Kedves Látogató!

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon. Kérjük, hogy az üzenetében ne használjon különleges karaktereket! A kérdés sikeres beküldését egy zöld színű felirat megjelenése jelzi.

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 48 órán belül* történik

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Ha négyszemközt szeretne beszélni ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére. Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

 

* kivéve hétvégén és ünnepnapokon

Az onlinepszichológus.net csapata

Gyakran felmerülő kérdések pszichológus válaszol szolgáltatásunkkal kapcsolatban.

Érdekli miben segít az önismeret?


Kijelentem, hogy elfogadom az ÁSZF-et és az Adatvédelmi Szabályzatot.
Kijelentem, hogy elmúltam 18 éves. Kijelentem, hogy 14 és 18 év közötti vagyok, de a törvényes képviselőm hozzájárulásával használom ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelentem, hogy a törvényes képviselőm jár el helyettem.

Csak a *-al jelölt mezők kitöltése kötelező.


Kérjük, hogy a korábbi kérdések és válaszok közötti kereséshez adjon meg egy szempontot, vagy használja az oldal jobb felső sarkában elhelyezett keresőablakot.
Kedves Doktornő! Pár éve külföldön élek és dolgozok,ez azért fontos mert a családom adott esetben a nővérem meg kért,hogy segítsek neki minden hónapban a megélhetésén,és màr egy éve minden hónapban küldök neki pénzt,de a továbbiakban nem szeretném támogatni,meg ismerkedett egy férfival és ő is segít neki 2 gyereket nevel egyedül,és amikor felhiztam nem szeretnék tovább segíteni,nem azért mert nem tehetem meg hanem mert nekem is van életem 22 éves vagyok ő meg 36,és azt mondta ha nem segítek kirakják őket a lakásból,nagyon szeretem a tesom meg a gyerekeket is és sok adósága is van,de nem az én felelőségem ez a teher,mi tévő legyek?
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom a levele alapján, hogy Önnek joga van nem-et mondani a nővérének. Ő érzelmileg próbál Önre hatni, hogy támogassa őt, de Önnek nem kötelessége ezt megtennie. Érdemes lenne néhány alkalmas beszélgetésen részt vennie pszichológus szakemberrel, hogy vajon hogyan is alakult ki ez a helyzet, hogy Önt tették "családfői" szerepbe, miért Öntől várják a megoldást, s Ön miért érez bűntudatot, ha nemet kell mondani.

Ebben a kolléganőimmel is szívesen a rendelkezésére állunk, amennyiben igényli segítünk átbeszélni, s megérteni a helyzetet!
Szakembereinkről itt olvashat bővebben:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:
2019-05-22 17:43:47
Konfliktus a családban
Üdvözlöm,
Niki vagyok egy 24 éves lány. Korábban is voltak problèmák az indulataimmal, de ez inkább családi berögződès volt. Most viszont elég sokszor meggyűlik a bajom azzal, hogy könnyen zavart, irritál vagy mérges leszek. Néha úgy érzem túlságosan elengedtem magam aztán jön ez az fajta érzés. Persze ez után mindig próbálom magam behozni és hajtok nagyon, ekkor viszont túlzásba viszem. A munkàmból adódóan sokat iszok alkoholt és észre vettem azt is, hogy akkor is megbolondulok illetve ha nagyon sokat iszok alva is járok, beszêlek, de semmire nem emlékszem. A minden napokban sokat veszekszem a pàrommal. Sokszor nem jutnak az eszembe a szavak és olyan is van hogy csak elkezdek egy mondatot és nem fejezem be, vagy nem szólok hogy miről is van szó csak úgy mondom. Persze én úgy hiszem hogy azt is elmontam pedig nem. Korábban nem voltak ilyen problémáim. Úgy érzem kezdek megőrülni. Hova fordulhatnèk? Nagyon szégyellem.
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne a területileg illetékes pszichiátriai gondozóba elmennie, ahol megvizsgálhatnák, hogy az alvászavara vajon miből eredhet (azaz a feszültség, s az alkoholfogyasztás összefügghet-e vele, állhat-e lelki betegség a tünetek mögött). Tb alapon ingyenesen ellátják. Javasolt lenne még pszichológus szakember segítségét is kérnie, hogy a problémái lelki hátterét feltárhassák, s feldolgozhassák a szakemberrel közösen. Ezt szintén tb alapon amennyiben a gondozó kapacitása engedi megteheti, vagy magán úton keres szakembert (ebben a kolléganőim is segítenek Önnek).

Üdvözlettel:
2019-05-22 14:05:17
Egyéb
Tisztelt Doktornő/Doktor Úr!

28 éves vagyok, és nagyon sokat küzdök az étkezéssel.

A súlyom normálisnak mondható, 55 kg. 163 cm-es vagyok. Az étkezéssel sok problémám van. Tudom, hogy ennem kéne, mert ebből élünk, de egyszerűen undort érzek az ételtől. Attól, hogy ennem kell. Félek a hízástól, de amúgy is, nem szeretek enni. Pedig tudom, hogy kéne. Anorexiás nem vagyok, hiszen nem vagyok kórosan sovány, de bulímiás sem, mert nem hánytatom magam. Azonban tudom, hogy valami nincs rendben. Szeretném megkérdezni az Ön véleményét, hogy mi lehet a gond, miért undorodhatok az evés gondolatától is, és mi lehet a megoldás, hogy leküzdjem ezt? Valamint mitől lehet az, hogy alig eszek (csak amit nagyon muszáj), mégsem fogyok?

Köszönettel: Ramóna
Kedves Ramóna!

Az, hogy undort érez az étkezés gondolatától, nem természetes állapot, ezért mindenképpen foglalkozni kell vele. Hogy milyen tényezők állnak ennek hátterében, pszicho-diagnosztikai vizsgálat, vagy pszichoterápiás munka segítségével deríthető ki.

Pszichológus felkeresését javaslom négyszemközti keretek között, akár munkacsoportunkból.

Üdvözlettel:
2019-05-21 12:21:23
Evészavarok
Tisztelt Hölgyem, Tisztelt Uram!

Az alábbi probléma merült fel párkapcsolatomban:

Öt hónapja vagyunk együtt a párommal. Jelenlegi párom 30 éves és én vagyok neki az első párkapcsolata, illetve minden téren az első (szex is). Nagyon szoros kapcsolatot ápol a szüleivel (sokszor szerintem abnormális). Minden este nyolc és fél kilenc között hívja az edésanyja a páromat. Emiatt sokszor megszakított beszélgetésünket, programunkat. Szóvá tettem a barátomnak, mire mondta hogy beszél a szüleivel hogy ritkítsák a beszélgetéseket. Ezután eltelt 1 hónap, telefonok valóban csökkentek. Napokban össze vesztünk és elgondolkoztunk hogy miként legyen tovább.
Fejemhez vágta, hogy miattam feladta, hogy minden nap beszéljen a szüleivel. Mert ez náluk program, hogy minden este azonos időben telefonálnak.
A problémát még tetézi, hogy más életfelfogást, szemléletmódot nem fogad el, csak amit a szüleitől lát/látott. Túlságosan mereven ragaszkodik az otthonról hozott dolgokhoz. Sajnos ez az állandó megfelelési kényszer 3 éve szorongást, pánikbetegséget és depressziót idézett elő, amire azóta is szedi a gyógyszert.

Kérdezem, normális az ilyen mértékű függés a szülőktől? Mit lehet ilyenkor tenni?

Köszönettel: (moderálva)
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

A levele alapján úgy gondolom, hogy a párja még nem tudott teljesen leválni a szüleitől. Ebben szakember segítségét lehetne kérni.

Az elmúlt időszakban két blogbejegyzést is írtunk erről a témáról, amit érdemes lenne elolvasnia, sok hasznos információt tartalmaz az okokról, s a terápiás lehetőségekről:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/segitseg-idegesit-az-anyosom
https://www.onlinepszichologus.net/blog/miert-nem-all-ki-mellettem-a-parom

Üdvözlettel:
2019-05-22 08:22:58
Párkapcsolati problémák
34éves nő vagyok 3 gyermek édesanja. 12éve vagyok férjnél.
A problémám az lenne hogy a szüleimmel nem vagyok jóban. Sajnos nagyon megváltoztak. Nagyon sok rosszat tudnék irni a kapcsolatunkról. De a lényeg itt most csak az,hogy nem vagyunk jóban. Nem is beszélünk...
2 éve teljesen megromlott a kapcsolatunk. Mikor a legkisebb gyerkőc 3 hónapos volt. 3 hónap alatt 2szer jöttek el hozzànk. A kórházba sem jöttek be mikor megszületett. ....Ők nem akartàk hogy nekünk 3legyen.
Miután csúnyán összevesztünk a két nagyobb gyerek (6és 4éves)felől sms ben érdeklődtek pár hetente. Kb 2 havonta ,,elkérték,,őket. Ilyenkor ott is aludtak. 5kilóméterre laknak tőlünk. De ezek a találkozok keztek ritkulni. Kevesebbet kérték, ritkábban. Volt olyan is hogy betegek voltak, és úgy nem adtam. Egyedül egyik sem akart menni.
Tavaly júniusban voltak utoljàra. Júliusban megint vitték volna, de akkor nekünk nem volt jó utánna meg nekik. Abban maradtunk hogy majd jelrntkeznek. Eltelt megint több hónap. Mikor újra kérték volna őket mondtam hogy ez így nem jó. A nagyobbik nem is akart menni. Aki addigra sulis lett. És a szülinapja is feledésbe merült a nagyszülők által.
Persze megkaptam hogy én beszéltem tele a fejüket...stb.De ez nem így van,volt.
A legkisebbet 3hónapos kóra óta nem látták és soha nem érdeklődtek róla.
A napokban meglepő módon írtak. Hogy egy napot kérnek. Adjam a gyerekeket. 1 éve nem tslálkoztak.
Mivel teszek jót, vagy jobbat? Ha adom vagy ha nem?
Már nem kérdeznek róluk a gyerekek nem mondják hogy mennének. Hozzáteszem lehet nem is akarnànak.
Végig probáltam azt hogy ők ne sérüljenek ez miatt, de nem hitegethettem őket örökre. Így az ő ,,eszüknek kis lelküknek,, megfelelően beszéltem velük a dologról......
Egy szakember véleményére lennék kivàncsi. Mit tegyek hogy a gyerekeknek a legjobb legyen. Az én és szüleim kspcsolata menthetetlen, ez biztos.
A választ előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

A levele alapján úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne a szüleivel beszélnie élő szóban (azaz telefonon vagy személyesen), hogy a gyerekeket a rendszertelen, s ritka találkozások összezavarják, ha szeretnék elvinni, akkor valamiféle gyakoriságban állapodjanak meg (pl. havonta vagy 2 havonta). Úgy gondolom, hogy érdemes lenne átgondolni azt a lehetőséget is, mivel már majdnem 1 év telt el, hogy Ön is jelen legyen a találkozáskor (erre van lehetősége), félretéve az ellentéteket, hogy a gyerekek biztonságban érezhessék magukat. A nagyszülőktől nem lehet eltiltani a kiskorú gyerekeket, a nagyszülőknek törvényileg van láthatási joga, viszont mindenképpen érdemes ebben egy rendszert bevezetni (milyen gyakran, hol, kiknek a jelenlétében találkoznak), ami a gyerekeknek is stabilitást nyújt.

Még javasolt lenne az Önök közötti ellentétek hozzáillő kezelésének a kialakítására, a megfelelő viselkedés kiépítésére a gyerekek előtt, erre a családterápia lenne a legalkalmasabb. A családsegítő szolgálatoknál ingyenes ez a szolgáltatás, amennyiben van családterapeutai végzettségű szakember ott.

Üdvözlettel:
2019-05-21 21:45:10
Gyermeknevelési nehézségek
Kedves Pszichológus,
Két gyermekem van, a fiam 6, a kislányom lassan 2,5 éves. A problémám a testvérféltékenység, amely meglepő módon a kisebben ütközik ki és kb fél éve tart. Sajnos mindenhol csak arról lehet olvasni, hogy a nagyobb lesz féltékeny, erre fel is készültem anno.
A pici az elmúlt fél évben sokat bántja a nagyot, taszigatja, ütögeti (nem túl erősen), tépi/húzza a ruháját, nem engedi a nagyot az ölembe ülni, direkt ráköhög (mert észrevette, hogy az zavarja), szétdönti a játékát, mert ő is szeretne játszani, de persze nem tud... Ezek főleg akkor jönnek ki, ha épp megjön a bölcsiből (ősztől bölcsis), vagy én valamiért nem voltam otthon és hazaérek, vagy nem érek rá annyira rájuk figyelni, pl főzök mellettük. Egyértelműen ilyenkor azt szeretné, hogy csak vele foglalkozzak. Amúgy ha a nagyszülőknél van, vagy a bölcsiben (szeret ott is lenni), vagy csak az apjával és vele hármasban vagyunk otthon, szépen viselkedik (persze otthon próbálkozik mostanában az akaratát érvényesíteni, a dackorszakban is most van benne.). Többször csinálunk minden héten olyan délutánt, hogy a fiam az apjával van, én meg vele és fordítva. Próbáltam pár hónapig szépen megbeszélni vele és lefogni a kezét. Utána pár hónapig próbáltam, hogy ilyenkor beküldöm a szobájába és utána pár perc után utánamegyek megbeszélni. Most már azt mondtam a fiamnak, hogy többszöri igyelmeztetés után adja vissza (persze mértékkel), persze utána én is megbeszélem a picivel, hogy mi miért történt. Úgy látom semmi nem válik be. A nagyfiamat is nagyon sajnálom, hogy ezt kell átélnie, persze próbálom őt is az ölembe ültetni többször, de mindig az a vége, hogy a picit kell fegyelmezni és megegyeznünk a naggyal, hogy na majd, ha a pici elaludt, akkor odaülhet. De már teljesen tanácstalan vagyok mit is kéne tennem. Amúgy, hogy teljes legyen a kép, a pici szereti is a tesót, ha pl beteg, odamegy megsimogatni, ha nincs ott, akkor kérdezgeti, hogy hol van, vagy van olyan is, hogy szépen együtt játszanak. Kérném szíves tanácsát, hogy mit tehetnék még, hogy minél könnyebben átéljük ezt az időszakot!
Előre is nagyon köszönöm a segítséget!!
Kedves Kérdező!

Levele alapján családterápiás munka, vagy szülőkonzultáció megkezdése javasolt. A pici indulatkezelési problémáinak kezelése ugyanis családi feladat, amiben Önnek és a párjának egyformán kell, hogy része legyen. Amíg Önök a kicsinek kedveznek a nagy kárára, megerősítik a jelenlegi viselkedését. Hiszen a verekedéssel (taszigálással, köhögéssel stb) eléri a kitüntetett figyelmet.

Üdvözlettel:
2019-05-20 12:10:26
Gyermeknevelési nehézségek
Tényleg csak annak lehet párkapcsolata 20 plusz évesen aki tökéletes?
Én már nem is ismerkedek amióta megláttam hogy a lányoknak milyen kacifántos elvárásaik vannak. Mintha valami hercegnők lennének, a nőknek sokkal könnyebb partnert találni legyen bármilyen otromba személy. Nekem meg nem is lehetne mert csóró vagyok. Nem rég szoktam le a kemény drogokról. Többszörös pszichiátrián kezelt személy vagyok. Több diagnózissal. Kevert szorongásos depressziós zavar stb. Eddig nem is akartam semmilyen társat keresni. Munkám se volt sosem így pénzem se. volt rendőrségi ügyem is
Tényleg nem lehet társam?
26 éves fiatalember vagyok.
Gondolom sok lány gyereket akar és nekik tökéletes partner kell mert szép kisbabát akarnak nem? Egy internetes fórumon kérdeztem azt. Ott ezt kaptam "életképtelen lúzer" "fujj nem kellene". "Nekem FÉRFI kell".
"Anyádnál laksz de gáz, ő törli a feneked?" "nekem IT diplomám van és két nyelvvizsgám így már érek valamit a szexuális piacon és így lehet barátnőm". "Lúzerként inkább kíméld meg magad a nőktől" Ezek az emberek mikbe vannak? Letámadják a másikat és csúnyán kioktatják. Ilyet még nem kaptam élőben senkitől.
Kedves Kérdező!

Párt találni valóban sokszor nehéz, de az sosem csak a másik nemen múlik. Érdemes önismereti munkába kezdeni, megérteni mi okozza a problémákat. (Ön mennyire fogadta el a saját múltját, anyagi korlátait?) A kioktatás és a lenézés azonban szerintem semmilyen emberi kapcsolatban nem elnézendő.

Üdvözlettel:
2019-05-19 16:16:55
Párkapcsolati problémák
29éves feleség vagyok és 11hetes veszélyeztetett állapotos. Férjem 32éves életerős férfi, aki 1hónapja majdnem meghalt, hirtelen elzáródott az egyik fő ér a szívében. Kórházban volt, után rehabon. Hazajött, de nem tudja érezhetően feldolgozni az elmúlt 1hónapot.Én próbálok türelmes lenni rávilágítani a pozitív dolgokra, de hasztalan. Csak ezt mondogatja hogy.. Miért történt ez velem ennyi idősen. Feszült.. A stresszkezelése egyenlő lett a nullával. Rászeretném venni, hogy menjünk el pszichológushoz, de hallani sem akar róla. De nekem meg lassan felmondják az idegeim a szolgálatot. És féltem a babánkat is. Kérem adjon tanácsot!
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Mindenképpen javasolt lenne őt meggyőzni, hogy forduljon szakemberhez. Ebben érdemes lenne a nagyobb család, barátok, s akár a háziorvos segítségét is kérnie, valószínűleg van olyan személy, akire hallgat a férje. Az Ön állapotában a feszültség árthat, így még inkább érdemes lenne a tágabb családnak is segítenie.

Üdvözlettel:
2019-05-21 09:35:09
Krízishelyzetek
Tiszteltt oldal!
A lányomat skizofrén pszichózisa miattvkezelik ma került rehabilitációra a zárt osztályról.Problémám:megismert egy betegtársat akivel nagyon összemelegedtek de azt látom hogy ebből jó nemlesz kettőjük közt,a fiú öngyilkosságra hajlamos.
Nemtudom mit tehetnék vagy hogyan tudnám megakadályozni ennek a kapcsolatnak a folytatását.
Bajban vagyok ezzel.
Válaszukat köszönöm.
Tisztelettel:Éva.
Kedves Éva,

Köszönjük levelét!

Mindenképpen ajánlom, hogy beszéljen az ottani szakemberekkel, hogy ők hogyan látják a fiú és a lánya állapotát, mit javasolnak az adott helyzetben. Ők rendelkeznek pontos tudással, ami alapján láthatják, hogy veszélyes-e ha ők kapcsolatban maradnak.

Üdvözlettel:
2019-05-20 21:12:48
Krízishelyzetek
Jó napot kívánok! Tanácsot szeretnék kérni,nem tudom mi tévő legyek,a barátommal 5 éve vagyunk együtt,és nagyon türelmes voltam eddig de kezd aggasztani az anyja,tudni kell,hogy egyedül neveli 3 éves kora óta,azóta nincs senkije,23 éves és szeretnem elfogadni ezt a viszonyt ami köztük van de nem megy,az anyja úgy viselkedik vele mint ha meg mindig kis gyerek lenne,babusgatja maszírozza,amikor épp filmet nézünk be jön és be fekszik és ra fekszik a hasára,én ezt nem tudom és nem is akarom elfogadni,ilyenkor csendben végig nézem de nem merek szolni erről,és tisztelem ezt a nőt aki ezt az okos és szép fiút a világra hozta,de ami sok az sok,hogy kezeljem,amikor meg ismerkedtünk az anyja üldözött engem és ki bírtam mindent erős maradtam nem futamodtam meg,azóta elvisel már de sose fog szeretni de nem is vagyok ra szorulva a szeretetére,hogy őszinte legyek,csak a fia miatt visel el mert ő szeret,baratai sincsenek a barátomnak csak az anyja És az anyjának is a fia,mindig mindenhova vinni kell magunkkal az anyját,nyaralni moziba étterembe,és ehhez jo pofat kell vagnom és próbálom be beszélni magamnak,hogy ez biztos normális,de tudom hogy nem az,mi tevo legyek mit csináljak? Ez meg csak egy töredéke amit művel ez a nő a fiával,most szerzi meg a diplomát baratom és mehetett volna tanárnak dolgozni,de az anyja be telefonált hogy nem megy a fia mert otthon akar lenni vele és nem érzi még magát jól ahhoz hogy tudjon neki főzni egész napra 2 fajta kaját minden nap,mert pont beteg volt! És fel újítatja a szobáját,mi ez ha nem az örökké valóságos magához lancolas,egy 23 évesnek már nem újítják a szobáját már a saját útjára kéne terelgetni,a legrosszabb az egészben hogy a fiú se akar elmenni,kine választaná a kényelmet.Mitévő legyek? Mondjam el mi a problémám,én segiteni szeretnek ennek a fiúnak,nagyon sokra vihetné,az anyja mindig sajnálhatja magát,hogy nem szereti ot meg mi lesz vele ha elmegy egyedül fog megrohadni ilyeneket mondd neki és mi ez ha nem lelki terror,hogy tudnék véget vetni ennek?Van még egyáltalán valami remény erre?
Kedves Kérdező!
A leválás a fiú dolga. Elmondhatja neki a véleményét, de ennél többet sajnos nem tud tenni. Ha ő nem akar leválni, akkor az az ő döntése. Érthető, hogy ez nehéz önnek, ha szereti.
üdvözlettel:
2019-05-20 21:13:28
Párkapcsolati problémák
Kedves Doktornő!
Azzal a problémával fordulok magához, hogy úgy érzem háttérbe szorulok a kapcsolatomban.
A párommal több mint 3 éve együtt vagyunk, mindketten 20 évesek vagyunk. Még a legelején nagyon ragaszkodó típus voltam, de leültünk közösen megbeszélni a dolgainkat és azóta ez meg is oldódott . Megtanultam, hogy nem szabad elnyomni a másikat. Viszont az utóbbi időben egyre több időt tölt a barátaival. (A legtöbb barátját egy időben ismerte meg, 3 évvel ezelőtt, a barátai közül 1-2 emberrel ismerik egymást régebb óta, de eddig velük sem töltött túl sok közös időt, a barátai eléggé nőcsábász típusúak) Ezzel, különösebben nem lenne bajom, mert tisztában vagyok vele,hogy az ember ne hanyagolja el a barátságait egy kapcsolat közben sem. Én is igyekszem programokat szervezni a barátnőimmel. Közös baráti társaságunk nincsen. A programjaira nem akar vinni egyszer sem. Talán kétszer találkoztam eddig velük élőben.
Sajnos, kezdem azt érezni, hogy túlsúlyba kerültek a baráti programjai.
Nem élünk még együtt, a tanulás miatt általában csak hétvégén találkozunk. Hétköznap telefonon beszélünk.Régebben voltak új közös élményeink. Azóta ezek száma majdnem nulla.
Találkozásaink során sokszor csak számítógépen mutat filmeket stb. Vagy összebújik velem.
Sokszor elismétli, hogy mennyire szeret, dicsér, hogy mennyire szép vagyok számára. Mindig számíthatunk egymásra, segítünk a másiknak. Ezt az egy problémát kivéve olyan ez a kapcsolat amiről régebben mindig is álmodoztam.

Pár hónapja egyre sűrűbben találkozik velük. Eljárnak kirándulni, szórakozni. Legutóbb egyik ismerősénél volt buliban, ahová sok szép vékony lányt is meghívtak. ( én a mai átlag lányok testalkatához képest teltebb vagyok kicsivel) Persze volt alkohol is. Néhány alkalommal fel is emlegették hogy egy bizonyos ismerősük aki szintén lány ott lesz. Tartok tőle , hogy esetleg történt valami olyasmi is amiről nem tudok. Bár ahogy ismerem a barátait, bele viszik a hülyeségbe és ha valami történne azt titokban tartanák. Emiatt volt pár álmatlan átsírt éjszakám.

Édesanyám és a barátnőim tanácsolták, hogy próbáljuk megoldani vagy végső esetben váljanak szer útjaink.(az utóbbit természetesen nem szeretném)
Szerintük látszik nagyon rajtam, hogy valami nincs rendben és nem érzem jól magam.
Félek tőle, ha elmondom a barátomnak a problémám esetleg azt érzi, hogy ki akarom közösíteni magamnak és azt fogja érezni, mint a legelején. Esetleg szaki velem. Többször szerettem volna komolyan beszélni az érzéseimről, de sok esetben csak elsírom magam és valamit füllentek.
Azért mert, régebben ha valami bajom volt, elmondtam neki és valami rövid mondandóval elrendezte az ő javára én pedig bele törődtem.

A bulival kapcsolatban, rákérdeztem hogy esetleg történt e valami azon kívül amit ő nem mond el. Elvileg semmi nem volt. Magamat ismerve, nem vagyok féltékeny típus, nekem is vannak fiú ismerőseim.
De most valami nem hagy nyugodni.

Vajon mi lehet az oka mindezeknek? Megunt az évek alatt? Kevés vagyok neki esetleg? Unalmas lennék neki, hogy inkább másokkal csinál programot? Miért nem visz magával sehova?
Mit tegyek ilyenkor?
Szeretném a tanácsát kérni!

U.i.: Elnézést a hosszú sorokért. Előre is köszönöm!!!
Kedves Kérdező!
Ezt így nehéz írásban megállapítani, mi is igazából a probléma. Személyes beszélgetésekből pszichológussal egyértelműbb lenne. Ezt javaslom.üdvözlettel:
2019-05-20 20:04:43
Párkapcsolati problémák
Üdvözlöm.

Én azzal a kérdéssel fordulok önhöz hogy nem tudom mit tegyek mert apukám teljesen kikelet magából a mobiltelefonja végett mert ő úgy hiszi hogy valaki követi öt telefonon mert beallitjak neki aztán minden visszaall újra neki. Csipog folyamatosan meg hogy anyukám kezeli a telefonját az ő én keresztül. És folyamatosan csipogast hall hogy a telefon üzent neki. Kérem segítségüket hogy tudnék rá hatni hogy orvoshoz kerüljön mert azt mondta hogy ő 65eves de nem hülye. Hogy tudnám ravenni hogy elmenne orvoshoz?Valaszat köszönöm!
Kedves Kérdező!
Két ötletem van: vagy a háziorvos segíthet ebben vagy ami neki szenvedést okoz (hisz nagyon szoronghat a csipogás miatt- ez lehet neki szenvedés például), azzal kapcsolatban tud neki segíteni orvos, esetleg ezzel motiválható.
üdvözlettel:
2019-05-20 20:54:46
Konfliktus a családban
Kedves Doktor nő!

Én egy kicsit kétségbeesett 20 éves lány vagyok.Rövidre fognám a mondandómat.Lassan 2 és fél éve vagyok együtt a barátommal, a kapcsolatunk alapvetően harmonikus, de nehezíti hogy én egy fájdalmaimat és kétségeimet elnyomó személyiség vagyok.A párom tarja a kapcsolatot az exével, tudom hogy nincs közöttük semmi, és már rég túl van rajta, de még kapcsolatunk elején az exe rengeteget zaklatott engem és a barátomat , próbáltam ezzel nem foglalkozni de rájöttem hogy a barátom nem elég erélyes vele szemben, gondolom sajnálta(ő szakított az exével).Többször találkozott már 2 és fél év alatt vele ugy hogy nekem nem mondta el csak utána ,hogy pl felugrott hozzá , mert beszélgetni akart vele és a családjával(ez igy kb 2 ször fordult elő 2 év alatt ) etttől nagyon boldog voltam, már amennyire lehetek egy ilyen helyzetben mert végül elmondta.De kb 2 hónapja történt hogy véletlen megláttam a telefonjában hogy kb 2 naponta beszél vele, legtöbbször ő hívja a lányt.Kiborultam , de nem mondtam el neki , mert már kb 5 ször megkérdeztem h erre miért van szüksége, és mindig az lett a vége hogy nagyon összevesztünk.A telefonos dolog után kb egy héttel bejelentkezve mradt a messengerén a gépemen amit nyitva hagyott(igy kábé a képembe tolta), és akkor láttam hogy egy találkozót beszélt meg az exével délutánra(nekem azt mondta hogy a nagyapjához megy vidékre segíteni).Ekkor nagyon eldurrant az agyam , felhívtam telefonon és szép elegantosan számonkértem hogy most mia franc???Beismerte hogy ott van, de megnyugtatott hogy az exe barátja is velük van, ne aggódjak.Én erre nagyon kiborultam , hogy oké szupi hogy ott van a jelenlegi barátja(igaz hogy úgy lett volna fair a helyzet hogy engem is meginvitál)engem nem ez a része zavar , hanem hogy miért hazudott?Amikor ezerszer elmondtam hogy ez a legrosszabb amit csinálhat.Legyen őszinte, akármennyire nem repesek az örömtől, már beletörődtem a helyzetbe.Na ezen a dolgon túllendültem kb 1-2 nap alatt.Erre most hogy vizsga időszak van, kapom a következő pofont.A barátom eljár egy társasággal ételt osztani hajléktalanoknak.Igen nagyon szép dolog , viszont ez azt jelenti hogy heti kétszer kb hajnali 2-3 között jön haza csatak részegen( a kemény mag az osztás után kocsmázik hajnalig)Én ezt elviselem , elfogadom , bár sokszor nagyon rosszul esik, mert reggel suli van, de nem küldhetem haza mivel barátom vidéki , nálam alszik hétköznap.Ám múlt héten , egy ilyen részeges hazaérkezés utáni napon barátom nagyon furcsán viselkedett, és egész nap szomorú volt ami rá nagyon ritkán jellemző, alapvetően egy életvidám csupajókedv-jelenség.Egész nap próbáltam kiszedni belőle mi bántja, majd este amikor már a lefekvéshez készülődtünk, találtam egy cikket a telefonján ami a megcsalás feldolgozásáról szólt.Én erre kérdőre vontam, és kérdőre vontam hogy miért keres rá ilyen cikkkekre, kiderült hogy részeg volt és egy csaj akit egy hete ismer és akit a barátjának gondolt megcsókolta.Erre elvileg barátom nagyon kiborult és leszidta, de belül nagyon emésztette a dolog, mivel azt hitte ő ezzel megcsalt engem, bár ő nem akarta a csókot.(egy külső szemlélőnek furán hathat, hogy ezt miért gondolja megcsalásnak, de én hiszek neki mert ilyesmi már fordult elő, csak akkor a barátom időben kapcsolt mert nem volt részeg, és eltolta magától a lányt mielőtt az megcsókolta volna (ezt kb egy fél év után merte elmesélni, mert rettegett mit szólok hozzá, és meglepődött hogy csak nevettem rajta)Viszont a mostani eset után nem tudtam uralkodni magamon, és megnéztem mit beszélget a csajjal messengeren.Amit találtam nem volt éppen szívderítő.A pasim az eset után találkozott a csajjal hogy megbeszéljék mi történt, hogy neki barátnője van és nerm akar a csajtól semmit, de a csaj meg van győződve róla hogy a pasim is táplál iránta érzéseket , csak ,,nem meri felvállalni" mert barátnője van.A csaj ilyen 16-17 éves duci szemüveges , álmomban nem gondolnám hogy a pasim valamit akarna tőle.De az eset óta naponta beszélnek messengeren, reggeltől estig, a csajszi a lelki problámáival traktálja barátomat, és sajnáltatja magát, barátom meg az a mindenkinek segíteni akaró típus és válaszolgat neki( nem hiszem hogy barátom érezné ennek a súllyát) valamint éjszaka amikor barátom ott vedel a segélyszervezettel ahol megismerkedtek akkor még telefonon is.Most éppen egy esküvőn volt fotós,ott is éjjel 2 kor amikor én már elbúcsúztam a barátomtól telefonon és elmentem aludni , beszélt a csajjal messengeren és telefonon( ha a szavaikból jól veszem ki)És a ma reggelt is így inditották reggel óta beszélnek messengeren:((((Az lenne a kérdésem hogy mit csináljak ebben a helyzetben? Mondjam el neki hogy miután megtudtam hogy megcsókolta a csaj , megnéztem mit beszélnek messengeren(és telefonon?)Nem akarok ezzel foglalkozni, egyetemre járok, boldog szeretnék lenni, de ez lehúz lelkileg


Köszönettel

Laura
Kedves Laura!
Első sorban azt érdemes eldönteni, hogy mit vár egy párkapcsolattól, azt megkapja-e. Hosszasan írta az elégedetlenségeit a barátjával kapcsolatban, így azon is érdemes gondolkodni, mi tartja a kapcsolatban, mik a kapcsolat pozitívumai, vajon elnyomják-e a negatívumokat. Akár önismereti terápia is segíthet ezeket megválaszolni, úgy érzékelem a leveléből, hogy magára van maradva az érzéseivel, nem írja, hogy bárkivel is tudna erről beszélni. Érdemes lenne.
üdvözlettel:
2019-05-19 12:57:25
Kommunikációs problémák
Jó napot! Tanácsot szeretnék kérni, mit tudok tenni hogy ne legyek ideges sok stressu van bennem?! Lassan már 2 éve szenvedek tőle, párom mióta elkezdett piszkálodni velem azóta bél fájdalmaim vannak, volt már bélgyulladásom is. Egyszerűen nem tudom magam lenyugtatni feszülésbe van a gyomrom ,este nem tudok aludni kattog az agyam erősen ver a szívem és feszülésbe van a gyomrom akkor is! Mivel tudnàm csökkenteni és lehet ha eltudnám mulasztani a bél fájdalmaim is megszünnének! Köszönöm! Üdv.
Kedves Kérdező!
Pszichoterápia tud segíteni. Ajánlom például a Pszichoszomatikus Ambulanciát, ha budapesti.
üdvözlettel:
2019-05-19 23:55:31
Félelmek, szorongások
Kedves doktornő. Én nekem olyan problémám van, hogy nem tudok túl lépni a múltamon. A férjemmel 13 éve vagyunk együtt, és sok mindenen mentűnk keresztül van 3 gyerekűnk. De 3 éve megromlot köztünk a házasságunk, mert akkor kiderűlt, hogy a húgomal le akart feküdni mikor volt a születésnapunk mert ikrek vagyunk és egyűtt ünepeltűnk igaz nem mondta el akkor hanem rá egy hónapra de elmondta. Na azis kiderűlt mikor szültem a 3 dik gyermekünket akkoris ott volt nálunk a húgom jött segíteni és akkoris bepróbálkozot nála. Aztán 2017 be oda költöztete hozzánk egy időre és akkor minden összeomlott nagyon sok rossz dolog történt. Egy nap kicsit bepiáltunk és nagyon nemjól voltam a hugom kivit a fürdőbe megfürdetni hogy jobban legyek és ottis hagyott kimenet a gyerekekhez altatni én meg nagynehezen összeszedtem magam és bementem a szobánkba és ott találtam őket a paplan alatt és lehúztam róluk és a húgom bugyi nélkűl volt ott de azt mondták nem történt semmi. De én nem hiszem el mert szemem előtt fogdosta 10 éven keresztűl és mindig azt hajtotta hogy engem szeret de fogadjam el hogy vele is akkar szexuális kapcsolatot. De én ezt nem bírtam megteni hisz ez felfoghatatlan. De az a legszörnyűbb hogy a testvérem ebben részt vett. És tudom én vagyok a legnagyobb hibás mert ez hagytam és most nem bírom feldolgozni. Köszönöm előreis a segítségét.
Kedves Kérdező!
Ez egy nagyon nehéz helyzet, nem egyszerű egyedül feldolgozni, érdemes a feldolgozáshoz személyes segítséget kérni, amiben klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta tud segíteni.
üdvözlettel:
2019-05-19 09:01:45
Párkapcsolati problémák
Keresztlányom Dubaiban él kenyai származású vőlegényével.Kenyában tartják az esküvőt 1 hónap múlva.Csak mi vagyunk a rokonság,a férjem,a 15 éves gyerek és én.Nagyszülők,más rokonság nincs.Kenyába nagyon költséges a repülés,a nászajándék még hozz.És nem anyagi vonzatú,de oda oltások is kellenek.Hogy közöljem ezt velük,nem megbántva őket,hogy mi ezeket nem tudjuk bevállalni???
Kedves Kérdező!

Szerintem érthető, amiket a levelében leír. Javaslom ezt kedvesen, de egyenesen elmondani. Persze bántódás mindig előfordulhat, de az nem csak mirajtunk, hanem a fogadó félen is múlik, ezért sokszor kivédhetetlen.

Üdvözlettel:
2019-05-17 21:49:48
Konfliktus a családban
A kérdésem a következő: Egy ideje lehangolt vagyok, gyenge az életkedvem és alvászavaraim is vannak. Tudom, hogy léteznek relaxációs vagy meditációs hanganyagok amelyek segíthetnek, de a sok közűl nem tudom milyen lenne a megfelelő számomra. Kérem segítsen, depresszió esetén ön melyiket ajánlaná? Köszönöm válaszát.
Kedves Kérdező!

Depresszió esetén pszichiáter (és pszichológus) felkeresése javasolt, a videók önismereti szempontból jók lehetnek, de önmagában egyik sem elégséges a gödörből való kimászáshoz.

Üdvözlettel:
2019-05-17 19:29:43
Lehangoltság, levertség
Üdv!
Én egy 21 éves srác vagyok nem tudom mik a fontosabb információk de leírok magamról pár dolgot: Egyetemista vagyok a szüleimmel élek illetve kollégista vagyok, nem volt még kapcsolatom, sportolok (foci). Tehát nekem az az álmom, hogy jó focista legyek de nem csak a pénz motivál, nyilván fontos az is, hogy meg tudjon élni az ember de legfőképpen azért szeretnék ezzel foglalkozni, hogy felnézzenek rám az emberek és példát tudjak mutatni másoknak és még azért mert ez az életem ez a legfontosabb számomra mindennel szemben előtérbe helyezem a futballt mint bármi mást (sokszor órába se mentem be, hogy el tudjak menni edzésre, családi programokat kihagytam) és valahogy mégse megy úgy ahogy akarom edzésekre szeretek járni meg nem is esik nehezemre már szinte kötelességemnek érzem h menjek és szeretek is járni és tudom azt, hogyha jobb akarok lenni és olyan szinten legyek amit én akarok ahhoz nem elég ha csak a heti 4 edzésre elmegyek ezért külön is edzenem kell és ehhez nincs kedvem és életerőm és ez nagyon rosszul esik. Olyan mintha harcba lennék önmagammal kényszeres evő vagyok illetve kicsi az önbizalmam és érdekel mit gondolnak rólam a többiek félek önmagam lenni de ezzel jártam pszichológushoz aki hipnózissal kezelt engem addig jártam amíg éreztem szükségét de már nem érzem azóta hallgatok meditációt, mert meg akarok változni mert van egy célom de valahogy még is azt érzem, hogy nem tudok ellene tenni. Hirtelen ennyi jutott eszembe.
Köszönöm, hogy elolvasta és előre is köszönöm a választ.
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy a legjobb teljesítmény leadásához az edzéseken kívül önmagával is jóban kell lennie. Ahhoz, hogy a saját határait elfogadja (amikor kell, finoman feszegesse) és megszeresse önmagát a néha nehéz, ámde nagyon emberi oldalával együtt, pszichológus felkeresése szükséges. Az önismereti munka egy élethosszig tartó elköteleződést jelent (ha úgy tetszik ez önmagunk fejlesztésének része), de professzionális segítségre csak az út elején és a nagyobb bökkenőknél van szükség.

Üdvözlettel:
2019-05-17 23:58:06
Céltalanság
Tisztelt Szakértö
A férjemmről és családrl lenne kédésem problémám . férjem intézetben nöt fel és alkoholista szülöknél volt sajnos az élete során minig vissza köszön. És e probléma megint visszatért szeretnék segíteni neki hogy normális életünk legyen . A történet ott kezdődik hpgy a férjem van ugy hogy eltünik napokra és ilyenkor nem tudom merre hol van nem jön haza .és rettentöen furcsa jellemel kerül elő . mindenkit okol mindenki a baja csak ő a jó eddig sikerult rá nekem hatnom de sajnos mát kevés vagyok és mar nem tudok hatni rá . mincs pszihologus végzetségem csak ép ésszel probáltam javítani a dolgokon. van két fiu gyíermekünk a nayobbik 4 éves lesz júniusban a kicsi 5 hónapos . a nagyobbik Ákos nagyon okos és tudja ha az apukája mikor jól van és mikor nincs jól sajnos ezek sz érzések ki is jönnek rajta mert verekedik csip rúg harap mindent csinál. Segíteni szeretnék neki hogy normális családja legyen hogy a gyermek is boldog és bizzon a felnőttekbe férjem is kikeveredjen ebböl az ördögi kőrből n .kérem adjanak tanácsot mit tehetnék vele hogy minden helyre jöjjön
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

A levele alapján úgy gondolom, hogy a férjének szakember segítségére lenne szüksége, hogy a régi sérelmeit fel tudja dolgozni. Mindenképpen érdemes lenne vele erről beszélnie, hogy ez a viselkedés sokat árt a gyerekeknek is, s fontos lenne, hogy ők lelkileg egészséges felnőtt emberré váljanak, jó férfi modellt/apaképet láthassanak az életükben, ebben a férje együttműködésére is szükség lenne.
A területileg illetékes pszichiátriai/addiktológiai gondozó központban tb alapon látnák el a férjét, javasolt lenne, ha pszichiáterrel/addiktológussal is beszélne ő, hogy vajon gyógyszeres kezelés is szükséges-e.

Az alábbi blogbejegyzéseinkben sok hasznos információt talál az alkoholizmusról:
https://www.onlinepszichologus.net/kereses?search=alkoholizmus

Üdvözlettel:
2019-05-19 22:14:06
Alkoholizmus
Tisztelt Doktornő!
Azt szeretném kérdezni, hogy ha én már próbáltam ki "biofüvet" és igazából egész furcsa érzés volt különösen nem volt jó, de rossz sem mintha nem való világban lettem volna nem sokáig tartott(20perc kb) és gondolkoztam rajta mostanában hogy lehet jó lenne csinálni de tudom hogy rossz, de egész könnyen bele lehet vinni engem a rosszba és ha megkínálnak elfogadom, dohányzom is már 3 éve azt is abba szeretném hagyni valahogy
Járok pszichológushoz 1hónapban egyszer ( ő egy klinikai szakpszichológushoz ) de csak azért mert pánikzavarom volt ebben az évben és ezt az egészet maga szerint elmondjam neki ? Nem emiatt a probléma miatt mentem el hozzá ezért nem tudom mit tegyek.
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom a levele alapján, hogy foglalkoztatja Önt a függőségekkel kapcsolatos kérdések. Érdemes lenne felhoznia az egyik alkalommal a pszichológusának, hogy melyek is ezek, mitől tart pontosan.

Üdvözlettel:
2019-05-18 20:27:47
Egyéb
Van értelme ebben a szakmában maradni?
Érettségi meg van, biztonsági őri szakma is van,most egy másik szakmát tanulok de nem érdekel, rendesen megutáltam.
Egyszerűen nem tudom miért? akarok folyamatosan menni és menni az úton autóval csak vezetni és vezetni szép helyeken járni, gondolkoztam már rajta hogy el kéne mennem nemzetközi furgonosnak de mi van ha meg bánom? örökre benne ragadok? angolul sem tudok, pedig kéne, csak vagyok itt, családon kívül nincs senki, velük sem csinálok soha sem semmit, ennek így semmi értelme hogy csak vagyok az élet el megy felettem, ha esetleg nem tudná mi az a nemzetközi furgonos akkor el mondom, 3,5 tonnás teherautóval max vagy az alatti teherautóval A-ból B kell szállítani az árut, leginkább kamionokról le maradt raklapon lévő áruk vagy egyébb más dolog, leginkább európát járják de azon kívül is szoktak menni, például Oroszország, Törökország stb..
Később kamion sofőr szeretnék lenni, de már bizonytalan vagy ebben is.
Le vert vagyok, egyszerűen nem tudom mi tévő legyek?
Már lassan semmit sem csinálok, eszem az édességeket csak, várok a csodára, semmi tervem sincs már, nem akarok már lassan semmit.
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne karriertanácsadó/pályaválasztási tanácsadó szakemberrel átbeszélnie a lehetőségeit, kétségeit, hogy tisztábban láthassa a jövőt.

Javasolt lenne az alábbi blogbejegyzésünket elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-hivatasunk-milyen-osszefuggesben-all-lelki-egeszsegunkkel

Üdvözlettel:
2019-05-18 21:06:01
Céltalanság
26 éves nő vagyok. Régebben sokat maszturbáltam, közben pornót is néztem, ezért most már pornó nélkül, csikló izgatással nincs orgazmusom. Igazából mostanság pornóval is csak a csúcs közelébe jutok, nem megyek el, abba hagytam inkább.
Sajnos az ingerküszöböm nagyon fel tolódott, ezért sem magamnak, sem a párom nekem nem tud örömet okozni. Érzem a nemi vágyat, de nem tudom elérni a csúcsot, nem érzek semmit, nem élvezem sem az orális, sem a
normál szexet. Hüvelyi orgazmusom sosem volt.
Mit tudnék tenni ez ügyben.
A választ előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne problémájával szexuálpszichológus/szexológus szakembert felkeresnie, hogy a probléma oka kiderüljön, s kezelni lehessen.

Az alábbi blogbejegyzésünket javasolt lenne elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-szexualis-zavarokrol-szakerto-szemmel

Üdvözlettel:
2019-05-18 20:15:42
Szexuális zavarok
Tisztelt Doktor Nő!
Boglárka vagyok 28 éves. 6 éve van kapcsolatom egy elvált férfival akivel egy munkahelyen is dolgozunk. Minden napos jelenség, hogy a párom elmondja, hogy nem szeret, hogy a jelenlétem is zavarja, hogy majd keres magának másmilyen párt, trágár szavakkal jellemez engem és hogy nem akar velem lenni, hogy utál és gyűlöl és hogy egy rohadt ember vagyok és dögöljek meg... Csendben tűröm. Igyekszek nem megszólalni ilyenkor és a nap akármelyik részében sem csak azért, hogy ne legyen semmiből probléma és egyébként se tudjon miért mérges lenni rám vagy haragudni, tehát okot sem próbálok adni... Viszont problémát csak hogy érzékeltessem olyan is ad, mint például el kell szaladni valahova kocsival, de az kerülő volt a másik irányba miattam... Ebből már a fentiek következnek... Igazából hosszú történet, de a legutolsó momentum az ez... Sok időt nem töltünk együtt és beszélgetni sem szoktunk, ha együtt vagyunk 95 %-ban internetezik... Nincs szavam sem a külön töltött tevékenységre, nem korlátozom, várom türelmesen az együtt töltött időt, de az ilyen... A fentebb említettek kimondása után mégsem megy el csak szidalmaz és egy bizonyos idő után megkérdezi, hogy mi bajom van majd ugy tesz mintha nem történt volna semmi... Én pedig rettegek, hogy ha valamit mondok kiváltja-e ezt és rettegek, hogy megcsal hiszen majd minden nap elmondja, hogy akkor keres más nőt, ha nekem nem tetszik valami... Nem egyszerű kis terjedelemben megfogalmazni, de átlag emberek vagyunk és én az a női típus vagyok akinek az érzelmek számítanak egy kapcsolatban így anyagi javakról sincs szó ebben a kapcsolatban, közös javak nincsenek és az én otthonomban élünk ketten... Csak Ő számított mindig is nekem... Mit lehet gondolni és tenni ebben a helyzetben?
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom a levele alapján, hogy mindenképpen érdemes lenne önismereti munkát elkezdenie Önnek, hogy vajon milyen kapcsolatra vágyik, mit várna el egy férfitól (azaz milyen támogatást: érzelmileg, anyagilag, testileg, fizikailag), mennyire tudja Ön megvédeni magát/kiállni Önmagáért 1-1 helyzetben, milyen viselkedést tud egy férfitől elfogadni, mit s nem, illetve miért. Pszichológussal való konzultációk során ezeket fel lehetne göngyölíteni. Tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tud pszichológussal beszélni, illetve magán úton tud még választani, akár a honlapunkról, ebben a témában szakembereink is szívesen segítenének Önnek!

Az alábbi blogbejegyzéseinket érdemes elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/az-eroszak-rejtett-formai-a-parkapcsolatban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mit-tehetunk-a-kritikus-csaladtagok-ellen
https://www.onlinepszichologus.net/blog/kommunikacios-hibak-amit-elkovethetunk-egy-kritikus-szemellyel-szemben

Üdvözlettel:
2019-05-17 14:45:27
Párkapcsolati problémák
17 éves lány vagyok, fél éve vagyok együtt a barátommal. Eddig jól működött a kapcsolatunk, de egy problémába ütköztem. Barátomat kiskorában traumák érték a családban, a szülei válása nagyon megviselte. Van egy énekes, aki elmondása szerint ugyan azokat élte át, mint Ő. Nem tudom, hogyan segíthetnék neki feldolgozni ezt. Egyidősek vagyunk, de a többi, velünk egykorú fiatal közel sem olyan érett, mint Ő. Változó, hogy mikor hogyan érzi magát, de minden nap csak hazamegy és gondolkodik a történteken. Nem csak ez az egy problémája van, ami miatt lassan depressziós lesz, de én ezzel a kiskori traumával kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni, hogy ezt hogyan kellene kezeljem és mit tehetek az érdekében. Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy a lelki támogatáson kívül érdemes lenne őt bátorítania, hogy forduljon szakemberhez, s beszélje át, hogy mi minden bántja őt. Egy szakembernek máshogy nyílik meg az ember, mint egy közeli hozzátartozónak. Ingyenesen az iskolapszichológussal, vagy a területileg illetékes nevelési tanácsadó pszichológusaival tudna ő beszélni.

Az alábbi blogbejegyzésünket érdemes lenne elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/miben-mas-a-pszichologussal-valo-konzultacio-mint-egy-barati-beszeltetes

Üdvözlettel:
2019-05-18 15:07:53
Párkapcsolati problémák
Milyen pszichés gondja lehet egy olyan fiatalnak, aki 27 éves. Nem tanul, nem dolgozik csak fekszik egész nap. Néha felkel, elmosogat, takarít. Magában beszél, ütögeti a falat. Ezt csinálja kb. 7 éve érettségi óta. Elment egyszer dolgozni, de onnan kirugták mert folyton konfliktusa volt a munkatársaival, elmondása szerint béna lenne szakmát tanulni, mert figyelemhiányos-hiperaktívnak gondolja magát, mivel nem sikerült a forgalmi vizsgája ötödjére sem. Fiatal tizen éves lányokat hord haza, akikkel kb 1 hetes kapcsolatai vannak.
báttyámról van szó. Apámékat nem zavarja ez a helyzet.
Engem igen, mert szeretnék segíteni neki. Hogyan lesz így élete 40 éves korában is így akar élni?
Hogyan lehet egy ilyen elkallódott emberen segíteni?
Anyám adja neki a pénzt, ha el akar menni bulizni.
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy a szülei viselkedése is hozzájárulhat nagyban a bátya életviteléhez, így mindenképpen több családtag együttműködésével, családterápiával lehetne felgöngyölíteni ezt a helyzetet (ki, mivel járul hozzá ennek az állapotnak a fenntartásához, miért jó így a családtagoknak, milyen terveik vannak a szüleinek a jövőben stb.). A helyi családsegítő szolgálatnál ingyenesen lehet családterápián részt venni (ha van ott megfelelő végzettségű szakember), vagy magán úton.

Beszéljen a szülőkkel erről a lehetőségről!

Az alábbi blogbejegyzésünkben olvashat a családterápiáról is:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mi-a-kulonbseg-a-gyermek-serdulo-es-felnott-pszichoterapia-kozott

Üdvözlettel:
2019-05-17 13:50:58
Konfliktus a családban
Kedves Válaszadó! Nehèz volt kiválasztanom a megfelelő kategóriát hogy igazából mi is a problémám! Már nagyon elhatalmasodott rajtam ez az állapot ès most először kèrek segítsèget! 31 èves nő vagyok. Röviden, tömören irritálnak az emberek! Annyira idegesítenek mindenhol, mindenki hogy az őrület szélèn èrzem magam. Mindennel próbálkoztam. Jártam közössègbe, vannak barátaim (nem sok) , stresszoldó vitaminokat szedek, azt csinálom ami érdekel, van önbizalmam minden cèlomat elèrtem eddig , nincsenek anyagi problèmáim tehát nem érzem magam elveszettnek de egyszerűen a körülöttem èlő emberek kikèszítenek. Èrtek gyerekkori traumák de nem gondolom hogy emiatt lenne ez az èrzès. 5 èvig csoportvezetőkènt dolgoztam de 1 ève váltottam mert attól tartottam hogy valami hülyesèget csinálok. Most egy amerikai cègnèl vagyok alkalmazott. Felsorolok pár számomra idegesítő dolgot Pl. 4 hónapos terhes a barátnőm ès folyamatosan szórakozni jár, rock koncertekre (nem csak áll ès hallgatja a zenèt) minden hètvègèn, albèrletbe lakik a fèrjèvel ès minden pènzüket felèlik. Nagyon felelőtlenek ès hiába figyelmeztetem őket süket fülekre lelek.Tudom hogy tőlem fog segítsèget kèrni ha belátja hogy ez az èletvitel nem vezet jóra. Règebben is törtènt velük negatív dolog. Sokszor emlegette hogy igazam van de a múltat nem tudja megváltoztatni mindig ez a válasz. De közben nem változik semmi. Mèg egy pl. Egy kollèganőm cukorbeteg de folyamatosan csak a nem diabetikus èteleket fogyasztja. Már kora reggel az èdessèget tömi magába. Figyelmeztettek a munkahelyen hogy én felelek èrte ha rosszul lesz mert az èn ajánlásommal vettèk fel. Neki is hiába beszèlek. A párommal nem èlek együtt hetente 3szor találkozunk , kőműveskènt dolgozik ès orrvèrzèsig. Egész nap csak az energiaitalon ès a cigarettán èl. Nem tudom neki megmagyarázni hogy ez rossz. Továbbá hazudoznak nekem, legtöbben pènzt kèrnek, ha az autómra van szüksèg akkor felkeresnek hogy juttassam el Aból Bbe az illetőt. A saját rokonaim nem köszönnek az utcán. Egyik nap ha mondok valamit valakinek másnap nem emlèkszik vagy elmondja ugyanazt mintha az vele törtènt volna. Indulatosan nyilvánulok meg mert nem hiszem el hogy ezek törtènnek, sokszor kiabálok ès csúnyán beszèlek emiatt nem nagyon társalognak velem. De nem tudok máskènt reagálni mert idegesítenek. Nèha azt èrzem hogy egy kitalált világban èlek ès minden meg van rendezve körülöttem. Amikor alkoholt fogyasztok akkor teljesen vidámnak látok mindent de tudom hogy ez alkoholizmushoz vezet. Nem így akarok jobban lenni. Nagyon tartom magam de most úgy érzem hogy ebből csak segítsèggel tudok kijönni. Előre is köszönöm a választ!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

A levele alapján úgy gondolom, hogy sok olyan inger érheti Önt, ami feszültséget okozhat Önben, s vezethet a rossz közérzethez.
Vajon honnan eredhet ez, hogy túlságosan is felelősséget érez másokért bizonyos helyzetekben?

Úgy gondolom, hogy a munkatársa, s barátnője viselkedésébe nagyon bevonódhat, ők felnőtt emberek. Megértem, hogy szeretne nekik segíteni, de a hibás döntésükért a következményeket nekik kellene vállalniuk.
Érdemes lenne néhány alkalmas konzultáció keretén belül problémájáról szakemberrel beszélnie, hogy tünetei s konfliktuskezelési módszerei javulhassanak. Ebben a kolléganőimmel szívesen a segítünk Önnek!

Szakembereinkről itt olvashat:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel::
2019-05-16 17:38:14
Indulatkezelési problémák
Tisztelt Doktornő!
37 éves vagyok,van egy 11 és egy 8 éves gyermekem.13 év házasság után több,mint egy éve költöztünk külön a férjemmel.Akkortájt ismerkedtem meg egy azonos korú férfival,mint én.Március közepétől májusig tartott a kapcsolatunk,illetve júniusban még párszor találkoztunk,és én terhes lettem tőle,de elvetettem.Júniustól szeptember elejéig nem kommunikáltunk egymással,le is tiltott,hogy ne is tudjunk.De aztán szeptember közepétől kezdtünk elölről mindent,de csak rövidke egy hónapig.Azután megint megszakadt a kapcsolat egészen december elejéig.A problémám végülis az,hogy hol összejöttünk,hol szétmentünk,közben kiderült,hogy mással is ezt ,,játszotta".Én nagyon szeretem őt és nem érzek elég erőt ahhoz,hogy le tudjam zárni,és jelenleg ismét nem beszélünk egymással,egyik napról a másikra ismét letiltott,és ez engem nagyon kikészít.Kértem,hogy üljünk le,beszéljük meg,zárjuk le felnőttek módjára,de szerinte nincs miről beszélgetnünk.Ő egyébként többször járt pszichológusnál,mivel gyakran pánikrohamai vannak,bizonytalan mindenben,szétszórt,stb...Kérem adjon tanácsot,hogyan tudnám erősíteni magamban,hogy semmi értelme nincsen ezt folytatni,hogyan tudnám lezárni.
Köszönettel:Ivett
Kedves Ivett!
Ezt több alkalmas párbeszéd keretében tudnánk megtenni. A válaszhoz tudni kellene a kapcsolat történetét, az ön történetét, és számos egyéb dolgot az életéről, hogy megállapítsuk mi akadályozza önt a leválásban.
üdvözlettel:
2019-05-16 17:35:08
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Doktornő
Én járok egy klinikai szakpszichológushoz, (mert pánikbeteg vagyok ) nem tudom elmondhatom-e ezt neki, vagy lenne belőle valami (szólna Gyámhivatalnak vagy akármi, vagy szüleimnek, ők rögtön letagadnák és csak nekem lenne bajom belőle otthon)
Szóval anyukám ritkán de volt már rá példa hogy megtépte a hajam és nem szokott ilyeneket tenni (csak szóban bánt általában) de ma meg is rúgdosott. Maga szerint mit tegyek?
Kedves Kérdező!
Értem a dilemmáját, de az anyukájának is segítségre lenne szüksége, ezért javasolnám, mondja el a pszichológusának ezt a dolgot a dilemmájával együtt.
üdvözlettel:
2019-05-16 14:52:59
Konfliktus a családban
Kedves Válaszadó!
Többszöri utánaolvasás után, úgy gondolom aszexualis jelző illik rám. Van barátom 2 éve, türelmes de még sosem szexeltünk. Van hogy szeretném, van hogy nem kívánom sem őt sem a gondolatát. Sokszor fog el a félelem érzése, és nem tudok ellazulni és átadni magam neki.
Nem ért gyermekkori trauma,sem egyéb lelki dolog. Viszont elég stresszes vagyok,mindenen tudok örlődni..
Lehetséges diagnózis az aszexualitas? Megrémít ez a gondolat, mert vágyom egy társa, családra a későbbiekben.
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy mindenképp érdemes volna önismereti munkába fognia. Az aszexulaitással kapcsolatos kérdésének szakszerű megválaszolásához és stratégiák tanulásához a stressz jobb levezetéséhez ez feltétlenül szükséges.

Ha igényli, ehhez akár munkacsoportunk pszichológusai közül is választhat szakembert.

Üdvözlettel:
2019-05-14 17:50:29
Szexuális zavarok
Tisztelt Doktor Nő!
40 éves 2 gyerekes anyuka vagyok. A problémáim február közepén kezdődtek. Enyhe-folyamatos szédülés miatt kezdődtek a kivizsgálásaim.
Nem találtak semmi eltérést. Pajzsmirigy alulműködésem van 10 éve de azt rendszeresen konrtollálják és megfelelő értéken tartják.
Április 1-én volt egy pánikrohamom (előtte még sosem) és azóta többször előjön. Erős szívdobogás érzés (ha fekszem akkor szinte az egész testemben érzem a lüktetést) a torkom mintha elszorulna és olyan mintha kevésbé menne át a levegő.
A kivizsgálás azóta is tart de még mindig nem találtak semmit.
A kérdésem az lenne, hogy lehet pánikbetegség akkor is ha minden ok nélkül jönnek elő ezek a szívdobogások - tv nézés közben, munka közben, utazás alatt....?
Nem érzem magam stresszesnek és idegesnek...csak akkor amikor előjönnek ezek a tünetek (akkor is inkább befordulok mert már nagyon zavar és elkeserít, hogy nem tudják, hogy mi a bajom).
Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Látszólag ok nélküliek a pániktünetek, de vannak bennünk olyan belső konfliktusok sokszor, melyeknek nem vagyunk tudatában. A pszichodinamikus pszichoterápia például azzal foglalkozik, hogy feltárja a tünetek hátterében rejlő belső okokat és azokat feldolgozza. Mininmum 20 alkalom egy pszichoterápia. Ha érez motivációt erre, szívesen vállalom én is vagy bármely más pszichoterapeutát, klinikai szakpszichológust érdemes felkeresnie. A pánikbetegség diagnózist is pontosítani kell, lehet, hogy csak fokozott szorongásról van szó, de az sem lehet ok nélküli.
üdvözlettel:
2019-05-15 17:53:43
Stressz
Nem merek nyelni félek a fulladástól,párfalat lenyelése kifáraszt ha az evésre gondolok már stresszelek két hete egy félrenyeléssel kezdődött.De napról napra rosszabb.Mindig féltem a félrenyeléstől.Füll-orr gégészeti vizsgálaton voltam ,ahol pszichológust javasoltak két alkalommal voltam de semmi pozitív változás 4kg-fogytam ,nem tudom hova forduljak segítségért. Napi 2-3 dl tápszert iszom meg lassan szívószállal. Válaszát előre is köszönöm .
Kedves Kérdező! Pszichiáterhez érdemes fordulnia. Pszichoterápia hónapok alatt tud csak segíteni. 2 alkalom nem terápia. A legrövidebb is 16, 20 alkalom, üdvözlettel
2019-05-14 18:24:11
Félelmek, szorongások
Még egy valamivel kapcsolatban szeretném pár tanácsodat kérni! Ez pedig nem más mint az önismeret fejlesztés! Erre is azt írta a teszt, hogy érdemes vele foglalkoznom! Próbáljak interneten teszteket végezni vagy milyen lehetséges módszerei vannak ennek? Rengeteget olvasok tanulok képzem fejlesztem magam,bár még igazából én is úgy látom érdemes még az önismeretemet is fejlesztenem ez hozzá tartozik!
Köszönöm a válaszaidat előre is! :) Szép napot!
Kedves Kérdező! Ha pszichoterápiára nem motivált, akkor én más útját nem tudom az önismeretnek. Üdvözlettel
2019-05-15 07:41:46
Önismeret
Üdvözletem újra!
Igazából különös problémám nincs sem magammal sem a külsőmmel! Egyszerűen pár tippet tanácsot szeretnék kérni, hogyan lehetne fejleszteni az egészséges önbizalmat!
A választ előre is köszönöm!
Kedves Kérdező! Sikerrel járó tevékenységekkel. Üdvözlettel
2019-05-15 07:34:59
Önbizalomhiány
Üdvözletem!
Szeretnék egy kis segítséget kérni! Olyan típusú ember vagyok aki nem nagyon beszél másoknak a problémáiról így valószínűleg ettől alakult ki a szorongásom is! Nem bízok meg mindenkiben 100%ban így szeretem a magam módján intézni a dolgaimat! Nem feltétlenül szorulok tanácsokra egy adott helyzetben így nem is mindig látom értelmét mások véleményét kérni az iránymutatás érdekében! Elvégeztem itt az interneten a tesztet és írta is, hogy érdemes szakemberhez fordulnom!
Folyamat sportolok, blogokat írok, napi szinten meditálok, optimista ember vagyok! Tanácsot szeretnék kérni milyen módszerekkel lehetne még csökkenteni a szorongás kialakulását!
A választ előre is köszönöm!
Kedves Kérdező! Pl. Relaxáció, meditáció. Üdvözlettel
2019-05-15 07:24:22
Félelmek, szorongások
Szorong@sos pánikbetwgségben szenvedek már 20 éve. Ezzel kapcsolatban érdeklődnék, lenne pár kérdésem. Köszönöm
Kedves Kérdező! Nem tette fel a kérdéseit. Ha személyesen szeretné, időpontot kell foglalni vagy kezelőorvosától kérdezni. Üdvözlettel
2019-05-15 05:48:02
Félelmek, szorongások
Tisztelt Doktornő!

Megismerkedtem 1 növel tanfolyamon igazából ö kezdet ki velem eléggé félénk meg gátlásos vagyok éreztem felé dolgokat már az elsö nap mikor megláttam de nem mertem lépni tanfolyam után volt lehetöség bent maradni gyakorolni számitógépes tanfolyam volt ,akkor kezdtem el érezni hogy énis érdeklem mikor csak 2en voltunk bent szerelmes számokat játszotle youtubon. hozzám is bujt átölelt. van köztünk kor külömbség de azt még elején megbeszéltük nem számit engem nem érdekel. Zsolt vagyok 33 éves, párom meg 46 éves Gyöngyi

Gyöngyi Kezelt pánikbeteg már 19 éve RIVOTRIL 2mg szed de azt is felezi napi 3* amit eddig láttam. elkezdet dolgozni igaz 12 órában nem mindennap halál nyugis hely de szét stresszeli magát mindenen elmerjen-e menni wc-re meg egyébb számomra értelmetlen dolgokon stresszel. Sparba is csak késö este megyel mikor már kevesen vannak aránylag

Amikor jó pár hete voltam nála minden rendben volt nem részletezem.

elmult pár hétben nem találkoztam vele rengetek messenger üzenet küldtem neki beszéltem neki a multamról amiben jó dolog nem igazán történt kisebb félelmeimröl, szerelmes idézeteket képeket zenéket is küldtem neki
Szeretlek Szerelmem Nagyon Hiányzól naponta többször is, Nagyon Szeretem igy még nö iránt soha életemben nem éreztem Szerelmes vagyok belé. nagyon eröltettem hogy hétvégét meg pár napot eltöltsünk eggyütt.

Mikor találkoztunk végre olyan volt számomra hogy nem is örül hogy ott vagyok, mondtam végre szóban nagyon hiányoztál erre ö csak azt mondta ilyen ez a pop szakma, eltelt 4 nap ugy hogy hozzám semért este nem bujt hozzám, csókolni megcsókolt este elalvásnál mikor ott vagyok mondom Szeretlek Szivem ö is mondja nekem csak nem igy ha nem ugy szokta mindig hogy én is ezzel nincs is bajom. mindig foglyuk egymás kezét az ágyban is simogatom meg ö is engem de most semmi nem történt.
mikor már sajnos indulnom kellett haza végre megölelt de az se volt az igazi mint elötte, 3* megcsókoltuk egymást ugy rendesen nyelves csók. Szeretlek vigyázz magadra.
Van neki 1 kutyusa öt néha megsimogatta de engemet a 4 nap alatt 1*sem.

Igazából semmit nem tudok a pánikbetegségröl, gyógyszertöl van hogy ennyire csökken labilis az érzelmi állapota? egyszerüen nem tudom hogy viselkedjek vele hogy kezeljem mit tegyek készüljek fel hogy lesznek ilyen napjai Tiszta Szivböl Szerelmes Vagyok Vele Szeretnék Élni A Jövöben, egyszerüen megörülök hogy mit csináljak hogy kezeljem ebben kérném a segitségét gogliztam én de kb semmi használhatótt nem találtam.

Köszönöm szépen a segítséget előre is.
Kedves Kérdező! A párja viselkedésének nincs köze a pánikbetegséghez. Tőle kellene megkérdezni, mit szeretne öntől. Üdvözlettel
2019-05-14 12:36:15
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Pszichológus!
Pszichés jellegű problémáim szerintem egész életemben voltak.Gyermekkoromban szüleim állandó konfliktusait kellett végig élnem,ami tettlegességig fajult sokszor.Iskolás éveim szorongásokkal volt teli a megfelelési kényszer miatt.
Jelenleg kb.2 éve kezdődtek erősebb szorongásaim.A felettesem egy általam ismert hölgy lett,aki nagyon jó volt velem ,mivel "kiemelt" a nehéz munka alól,neki segédkeztem.Kiderült egy év leforgása alatt,hogy ő lesz az igazgató is.Az addigi jó munkacsoportok megszűntek,mivel aki neki nem tetszett elérte,hogy "önszántából" felmondjon.Ez a fajta viselkedés számomra elfogadhatatlan sokszor,de nem mondhatom ki,mivel pár évem van hátra a nyugdíjig.Elvesztettem nagyon sok jó dolgozó kollégát,és kaptunk helyettük képzetlen ,nem segítő szakmára alkalmas személyeket.Senkit nem tudtam "meggyászolni" aki elment 20-25 év után.
Az én feladatom mindig valaki betanítása a középszintű vezetőknél,aki miután megtanulta semmibe vesz.Jelenleg betelt számomra a pohár,és akit utoljára tanítottam be,azzal szembe állandó konfliktusom van.Amikor meglátom már elkezdődik bennem a düh forrni,és félek magamtól,hogy hogyan fogom lereagálni,ha valamit is mond.Úgy érzem megettek,megemésztettek és kiköptek.Az az érzésem,most én vagyok a következő akinek mennie kell,és nagyon dühös vagyok.Nagyon jó lenne pszichológushoz járhatnék,de,mint Egyik helyen olvastam is elég borsos ára van,így nemigen tudom igénybe venni.Szerintem sokszor ez miatt jönnek létre a tragédiák is ,hogy a szegényebb réteg számára nem elérhető,hogy kezeltesse magát,vagy még idáig sem tud eljutni,mint én,hogy így próbál segítséget kérni.
Előre is köszönöm válaszát.
Üdvözlettel: Ildikó
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Pszichológus/pszichiáter szakember ingyenesen ellátja Önt a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban (saját tapasztalatom alapján oda minden társadalmi rétegből jönnek ingyenes segítségért). Érdemes lenne elmennie, s elmondani, hogy milyen tünetekkel jár a mostani helyzete, s milyen kommunikációs problémákkal szembesül.
Sajnos a leírt problémája valós, több munkahelyen a régi munkaerőt lassan-lassan felváltja egy fiatalabbakból álló csapat, akik kevésbé lojálisak, vagy kevésbé adják meg a tiszteletet.

Az alábbi blogbejegyzéseinket javasolt lenne elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mit-tehetunk-a-kritikus-csaladtagok-ellen
https://www.onlinepszichologus.net/blog/kommunikacios-hibak-amit-elkovethetunk-egy-kritikus-szemellyel-szemben
https://www.onlinepszichologus.net/blog/munkahelyunk-mint-legfobb-stresszforrasunk
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-munkahelyi-pszichoterrorrol-avagy-a-mobbingrol

Üdvözlettel:
2019-05-13 13:06:36
Indulatkezelési problémák
Kedves Válaszadó!

Közvetlen környezetemben egy agresszív személytől szenvedünk,aki nem riad vissza a garázdaságtól, az életveszéllyel fenyegetéstől sem. A rendőrség nem tesz semmit, feljelentésünk eddig hatástalannak bizonyult.
A személy nagy valószínűséggel az alábbi mentális betegségek egyikében szenved ( pszichopathia vagy paranoid schizophrenia) Válaszukat azzal kapcsolatban kérem, miként védhetjük ki támadásait illetve milyen válaszlépés lenne hatásos. Köszönöm
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Mentálisan beteg személynél ön- vagy közveszély okozása/fenyegetése esetén a mentőket is ki lehet hívni nyugodtan, ilyen esetben kórházi pszichiátriai kezelés is indokolt. Érdemes lenne még továbbá ügyvéd szakemberrel felvenni a kapcsolatot, s elmondani a mostani helyzetet, hogy ő még milyen jogi lépéseket javasol (pl. távolságtartási engedély).

Üdvözlettel:
2019-05-13 17:43:44
Erőszak elszenvedése
Üdvözlöm!
A barátommal beszélgetés közben elkalandoztam és nem figyeltemrá és sajnos nem emlékszem a beszélgetés kezdetleges témalyára és alapból feledékeny és szétszórt vagyok és nem is akar velem erről beszélni inkább hallgat és fogalmam sincs mit csináljak ilyenkor mikor megbántom pedig nem akarattal és valószínűleg úgy érzi nem figyelek eléggé pedig én minden elkövetek hogy éreztessem vele a szeretetemet ezen belül sokszor mondogatja hogy biztos megcsalom...néha viccből de nekem rosszul esik és nem tudom mit mondjak neki mert ha kerdezem mivel lehetne jobb mindenre azt mondja hogy minden jó és nem tudok rajta eligazodni. Tudna nekem tanácsot adni vagy bármit mondani erre a problémára nekem minél hamarabb vagy hogy ilyenkor mit tudok tenni hiszen mikor elmondtam neki miért történt akkor sem nagyon akart vele szóba állni és még csak nem is válaszol már az üzeneteimre?
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Arról nem írt, hogy mennyi ideje van együtt a barátjával, s volt-e korábban konfliktus Önök között. Érdemes lenne rákérdeznie, hogy van-e korábbi sérelem, ami miatt erre a mostani helyzetre is így reagált ő. Úgy gondolom, hogy a figyelmetlenség nem szokott ekkora sértődést okozni.

Az alábbi blogbejegyzéseinket érdemes lenne elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/parkapcsolati-kommunikacios-problemak
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mit-csinaljak-ha-a-baratom-nem-foglalkozik-velem

Üdvözlettel:
2019-05-13 17:49:24
Párkapcsolati problémák
Esek panikba mikor valamit ala kell irjak s nem caak akkor ha el megyek valakihez
Kedves Kérdező!
Pszichiátriai szakrendelőben érdemes pszichiátert és pszichológust felkeresni.
üdvözlettel:
2019-05-13 09:20:52
Félelmek, szorongások
Lászlo vagyok 49 éves. Özvegy 2 éve. 5 honapja megismerkedtem egy hölggyel, kivel tökéletesen össze passzolunk szinte mindenben. A problema csak az hogy ez altalaba akkor van mikor egyutt vagyunk hétvégeken. Hétköznap számra pokol. Állandó szorongás es fizikai fájdalommal . O ugy fogalmaz nem tud rögzíteni az agya. Televan félelemmel . Sokszor mondogatja hogy en okozom a problémát, de mar a munkahelyen mas miatt is stresszel. Ez a helyzet sajnos a kozos együttlét soran is ott van. Nemtudja elengedni magat. Erzem nagyon ragaszkodik hozzam de hetkoznapokon inkabb elengedne ezt a kapcsolatot mondvan akkor semmi baja nem lenne. En ugy gondolom depressziós es nemtudja elfogadni feldolgozni hogy vegre van egy tarsa. Ez edig elmaradt az eletebol. A kerdesem az lenne hogyan tudnam ezt benne megvaltoztatni jobba tenni. Valaszat elorre is koszonom. Lászlo.
Kedves László!
Nem értem, talán ön sem, hogy hogyan okoz ön őbenne félelmet, hogyan okoz neki problémát. Egy másik embert megváltoztatni nem tudunk, ha ő akar változni, érdemes szakembert felkeresnie.
üdvözlettel:
2019-05-13 20:19:06
Félelmek, szorongások
Üdvözlöm!
A párommal beszélgetés közben elkalandoztam és nem figyeltemrá és sajnos nem emlékszem a beszélgetés kezdetleges témalyára és alapból feledékeny és szétszórt vagyok és nem is akar velem erről beszélni inkább hallgat és fogalmam sincs mit csináljak ilyenkor mikor megbántom pedig nem akarattal és valószínűleg úgy érzi nem figyelek eléggé pedig én minden elkövetek hogy éreztessem vele a szeretetemet ezen belül sokszor mondogatja hogy biztos megcsalom...néha viccből de nekem rosszul esik és nem tudom mit mondjak neki mert ha kerdezem mivel lehetne jobb mindenre azt mondja hogy minden jó és nem tudok rajta eligazodni. Tudna nekem tanacsot adni vagy bármit mondani erre a problémára nekem minél hamarabb vagy hogy ilyenkor mit tudok tenni?
Kedves Kérdező!
Érdemes ilyenkor elmondani a barátnőjének, hogy mi miatt kalandozik el. Ezt először érdemes saját magának megválaszolni, mert nem biztos, hogy egyszerű megfogalmazni.
üdvözlettel:
2019-05-13 13:09:46
Párkapcsolati problémák
Üdvözlöm!
Nagyon elkeseredett édesanya vagyok a felnőtt 23 éves fiam miatt. Egyetlen gyermekem, akinek próbáltunk mindent megadni, az apjával együtt. Kis korától fogva kellett vele tanulnom, a középiskolát is végig tanultam vele, mert nem érettségizett volna le. (Egy középiskolából a magas hiányzások miatt kidobták, nagy nehezen ismerős segítségével átírattam egy másik középiskolába.) Egyszerűen nem érdekelte semmi, soha, állandó veszekedések hatására tanult. Amíg kicsi volt, sportolni hordtam, egy ideig szerette is, versenyszerűen kosárlabdázott, sikeres volt, magasságával, jó felépítésével az edzők sikeres sportolót láttak benne. Később már, amikor nem tudtam hatni rá, abbahagyta a sportot. Végig szenvedtem vele a középiskolát, és nagy örömömre végre leérettségizett 3 éve. Azután rokoni segítséggel elhelyeztük dolgozni. Nem tetszett neki, egyik napról a másikra nem ment be dolgozni, ott hagyta. (Emberekkel kellett foglalkozni, eladó volt.) Sajnos egész életében visszahúzódó gyerek volt, most is az. Nincs önbizalma, nem szeret beszélni, csak a családdal, nem ismerkedik, már az osztálytársaival sem tartja a kapcsolatot, így barátja is egy van. Azt mondja nem tud semmit, nem alkalmas semmire, így csak a segédmunkákat keresi a neten, de azt sem tudja elintézni egyedül. Tudom, hogy zavarja, hogy nincs munkája, most már kb. 1 éve, de mintha nem is igazán keresne. Csak a szobájában él, és az internetet bújja. (Jogosítványa van, abból is a kreszt tanultam vele, mert az első bukásnál ott hagyta volna.) Szóval magától semmit nem tud, vagy nem akar intézni. Látszatra egy jóképű, magas, jó kiállású fiatal férfi, kisiskolás aggyal. Pedig nem buta! Hangulat ingadozásai vannak, egyik pillanatban jókedvű, ölelget, másik pillanatban nem lehet hozzászólni, arrogáns, bántó. A szeretett gyerekünkkel nem tudunk mit kezdeni. Nem hajlandó pszichológushoz eljönni, (amíg kicsi volt, el tudtam vinni, bár soha nem tudtak segíteni igazán), és nem tudom hogyan viszonyuljak hozzá. Kérem, könyörgök, hogy keressen munkát, már fenyegetőztem is, eddig hiába. Ígéri, hogy keres, de végül nem megy. Egyébként nem lenne rossz gyerek, rossz társaságba nem keveredett (erre figyeltem mindig), nem kábítószerezik, nem dohányzik, inni is néha ha elmennek szórakozni az egy barátjával. A lányoktól is fél, azt mondja ismerkedik, de szerintem nem igaz, ha a család körében felbukkan egy kislány, a közelébe sem megy, pedig tudom hogy esetleg tetszene neki. Kérem segítsen, hogy kezeljük a problémát. Félek, hogy évekig tartani fog ez a helyzet. Se munka, se kapcsolatok, teljesen befelé fordul, a szobájában él. Nincs szívem ételt nem adni, pedig már minden megfordult a fejemben. Azt mondja, hogy nincs értelme az életének, ő is tudja, de nem tesz érte! Pedig segítenénk neki, de nem tudom, hogyan! A munkahelyemen is ő jár a fejemben, mert, tudom, hogy amikor hazaérek, ott találom a számítógép mellett, mint reggel. Ez őrjítő!
Köszönöm.
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy a fiának mielőbb szüksége volna pszichológusi/pszichiátriai (valószínűleg mindkettő!) szaksegítségre. A céltalanság/motiválatlanság több lelki betegség tünete is lehet, ki kell vizsgálni és komolyan kell venni a kezelést. Emellett családterápia is szóba jöhet, hiszen az Ő nehézsége az egész családot, benne Önt is mélyen érinti, megviseli.

Üdvözlettel:
2019-05-12 18:01:48
Céltalanság
Kedves Habis Melinda!

A sok negatív tapasztalat, sérelem miatt önkontrollját alkalmanként elvesztő, labilis ember impulzus kontroll- zavaros vagy kevert személyiségzavaros?
E kettő között mik a különbségek?
Kognitív terápiával kezelhető mindkettő probléma? Ezek a gondok tartósak vagy átmenetiek diagnosztikailag?
Köszönettel,
Imre
Kedves Imre!

Diagnosztikai kérdésekben személyes találkozás keretében elvégzett pszicho-diagnosztikai vizsgálat eredményei alapján lehetne dönteni.

Üdvözlettel:
2019-05-13 00:29:22
Személyiségzavarok
Szép napot?
Milyen hátrányom származhat abból, ha sokáig a szüleimnél lakok egy nagy, szép családi házban?
Olvastam erről a mamahotel jelenségről? Ez miért rossz, ha mindkét félnek megfelel és nem vagyok nekik teher, szívesen adnak pénzt és nem telepszenek rám, én is segítek a háztartásban. Van külön részem, mosom a ruháimat, kaját csinálok magamnak.
Például ha 30-35 éves koromig itthon lakok ez miért baj?
Sokkal szebb élet mint egy kis albérlet, nem?
Jelenleg semmi képzettségem nincs amivel mehetnék normális munkát vállalni, ami fizet is. Szeptembertől járnék megint suliba.
Csak a trolloktól, bunkóktól kell tartani, akik ez miatt leszólják az embert. Az lenne a bajuk hogy nekik nehezebb kuporogni az albérletben? És addig maradok ameddig szeretnék, és akkor költözök amikor már meg tudom tenni?
A testvéreim már 30 felett vannak, összeköltöztek a párjukkal, de még mindig haza járnak és nem nézik őket anyámék tehernek.
Miért baj a "mamahotel"?
Attól miért leszek felnőttesebb, ha különmegyek, kb ugyanaz. Tudok mosni, kaját főzni, csekket befizetni, ügyeimet elintézni, villanykörtét kicserélni, füvet nyírni.
Így jobbak a körülmények is, rendes ház.
És anyuci pici fia se vagyok, mert nem irányítgat és szól bele mindenbe. Ezt már elrendeztem vele 2 éve.
Miért lennék élősködő? Azt vettem észre hogy egyes emberek a magam fajtát megítélik ilyen szavakkal. Érdekes mert a szűk környezetemben meg ez a normális, szomszédok is mindig a szüleiknél vannak és jól kijönnek.
Arról nem tehetnek egyesek, hogy a szüleik utálják őket és kirakják otthonról, hogy mehetsz a híd alá, szerintem az ilyen nem való szülőnek.
Anyám még azt se várja el hogy adjak valamit az itthon lakásért cserébe.
Kedves Kérdező!

Nem gondolom, hogy feltétlenül hátrány, hogyha valaki a szüleivel él, de az a gyakorlati tapasztalat hogy nehezebb érzelmileg leválni a szülőkről, kívülről látni a családunk működését, ha nap mint nap találkozunk velük. Az önálló élethez való képességek kifejlesztése és begyakorlása is nehezebb, ha mindenben van segítségünk.
Levele alapján önismereti szempontból azt a kérdést javasolnám átgondolni, hogy Önt miért zavarja, hogy mások mit gondolnak Önről.

Üdvözlettel:
2019-05-11 18:33:20
Konfliktus a családban
21 éves egyetemista szűz lány vagyok. A szüleim kiskoromtól nagy figyelmet fordítottak arra, hogy nagyon vallásos és erkölcsös legyek, gyakran fejezték ki a helytelen viselkedésemmel kapcsolatos aggodalmukat (pedig nem tettem semmit), édesapám azt mondta, ha meghallja, hogy bármit teszek "leveri a derekamat". A hittan órákon és riogattak elég sokszor. Ma már nem tartom magam kereszténynek, és ellene vagyok ennek a gondolkodásmódnak. A szüleim mai napig úgy tekintenek a szexre, hogy én odadobom magam valakinek, én ezt nem gondolom így. Mégis 14 éves koromtól tapasztalom a bűntudatot, ha egyáltalán szerelemből meg akarok ölelni, csókolni valakit (eddig két embert csókoltam meg többször). A csók is szinte hányingerrel járó feszültséget okoz, (régebben féltem attól is, hogy Isten figyel és megbüntet), a szexet pedig kívánom, de egyszerűen nem tudom megtenni. A lehetséges partnereim sem álltam éppen türelemmel hozzám, de én magam is nagyon nehezen hagyom, hogy bármi is történjen, pedig vágyom rá. A vetkőzéstől is félek, hogy nem tetszem (ezt egy korábbi rossz tapasztalat is megerősítette), és félek attól is hogy szégyenkeznem kell amiatt hogy szeretnék szexelni, esetleg élvezem, és nem vagyok erkölcsös. Ha egyedül gondolkodom erről, ezt teljesen elutasítom, nem érzem, hogy szégyellnem kéne, viszont éles helyzetben leblokkolok. Ami még a szorongás oka lehet, hogy édesapám 12-13 éves korom körül nem fogadta el, hogy bezártam fürdéskor az ajtót, gyakran rámnyitott miközben meztelen voltam ( ez mostanság is előfordul, bár ritkán), valamint sokszor rámfeküdt és azt mondta viccből: csókolózzunk, szeretkezzünk. én visítottam mert nem éreztem biztonságban magam, de ők azt mondták, hogy ez csak vicc. 13 évesen le kellett vennem előtte a melltartómat, mert szerinte nem egészséges, hogy nem bízom benne. de egyébként nem ért hozzám sosem.
Végezetül, attól is félek, hogy a fiúk nem akarnak velem lenni, mert 21 évesen még tapasztalatlan szűz vagyok, általában nem vallom be, hazudok a dologról. Aki eddig tudta, mind nagyon lekezelő volt velem szemben, prűdnek, frigidnek nevezett, és megjegyzést tett a testemre.
Hogyan lehetne ezek tudatában leküzdeni ezt a szorongást? Milyen tevékenységeket kéne folytatnom, milyen irányba kéne elmennem, hogy sikerüljön egy jó szexuális életet felépítenem? Érdemes volna segítséget kérnem? Előre is köszönöm a segítséget!
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

A levele alapján úgy gondolom, hogy a szexualitástól való bűntudata, s félelme több okra is visszavezethető: egyrészt a vallásos, szigorú neveltetés a szülők részéről, másrészt az édesapja felől jövő testhatárok tiszteletben nem tartása (Önre nyit a fürdőszobában), s az "aberrált" játéka (szeretkezést imitáló, ami a szexuális zaklatásba úgy gondolom, hogy beletartozik). Én mindenképpen javaslom, hogy beszéljen a problémájáról pszichológus szakemberrel. Az egyetemeken is ingyenesen igénybe lehet venni a diákoknak az ott dolgozó szakember segítségét.

Az alábbi blogbejegyzéseinket érdemes lenne elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-szexualis-zaklatasrol-pszichologus-szemmel
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-szexualis-zavarokrol-szakerto-szemmel

Üdvözlettel:
2019-05-12 21:32:53
Szexuális zavarok
Üdvözlöm. Olyan gondal fordulok Önhöz,hogy rettegek a betegségektől. Olyan szinten,hogy sokszor be beszélek magamnak minden félét és olyankor "pánik roham" jön rám.
Kedves Levélíró,

Érdemes lenne problémájáról szakemberrel beszélnie, hogy miből eredhet ez, hogy ennyire a betegségekre, a testére koncentrál.

Az alábbi blogbejegyzésünket lenne javasolt elolvasnia, sok hasznos információ található benne:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/miert-nem-segit-senki-a-bajomon--a-hipochondriarol

Üdvözlettel:
2019-05-12 18:01:01
Félelmek, szorongások
Kedves Válaszadó!
54 éves nő vagyok, sajnos régóta egyedül. Tavaly megismerkedtem egy nálam 1 évvel idősebb egyedülálló férfival. Mivel kicsit messzebb élünk egymástól sokat leveleztünk az első találkozás előtt, közel 2 hónapig. Elképesztően jó kontaktusba kerültünk ez alatt, szinte mintha önmagunkkal beszélgettünk volna. Sok-sok képet is láttunk egymásról, ez alapján is szimpatikusak voltunk egymásnak. Egy kedves, becsületes férfi portréja rajzolódott ki előttem, akit viszont megviselt sok minden a korábbi házasságában és válásában, meg egy ezutáni párkapcsolatában is. Amikor találkoztunk, hihetetlenül jól éreztük magunkat egymás társaságában, egész nap együtt voltunk, és épp úgy folytatódott a kommunikációnk élőben is, mint írásban. Másnapi levelében is leírta, hogy jól érezte magát velem, hogy nem bánta meg, hogy eljött, de mégis hiányérzete van, mert nem érezte azt a vonzást a jelenlétemben, amit várt. Én ettől hihetetlenül csalódott voltam, és egy elkeseredett levélben válaszoltam neki, amiben írtam olyat is, amin ő megsértődött. Ezek után elköszönt tőlem. De csak erre hivatkozott, hogy megsértettem, pedig szeretett volna megismerni, és tervei voltak velem. Ez most így leírva úgy tűnhet, mintha egy jól kiszámított csűrés-csavarás lett volna, de nem. Ő tényleg ennyire ártatlan lelkű, hogy nem látta át a dolgok sorrendiségét, és tényleg meg volt győződve róla, hogy ő csak az őszinte aggodalmát fejezte ki, de nem akart rosszat. Pár hetére rá írtam neki, hogy hátha rendezni tudjuk a problémát. Nyitott is volt rá, de mondta, hogy a bizalma megingott bennem, és mivel ezen nagyon nem tudtunk megegyezni, megint megszakadt a kapcsolat. Kb nyolc hónappal utána karácsonyra írtam neki egy üdvözlőlapot. Nem tudtam elfelejteni, egyszerűen muszáj volt megtudnom, hogy mi újság vele azóta. Azóta levelezünk. Ennek lassan 5 hónapja. Sajnos a múlt évben lett egy párkapcsolata, de nem olyan amilyet szeretett volna, csak ő is traumaként élte meg a kettőnk csatározását, és találkozott valakivel, aki a szelídségével fogta meg. Sokat veszekszenek, sok mindennel az agyára megy, egy zárkózott, a házassága és válása miatt sérült lelkű hölgyről van szó, akivel a szexuális életük is nulla. Tudom, ezt szokták mondani a férfiak, de ebben az esetben tudom, hogy igaz, mert ő tényleg egy ennyire őszinte ember. Szóval ennek ellenére kedveli és egyelőre nem akar változtatni a dolgon. Én az első 2 hónapban 5X köszöntem el tőle véglegesen. Nem akartam belekavarni a kapcsolatába. Viszont ő volt most az, aki mindannyiszor újraindította a levelezést. Nem akart elengedni. Találkozni is szeretne velem, ami pár nap múlva esedékes. Egyfolytában azt érzem, hogy ez az ember kell nekem. Soha senkivel nem éreztem még ekkora lelki rokonságot. Ez az első levélváltásunk óta megvan. És azt érzem, hogy ez a hölgy az én helyemet bitorolja. Nyilván szegény nem tehet róla, de nekünk kettőnknek ezzel a férfival dolgunk van még egymással. Azt érzem, hogy én nyitottam ki a lelkében egy ajtót, amin a mostani párja CSAK besétált. Azt érzem, hogy az első pillanattól kezdve köztünk kötelék van, egy erős vonzás, csak ő ezt nem ismerte fel akkor és ott. Azóta már szerintem dereng neki is, csak még nem tudatosan, hanem ösztönösen érzi. Többször elengedtem, le is zártam a dolgot magamban, de már nem akarom elengedni, és nem akarom lezárni. Úgy érzem, ki kell tartanom, mert végül egy pár leszünk mi ketten. Néha viszont elbizonytalanodom, majd szétpattan a fejem a sok gondolkodástól, agyalástól. Így leírva, pedig talán szánalmasnak tűnhet az egész helyzet.
Szeretném a véleményét kérni, hogy, mint kívülálló, hogy látja Ön az egész történetet.
Köszönettel: Piros
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom a levele alapján, hogy személyesen lehetne tisztázni ezzel a férfival, hogy mit is szeretne Öntől, mit vár az Önnel való kapcsolattól, s a mostani kapcsolatával mit szeretne ő kezdeni. A levele alapján nem lehet kikövetkeztetni, hogy mik is a szándékai ennek a férfinak, vagy milyen céljai lehetnek.
Amennyiben maradna továbbra is a bizonytalanság, a se veled se nélküled kapcsolat vele, én azt javasolnám, hogy önismereti munkába kezdjen Ön egy pszichológus szakemberrel, hogy vajon miért is ragaszkodik ehhez a férfihez, milyen reményeit szeretné, ha beteljesítené egy kapcsolat, milyen tapasztalatok, csalódások érték eddig, s ez hogyan hat a mostani helyzetére. Ebben szakembereink is szívesen segítenek Önnek.

Üdvözlettel:
2019-05-12 13:34:14
Párkapcsolati problémák
Üdvözlöm! Érdeklődnék, hogy ha valaki folyamatosan megfigyelés alatt tart, magánéletből származó információkkal zaklat, amit természetesen letagad, mert nem bizonyítható. Hatalmánál fogva folyamatosan (több év) megpróbál különböző bűncselekményekbe becsalni, szándékosan több embert felkészít, hogy zavarjon össze és lopjon tőlem, majd ezt felhozza ellenem, hogy “nem figyeltem oda” ezzel előidézhető e mentális betegség, rosszindulat, apátia, depresszió?
Kedves Kérdező! Nehéz kérdés. Ha úgy véli, mentális betegség alakult ki önnél, forduljon pszichiáterhez. Üdvözlettel
2019-05-12 12:48:24
Pszichoszomatikus betegségek (fájdalmak, allergia stb.)
Kedves Cintia!

Azért fordulok Önhöz, mert szeretnék megszabadulni a féltékenység érzésétől.
Párommal 2 éve vagyunk együtt egy nagyon szeretetteli, intim kapcsolat a mienk. Igazi figyelmes társ, gondoskodó férfi. Ám történtek kisebb kibillenések egymás után, és én ezeket az egész reszeikent látom.
Fel éve voltunk együtt, amikor kiderült, hogy a munkahelyén beszélget egy másik nővel Facebookon (egyszer belépve maradt számítógépen, én pedig megtaláltam egy ilyen üzenetet). Mondhatjuk, hogy ártatlan beszélgetés volt, de dicsérte a nő mosolyát, célzott rá, hogy attraktívnak találja, segítette a nőt a párkapcsolati problémájának megoldásában, és úgy tűnt, ő is panaszkodik, hogy nála sincs minden rendben. Egyik üzenetben azt is írta a nőnek, hogy “nincs kifejezetten barátnője, hogy őt ne venné észre”. Kvázi úgy éreztem ezzel, hogy letagadott. Abból semmit nem vettem észre itthon egyébként, hogy nem érezné jól magát vagy gondjai lennének velem, teljesen normálisan viselkedett. Mikor az üzeneteket megtaláltam, a nő már nem dolgozott a cégnél, meg is szakadt a beszélgetés. Bár nem történt semmi tudtommal (ezt el is hiszem), mégis borzalmasan éreztem magam, majdnem véget is vetettem a kapcsolatnak, úgy éreztem, elárult. Nehéz volt újra bízni benne, talán a mai napig nem tudok teljesen, időről-időre felbukkan bennem a kétely. Ehhez persze hozzájárul az is, hogy voltak hónapok, mikor a szabadidejét képtelen volt összehangolni az enyémmel (kereskedelemben dolgozunk mindketten, ahol nagyon előre kell tervezni a beosztást), céges társasági eseményen ha odamentem hozzá, ignorált, mintha ott sem lennék, közösségi oldalon pedig semmi jele nem volt sokáig, hogy kapcsolatban lenne, a barátairól, kollégáiról többször posztolt, ám velem közös képet egyszer sem tett fel. Mintha nem mindig, nem minden közegben valallt volna fel, mintha nem lett volna fontos a közösen eltöltött idő velem. Bután hangzik, hogy a közösségi oldal fontos lehet, de engem mégis bántott. Ezeket persze jeleztem neki, azóta már tudunk előre tervezni, már nemcsak szűk barati körben, de céges eseményen is figyel rám, odajön 1-1 puszira. Azt tudni kell, hogy igen laza barátnő vagyok, nem baj nekem, ha hetente többször is esténként a haverjaival lóg, vagy velük megy el külön nyaralni, fesztiválra, stb. Szoktunk külön is, együtt is programot szervezni, kell nekem is, neki is a szabadság, hogy néha egymás nélkül is ki tudjunk kapcsolni. Szóval voltak a fenti problémák, amik javultak, és most legutóbb azt találta ki, hogy szívesen elmenne egy tőlünk vonattal 4 órára található fesztiválra kettesben az egyik kolléganőjevel (nem ismerem), aki saját beosztottja, és a cégnél igen vonzónak tartják. Állítólag nem aludnanak ott, hanem csak jönnének és mennének aznap, csak egy koncertre mennének el, ami mindkettejüket érdekli. Eleve úgy volt, hogy meghirdetik, menjen más is a munkahelyről (ugyanannál a cégnél dolgozunk, csak földrajzilag máshol), de ha nem, hat akkor elmennek kettesben is. Őszintén nem értettem, hogy miért van igénye összesen napi 8 órát utazni egy fesztiválra egy másfél órás koncert miatt, és főleg hogy miért akarna kettesben is elmenni a kolléganőjevel. Nyilván engem nem hívott. Nincsen problémám a női barátokkal, akiket régóta ismer, sosem bánom, ha találkozik velük kettesben, vagy ha fesztiválra mennének, de ezt soknak érzem és nem találom elfogadhatónak. Ő azt mondja, nem érti miért vagyok felháborodva, ez csak egy koncert, semmi másról nem szól ez, ő fordított esetben nem lenne féltékeny, nem zavarna, ha én elmennek kettesben a férfi fonokommel/beosztottammal bulizni, mert teljesen megbízik bennem, lám én milyen vagyok, hogy én meg nem őbenne. Szerinte ez egy teljesen ártatlan dolog, ő szeret engem, sosem tudna megcsalni, nem érti, ezt miért reagálom túl. Én meg viszont olyan vagyok, hogy nem csinálok ilyeneket. Nincs igényem a barátaimat és rajta kívüli más férfiakkal találkozni, “adni alájuk a lovat”. Mert úgy érzem, adná azalá a lány alá a lovat, ha ketten mennének koncertre. A lehetőséget sem akarom megteremteni, hogy valaki félreértse a szimpatiamat, nincs szükségem az ilyesmire. Régi kapcsolataimban nekem is volt olyan, hogy elmentem kedvelt kollégákkal beülni egy italra, akikről pontosan tudtam, hogy ők máshogy kedvelnek, és igen, játszottam kicsit, és feddhetetlen is voltam, mert tényleg nem történt semmi. De ilyen akkor volt, amikor már kezdtem elhidegulni. Szóval ezért nem értem, neki miért van ilyenre igénye, ha amúgy
Minden rendben. És igen, ettől eltekintve tényleg minden rendben, szeretjük egymást, úgy gondolom, tervez is velem, támogat, mellettem all, ha baj van, számíthatok rá. Mégis bennem van ez az orult kétely, ami mérgezi a kapcsolatot néha. Sokszor azon kapom magam, hogy azon agyalok, miért akar egy másik nővel koncertre menni, miért nem vagyok neki elég én, miért ad okot arra, hogy ketelkedjek. Tudom, hogy a legjobb házasságokban is előfordul, hogy megtetszik valaki más, ez szinte elkerülhetetlen és bárkivel előfordul. De ezt magunkban tartjuk, ha szeretjük és tiszteljük a társunkat és a helyzetet nem teremtjük meg arra, hogy kibontakozzon valami a másikkal. Én úgy érzem, hogy ő ezt szándékosan figyelmen kívül hagyja, nem akarja belátni, hogy ez hogy néz ki kívülről, vagy milyen üzenete van ennek felém. Amikor elmondtam neki ezt, nem értette l, miért gondolok Emőke többet, mint ami: egy egyszerű kikapcsolódás egy közös érdeklődési körrel rendelkező emberrel. Persze nem megy koncertre, lemondta “miattam”, mert ha nekem ez ekkora probléma, akkor inkább lemondja - de persze éreztetve velem, hogy én vagyok az, aki indokolatlanul féltékeny. Elhiszem, hogy nem tenne semmit, mégis zavar, hogy erre van igénye, és ez nevetséges így leírva, hiszen tényleg egy koncertről beszélünk, de mégis rettenetesen zavar. És kattogok rajta. Hozzátenném, én is egy határozottan csinos, vonzó nő vagyok, tanult két diplomával, felsőfokú nyelvvizsgákkal, most léptem magasabb pozícióba, megvan a saját életem/hobbim, szellemes és támogató vagyok és megállok a saját lábamon mindamellett, hogy háztartást is remekül vezetek, tehát tisztában vagyok vele, hogy értékes vagyok, és nincs bennem olyan érzés, hogy mást ne tudnék választani, nem kellenek senkinek, tehát nem önbizalomhiányból ered a féltékenységem, hanem valahogy talán abból, hogy minden szép és jó, időnként viszont van 1-2 apró, ám talán annál jelentősenteljesebb(nek tűnő) dolog, ami mérgezi a gondolataimat és kételyeket ébreszt. Szeretjük egymást, tudom, ő is szeret nagyon, csak pár dolgot nem értek. Összefoglalva a fentieket: mindig mondom ha valami baj van, és azon változtat. Mert pitiáner dolgokon nem szoktam kiakadni, sokszor analizalom magam, tényleg érdemes-e valamit szóvá tennem vagy sem. Bár van pár dolog, amivel nem tudok azonosulni, mert én máshogy tennem, az nem jelenti azt, hogy ahogy ő teszi, abból az derül ki, hogy nem szeret. Úgy érzem, azon túl, hogy ő is valtoztat ahol tud, én is szeretnék, el akarom engedni a múlt véli dolgokat, újra bízni benne, mint a legelején. Mit tudnék tenni, hogy ne ragodjak ilyen dolgokon? Hogy amit én gondolok, ahogy én reagálok, nem biztos, hogy más is úgy fog, de ettől függetlenül teljes szívével szerethet? Hogy nem minden fekete és fehér? Mit tudok tenni, hogy ne gondoljak túl dolgokat, hogy ne mérgezzen a kétely?

Válaszát és segítségét előre is köszönöm!

Üdvözlettel:
Rita
Kedves Rita!
Valahogy az a benyomásom, hogy bár a párja változtat, amikor önt zavarja valami, mégsem beszélik meg részletesen a dolgokat, ön ugyanis több információval rendelkezik adott helyzetről (pl. mit írt a kolléganőjének a párja), mint ahogy ő magyarázza. Nehéz így írásban nyilatkozni erről, és mivel számtalan kérdés merül fel bennem, amit így írásban nem tudunk megbeszélni, azt javasolnám, hogy pszichológust személyesen keressen fel, hogy egy párbeszéd formájában legyen a helyzete megbeszélve és ön is tisztábban lásson. Akár engem is felkereshet Budapesten, vagy bármely más pszichológust. Hatékony segítség csak párbeszéd formájában lehetséges.
üdvözlettel:
2019-05-11 18:43:25
Párkapcsolati problémák

Kíváncsi további érdekességekre?

Iratkozzon fel hírlevelünkre!