Kedves Látogató!

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon. Kérjük, hogy az üzenetében ne használjon különleges karaktereket! A kérdés sikeres beküldését egy zöld színű felirat megjelenése jelzi.

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 48 órán belül* történik

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Ha négyszemközt szeretne beszélni ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére. Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

 

* kivéve hétvégén és ünnepnapokon

Az onlinepszichológus.net csapata

Gyakran felmerülő kérdések pszichológus válaszol szolgáltatásunkkal kapcsolatban.

Érdekli miben segít az önismeret?


Kijelentem, hogy elfogadom az ÁSZF-et és az Adatvédelmi Szabályzatot.
Kijelentem, hogy elmúltam 18 éves. Kijelentem, hogy 14 és 18 év közötti vagyok, de a törvényes képviselőm hozzájárulásával használom ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelentem, hogy a törvényes képviselőm jár el helyettem.

Csak a *-al jelölt mezők kitöltése kötelező.


Kérjük, hogy a korábbi kérdések és válaszok közötti kereséshez adjon meg egy szempontot, vagy használja az oldal jobb felső sarkában elhelyezett keresőablakot.
Jo napot kivanok
Hol is kezdjem az a legyeg hogy ok nelkul sokszor sztreszelek
Meg kedvem nincs ki menni a hazbol sokszor panikroham tor ram az a baj ra szoktam a Xanax nevu gyogyszere
De Mau napig nem tettem tul magam a nagyapam es 2 apam halalan
Neha ugy erzem elegem van
Es semmire nem vagyok jo
Kedves Kérdező!

Fontos volna a pánik tünetek mielőbbi pszichoterápiás munkával való megdolgozása. A gyógyszer a tünetek kordában tartásában segít, de a szeretteinek halálát, vagy a pánik okait nem segít megszüntetni.
Amennyiben igényli, a pszichoterápiás folyamathoz társat pszichológus kollégáink közül is választhat.

Üdvözlettel:
2019-03-22 08:20:51
Félelmek, szorongások
Nem nekem van bajom a legjobb baratnomnek és nem tudom mit csináljak . A anyukája le szarja ő pedig 15 cigizik iszik lop és folyton lefekszik valakivel. És nem tudom hogyan segítsek neki barmit meg tennék! Nem akarom tovább nézni hogy ezt csinálja!
Kedves Kérdező!

Nagyon kedves Öntől, hogy foglalkozik a barátnőjével. Fontos azonban tudnia, hogy a szülői törődés hiányát csakis pszichoterápiás munkával lehet feldolgozni, ezért fontos volna hogy a barátnője mielőbb pszichológusi segítséget kapjon. Érdemes iskolapszichológust felkeresni, amennyiben elérhető. Javaslom, hogy Ön támogassa Őt ebben.

Üdvözlettel:
2019-03-21 21:23:21
Alkoholizmus
Jó napot!
Iskola éveim vége felé nagyon stresszes lettem. Nehéz gyerekkorom volt, apám lelkileg sokat bántott. Ezeken túl tettem magam, de iskola végeztével, olyan stresszes lettem, az első munkahelyemettraumaként éltem meg. Orvoshoz mentem, nyugtatót írt fel. Tizenkilenc éve szedem. Többször próbáltam leszokni, sikertelenül. Közben szemészetre is mentem, de a remegés miatt nem tudják rendesen megvizsgálni a szemem se. Nagyon megalázó volt a helyzet. Ismét úgy döntöttem, próbálok leszokni. Csökkentettem az adagot, azóta iszonyú rosszullét, fejfájás, hányinger, sírás, keserűség, és hasonló érzések kavarognak bennem. Alapvetőket pozitív, mosolygós lány vagyok, boldog házasságban élek a 2,5 éves kisfiammal. A terhesség alatt szinte teljesen leszoktam a nyugtatóról, aztán ahogy kezdtek eltűnni ázok a jó hormonok, sajnos ismét szükségesnek éreztem. A kisfiam nehéz időszakában vagyunk, akaratosság, hiszti, segítség nincs. A férjem alig van velünk. Nem tudom jó ötlet, hogy pont egy ilyen stresszes időszakban próbálok leszokni a gyógyszerről? Kezdtem Rusedallal, az megszűnt, helyette Rudotelt írtak, az nem használt, így Rivotrilt írtak. A pszichiáter a fejfájásomra is a nagyobb dózisú nyugatót ajánlotta, ami valóban használ, de már nagyon szeretnék leszokni, és nagyon bánt, hogy mindenhol megbélyegeznek, amint megtudják, hogy gyógyszert szedek és hibáztatnak az orvosok is. Most nagy gondban vagyok azért is, mert felírtak egy szemüveget, amit nehézen szokok meg, és legutóbb amikor visszamentem, nem tudták milyet írjanak fel. Amikor migrénem van, nem bírom hordani a szemüveget se. Igazából mindenben gától.
Amíg fennáll ez a remegés, nem tudnak pontos diagnózist végezni, de vajon addig hordjam a szemüveget? Hogy történik a gyógyszerfüggőségtől váló leszokás? Mindenképp kell orvosi beavatkozás? Olyat is olvastam neten, volt akinek másfél év kellett hozzá. Ez nagyon elkeserítő, hiszen nekem nevelnem kell a gyerekemet. Két napja csökkentettem az adagot, de szinte folyamatosan remegek, a kezemben alig van valami erő. Alvási gondjaim is vannak. A gyógyszereket szorongás, depresszió, pánik és remegésre írták fel. Jelenleg szressz és remegés van, meg gyakori migrén.
Nagyon erőtlennek érzem magam, bizonytalannak. Nem tudom, hogy ez már az elvonási tünet, vagy az amúgy is ilyenkor érzett migrén. Rivotrilból a 0,5 szedek napi kettőt átlagban, vagy hármat. Egyszer felírták az erősebbet, ami abszolút soknak bizonyult. Ingerlékenyebb lettem. 36 éves vagyok. Legnagyobb vágyam, hogy leszokjak, és a remegés eltűnjön az életemből, és teljes életet élhessek. Na meg a migrén, ami megbénít sokszor, és a fekvésén kívül szinte semmit nem bírok csinálni.
Kérem, adjanak tanácsot, mit tegyek, esetleg melyik orvos tud ebben segíteni. Majdnem húsz év után van remény a leszokásra? Nagyon félek idős kórban mi lesz velem, ha már most ilyen gondjaim vannak. Én abban hiszek, hogy elsősorban magamon tudok segíteni, ( így győztem le a depressziót ) de ebben valószínű szükségem lesz egy szakemberre.
Köszönöm a segítséget!
Kedves Kérdező!
A gyógyszert csak pszichiáter csökkentheti, ennek megvan a protokollja, orvosi ismeretek nélkül sajnos sikertelen lehet, ahogy írja is. Valóban nehéz lehet úgy segítséget kérni, hogy úgy gondolja egyedül kell mindent megoldania, pedig pszichoterápia is sokat segíthetne, ha el tudná fogadni a segítséget. érdemes lenne megfontolni ezt a lehetőséget is.
üdvözlettel:
2019-03-21 13:55:19
Stressz
Kedves Pergel-Száraz Cintia!
Én voltam az, aki tegnap a fogyási nehézségeivel kapcsolatban írt. A levelemből sajnos kihagytam, de voltam nemrég kivizsgáláson is, amin minden rendben volt. Van pajzsmirigy problémám pár éve, de ez kezelve van és rendben van, nem okozhat ilyen tüneteket. Ilyen esetben viszont hogyan lehetne ezzel továbbmenni? Tényleg azt érzem, hogy ha kizártuk a testi és lelki okokat is, akkor nem tudom hogyan kellene továbbmennem ezzel a témával.
Köszönöm szépen a választ!
Kedves Kérdező!
Ha jól emlékszem előző levelének az volt a lényege, hogy egy csomó mindent tudatosítottak a pszichológussal, mégsem sikerül változtatni. Amennyiben kognitív viselkedésterápiás módszert alkalmazott a pszichológus, az a módszer a tudattalan konfliktusokkal nem foglalkozik, így ha fennmaradt a probléma, érdemes más módszerrel próbálkozni. A tudattalan tényezőkkel számoló pszichoterápia az ún. analitikusan orientált rövid vagy hosszú terápiás módszer. Ha el tud fogadni még további pszichoterápiát, én javaslom, hogy ilyen szemléletben dolgozó terapeutát keressen magának.
Sok sikert kívánva, üdvözlettel:
2019-03-21 12:23:15
Stressz
Tisztelt Hölgyem/Uram!

Kisfiammal kapcsolatosan van egy olyan problémám,amit nehezen élek meg,ebben kérnék tanácsot. Gyermekemmel,feleségemmel és anyósommal élek együtt. Bence néhány hete elkezdte az óvodát,s ezzel együtt rettenetesen felerősödtek a "Nem kell apa, nem szeretlek apa, menj innen apa " kifejezések,amit nagyon nehezen élek meg,mert nem tudom/értem az okát. Születése óta érzékenyen közelítek hozzá,soha nem bántottam,nem kiabáltam vele.Az első 2 évben még etettem,pelenkáztam,fürdettem,altattam,aztán ezek a szokások,alkalmak egyre ritkultak,miután Bence az édesanyjával volt csak hajlandó mindezeket megtenni. Bár tény,hogy én nem minden napomat töltöm otthon,heti 4 napot együtt vagyok a családommal,nem hiszem,hogy ez okozza Bencében a változást,hisz a születése óta ez a helyzet. Már ha meglát,azt mondja,apa nem kell,nem szeretlek apa,és mást szinte nem is hajlandó mondani nekem.Sajnos,én egyre nehezebben kezelem ezt a helyzetet,mert azt elfogadom,hogy a fiúgyermek "anyás",de ezzel az ellenséges viselkedéssel nem tudok mit kezdeni. Tudnának abban tanácsot adni,hogy kezeljem a kialakult helyzetet, s hogy egyáltalán mi történhetett,hogy ez kialakult? Köszönettel: Heipter Károly
Kedves Károly!

Az óvodakezdés minden kisgyermek számára felkavaró élmény lehet, bár levele alapján azt a következtetést vontam le, hogy az Ön elutasítása nem újkeletű. Felmerül kérdésként, hogy Önök párkapcsolata milyen illetve hogy az édesanya hogy kezeli a gyermek elutasító viselkedését Önnel szemben. Mennyire áll ki amellett az elképzelés mellett, hogy apa szereti Őt, vele is kell együtt lennie. Ezért családterápia megkezdését javaslom az egészséges családi viszonyok kialakításához.

Üdvözlettel:
2019-03-20 21:38:06
Gyermeknevelési nehézségek
Hogyan lehetek bátor?
Szeretnék új dolgokba belekezdeni, de bátortalan vagyok.
Legyen az hölgyekkel való ismerkedés élőben, kitartani egy munkahelyen. Autót vezetni. Elkezdeni önállóan élni.
23 éves vagyok és eléggé bátortalan. Szeretnék kezdeni magammal sok mindent, de amikor például reggel felkelek elmegy a bátorságom és otthon maradok.
Ott tartok, hogy elfogadtam hogy ilyen vagyok és nem kompenzálok mások leértékelésével, kritizálásával.
Egy bátortalan fiatalember vagyok ennyi a bajom, aki egymagában van.
Pedig sokan mondják, hogy tájékozott vagyok, intelligens stb. mégse megy az hogy elmenjek egy munkahelyre dolgozni legyen az bármi. Mert megijedek a feladatoktól és inkább el se megyek. Pedig amúgy jól meg tudom csinálni a feladataimat, de mégis rosszul érzem magam közben.
Lehet hogy gyerekkoromban nem mondták "ügyes vagy kisfiam"?
Nem nagyon bátorítottak. De mindig megcsináltam a feladataimat, viszont egy iskolai felelés is hatalmas stresszel járt nekem.
Mások például lazán beülnek egy autóba és nyomják neki anélkül, hogy figyelnének.
Mások kimennek külföldre próba szerencsével, bele kezdenek bármibe tánc, küzdősport, új tanulmányok.
Honnan ered az életbátorság? Szeretnék bátor lenni. Ezt a szüleink töltik belénk biztatással, bátorítással?
Gyerek koromban is félénk voltam, de mindig megcsináltam a feladataimat, megtanultam úszni, szerettem kalandozni, akkoriban előfordult hogy túlságosan is vakmerő voltam. Részt vettem veszélyes dolgokban.De szorongtam közben.
Nem szeretnék nyuszi maradni és 10 év múlva is itt tartani, hogy nem merek belekezdeni valamibe vagy abbahagyom gyorsan.
Kedves Kérdező!

A bátorság és kezdeményezőkészség alapja a reális önismeret. Ha jóban vagyunk önmagunkkal, nem félünk az esetleges kudarcoktól, hanem tanulunk belőlük, ezeket beépítve a személyiségünkbe próbálkozunk tovább céljaink megvalósításával. Javaslom tehát, hogy kezdjen önismereti munkába, melyben pszichológus kollégáim bármelyike szívesen segít, négyszemközti keretek között.

Üdvözlettel:
2019-03-19 22:11:10
Önbizalomhiány
Az alábbiakban szeretnék egy kis segítséget kérni. 36 éves nő vagyok 16 éves kapcsolatban voltam eddig férjem 40 éves. 6 hete született meg második közös gyermekünk a párommal. A szülés előtt 3 héttel elhagyott. :( Szerinte nem a 3. tehet róla (egy 40 éves egyedülálló független jó anyagi javakkal rendelkező csinos nő) mert ő már nagyon rosszul érezte magát a kapcsolatban hogy sokat veszekedtünk miattam. : ( Tagadta hogy lenne valakije persze rájöttem és oda is költözött hozzá még a szülés előtt. Azóta ott él néha jön a gyerekekhez. (3 éves kisfiúnk és 6 hetes kislányunk van) . Ahova költözött anyagi jóllét egyedülálló szép nő várja így teljesen elveszettem a reményt hogy visszakapjuk. MIkor elment láttam hogy már nem számítok neki. azóta nem tudom magam ezen túltenni hogy volt képes akkor és így magamra hagyni.:( nem tudom feldolgozni és továbblépni. :( nélküle nem tudom elképzelni a jövőmet más soha nem fogja úgy szeretni a gyermekeimet ahogy az apjuk. és félek az egyedülléttől . nem találom önmagam sem a célomat hogy lehetnék boldog a jövőben. És tudom hogy itt a két pici igen őket fel kell nevelnem de ekeserít a tudat hogy egyedül társ nélkül boldogtalannak érzem magam és úgy érzem már sosem leszek boldog. :( Félek az egyeddülléttől hogy nem fogom újra megtalálni a szerelmet csak a férjemet tudnám elképzelni magam és családom mellett hogy újra boldogok legyünk. Sajnos hibáztunk mindketten a kapcsolatban. Én is mert sokszor olyat vágtam a fejéhez hosszú időn keresztül amit nem szabadott volna. Már volt korábbi években hogy elhagyott 3 hónapra de visszajött. Akkor is volt valakije de én azt nem tudtam . azt hogy a korábbi években 5 évvel ezelőtt volt valakije és odaköltözött a 2.gyermekemmel voltam várandós tavaly, mikor rájöttem. Akkor mikor 5 éve elhagyott 3 hónapra csak azt mondta össze van zavarodva de nincs senkije és nemrégigben jöttem rá hogy de volt is valakije közben. .( Ezért is sokmindent vágtam a fejéhez hosszú hónapok alatt ami miatt a férjem szerint nem bírta tovább és ezért úgy érezte nem megy tovább és szülés előtt elhagyott minket.::( December közepén ismerkedett meg a hölggyel akihez december végén már oda is költözött. :( Azóta ő azért keres minket nyilván gyerekek miatt is érdeklődik de azt mondja szeret minket engem is és mi és én vagyunk a családja. És úgy érzi velünk a jövője együtt leszünk boldog család. Ezt nem értem hisz mindig visszamegy és nem velünk alszik. :( Hozzánk csak néha jön meglátogatni minket. Ha valóban ezt érzi miért megy vissza hozzá. :( Nem tudom hogyan viselkedjek hogy visszakapjam őt. Ha jön közömbös sem akarok lenni nem hinném hogy jó lenne. Harag gyűlőlet sem megoldás hisz gyerekek miatt az sem jó és semmire nem vezetne szerintem. :( Nyakába sem fogok ugrani hisz értelme nem lenne neki ott van ahova megy haza nyílván nem alázkodom meg. Sírni zokogni sem fogok nem látom értelmét. Azt mondani hogy ha én nem akkor váljunk el nem szeretném mert akkor végleg elveszítem. :( Egyszerűen nem tudom mi lenne a jó megoldás. De őt sem értem miért mondja hogy szeret minket engem is és érzi hogy együtt leszünk örökké hamarosan. Miért hamarosan. :( Szeretnék magamba túl lenni rajta és akkor talán nem olyan fájdalmas ez az idő míg végleg visszajön ha ő így gondolja habár már hetek óta ezt mondja mégsem kötözött haza hozzánk. De egyszerűen nem tudok továbblépni sehogy sem és őt sem értem és abban is tanácstalan vagyok hogyan viselkedjek vele hogy esetleg visszajöjjön hozzánk végleg. Az van bennem hogy nem zárt le ő sem engem ugyan épp úgy érezte tavaly hogy szereti akihez odaköltözött de nem zárt le engem és beleugrott a kapcsolatba. Mivel most azt mondogatja hogy érzi hogy hamarosan együtt leszünk örökre boldogok és mi vagyunk a családja szeret minket arra következtetek hogy hamar ugrott bele ebbe a kapcsolatba és nem lesz hosszú jövője nem boldog vele. De ez esetben nem értem miért nem jön vissza és miért azt mondja hamarosan. :( Persze nem tudom ezért is kérek tanácsot hogyan viselkedjek hogy minket válasszon újra tudjuk kezdeni és közben hogy is tegyem túl magam rajt ha esetleg nem minket választ. Amikor megemlítem a válást hogy figyelj ha ott vagy boldog elfogadom váljunk el arra azt mondja nem zárt le még minket nem fogunk elválni érzi hogy hamarosan együtt leszünk örökre. Hiányzunk és szeret minket mert mi vagyunk a családja. Ez esetben meg nem értem miért nem jön vissza szóval eléggé bonyoult az ügy . Segítséget és tanácsot kérnék hogy viselkedjek vele és egyben hogy legyek túl rajta. Egyeltalán ha már két hónapja nem lakik velünk van e ennek értelme hogy tényleg visszajöhet. Vagy csak hiányzunk neki most dolgozza fel a szakítást aztán egyik reggel úgy kel fel hoppá nem megyek vissza mi meg vártunk rá ettől félek. :( Köszönettel:
Eszter
Kedves Eszter!

Megértem, hogy nagyon nehéz most Önnek ezt a csalódást átélnie. Főleg így, hogy az exe még erősíti Önben a reményeket az újrakezdésre. Ön pedig hisz neki, mert kötődik hozzá, habár megcsalta Önt és folyamatosan fájdalmat okoz azzal, hogy az új nőhöz megy haza. A gyermekei és az édesapjuk közti kapcsolat lehet erős az Önök szakítása ellenére is, de nagyon fontos, hogy Ön mielőbb lelki támogatást kapjon, hiszen két ilyen pici gyermekről kell gondoskodnia.

Üdvözlettel:
2019-03-19 10:02:27
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Doktornö/Doktorur!
Azzal a problemaval fordulnek Önhöz, hogy ejszakai felriadasom (Pavor nocturnus) mar nagyon zavarja a paromat. Nem tudom mikor kezdötött pontosan, de minimum 10 eve biztos tart (most 33 eves vagyok). Parom allitasa szerint minden ejszaka elalvas utan kb. fel oraval felriadok, zavarodott vagyok, összefüggestelenül beszelek vagy kiabalok, az intenzivebb rohamoknal a szivem is hevesen ver, nagyon felek es ilyenkor egy idö utan magamhoz is terek. Voltam pszichologusnal, korabban a panikbetegsegemre, ami mar elmult Rexetint szedtem, de ennek is 10 eve mar. Senki nem tudott segiteni, csak annyit mondtak, hogy meditaljak, meg ebresszen fel a parom elalvas utan 15 perccel. Ez sem segitett es rosszabbul is aludtam emiatt. Persze vannak felelmeim, mindig is szorongo, megfelelesi kenyszeres ember/gyerek voltam. Alapvetöen viszont nem stresszes az eletem, viszont ez mar nagyon zavaro, föleg a paromnak. Tudna valami ujat mondani, hogy mit tehetnek meg? Vagy min erdemes elgondolkodnom, ami az ok lehet? Köszönöm a segitseget! Üdvözlettel: Reka
Kedves Réka!
Konkrét diagnózist írt az alvászavarára. Ez azt jelenti, hogy alvás szakértőnél is járt? Ha nem, javaslom vegyen részt ún. alvásdiagnosztikai vizsgálaton.
üdvözlettel:
2019-03-21 09:55:30
Alvászavarok
Kedves Pszichológus !
Miért van az,hogy bizonyos lányok taszítják a fiúkat,akik pedig alapvetően jól néznek ki,míg mások,akik sokkal "igénytelenebbek" és nem is annyira szépek, azok meg vonzóak?Én mindenkit elriasztok magam körül,nem tartom annyira rossz kinézetűnek magam,de soha nem volt még kapcsolatom,mert nem kíváncsi rám senki. Amikor mondjuk valaki kiszemeltem volt,akkor eléggé beleélem magam a dolgokba,mielőtt még történt volna valami komoly,esetleg ez lehet a probléma? Voltam már pszichológusnál régebben,de az önbizalmam nem állt helyre,a testemmel vannak problémáim,a bőrömmel,a hasammal,stb.. Szeretnék segítséget kérni ebben!
Köszönöm: Anna
Kedves Anna!
Ha "nem állt helyre", akkor további terápiára lenne szükség. Ez a probléma hosszú terápiát igényel, nem tudom mennyi ideig járt, de úgy tűnik még szüksége lenne rá.
üdvözlettel:
2019-03-20 20:28:13
Önbizalomhiány
Tisztelt Pszichológus!
Én mindig is egy kicsit "husibb" ember voltam, világ életemben, ami nagyon zavart mindig is, eddig egyszer sikerült fogynom, de az sem volt sok, és vissza is híztam az egészet. Jártam terápiára, ahol feltártuk a dolgokat és nyilvánvalóvá vált, hogy érzelmi evő vagyok és emiatt egyszerűen túl sok ételt eszem meg. Ezeknek megkerestük az okait, illetve a fogyástól való félelmem tudatosítottam. A terápiának vége és úgy érzem mindent átbeszéltünk, tudom is, hogy mit kellene csinálnom, hányszor egyek, mikor, mit csináljak, ha stresszes vagyok stb, és ezekkel tisztában vagyok, azonban egyszerűen nem megy a fogyás. Állandóan éhesnek érzem magam az édességre (másra nem). Számolom a kalóriákat, de mindig valahogy több, mint kellene. Ha azt látom, hogy még keveset ettem, akkor az este során jön egy hullám és zabálok. Tudom, hogy félek a dologtól, mert soha nem voltam vékony, de mégis hogyan lehetne továbblépni a tudatosítás után? Várjam a sült galambot vagy mit tudok tenni?
Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Történt-e szomatikus kivizsgálás? Fontos lenne pl. cukorbetegség irányában, pajzsmirigybetegség irányában, stb. Azaz belgyógyászati, endokrinológiai kivizsgálás. Ha jól tippelem, kognitív viselkedésterápiában részesült, a leírása alapján. Több minden lehet, lehet, hogy hosszabb és/vagy más módszerrel dolgozó terápiára van szüksége, de én a szomatikus kivizsgálást hangsúlyoznám.
üdvözlettel:
2019-03-20 20:21:45
Stressz
Esténként nem tudok elaludni. Rám tör a szorongás, hogy valami történik mig alszom. A családom békésen alszik, én pedig félek, hogy valami történik velük mig alszom..... A kimerültség aztán győzni szokott. Reggel pedig nem tudnék felkelni....
Kedves Kérdező!
Érdemes első lépésben pszichiáterhez fordulni, mert az alvászavar és szorongás lehet betegség tünet is. Ha kapott diagnózist, akkor a pszichiáter dönt, hogy szükséges-e gyógyszeres kezelés, illetve pszichoterápiába is küldheti pszichológushoz.
üdvözlettel:
2019-03-20 07:33:46
Alvászavarok
Kedves doktor.

Egy olyan kérdéssel fordulok önhöz, hogy a mostani párom előtt csak 1 kapcsolatom volt ami 8 évig tartott, a hölgyeménnyel jó kapcsolatban voltunk csupán kimerült a dolog sajnos, ő nagyon nehéz családból jött és a gyerekkori sérelmek miatt nem tudtunk sok mindenen át lépni,sok lelki sebe is volt illetve olyan kis harmatvirág volt a szemembe mindig......na de most mégis egy mással kapcsolatban lenne kérdésem :) A mostani párommal 1.5 éve vagyunk együtt az a fajta a lány akire mindig is vágytam, csak van egy két dolog a múltjából amit egyszerűen nem tudok megemészteni. Próbálom diszkréten le írni. Volt egy 4 éves kapcsolata ahol se veled-se nélküled kapcsolat volt, viszont az ágyban olyan dolgokat tett meg neki amire én nem lennék büszke mégha kapcsolat is volt... aztán volt egy alkalmi partnere(na ez a probléma inkább) akivel 2 alkalommal volt együtt , de a srác semmibe vette csúnyán beszélt vele, inkább mocskosan, és a párom így is lefeküdt vele kétszer is, és olyan dolgokat megtett neki amire én az ágyban nem kérem mert szerintem egy nőnek ez megalázó,... ezt mindazért tudom mert tényleg egy véletlen egybe esés miatt elolvastam amit beszélgettek anno( 2 éve volt) és most csak ezeket a csúnya mocskos szavakat látom amit a fiú irt inkább(a párom sokáig kitartott aztán mégis be adta a derekát) és látom magam előtt ahogy lefekszik vele... tudom ha a nő nem engedi nem lesz semmi de hát ez nem így alakult.... szóval ez most megvisel lelkileg engem is... ő nem tudja, hogy el olvastam ezt, isten ments, ....tudna valamit tanácsolni , mondani, hogyan tudok átlépni rajta? Ő ezt el mesélte nekem anno de ez az olvasás pár napja történt .....hozzá tette az alkalmi partner dologhoz, hogy már nem emlékszik semmire belőle, létezhete ez? Kicsit lelkisebb fiú vagyok sajnos...és rosszul esik ,hogy olyan dolgokra kérték ami nekem rosszul esik (orális szex) kicsit hát, hogy mondjam pornósabb szavakkal le írva... köszönöm a segítséget .. :) lehet velem van a baj... :)
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne párterápiás/párkonzultációs alkalmakon részt vennie a párjával, hogy kiderüljön, hogy Önt az ő régi kapcsolataiban milyen viselkedések zavarták s miért, s a párja ezeket mi miatt tette (illetve mennyire tudja ezeket felidézni). Közös munkával tudnának ezen túllépni. Olyan szakembert lenne javasolt keresniük, aki szexuálpszichológus illetve családterapeuta végzettségű is.

Üdvözlettel:
2019-03-20 11:15:33
Szexuális zavarok
Van egy kialakult kép bennem magamról és ez nem enged továbblépni.
Buta vagyok! Már a tanuláshoz.Gyenge képességű és lusta is.
Én ezt tanultam meg anno az iskolában.
Nincs végzettségem,nem értek semmihez, de nagyon szükségem lenne egy valamilyen iskola elvégzésére. Így nem tudok olyan helyen lehelyezkedni ahol a megélhetéshez elegendő fizetés adnának.
A gond az,hogy meg sem próbálom hiszen buta vagyok. Irtózok az iskolától. Minden olyan cikk,hír ami arról szól, hogy milyen könnyen meg lehet tanulni valami teljesen kiakaszt!!! Ami tanulás az nem lehet könnyű,szórakoztató,jó. Tanulj velünk matekot,nyelvet olvass villám gyorsan tanulj meg egy könyvet egy éjszaka alatt. NEEEeemmmm. Ilyen nincs. Az iskola csak szenvedés,kudarc,hibázás,nem visz előre,stb. .
Hogy tudnék ebből kilépni. MIt dolgozzak képzetlenül és miféle önbecsülésem legyen magam előtt ha még egy szakmám sincs?
Amit különösebben nem is szeretnék,mert annak nincs társadalmi megbecsültsége. A szakmunkás sokra nem vitte,buta,csak alkalmazott.Bezzeg a diplomás! Még ha kevesebb is a fizetése,de ő legalább értelmiségi,okos. Általában a munkájuk sem olyan nehéz fizikálisan és jobban is keresnek.
Én meg elképesztően buta vagyok a tanuláshoz. Még azt sem tudom megjegyezni ami érdekes a számomra.
MI tévő legyek? Hol kérhetek segítséget és milyen irányút kérdjek?
Melyik fajta terápia lehet jó a számomra ha szükséges egyáltalán?
Köszönettel H. Z.
Kedves H.Z.!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom a levele alapján, hogy érdemes lenne első lépésben egy intelligencia vizsgálaton részt vennie (amit pszichológus végez), hogy Ön is megtudhassa, hogy milyen az intelligenciája, s vajon ha van elmaradás, akkor mely területeken. Az eredmények alapján lehetne továbblépni egy pályaválasztási/karrier tanácsadó pszichológushoz, ahol fel lehetne térképezni, hogy mely szakmai területek állnak Önhöz közel, mihez lenne motivációja, s az Ön szempontjai mely területekhez állnának közel, azaz milyen szakmákat/állásokat lenne érdemes megpróbálnia.

Üdvözlettel:
2019-03-20 18:26:50
Önismeret
Üdvözlöm, tanácsot szeretnék kérni. Kislányom 1 éve óvodás. Eleinte nehéz volt a beszokás, nagyon anyás. Az idei évben, decemberig szintén nehéz volt, eljutottunk oda, h órákig csak sírt.Nem vett részt feladatban, nem evett, csak egy óvónőt fogadott el, a másik óvónőre azt mondta, hogy nem szereti, Rengeteget beszélgettünk erről, együtt, óvónővel is. És hatott, minden szuper lett januártól. Oviról csak pozítivan beszélünk vele, óvónőkről is, stb. Tudja, hogy dolgoznom kell, nem tudok vele otthon lenni. Nevetve köszönt el tőlem minden reggel.
Na és az új helyzet. Bárányhimlő, velem volt itthon 1 hétig, aztán egyik nap a mama ment érte, én későn értem haza, másnap pedig utolsóként értem oda érte az oviban, aztán hétvégén a mamájával volt egyik este. És jött az új hét, nátha, aztán láz, otthon maradt, újra a mamáékkal. És ez nagyon megviselte, anyahiány, betegség. Ma 20 perc kellett mire eljöttem, nem volt szívem otthagyni, sírt, mert nem volt a kedvenc óvónéni, akihez az elejétől ragaszkodik, pszichológus barát azt mondta, őt anyahelyettesítő funkcióval látta el. Óvón most írt, hogy hamar megnyugodott, ez csak nekem szólt, legyek határozottabb. Lehet, nem kellett volna reggel ottmaradnom, de próbáltam megnyugtatni. Lehet hogy ez az egész csak nekem szól, és hiszti? Vagy mélyebb dolog lehet a héttérben? Otthon minden rendben, sose veszekedünk, szeretetben élünk. Ami még fontos tényező, hogy 2 éve, és tavaly is kórházban voltam, először 5 hetet, tavaly pedig 1 hetet. Beteg voltam, kiborultam, depresszió stb. Ez az egész családot megviselte, és nyilván ő is érzékelte, hogy mindenki aggódik, avgy hallhatott olyat, amit nem kellett volna. És mamáéknál volt abban az időben a legtöbbet, illetve az apukájával. Ez biztos, hogy megviselte, mert ezen kívül együtt vagyunk, együtt alszunk stb. De azóta, ilyen probléma nincs, szerencsére jól vagyok, és éljük az életünket.
Köszönöm előre is válaszát, mindenképpen szeretnék névtelen maradni.
Kedves Kérdező!
Nagyon sok kérdés merül fel bennem, és az a benyomásom, hogy nagyon ráérzett a témakörre. Véleményem szerint az ön szorongásainak oldása rengeteget segítene gyermekén is. Megragadott az a fél mondat, hogy "nekem szólt és hiszti"- ez fontos, kifejtést igénylő szempont. Másrészt az 5 hét távollét rendkívül hosszú egy ilyen korú gyermeknek (is), másrészt az ön depressziója. Nemcsak arról van szó, hogy azt érzékelte a gyermek, hogy mások aggódnak, hanem egy depressziós anya a gyermek számára elérhetetlen. Sokszor felléphetett szeparációs helyzet a leírása alapján. Ki igényli az együtt alvást? Szerintem ön is és a gyermek is segítségre szorul a szeparációs szorongás tekintetében.
üdvözlettel:
2019-03-18 11:10:20
Gyermeknevelési nehézségek
Kb. 20 éve apámnál megállapították a paranoid skizofréniát. A család aki vele kapcsolatban állt végig szenvedi az ő téveszmés történeteit, hallucinációit.Sajnos a családban mindenki sorra került a terrorizálása miatt. Mára én maradtam egyedüli rokona (gyermeke). Nem lakunk együtt, de így is képtelen vagyok kezelni az általa kialakított szituációkat. Telefonon keresztül zaklat folyamatosan és az általa kreált történeteit próbálja rám erőszakolni, hogy valljam be hogy így volt.Próbálok elhatárolódni, konfliktust kerülni, nem állást foglalni, de akkor meg végtelen haragra gerjed, és agresszívé is válik. Jelenleg is bírósági perrel fenyeget, mindenhol a saját igazát keresi. Most telefonon is megszakítottam vele a kapcsolatot, családom nyugalma érdekében. Gyógyszereit nem szedi már évek óta, idős 70 felett jár. Kérem segítségüket, hogy hová forduljak, hozzátartozóként fogad e a kezelőorvosa engem néhány szó erejéig, vagy csak vele együtt kereshetem meg a kezelőorvosát? Én kérhetem esetleg hogy vizsgálják meg jelenlegi állapotát? Én arról tájékoztatást kaphatok?Hogyan kezdjek hozzá, ha megtudja hogy utána kérdezgetek az csak olaj a tűzre, együtt meg nem megy félek tőle. Minden információt nagyon köszönök!
Kedves Kérdező!
Azt mindenképp tudnia kell a kezelőorvosnak, ha az édesapja nem szedi a gyógyszert, ahogy írja is, ez meglátszik az állapotán. Mindenképp javaslom önnek, hogy beszéljen az orvossal. Meglepő lenne, ha az édesapja benne lenne abban, hogy orvoshoz menjen. Szerintem először négyszemközt beszéljen az orvossal, ő adhat hasznos tanácsot. Azoknál a krónikus betegeknél (édesapjáé ilyen), akik nem szedik a gyógyszert, általában havi gyakorisággal ún. depot injekciót adnak a pszichiátriai gondozóban, így biztosítva azt, hogy állapotuk elfogadható legyen.
üdvözlettel:
2019-03-19 13:37:40
Személyiségzavarok
Jó napot kívánok!

Az èrdekelne engem, hogy hogyan tudhatom meg a legegyszerűbben, hogy skrizofèn vagyok e? Nem kezelni akarom magam ezzel vagy bármi mással, csak tudni.

Köszönöm.

Üdv.:
Dorina
Kedves Dorina!
Nem jellemző, hogy aki skizofrén, az arra gondol, hogy vajon az-e. Bármilyen panasza, tünete van, pszichiáter szakorvos jogosult pszichiátriai betegségek diagnosztizálására.
üdvözlettel:
2019-03-19 11:24:50
Személyiségzavarok
Kitöltöttem pár kérdőívet, mely alapján elég rossz eredmények jöttek ki (depresszió, szorongás, hatékonyság, nehéz elethelyzet).
A szorongás érzem minden percben, antidepresszánst szedek. Külföldről előttem, h majd itthon jobb lesz, de fizikai állapotom an romlást tapasztalok. Szexuális problémák, gyengeség, fáradtság, szorongás. Társasági életem nem jobb. Tavmunkaban dolgozom. Heti egy csoportra járok (borderline), s néha kineziológus hoz. Korábbi terapeuta Mal megrekedtem, nem haladtunk előre, ahogy az életemben is ez a helyzet.
Fogyni szeretnék 5 kg-t, de nagyon nehéz. Régen az anorexia adott erőt ilyen helyzetben, de most már az sincs.
Szeretnék hatékony eszközt, terapeuta találni, akivel együtt tudnank működni. Mindig próbálok idomulni, küzdeni, de megrekedunk, s csalódnom.
Tanacsot kérnék, h hogy mit lehetne tenni, hogy csökkenjen a halálvagy s ne legyek pszichológus függő... (pszichológus rol pszichológus rá való ugralasok helyett).
Köszönettel, Maria
Kedves Maria!

Szerintem jó, hogy eljár a csoportba és fontos volna, hogy a pszichoterápiás munka mellett is elköteleződjön. Minden pszichoterápiás folyamatban vannak elakadások, konfliktusok, ezek az érzelmi munka természetes velejárói, melyről érdemes beszélnie a terapeutájával. Ezáltal megoldhatóvá válnak a nehézségek és ez a többi emberi kapcsolatára is kihat majd idővel.

Üdvözlettel:
2019-03-17 11:37:44
Szexuális zavarok
31 éves férfi vagyok 4 éves kapcsolatomnak lett nagyon csunya vége a hetekben! Szinte majd nem minden kapcsolatom ugyan így alakult, annyi különbbséggel hogy az utóbbinak egy 7éves kisfia van aki miatt elég sok volt közöttünk a kofliktus!A munkámban sikeres vagyok elismernek ami jó érzéssel tölt el és lelkiismeretesen is végzem azt bár sokszor nagyon nagy a nyomás és a stressz! Nehezen viselem a kritikákat és az elutasítást vagy ha nem adnak igazat valamint mindenben a negatív dolgot látom keresem,nem tudok semminek szívből örülni vagy csak addig érdekel még meg nem kapom,veszem vagy csak ritkán,egyik nap azt érzem boldog vagyok majd kirepülök aztán másnap vagy később jön az az érzés,hogy nekem ez biztos jó lesz? Biztos ezt akarom? és mint ha egy ördög piszkálna felülről és nem hagyná hogy egy jó célban maradjak! Sokszor döntésképtelen vagyok párkapcsolat,magánélet, bizalom terén nem vagyok biztos magamban és nem tudom ki vagyok valójában! Olyan rossz dolgokat követtem el a kapcsolatomban amire a párom nem szolgált rá de amikor megtettem éreztem nem helyes és ez nekem nem is kell nem is jó!Egészséges módon szeretem magam de nem imádom a tükörben nem nézegetem magam naphosszat de nyilván ha szingli vagyok akkor szeretek leginkább jól kinézni de a kapcsolatban annyira amennyit a párom elvár! Elolvastam mindent a nárcisztikus személyiség zavarról az oldalukon valamint más oldalakon is és igen sok esetben magamra találtam benne ami teljesen elvette az életkedvem! A ex párom ugyan úgy végigolvashatta ezeket és iszonyatos érzés az ,hogy feltehetőleg egy ilyen szörnynek tart 4év után!Mai napig nem voltam tisztában ezzel,hogy én ki mi vagyok sok esetben miért reagálok “úgy” bizonyos helyzetekben konfliktusokban ahogyan!A expárom kapcsulatunk elott járt pszihologusnál akinek elmesélte milyen vagyok és azt a választ kapta,hogy nagy valószinűséggel narcisztikus személyiségzavarban szenvedek,tehát ő tisztában volt vele ezután lehuztunk 4 évett mialatt rengeteg jó és rengeteg rossz is volt de én 6alkalommal nem tiszteltem,hazudtam,megcsaltam és sok esetben én sem tudom,hogy miért mert iszonyatosan szeretem mai napig! Hatszor megbocsájtott esélyt adott arra, hogy bizonyítsak de ha ő tudta milyen vagyok és ezen ő nem tud segíteni akkor miért nem mondta el ezt nekem személyesen,hogy mi is vagyok egy olyan szituációban amikor én kértem menjünk el párterápiára mivel nem oké nálam valami!? Tudom jól mai napig,hogy szeret de egyben megfogadta azt a tanácsot amit az interneten olvasható,hogy MENEKÜLJ!!! Ha tudta és tényleg szeretett miért nem mondta el miért nem próbált segíteni az ellen amivel én nem voltam tisztában? Ha narcisztikus vagyok ha nem úgy érzem mai napig,hogy nagyon szeretem és sokat tettem érte és tényleg őszintén belátom a hibáimat amit eddig soha nem tudtam inkább bűnbakokat kifogásokat kerestem a kapcsolatban így,hogy már tudom mi lehetett a gond nem tudom hibáztatni sem haragudni és képtelen vagyok gyűlöletet ébreszteni magamban azért,hogy nekem könnyebb legyen lezárnom és tényleg nem szégyent érzek ha nem bűntudatot,nem szeretnék ez a szörny lenni megakarok szabadulni a narcisztikus személyemtől bármi áron!!!!! Jelenleg félek saját magamtól félek bárkit közel engedni magamhoz attól tartva,hogy fajdalmat csalódást okozok neki vagy épp magamnak ha ugyan olyan rossz leszek! A szakítás óta nem tudok hazudni nőknek úgy mint régebbi szakításaim után és azt érzem nem is akarok de ha meg is akarom próbálni bűntudatot érzek és azt,hogy ismét kiakarok valakit használni értéktelenül önző módon és NEMET mondok magamnak velük pedig őszintén közlöm a gondolataimat! Iszonyatosan rossz érzés mivel minden hol azt olvasom,hogy egy ilyen pasitól meneküljenek!Komoly szándékokkal jegyeztem el az exemet és családot szerettem volna nyugalomban és tényleg szerettem úgy érzem egyedül neki sikerült bennem valamit még is megváltoztatnia a rengeteg kitartással és azzal hogy jó volt hozzám!Nem akarok ugyan az az ember lenni aki voltam szeretnék én is boldog lenni és ezért bármire képes vagyok kerüljön bármibe elismerem a hibáim kínoznak mai napig és készen állok a valtozásra terápiára akár de félek ha végképp nem lesz bennem az exem már akkor visszaesek vagy feladom a terápiát vagy nem bízom abban sem egyedül úgy érzem az exem támogatása jelenléte segítene csak mivel ő ismer a leges legjobban kivel együtt éltünk!Nem imádom magam nem vagyok elszállva szerettem szívből tenni a páromért és az ő kisfiáért is jó érzés öntött el ha azt láttam rajtuk,hogy jó nekik és boldogok,vagy ha örömöt okoztam de sajnos eleg sok tulajdonság meg van a narcizmusra bennem manipuláció,hazugságok,akaratosság,empátia hiány,narcisztikus düh és leginkább akkor ha alkoholos állapotban vagyok és nagyon félek! Akkor én soha nem leszek boldog,hűséges őszinte nyugodt ember??? Ha konfliktus alakul ki valkivel akkor előjön az ördög ismét? Kilátástalan jelenleg minden számomra,csalódott vagyok szorongok és alvászavarom van emiatt nem merek semmit tenni amit a múltamban eddig tettem ebben a helyzetben és minden éjjel az exemmel álmodok valósághűen minden nap megbírkózom a bűntudattal,hogy miért nem tudtam hamarabb meg ezeket miért nem változtam ?! Köszönöm hogy leírhattam Önöknek és remélem tudok a történetemmel segíteni másoknak valamint az őszinte válaszukat is !

Üdvözlettel: egy csalódott változni akaró nárcisztikus férfi:(
Kedves Kérdező!

Egy személyiségzavar diagnózisa igen komplex folyamat, nem elegendő hozzá, hogy a párja elmondta a saját pszichológusának, amit Önön, vagy a kapcsolatukban tapasztal. Az Ön szakvizsgálata szükséges a megbízható állásfoglaláshoz ebben a kérdésben. Az, hogy miért zárkózott el a párterápiától az exe, egy másik kérdés. Ha igaz is a felvetés, a személyiségzavarok kezelhető betegségek, érdemes volna ezért pszichiátert felkeresnie, aki megfelelő terápiát javasol majd. Szerintem nagyon jó, hogy mer szembenézni a problémával és szeretne változtatni! Már csak a megfelelő, szakszerű eszközök kellenek és persze az Ön kitartása, hogy sikerrel járjon.

Üdvözlettel:
2019-03-17 10:52:59
Személyiségzavarok
A családomban én vagyok az egyetlen, akinek nem sikerült egyből a felvételi! 2 éve sem vettek fel, és idén sem sikerült (még nem lehet véglegesen tudni)! Mivel valószínüleg sehova nem volt elég a pontom, 8. Osztályos koromban is meg kell írnom a felvételit! Már 2 éve is úgy éreztem, hogy soha többet nem sikerül, és bár próbálom lenyelni a könnyeimet, ha csak rá gondolok, sírhatnékom támad és arra gondolok, hogy nekem ehhez már nincsen sem kedvem sem energiám, és hogy én vagyok a családomban a legbénább!
Kedves Kérdező! Beszéljen erről szüleivel. Ha ők nem tudják megnyugtatni, nevelési tanácsadó pszichológusa tud segíteni vagy iskola pszichológus. Üdvözlettel
2019-03-18 22:29:32
Önbizalomhiány
Üdvözletem..Egy olyan problèmàm lenne,röviden megfogalmazva hogy mindig mindent megtettem a csalàdomèrt( felesèg es egy 18 èves fiù gyermek)őszìntén elmondtam mindig a vèlemènyem es ezt ellenkező oldalról is mindig elvàrtam,de sosem kaptam meg ,a gyerekem ott hazudik ahol tud pedig tőlünk nem ezt làtta,a felesègem pedig bàrmiről is legyen szó nem mondja meg őszintèn hogy mit gondol,egyszerűen màr nem èrzem jol magam othon,es talàn csùnya amit mondok de a szeretetem is teljesen elveszett felèjük, egyszerűen úgy èrzem hogy arrèbb kellene àlnom.nem tudom hogy mit tegyek..vàlaszàt előre köszönöm..
Kedves Kérdező! Párterápia vagy családterápia segíthet. Üdvözlettel
2019-03-18 20:49:01
Konfliktus a családban
Az lenne a kérdésem, hogy, ha valaki elmondja a pszichológusának/pszichiáterének, hogy nap, mint nap van öngyilkossággal kapcsolatos gondolata, vagy esetleg már bántotta is magát, elmondhatja a szülőknek, ha már nagykorú az illető? (18-19 éves) Vagy elmondhatja-e bárkinek?

Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező! Kérdés, hogy milyen céllal mondaná el. Pszichológusával érdemes beszélni erről is. Üdvözlettel
2019-03-18 20:23:39
Félelmek, szorongások
Üdvözletem!

2 éve nevelem gyermekeimet felváltva heti váltásban. Az elején az exszel elszámoltuk a kiadásokat, de egy éve nem rendezi a tartozásait. Költünk mindketten, de jelentős tarozást halmozott fel.
A lányomnak vett szemüveget, mert kellett. A fiamnak is kellene. Tudom hogy néztek neki is, de nem vették meg.
Megkérdeztem a fiam, hogy vettek-e, vesznek-e neki is.
Azt a választ kaptam, hogy én is vehetnék neki.
Igyekszem nem szidni a gyerekek előtt az exet. Mit mondhatnék ebben a helyzetben?

köszönöm
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Megértem a problémáját. Úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben a fiát illetve a lányát nem javasolt belevenni az Ön és a volt párja között feszülő konfliktusba. Ha lehet, próbáljon meg az exével beszélnie, hogy mit várhat el tőle a jövőben, milyen ígéretet tud ő megtartani, s mit nem, illetve, ha anyagi problémái vannak, akkor azt is jelezze, hogy ki tudják közösen gondolni, hogy ebből a gyerekek hogyan tudnának minél kevesebbet megérezni (pl. többet lesznek akkor Önnél a gyerekek, x ideig Ön többet vállal át, vagy az exe szülei be tudnának-e segíteni anyagilag neki). Amennyiben nem együttműködő az exe, érdemes lenne családjogásszal is konzultálnia, hogy milyen lépéseket lehetne tenni ebben a helyzetben.

Üdvözlettel:
2019-03-15 00:10:04
Gyermeknevelési nehézségek
Kedves hölgyem!

Én egy 20 éves fiatal srác vagyok, aki még december tájékán egy vélt elváltozást fedezett fel a testem egy intimebb részén. Az elváltozásról hamar kiderült, hogy semmi komoly nem kapcsolható hozzá és nincsen különösebb bajom. Sajnos január végén viszont ez az elváltozás gyulladásos tüneteket okozott, amelynek következtében jelentősen beindult a fantáziám. Időközben az influenza vírust is sikerült megszereznem, amely hőemelkedéssel, hasmenéssel és torokgyulladással járt, valamint egy nem fájdalmas, de állandó nyomó,szoritó érzéssel a fejemben. Sajnos ez az eset olyannira belekergetett az aggodalomba és szorongásba, hogy hipohonder szerű tüneteket produkálva sorra kreáltam magamnak a problémákat és tüneteket. Ezek közül két esetben pánikrohamot is kaptam, amely magas vérnyomás és remegésben nyílvánult meg bennem. Az aggodalmaskodással teli állapot megközelítőleg 3 hétig tartott ( bár sosem állandó szinten, inkább csak fellángoló időszakokat mutatott ). Ez idő alatt Ez az állapot a szexualitásom érintettségével indult és ennek jegyében jelentősen csökkent a libidó szintem, ami előtte normál szinten volt. Magnézium és c + d vitamin tablettákat folyamatosan szedtem ez idő alatt. Azonban most értem el arra a pontra, hogy kezdem elfogadni részben azt a tényt, hogy semmi bajom. Egy vérvizsgálat + tumormarker vizsgálat is igazolta, hogy semmi gondom nincsen és minden tökéletes szervi tekintetben. Egyedül a torok pirossága és a fej nyomó jellegű érzése maradt meg. 2 hete azonban elkezdtem úgy érezni mintha az érzelmeket és érzéseket nem tudnám olyan intenzitással átélni. A hipohondria miatt gyakran volt halálfélelmem és egyszerűen semmi érdekeltséget nem mutattam a külvilág felé. Azóta már sok minden változott és végre újra elkezdtem érdekelni a hobbiaim, sok időt töltök szüleimmel és barátaimmal. Azonban a nagyobb fokú nyugodtságom ellenére még mindig megvan az érzelmek tompa érzése. Régebben sokkal intenzívebben éreztem mindent és most néha elfog a közömbösség érzése, valamint gyakran erőltetetnek érzem magam. Felfogom, ha egy szituáció vicces és tudom jól, hogy alaphelyzetben felhőtlenül nevetnék rajta, de az érzést sajnos egyszerűen vagy egyáltalán vagy csak tompán tudom megélni. Ha esetleg egy pozitív érzés megfog és megmarad, akkor gyakran szimplán a mosolygásra a testem ásítás ingerével reagál, amit megintcsak nem értek miért. Az egész napom egy hullámvölgy, amelyben néha boldog tudok lenni egy kis időre, aztán átmegy az egész egy közönyös állapotba. Szeretnék újra a régi lenni és mindent meg is akarok tenni ennek érdekében, hiszen tudom jól milyen ember is vagyok valójában. De evvel együtt félek is, hogy ez az állapot nem fog eltűnni és aggódok. A feszültséget nem érzem magamon, de lehetéges már hozzászoktam és emiatt nem fogom fel Pl.: ha leesik egy pohár és széttörik vagy ha megijesztenek egyszerűen meg sem ijedek, mintha állandóan készenlétben lenne a testem. A zenéket sem tudom annyira nagy élvezettel hallgatni, mint régebben, mintha a hatásuk elveszett volna. A jövőben lesz még egy MRi vizsgálatom, amely pontot tesz az I végére és remélhetőleg utána képes leszek elengedni a témát, mert még részben sajnos bennem van ez a múltbeli történés. A fejem érzése is aggaszt hiszen már január óta érzem a jobb oldalra lokalizálodó nyomást, amely néha vándorol vagy fülfájást is okoz. Gondoltam már több súlyos képletre is pl.: agydaganat, de szerintem ez csak merő túlzás lenne, hogy emiatt történik ez a tompa érzékelés. Összeségében azt szeretném megkérdezni, hogy ez betudható egy enyhe depressziónak? És ha igen, lehetséges hogy kellő hozzáállással és rekreációval ez el képes tünni? Esetleg mennyi idő kellene hozzá? Nem szeretnék pszichiáterhez menni és gyógyszereket szedni, nem tartom őket jó ötletnek és kellően erős is vagyok, hogy talpra tudjak állni. Csak egy tanácsra lenne szükségem.

Nagyon köszönöm a válaszát! Sokat segít vele :)

További szép napot!
Sz. Peti
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

A tünetei csökkentésének, kezelésének elérését úgy gondolom, hogy pszichoterápiás munka keretein belül lenne lehetséges. Azt sajnos ennyi információ alapján nem tudom megmondani, hogy állhat-e fenn Önnél enyhe fokú depresszió, ezt egy részletes első interjú keretein belül lehetne kideríteni, illetve a honlapunkon az alábbi oldalon talál fenn egy depresszió tesztet is, amit érdemes lenne kitöltenie:
https://www.onlinepszichologus.net/tesztek/6

Az alábbi blogbejegyzésünket javaslom elolvasni, ami a hipochondriáról szól:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/miert-nem-segit-senki-a-bajomon--a-hipochondriarol

Üdvözlettel:
2019-03-17 01:15:03
Lehangoltság, levertség
Úgy érzem a lelki fejlődésem megrekedt.Igazából 6.5 évesen megkellett volna hallnom a testvéremmel együtt akivel már akkor sem ápoltam jó viszonyt de mindenemet neki adtam, hogy megakadájozzam a halálát.Egy belső megérzés azt mondta , hogy mamám,papám,én és tesom ne utazzunk el a nyaralonkba.Sírva könyörögtem,hogy ne menjünk de senki nem hallgatott rám csak azt értem el hogy én es tesom itthon maradjunk.Mamámék elmentek,meghaltak,megölték őket, előre kitervelt volt ha mi is mentünk volna 100%hogy nem lennék most itt.Egy orvos azt mondta szembe mentem a sorsommal nem kellene élnem már.Ezért van ez a céltalanság, a sikertelen párkapcsolatok , a magány körülöttem,hisz nem rendeltettek nekem senkit ebben az életben.Szerettem volna babát.Terhes lettem.Az apja minden előzmény nélkül a hír hallatára (tervezett baba volt) 3nap örömködés elteltével összevert az utcán kidobott a kocsijából..a gyereket nem akartam utána.Nem szeretnék már babát senkitől ez nagyon sokszor átgondolt döntés.De nem tudom mit kezdjek magammal? Karrier nem érdekel egy munka se köt le, nem érdekel a pénz, ház, hisz úgy is felesleges a megszerzett javakat nem visszük a sírba.Nem barátkozom már, nincsenek barátaim a próblémáimat csak én ismerem nem beszélek senkivel róla.De nem látszik vidáman kelek és mosolygok amikor kell.De belül véezek.Szeretek egyedül lenni.Viszont aggaszt, hogy mi lesz így velem ilyen szomorúan , kiégve.Gyerekem nem lesz.Családom nincs .Férjhez menni nem tervezek a férfiakat megvetem úgy érzem nem sok mindenre alkalmasak.Úgy gondoltam sokáig,hogy az élet értelme a boldogság a gyermek a szerelem.De mivel ezeket kiégedték belőlem elvesztek a céljaim .Nagyon sok tragédia ért szívem szerint szakemberhez fordulnék de nem tehetem meg.Pedig segítség kellene.Régebben foglalkoztatott sokszor az öngyilkosság de ma már nem magamat bántanám hanem szokat akik ilyenné tettek akik lelki és fitikai fájdalmat okoztak.Szeretném a segitségét kérni van értelme a létezésemnek?
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Sajnálom, hogy ennyire sok nehézségen ment keresztül eddig az életében. Úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne pszichiáterrel beszélnie a problémáiról, gondolatairól, aki tud abban segíteni, hogy milyen kezelés lenne a legjobb Önnek, hogy állapotában javulás állhasson elő. Javasolt lenne bántalmazott nőknek szóló csoportos terápiára is eljárnia, hogy a volt párja erőszakos viselkedését fel tudja dolgozni (pl. a Nane egyesület is indít ilyen jellegű foglalkozásokat), illetve egy gyászterapeutai végzettségű szakemberrel együtt dolgozni az életében történt veszteségek elgyászolásában.

Az alábbi blogbejegyzéseinket ajánlom elolvasásra:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/az-eroszak-rejtett-formai-a-parkapcsolatban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/depresszio-teszt
https://www.onlinepszichologus.net/blog/gyasz...-avagy-mi-zajlik-bennunk-a-vesztesegelmeny-hatasara

Üdvözlettel:
2019-03-15 01:07:36
Céltalanság
Üdvözlöm!
Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy 6 éve vagyunk együtt, ebből fél éve házasok, a férjem 33 én 24. Rengeteg nehéz időszakunk volt, de mindent meg tudtunk oldani együtt.
Az évek alatt többször szóba került a gyerekvállalás, hajlott is rá a férjem. Azt mondta Ő is szeretne gyerekeket. 2 éve volt egy nem tervezett bababánk,de sajnos elveszítettük a terhesség elején.
Az esküvő elött és után is felhoztam a témát, hogy szeretnék kisbabát, de Ő mindig csak azt mondja hogy "majd" meg hogy "meglátjuk". Mikor megkérdezem tőle,hogy mikor van az a majd vagy mi az oka annak, hogy nem szeretne nem kapok választ. Nincsenek anyagi gondjaink, saját ház, kocsi stb. Az évek alatt mindig nyugtattam magam, hogy nemsokára belevágunk csak le kell rendeznie magába a dolgait.
Már kifogytam az ötletekből, hogy miért nem szeretne. Ez miatt eléggé feszült lett a viszony közöttünk, mert nincs értelmes indoka erre.
Nem tudom mi oka lehet vagy mitől félhet annyira, hogy nem mer belevágni a családalapításba.
Szeretem, de nem szeretnék lemondani miatta a gyermekvállalásról.
Mit lehet ilyenkor tenni? Illetve mi oka lehet annak hogy nem mer lépni?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Kedves Kérdező! Az elvesztett magzatnak lehet közé ehhez? Sikerült e férjének azt a veszteséget feldolgoznia? Esetleg párterápia is tud segíteni, ha mindketten nyitottak rá üdvözlettel
2019-03-17 14:45:56
Párkapcsolati problémák
Befejezetlen tanulmány és munkanélküliség önéletrajzba?
Olyan állásra pályázok, ami nem kapcsolódik ahhoz a szakmához amúgy sima iskolarendszerű okj amit nem végeztem el nincs meg a komplex szakmai vizsga csak az év végi bizonyítvány hogy jártam egy ilyenre, viszont utána voltam sokáig munka nélkül és olyan munkáim is voltak ahol nem voltam bejelentve, volt alkalmi utána tesco 2 hónapig, sütöde 1 hónapig stb. így 2 év alatt csak dolgozgattam valamit.
A legmagasabb végzettségem így érettségi. Most találtam irodai munkát ahova pont fiatalok jelentkezését várják.
Mennyit lehet hazudni, például a sok 1 hónapos, hetes munkákat nem említem meg például.
Mondhatom azt hogy évekig nem bejelentett munkám volt? arról úgyse tudhatnak semmit.
A képzésről meg nincs komplex szakmai bizonyítványom, amúgy azért nem vizsgáztam, mert komoly lelki problémáim voltak és nem tudtam tanulni,bejárni órára pszichiáterhez jártam, ezért nem is tudtam volna vizsgázni és nem is érdekelt az a szakma.
Ha az igazat mondanám, hogy össze vissza csináltam mindent, akkor nem igen vennének fel semmi normálisabb helyre dolgozni.
A pszichológus szerint komoly önértékelési problémákkal küzdök, régen jártam pszichológushoz. Ez mondjuk megmagyarázza az életvezetésemet, nincs benne semmi rendszer.
Kedves Kérdező!
Az önéletrajzába mindenki annyi információt közöl, amit jónak lát és elsősorban, ami a munkához releváns végzettség.
üdvözlettel:
2019-03-16 19:43:34
Munkahelyi, iskolai problémák
Üdv!
Viktória vagyok 23 éves és lassan 2 éve egyedüálló.Ismerkedéseim során egy emberrel sikerült olyan kapcsolatot létrehoznom akivel eltudnám képzelni egy komoly kapcsolatot.Lassan 1 éves "ismerjük" egymást.A férfi 25 éves intelligens,jó képű és nagyon egy hullámhosszon vagyunk.Hobbink közös,hasonló az érdeklődési körünk és a jövőről alkotot képünk is.Volt egy hónapos randikorszakunk ami intenzív volt.Randijainkat nem akarom boncolgatni de nagyon emlékezetesek és ,eseménydúsak voltak.Egymással töltött idő mindig repült .Egyszer viszont bűnbe estünk,nem tudtam saját vágyaimnak parancsolni és ő sem,mivel nagyon vonzónak tartottuk a másikat ,ez egyinkőnkre se vallott ez a viselkedés.Nem bántottam meg de az első aktus borzasztóan sikerült.Későbbiekben is újra próbálkoztunk ez egy fokkal jobban is sikerült de nem tudott olyan teljesítményt nyújtani mint amilyet szeretett volna.,Tudni kell róla hogy egy nagyon maximalista ember.Ezután is beszéltünk randit ,de rá 2 nappal azt mondta hagyjuk abba a randizást.Személyes találkozót kértem tőle ezen kijelentése után.3,5 órán keresztül beszlégettünk a parkban ebbe beletartozott az is hogy elég intenzíven csókolóztunk.A lényeg itt bevallotta hogy nagyon zavarta a szexuális teljesítménye persze csak burkoltan.Nem kerestünk egymást .Majd októberben újra elkezdtünk beszélgetni,érdeklődött felőlem majd meglepődött hogy szóba állok vele annak ellenére hogy annyiba hagytuk a dolgot.Újra találkoztunk minden oké volt 1-2 hétig,és újra írta hogy nem működhet.Naiv voltam ismét .Újév február hónapban szintén megkeresett.Minden amit abbahagytunk ott folytattuk a dolgokat ,jó kis eszmecseréket folytattunk,flörtöltünk,nosztalgiáztunk és egyebek.Spontán feldobtam hogy találkozhatnánk mint régi jó ismerősök.Sokkolta a meghívásom mert párszor megbántott már.Egyik este olyanokat írt hogy annyiszor könyörgött volna hogy adjak neki esélyt mert úgyérzi hogy velem működhetne hosszútávon stb.Őszintének hangzott,és mondom mi tart vissza ? Barátnőm van és nem lenne illő erről beszélnie velem.Na ez engem is sokkolt,mivel tényleg mély dolgokról beszélgettünk.Szüneteltettem a kommuniációt vele kicsit,majd elhívott hogy talállkozzunk.Belementem.Kávézóban beszélgettünk és ő azért jött el hogy "lezárjuk".Mégis mit ,mikor semmi nincs közöttünk kivéve azt a vonzódást amit nem tudunk megmagyarázni.Ezidő alatt figyeltem minden mozdulatát amit egy férfi tud csinálni.Piszkálta az itallapot,a csészével játszott,fürkészte a tekintetem,közel ült hozzám és még sorolhatnám.Ezt lelehetet volna zárni annyival hogy megkávézunk és szia .4 órán át beszélgettünk és sétáltunk majd hazavitt.Bevallom nagyon szemtelen voltam mert elakartam csábítani.Mondtam hogy kiszállok az életéből és nem leszek ott mint kísértés,de ezt nem akarta,mert imádja a társaságom.Én viszont ezt a se veled ,se nélküled dologba beleőrülök.Pont eleget vártam már hogy döntsön velem kapcsolatban.Hogy ne csalja meg a barátnőjét én akartm megcsókolni hogy ne legyen bűntudata.Végül is ő csókolt meg és majd szétszedtük a másikat a kocsiban 3 órán keresztül,peszre beszélgettünk is közben.Sose láttam férfit így akinek így csillogott volna a szeme ahogy rám nézett akkor.Lehet naiv vagyok és részéről csak testi vágy ,de akkor már rég tovább lépett volna hiszem már többször is volt velem úgy.Még annyit hogy a jelenlegi kapcsolata nagyon friss és szűz lánnyal van akivel semmiféle testi kapcsolatot nem tud létrehozni (még csókot sem) .Illetve szerintem a szülői nyomás is nagy behatással van rá,mert görög katólikus családból származik.Kérte hogy adjak időt neki .Két nap múlva megint írt egy regényt tele ellentmondásokkal.Nem illek hozzá,majd következő mondatában velem eltudná képzelni 1-2 évnél tovább is az életét mert hasonlók vagyunk,tudom mi kell neki stb.De a jelenlegi minden testi kapcsolat nélküli kapcsolatában jól érzi magát ,kedveli a lányt .Arra szeretnék választ kapni hogy csak szórakozik-e velem vagy önmagát tesztelte azzal hogy amik zavarják a jelenlegi kapcsolata van e olyan stabil hogy ellenálljon a kísértésnek?Esetlegesen érezhet-e írántam többet mint pusztán testi vágy ?Illetve lehetséges hogy csak saját magának hazudik azzal hogy nem illünk össze ? Válaszát előre is köszönöm !
Kedves Kérdező!
Először nem pontosan értettem miért lett önök között vége a kapcsolatnak, a levél végére annyit értettem meg, hogy arról lehet szó, hogy a fiú bizonytalan. Van olyan, hogy valaki érez valamit és annak az ellenkezőjét is, talán nem tud dönteni. Önnek kell eldöntenie, hogy számít-e folytatásra vagy sem. De ezt vele érdemes megbeszélni. ha ő nem tudja mit akar, akkor hol ezt fogja mondani, hol az ellenkezőjét, mint eddig is. Azt érdemes eldöntenie, hogy ez önnek megfelelő viselkedés-e vagy sem, kell-e önnek így az ismeretség.
üdvözlettel:
2019-03-16 16:03:39
Párkapcsolati problémák
5éve vagyok pánikbeteg,anyum elvesztése hozta ki!szinte álandó szorongás van rajtam,gyomor görcs,nagyon le van szabályozva az életem,nem tudok tömegközlekedéssel útazni,bár az autó is problémás,és már nem szeretnék menni sehova mert az még fokozza a tüneteimet!frontint szedek,változó a mennyiség,de nem szedek sokat!köszönöm a segitséget!
Kedves Kérdező!
Leírása alapján pszichiáterhez lenne érdemes fordulnia. A Frontin önmagában nem megoldás a betegségére. Szakpszichológus pedig pszichoterápiával segíthet. Szakrendelőben a pszichiáter és a pszichológus is ingyenesen elérhető. Nem írja, dolgozik-e, de fontos lenne, hogy munkaképes tudjon maradni és ne izolálódjon családjától, barátaitól, ismerőseitől sem. Ha ennél súlyosabb a helyzet, akkor pszichiátriai osztályon tudnak szakszerűen segíteni.
üdvözlettel:
2019-03-16 19:34:03
Félelmek, szorongások
Jó napot kívánok!

Abbam szeretném a segítségét kérni, hogy 22 évesen nem engedik meg a szüleim, hogy barátom legyen, eddig sosem lehetett. Ennek az az oka, hogy otthon lakom és egyelőre esély sincs elmenni innen.
Finoman szólva prostinak hívnak, csak azt nem tudom megérteni, hogy másnak már 16-17 évesen sem csinálnak ebből problémát. Emgem epvittek nőgyógyászhoz akkoriban, mert egy tábor miatt n alaudtam itthon és megláttak egy csoportképen, amin fiúk os rajta voltak...

Biztos, hogy is meg is vernének. Semmibe sem vesznek, napi szinten megy, hogy "pofa be vagy én verem be stb.". Anyám minden nap átkutatja az összes holmimat, neten nyomozgat utánam, bankban stb...

Fogalmam sincs mit lehetne tenni...
Kedves Kérdező!
Mivel már felnőtt életkorban van, klinikai szakpszichológus tudna önnek segíteni. Pszichiátriai szakrendelőben ingyenes.
üdvözlettel:
2019-03-16 17:21:25
Párkapcsolati problémák
20 éves lány vagyok,2éves koromtól kezdve anyukám egyedül nevelt.Apám (nehezemre eski leírni is ezt a szót)sosem törődött velem igazán.néha amikor elvitt valahova,csúnyán beszélt velem,lehülyézett kiabált a többi ember előtt is akár,ezekre mind emlékszem,pedig csak 4-5éves voltam.Sokszor sírtam mert megígérte hogy jön,de nem jött.
Kb.13évesen megkértem többet ne keressen,3havonta 10percre nem akarom látni.azóta az utcán is elmegyünk egymás mellett,azóta lett új családja,néha látom őket.
Most 20 évesen ott tartok képtelen vagyok normális párkapcsolatot kialakítani.Nem tudtam megbízni egyik páromban sem(2volt eddig, 2éves,a másik csak fél év),féltékeny voltam mindenkire,semmit nem hittem el nekik.Ennek kapcsán mlg annyit hogy a korom beliek egyáltalán nem érdekelnek 30-35között kerestem mindig.
A másik pedig az lenne,hogy bármilyen helyzetben ahol férfi pl a vizsgaelnök és beszélnem kell előtte,olyan stresszes leszek hogy általában sírógörcsöt kapok közben. ha eladó,árus stb férfi,inkább nem veszek semmit,keresek női eladót.

Ezeknek lehet köze az apámmal valo rossz kapcsolatomhoz?le tudnám ezt győzni valahogy,feldolgozni ezeket?szeretnék teljes értékű életet élni,de azt érzem sosem leszek képes rá.
Megköszönném válaszát.
Üdv,Réka
Kedves Réka!
Ez olyan jellegű probléma, ami véleményem szerint egyedül kevésbé valószínűen legyőzhető, pszichoterápia segíthet feldolgozni az önnel történteket, így férfiakhoz fűződő érzései is tudnak változni.
üdvözlettel:
2019-03-16 11:06:06
Önismeret
Azt szeretném kérdezni hogy a gyógyszerek mért nem érzem hogy hatnak csak levert szorongás nyomasztó érzések lelki megrázkódtatás depressziós bipoláris arra is gondoltam hogy abba hagyom a gyógyszerek szedését mert nem segít csak álmos vagyok És ingerült vagyok.
Kedves Kérdező,

Sajnos orvosi végzettségű szakember nem dolgozik a csapatunkban. Mindenképpen a kezelőorvosának kellene ezt jelezni, hiszen ő tudja állítani/lecserélni a gyógyszereket. Mivel minden szervezet más, van, akinek több időbe telik, mire az orvos megtalálja a leghatékonyabb kombinációját a gyógyszereknek.

Üdvözlettel:
2019-03-14 23:35:52
Személyiségzavarok
Tisztelt pszichológus!
Próbálom rövidre fogni. 2 éves párkapcsolatomnak lett vége de nem tudjuk elengedni egymást. Ismerkedünk másokkal de valahogy nen az igazi. Olykor depresszióra hajló a hangulatom és gyakran lesz könnyes a szemem ha senki sem lát. A volt barátnőm rendszeresen, komoly dolgokban hazudozott és nem képes bevallani és bocsánatot kérni. Plusz, rosszindulatú és a kislányával takarózik ha arról van szó. Ez okból már csak az édesanyja maradt mellette. A barátaimtól is megpróbált elszakítani, éket verni közénk. Azonban ha kettesben vagyunk mintha kicserélnék és szerető, gondoskodó. A fogamzás gátlót is abbhagyta a tudtom nélkül aminek sajnos terhesség megszakítás lett a vége mert még egy gyerek sajnálatosan, súlyos felelőtlenség lett volna. Nem tudom biztosan, hogy valóban így volt-e, de a kislánya így "jött össze" az előző párjától. Megpróbálta rám hárítani, hogy miért nem használtam óvszert (ami addig nem kellett) De megszoktam az ikyet mert akárhány ügy volt, általában rámhúzta. Ő soha sem volt hibás semmiben, vagy egyszerűen az utolsó utáni pillanatig tagadta a dolgokat. Azonban azt sem hiszem már el teljesen, hogy nem tud elengedni. Nem tudom még egyszer megelőlegezni a bizalmat. Nehezemre esett sajnos egy ideje már, amég együtt voltunk.
Ezek ellenére én még mindig szeretem, mert amikor minden rendben volt, akkor csodálatos volt minden. Győzködtem/győzködöm magam, hogy nem lesz több ilyen. Tud változni. Ha felhagyna a már-már betegesnek tűnő hazudozással és végre bocsánatot kérne mindenkitől akit megbántott velük, akkor látnám, hogy akar is. Vagy próbáljak meg valahogy szakképzett segítséget kérni? De senkinek nem valja be a dolgait, hiába bukott le. Csak tagad.
A válasz egyértelmű igazából mert nem fér bele ez tovább az értékrendembe. Az utolsó akcióival átlépte a határt. De igazán szeretem és a kislányát is. Meghasadok ha arra gondolok hogy elvesztem, de félek belevágni megint mert valószínűleg ugyan ez lenne a vége. Mitöbb a barátaim nagy része is elfordulna tőlem mert igen komoly dolgokat csinált ellenük is. Tépelődöm, rágódok. 3 hónapja 4 óránál hosszab ideig nem aludtam. Dönteni senki sem tud helyettem, csak valamiféle iránymutatást kérnék ha lehetséges. Nagyon hálás lennék érte.
Kedves Kérdező!
Leveléből azt szűrtem le, hogy az elválás fájdalma miatt szenved. Pszichológus tud segíteni a kapcsolati veszteség feldolgozásában, ha igényli.
üdvözlettel:
2019-03-14 18:21:01
Párkapcsolati problémák
Jo napot kivanok,
A problemam a kovetkezo. Mar egy eve,hogy online megismerkedtem egy nalam 7evvel idosebb sraccal. Azota mar talalkoztunk is parszor. Aranyos,kedves meg minden;viszont en megse bizom bennem. Egyreszt azert nem mert elmondasa szerint kulonbozo egezsegugyi problemai vannak es par honapja jart vizsgalatokon es allitolag meg nincs eredmeny ami nekem nagyon gyanus a masik meg amiert nem bizok benne az az,hogy o meg mai napig tarskereson irogat lanyoknak ismerkedes meg kapcsolat celjabol. Erre ugy jottem ra,hogy ugyanarra az oldalra regisztraltam mas neven es rairtam (tudom,hogy nagyon betegesen hangzik) es kerdeztem pl olyat,hogy talalkozott-e mar valakivel es arra az volt a valasz,hogy sajnos meg nem jott ossze. Magyarul,letagadott engem ugymond ami nagyon bant. Elmondasa szerint fulig szerelmes belem es soha nem hazudna nekem,de en tovabbra se tudok benne bizni foleg ezekutan. Az a baj,hogy talan en is tobbet erzek iranta. Viszont nem tudok mit kezdeni a jelen helyzettel. Es rajtam kivul meg kitudja,hogy hany lanynak ir ismerkedes meg kapcsolat celjabol. Onnek mi a velemenye? Tenyleg hazugsag minden szava?
Valaszat elore is koszonom!
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Megértem összezavarodottságát, hiszen a barátja nem teljesen őszinte Önnel (a leírt csetes viselkedése alapján). Én azt javaslom, hogy tisztázza vele a helyzetet, hiszen csak úgy derülhet ki, hogy mi is valójában az ő szándéka Önnel.

Üdvözlettel:
2019-03-13 13:15:32
Egyéb
Évek óta tartó, gyakran az elviselhetetlenségig felerősödő fizikai fájdalmam van. Minden reggel négykor felébredek, teljesen függetlenül attól, hogy mikor fekszem le. Kidob a fájdalom az ágyból. Egész nap vonszolom magam, talpamtól a fejem búbjáig fáj mindenem. Az egész életem halmozott rémségek sorozata volt, már a születésem pillanatától. Ennyi mindent képtelen vagyok feldolgozni. Már a halláskárosodásom is 57%- nál tart, szépen haladok a teljes siketség felé. Állapotom miatt munkanélküli is vagyok, de leszázalékolni mégsem akarnak. Ez még tetézi a bajt.
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz a fájdalom kezelése pszichoterápiásan. Érdemes hipnoterapeutát felkeresnie.
üdvözlettel:
2019-03-14 07:35:30
Krónikus betegségek
Évek óta szorongok,de ez nem súlyos,nem befolyásolja a mindennapjaimat,csupán néha-néha kellemetlenül érzem magam miatta. Több lelki problémával is járok pszichológushoz,aki egy átmeneti gyógyszeres kezelést írt/íratott fel egy pszichiáterrel,hogy tudjak készülni az érettségire is. Napi kétszer fél Ataraxot és egy Scippát kell szednem,valamint MagneB6-ot és MagneB6 Álom gyógyszert. Azon kívül,hogy a MagneB6Álom(ezt hamarabb kezdtem el szedni és azóta tart) miatt mélyebben alszok és többet is,fáradtabb is vagyok,mást még nem tapasztaltam és igencsak kételkedek abban,hogy tényleg gyógyszert kell-e szednem. Ezt a pszichiáternek is mondtam,de szerinte csak hisztis vagyok. Tényleg szükséges ennyi mindent szednem? Miért van szükség két szorongásgátlóra is? Az Atarax tényleg nem vagy csak nagyon keveset ér?
Kedves Kérdező!
A betegségét legjobban pszichiátere és pszichológusa ismeri. Ha pszichiáterével való kommunikációban problémák vannak, pszichológusával való megbeszélés az önök kapcsolatát is erősíti.
Egy idegen pszichológus ebbe nem avatkozhat bele, egyrészt mert nem ismerem az ön pontos problémáját, életét, de ami még ennél is fontosabb, hogy így gyengül a saját pszichológusával való kapcsolata. Érdemes azon gondolkodni, miért nem hozzá fordul ezzel a problémával.
üdvözlettel:
2019-03-14 00:21:19
Félelmek, szorongások
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Segítséget szeretnék Öntől kérni.
Amit tudni kell rólam, hogy egy 22 éves egyedülálló egyetemista lány vagyok aki rettentően maximalista és nagyon stresszes típus és ráadásul most tanulmányi szempontból nagyon nnehéz időszakon megyek át, ami meg is visel. A családomból sokan meghaltak, akik még élnek pedig mind külföldön dolgoznak/élnek (attól még persze jó kapcsolatban vagyunk és tartjuk a kapcsolatot). Jelenleg a városban ahol tanulok lakok egy albérletben 3 másik lánnyal, s én egy szobában vagyok egy másik lánnyal. Szeretem őket, a barátnőim .
Mégis egyszerűen nem értem magam. Imádom mikor egyedül vagyok a lakásban, komolyan nagyon nehezen viselem el ha bárki otthon van rajtam kívül, vagy ha bárki jön hozzánk. Utálok órákra is járni, s a legnagyobb öröm az , amikor ha mikor hazaérkezem üres a lakás. Persze ez sajnos ritkán van. Nem igazán szeretek sehova se eljárni, jól érzem magam itthon egyedül. Valamint egyedül ami még leköt, az az mikor elmehetek edzeni konditerembe, hiszen egyetem mellett még edzőnek is készülök.
Mégis egy hatalmas kettősség van bennem, mert közben rettegek attól, hogy a jövőben elvesztem azokat az embereket akik mellettem vannak, a barátaimat. Nagyon félek a magánytól. Fogalmam sincs, hogy hogyan is rendezhetném le ezt magamban vagy hogyan kezeljem. Komolyan azt tesz a leginkább boldoggá hogy ha egyedül lehetek, de ha belegonolok abba hogy ezzel örökre eltolom magamtól az embereket, az meg megrémít. Szörnyű érzes és egy hatalmas nyomás és görcs van emiatt bennem folyamatosan.
Előre is köszönöm válaszát/segítségét!
Kedves Kérdező! Ez egy olyan belső konfliktus, ami pszichoterápiásan jól körüljárható. Érdemes személyesen pszichológust felkeresnie. Üdvözlettel
2019-03-13 19:54:13
Önismeret
Tisztelt Doktornő!

Nem is tudom, hogy hol kezdjem el..
Sajnos, be kellett látnom, hogy önbizalom és szeretet hiányban szenvedek már jó pár éve és sajnos a problémáimat nem tudom már egyedül megoldani. Mindig erősnek, magabiztosnak és egy talpraesett érett, erős nőnek kellett, hogy mutassam magam, mert nem akartam, hogy az emberek csak kinevesenek, hülyének nézzenek, vagy mi a legrosszabb hogy sajnáljanak...de az utolsó időben kezd minden kicsúszni az ujjaim közül, már nem tudom felfesteni az áll mosolyomat, nem tudom, nem bírom megjátszani hogy boldog vagyok és hogy minden rendben van.
Mesélek egy kicsit az életemről.. kezdem így:
A családom nem ismer. Legjobb barátnőmön kívül, pár barátomom tudja, hogy ki is vagyok valójában. 20 éves egyetemista vagyok, csak hétvégére járok haza a családhoz. Ahogy elhagyom a sulis lakást, és felszállok a haza induló vonatra, felteszem a láthatatlan maszkomat, és mikor otthonról kilépek a kapun, az leveszem. Úgy érzem, otthon tőlem elvárják hogy ne legyenek érzéseim, nekem nem lehet gondom, nekem nem fájhat semmin, én otthon csak édesanyám és bátyám gondjait oldhaton meg, rám senki sem figyel. Nem is emlékszem utoljára édesanyám mikor adott jó éjt puszit, illet e mikor volt kedves hozzám. Hiába vagyok már 20 éves érett nő, meg mindig hiányzik, hogy valakinek én legyek a legfontosabb és hiányzik a szülői törődés illetve szeretet. Amit sajnos sem édesanyám sem édesapám nem nyújt nekem. Apropó édesapa.. elköltözött tőlünk már 5 éve. Ritkán beszélek vele, mert tett egy S más dolgot, amit elítélek és gyűlölök.. jó párszor próbált öngyilkos lenni. 8-9 éves koromban több öngyilkossági kísérlet hajtott végbe. Volt hogy éjjeleket rettegtünk, mikor eszi meg a tablettákat, mikor megy fel a padlásra kötéllel a kezében, mert ő féltékeny anyura és meg akar halni ... Volt, hogy én élesztettem újra, vagy épp én hívtam a mentőket, miközben anya próbálta észnél tartani. Az utolsó ilyen kísérlete 5éve volt. Az intenzív osztályon feküdt hetekig, már az orvosok is lemondtak róla és én voltam az egyetlen, aki bent volt mellette a kórházban, és biztatta hogy ne adja fel, ezt a harcot még nem veszítheti el. Apa meggyógyult.
Teltek a napok, hetek, hónapok, és én szépen lassan elfelejtettem érezni a szeretet, minden érzésem elszállt. Magányosnak, üresnek éreztem magam. Neha ez az érzés most is előjön..
Legnagyobb gondom, hogy nem tudok sírni. Annyit sirtam, szenvedtem az évek során, hogy egyszerűen manapság nem jön ki egy könnycsepp sem. Utoljára 7 éve sírtam, nagymamám temetésén emberek előtt. Úgy érzem, ha valaki meg lát hogy sírok, meglássa hogy gyenge is tudok lenni, és fel tudja használni azt ellenem.
Következő dolog ami gyötör az az, hogy félek, hogy elvesztem az embereket magam körül. Félek hogy elhagynak, félek, rettegek a csalódástól és a kudarctól. tudom, gyerekesen hangzik, de ezért nem is szeretek meg embereket, nem merek megszeretni és magamhoz közel engedni valakit, mert félek hogy ő egyszerre csak eltűnik és már több veszteséget az életben nem bírnék elviselni.
Lehet hülyén fog hangzani, de azért is írtam, mert valakinek el kell hogy mondjam és tanácsot adjon, mert én kevés vagyok ehhez egy magam. A szeretteimnek azért nem mondom el, mert nem akarom hogy vegettem szenvedjenek, vagy a mázsás kint amit cipelek magamon, más cipelje.

Nem szeretnék pszichológushoz, illetve más szakemberhez járni, nem kell terápia, illetve más kezelés, csak valami biztató szöveg, tanács, pár gondolat egy idegen embertől, az amire most szükségem van.
Válaszát, gondolatát előre is nagyon szépen köszönöm, illetve az időért, amit rá szánt levelem elolvasására, hálás vagyok. Kellemes napot kívánok.
Tisztelettel N.
Kedves N!
Sajnos nem tudok a kérésének eleget tenni, ugyanis bíztató szavakat bármelyik barátjától kaphat és nem hiszem, hogy az valódi segítség lenne, esetleg pár percig kitarthat. Ha nem akar problémáján pszichológussal együtt segíteni, sajnos más ötletem nincs. Érdekes számomra, hogy nem kér terápiás segítséget, mégis leírja a nehézségeit. Érdemes átgondolnia, mi akadályozza a terápiát.
üdvözlettel:
2019-03-13 15:32:22
Önbizalomhiány
Tisztelt Hölgyem/Uram,

A következő problémával fordulok önhöz.
A barátommal lassan másfél éve vagyunk együtt, tervezzük a közös jövőt, együtt élünk egy egy szobás lakásban. Egyelőre. A problémám,hogy rengeteg alkalommal nem tudok vele nem indulatosan beszélni ha valami olyat mond vagy tesz ami nekem nem tetszik. Állítása szerint én csípőből támadok mindig, és tulajdonképpen én is észrevettem magamon hogy először ellen állok. Nagyon sokszor később ha atgondolom , rájövök igaza van, és én sem örülnék ha valaki így beszélne velem. Édesanyámmal ugyanez volt a problémám,vele is így beszéltem amikor úgymond idegesített. Ez azóta máshogy van mióta elköltöztem otthonról. Édesanyámat is nagyon szeretem és jó vele a kapcsolatom. Az előző barátaim tulajdonképpen nem foglalkoztak velem, én futottam utánuk legtöbbször. Ó az első barátom aki elfogadja milyen vagyok, de úgy érzem emiatt néha túlságosan elengedem magam. Egyébként konfliktuskerulo ember vagyok,nem szeretem a munkahelyen a félre érzést, problémázast, más helyeken sok mindent lenyelek. néha úgy érzem mintha még mindig egy dühös tini lennék,aki haragszik a világra. Az elmúlt hónapokban sok változás történt körülöttem, Berlinből Londonba,majd vissza Berlinbe költöztünk a barátommal négy hónap alatt. Igazából az egész kapcsolatunk alatt szinte mindig minden mozgásban van. Most is pár hónap múlva Münchenbe tervezünk költözni. Ha esetleg tudna tanácsot adni,mi lehet a jó megoldás arra hogy ne rögtön nemet mondjak és dühből valaszoljak, megköszönném.

Tisztelettel,
V
Kedves V!
Olyan tanácsot, hogy mit tegyen, nem tudok adni, ellenben pszichoterápia segíthet indulatainak kezelésében. Münchenben is dolgoznak jó pszichoterapeuták magyar nyelven.
üdvözlettel:
2019-03-13 14:27:31
Kommunikációs problémák
Tisztelt Cím!

Tavaly október végén ismerkedtem meg egy társkereső oldalon, egy korban hozzám illő férfival. Nagyon jól indult már az első találkozásunk is egyből szimpatikusak voltunk egymásnak. Utána egy rövidebb inkább beszélgetősebb randi volt, de egy kicsit kocsikáztunk is és láttam nagyon jól vezet, és biztonságban éreztem magam mellette. Következő alkalommal én menten el hozzá, akkor is egy csodálatos napot töltöttünk el egymás társaságában. Közben leveleztünk is és néha telefonon is beszélgettünk, de mindig nagyon örültünk egymásnak. Egyszer azt írta nekem, hogy látni engem mosolyogni, megölelni, beszélgetni velem ez az amire neki is nagy szüksége lenne, ezt akkor írta ha valamiért nem tudtunk telefonon beszélgetni vagy levelezni egymással. Azt kell mondanom, hogy mindketten éreztük, hogy valami különleges dolog van kialakulóban kettőnk között. Mindig odafigyeltünk egymásra, sokat nevetgéltünk, minden témában megértettük egymást és a zenei ízlésünk is szinte ugyanaz. Semmi rosszat nem tudok, mondani rá, mindig odafigyelt rám és néha még aggódott is értem, mindenhol jól éreztem magam a társaságában, sokat beszélgettünk ezáltal sok mindent megtudtunk egymásról. Ő azaz férfi akinek egyetlen mosolya elég, hogy szebbé tegye egy napomat és hogy a szívem is mosolyogjon tőle. Ha valamikor nem tudtunk beszélgetni, akkor mindig bocsánatot kért és elmondta, hogy miért nem ért rá. Sokszor hallottam a hangján és mondta is, hogy nagyon szeret velem együtt lenni, beszélgetni, nevetgélni és nagyon sokszor szokott rám gondolni is és akkor is amikor nem tud írni vagy üzenni. Ha sokáig nem találkoztunk vagy nem leveleztünk, akkor ahogy ráért még munka közben is üzent, hogy este vagy ő hív vagy én hívjam. Mindketten tavaly váltunk el, és ezt is megtudtunk már egymás között beszélni. Mindkettőnknek van gyereke is. Nekem kettő, neki egy. Már szinte a legelső pillanattól kezdve közös jövőt tervezet velem és a gyerekeimmel. Már sikerült az én gyerekeimmel találkoznia is és kölcsönösen jól érezték magukat egymás társaságában. Mindig azt mondta, hogy velem a kapcsolatot komolyan gondolja és hogy örül, hogy ilyen jó véleménnyel vannak az én gyerekeim a kettőnk kapcsolatáról és hogy akkor később is jobb hangulatban telhetnek ezek az úgymond családi kirándulások. Én az ő lányával sajnos nem tudtam találkozni, pedig ő nagyon szerette volna, csak nem jött össze. Az ő lánya már szinte felnőtt, de még sokszor besegít neki, engem ez nem zavar. Az én gyerekeim közül az egyik most érettségizik, a másik egyetemista. Én sajnos még a volt férjemmel egy lakásban élek, mert ezt még nem sikerült rendeznünk. Ezzel ő tisztában volt mindig is és megbízik bennem. Még tavaly december végén úgy döntött, hogy idén január végén kimegy Németországba dolgozni, ezt csak levélben tudtuk megbeszélni, mert találkozni nem tudtunk. Ő tavaly szeptemberben jött haza Németországból úgy volt, hogy itthon marad, de az nem jött össze és (akkor azt mondta, hogy én miattam itthon maradt volna, ha nem a volt férjemmel laknék még együtt) ezért döntött úgy, hogy visszamegy oda ahol már meg volt a helye és azért is akart menni, mert ott jól keresett, igaz többet is kell érte dolgoznia. Akkor még azt is mondta, hogy tudnom kell, hogy ő nem szakítani akar csak dolgozni és élni akar kimenni. Én mondtam, hogy támogatom abban ha kiszeretne menni külföldre dolgozni, és azt csinálhassa, amit szeret ez a buszvezetés. Megköszönte a hozzáállásomat és megértésemet is levélben. Utána még egyszer találkoztunk személyesen és akkor ismerkedett meg a gyerekeimmel és adtam neki egy kis szívecskét. Akkor rövid ideig tartott a találkozó és kettőnkre nem is jutott sok idő. Azt mondta, hogy mielőtt kimegy még találkozzunk egymással, csak sajnos ő beteg lett és utána mikor meggyógyult, hamarabb kellett kimennie, mert már másnap munkába kellett állnia. Így nem tudtunk találkozni. De mikor kiment üzente, hogy megengedem-e neki, hogy felhívjon amikor indul kifele és mikor odaér, mondtam, persze nagyon szívesen és örülni fogok neki. Másnap elküldte a munkabeosztását, hogy fog dolgozni és megbeszéltük, hogy amikor tud vagy hív telefonon vagy beszélgettünk messengeren. Volt, hogy nem tudott hívni olyankor mindig bocsánatot kért, hogy ne haragudjak, de ezért vagy azért nem tud hívni. Eleinte a főnökénél lakott, de onnan el kellett költöznie, így kénytelen volt a volt nejéhez költöznie (nem titkolta el, egyből elmondta, hogy ott kénytelen lakni), ez kényszer megoldás volt. Én száz százalékosan próbálok megbízni benne és tudom, hogy miért váltak el és nem hiszem, hogy közeledni szeretne hozzá, mondtam neki azért legyen résen, mert ő benne igaz, hogy megbízom, de a volt nejében nem, egyébként nem vagyok féltékeny rá. Úgy dolgom, hogy a kölcsönös bizalom fontos egy kapcsolatba. Mert ha nem bízok meg benne, akkor fabatkát sem ér az egész. Megbeszéltük, hogy ha még se így lenne, akkor én leszek az első akinek elmondja. Február 24-én még együtt nevettünk és megbeszéltük, hogy rá következő szerdán úgy volt, hogy beszélünk, de az már nem jött össze, mert más dolga volt. A volt neje az nem ott, mert február 24-én délután két-hétre hazament a családjához, tehát nem ő miatta változott meg. Kényszerpihenőt kellet tartania és akkor volt ideje gondolkoznia, és akkor gondolta ki, hogy hogyan legyen tovább és mikor jelentkezett telefonon, akkor nagyon szomorú volt és azt mondta, hogy tudja, hogy én még nem tudok kimenni hozzá, mert nekem itt a két gyerek és nem hagyhatom itt őket, de ő azt szerette volna ha együtt tudnánk élni kint. Erre mondtam, hogy szakítani akar? Arra nem adott egyértelmű választ. Pár nap múlva azt mondtam, hogy lenne egy ötletem, hogy folytassuk tovább így, ahogy most és amikor tud ő jöjjön haza és ha azt szeretné én is ki tudok menni hozza nyáron egy hétre. Erre azt mondta, hogy arra még nincs pénze, hogy béreljen egy lakást, de most még nem tudna hol fogadni, meg hogy az azért nem jó mert ő akkor dolgozik és egész nap egyedül lennék és ő nem azt akarja, hanem azt, hogy együtt tudjuk tölteni azt időt. Azt is mondta, hogy ő vágyik egy olyan családra, ahol a gyerekek tőle kérnek tanácsot és megköszönik neki, és hogy segítségükre lehessen, ha szükségük van rá. Ezt ugyan még nem mondtam neki, de az én gyerekeimnek pont őrá lenne szüksége. Most abban maradtunk, hogy áprilisban mikor hazajön, akkor megbeszéljük ezt a dolgot. Maga szerint lehet belőle még egy kapcsolat? Igaz lehet, hogy csak távkapcsolat, de még nem tudom elképzelni nélküle az életemet.
Úgy érzem, azért ő is ragaszkodik még hozzám, mert mi minden téren jól meg voltunk egymással. Igaz még nagyon az elején járunk, mert még nem volt köztünk semmi testi kapcsolat sem, de én úgy gondolom, és mondtam is neki, hogy próbáljuk meg együtt, adjunk neki egy esélyt, ha mégse működne, akkor legalább elmondhassuk, mindent megpróbáltunk, de nem sikerült. Most itt tartunk. Várom, hogy április legyen és végre találkozzunk és megbeszéljük ezt a dolgot kettőnk között. Most úgy érzem és ezt kettőnk nevében mondhatom, hogy úgy néz ki, hogy mi sajnos rosszkor találkoztunk egymással.
Kérem, adjon valami tanácsot, hogy reménykedhettek még, hogy összejöhet valami vagy az a találkozás után, próbáljak azon lenni, hogy mielőbb elfelejtsem őt.
Várom, mielőbbi válaszát.
Kedves Kérdező!

Levele alapján érezhető, hogy Ön mennyire ragaszkodik ehhez a férfihez, akit egyébként még szinte alig ismer, hiszen a kommunikációjuk zöme nem személyesen zajlott. Azt, hogy lehet-e a kapcsolatukból együttélés az dönti el, mennyire tudnak jól együttműködni, mernek-e beszélni nyíltan az érzéseikről és egyeztetni a terveiket, családdal kapcsolatos elképzeléseiket.
Kívánom, hogy sikerüljön!

Üdvözlettel:
2019-03-12 20:37:45
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Doktor Úr / Hölgy
Gyermekem néhány hete múlt 5 éves, mely dátumtól fogva nyugtalanul alszik.
Szinte visszatérően minden éjjel a lefekvés idejétől függetlenül 00:30 óra körül (szinte pontosan mindig ekkor) "felnyög", forgolódik, dobálja magát 2-3 percig, majd visszaalszik, és ezt követően 2 megismétli ugyanezt, nagyjából 04:00 óráig.
Több alkalommal mikor átmegyünk , megkérdezzük mi a baj, fáj e valami, ekkor vagy nem válaszol, vagy ha megpróbálom felkelteni látszik rajta "nincsen képben". Tartós egészségügyi problémája, illetve mentális gondjai eddig nem merültek fel, oviban nem jeleztek semmit. A szobában elektromos párologtatója van, illetve éjjeli fény, melyet Ő kér legyen bekapcsolva. Családi problémáink nincsenek, viszont néhány hete beszéltünk neki esetleg el fogunk költözni, meg is néztük együtt hová, itt mely az elmúlt hetekben került szóba.

Nem tudjuk mire vélni a néhány hete tartó ha mondhatjuk alvás zavarait, ebben várnám válaszát, lehet –e a beharangozott költözés vagy más oka az alvás zavarainak, esetleg ez előjele egy betegségnek, vagy más problémának?
Súlyra, termetre, képességre nem marad el a többiektől, sem a család sem az óvoda nem jelezett semmit, hogy esetleg felmerülne vele valami gond, probléma.

Tamás
Kedves Kérdező! Nevelési tanácsadó pszichológusa fel tudja mérni mi lehet a probléma vagy gyermekekre szakosodott klinikai szakpszichológust érdemes keresni. Üdvözlettel
2019-03-13 11:03:51
Alvászavarok
Jó napot!

Az elmúlt hónapokban annyi csalódás és pofáraesés ért, hogy teljesen elbizonytalanodtam az életemmel kapcsolatban, és nem tudom, hogy mi tévő legyek.
Az igazat bevallva, elég szorongó embertípus vagyok, aki nagyon nehez nyíilik meg idegenek előtt, és nehezen is tudok velük kommunikálni. A személyes kommunikáció olyan stresszhelyzetbe hoz, hogy teljesen leblokkolok, és zavartan beszélek. És nem tudom, hogy ezt hogyan tudnám leküzdeni.
A szeptemberemet egy pesti egyetemen kezdtem a tanulmányaimat, teljesen új reményekkel, amelyek egyáltalán nem úgy alakultak, ahogyan azt én gondoltam. Sőt... a legroszabbak jöttek, amik velem eddig megtörténhettek. Vannak céljaim, amelyeket el szeretnék érni, és megismertem egy olyan személyt, aki hasonló dolgokat ért el, amit én is el szeretnék érni az életben. Példaképként tekintettem rá, és az elején olyan jókat beszélgettünk, hogy elég sok mindenben el kezdett ösztönözni, hogy én is hasonló szeretnék lenni. De sajnos a gyerekhitem miatt túlzottan is elhittem, hogy egy új barátot/havert találtam, ami nem úgy lett. És ez teljesen lepadlózott.
A másik meg lenne, hogy egy igaz barátnak hitt emberben (akit már több, mint 2 éve ismertem) megbíztam, és mindent megbeszéltünk egymással, amit csak lehetett. És az utóbbi hónapokban hátbatámadt úgy, hogy más emberek előtt teljesen leírt és hamis állításokat közölt velük, ami által el is veszítettem néhány ember érdeklődését.
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Sajnálom, hogy ennyi negatív tapasztalaton esett át, s nem váltak be a reményei az egyetemi élettel s a barátságokkal kapcsolatban. Én azt javaslom, hogy mindenképpen érdemes lenne beszélnie szakemberrel a problémáiról, az egyetemeken pszichológus szakember szokott rendelni, s ingyenesen tudja fogadni a diákokat. Illetve a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tud még tb alapon pszichológussal beszélni.

Érdemes lenne a barátság témakörében az alábbi blogbejegyzésünket elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/barati-kapcsolatainkrol-roviden

Üdvözlettel:
2019-03-13 11:09:07
Félelmek, szorongások
Kedves Doktornő. Gaodi Alexandra vagyok 28 eves . Segitségét szeretném kerni tanacstalan vagyok . 7honapja lakom a parommal es az anyukajaval egy lakasban . Az anyukajanak van egy lanya aki eber komaban van es szinten velunk el , otthon gondozza. Sajnos az elejetol kezdve nem jo a kapcsolatom az anyosommal , probaltam alkalmazkodni de ennek ellenere nagyon sok a vita koztunk . Fel ver lany vagyok es sokszor a szarmazasomat is hozzam vagja valamint nagyon csunya szavakkal illet . Eljarok havonta pszihiatriai rendelesre de az orvosom azt tudta tanacsolni hogy koltozzunk kulon a parommal ami jelenleg esélytelen nem engedhetjuk meg magunknak , parom dolgozik en tanulok az elejen mikor ide koltoztem az volt a baj h semmit nem csinalok most mar 1 honapja sulizom de meg mindig akadnak problemak amiket nem ertek es ezekbol kifolyolag vitakat general . Sokszor probalt a baratom beszelni az anyukajaval meg sokszor ultunk le megbeszelni a dolgokat h legyen vegre beke de sajnos nincs eredmenye hosszu tavon . Szeretnem az on tanacsat kerni mert terveztem mar azt is h hugomhoz koltoznek egy idore mig helyre nem allok de parom semmi kepp sem szeretne tavkapcsolatot oszinten szolva en sem mert nagyon szeretjuk egymast . Nem tudom mit evo legyek , folyamatosan szedem az nyugtatot suliba mar figyelni sem tudok mert nagyon zavarnak a dolgok . Szeretek suliba járni de mikor haza megyek gorcsbe randul a gyomrom . Elore felek m8kor mibe kot bele vagy eppen hogyan nez ram mert nagy gonoszsagot utalatot latok benne irányomban. Szeretnek tanacsot kerni mit evo legyek mert nem szeretnek igy elni . A parommal terveink vannak ez itt igy nem mehet tovabb. Varom szives valaszat . Tovabbi szep napot .
Kedves Alexandra! Sajnos nekem is csak a költözés jut eszembe, illetve hasznos lenne, ha nemcsak gyógyszeres kezelésben részesülne, hanem pszichológus is foglalkozna önnel heti gyakorisággal. A szakrendelőben ez a szolgáltatás is ingyenes. Üdvözlettel
2019-03-13 08:39:18
Konfliktus a családban
Üdvözletem. Hunor vagyok 18 éves fiatal. Problémám egészen visszanyúlik az elmúlt 3 hónapra. Filozofikus tipus vagyok ugyhogy rengeteget gondolkodtam a dolgokon. 2 éves kapcsolatomat ünnepelem ápriliaban. Sajnos már 3 honapja gyomorideggel küzdök. Nem tudom mit akarok. Szeretem e őt vagy akarom e. Jelzem semmilyen mostani gondom nincsen vele. Felmérült a hogya élem ki magam 18 évesen magam. Csajozzak vagy maradjak a barátnőmmel. A lelkem azt mondta menj Hunor es baratkozz másokkal. De az eszem azt hogy egy jól felepitett kapcsolatot ne hadj ott. A kapcsolatunkban voltak gondok megcsaltam 2 alkalommal. ( az egyik alkalommal egy buliba volt egy csók egy lánnyal másik alkalmam pedig tapizás volt.) ennek már 5 hónapja. Elmondtam neki es atbeszeltuk. Jelenleg azon filozofalom hogy akkor miért tettem es nekem valojaban mire is van szuksegem. Ennek mar 3 honapja. És egyszerűen a lelkem azt mondta hagyd ott a kapcsolatot a szerető barátnőd es menj a többi lanyhoz. De a fejem pedig azt hogy maradj mert ennek vam jövője. (UI XI. Osztályos diák vagyok)
Előre is köszönöm a választ. (barátnőmmel is beszéltem erről es o türelmesen var rám hogy döntsek. Csak fogy a turelme is)
Kedves Kérdező!

Szerintem érthető, hogy szeretne több tapasztalatot szerezni és ha a barátnőjének ez belefér, akkor ennek nincs is akadálya. Vagy Önben vannak gátlások ezzel kapcsolatban?

Üdvözlettel:
2019-03-12 19:41:08
Kamaszkori problémák
Tisztelt Hölgyem/ Uram!
Egy olyan problémám van,hogy 2 hónapja vagyok együtt a párommal,akivel lelkileg teljesen egymásra vagyunk hangolódva,viszont már 3x próbáltunk szexuális együttlétet megkezdeni,de mindig befuccsolt..nagyon kellemetlenül érzi magát emiatt,nem érti miért van ez,hogy nem tud teljesíteni,mert nagyon kíván és szexinek tart oda és vissza van értem.Azt mondja eddig soha nem volt ilyen,akkor sem,ha érzelmek nélkül volt valakivel..igaz,3 év után én vagyok az első barátnője,ez idő alatt nem is volt komolyabb kapcsolata.Nem szeretném ha emiatt lennének nézeteltérések köztünk.Kérem,segítsen hogy tudnék ezen segíteni! Üdvözlettel!
Kedves Kérdező!

Az szexuális aktus sikertelensége számtalan okra vezethető vissza, melyek felderítésének szerves része a fizikai kivizsgálás, majd negatív eredmények után érdemes a lelki dolgok irányába elmenni. A hétköznapokban javasolt türelmes, megértő hangnemben beszélgetni azokról a témákról, amik esetleg teljesítménykényszert okozhatnak. Ebből a szempontból ugyanis az érzelmek nélküli szex könnyebb.

Üdvözlettel:
2019-03-12 18:46:36
Szexuális zavarok
Tisztelt Doktornő!
Szeretném megkérdezni, hogy mit tehetek, ha egy Klinikán súlyos sérelem ért, megaláztak, visszaéltek a hatalmukkal? Megmásították a Zárójelentés adatait? Epilepsziás vagyok, műtéti beavatkozásra szántam el magam, de nem sikerült. Az osztályra kikerülésem után 6 napig voltam "megfigyelésen", ahol a semmilyen problémát nem okoztam. Így is van leírva a Zárójelentésbe pontosan: "A megfigyelésünk teljes ideje alatt rohammentes volt, együttműködő, térben és időben orientált, további kórházi kezelésre nincs szükség".
De: az utolsó esti gyógyszerek között -számomra- ismeretlen tabletta is volt. Érdeklődésemre -válasz helyett- az ápolóval hátracsavartatták a kezemet és a számbatömték. Éjfél körül a mosdóba mentem volna, de az ápoló a folyosón meglátott, felkapott, letépte rólam az alsóneműmet, körbetekert pelenkával és az ágyamhoz kötözött. (Közben káromkodott és nagyon csúnyán beszélt, tegezett...stb.) Így feküdtem hajnali fél 1-től reggel fél 7-ig. 10 órakor pedig a fent leírt tartalmú Zárójelentéssel a kezemben, mint gyógyult: hazamehettem! Panaszlevelemre először nem reagáltak. A Pécsi Klinika vezetője közölte, hogy mindent "JÓL" csináltak.
Többszöri kérdésemre egyszer -nagyon flegmán- válaszolt. Kijelentette, hogy minden beavatkozás az orvosi előírásoknak megfelelően történt, és a részéről befejezettnek tekinti az ügyemet!
De én nem tudok beletörődni az igazságtalanságba. Ha nem volt rohamom, nem voltam rosszul, miért kötöttek az ágyhoz, ha rohamom volt és ilyen embertelen beavatkozást kellett alkalmazni, az miért nincs benne a Zárójelentésbe? A betegjogi képviselő is jogosnak találta a panaszomat és (gondolom), a megkeresésének a hatására a Klinika adjunktusa bocsánatkérő levelet írt! Ezt én úgy ítélem meg, hogy elismerték, hogy hibáztak.
A megkapott dokumentáció újabb meglepetést tartogatott. Az iratok között találtam egy "kézzel írkált lapot, ahol orvos utasítására, önveszélyes állapot miatt" kellett a rögzítést alkalmazni. Úgy fogalmazott, hogy este a sötétben az ágyam mellet találtak, majd mászkáltam. De az iratok között az egyik olyan bejegyzést tartalmaz, hogy csak bottal tudok járni! Szerencsére még soha életemben nem volt bot a kezemben. A Házirendet is aláírták helyettem azzal a megjegyzéssel, hogy a "beteg aláírásra alkalmatlan állapotban van". Ez egy visszadátumozhatott irat lehet. Ugyanis sehol, se a lázlapon, se a a napi -ápolónők által vezetett- iratokon semmilyen utalás nincs a beavatkozás jogosságára! Hogy lehet ilyen elképesztő viselkedést tolerálni?
Beszéltem a pszichológusommal is, aki megerősítette az állításomat és aláírásával igazolta, hogy nálam ilyen probléma nem volt. Azt is leírta, hogy orvosi hiba epilepsziás beteget rögzíteni!
Tisztelt Doktornő! Szeretném kérni a véleményét, hová lehet fordulni, az elszenvedett sérelmeimre hogyan keressek vigaszt?
Bár az igazsághoz tartozik, hogy ma írtam újra Dr. Sebestyén Andornak és kértem az ügy újravizsgálását. Az illetékesek felelősségre vonását. Nem tudom mi lesz a válasza, már csak azért sem, mert megírtam Neki, hogy a Klinika nagyon felelőtlenül gondolkodik! Milyen alapon találtam meg a dokumentumaim között egy olyan iratot, ahol a velem együtt ott feküdt minden beteg nevét és problémáját tartalmazza? Ez -szerintem- kimeríti az orvosi titoktartás fogalmát! Szeretnék küzdeni, hogy kiderüljön az igazság, nem adom fel. Jó lenne, ha elérném, hogy ezentúl soha ilyen ne fordulhasson elő más beteggel! A Klinika ne bánhasson így a rászoruló emberekkel! Mert a betegeknek jogaik is vannak, aminek a betartásáért a Klinika felelős! Nagyon megköszönöm a válaszát!
Tisztelettel! Júlia
Kedves Júlia!

Nagyon sajnálom, hogy ennyi atrocitáson kellett keresztül mennie. Betegjogi képviselő tud abban a kérdésben segíteni Önnek, mit lehet tenni ebben az esetben. Az átélt traumatizáló események feldolgozásában pedig javaslom, hogy kérje a pszichológusa segítségét.

Üdvözlettel:
2019-03-11 21:20:21
Erőszak elszenvedése
Mitol van az h a parom icipici fajdalmakat ugy el meg mintha oriasi fajdalmat okoznek neki. Pl. Neki faj ha jeghideg testtel melle bujok, faj a csipes a harapas vagy a pockoles. Ezeket ha szeretetbol teszem is, mindig ramformed. Gondolom vmi gyerekkorbol hozott dolog lehet.
Kedves Kérdező,

Érdemes lenne kivizsgáltatni, hogy nincs-e esetleg valamilyen bőr- érzékelészavara a párjának, amitől ilyen extrém módon reagál. A területileg illetékes neurológián tudják őt megvizsgálni háziorvosi beutalóval. Negatív lelet után lehetne feltételezni, hogy esetleg pszichés háttér is húzódik a tünetei mögött (ezt a vizsgálatot a pszichiáter orvos végzi).

Üdvözlettel:
2019-03-12 04:52:45
Egyéb
Az személyiségprobléma ha az élet minden területe gátolt?
Nincsenek kapcsolataim, nehezen találok munkát. Semmi sem megfelelő.
Várom a sült galambot de nem adok cserébe semmit. Mintha hiányozna a személyemből az adok-kapok. Tehát az hogy tennem kell valamit azért hogy előre jussak.
Mintha csecsemő lennék, aki nem tesz semmit de tátja a száját és kapni akar.
Mintha nem lenne semmi bennem az előrejutás érdekében. Simán lemondok egy munkát, mert fáradt vagyok és aludni akarok. Utána meg fogom a fejemet, hogy ezért nem mentem dolgozni és maradtam munkanélküli.
várom hogy hozzám alkalmazkodjanak.
Máskor meg nem akarok elvállalni ilyen alja gyári munkát, de mivel nincs normál végzettségem ezért ehhez hasonlók lennének.
Lehet hogy kisbaba koromból van valami elakadás? Amikor ezeket meg kellet volna kapnom, de nem tudták megadni.
Valahol lehet olvasni erről? Én a nárcizmust találtam. De azok sikeresek az életben és meg se fordul a fejükben hogy baj van velük, nekem meg igen. Én se bírom ha leértékelően beszélnek velem. Dühkitörés előfordul. Néha ha kérdeznek, érdeklődnek tőlem úgy érzem felelősségre akarnak vonni és sarokba szorítanak.
Zárkózottnak mondanak.
Hogyan változhatnék babából felnőtté? Ideje lenne. Magamnak meg tudom oldani a személyiségfejlesztést? Mert érzem hogy valami nem oké. Mindig ugyan abba a gödörbe rohanok. Ami a nincs munkám és nem teszek semmit az előrejutás érdekében csak ülök és fejben lejátszom hogy mit tudnék tenni de nem tudom cselekvésbe fordítani. Vagy csak simán lusta vagyok.
Ja és annyira zavar a kudarc hogy messziről elkerülöm. Nem csinálok jogositványt mert összeomlanék ha nem sikerülne a vizsga. Pedig az elméleti és az egészségügyi lazán meglett elsőre, de a vezetés más. Nem birnám elviselni a hibákból, bénázásból adódó kudarcot. Az oktató esetleges cinikus megjegyzéseit, volt már dolgom arrogáns oktatóval.
Eléggé magam alatt vagyok mert magam alatt vágom a fát úgy hogy néha fel se tűnik.
Nem látom a döntéseim következményeit.
Fejben oké így csinálom és rendben lesz. De nem csinálom úgy.
Már 3 éve ezt a mókuskereket járom.
Ez a probléma első ránézésre mi lehet?
Kapunyitási pánik? Vagy komoly személyiségzavar?
Mert problémám az is hogy nyissak az emberek felé.
Kedves Kérdező,

Diagnózist csak részletes első interjú s tesztvizsgálat során lehet felállítani klinikai szakpszichológus vagy pszichiáter végzettségű szakembernek személyes vizsgálat során.
Erről bővebben az alábbi blogbejegyzésünkben is írunk a cikk első felében:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-paranoid-szemelyisegzavarrol-roviden

Érdemes lenne a területileg illetékes pszichiátriai gondozót felkeresnie, ahol kaphatna pontos diagnózist, s elmondanák, hogy milyen típusú kezelési lehetőségeket ajánlanak. Ingyenes az ellátás, tb alapon működik, javasolt lenne felkeresnie, hogy a kérdéseire választ kaphasson.

Üdvözlettel:
2019-03-11 20:53:35
Személyiségzavarok
Üdvözlöm! Azért írok Önnek, mert bár általában mindenre megtalálom a megoldást és a választ ebben azt hiszem egy kis segítségre van szükségem! 26 éves vagyok, eddig 5 "hosszú távú" kapcsolatom volt (1-2 év) mindig tőlem idősebbek pár évvel, most viszont fél éve összejöttem egy velem egy korú férfival aki külföldön dolgozik és korához képest hála istennek elég érett gondolkodása van.. Felmerült az ötlet, hogy kiköltözzek hozzá és valamiért ettől nagyon félek! Laktam már külföldön egyedül, nem ez a gond.. Éltem már együtt barátommal nem is ez a gond. Nagyon szeretem őt, úgyhogy nem értem hogy most mi a gond! Ha arra gondolok hogy együtt éljünk, örülök mert nagyon hiányzik, de rettegek hogy esetleg nem menne nekünk az együtt élés pedig nem értem mert most is egyedül élek, ha hazajön nálam van és nincs gond most mégis félek és ilyenre még nem volt példa! Válaszát, tanácsát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Ilyen formán kérdésére nem tudok választ adni, félelme egy önismereti folyamatban, vagy akár néhány konzultációs alkalom keretében érthető meg. A megértés a pszichológus és kliense közti párbeszéd eredményeképpen születik meg, és több alkalmat igényel.
üdvözlettel:
2019-03-12 12:37:32
Párkapcsolati problémák
Kedves Dr.Nő!
Gyerekkorom óta (15eve)vagyok együtt párommal,van két kislanyunk is egy 10eves és egy 17honapos.A második Babát párom szerette volna nagyon már persze én is igy be váltuk.
Párom második terhességem alatt el kezdett dolgozni egy munkahelyen,rá pár hónapra kezdődtek a problémák terhességem vége fele.
Furcsaltam,hogy párom nem szeretne testi együttlétet velem,közben észre vettem,hogy szoros kapcsoltatot alakított ki egyik kolleganojevel(mindent elmondott neki az eletunkrol,napi többször beszéltek munkahelyen kívül is).Ereztem,hogy valami nem stimmel.Meg született a kislanyunk én itthol voltam vele,új helyzetben azt sem tudtam mit csináljak ezzel az egésszel ... egesznap ki sem mozdultam a szobabol,nem ettem aminek az eredménye az lett,hogy le fogytam majd 20kg. Párom egész nap a munkahelyen volt.
Nem volt köztünk már szinte testi kapcsolat.
Felmondott ,elment más munkahelyre de akkor az volt hogy együtt vannak ott mivel az említett no is felmondott a közös munkahelyükön .Jottek a “furcsa” egybeesek.Hazudott párom a munkahelyéről stb.
Ez történt lassan másfél éve.eddig tagadta,hogy barmi történt is köztük.
De többször kaptam interneten üzenetet,hogy azóta is folyamatosan tart köztük a kapcsolat és meg két gyermeket is vetettt tőle a no.ezt kaptam tavaly novemberben .. a párom tagadott mindent akkor is.
A napokban kapott a párom is egy üzenetet,higy kap 24 órát hogy válasszon köztem és közte.a párom meg akkor sem mondott semmit.Le telt a 24 óra és kaptam is én üzenetet fotókkal ,higy meg mindig tart köztük a kapcsolat.Akkor a párom be valotta hogy meg történt köztük az aktus de egyszeri alkalom volt nem tartós és nagyon meg bánta nem akar elveszíteni ,szeret stb.
Én beszéltem a novel aki ugyan azt mondta mint a parom(érdekes módon)
A tegnapi nap kiderült hogy higy azon az éjszakán több aktus is történt köztük .Parom azt mondja hogy el hanyagoltnak érezte magát ,el hideg ültem tőle akkor és ezért történt ez meg akkor köztük. Ott voltam egy 1-másfél hónapos gyerekkel teljesen tanácstalanul egyedül éreztem magam mivel párom reggeltől estig nem volt itrhol. Nem éreztem higy törődnek velem,terhességem egyedül kellett végig csinaljam,utána aposommal mentem vizsgálatra is mert a párom ott volt . Bejott hozzam a kórházba látogatni szülés után és volt hogy ott hagyott azzal a szóval hog vissza kell menjen dolgozni.Plusz a no hireszteli hogy köztem és párom közt megy a veszekedés ,nem jól vagyunk ... és hogy o szereti a párom ,ahogy a párom is öt szereti .
Nem tudom hogy hogy tudnám magam túl tenni ezen,nagy fájdalmat érzek belül.akarhanyazor le hunyom a szemem előttem van a fotó kettejükrol(amin ölelik egymást fekudve és csokolja a no a párom).
Este próbálkozott a párom egyutlettel, ami meg is történt kettőnk között (bíztam benne hogy a szerelem,szeretet erősebb bennem,hogy túl tudom magam tenni ezen ).de együttlét közben is azon jart az eszem hogy vele össze feküdt ,lehet vele is így volt stb...alig vártam “mossam le” magamról ezt az egészet ..
mocskosnak érzem magam.nagyon nagy fájdalmat érzek,becsapott hulyenek nezett .
Kedves dr.no!
Kérem segitsen nekem,hogy hogy tudnám magam túl tenni ezen az egészen ? Vagy mit és hogy kellene csináljak hogy konnyebb legyen?! Nem tudom magam túl tenni ezen az egészen !
Válaszát előre is koszonom !
Tisztelettel Varga Rita
Kedves Rita!
Ha szeretne a férjével maradni és ő is ezt szeretné, közösen párterapeutához lenne érdemes fordulniuk.
üdvözlettel:
2019-03-12 08:32:54
Párkapcsolati problémák
Megprobalom rőviden megfogalmazni , szóval nálam az a helyzet hogy 2012 óta pánik beteg vagyok depreszioval vegyítve ezt tudom voltam is ra kezelve kórház gyógyszer stb . Lassan 2 éve nem szedek ra semmi nem voltam tünet mentes de nem kellet ra a gyógyszer megpróbáltam anélkül élni , most vagy két napja fura gondolatok győtörnek , vagy egy 8 honapos kislányom aki teljesen egyedül nevelek minden segítség nélkül , olyan dolgok ugranak be a fejembe meg rossz ha ra gondolok felfordul a gyomrom és el kezd menni a hasam ,
élőlényekkel vagy a kislanyommal vagyok egy légtérben, és egy pillanatra az ugrik be, hogy bántom azt a lényt (kisbaba, kisállat, ember). Pl. ledobni az erkélyről, beleállítani a kést, leönteni forró vízzel, olajjal. DE! Én ezt nem akarok! Sem megtenni, sem gondolni. Isten őrizzen, hogy bántsak valakit! És nem is bántok senkit, soha nem is tettem, nem is tenném; sőt lelkizős nö vagyok, felkavarnak a rossz hírek a tv-ben, vagy már az is, ha veszekedést látok, hallok valahol. Segítőkész embernek tartom magam, nem gonosznak. Ezek ilyenkor úgy jönnek elő, hogy pl. mosogatom a kést (mindig gyorsan el is szoktam rakni a vágó-szúró dolgokat a helyükre), vagy olajban sütök valamit, és ott fekszik a kicsi kutyám vagy a kislanyom gyorsan el visszem őket onnan , mittol jönnek ilyen szörnyű gondolatok és miért mikor a kislányom az életem értelme . Kérem segítsen egy válaszal megkoszonem . Amúgy szkizofrén lennék esetleg ?rettenetesen félek nehogy elboruljak éstörténjen valami . Köszönöm
Kedves Kérdező!
Feltétlen pszichiáter orvos felkeresését javaslom, ha bízik régi orvosában, akkor hozzá menjen, plusz pszichoterapeuta is tud pszichoterápia révén segíteni. Ennek a kettőnek a kombinációját javaslom.
üdvözlettel:
2019-03-11 20:15:36
Félelmek, szorongások

Kíváncsi további érdekességekre?

Iratkozzon fel hírlevelünkre!