Kedves Látogató!

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.  

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 48 órán belül* történik

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Ha négyszemközt szeretne beszélni ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére. Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

 

* kivéve hétvégén és ünnepnapokon

Az onlinepszichológus.net csapata

Gyakran felmerülő kérdések pszichológus válaszol szolgáltatásunkkal kapcsolatban.

Érdekli miben segít az önismeret?


Kijelentem, hogy elfogadom az ÁSZF-et és az Adatvédelmi Szabályzatot.
Kijelentem, hogy elmúltam 18 éves. Kijelentem, hogy 14 és 18 év közötti vagyok, de a törvényes képviselőm hozzájárulásával használom ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelentem, hogy a törvényes képviselőm jár el helyettem.

Csak a *-al jelölt mezők kitöltése kötelező.


Kérjük, hogy a korábbi kérdések és válaszok közötti kereséshez adjon meg egy szempontot, vagy használja az oldal jobb felső sarkában elhelyezett keresőablakot.
Össze vagyok zavarodva. Jelenleg munkát keresek, mivel a jelenlegi munkaköröm pár hónap múlva megszűnik. A problémám az, hogy megrettenek az álláshirdetésektől. Akármilyen, a végzettségemmel kapcsolatos munka láttán előtör belőlem az érzés, hogy alkalmatlan vagyok, nem engem fognak választani vagy ha esetleg mégis, akkor hamar kiderül hozzá nem értésem. Csak görgetem és görgetem a hirdetéseket, egy-kettőre jelentkezem, de olyanokra, amikhez semmi kedvem, közben egyre feszültebb vagyok és gyötör a bűntudat, hogy számos lehetőséget elszalasztok. Életképtelennek érzem magam. Jelenleg egy olyan munkakörben dolgozom, ami ugyan a szakmámba vág, de amihez túlképzett vagyok. Önbizalommal sosem voltam tele, amiből a jelenlegi munkahelyem még el is vett, pedig amikor elvállaltam az állást, boldog voltam, reméltem, hogy nemcsak tapasztalatot, hanem egy kis önbizalmat is szerzek. Merre és hogyan tovább, mikor a legegyszerűbb munkára is képtelennek érzem magam?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne a tünetei miatt kitöltenie az alábbi teszteinket:
https://www.onlinepszichologus.net/tesztek/6
https://www.onlinepszichologus.net/tesztek/7

Amennyiben jeleznek a tesztek, a helyi pszichiátriai gondozóba is érdemes lenne elmennie, hogy megvizsgálhassák, s szükség esetén kezelhessék. Problémái utalhatnak hangulat- vagy szorongásos zavarra.

Az alábbi blogbejegyzésünket érdemes lenne elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-kevert-szorongasos-es-depresszios-zavar-tunetei

Üdvözlettel:
2018-10-23 02:48:14
Munkahelyi, iskolai problémák
Férjemmel 25 együtt töltött év után közel 3 éve nem élünk együtt. 2 általános iskolás gyermekünk van. Intelligens, de nagyon önző ember,nem akarja a család terheit viselni. Segíteni nem nagyon segít, anyagilag sem, de rendszeresen jön, talán mert érezni akarja, hogy tartozik valahová. Én már lemondtam arról, hogy együtt legyünk, mert szerintem ő nem vàltozik, és soha nem leszek, leszünk igazàn fontosak a számára. Ahogy anyukám mondja, ő egy "magánzó". A munkahelyemről elkezdett udvarolgatni valaki. Azt hittem eleinte, hogy a feleségétől külön él, ami igaz is, de kiderült, van élettársa. Szerintem az is elégedetlen vele, mert a felesége kicsit akarnok, és a gyerekekre hivatkozva még most is irányítja. Nekem néha az az érzésem, hogy ez ellen lázad ezzel a kapcsolattal is. Ő nem nyilatkozik arról,hogy akkor miért is csinálja ezt,azon kívül, hogy ő "bolond". Olyan érzésem van, mintha belekerültem volna egy szexkapcsolatba, miközben én emberi kapcsolatra vágytam. 1 ève folyik egy-egy hónapos megszakításokkal (amikor én abba akartam hagyni az egészet) a levelezés, időnkénti találkozásokkal. Kb. 4 hónapja voltam vele először szexuálisan. Viszont nekem ez így nem jó, én ezt elítélem erkölcsileg, normális emberi kapcsolatra vágyom. Csak nem igazán tudok elszakadni, van benne valami, ami nagyon vonzó számomra, és így nehéz. Egyébként is hűséges típus vagyok. Hogyan tudnék segíteni ezen a helyzeten?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Önismereti munkával lehetne ennek a helyzetnek utánamenni, hogy mi miatt ragaszkodik a szexkapcsolatához, azaz milyen igényét tudja ez a férfi kielégíteni (pl. kommunikációs igény), s mi miatt nem vált még le teljesen Ön a férjétől. Szakembereink is tudnak segíteni Önnek ebben tanácsadás keretein belül.

Az alábbi linken bővebben olvashat erről:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/miben-mas-a-pszichologussal-valo-konzultacio-mint-egy-barati-beszeltetes

Üdvözlettel:
2018-10-22 08:52:03
Párkapcsolati problémák
Szép napot!
Olyan kérdéssel fordulnék önhöz, hogy egy pszichopata/szociopata tudhatja-e magáról, hogy az?
Az igazat megvallva sosem gondoltam erre, de múltkor szembejött velem egy cikk, aztán még többet olvastam és nagyon sok mindent igaznak véltem.
Mindig érzéketlenebb és kevésbé empatikus voltam más embereknél. Őszintén teljesen üresnek érzem magam. Az esetek nagy százalékában az alapján reagálok helyzetekre, hogy tudom mit kéne éreznem, de nem érzem. Úgy teszek, mintha dühös, szomorú vagy boldog lennék például, de valójában semmit sem érzek. Csak az adott szituációban ez lenne a logikus, ezért így teszek.
Emellett kifejezetten manipulatív vagyok és ezt sokszor kihasználom, hogy elérjem amit akarok, nem törődve azzal, akire a nyomást gyakorlom.
Az idő múlásával egyre erősebb ez az űr, ami bennem van.
Azt olvastam, hogy az ilyen személyiségzavarban szenvedők nem tudnak szeretni. Ez minden esetben igaz? Mert a szüleim iránt érzek szeretetet. Vagy ennek is vannak fokozatai?
Lehetséges, hogy pszichopata vagyok?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Önismereti egyéni és/vagy csoportterápiában megérthető, miért tartja távol magától az érzéseit. Ha szeretne változni, pszichoterapeutát érdemes felkeresnie.
üdvözlettel:
2018-10-22 12:43:22
Személyiségzavarok
Tisztelt doktornő!
A tanácsát szeretném kérni a, szóval a problémám az volna ,hogy van egy sógornőm és egy anyósom és elég jó a kapcsolatunk de ez szerintem csak a felszín. Nem tudom miért de folyamatosan azt érzem amikor eljönnek akár látogatóba hogy frusztrált , feszült vagyok a társaságukban és nem tudok kibontakozni ,nem tudok laza lenni. Az a dolog is zavar engemet hogy szerintem túlságosan ragaszkodnak a férjemhez nekem ez már kicsit sok ,tehát én így nem kapok levegőt. És az is zavar engemet hogy nem tudom hogy Pontosan miért is érzem ezt mert , szerintem ez nem normális dolog tehát biztos hogy valami baj van velem. Meg tényleg őszintén megmondva én nem nem tudom hogy mi ragaszkodik például a sógornőm is ennyire az öccséhez megértem hogy a testvérem meg minden de azért van egy határ amit szerintem már ha az ember átlép akkor az már kicsit túlzás. Őszintén szólva lehet hogy az is a probléma hogy én nem ilyen családban nevelkedtem Az én szüleim folyamatosan veszekedtek kiskoromban van egy ikertestvérem tehát más volt a gyerekkorom. Nálunk nem volt olyan nagy összetartás felhőtlen boldogság ennek most jön elő a hátránya . Kérem segítsen adjon tanácsot hogy mit változtatnék vagy hogy lehetne egy kicsit elfogadobb ezzel kapcsolatban
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező! Egyrészt érdemes lenne a férjével erről beszélni, hogy ő hogy éli meg a kapcsolatait, másrészt az ön érzéseit, korábbi kapcsolatokról, gyerekkorból származó élményeit pszichológussal terápiában feldolgozni. Üdvözlettel
2018-10-22 10:30:52
Konfliktus a családban
Olyan problémáival állok szemben, hogy a párom 2 hónapos együttjárás után nem foglalkozik kellő mennyiségben velem. Hétvégén tudunk csak találkozni, de akkor is csak egy estét szán rám, és szerinte ez így rendben van. Amikor próbálom elmondani a gondjaimat, leint, miszerint neki van igaza és elég időt tölt velem. Mit kellene tenni, valaminr van-e ennek így jövője?
Kedves Kérdező! Nincs egy objektív fix időtartam, ami az elvárt időmennyiség ilyenkor. Mint minden kapcsolatban, legyen az baráti vagy párkapcsolat, a kapcsolat szereplői kell megbeszéljék, kinek mi az igénye. Ezeket az igényeket aztán vagy sikerül közelíteni egymáshoz és kompromisszumra jutni vagy sem. Üdvözlettel
2018-10-21 22:26:29
Párkapcsolati problémák
Jó napot kívánok véleményét szeretném kerni mit tudjak tenni hogy a párom ki lassan kezd ki ábrándulni és szakítani akar újból vissza hódítsam meg szeret ahogy ő mondja nincs harmadik személy tudom azt is sajnos én vagyok a hibás tudom de jóvá akarom tenni őrülten szeretem csak lehet hogy már későre vedtem észre túl későre n tudóm eb szeretném menteni a parkapcsolatom mi az ön véleménye előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Ha jól értettem a leveléből, akkor már legalább 1 alkalommal szakítottak a párjával. Arról nem írt, hogy mi miatt ábrándult ki Önből a párja, illetve előzőleg mi volt a probléma. A párkapcsolat megmentésében a párterápia tudna a leghasznosabb lenni, hogy az Önök között lévő problémákat át lehessen beszélni közösen szakember segítségével.
Ingyenesen a családsegítő szolgálatnál találnak ilyen szakembert, vagy magán úton kereshetnek.

Érdemes lenne elolvasnia az alábbi blogbejegyzéseinket, amelyek a párkapcsolati problémákról szólnak.
https://www.onlinepszichologus.net/blog/parkapcsolati-problemak-pszichologus-szemmel
https://www.onlinepszichologus.net/blog/intimitas-a-parkapcsolatban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mit-csinaljak-ha-a-baratom-nem-foglalkozik-velem

Üdvözlettel:
2018-10-19 20:37:50
Párkapcsolati problémák
Ez nekem már 4 éve tart.. Szörnyű sokszor úgy érzem magam mintha ki akarna a lelkem szállni a testéből vagy mintha csak úgy lennék és rettentő üresnek érzem magam. Nem szedek semmilyen gyogyszert egy ideig szedtem a frontin abból is a leggyengebet aztán szedtem citalopran oriont de már nem szedek semmit maximum valeriana relaxot vettem magamnak különféle gyógynövényes gyogyszert de egyiket sem merem bevenni rettentően félek a haláltól attól hogy valami nagy betegségem van attól hogy reggel nem kelek fel. Van hogy olyan tüneteket produkáló hogy már nem tudok elmenni fürödni vagy kimenni az utcára mielőtt buszra kell szálnom már előtte egy nappal rá feszülők hogy baszus csak nehogy rosszul legyek. Soha nem ájultam el még de annyira félek hogy egyszer annyira bepánikolok hogy nyílt helyen leszek rosszul utálom annyira utálom nem voltam én ilyen nem tudok bemmeni a tescoba a nagyobb boltokba nem tudok kimenni az utcára félek hogy megvolondultam és soha többet nem leszek normális. Kérem mondjon valami biztatot hogy nem vagyok még be golyozva. Van egy párkapcsolatok vele élek de nem igazán működik a fiú drog függő.Nekem ez az egész akkor alakult ki mikor egy évig függő voltam bio füvet szívtam akkoriban egy nagyon rossz korszakom volt volt egy nagy szerelmem akitől a szüleim eltiltottak és még nagyon sok más ami szerintem befolyásolható hogy így érzem magam jelenleg. A drogos korszakomnak már vagy 5 éve vége és a mai napig azt álmodom hogy szívok és nem tudok magamról ezek a legnagyobb rémálmaim.
Kedves Kérdező! Pszichiáter és klinikai szakpszichológushoz érdemes fordulnia személyesen. Üdvözlettel
2018-10-18 20:58:22
Félelmek, szorongások
Kulon élő szülők 9 éves kislánya( a gyerek anyával el) aki iskolában jól tanul de sokszor elsírja magát új helyzetekben.
Iskola elküldte a gyereket tanacsadoba a sirasok miatt .A szülők szinte versenyeznek H ki a jobb szülő.Apas hetvegen sok program van anyanal tv es net nezes.A gyerek retteg az esőtől mert hallotta több hete a dorgest, villamlast,sír mert hallja az autókat fél ,mert rossz gondolatai vannak ,fél sír mert a szoba ahol eddig aludt most félelmetes relaxációs zenére alszik el illetve fuldugoval.Barmilyen program amit apa csinál neki élvezi a kislány
nevet boldognak látszik de csimpaszkodik apa kezébe az utcán fel a galamboktol fel a rossz hirektol amit anya hallgat az autóban a hangos zenétől de az utóbbi időben lefekvés előtt sír.Apa nem tudja H mit tegyen melle fekszik elalvasig illetve elmagyarázta neki H ne féljen biztonságban van mi miért van pl eső villám stb az agya is biztonságos a szoba is az előtte jól aludt bár a fogát akkor is csikorgatta.Mi a teendő ??Kétségbeejtő a dolog mert nevét játszik semmi gond majd jön a sírás a levegő kapkodás kezével legyezi magát majd órákig sír.
Kedves Kérdező! A gyermeket gyermekszakos klinikai szakpszichológushoz kell vinni, illetve családterápia is ajánlott a szülők versengése miatt is. Üdvözlettel
2018-10-21 12:35:59
Félelmek, szorongások
Tisztelt Cím! Két lányom van, 34 és 35 évesek. Az idősebb már hat éve próbálkozik de nem sikerül a baba. A fiatalabbnak mikor úgy döntöttek ők is szeretnének nagyon gyorsan sikerült és van egy tizenöt hónapos kisbabájuk. Az idősebbnek ez biztos fájt és pár hónapig nem érdeklődött a húga felől aztán örült a babának és szereti is. Ritkán tudnak találkozni. A kisebb lányom most megint babát vár, kilenc hetes és a kérdésem hogyan és mit mondjak az idősebbnek mert sajnálom, hogy neki nem sikerül és tudom mennyire vágyik már rá. Hogyan lehet ezt elmondani kíméletesen. Köszönöm ha válaszol: Némethné Erzsi
Kedves Erzsi!

Köszönjük levelét!

Ha jól értem leveléből, akkor az idősebbik lánya már nem neheztel a húgára, s szereti a babát is. Úgy gondolom, hogy sejtheti is, hogy több gyereke is lesz majd a húgának (főleg, ha ez szóban is ki lett mondva, hogy többet szeretnének). Miért Ön szeretné elmondani neki ezt a hírt, miért nem a kisebb lánya? A nagyobbik lánya helyzetét tekintve visszafogottan lehetne elmondani a hírt (azaz kevésbé kirobbanó örömmel), s meg kellene várni, amíg ő nyit, vagy érdeklődést mutat ezügyben a húga iránt.

Üdvözlettel:
2018-10-20 14:16:01
Gyermeknevelési nehézségek
Jó estét!
20 éves vagyok, van egy barátom mar 6.ik eve igen 14 eves voltam, igen koran jöttünk össze, de nagy szerelem volt. Az utobbi időben nagyon nem megy a kapcsolat igen csinaltam hulyeseget.. Megcsaltam... Nem tudom hogy miért.. De most sem vagyunk együtt.. Annyira nem tudom el engedni hogy mindig az eszembe van. Hogy ez kell e nekem?! vele akarok e lenni... Es egyszerűen nem tudom el dönteni hogy mi legyen közbe mas fiuval is meg próbáltam nem ment. De a szex nem megy vele nem kívánom, fel idegesít feszült leszek... Nem tudom mit tegyek engedjem el vagy maradjak vele kérem segítsen.

Köszönöm..
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Arról nem ír, hogy a másik fél mit szeretne, ő is szeretné-e újra megpróbálni. A szexuális problémát párterápiás kereteken belül lehetne megoldani, ha a másik fél is szeretné.

Érdemes lenne elolvasnia az alábbi blogbejegyzéseinket, amelyek segíthetnek Önnek a döntés meghozatalában.
https://www.onlinepszichologus.net/blog/parkapcsolati-problemak-pszichologus-szemmel
https://www.onlinepszichologus.net/blog/intimitas-a-parkapcsolatban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mit-csinaljak-ha-a-baratom-nem-foglalkozik-velem

Üdvözlettel:
2018-10-18 21:43:10
Párkapcsolati problémák
Tisztelettel kérdezem, hogy mi állhat -e mögött. Nem tudom, hogy miért van, de 30 éves férfi létemre egyre gyakrabban érdekel,hogy milyen lehet az ágyban egy másik férfivel. Milyen lehet a passzív szerep. Azért lehet ez az érdeklődés,mert biszexuális lennék vagy azért, mert nincs dolgom nőkkel és a meg nem élt,ki nem élt szexualitás így tör utat magának? Ha nem tudom megélni nőkkel akkor a férfiak felé terelődik az érdeklődés, a vágy? Ennek van értelme? Lehet ez a hátterében? A nők vonzanak csak nem merek közeledni feléjük. Számtalan oka van. Kórosan negatív az énképem és önbizalmam sose volt. Ugyan most lenne lehetőségem összejönni egy kedves,okos lánnyal,de nem érzem azt a pluszt ráadásul külsőre sem vonz olyan rettentően,de más oka is van. Ő vallásos én meg kevésbé. A kérdés inkább az, hogy miért kezdhetett el érdekelni már vagy 1-1,5 éve,hogy milyen lehet a szex egy férfivel. Lehetőségem is lenne kipróbálni. Nem tudom, hogy merjem-e megtenni. Mi van ha nagyon nem lesz jó? Hogy fogom ezt feldolgozni? Milyen lesz amikor mások erről viccelődnek és én meg hallgatom? Mi lesz ha élvezem? Azt, hogy fogom feldolgozni? Ha kiderülne, hogy biszex vagyok. Nem tudom mi tévő legyek. Mitől lehet ez az érdeklődés? Honnan tudjam , hogy ki akarom-e próbálni vagy csak egy hiányt pótol ez az érdeklődés? Időről időre felmerül bennem ez az irányú kíváncsiság. Nyomjam el? Ne foglalkozzak vele? Majd egy nő feledteti? Vagy próbáljam ki? nem tudom mi tévő legyek.
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy mielőtt a tettek mezejére lépne, érdemes elgondolkodnia a saját vágyain. Sokszor ugyanis nincsen valójában szükségünk arra, ami a vágyaink tárgyát képezi. Igen, ha nem él nemi életet, a szexuális energia egyéb formákban tör utat magának.

A levele második felében feltett kérdéseket hatékonyan pszichológus segítségével tudná végiggondolni. Az önismereti munka hozzásegítheti Önt ahhoz, hogy megértse, miért nem működtek eddig a párkapcsolatai és új stratégiákat találjon ehhez.

Ha igényli, szívesen állunk a rendelkezésére online konzultáció keretében.

Üdvözlettel:
2018-10-18 15:35:50
Szexuális zavarok
Tisztelt Cím!

Egy hónapja levelezek egy nálam 5 évvel fiatalabb pasival. Egy társkereső oldalon talált neg, ő írt rám, és megkérdezte lenne-e kedvem levelezni vele. Beleegyeztem, de megkérdtem, hogy írja le az elején, hogy milyen magas és hány kiló és egy fényképet kértem tőle, hogy lássam kivel levelezek. Nagyon kedvesen minden információt leírt amit kértem tőle és még fényképet is mellékelt. Tehát elkezdtünk levelezni, mindig nagyon udvarias volt és minden levelemre elég hamar válaszolt, még sokszor ő kért bocsánatot, ha nem válaszolt olyan hanar csak pár nap múlva. Engem eleinte zavart a korkülönbség, de végül elfogadtam. Odáig jutott a dolog, hogy kértem találkozzunk, hogy meglássuk, hogy bejövünk-e egymásnak. Ő természetesen azonnal beleegyezett, sőt azt is mondta, hogy ő is gondolt rá, több levelében beszélt róla, hogy találkozhatnánk. Megbeszéltük mikor és hol és eljött találkoztunk egymással személyesen. Én sajnos egy kicsit zavarban voltam és ő észrevette, mondta is hogy levelezve nem voltam zavarba. Én úgy gondoltam, meg később ő is megírta, hogy bejöttem neki.
Sőt még egy következő találkozásba is benne lenne.
Az volt a baj, hogy áttértünk az emailről a csetelésre és nagyon belemerültünk. Tegnap mint mindig cseteltünk egyszercsak jött tőle egy üzenet, hogy sok munkája lett és majd ír később, azóta az üzenet óta nem jött semni. Nem tudom mi történt, semmit nem írt. Ma írtam neki, hogy nem akarom zavarni a munkájában csak annyit kérnék tőle, hogy olvassa el anit az emailjére írtam.
Eleinte emailen leveleztünk, aztán kérte hogy töltsek le egy csetelős alkalmazást, mert őneki így könnyebb lenne, megtettem. Úgy szokott írni, hogy eleinte este vagy délelőtt vagy délután, de amióta cseteltünk csak délelőtt vagy délután, este soha nem ért már rá. Nem értem, hogy miért? Előtte nem zavarta.
Annyit még el kell mondanom, kb. egy hónapja váltam el, és a férjemnel élek egy lakásban., nekem is van két gyermekem. Ez a pasi élettársi kapcsolatban él és van egy kisgyereke, de már többször arra panaszkodott, hogy nagyon rossz a viszonyuk a társa mindig mindenért őt hibáztatja, ebben hasonlónítottunk, mert engemet meg férjem okolt mindig mindenért. Tehát egy olyan lelkitársak is voltunk egymásnak. Amikor adtam tanácsot, akkor mindig elfogadta. Ő elfogadta, hogy én egy lakasban élek a volt férjemmel, én meg, hogy ő is együtt lakik a párjával.(Mindig csak panaszkodott rá, amikor találkoztunk észrevettem, ha róla beszélt elszomorodott, de azt is mondta, hogy már többször megpróbálták, de nem sikerült újra kezdeni).
Ezért nem értem, hogy akkor most mi történt, miért nem ír semmit. Arra is gondoltam talán zavartam a folyamatos cseteléssel a munkájában és kiderült, hogy nem haladt a munkájában vagy hogy túl sok voltam neki és szünetet akar, vagy mégse én kellek neki, csak hitegetett vagy mégis kibékült a párjával és nem tudja, hogy mondja meg!
Kérem, adjon tanácsot mit tegyek? Várjak rá türelemmel amíg jelentkezik vagy felejtsem el örökre.
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy ennek a férfinak nyilván jól estek a kedves szavak és a figyelem, amit Öntől kapott, de valószínűleg nem akar ennél többet. Hiszen ott van neki az élettársa, akit szeret (hiszen elszomorodik ha róla beszél). Számomra érdekes kérdés, hogy Önnek mit tud adni ez a kapcsolat. Mire vágyik valójában? Ha ez megvan, ezeket a dolgokat hogyan érheti el?

Amennyiben igényli, az Önök közt történtek alaposabb átgondolásához online konzultáció javasolt.

Üdvözlettel:
2018-10-17 23:40:49
Egyéb
Azután szeretnék érdeklődni,hogy működik-e a pszichológia?
Hogy miért nem tudnak segíteni.

Sajnálatos módon többel is találkoztam és azt amivel a szakma reklámozza önmagát még sosem találkoztam

Úgy értem mégis mit tanulnak olyan sokáig ha segíteni nem tudnak? Elemezni lehet, de amit a marketing kínál abból a valóságban semmi sem valósul meg.

Tulajdonképpen nem tudnak segíteni.

Szerencsés esetben meghallgatnak,de ettől ne lesz jobb.

Nem tudnak tanácsot adni,nem tanítanak semmit, nem világítanak rá semmire, nincs múlt feltárása és újraírása,értelmezése. Semmit sem láttatnak más szemszögből. tulajdonképpen semmi sem történik.Jó esetben meghallgatnak,mert van aki azt sem.

10 perce nehéz is fér bele. Aztán találkozzunk 3 hét múlva. Jártam is. Van aki azt mondja erről ne beszélj,mert ezt rossz hallgatni, arra nem vagyok kíváncsi. Jártam így. Terapeutánál ! Pénzért !

Semmi sincs abból amivel a szakma eladja magát.

Feltárjuk a múltat,megértjük amitől majd beindul egy folyamat és szépen lassan megváltozik az illető,megoldja a problémáit, stb.

Ilyenek nincsenek ! Tapasztaltam .

Kicsi úgy érzem,hogy egy erős önreklámot tolnak amivel megteremtik maguknak a munkahelyet és a lehetőséget,de amit kínálnak az leginkább a nesze semmi fogd meg jól.

Nem értem, hogy előre szerződést ktnek,hogy 20 alkalommal találkozunk.
Még azt se tudja mi a bajom, de szerinte 20 találkozó segíteni fog?

Van aki rendszeresen lemondja vagy elfelejti az általa adott időpontot !
tulajdonképpen, hogy is működik a pszichológia,hogyan segít ha semmit nem tapasztalni abból amivel reklámozz önmagát.

Kihez kellene segítségért fordulni ha pont azok nem segítenek akiktől az ember várja,ez a munkájuk?
Talán rossz a hozzáállásom.
Mi várható a pszichológiától?egy terápia mire lesz jó?Miben fog segíteni?
Mert eddig nem értettem meg semmit, nem gondolkodok másképp magamról, ugyan úgy utálom magam, a problémáim is ugyan akkorák, nem látom az okát sem azt, hogy tudnám megoldani.
Természetesen a hibás mindig csak én vagyok.
Amikor kértem,hogy mondják meg alkalmas vagyok-e pszichológiai segítség befogadására nem válaszoltak, amikor kértem ajánljanak valaki aki az én problémáimmal foglalkozik nem ajánlottak.
Megkérdeztem milyen módszerrel dolgozik-nem válaszolt. Kérdeztem milyen féle segítségre van szükségem- nem kaptam rá választ.
Hogyan is segítenek akkor a pszichológusok?
Olyan érzésem, hogy csak visszaélnek az emberek helyzetével.
Nyitottan mentem, őszinte voltam és átvertek,kihasználtak.

más :

Aztán, amikor lejárt minden határidő, hasra ütéssel „kialakítottuk” a pszichológiai profilokat. Nem lennék meglepve, ha ma is azokat használnák.

Fura,hogy a szakemberek a felelősséget mindig a másikra tolják, ők nem vállalnak belőle semmit.

Ha ők megtették és az ország benyelte akkor mások is megtehették idehaza is meg külföldön és és a világ simán elhihette.

Megtehette Freud meg Jung is. Ellenőrizni úgy sem tudták. Az előremenetlenek jót tesz.

Ma is.

Vajon mekkora része kamu,alaptalan hazugság a pszichológiának?

forrás:

Vaskuti Pál pszichológus: A család a beteg, a “rossz gyerek” csupán tünethordozó | 24.hu
Kedves Kérdező!

Levelét korábban megválaszoltam, de ide bemásolom a könnyebb visszakereshetőség érdekében.

"A pszichoterápia valóban nem fog senkit megmenteni, ebben az értelemben tehát nem csodaszer. Ha valaki kellőképpen eltökélt, akkor viszont szempontokat és akár erőt is kölcsönözhet számára a változtatáshoz. A pszichoterápia egyébként rendszeres időközönként történő minimum 50 perces találkozások keretei között szokott zajlani. Ha csak 10 perce volt Önre a szakembernek, akkor Ön minden bizonnyal nem ebben vett részt. Ennyi idő ugyanis nem elég a probléma részleteiben való elmélyüléshez.
Nagyon jó, hogy rákérdezett a terápiás módszerre, joga van tudni, hogy mire számíthat, ahogy a várható alkalmak számát is (ez bármikor módosítható természetesen).
Természetesen vannak rossz pszichológusok, akik azért nem tudnak segíteni, mert önmaguk nem járták be kellő mélységben az önismeret útját és nem vesznek részt rendszeres szakmai szupervízióban. Hogy miért fontos ez, arról itt írunk:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mik-az-online-pszichoterapia-veszelyei-miert-fontos-a-szupervizio

Arról pedig itt, hogy mit várhat a terápiától:
https://www.onlinepszichologus.net/pszichoterapia.html
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mitol-fugg-a-terapia-sikere
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-hat-a-pszichoterapia-a-testunk-mukodesere
https://www.onlinepszichologus.net/blog/gyakori-kerdesek-a-pszichoterapiarol...-mit-erdemes-tudni--a-pszichologus-kliens-viszonyrol


Üdvözlettel:
2018-10-17 16:00:36
Egyéb
Üdv! 5 hónappal ezelőtt megcsaltam a párom. Kétszer történt meg, mindkétszer ugyan azzal az emberrel,alkoholos állapotban. Mostanáig próbáltam elnyomni a lelkiismeretfurdalást,de mindig újra és újra előjön. Félek elmondani a páromnak,mert nem szeretném összetörni a szívét,és tudom,hogy soha többé nem tudnám megtenni ezt vele, mert ő a másik felem. Fél éve vagyunk együtt,ez a 2. hónapban történt. Akkoriban igen ritkán találkoztunk,előfordult hogy csak 2 hetente. Persze tudom, ez nem ok rá, hogy megcsaljam, de sajnos megtörtént és ezt már nem tudom megváltoztatni. Nem szeretném ha meggyűlölne,és tudom,ha elmondanám akkor már soha többé nem nézne rám úgy,ahogy most. Az előző párja szintén megcsalta,majd szakított vele,de ő csak fél évvel a szakítás után tudta meg véletlenül a megcsalást,mégis nagyon kiakadt,kifordult önmagából és meggyűlölte a lányt. Undorodom magamtól,és gyűlölöm magam a történtek miatt,de iszonyú fájdalom lenne nézni,ahogy ő mindent megtud és összetörik újra a szíve. Nem akarom ezt látni,de mégis nehéz elfelejtenem amit tettem. Kérem segítsen!

Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Ha teheti, érdemes pszichológushoz fordulni a bűntudat feloldása kapcsán. Szakrendelőben vagy magánrendelésen talál szakembereket.
üdvözlettel:
2018-10-18 15:17:44
Párkapcsolati problémák
Kedves Cintia!

A párommal kicsivel több, mint fél éve vagyunk együtt. Távkapcsolatban élünk (80km a távolság), a hétvégéinket töltjük együtt. Tinderen indult a románcunk, egy hosszabb ismerkedési szakasz után került sor az első találkozásra, azóta a saját érzetem szerint jó irányba haladt a kapcsolatunk.
Nincsenek titkaink egymás előtt, nem dugdossuk egymás elől a laptopot, a telefont sem. A két héttel ezelőtti találkozásunk során vettem észre ennek köszönhetően azt, hogy a böngészési előzményei között felbukkant a tinder. A kíváncsiság eluralkodott rajtam, és megnyitottam. Találtam egy párom részéről kezdeményezett beszélgetést friss dátummal egy hölgy felé, amit nem tudtam hová tenni. Azonnal megkérdeztem a páromat, hogy mire kellene ezt vélnem. Azt mondta, hogy a regisztrációja még régi, kíváncsiságból lépett fel, de ha meg akarna csalni, nem így tenné. És azonnal le is törölte magát az alkalmazásról. Ennek ellenére nem tudott teljes egészében megnyugtatni... mire véljem ezt? Én nem vagyok elég (jó) neki?
Köszönöm előre is válaszát!
Kedves Kérdező! Érdemes lenne megbeszélniük melyikük milyen jövőt szán a kapcsolatuknak, közösek e a célok. Feltett kérdésére párja tud választ adni. Üdvözlettel
2018-10-17 15:48:34
Párkapcsolati problémák
A férjemmel nagyon hosszú ideig nem volt kösztünk szexuális kapcsolat és rájöttem hogy szerelmes egy munkatárs nőjébe. megbeszéltük de a bizalom el veszett. A mai napig úgy érzem hogy titkol valamit nem őszinte. A FACEBUK jelszavát megváltoztatta nem tudok már útána járni a dolgoknak. ha rákérdezek mindig veszekedésbe torkollik a dolog.
Kedves Kérdező! A rendszer kétszer küldte el kérdését, amit az imént megválaszoltam üdvözlettel
2018-10-17 17:07:58
Párkapcsolati problémák
A férjemmel hosszú ideig nem volt szexszuális kapcsolat kösztünk és nem rég kiderítettem hogy egy munkatársnőjébe szerelmes. Meg beszéltük ezt a dolgot kibékültünk de úgy érszem a mai napig nem mond igazat és rajtam kívül csetelget valaki mással. Mert titkosította a facebuk jelszavát. És mindig mérges ha rákérdezek kivel beszélget.
Kedves Kérdező! Párterápia tud segíteni, ha ketten nem jutnak dűlőre. Üdvözlettel
2018-10-17 16:56:16
Párkapcsolati problémák
Kedves doktor nő!
17 éves vagyok, és mostanában elkezdtem interneten ismerkedni chat oldalakon. Tegnap irtam egy lánnyal, akivel őszintén megmondva picit perverz voltam, de azt is enyhének nevezhető. Nemtudom mi ütött belém, ilyet nem sokszor csinálok, és iszonyúan megbántam. Bocsánatot is kértem. A beszélgetés végén mondtam hogy írjon rám instagrammon, és később is beszélhetünk ha úgy gondolja. És miután leírtam az insta nevemet, azt írta hogy ő igazából ismer engem. Ez volt az a pont amikor azt hittem elájulok, olyan sokkba kerültem. Ami máig tart. És nagyon de nagyon megbántam hogy egy olyan lánnyal írtam enyhén perverz dolgokat, akit ismerek. Fontos tudni rólam, hogy én eléggé visszahúzódó személyiség vagyok, úgyhogy ezután hogy igy írtam vele, erősebb lett a bűnbánatom. Azon is gondolkoztam hogy az egyik osztálytársam. De nemtudom. Nemtudok semmit se hogy ki lehetett. Annyira félek hogy ma be se mentem az iskolába, mert nemtudom mit tegyek. Alapjáraton nem vagyok egy perverz alak, nemtudom miért irtam vele erről.
Kedves Kérdező! Serdülőkkel foglalkozó pszichológussal lenne érdemes beszélni, ha van az iskolájában iskolapszichológus, akkor vele. Szülei tudnak segíteni? Az iskolába mindenképp menjen be, tudom, hogy ez most nehéz, de fontos lenne,hogy meg tapasztalja, hogy nem fogja senki bántani. Tisztázni kéne, ki a lány és mi a véleménye, de mindenképp kellene pszichológus segitsége, akit személyesen is felkereshet. Üdvözlettel
2018-10-17 13:01:55
Lehangoltság, levertség
Voltam urulogusnál megnézett,megvizsgált ( ultrahang ) és mindent normálisnak talált. Adott gyógyszert és megkért, hogy az előjátékot se hagyjam ki, de ez sem segített. Viszont legalább 20 éve pornófilmet nézek és arra élvezek el. Ha abbahagyom a pornózást akkor mennyi időt kell várnom, hogy újra felálljon. Kihez kell fordulnom ha ez nem válik be? Vagy mit tegyek, hogy újra együtt lehessek egy igazi nővel?
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy az egyértelműség kedvéért érdemes volna ketté választani ezt a problémát. Ahhoz, hogy egy nővel együtt legyen szexuálisan, ahhoz sok minden kell, ezek közül csak egy a merevedés. Ha jól értem, akkor ezzel kapcsolatban szervi probléma nem áll fenn. Amennyiben van partnere, az együttlét mégsem nem működik, akkor annak lehetnek kapcsolati és egyéni lelki, illetve szokásbeli okai is. Utóbbiakat a pornófilmek alatt való önkielégítés abbahagyásával tudja kezelni. A többi felderítéséhez és kezeléséhez azonban pszichológus felkeresése szükséges. Elképzelhető, hogy egy diagnosztikus első interjú is elég, de különféle tesztvizsgálatokra is szükség lehet, látatlanban nem lehet ezt megmondani. Amennyiben párkapcsolatban él, érdemes a párjával közösen keresniük a megoldást.

Üdvözlettel:
2018-10-16 17:29:10
Szexuális zavarok
szeretnék Önnél online terápiát igénybe venni..29 éves nő vagyok,5 éve tartós párkapcsolatban,sajnos az évek alatt rá kellett jönnöm hogy megrögzötten féltékeny vagyok,kitalált képzeletbeli alapokkal,és ezen szeretnék változtatni,ebben kérném segítségét.
Várom válaszát.
Kedves Kérdező!

Szerintem nagyon jó, hogy önismereti munka segítségével szeretné megérteni a féltékenységét és változtatni a viselkedésén.
Online konzultáció foglalásához először szakembert kell választania oldalunkról. Ezt itt teheti meg: https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek
Ezután tudja megadni, mely időpontban alkalmas Önnek a találkozó, majd bankkártyája segítségével tudja kifizetni a lefoglalni kívánt ülést.

Amennyiben szakemberválasztással, vagy időpontfoglalással kapcsolatos nehézsége adódna, kérem írjon az info@onlinepszichologus.net címre. Szívesen segítünk!

Üdvözlettel:
2018-10-17 10:15:16
Párkapcsolati problémák
10 evig nem foglalkoztam a belso csaladi konfliktusokkal. Korabban, fiatal gyerekkent s egyetemistakent a bekito szerep jutott nekem, sokat hallgattam es figyeltem legkisebb gyerekkent.
Testvereim 14 eve haragban allnak egymassal a sogornom miatt (elvileg) es ez egy darazsfeszket epitett ki az evek soran a csaladban. A ket testverem nem tud meglenni csaladostul egy legterben. A szuleim idosek, szeretnek egyutt latni a csaladot. Ram jutott a szerep (erzelmileg be lettem fuzve), hogy hozzam ossze a csaladot, de erzelmileg most mar feltem magam, a maganeletem tragikus tortenet (tek), s ugy erzem sokat koszonhetek a csaladomnak, amiert sosem voltam fontos erzelmileg, s megbecsult, mint ertelmes gyerek.
Most is ugy allnak hozzam, mint egy gyerek, mind noverem, mind a batyam, mindenki. Sokszor ugy is viselkedem.
Hogyan lehet megtorni ezt a kort? Lelkiismeretfurdalasom van, hogy mar nem erzem egetonek a csaladi bekenek a megteremteset. Gyakorlatilag belefaradtam. A parkapcsolati problemaimba is. S abba, hogy nincs onbecsulesem, s manipulalhato vagyok azaltal, hogy ha jo vagyok, akkor szeretnek.
Szomoru ez az egesz. Vajon erdemes erolkodni valamit a testvereimmel, hogy osszejojjon valami, vagy ez mar veszett fejsze? (Ok nyilvan egymast okoljak mindenert).
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Megértem, hogy nehéz Önnek ebben a helyzetben, hiszen a szüleinek szeretne örömöt okozni, de sajnos ebben a családban nem tudja Ön egyedül a konfliktusokat megoldani, mivel Ön is a családhoz tartozik, s nem tudhat egy pártatlan álláspontot kialakítani.
A legcélravezetőbb megoldás az lenne, ha a testvéreivel el tudna menni családkonzultációra, családterápiára, vagy mediációra, ahol szakember segítségével át lehetne beszélni az Önök között lévő feszültségeket. Ingyenesen a családsegítő szolgálatnál dolgoznak ilyen szakemberek.

Üdvözlettel:
2018-10-15 16:44:34
Konfliktus a családban
Tisztelt Doktor Ùr! 61 éves vagyok, 4 éve házas a második férjemmel aki 5 éve özvegy,és 63 éves. Részemröl szerelmi házasság Volt. Részéröl probléma megoldás. 5 éve élek külföldön, a fiam után jöttem ki, férjem 32 éve él Németországban. Rendkivül boldogok voltunk, hogy egymásra találtunk. èn igen érzékeny, törödö, gondoskodo, életet szertö és akaró nö vagyok. 4 részmunkaidös állásom van, mindenütt szeretnek és mindenütt megfelelek. Férjemnek vannak a munkahelyén, problémái, elsösorban emberi gondok. Eleinte azt hittem, gyászol még, azért nem csinál az ég világon semmit otthon, és nem érdekli semmi a számitógépen, telefonon, Tabletten kivül. Semmit Sem csinálunk közösen, nics közös életünk, Havonta egyszer "megsétáltat" egy parkban, ahol vigyázni kell, le ne lépjek a füröl, mert koszos lesz a cipöm. Mindent megpróbáltam hogy élhetöbb élet legyen számomra, de sorra kudarcot vallottam. Nem képes emberekkel közelebbi kapcsolatot tartani, és nem is akar! Belefáradtam, a váláson gondolkodom. Ö tudja, hogy elég kiszolgáltatoott helyzetben vagyok, nincs hova mennem. Egyre gyakrabban parancsol kiabálva rám, ha ellentmondok valmiben neki. Csak az ö igaza lehet, mert itt él régóta. Menekülhetnék vagyok gyakran. Nem tudom mit tegyek. Kérem segítsen válaszával, tanácsával! Egyénke´nt jól megtalálom itt külföldön a helyem, csak egyedükl vagyok. Elöre is köszönettel: Murzsa Zsuzsanna
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Sajnálom, hogy a házassága nem úgy sikerült, ahogy szerette volna. Mivel írta, hogy a fia után ment ki külföldre, így ha ő még kint él, akkor érdemes lenne vele átbeszélnie a helyzetét, hogy ő mit javasolna (pl. hol, kivel s meddig tudna lakni), ha már otthon nem szívesen van a férjével.

Üdvözlettel:
2018-10-15 13:48:23
Játékszenvedély
Kedves Doktorno!

A baratnom fiaval kapcsolatban lenne egy kerdesem. A fiatalember 4 evig elt egy lannyal, de a lany kesobb ugy dontott, hogy otthagyja ezt a fiatalemert. Azota megismerkedett egy masik fiuval es azzal van egyutt. A baratnom fia nem tud ebbe belenyugodni, tovabbra is hivja telefonon, penzt ad neki, talalkoznak is es mindenaron vissza akarja kapni. Az uj fiu viszont semmit sem sejt errol a dologrol.
A kerdesem, az lenne, hogy helyesen cselekszik-e a baratnom fia, vagy azt mutatja ez a fajta viselkedese altal, nincs egyaltalan onertekelese?

Elore is koszonom megtisztelo valaszat!
Kedves Kérdező!
Sajnos erre a kérdésre nem tudok érdemben válaszolni, csak tippelgetni tudnék, ami szerintem nem vezetne előre. Ami viszont előrevivő lehet az az, hogy azon lenne érdemes gondolkodnia, hogy vajon ez a kérdés önt miért foglalkoztatja, miért fontos önnek ezt tudni, tehát érdemes ebből a kérdéséből saját önismereti kérdést kialakítani, hiszen azt nem tudhatja egyikünk sem, mi motiválja a fiatalembert, azon viszont ön el tud gondolkodni, hogy milyen szempontból lényeges ez a kérdés az ön számára.
üdvözlettel:
2018-10-16 15:08:01
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Dr.nő/Dr.úr!
Megpróbálom röviden, érthetően leírni a problémám!Párommal több éve vagyunk együtt, nagyon szeretjük egymást, úgy gondoltam a babám megszületéséig ő az sz ember akivel életem végéig szeretnék élni.Mindenféle szempontból úgy gondoltam tökéletes!(megértő, figyelmes, dolgos)
Sajnos a terhességem alatt a családban haláleset következett be, amit próbáltam teljes mértékben elnyomni magamban hogy babának ne legyen nagyon baja.Ennek ellenére minden vele járó dolgot egyedül kellett intéznem.Babám megszületésekor kórházban ahogy viselkedtek az emberrel az megalázó volt.Semmit nem mutattak meg, de csecsemősök lelkileg gyötörték az embert a szoptatással.A megörzőben tudomást sem vettek rólunk, ránk sem néztek, ott voltunk hagyva átázott takaróval.Szülés után egyből új lakásunkba kölzöztünk, első babásként még azt sem tudtam hogy emeljem, öltöztessem a picit.Baba csak sírt, és tudatlanság párom közt konfliktust szült.Egyáltalán nem kaptam figyelmet, kedvességet, legfőképp megértés kellett volna.Napi szinten veszekedések nagyon csúnyán.Szoptatás sem ment.Úgy érzem, éreztem ő nem fogja fel mennyi mindenen keresztül menten és pihenésre, megértésre, támogatásra van szükségem.Anyasági6hetet se, jöttek haverok, rokonok és én nem feküdhettem.Azóta megromlott részemről a kapcsolat.Egyáltalán nem érzem magam boldognak, és ami a legszomorúbb, és legfurcsább nem tudok semminek örülni.Babánál sem érzem azt a boldogságot amit kellene éreznem hogy igen itt van és egészséges.De úgy gondolom nem egyszerű terhesség, haláleset, kórházi dolgok, új ház új környezet ez kicsit túl sok és nem tudom feldolgozni.Ő próbál kedves lenni, kedveskedni, de ezek már hidegen hagynak elmondtam sérelmeim.De azt érzem nem tudom ezt megbocsátani neki,miatta van hogy nem állt mellém szülés után és már nem ő az akivel élni szeretnék.Röviden lényeg benne van, remélem tud segíteni mit tehetnék!
Kedves Kérdező!
Két dolog jut eszembe, az egyik, hogy ha mindketten nyitottak rá, egy párterapeuta segíthetne helyreállítani a házasságot. A szülés egy krízishelyzetnek fogható fel minden család életében nemcsak az anyukának, az apukának is nehéz időszak. Jó lenne kideríteni, mi zajlott a férjében érzelmileg, ami miatt nem tudta önt támogatni. Írja, hogy haláleset is történt, érdemes lenne azt is feldolgozni- ezt egyéni terápiában érdemes megtenni, illetve a terhesség, szülés kapcsán megélt rossz érzéseket is fel lehet dolgozni pszichológussal való egyéni terápiában.
üdvözlettel:
2018-10-16 06:31:04
Terhességgel, szüléssel kapcsolatos nehézségek
Jó reggelt kívánok a problemam az lenne hogy férjemmel 2eve eltelt hogy házasok vagyunk szeretnénk már gyereket nagyon,a lelki világom egy picit felborult mert butelia elrobbanas miatt tavaly édesapám az életet vesztette csak anyukámmal és férjemmel lakunk, szeretnénk egy gyereket aki felviditana mindennapjainkat de eddig esélytelen a dokinál voltam de velem minden rendben a férjem fel hogy menjen,ő navetazik tőlünk 35km,szeretjük egymast minden de amíg .kncs gyerek olyan hiány van,sokan mondják hogy ne gondoljak rá meg ilyenek de családi U van a fejembe,mi tévő legyek Velem és a férjemmel kapcsolatban hogy tudok ettől a szorongástol megszabadulni így olyan monoton minden nap,férjemet mivel biztassam?félek hogy ha nem jön össze akozos cél akkor eluralkodik rajtunk a szomorúság kérem segítsen!
Kedves Kérdező!
Érdemes átbeszélniük, mitől fél a férje a vizsgálat kapcsán, szeretne-e ő is gyermeket. Mióta szeretnének, ön az édesapja halálát fel tudta-e dolgozni, esetleg összefügg-e a kettő.
üdvözlettel:
2018-10-16 07:08:32
Félelmek, szorongások
mostanában tul sokat veszekszünk afeleségemel őaztmongya azért mert féltékeny vagy ok ezigazis deszerintem nem ezazigazi oka hanem az hogy sokszor van ojan amikor ő elmegy abarátokhoz és az apjához denekem azt mondja hogy 2 ora mulva ithonvan és mégsem én meg szoktam kérdezni hogy holvolt és mért nem jőt amikora monta és ez sajnos sokszorvan hogy ijet mond hogy jővők ésnem énezért szoktam mekérdezni éseből őszeveszünk hogy én nekorlátozam meg nekérjem számon holvolt csak sokszor látom hogy nem ojan mitamijen szokot és mikormeg kérdezem semi baja azt mondja csakha bárki telefonál neki azonalmegy és nemakorjőn mikor mondja és van 3 fiunk és nem szeretném elveszteni a családot és még azt mondta hogy nehivjam hogy holvan mert beszélget csaksajnos ez minden napos ésénezt nem szeretem ő azthiszi hogy korlátozom csak agodok és szeretem és kértem hogy változtason ezen ez azénhibám lehet vagy azővé de nem mondelsemit másokal jolelbeszélget ithon velünk nem pedig érezők hogy szeret sajnos neki márcsak apjavan és beteg atesoja énis segiteknekik de nem mindenap vagyokot náluk az aszony viszont igen és kérdezem hogy menyeke vele ne mit beszéltetek semit akor miért voltál ijen sokáig mert apám ésez nekem rosz sajnos azapukája van hogy tőbet iszik értem hogy segitnekik ésamikor meg kérdezem mért hazuc hogy jősz mingyárt neki ez természetes éső aztmondja nem hazudik mert beszélgetnek deez másnális igy van bárhovamegy van egy férfi akire féltékeny vagyok mert mikor jőn hozánk akor ővele kedves mosojognak hüjéskednek éskérdeztem tőlehogy miértjőn ide mikor nem vagyok othon csak beszélgetni és kérdeztem van kőztetek valami üvőltvemontanincs ésmikor emlitem apéldát ideges lesz és ingerült és ujra őszeveszünk őn szerint ez azértvan mert féltékeny vagyok pedig kértem hogy nemleszigyjo deő aztmondja neféltékeny kedjek de nem kapok választ ara hogyezt mért csinája és nem mondjael hogy megtudjuk beszélni és ebekérnék tanácsot mit kéneteni ijenkor
Kedves Kérdező!
Családsegítő Szolgálatnál keressenek fel párterapeutát, aki segíthet helyreállítani a kapcsolatot.
üdvözlettel:
2018-10-14 12:25:18
Párkapcsolati problémák
Üdv,
utazás közben megismerkedtem egy 9 évvel fiatalabb férfivel, és üzeneteken keresztül kezdtük megismerni egymást, egyre intimebb és hevesebb dolgokat küldtünk egymásnak, gyakorlatilag online szexeltünk. Többször megbeszéltünk személyes találkát, de ő mindig valamilyen indokkal lemondta. Most három hónap után megírta, hogy újra megpróbálják a régi barátnőjével, de mivel nagyon sokat jelentek neki, szeretné tartani a kapcsolatot, sőt találkozhatnánk személyesen is. Mi lehet az oka, hogy látszólag megőrült a szenvedélytől, egy szavába került volna, hogy találkozzunk, mégsem tette meg? Ilyen férfivel még nem találkoztam.
Köszönöm a választ előre is!
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy ez a férfi valószínűleg azért nem akart találkozni Önnel, hiszen nem volt nyitott egy új kapcsolatra (vissza is ment az exbarátnőjéhez). Nyilvánvalóan a szexre és a törődésre azonban szüksége volt, amit meg is kapott az online üzengtéseikből.

Üdvözlettel:
2018-10-14 11:56:08
Párkapcsolati problémák
Üdvözlöm

Egy olyan problémàm van hogy a mostani párommal 3 hónapja jöttem össze. Van 2 gyereke. 3 és 5 évesek. Amíg nem jöttem az életükbe ,együtt aludtak. A párom próbál változtatni de nem nagy sikerrel. Minden nap addig altatja őket amíg ő is elalszik. 3 hónap alatt többször mondtam neki hogy meséljen mesét és jó éjt. Szinte alig van időnk egymásra, és frusztráló a helyzet hogy minden nap egyedül kell aludnom.
Mit tegyek? Úgy érzem a pàromnak jó így.

Üdvözlettel
Tomi
Kedves Tomi!

Megértem a frusztrációját, hiszen szeretne együtt aludni a párjával! Úgy gondolom érdemes volna elbeszélgetnie a párjával arról, mit élvez ezekben az együtt alvásokban a gyermekeivel. Ha pusztán csak a fáradtság miatt van ez, akkor bizonyára találnak rá valamilyen praktikus megoldást.

Üdvözlettel:
2018-10-14 21:19:06
Gyermeknevelési nehézségek
Tisztelt Szakértő! A lányom 11 éves, és nagyon küzdünk a kiskamaszkorral. Dühkitörések, hisztik, világgá akar menni... Mi négy évvel ezelőtt költöztünk külföldre, ahol egyébként nagyon szeret, de az otthon hagyott cicájának a hiánya még mindig visszatérő probléma. Arra gondoltunk, hogy ennek megoldására vennénk neki egy kiskutyát, aki lehetne az itteni legjobb barátja. Ezzel kapcsolatban szeretném a tanácsukat kérni, hogy ez megoldás lehetne-e erre a problémára? Válaszukat előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy jó, hogy foglalkoznak ezzel a problémával. Azt azonban, hogy a lánya örülne-e a kiskutyának, vagy ez enyhítené-e az otthon hagyott macska iránti fájdalmát tőle lehetne megtudnia. A költözés nyilván sok veszteséggel (köztük a macska) járt, amiről nem tudom hogy mennyire tudnak nyíltan kommunikálni. Ha ez nehézkes, a probléma nem feltétlenül fog megoldódni egy új jövevénytől és családterápiás segítség igénybevétele javasolt.

Üdvözlettel:
2018-10-14 11:42:55
Viselkedési problémák gyermekkorban
Tisztelt pszichológusnő!
Párommal anyagi problémák miatt ideiglenesen (3-4 hónapra) édesanyámhoz költöztünk. Természetesen nem ingyen, de így mégsem fizetünk albérletet, csak az ő rezsijét is átvállaltuk, plusz egyébként is támogatom rendszeresen anyagilag, mivel annyira eladósította magát, hogy enélkül nem is tudná fizetni a dolgait.
A problémám az, hogy mielőtt elköltöztem tőle, azelőtt is rendszeresen zsarolt érzelmileg, hogy mozgássérült (el tudja látni magát, közlekedni is tud egyedül, de akkor is beteg), és nem akarta, hogy elmenjek. Most, hogy visszamentünk ideiglenesen, napi rendszerességgel páromat szidja nekem, természetesen csak négyszemközt, neki nem mond egy szót sem, sőt, előtte úgy tesz mintha minden rendben lenne, és kedvelné. Párom persze érzi, hogy nincs minden rendben, és ő is nekem mondja a problémáit anyuval kapcsolatban.
Elég gyakran érzem magam két tűz között, és frusztrál, hogy én próbálom elegyengetni a dolgokat, próbálok mindkettőnek megfelelni, kedvére tenni, próbálom a ki nem mondott problémáikat közvetíteni a másiknak, hogy "talán ez a gond, talán ezt vagy azt kéne csinálnod" de már úgy érzem a lelkemet megették, főleg anyu, és még csak 1 hónapja vagyunk nála. És közben mosolyognak egymásra, engem meg az őrületbe kergetnek. Fogalmam sincs hogy kezelhetném ezt a helyzetet úgy, hogy közben ne menjek rá lelkileg. Nem szeretném, ha összevesznének, nem bírom a stresszt magam körül, én is beteg vagyok (sclerosis muliplexem van).
Úgy érzem a fő bajom anyuval van. Talán csak azt akarja hogy vesszek össze párommal, és újra nála lakjak, újra el tudja venni az összes fizetésemet, mert azt használja ki, hogy lelkileg meg idegileg már fáradt vagyok, és tényleg nem bírom elviselni ha veszekszik velem, és inkább ráhagyom a dolgokat, csak hagyjon békén. Biztos, hogy én sem vagyok hibátlan, senki sem az de úgy érzem, hogy nem érdemlem meg azt sem amit régebben végigcsinált velem (mindenről be kellett számolnom, minden pénzt oda kellett adnom, ennek ellenére úgy beszélt velem, ahogy nem sokan beszélnek a gyerekükkel), és azt sem érdemlem, amit most csinál. Tényleg mindig, minden ellenére próbáltam neki segíteni, fizikailag is, anyagilag is, mellette voltam, miközben nővérem már szóba sem áll vele. De mintha egyáltalán nem is értékelné.
Nem tudom, mit kéne tennem, hogy kezeljem anyuval ezt az egész problémát, és hogy kéne lekommunikálnom velük a mostani helyzetet, és hogy bírjam ki ezt a pár hónapot.
Segítségét előre is köszönöm!
Kriszti
Kedves Kérdező!
Elképzelhető, hogy családterápia is segíthet, ha mindhárman motiváltak rá. Ha nem, Önnek javaslom egyénileg forduljon pszichológushoz akár támogató jelleggel, akár édesanyjával való kapcsolat feldolgozása céljából.
üdvözlettel:
2018-10-12 09:06:33
Konfliktus a családban
Tisztelt Doktornő!

Januárban kezdődött nálam egy ördögi kör, amiből nem tudok kikecmeregni. Tavaly két hegyű billentyű elégtelenséget diagnosztizáltak nálam, de felvilágosítottak, hogy semmi probléma nincsen, évente kontrollvizsgálat mellett semmi más teendőt nem igényel. Januárban nagyon megfájdult a hátam és sehogy sem akart elmúlni. Interneten kutakodtam és mindenhol azt írták infarktus lehet. Onnantól kezdve elindultam a lejtőn, pulzus, vérnyomás mérés napi szinten több alkalommal. Jöttek éjszakai pánikrohamok heves szívdobogással 140-160/perc, halálfélelemmel szorongással. Ezek után napközben is rosszul voltam ugyanezen tünetek társultak ájulásérzéssel, gyengeségérzéssel. Háziorvosomnál is rosszul lettem, ő rögtön a sürgősségi osztályra küldött az infarktus kizárására, mivel nagyon rossz EKG-t produkáltam nála. az infarktust kizárták a sürgősségin, kaptam beta blokkolót, ami 3 hét alatt elmulasztotta a tüneteket. kardiológiai kivizsgálás is megtörtént, a billentyű hibán kívűl nem találtak semmit. Ezután kb. 2 hónapig tünetmentes voltam. Majd egy alkalommal a szaunában jött ismét a rosszullét, ugyanúgy heves szívdobogás, ájulásérzés , halálfélelem. A tünetek ismét napközben is fennáltak, a halálfélelem már állandóan a fejemben volt, szorongásos tünetekkel. ez után 5 hétig szédültem, majd egyik hétvégén olyan rosszul lettem, hogy amikor felálltam öklendeztem, ájulásérzésem volt, zsibbadtak a kéz és lábfejeim és az arcom is, szédültem, enni 4 napig nem tudtam semmit. Neurológiai kivizsgálás megtörtént, koponya mr negatív, az orvos azt tanácsolta hagyjam el a 12 évig szedett fogamzásgátló tablettát. Jelenleg orbáncfű teát iszok napi 1 csészével 4 hete. A hátfájás megmaradt, de azt porckopással és gerincferdüléssel, illetve az ülő munkával magyarázzák. Jelenleg volt egy kb 20 napos panaszmentes időszakom, most deperszonalizáció jelentkezett több napja, amit szorongás, félelem kísér. A tünetek általában a menstruáció előtti, alatti és utáni pár napban jelentkeznek főként. Szeretném kérni a segítségét, hogy hogyan, milyen terápiával lehetne segíteni a fenti gondon, mivel ahogy egy tünet elmúlik, azonnal jön a másik. Ettől már sokszor a hangulatom is nagyon rossz, nem érzem jól magam a bőrömben, sírógörcs kerülget. Van egy 2 éves kisfiam és szeretném visszakapni a régi életvidám önmagamat, hiszen vele sem tudok már úgy foglalkozni, ahogy régen. Várom szíves válaszát!
Kedves Kérdező!
Pszichoterapeuta felkeresését javaslom, többféle pszichoterápia hatékony lehet a panaszaira. Emellett fontos tisztázni a kardiológussal, hogy mire érdemes odafigyelnie, mert ha jól értem a billentyűprobléma kapcsán ritmuszavara van. Ritmuszavar esetén pedig, ha jól tudom pl. a szauna, vagy meleg vizes fürdőzés gyógyfürdőben nem ajánlott, és pl. bizonyos típusú sportok kerülendőek. Mindezeket kardiológussal érdemes tisztázni, szorongásos panaszain pedig pszichoterapeuta tud segíteni.
üdvözlettel:
2018-10-12 12:22:01
Félelmek, szorongások
A pszichológusok gyógyitják is a mentális betegséget?
Gyógyulás alatt azt értem hogy van mondjuk borderline személyiségzavarom és az a terápia hatására teljesen elmúlik, begyógyul mint a megfázás. Elmúlik az összes tünete örökre.
Én azt várom el a pszichoterápiátol hogy kigyógyuljak a pszichés zavaraimból azzal hogy eljárok egy pszichológushoz, nem azért vannak?. De ezek szerint amiket hallok, csak agymosás és csak arra jó hogy megismerd magad és elfogadd a személyiségzavarod, skizofréniád és élj vele együtt csak boldogabbab. Néha szedjél rá gyógyszert. de a gyógyszer se gyógyítja meg mint a megfàzást.
A pszichoterápia nem fogja megváltoztatni a szüleimet akik szintén mentális zavarokban vannak alkoholista, agresszív.
Valaki tájékoztatna hogy a pszichoterápia mire jó? Ezek szerint semmire. Ha nem gyógyítja a betegséget akkor fölösleges.
Depresszióra elhiszem hogy használ, arra használ a kineziológia, placebós gyógyítás, théta varázslat. Bármi.
Mit tud adni egy pszichoterápia? Csak azért kérdezem mert megfordult a fejemben ez a módszer a pszichoterápia?
Kedves Kérdező!

Amennyiben Ön egy másik embertől, tárgytól, vagy módszertől várja a megoldást a problémáira, sajnos tévúton jár. Önnek kell kompetenssé válnia a saját problémái megoldásában, melyhez a pszichoterápia jó módszer lehet. A lelki munkát és a változtatáshoz szükséges lépéseket azonban senki más nem végezheti el Ön helyett. A szüleit valóban csak a saját fáradtságos munkájuk tudná megváltoztatni, az azonban nem mindegy, Ön hogyan kezeli Őket. Ha nincs különösebb elvárása feléjük, arra ők is kedvezően reagálhatnak.

Valóban a személyiségzavarok makacs dolgok, de ez nem jelenti azt, hogy haszontalan volna a pszichoterápia ilyen esetben, egyedüli megoldást azonban nem jelent. Sok esetben a gyógyszerszedés állandóan szükséges (pl. skizofrénia), enélkül a tünetek mindenképp visszatérnek.

Hogy miben segít a pszichoterápia arról itt olvashat bővebben:

https://www.onlinepszichologus.net/pszichoterapia.html
https://www.onlinepszichologus.net/blog/miben-mas-a-pszichologussal-valo-konzultacio-mint-egy-barati-beszeltetes
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mitol-fugg-a-terapia-sikere
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-hat-a-pszichoterapia-a-testunk-mukodesere
https://www.onlinepszichologus.net/blog/gyakori-kerdesek-a-pszichoterapiarol...-mit-erdemes-tudni--a-pszichologus-kliens-viszonyrol

Üdvözlettel:
2018-10-12 16:38:12
Egyéb
Szerelmem, aki férfi, inkább nő lenne. Régóta foglalkoztatja a transzneműség. Erről én is tudok. Közel két éve vagyunk együtt, gyakran volt eddig is téma, de nem került jobban előtérbe és nem is tudta, mit akar. És feszélyezte is jellemzően a téma, zavarban volt, szégyellte, nem tudta hová tenni. Pár hónapja jár egy transz csoportba, egyszer én is voltam vele. Barátságok alakulnak neki, már szűkebb körben is összejár a csoportból valakikkel, elfogadóbb magával, többet beszélgetünk, jobban kiélné a személyisége ezen részét. Nem tudja, nem tudjuk, mi lesz a jövőben, hova fejlődik ez. Én kétségbe vagyok esve, úgy érzem, elveszítettem, illetve szerintem én ehhez nem vagyok elég elfogadó. Rémült vagyok.
Kedves Kérdező!

Nagyon nehéz lehet Önnek ez a helyzet, ezért lelki támogatásként pszichológussal való négyszemközti beszélgetések igénybevétele javasolt. TB alapon ezt a helyileg illetékes pszichiátriai gondozóban, vagy különféle alapítványoknál tudja igénybe venni.

Üdvözlettel:
2018-10-11 12:10:34
Párkapcsolati problémák
Amióta ki fogtam egy jóképű férfit azóta mindenki olyan furán nézz rám minthogyha más bolygóról jöttem volna ??Úgy értem hogy én egy szürke kisegér típusú lány vagyok ő pedig az a tipikus pasi mint "Christian Grey" a Szürke ötven árnyalatából!!
Kedves Levélíró,

Önnek miért olyan sokat számít mások véleménye? Az a legfontosabb, hogy Ön boldog legyen a kiválasztott mellett.

Üdvözlettel:
2018-10-11 23:25:16
Személyiségzavarok
Tisztelt pszichológus! A következőkben kérném tanácsát. Édesanyám 2005-ben sztrók következtében lebénult, súlyos mozgásszervi fogyatékos, emellett süket, beszédkészségét alig megtartó személy lett. 8 évig velünk együtt élt édesanyám vidéki házunkban, mivel ellátásra szorul. A mellettünk lévő telken él húgom családjával. Édesanyám soha egy percig nem aludt náluk, napközben főleg hétvégén átvitték. Nekem egy fiam, húgomnak egy lánya van, édesanyám imádja mindkét unokáját. 2015-ben minden előzetes megbeszélés, egyeztetés nélkül húgom átvitte édesanyámat magukhoz, azóta ott él, húgom mindent elkövetett, hogy ne tudjunk találkozni, beszélni édesanyámmal. A bíróság édesanyámat cselekvőképtelenné nyilvánította, részére hivatásos gondnokot rendelt ki a köztünk kialakult haragos viszony miatt. Az eltelt három és fél évben húgom édesanyámat nem engedte át hozzánk, nem engedi, hogy találkozzunk, beszéljünk fiammal vele. A hivatásos gondnak azt mondta a húgom hogy "nem szeretné az édesanyánkat kitenni annak, hogy velünk találkozzon", mert nem tenne jót neki. Azt szeretném megtudni, hogy valóban a húgom eldöntheti, hogy találkozhatok-e édesanyámmal vagy nem erre hivatkozással. Sem a gyámhivatal, sem a gondnok, senki nem tud segíteni, hogy találkozzak édesanyámmal. Édesanyám 78 éves lesz, a fiamat imádja, ha meglátja boldog, integet neki a kerítésen keresztül. Amikor ezt húgom látja, egyből karon fogja édesanyámat és elviszi onnét, hogy még csak ne is láthassa. Amikor édesanyám korábban kórházba került, fiamat akarta látni, őt hívatta magához. Azt szeretném megkérdezni, hogy valóban az tesz jót egy 78 éves idős embernek, ha jogtalanul megtiltják neki, hogy szeretteivel találkozzon vagy pedig ha találkozhat velük, akkor az ártana neki? Előre is köszönöm válaszát.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom a levele alapján, hogy ha rendezett kapcsolat volt Ön, a fia és az Ön édesanyja között, akkor nem gondolnám, hogy ártana, ha találkoznának. Az Önök közötti láthatás megoldására családjogász felkeresését ajánlom.

Üdvözlettel:
2018-10-10 14:04:35
Konfliktus a családban
Jó napot kívánok férjem depressziós 4honapja gyógyszert is szed,de édesanyja állandóan idegesíti az ő problémáival és emiatt nem tudunk békességben élni annyit mondom hogy ne vegye fel a problémáit de ő egyszerűen töri össze magát mit csináljak ?az anja csak örökké neki panaszkodik..
Kedves Kérdező!
Ha ilyen probléma áll fenn a férje és az ő édesanyja között, akkor férjének érdemes lenne pszichoterápiás segítséget kérnie. A gyógyszer sajnos arra nem alkalmas, hogy konfliktusaink rendeződjenek azáltal, hogy bevesszük a gyógyszert. Ez, amit most írok nem jelenti azt, hogy a gyógyszer felesleges, inkább azt, hogy a gyógyszer mellett pszichoterápia is szükséges lehet. Ami csak akkor eredményes, ha a férje igényli, motivált rá, hogy édesanyjával való kapcsolata változzon. Ugyanakkor nem feltétlen függ össze a depressziója ezzel a konfliktussal. Ezt a terapeutával való beszélgetés derítené ki.
üdvözlettel:
2018-10-11 06:47:49
Stressz
Kedves doktornő!Tanácstalan vagyok, a jelenlegi párommal 3 hónapja vagyunk együtt,tudom nem sok de eddig minden olyan jó volt,9 év van köztünk ő 33 én 24. ő is és én is egy kapcsolatból léptünk ki ő egy 8 évesből én egy 2 évesből.Nekik volt kutyájuk.Mindig mondta hogy csak a megszokás a kényelem és a kutya miatt van még vele,már régóta nem boldog már rég ki kellett volna belőle lépni.Amikor szakítottak mindenki azt mondta jól döntött, ő is azt mondta én egy esély vagyok hogy újra boldog lehessen,megmentettem egy rossza kapcsolattól.Az albérletben mindent ott hagyott az exének és a kutya is maradt.Egyre többet aludtam nála, nagyon jól elvagyunk, egy hullámhosszon vagyunk,már oda költöztem hozzá, elhozta a kutyát többször is de látta rajtam hogy nem nagyon vagyok oda érte,én elmondtam neki hogy nem a kutyával van a gond,szeretem őket,hanem az hogy tudom az exével közös kutya.De mondtam hozza el nyugodtan, de ezután nem hozta el.Majd minden jó volt,megvoltunk de észre vettem rajta hogy valami nem oké,hát rékérdeztem.Azt mondta hiányzik a kutya neki,nem tudja őket elengedni,az exének is van egy kapcsolata,és azt mondta ha látja őket zavarja, nem tudja miért van ez.Tudni kell hogy mind a négyen egy helyen dolgozunk és szinte elkerülhetetlen hogy ne fussunk össze. El ment egy pszihológushoz is aki azt mondta neki,vissza vezethető a gyerekkorában ért csalódásra hogy már fiatal korában egyedül élt,a szülei elváltak, és most ugyan azt éli át mintha a családját vesztette volna el.Megkérdeztem hogy vissza menne-e az exéhez, annyit mondott hogy hú hát ahhoz nagyon sok mindennek kellene változni.Szereti de nem tudja milyen szeretet,de engem is szeret,de nem tud 100%-ot adni nekem, annyit amennyit én neki,és ezárt azt érzi hogy ezzel bánt és nem akarja azt hogy azt érezzem kihasznál és egy pótlék vagyok. Egy hete elköltöztem tőle,mert időt kért azt mondja hiányzom és rossz neki hogy nem vagyok vele,de tényleg kell egy kis idő neki átgondolni mindent ,sok kérdés van a fejében amire nem kap választ,nem tudja hogy még nem zárta-e le,milyen szeretet ez amit érez iránta,miért zavarja ha látja az exét a mostani párjával,hiányzik neki a kutya.Én mondtam neki hogy tudtam hogy nehéz lesz, elfogadtam 8 év nem kevés idő, engedje hogy segítsek,de egyszerűen makacs,nagyon.Azt is megkérdeztem hogy amikor velem van gondol-e az exére, azt mondta nem egyszer sem csak akkor rossz érzés amikor látja,de nem tudja miért.Így most nem tudom mi van,azt mondja szeret és hiányzom neki de akkor miért nem engedi hogy mellette legyek és segítsek,úgy nem lenne könnyebb elfelejtenie?Lehetséges hogy azt mondja vége,őt szereti és vissza megy hozzá?Nagyon sokat segítene az ön véleménye.Előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Az én véleményem az, hogy azt lenne érdemes megvizsgálni magában, hogy Önnek mi okozza a nehézséget? Esetleg türelmetlenség van Önben? Vagy fél, hogy elveszíti, ha nincs a közelében? Valamiért nehéz Önnek teljesítenie a párjának azt a kérését, hogy egyedül szeretné átgondolni a kapcsolatait. Hogy ez vajon miért nehéz Önnek, ezt érdemes megvizsgálnia önmagában.
üdvözlettel:
2018-10-10 17:58:52
Párkapcsolati problémák
Olyan elfoglaltságot amiben örömömet lelem.
Más emberek hogyan jönnek rá erre?
Mármint vannak akik tudják hogy mit szeretnének csinálni és azt csinálják. Például az itt lévő pszichológusok hogyan lettek azok? gyerek korok óta erre készülnek, hogyan érték el azt a toronymagas ponthatárt? Honnan tudták hogy meg van az eszük hozzá, hogyan fizették az egyetemet, albérletet, kollégiumot mellette?. Nekem gyerekkoromban nem volt ilyen, csak jártam az iskolába és kész. Gyerekkoromban nem tudtam hogy miért tanulok, csak elvárás volt. Kitűnő voltam átalánosban, középiskolában már nem, mert inkább lázadtam és buliztam, épp hogy levizsgáztam érettségit. és az osztálytársaim se tanultak, a csoportdinamikát követtem. Abba az osztályba nem is lehetett órát tartani, mert verekedtek és piszkálták a tanárt.
Másoknak a szüleik foglalkoznak azzal hogy kibontakoztassák a képességeiket vagy mi? Mondjuk apám alkoholista volt, nem foglalkozott velem.
Nekem miért nem lehet nagy autó, sok pénzem? Mondjuk a családi háttér, valakinek anyuci fizeti nekik a nagy autót, az egyetemet.
Vagy nyernek szerencsejátékon.
Nem hiszem hogy egy ilyen anyuci, apuci által tápolt gazdag fiatal elmenne dolgozni egy gyárba... akkor én nekem miért kéne ezt csinálnom? Az anyuci-apuci fiatalok sincsenek előrébb mint én, semmit nem csinálnak azok se. Csak táposak a szüleik ennyi az előnyük. Anyja vállalkozó hát akkor, ott is van egy biztos munkahelye, családi vállalkozásban. Protekcióval mennek munkahelyre apu haverjai által. Mert maguktól nem keresnének munkát.
Igazságtalan a világ, a társadalom. Én felrugom a társadalmi normákat, valami homosapiens találta ki ezeket is. Addig lázadok a világ ellen, amíg nem találom meg a helyemet. Sok majom ember. Együttélési szabályok.
mért nem lehet mindenkinek ugyan annyi? Lopni csak azért nem akarok, mert elveszthetem a szabadságom, ha lecsuknak. és nem jó hely a börtön. De a társadalomra köpök, mert egy antiszociális pszichopata vagyok.
Kevés az olyan ember aki önerőből lett gazdag. Az én családom teljesen átlagos. Fiatal felnőtt koromra jöttem rá, hogy nem igen támogattak ilyen irányba. Mármint hogy most akkor kisfiam jó lenne elérni célokat, mert... Tanulni, mert....
És ne jöjjön senki azzal hogy "hát akkor miért nem tesz érte hogy feljebb lépjen". Mondja ezt egy olyan akinek anyu lakást vásárol. Mert ő mit tett, szépen mosolygott.
Kedves Levélíró!
Érzékelem, hogy sok kellemetlen, nehezen viselhető érzése van, sok mindennel elégedetlen. Sajnálom.
üdvözlettel:
2018-10-10 14:05:57
Önismeret
Kedves Cintia!

Párkapcsolati, azon belül is drogproblémákkal kapcsolatban írok.
Én 21 éves vagyok, a párom 28. Fél éve élünk párkapcsolatban, de mivel mind a ketten ugyan abban a kis községben nőttünk fel, ezért már szüleink megszületésünk előtt is ismerték egymást, jóban van és volt is a két család. A párom engem már gyerekkorom óta ismert, mert bátyámnak kedves, régi barátja. Mivel bátyámmal kiemelkedően jó kapcsolatunk van, így a páromról nagyon sok mindent tudtam már azelőtt is, hogy először randiztunk volna. Többek között tudtam arról is, hogy kábítószer fogyasztó. Legtöbbször "csak" füvet szív (nem csak a barátaival,hanem egyedül is), de emellett egyéb partidrogokat is ki szokott ritkábban fogyasztani. Megígérte, hogy abba hagyja, és járt leszoktató csoportba és foglalkozásra is, de most egy ideje lakásvásárlás miatt hazaköltözött, és csak egy hónap múlva költözik el ismét otthonából, az új lakásba. Ezalatt nem járt a csoportba, amit én is jóvá hagytam, hiszen ez 2 óra utazásba kerülne neki alkalmanként. Otthonról dolgozik, így munkahelyre nem kell bejárnia. Sajnos nem megy neki, hogy ne füvezzen. 4 alkalommal úgy jött hozzánk (ebből 2-szer anyukám, és egyszer az ő édesanyja is látta), hogy be volt szívva. Annak ellenére, hogy tudom, mennyire nehéz ez most neki, mert hiányzik a fű (6 éve elköltözött otthonról, és azóta napi szinten szívott) és tudom, hogy nagyon szeret és nagyon igyekszik, engem ez rettenetesen idegesít. Eleinte még ennyire sem bírta, és bevallotta, hogy hiába tudta, hogy engem ez zavarna, akkor is szívott. Nagyra értékelem, hogy őszinte, de nehezen felejtek el dolgokat, főleg úgy, hogy ez egészet annak ellenére csinálja, hogy ha nézeteltérésünk van, az az estek nagy részében emiatt van. Sajnos a jelenség úgy is megmutatkozik, hogy eddig, amíg nem tudtam róla, hogy a hátam mögött csinálja, nem volt bajom a barátaival, viszont amikor először jött vissza úgy hozzám a barátaitól, hogy be volt tépve, azóta egyre jobban utálom a haverjait. Ők mind füveznek.

Problémám az, hogy igyekszem kezelni a dühöm, de ahogy feljön a barátaira a szó, mérges leszek, és nem tudok leállni a témáról és ezzel piszkálom. Hogy semmirekellő, jövőtlen barátai vannak, akiknek semmi értékrendjük nincsen. Próbálom magam visszafogni, de haragszom, és ha magamban tartom akkor ez egyre csak gyülemlik és az úgy még rosszabb, mintha kimondanám az első gondolatmenetem után az érzéseimet. Tudom, hogy ez nem vezet jóra így, hiszen én sem szeretném, ha a számomra kedves barátaimat piszkálnák,és a páromnál sem szeretném túlfeszíteni a húrt, de az elmúlt időszakban (kb 2 hét, amióta ez minden napos vita, még telefonon is, mivel én 150 km-re az otthonunktól tanulok, így csak hétvégente vagyok otthon) ez folyamatos feszültségforrás köztünk. A párom nagyon türelmes, és ezzel nem akarok visszaélni, de másrészt meg nem tudom, hogy milyen gondolatmenetet észben tartva lehetnék a leszokása felé türelmesebb én is. Vagy az is megfordult már a fejemben, és ezt mondtam neki is, hogy nem is akar leszokni, mert azt gondolja, hogy csak pillanatnyi hiszti ez nálam, és úgyis mindig meg fogom bocsájtani a baklövését (a füvezést). Ő erre persze azt mondta, hogy ez nem így van. De egyik vitánkkor pedig azt reagálta, hogy szeret, de ő ezt így nem bírja, és hogy én látom a füvezést túl nagy problémaként, és eltúlzom.

Kérdésem tehát az lenne, hogy miként oldhatnánk fel ezt a feszültségforrást úgy, hogy mind a kettőnknek jó legyen, és ne gyűlöljem a barátait?

Hálás köszönettel: Livi
Kedves Livi!
Bár én nem foglalkozom szenvedélybetegekkel, úgy tudom, hogy fontos a folyamatos terápiába járás. Ez nem egy eltúlzott probléma, ez valóban probléma, ha kábítószert fogyaszt, függetlenül attól, hogy milyen típusút. Úgy gondolom az Ön érzései a realitásnak megfelelőek, a helyzetre adott normális reakciók, így nem gondolom, hogy ez változtatásra szorulna. És, ha jól tudom egy szerről való leszokásban a terapeuták azt is fontosnak tartják, hogy a szerfogyasztó, aki le akar szokni, szakítsa meg azokkal az ismerőseivel/barátaival a kapcsolatot, akik aktív fogyasztók, hisz ez növeli a visszaesés lehetőségét. A leszoktató csoportba járás folyamatossága elengedhetetlen a leszokáshoz akkor is, ha sok az utazási idő.
üdvözlettel:
2018-10-09 23:17:09
Párkapcsolati problémák
Ha nincs kedvem dolgozni, akkor milyen lehetőségeim vannak a pénz keresésre. A lopkodás miért nem jó ötlet?
Nem akarok szolga lenni egy munkahelyen. Nem is vennének fel normális helyre mert nincs semmi papírom.
Gondolkoztam a lopáson. Este discoban pénztárcákat lopni. Így összejöhet heti 50-100.000. Az havi 300-400.000. kevés munkahelyen fizetnek ennyit. Multkor munkahelyen 120-at ajánlottak az semmire nem elég. Vagy drogot árulok iskolásoknak. füvezni sokan füveznek, veszik mint a cukrot. Ismerek is füveseket. Azt magamnak is tudom termeszteni akár, mint az egyik srác középiskolában.
23 éves fiú vagyok.
Amúgy is sok lopós van az országban, Mondjuk ők milliárdokat lopnak.
Én a gazdagoktól lopnék csak. Egy öregasszonyt az utcán nem rabolnék ki.
Kedves Kérdező!

Szerintem az emberek jelentős része nem túl nagy kedvvel megy reggelente dolgozni, de társadalmunkban ez a pénzszerzés elfogadott módja. Amennyiben az együttélés szabályait megszegi, (pl lopásra adja a fejét) retorziókra számíthat.
Önismereti munka segítségével közelebb kerülhetnek a vágyai a reális lehetőségekhez, megtalálhatja azt az elfoglaltságot, melyben örömét leli és ami megélhetésének forrása is lehet egyben.

Üdvözlettel:
2018-10-10 09:51:32
Egyéb
Jó reggelt kívánok! Kicsit indulatos vagyok ma reggel, remélem, ez nem fogja levelem lényegét torzítani. Párommal közel egy éve élünk együtt, nagyon jó a kapcsolatunk mind lelkileg, mind szexuálisan. Páromnak van egy 4,5 éves kisfia, akit imádok. Okos, jól nevelt, szófogadó és nagyon aranyos, elég hamar elfogadott engem. 3-5 napig nálunk van, majd kb ugyanennyit az anyukájával, ezt a szülők megbeszélik rugalmasan.
Pár hónapja az éjszaka közepén felsírt a kisfiú, ekkor persze párom átrohant, lenyugtatta. Majd ez egyre gyakrabban előfordult, mígnem minden éjjel megtörtént, csak egyre kevésbé volt zaklatott. Egy idő után semmi sírás, nyugodt hangon kiabált apának, míg ő át nem ment. Jelenleg ott tartunk, hogy szó nélkül átjön hozzánk, befekszik általában mellém, kis morgásokkal elveszi a takarónkat, és nyugodtan alszik így reggelig. Olyan is volt, hogy észre se vettük, hogy ott van, csak reggel ébredéskor. Emiatt viszont a reggeli együttléteink elmaradnak, ami korábban mindennapos volt stabil "lába" a kapcsolatunknak. Ezzel együtt, mivel párom este úgy altatja a gyermeket, hogy bebújik mellé a kiságyba, az estiek is elég sűrűn elmaradnak, mert van, hogy ott elalszik, vagy mikor átjön, már én alszom. Újabban ingerlékenyek vagyunk mindketten, gyakoribbak a viták, veszekedések, ami persze a kisfiúnak sem tesz jót. Szerintem szoros összefüggésben van a kettő. Próbáltam erről beszélni párommal, de azt mondja, olyan keveset van velünk a fia, nem fogja tiltani neki, hogy átjöjjön. Pedig értelmes gyerek, mindent meg lehet vele beszélni, ha az ő szintjén magyarázzuk el a dolgokat. Nappal rengeteget foglalkozunk vele, ne hiszem, hogy a törődést hiányolná. Azt hozzá kell tennem, hogy születése óta az anyukájával alszik, de mikor külön váltak párommal, páromnál mindig a saját szobájában aludt, nem volt gond. Valahol olyant is olvastam, hogy ez hosszútávon a lelki fejlődésének sem tesz jót. Kérdésem, hogy hogyan bírhatnám rá a páromat, hogy leszoktassa erről a kisfiút? Vannak erre észérvek, amit belátna? Vagy fogadjam el így a helyzetet? Nagyon köszönöm a választ előre is!
Kedves Kérdező!

Javaslom, hogy beszélje meg a párjával azt, hogy milyen igényei volnának a szexuális együttléteikre vonatkozóan. Ha nyíltan beszél a vágyairól és az érzelmeiről, bizonyára fognak olyan megoldást találni, hogy a gyermeknek és a kapcsolatuknak is jó legyen. Amennyiben mégsem, párterápiás konzultáció igénybe vételét javaslom.

Üdvözlettel:
2018-10-10 08:39:47
Viselkedési problémák gyermekkorban
Tiszteletem!

Kb fél éve összevesztem egy számomra nagyon kedves hölggyel. Tudni kell, hogy amikor megismertem akkor éppen váló félben volt és ő megnyilt felém és közel kerültünk egymáshoz. Én örültem, hogy így megbízik bennem és nem is akartam visszaélni ezzel. Neki voltak olyan kijelentései, hogy a barátnője megkérdezte miért nem jön össze velem illetve azt is közölte velem, hogy azért nem jön össze velem mert fél attól, hogy bármikor elhagynám egy fiatalabbért mivel idősebb nálam. Amikor ez a beszélgetés megtörtént én szakítottam az akkori barátnőmmel és komolyabban elgondolkodtam kettőnk kapcsolatán és mondtam neki, hogy próbáljuk meg. A hölgy a főnököm is volt és bár mondta, hogy nem szabad de mindih kíváncsian érdeklődött arról hogyan is képzelem el a kapcsolatunkat. Egyiknap visszont egy kisebb munkahelyi vita után ami közte és az emberei között alakult ki én feltettem neki egy kérdést amiről sajnos így utolag vissza gondolva be kell ismernem, hogy olyan hangnemben tettem fel neki ahogy nem lett volna szabad. Ezután közölte velem, hogy hogy beszélhetek így vele az emberei előtt illetve nem hajlandó velem beszélni csak is munkáról. Szörnyű bűntudatom támadt és tudom, hogy aznap amikor mindenki elment a munkahelyről én két órán át sírtam az öltözőben, hogy csúnyán fogalmazva mekkora barom vagyok, hogy így visszaéltem a bizalmával. Utána próbáltam javítani a helyzeten leginkább a munkámon keresztül próbáltam megfelelni neki illetve többször beszélgettünk és próbáltam elmondani neki, hogy mennyire sajnálom nem azt, hogy nem lehet köztünk semmi hanem azt, hogy vissza éltem a bizalmával a barátságával. Ez a bűntudat és rossz érzés folyamatosan gyötört és amikor azt láttam, hogy nem segít semmi és folyamatosan haragudtam magamra, hogy hogy lehettem ilyen ostoba viszont az ebből adodó haragot és feszültséget ahelyett, hogy valahogy kiadtam volna magamból elfojtottam és egy buliban ahol voltunk kb egy hónapja kicsit sokat ittam és ez a felgyülemlet stressz kijött belőlem. Nem történt semmi rossz szerencsére de sírtam és kiabáltam. Ezután másnap bocsánatot kértem de az volt a fura, hogy lelkileg jobban éreztem magam talán azért mert kiadtam magamból. Sajnos elfojtom mindig dolgokat és ez tudom hogy baj. Bűntudat még mindig megvan de most már belátom azt, hogy hibáztam annál a munkahelyi vitánál amit korábban nem tettem meg. Néha váltunk pár szót de sajnos már ennyi és tudom, hogy már nem lehet semmi komoly köztünk nekem csak az a lényeg hogy tidja mennyire sajnálom és megbántam a dolgokat. Viszont mostanában vele álmodom ami korábban nem történt meg. Ez miért van?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

A levele alapján úgy gondolom, hogy Ön sok dolgon változtatott (pl. barátnőjét elhagyta), hogy egy pár lehessenek a főnöknőjével. Valószínűleg ez a hölgy megérintette Önt, valamilyen tulajdonságai miatt, ami miatt Ön a párkapcsolat kialakítását is megpróbálta volna.
Sajnos nem volt egyértelmű, hogy a főnöknője mit is akarhat Öntől, hiszen ellentétes jelzéseivel összezavarhatta Önt. A vita után a főnöknője már nem küldött Önnek biztató jelzéseket. Próbálja a történteket Ön feldolgozni, erre utalhat az álomtevékenysége is. Amennyiben egyedül nem menne ez, ajánlom a honlapunkon található szakembereinket segítségül ebben. A szakemberek profilja itt tekinthető meg:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:
2018-10-10 09:18:46
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Doktornő/Doktor Úr!
Két és fél éve éltem boldog párkapcsolatban. Párom kicsit labilisnak nevezhető gyermekkorából kifolyólag, ezalatt azt értem, hogy sokszor megfordult a fejében, hogy majd másért elhagyom(alaptalanul), illetve szeretett a semmin hisztizni. Év elején édesanyja kórházba került, ez megviselte. Édesanyja ugyan felépült, de édesapjával összeveszett, ami megviselte. Másnap kórházba került apja. Eközben kezdett tőlem elhidegülni, egyre kevesebbet akart találkozni, furcsa volt. Időt és teret kért tőlem. Közben kkderült, hogy édesapjának halálos betegsége van. Két hónapon át négyszer találkozunk és hetente pár szót beszéltünk. Két hónap után javasoltam neki a pszichológust, ugyan időpontot kért, mert már csak ebben látta a reményt, de mégsem ment el. Választás elé állítottam, hogy vagy folytatjk a kapcsolatunkat úgy mint régen, vagy szakítunk. Újra elkezdtünk találkozgatni de már nem volt olyan a kapcsolatunk mint régen. Aztán jött a nyár és megint váratlanul elkezdtek ritkulni a találkozások, arra fogta hogy nincs sok szabadideje. Bejelentette, hogy megvette a repjegyelet és lehet kiköltözik külföldre, megy próbanapra egy munkahelyre. Ekkor nagyon összevesztünk és ettől a vitától kezdve megint nem találkoztunk. Azóta hetente egyszer ír, a helyzet annyira eldurvult, hogyha megakarom ezt beszélni vele ígérgeti a találkozót, de végül lemondja. Folyton azt mondja nem tudja mit akar, én vagyok élete nője, mindig ilyet képzelt el maga mellé, de nem tud mást tenni, próbálja összeszedni és megtalálni magát. Két hónapja nem láttam. Fogyni fogyott, elkezdett inni, de ugyanúgy eljár a barátaival ide oda. Nem tudom depressziós e vagy csak kiszeretett belőlem, de nem akarja kimondani a szakítást. Lehetséges az hogy ez depresszió lenne? Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

A párja nehéz időszakon eshetett túl, ami megviselhette. Azt sajnos ennyi információ alapján nem tudom megmondani, hogy mi az ő "diagnózisa", hiszen ehhez vele kellene egy részletes első interjút készíteni. Mindenesetre érdemes lenne neki felkeresnie pszichológust, hogy nehogy még súlyosabb tünetei legyenek. A kérdés az számomra, hogy ő valójában akarja-e folytatni Önnel a kapcsolatot, mivel a viselkedése nem ezt tükrözi.

Üdvözlettel:
2018-10-10 08:09:39
Párkapcsolati problémák
Sziasztok!

Kliensem 7 evés kislányának keresek olyan gyermekpszichológust, aki jártas abúzus témában.

Ha ismersz ilyet, kérlek írj nekem: schwederjozsef@gmail.com

Köszi,
Józsi
Kedves Józsi!

Köszönjük a megkeresését!

Hasonló kérdésekben szívesen állunk rendelkezésére az info@onlinepszichologus.net elektronikus levél címen is.

Üdvözlettel:
2018-10-09 13:14:08
Egyéb
Jó napot kívánok! Nagyon remélem, hogy fognak tudni segíteni a peoblémánkon. A 3éves kislányunk éjelente (most már rendszeresen) felkel, és oktalanul elkezd üvölteni-visítani, de úgy, hogy alig bírjuk őt lenyugtatni. Van, hogy annyita felhúzza magát a visítással, hogy meghányatja magát-és normálisan reszket közben. Aztán ha kiüvölti magát- visszafektetjük aludni-és alszik tovább. Az apuka is kénytelen bele aludni, mert egyedül végképp nem akar aludni. 1hónapja kezdett óvodába járni (kb.2-3hete tötrténik ez). Imádja az ovit, nincs vele ott semmi gond,sőtt az óvónők dicsérik őt, hogy mennyire könnyedén beilleszkedett.. Minden reggel mosolyogva és boldogan indul oviba és alig-alig bírjuk őt onnan haza csalni délutánonként.. Még ami fontos tudnivaló,6 heze született meg kistestvére- akit nagyon szeret. Simogatja, szeretgeti és mondogatja nekünk, hogy mennyire örül neki. Amikor itt-ott úgy alakul, hogy közöttünk alszik egy ágyon, akkor ez nem fordul elöl. Nem tudjuk, hogy ennek mi lehet az oka, de utóbbi időben eléggé akaratos is lett. Gondoltuk, hogy dac korszak, de amióta minden éjjel a visításra ébredünk, igazán aggódunk a lelki állapota miatt. (Nappal semmi gon vele) Forduljunk Önök szerint gyermek-pszichológushoz? Köszönjük szépen válaszukat.
Kedves Kérdező!

Valószínűleg a gyermek alvásproblémái összefüggésben állnak a sok változással, amik az életében történtek. Az hogy Önök közt jól alszik mutatja, hogy mekkora szüksége van most plusz figyelemre és szeretetre. Javasolt ezért minél többet lenni vele és lehetőségeket mutatni a negatív érzelmek kifejezésére is.

Ha a probléma továbbra is fennáll, gyerekpszichológus felkeresését javaslom.

Üdvözlettel:
2018-10-07 22:40:22
Alvászavarok
Tisztelt Szabó Lili!

Köszönöm segítségét. Érdekelne, hogy lenne e lehetőség az üzenetem törlésére, mert őszintén szólva nem örülnék, ha ezt bárki olvasná. Privát módon gondoltam eme beszélgetést.
Köszönettel
Kedves Kérdező!

Kérem, írjon az alábbi emailcímre a törlési igénnyel kapcsolatban (melyik leveleket szeretné törölni beküldési dátum óra alapján), mivel ehhez sajnos nincs hozzáférésem: info@onlinepszichologus.net
A pszichológus válaszol rovatba felhívást talál az adatok kitöltési mezeje mellett a kérdésfeltevés s a válaszadás módjáról (azaz, hogy milyen keretek között mit nyújtunk) részletesen "Kedves Látogató" kezdettel:
https://www.onlinepszichologus.net/pszichologus-valaszol

Üdvözlettel:
2018-10-09 14:42:57
Párkapcsolati problémák
Kedves dr nő fogalmam sincs hogy mi van velem mindentől fèlek !!borzalmasan fèltem a fèrjemet ... Van egy kis lanyunk is . Most korhazban fekszem egy honapja nagyon hianyoznak .. Annyira erzekeny vagyok ha nem ugy momd valamit a ferjem mimgyar sirok mint a gyerekek ... Stresszelek egesznap mimdenen fogalmam sincs miez de be fogok dilizni szo szerint nem tudom a problemaimat elmomdani senkinek mert felek. Kerem adjon valami nyugtato tamacsot ... Mert mar nek tudom micsinajak
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Sajnálom, hogy ilyen hosszú ideje kórházban van. Mivel ilyen erős szorongás gyötri, érdemes lenne bent a kórházban szólnia, hogy milyen tüneteket észlel. A kezelőorvosa kérheti, hogy a kórház pszichológusa vagy pszichiátere beszéljen Önnel, s vizsgálja meg (lehet a hosszú kórházi időszaknak is a következménye), mindenképpen érdemes lenne segítséget kérnie!

Üdvözlettel:
2018-10-08 07:13:14
Stressz
Jónapot. Szeretnék kérdezni valamit. Én egy 18 éves fiú vagyok és egy lány barátomról szeretnék mesélni egy kicsit. Nagyon padlón voltam lelkileg 1 évvel ezelőtt és ő rögtön meg is jelent az életemben. Az elején nagyon törődő,segítőkész,tanácsokat osztott,empatikus volt velm szemben. Ahogy teltek a napok azt vettem észre rajta hogy mindig időközönként leértékel hogy mekkora egy idegesítő ember vagyok és hogy kevésbé érdekel engem. Aztán szokott sokat magyarázkodni,sok panaszkodással,sajnáltatva saját magát es beállítani saját magát áldozatszerepként. Hogy őt kihasználták,hogy ő rossz ember. Folyton mondogatta nekem hogy mennyire fontos vagyok a számára. Majd a viselkedése megváltozott az utóbbi napokban. Nem ér rá folyton,alig beszelgetünk,ha írok neki nem olvassa el. Találkozókat is lemondja. És folyamatosan manipulál beállítva engem hibásnak. Engem hibáztat amit el sem követtem. Leértékel hogy mekkora egy szerencsétlen vagyok. Mindig mondogatja hogy tőle nem tudok megszabadulni. Mert a barátja vagyok. És már gyakrabban meg se nézi az üzenetemet. Csak akkor válaszol ha eltüntem 1-2 napra hogy miért tüntem el hogy megint egy rossz ember vagyok. Tönkretesz engem. Hogyan kéne megszabadulnom tőle?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom a levele alapján, hogy a választ saját maga rejti, azaz annak lenne érdemes utána gondolnia miért ragaszkodik hozzá Ön, hogyan s mennyire tudja saját magát képviselni s megvédeni vele és másokkal szemben, ha szóban bántják. Ha iskolába jár még, akkor az iskolapszichológussal is átbeszélheti a problémáját, illetve ha főiskolára/egyetemre, akkor az ottani pszichológussal, vagy a területileg illetékes pszichiátriai gondozóhoz is tud tb alapon fordulni.

Üdvözlettel:
2018-10-08 23:49:46
Személyiségzavarok
Jo napot. Egy olyan kinos helyzetbe kerultem az este, hogy a ferjemet epp oralisan kielegitettem, es a 7 eves lanyunk, aki mar elvileg aludt, a nappaliban volt,valoszinuleg inni jott ki, mert amikor.kimentem ott volt es csam annyit kerdezett , hogy mi az? Nem tudom miota allhatott kint, hangokat biztos hallott. A kerdesem az lenne, hogy hozzam e fol ezt a temat, vagy hallgassak.inkabb errol. 7 eves elmult, ertelmes lanyrol van szo. Nagyon kellemetlen es szegyenlem magam, de nem.szeretnem ha ez rossz iranyba menne el. Mit tehetnek.? Segitseget elire is.koszonom
Kedves Kérdező!

Úgy gondolom, hogy érdemes megkérdeznie, mit látott, vagy hallott a gyermek, amikor felkelt. A felmerülő kérdéseire érdemes az ő szintjén válaszolni. A kicsik gyakran félreértik a szexuális történéseket, nem ritka hogy agressziónak fogják fel azokat. Ha hallott hangokat akkor lehet hogy meg is ijedt ettől. A nyílt kommunikációval segíthet neki a történtek feldolgozásában. (Pl ha rákérdez mit csináltak elmondhatja, hogy a szerelmesek időnként így is kifejezik az egymás iránti érzéseiket és hogy ezt mindketten élvezték).

Üdvözlettel:
2018-10-07 22:29:09
Gyermeknevelési nehézségek
Tisztelt Válaszadó!
Van a gyermekem osztályában (3. alsóban) egy kisfiú. Amúgy értelmes, jó tanuló gyerek, viszont magatartási problémák korábban is voltak vele. Elképesztően fel tudja magát dolgokon húzni, agresszívvá válik, verekszik, és szinte képtelenség ilyenkor leállítani. Fújtat, mint egy kis bika, és talán még a szemei is vérben forognak. Vannak órák, amiken egyszerűen nem tud viselkedni. Futkos, elmegy a helyéről, zavarja a társait, visszabeszél, megtagadja a munkát. Ebben az évben fordult elő, hogy kaptak az egyik tantárgyból egy új betanító pedagógust. Ez a kisfiú, talán, mert nem volt szimpatikus neki, kitalálta, hogy megütötte őt ez a tanár. Felbujtotta több osztálytársát is, hogy mondják otthon, hogy őket is megütötte. Ebből egy hatalmas ügy kerekedett, mert persze a szülők felháborodva mentek be az iskolába. Kikérdezés, számonkérés...több gyerek állította, akiket ez a kisfiú megnevezett, hogy őket is, szóval állították, hogy őket nem, és, hogy ezt a fiút sem. Az ő anyukája is bujtogatta a szülőket, és nagyon úgy tűnik, hogy az iskola, és úgy általában a tanárok ellen neveli a fiát. Mindennel és mindenkivel szemben anyatigris módjára védi a gyermeket. (Nyilván egy szülő dolga bizonyos fokig ez, de azért az elfogultság mértéke bizony nem mindegy....)A gyerek pedig érzi az erőt maga mögött. Sokszor volt vele ezen kívül is magatartási probléma, de az édesanya nem érti, hogy mi baj van az ő fiával, hiába próbált az igazgató is vele erről többször beszélni. Meggyőződése, hogy az a probléma, hogy az iskolában be akarják az ő fiát erőszakolni a pedagógusok a "sorba", de ezzel ártanak a gyereknek, és minél többször hangzik el, hogy ő rossz, annál inkább így fog viselkedni. Ami persze általánosságban akár igaz is lehet, de felmerül bennem a kérdés, hogy ilyen jellegű magatartási problémákat mennyire lehet tolerálni egy közösségben, azért, hogy az adott gyermek ne érezze magát korlátozva? Na és a társai jogai? Nem sérülnek-e azáltal, hogy ezt, vagy bármely hasonló gyermeket szabadjára engednek az osztályban, hogy jaj, nehogy lelki traumák érjék a korlátozás által? A gyermekek többsége itt is, és gondolom más osztályokban is, jól nevelt, tisztelettudó, fegyelmezett (nem agyonszabályozott, és agyonkorlátozott gyermekeket értek ez alatt), az ő tanuláshoz való joguk nem sérül-e, ha a pedagógusnak állandóan fegyelmezéssel megy el az ideje, vagy az a joguk nem sérül-e, hogy nyugodt, biztonságos légkörben tölthessék a napjukat, ahelyett, hogy félni kelljen egy ilyen gyermek megnyilvánulásaitól, vagy akár csak szemtanúi kell, hogy legyenek napi szinten az agresszív viselkedés ilyen, olyan formáinak? Amúgy ezt a gyermeket már korábban hordták a szülei pszichológushoz. Aztán valamiért abbamaradt. Szóval, mit lehet ilyen és hasonló helyzetben tenni? Hiszen mi is szülők vagyunk, és mi is féltjük a gyermekeinket.
Köszönöm válaszát! Tisztelettel: Laci
Kedves Laci!

Maximálisan megértem az aggodalmát. Úgy gondolom, hogy ebben az esetben nem szerencsés a túlzott megértés, mert azzal azt érjük el, hogy még kevésbé illeszkedik be a problémás viselkedésű gyermek családja a társadalom és a kulturált viselkedés normái közé. Fontos volna hogy a gyermek jogai ne korlátozzák másokéit. A problémák megoldásának kulcsa szerintem az empátiára, szempontváltásra nevelés. Milyen érzés az a gyermek szerint, ha igaztalanul vádolják meg őt? A korlátok és a biztonságos légkör nagyon fontos, ahogy az agresszió kezelése (normális mederben tartása) is elsődleges piroritást kell élvezzen egy hasonló helyzetben a pedagógusok munkájában.

Üdvözlettel:
2018-10-05 18:20:23
Munkahelyi, iskolai problémák

Kíváncsi további érdekességekre?

Iratkozzon fel hírlevelünkre!