönöm a lehetőséget .
Üdvözlettel: Kálló Éva
Kedves Éva!

Köszönjük bizalmát! Megértem, hogy nehéz lehet csak úgy egy Önnek idegen embernek írni, és tőle segítséget kérni. Valóban a legtöbbször a saját belső erőnk az, ami a legtöbb problémás helyzetet megtudja oldani, de természetes, hogy néha sajnos elakadunk ebben. Ilyenkor segítséget kérni nem rossz döntés, hanem egy lépés a megoldások felé. Ön megtette ezt, és egyáltalán nem panaszkodott. Ahogy értelmezem leveléből, sok fájdalmas időszakot élt át eddigi élete során. Ezek az események nyomot hagynak az emberben, és akár évek múltán is kifejthetik hatásukat. A belső feszültség amit érez, lehet a következménye ezeknek az átélt történéseknek. Ha úgy érzi, egy pszichológussal, közös munkával ezeket a belső feszültségeket lehet oldani és megoldásokat lehet keresni a kezelésükre. Javaslom, hogy keressen fel egy szakembert, ha készen áll rá. Akár munkacsoportunkból is választhat.

Üdvözlettel
2019-07-09 18:19:00
Félelmek, szorongások
Üdvözlöm! 21 éves lány vagyok, 4,5 éve vagyunk együtt a párommal. Körülbelül 4 éve szedek fogamzásgátlót. A kapcsolatunk elején minden rendben volt. Csaknem 1 éve vettem észre, hogy egyáltalán nem kívánom a szexet. Talán ha havonta egyszer... A páromat nagyon szeretem, nemtudom mi lehet a probléma. Semmi izgalmat nem vált ki belőlem az előjáték sem. Engem ez nem zavar, de a páromat igen, és nagyon félek, hogy ezért másnál fogja a vágyait kiélni.
Ez lehet esetleg aszexualitás is?
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy nem valószínű hogy aszexualissá vált volna, hiszen korábban érdeklődött a szex iránt, a kapcsolatuk elején ez működött Önök között a partnerével. Éppen ezért érdemes volna párterápiás munka segítségével megérteni, mi változott, hogyan csempészkető vissza az izgalom és az erotika az életükbe úgy, hogy az Önnek is jó legyen.

Üdvözlettel:
2019-07-08 19:49:38
Szexuális zavarok
Kedves Cím!


Tanácsra lenne szükségem.
Úgy érzem hogy ez egy email kereteit meghaladja, és számomra kb. krimi be illő történet.
Nem igazán tudom hol kezdjem.

Van egy kolléganőnk akivel kapcsolatba írok, itt M nek fogom nevezni.
Jó viszonyba kerültünk a munkahelyen úgy ahogy több kolléga is vele. A beszélgetéseink során sokszor hivatkozott betegségekre egyre hihetetlenebb történeteket kaptunk. (pl.: 15 % - os EF je van hogy őt reanimálták aznap de már tud jönni dolgozni.) Mindig előállt negatív kardiológiai lelettel bár tény hogy kb. az összes másik orvostól származik. A hazugságairól megpróbáltunk vele beszélni konkrétan tagadta de olyan szinten hogy az volt az érzésünk hogy ő el is hiszi azt amit hazudik.
Felkerestük az utolsó általunk ismert kardiológusát személyesen beszéltünk vele, mert már mi nem tudtuk eldönteni, hogy paranoiásak vagyunk vagy itt valami tényleg nem oké... A kardiológustól megtudtuk hogy M tényleg volt nála orvosi titok miatt állapotáról nem beszélt csak annyit hogy nem kell neki rendszeres kardio kezelés. És elmondta az orvos hogy M el szembe hivatalos felszólítást küldött ugyanis M az orvos nevében email-ekt írt és visszaélt a nevével. Ezekből az emailekből mi is kaptunk amibe betegség leírás és gyógyszerelési kérelmek szerepeltek.
Az utóbbi 1 hónapba folyamatos suicid szándékkal próbált megvenni minket M, és maga mellett tartani. Beszélgetések során próbáltuk rávenni hogy belássa baj van de tagadta. Próbáltuk elvinni pszichológushoz vagy egyéb ezzel foglalkozó szakemberhez de nem tudtuk.
Mi felkerestük a vezetősséget jelezve lett a megfelelő személyeknek egész a professzor úrig. Tegnapi nap folyamán volt egy szembesítő beszélgetés ahol M elismerte a suicid gondolatokat, ahol kiderült hogy volt már ilyen kísérlete. Orvosi vizsgálatra lett küldve soron kívül de semmi egyéb lépés nem történt. Csak és kizárólag a saját maga által megnevezett pszichológushoz hajlandó elmenni és jelezte hogy hozni fogja a negatív leletet. Annak hatására hogy szembesítve lett az orvos nevével való visszaéléssel szóbeli reakció nem történt viszont teljesen megfeszült remegni kezdett indulatossá vált és menekülni kezdett ( neki el kell mennie ő ezt most nem kívánja tovább folytatni)...
Majd alig hogy elment a megbeszélésről kaptunk egy sms t tőle amit mellékletként csatolva küldök. Én és másik kolleganőm is.
Tudni kell még a múltból, bár ezek bizonyítást érdemben nem nyertek, felmerült M neve gyógyszer eltűnéseknél (betaloc) , de ez a számonkérést követően anno megszünt. Valamint egy időben sok beteg halt meg hyperkalaemiában olyanok akik menthetetlenek voltak és szintén megjelent a neve.
Igazából csak tanácsra és a véleményére lenne szükségem / szükségünk Mert bár sokan gondolják úgy hogy nála ha történik is valami autoagresszióba fog megnyilvánulni , de én erről nem vagyok meggyőzve. ( Lehet beteges de az sms ből kiindulva és olyan dolgok miatt , pl. hogy amikor még nem tudódott ki ez az egész és beszélgettünk van egy kóbor macsek a környékünkön aki mindig visszaéléssel szóbeli reakció nem történt viszont teljesen megfeszült remegni kezdett indulatossá vált és menekülni kezdett ( neki el kell mennie ő ezt most nem kívánja tovább folytatni)...
Majd alig hogy elment a megbeszélésről kaptunk egy sms t tőle amit mellékletként csatolva küldök. Én és másik kolleganőm is.
Tudni kell még a múltból, bár ezek bizonyítást érdemben nem nyertek, felmerült M neve gyógyszer eltűnéseknél (betaloc) , de ez a számonkérést követően anno megszünt. Valamint egy időben sok beteg halt meg hyperkalaemiában olyanok akik menthetetlenek voltak és szintén megjelent a neve.
Igazából csak tanácsra és a véleményére lenne szükségem / szükségünk Mert bár sokan gondolják úgy hogy nála ha történik is valami autoagresszióba fog megnyilvánulni , de én erről nem vagyok meggyőzve. ( Lehet beteges de az sms ből kiindulva és olyan dolgok miatt , pl. hogy amikor még nem tudódott ki ez az egész és beszélgettünk van egy kóbor macsek a környékünkön aki mindig hízeleg és M is simogatta meg kedveskedett neki de amikor olyan téma jött fel beszélgetés során akkor konkrétan a keze ügyébe lévő macskát meg szorította úgy hogy szó szerint visítva próbált a macska menekülni. )

Sajnos sem én sem kolleganőm nem tudja hogy M el kapcsolatba egyáltalán mivel és kivel állunk szembe! De ezzel a munkáltató sincs tisztába! Azt pedig végképp nem tudjuk hogy mi lenne a helyes viselkedés vele szemben. Valahol félelem van bennünk, valahol pedig szeretnénk segíteni neki.

Köszönöm/ köszönjük segítségét!
Kedves Kérdező!

Amennyiben munkahelyi visszaélésekre gyanakszik, érdemes a munkaadójuk felé jeleznie ezt. Ezen a helyen ennek érzelmi oldalával tudunk foglalkozni. Önt hogyan érinti mindaz, ami történt? Milyen félelmeket hív elő Önben? Milyen stratégiákat alkalmaz a nem nyíltan kommunikáló személyekkel?

Üdvözlettel:
2019-07-08 12:46:43
Munkahelyi, iskolai problémák

Kíváncsi további érdekességekre?

Iratkozzon fel hírlevelünkre!