Kedves Látogató!

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.  

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 48 órán belül* történik

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Ha négyszemközt szeretne beszélni ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére. Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

 

* kivéve hétvégén és ünnepnapokon

Az onlinepszichológus.net csapata

Gyakran felmerülő kérdések pszichológus válaszol szolgáltatásunkkal kapcsolatban.

Érdekli miben segít az önismeret?


Kijelentem, hogy elfogadom az ÁSZF-et és az Adatvédelmi Szabályzatot.
Kijelentem, hogy elmúltam 18 éves. Kijelentem, hogy 14 és 18 év közötti vagyok, de a törvényes képviselőm hozzájárulásával használom ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelentem, hogy a törvényes képviselőm jár el helyettem.

Csak a *-al jelölt mezők kitöltése kötelező.


Kérjük, hogy a korábbi kérdések és válaszok közötti kereséshez adjon meg egy szempontot, vagy használja az oldal jobb felső sarkában elhelyezett keresőablakot.
Tisztelt Doktornő!

A következő lenne a kérdésem Önhöz. Vagy egy közel 2 éve tartó párkapcsolatom. A párom kamionos, két hetet külföldön tölt, egy hetet itthon. Abban az egy hétben viszont ugyancsak szokott kapni két-három napos fuvarokat, én három műszakban dolgozom nagyon gyakran hétvégente is, ebből adódóan elég kevés időnk van egymásra ami problémákat szül. Nekem van egy barátom akivel már azelőtt jóban voltunk hogy a páromat megismertem volna. Mindig is jókat beszélgettünk, megosztunk egymással olyan dolgokat amiket más emberrel nem nagyon tudunk megbeszélni. Sohasem volt közöttünk szexuális kapcsolat, még egy csók sem. Olyan mintha testvérek lennénk. Ha segítségre van szükségem rá számíthatok mindig amit a páromról nem nagyon tudok elmondani mert nincs itthon szinte soha amikor szükségem lenne rá pedig nagyon szeretnék több időt tölteni vele.
A párom viszont nagyon féltékeny a barátomra annak ellenére, hogy tudja, megbízhat bennem mert soha semmi nem volt köztünk. Egyáltalán nem szimpatizál vele pedig soha nem ártott sem nekem, sem az édesanyámnak. Több, mint másfél éve kitartok a párom mellett hűségesen mert szeretem annak ellenére, hogy keveset tudunk a kapcsolatunkkal foglalkozni. A kérdésem, hogy miért ilyen ellenséges a barátommal és ha bántja, hogy mástól kérek segítséget akkor miért nem tesz azért, hogy ez ne így legyen?
Szinte elvárja tőlem, hogy 2 hétig ne csináljak semmit csak várjak?
Én 26 éves vagyok, a párom 23. Elmondása szerint velem tervezi a jövőjét, de egyelőre szeretne pénzt keresni és minnél többet összegyűjteni egy családi házra. Én viszont látom rajta, hogy nagyon éretlen még egy külön, szülőktől független életre amire vele ellentétben én már készen állok és szeretnék is vele együtt élni. Erre még várnom kell a jelek szerint, mégis mellette állok.

Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Sajnos a párjában zajló lelki történésekre nincs rálátásom ugyanúgy, ahogy ezek szerint önnek sem. Ennél fogva kérdésére nem tudok válaszolni.
üdvözlettel
2019-01-18 19:26:29
Párkapcsolati problémák
Kedved Doktornő!
A barátom most Januárban szakított velem. A szakítás után többször kértem, hogy vigye el a ruháit és én is szeretném vissza kapni a dolgaimat, de ezt a mai napig nem tette meg. Felajánlottam, hogy nem kell személyesen oda adni a dolgaimat, hanem ismerősön keresztül is intézhetjük a dolgot. Erre annyi volt a válasza, hogy nem majd személyesen mert, akkor majd át szeretne beszélni pár dolgot. A szakítás után a volt párom mondta, hogy ő nem szeretne rosszban lenni velem, ugyan úgy szeretne beszélgetni, mint eddig mert nem bírná ki ha nem hallana rólam és nem tudná, hogy vagyok. Viszont azóta se beszéltünk. A kérdésem az lenne, hogy miért mondta ezeket ha pont az ellenkezőjét teszi és vajon többszöri könyörgés és kérlelés után miért nem hajlandó elvinni a dolgait?
Kedves Kérdező!
Erre őt tudná a választ, illetve az is előfordulhat, hogy valakiben ambivalens érzések vannak.
üdvözlettel
2019-01-18 15:09:38
Párkapcsolati problémák
Mit jelenthet az, ha a feleségem törli a facebookon hogy házas?
Kedves Kérdező!
Nem tudom, érdemes lenne megkérdezni tőle.
üdvözlettel
2019-01-18 12:03:07
Párkapcsolati problémák
Szép napot kívánok. A bátyám 45 évesen 3 eve hunyt el hirtelen autóbalesetben. Nehéz volt feldolgozni, de valahogy tovább is létezünk. Hátra hagyott egy kisfiút, aki most kilenc éves. En vagyok a keresztmama. Arra gondoltam, mert van olyan lehetőség nálunk, hogy házhoz visznek csokrot, vagy gyerekeknek édesség boxot. Szerintetek beteg ötlet, hogy ha a kártyára rá íratnám, hogy az apukája küldte a menyből? Nem tudom, hogyan reagálna rá. És úgy eszembe jutott, hogy erezze, hogy az apukája vele. Köszönöm a választ. Üdvözlettel Fekete Zsófia
Kedves Zsófia!
Érdekes kérdés. Mivel ön ismeri a kisfiút, ön jobban tudja hogyan reagálna. Ugyanakkor neki is fel kell dolgoznia a veszteséget. Ha az apukája a menyből ajándékot küld, akkor az olyan, mintha életben lenne. Érdemes ebből a szempontból átgondolni, hogy ezzel nem hátráltatja e az elvesztés tényét, amivel sajnos szembe kell nézni. Szerintem az jelentené az igazi segítséget, ha ebben tudna a család neki érzelmi támogatást nyújtani.
üdvözlettel
2019-01-18 11:57:37
Gyász
Kedves Doktornő! Azt szeretném megkérdezni, lehetséges-e az, hogy önbizalom hiány miatt legyen valaki képtelen a pár találásra? 29 éves létemre csak 1 férfi volt az életemben, ő is jó ha 2 hónapig. Van akinek tetszem, de olyanok ők akik nem érdekelnek. Aki meg nekem tetszene azoknak én nem kellek. Próbáltam társkeresős ismerkedést, katasztrófa. Nem tudom az-e a baj, hogy mivel magammal nem vagyok kibékülve, ezért mást sem tudok elfogadni? Nyáron randiztam egy férfival. Elsőre nem tetszett, 3. meghívására mondtam igent. Aztán viszont jól éreztem vele magam, de 5 randi alatt nem tudtam magamhoz közel engedni. A tapasztalatlanságom miatt + az önbizalom hiány miatt mikor láttam rajta hogy közeledne (csók is lehetne akár) hiába akartam és készültem rá, elfordultam, eltereltem a témát. Mert bepánikoltam. 5 éve volt a kapcsolatom, azóta se csók, se semmi. És elszoktam a testi közelségtől. Ilyen előfordulhat? Nem tudom lehet-e még normális életem.
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne önismereti terápiában megoldani a problémát, ha érez magában motivációt, ez több hónapig eltartó folyamat, melyben van esély javítani a helyzetén. Pszichoterapeutát érdemes keresni.
üdvözlettel:
2019-01-17 21:03:27
Önbizalomhiány
Tisztelt Pszichológus!

A problémámat kicsit nehéz szavakba önteni, viszont megpróbálnám. Eddigi életem során sosem volt baj a tanulmányaimmal. Tudom, hogy beképzeltnek hangozhat, de minden célomat ezen a téren anélkül értem el, hogy lényegében nem készültem rá (érettségin is; változóak a jegyeim 5-2ig minden, de megfelelőek)
Viszont most, hogy már egyetemre járok elveszettnek érzem magam.
Az egyik vizsgámon nem mentem át, és nem tudom mit kellene tennem. A második lehetőségnél tanultam. Életemben összesen talán nem tanultam ennyit , mint most a beugróra (18 oldalnyi fogalom, de sose tudtam magolni szó szerint). Nem érzem úgy, hogy sikerült volna.
Tisztában vagyok vele, hogy ez nem a világ vége, de azóta sikertelennek érzem magam; nem látom, hogy el tudnám érni a céljaimat.
Tanácsot szeretnék kérni, hogy hogyan tudnám elterelni a gondolataimat erről, mert amíg az nem sikerül, addig nem tudok koncentrálni a megoldásra. Jelenleg arra, hogy ténylegesen átmenjek.

Tisztelettel,
egy diák
Kedves diák!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom, hogy Ön most kicsit össze lehet zavarodva az egyetemi tapasztalatitól, hiszen ez teljesen eltér az eddig átéltektől, s nem értheti, hogy a régi technikák, módszerek miért nem működnek jelenleg. Egészen más tanulási terv, koncepció jellemzi a középiskolai és az egyetemi életet. Azt javaslom, hogy vegyen részt egy tanulástechnikai tréningen, ahol növelni tudják a tanulási hatékonyságot. Egyes egyetemek is indítanak ilyet (pl. ELTE), illetve magánszemélyek vagy magánintézmények.

Üdvözlettel:
2019-01-16 20:45:15
Koncentrációs vagy tanulási nehézségek
Kedves Doktornő
A problémám hogy 3 honapos a kapcsolatom nem válal fel a közösségi oldalon ugy erzem valamit titkol.a viselkedése is sokszor furcsa 10 ev kor különbség van közöttünk.le tilt olyan embereket az en közöségi oldalamrol akit en nem ismerek de ő ismerosei.ha ra kerdezek nem ő volt.azt mondja neki nincs titka ő őszinte. De en nem igy érzem egesznap irkál es mar ez meg betegit valaszat előre is köszönöm
Kedves Kérdező!
Nehéz lehet így egy kapcsolatban, ahol nincs meg a bizalom. Érdemes lenne talán pszichológussal személyesen átbeszélni a részleteket.
üdvözlettel
2019-01-17 09:35:04
Félelmek, szorongások
Ez normális reakció?
Ma azért nem mentem be postára, mert az egyik régi osztálytársam ott dolgozik és nem akarok találkozni vele, és nem akarom hogy kérdezgessen.
Ezt minek nevezik a pszichológiában, hogy egyes embereket elkerülök annyira, hogy akadályoz az ügyintézésben? De csak osztálytársakkal van így, nem akarom, hogy elkezdjen faggatni, hogy mi van velem és lásson, hogy nem vagyok tökéletes stb.
Kedves Kérdező!
Talán nem feltétlen annak tudása segítene, mi ennek a megnevezése, hanem hogy jobban megértse önmagát, viselkedését, illetve változtasson, amin szeretne. A tökéletesnek lenni elvárás önmagával szemben is jó pszichoterápiás téma. Ha motivációt érez, érdemes pszichológushoz fordulni személyesen.
üdvözlettel
2019-01-16 16:12:59
Önismeret
Tisztelt dr nő!
Olyan problémám lenne,hogy elkezdtem a jogosítványt 25.óránál tartok,viszont amint egy kis hibát is vétek ,teljesen összeomlok,nem tudok semmit megcsinálni,és utána nem is akarok menni órára.
Esetleg lenne valami ötlete ,mivel küzdhetném le ezt a szorongásom,vagy hogy hogyan tudnék jobban bízni magamban?
Előre is köszönöm
Kedves Kérdező!
Sajnos erre konkrét ötletet nem tudok adni, a pszichológia nem így működik, körbe kellene járni több találkozás során pszichológussal, hogy pontosan mi okozza a problémát, mi lehet annak hátterében.
üdvözlettel
2019-01-16 18:22:46
Önbizalomhiány
Üdvözlöm! Nagyon nehéz időszakom van egy ideje. A barátom fél éves kapcsolat után szakított velem karácsonykor. A szüleim válnak. Édesapám fél éve elköltözött tőlünk azóta nem jó vele a kapcsolatom. Itthon is rengeteg gond van. Úgy érzem, hogy velem van a baj, hogy mindenki eldob vagy elhagy. Vannak terveim a jövőre nézve de egyik sem érdekel már. Nincs kedvem semmihez. Leginkább alszok, sírok vagy csak nézek ki a fejemből. A barátommal való szakítás nagyon megviselt. Remgeteget fogytam. Állandóan csak rá gondolok. Már aludni se tudok mert pár óra alvás után fent vagyok és csak jár az agyam a volt barátomon. Nem tudom feldolgozni a szakítást, tele vagyok negatív és rossz gondolatokkal. Állandóan magamat hibáztatom és magamat marcangolom. Tudom jól, hogy ez nem lesz jó hosszú távon. Gondolkodtam, hogy egy szakember segítségét veszem igénybe de félek, hogy nem tudna rajtam segíteni. Félek a jövőtől, szorongok, hogy mi lesz velem. Nem tudok már a szobámban aludni 3 hete mióta szakítottak velem mert minden a volt barátomra emlékeztet. Folyton ott van a gondolataimban, úgy érzem már teljesen kikészültem lelkileg. Édesapámmal való kapcsolatomat se tudom feldolgozni. Mit tudnék csinálni, hogy ne gondoljak folyamatosan a volr barátomra, tudjak aludni, és érdekeljen újra a jövőm?
Kedves Kérdező! Jó gondolatnak tartom szakember felkeresését, pszichoterápia segíthet. Üdvözlettel
2019-01-16 11:56:56
Céltalanság
Tisztel Hölgyem/Uram!

Nem tudom, mit kezdjek magammal. Igazából az életem szinte tökéletes, és meg se kellene fordulnia a fejemben semmi rossz gondolatnak. Van egy családom, aki szeret és egészséges, vannak barátaim, akik törődnek velem, mégis úgy érzem, hogy egyedül vagyok. Mester diplomámat csinálom számvitelből, és mellette 30 órában dolgozok könyvelőként egy kiskereskedelmi cégnél. A vizsgáim miatt ki kellett vennem szabadságot, és most itthon ülök, bámulok ki a fejemből, és akárhányszor elkezdenék tanulni, elkezdek sírni, és azt érzem, hogy inkább otthagyom az iskolát, felmondok. Aztán eszembe jut, hogy nem tehetem, mert vissza kellene fizetnem a tandíjat, mert állami képzésben kezdtem, de a munkát se hagyhatom ott, mert most már költségesen vagyok, és valamiből fizetnem kell. Az előző vizsgaidőszakban is pont ezen mentem keresztül. Mindezek miatt kényszerevésbe kezdtem, és az elmúlt félév alatt felszedtem 15 kilót, így már a bőrömben sem érzem jól magam. Azért írok most Önöknek, mert az elmúlt napokban eljutottam oda, hogy nem érdekel semmi. Nem érdekel, ha eszek és jobban meghízok, pedig tudom, hogy rosszul fogom magam érezni tőle, és nem érdekel, ha nem tanulok és nem sikerül a vizsgám, és nem érdekel, hogy ezzel tönkre tehetem az egész életemet. Valamint az se érdekel, ha soha nem lesz párom, és egyedül leszek életem végéig, pedig igazaból mindennél jobban vágynék egy partnerre, de már 6 éve senki sincs, ezért inkább nem érdekel. Hogyan tudnék ebből az érdektelenségből kiszakadni és rávenni magam hogy ne tegyek rönkre mindent hanem kezdjek el cselekedni? Mert jelen pillanatba azt érzem, hogy ki sem akarok szállni az ágyamból soha többet, és csak enni akarok.
Kedves Kérdező! Fontos lenne első lépésként pszichiátert felkeresnie, majd pszichológust pszichoterápia céljából. Van segítség, vegye igénybe. Üdvözlettel
2019-01-15 14:46:35
Céltalanság
T. doktornő, a kitöltött teszt szerint erős szorongásom van, naponta többször, olan érzésem van mintha megijesztenének, belső remegésem van, ilyenkor légszomjam van. Kardiológus vizsgált, nem talált okot rá. Anyám 93 éves, és cca 10 éve állandó odafigyelést igényel . Azt mondják kerülje az ember az "energiavámpírokat" de egy anyát nem lehet elkerülni, Otthonban él, természetesen semmi nem jó, és állandóan be kell "Segíteni". Nyugtatót nem szedek, sok rosszat hallottam a Xanaxról. Mit tehetnék? Előre is köszönöm: Györgyi
Kedves Györgyi! Érdemes lenne erről személyesen pszichológussal konzultálni, hogy édesanyjával való kapcsolata hogyan függ össze panaszaival és esetleg milyen egyéb tényezők lehetnek a szorongása háttérben. Ez egy több alkalmat igénybevevő folyamatban deríthető fel. Üdvözlettel
2019-01-16 09:55:19
Félelmek, szorongások
Kisfiam 5 eves es mar 3 eve ovis de meg mai napig sem szereti a gyerekek tarsasagat. Nagyon okos es ugyes gyerek es nagyon ragaszkodik hozam. Anyira tanacstalan vagyok miert van ez. Hogyan segithetek rajta? Az ovono nagyon sokat foglalkozik vele es szereti is ot a gyerek. De a gyerekektol szabaljosan mintha valami felemetes dolog lenne ugy viszonjul. Mit tegyek? Elore is koszonom valaszukat.
Kedves Kérdező! Érdemes lenne gyermekpszichológust felkeresnie, és erről konzultálni, részletezve, hogy miből gondolja, hogy fél a gyerek a társaitól és az is fontos, hogy az óvónőknek mi a benyomása. Üdvözlettel
2019-01-16 08:48:10
Félelmek, szorongások
Kikaptuk az infó felmérőt és 8-ast kaptam (Romániában 10 a max). Eddig nagyon jó tanuló voltam. Igazából most is mindenből meglesz a 10 kivéve infóból. Amikor a tanárnő kiosztotta a felmérőm azt mondta hogy én vagyok a csalódás csalódása és hogy ő még ilyen rossz jegyet nem adott jó tanulónak. Iszonyat rosszul esett és nagyon nyomaszt ez a kijelentése. Még soha senki nem mondott nekem hasonlót. Annak ellenére hogy a környezetem megértő volt, senki nem szivatott és a szüleim szerint a 8as is egy jó jegy, nem tudok elaludni. Könnyes szemmel éjjel 2-kor ezért írok ide. Mi a megoldás ha ennyire mély nyomot hagyott bennem a tanárnőnek ez a 2 mondata? Hogy lépjek túl rajta?
Kedves Kérdező!

Megértem, hogy nagyon rosszul estek Önnek a tanára szavai. Szerintem azért is problémás a kijelentése, mert mindenkinek lehetnek rossz napjai, hullámzó a teljesítményünk, ami az emberi mivoltunkból fakad ezért el kell fogadnunk. A szüleinek, barátainak említette ezt a konfliktust? Ha nem, talán érdemes lenne. Amennyiben ez is kevésnek bizonyul (még mindig szörnyen érzi magát), javaslom hogy keressen fel pszichológust és gondolkodjanak el a teljesítmény kérdésén.

Üdvözlettel:
2019-01-16 01:07:08
Félelmek, szorongások
Tisztelt Habis Melinda!
Az alábbiak miatt írok.
Az érzelmi labilitást okozza e a sok frusztrációs helyzet?
Az normális- e, amikor az ember rendet szeretne, de mások nem, s ezt megviseli az embert testileg, lelkileg?
Köszönettel,Imre
Kedves Imre!

A sok frusztráló helyzet fokozza, de önmagában nem okozza az ember érzelmi labilitását. Tehát ha sok nehézséggel kell szembenéznünk, vagy veszteségek érnek minket, akkor átmenetileg fokozottabban reagálhatunk, de ha ez családi vagy munkahelyi konfliktusokat okoz, érdemes pszichoterápiásan megsegíteni a gyászfolyamatot, vagy új megküzdésmódokat tanulni (a labilitással összefüggésbe hozható problémák függvényében). A fel nem dolgozott lelki feszültségeknek pedig lehet testi tünete, igen. Hogy miért arról itt írunk bővebben.

https://www.onlinepszichologus.net/blog/ha-a-lelek-faj...-a-test-is-sajog-1
https://www.onlinepszichologus.net/blog/ha-a-lelek-faj...-a-test-is-sajog-2

Üdvözlettel:
2019-01-15 00:22:00
Egyéb
Kedves Doktornő!

Párommal egy hónapja ismerkedtünk meg és hamar nagyon mély és erős kapcsolat alakúlt ki közöttünk. Azonban nemrég amikor a szeretkezés került szóba kiderült hogy ezen a téren korábbi kapcsolataiban nagyon rossz élmények érték. Úgy érzem hogy amikor ez a téma kerül szóba kettőnk között akkor szexuális frusztrációi felém való kételyek és bizalmatlanságban vetülnek ki. Ezeket ki is mondja. Mivel sajnos ez a probléma nagyban akadályozza párkapcsolatunkat ezért szertném segítségét és tanácsát kérni, hogy hogyan tudok neki segíteni ezeknek az élményeknek a feldolgozásában és szexuális magabiztosságának erősítésében? Hogyan érdemes felé közelednem?

Segítségét előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Én azt ajánlanám, hogy érdemes lenne közösen szexuálpszichológust felkeresniük.
üdvözlettel:
2019-01-15 18:24:57
Párkapcsolati problémák
Több mint egy éve vagyunk együtt a párommal, fél éve együtt is élünk. Pár napja észrevettem, amikor a telefonját babrálta, hogy furcsa. Megkérdeztem, hogy nem beszélget más lánnyal vagy nem írt neki valaki? ( Ő kb. minden nap megkérdezi, és a régebbi fiú barátaimmal is megszakítottam a kapcsolatot, mert őt zavarta.) A válasza az volt, hogy nem. Este egy üzenetet kaptam egy lánytól egy másik közösségi oldalon, és elküldte a beszélgetést, hogy nem fedi fel magát, de ő egy kamu profil, és direkt próbált ismerkedni az én párommal, hogy lássam be, nem hozzám való. A beszélgetés aznap történt csak, tehát nem volt módja írkálni neki több napon át, de a párom eleinte gyanította, hogy kamu profil, de elkérte a nevét, és megnézte a facebook közösségi oldalon. Ekkor már elhitte neki, és kedvesebb lett, sőt, írta neki, hogy be is jelölte.
Egyből számon kértem, hogy miért hazudott a szemembe illetve miért jelölte be, de normális indok nincs, őt nem érdekelte, és persze hogy vissza is vonta egyből... de én egyáltalán nem bízom meg benne, teljesen össze vagyok zavarodva. Szeretem, de nem vagyok biztos abban, hogy vele szeretnék már maradni.
Kedves Kérdező!
Teljesen érthető a levele. Nem tudom okoz- e valami dilemmát, mert nem tett fel kérdést.
üdvözlettel:
2019-01-15 14:04:22
Párkapcsolati problémák
Egy évet voltam együtt egy férfival, aki elfogadta a 2 lányomat is, nagyon szerettük egymást, boldogok voltunk. Csak én elég féltékeny voltam néha. Sajnos elvesztettem a 8 hetes babánkat,ezért nagyon kikészültem és 5 napja nagyon sokat ittam,egyébként sosem iszom. Összevesztünk. És itthagyott. Nemis emlékszem szinte semmire, mit tettem, mondtam :( Azt mondja, szeret, de nem akarja folytatni. Engem pedig ez nagyon kikészít. 5 napja semmit nem ettem, nem aludtam, rosszul vagyok, remegek, nem tudok semmit megcsinálni, nincs türelmem semmihez, folyamatosan rá gondolok, sírok, minden. Az egész ház rá emlékeztet, hisz együtt laktunk. Nemrég jegyzett el, most itthagyott. Nagyon fáj. És félek, h rosszat teszek magammal, de tudom, h nem szabad, mert ittvannak a lányok. De nagyon nehéz. Mit kellene tennem, h ne gondoljak rá annyit, h tudjak aludni, stb? :(
Kedves Kérdező!
A leírása alapján szerintem fontos lenne mielőbb segítséget kapnia. Érdemes lenne pszichiáterrel kezdeni, akit pszichiátriai szakrendelőben megtalál, ez az ellátás ingyenes. Ha vele már beszélt, utána érdemes lenne pszichoterápiát igénybe venni, amire klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta jogosult. Ha nem lenne pszichológus a szakrendelőben, magán úton tud találni, akár a pszichiáter is tud javasolni ilyen szakembert.
üdvözlettel:
2019-01-15 06:50:07
Lehangoltság, levertség
Szép estét.
2018.aug.ban kaptam a diagnózist,miszerint sm beteg vagyok.2 subon vagyok túl...a gyerekem most egy éves. A betegségtudat felőröl.. A házasságom is romokban ez miatt is..
Visszamaradt tünet is van,járásgyengeség..
Még fiatal vagyok....
Köszönöm szépen.
Kedves Kérdező!
A rendszer kétszer küldte el levelét, az imént megválaszoltam.
üdvözlettel:
2019-01-14 19:56:51
Egyéb
Szép estét.
2018.aug.ban kaptam a diagnózist,miszerint sm beteg vagyok.2 subon vagyok túl...a gyerekem most egy éves. A betegségtudat felőröl.. A házasságom is romokban ez miatt is..
Visszamaradt tünet is van,járásgyengeség..
Még fiatal vagyok....
Köszönöm szépen.
Kedves Kérdező!
Pszichológus segítségére lehet a betegség elviselésének támogatásában és egyéb nehézségei megoldásában. Ingyenesen pszichiátriai szakrendelőben talál pszichológust, vagy magánrendeléseken vagy honlapunkról is választhat szakembert, aki online (skype) beszélgetés formájában állhat rendelkezésére.
üdvözlettel:
2019-01-14 19:57:34
Egyéb
Jó napot!
Vad Molli vagyok,15 éves lány. Sajnos nehezen bírkózom meg a gimnázium első évével. A 9. évfolyamot először Szolnokon kezdtem,kollégistaként. Az iskolával nem volt bajom,csak a diákokkal akik odajártak. Mindig belém kötöttek,piszkáltak,ami miatt nagyon levertnek éreztem magam és én is a rosszt kezdtem el látni magamban. Vagdosni kezdtem magamat a kezemen és a combjaimon,esténként sírva aludtam el. Novemberbe közöltem édesanyámmal hogy nem bírom az iskolát és szeretnék váltani,ezután váltottunk egy közelebbi iskolába ahol van pár ismerősöm és bejárós vagyok. 3 hónapi bepótolni valóm van 2 tantárgyból,én nem vagyok tanulós fajta,az ragad meg a fejembe amit órán hallok. Ebben az iskolában se érzem annyira jól magam,főleg hogy nagyapám nem rég hunyt el,és ez miatt is kicsit érzékenyebb lettem. Megint vagdosni kezdtem magamat,megint szomorúbb és antiszociálisabb lettem,amit a szüleim nem vettek észre. Terveztem öngyilkosságot is,azáltal hogy megiszok 2 liter energiaitalt rövid időn belül és majd szívrohamom lesz. Ezt elmondtam édesanyámnak,aki leszidott. Meg se kérdezte hogy: "Mi bánt? Miért tetted ezt? Pszihológus segítségét nem kéred?" Csak leszidott. 2019. 01. 11. Ma se mentem iskolába,elmondtam anyáéknak hogy nem tudok tanulni,az iskolába szorongok és hogy nem szeretek emberek között lenni. Erre a szüleim mégjobban leszidtak,mondták hogy tanuljak és el akartak vinni iskolába,majd azzal fenyegettek hogy engem intézetbe küldenek,azért mert depressziós vagyok és öngyilkos hajlamaim vannak. Meg se próbálnak segíteni. Édesanyám azt mondta,hogy inkább maradtam volna kollégista. Nagymamám velünk él,anyai nagynéném minden nap átjön hozzánk és ők ketten mindig beleszólnak,rosszabbítják a helyzetemet és anyáéknak adnak igazat.
Legszívesebben levetettem volna magamat a szolnoki hídról.
Kérem válaszoljon az üzenetemre,nagyon sokat segítene vele.
Tisztelettel,Vad Molli
Kedves Molli!
Nagyon fontos lenne gyermekpszichiáter és pszichoterapeuta segítségét kérni. Kérje meg egy megbízhatóbb, segítőkész rokonát, hogy kísérje el gyermekpszichiáterhez, aki pszichoterapeutát is fog javasolni. Fel kellene mérni, milyen kezelésre van szüksége.
üdvözlettel:
2019-01-14 15:25:52
Lehangoltság, levertség
Szép napot kívánok mindenkinek!

19 évesen együtt élek 26 éves párommal, és egyre inkább úgy érzem kezelhetetlen problémáink vannak. Párom a férfi, én pedig a hölgy.

Németországban élünk, és rengeteget vitázunk. A viták napi szintűek, folyamatosan felmerül a szakítás lehetősége, ugyanakkor nagyon szeretem és mindent meg szeretnék tenni hogy erre ne kerüljön sor.
Valószínűleg a sok vita miatt és az abból fakadó stresszből következően a szexualitáshoz való kedvem igazán lecsökkent. Olvastam tippeket a neten, szexuális témájú videókat néztem, azonban nem hozta meg kellőképpen egyik sem a várottakat.
Szerettem volna erről a párommal beszélni, azonban mint mostanában mindenen, ezen is támadást vélt felfedezni, hiába mondtam a legkedvesebben minden szavam, és próbáltam kihangsúlyozni hogy egyikünket sem hibáztatom emiatt, csak szeretném ha dolgoznánk rajta, mert bűntudatom van amiért gyakran utasítom el.
Sajnos paradoxon helyzet, a sok vita miatt rosszul érzem magam, amin szintén vitázunk.
Ha nem működik a kommunikáció, nem tudom mit lehet tenni. Mindenképp halálra ítélt a kapcsolat?
Kedves Kérdező!
Ha a párja hajlandó önnel párterápiában részt venni, az hasznukra lehet.
üdvözlettel:
2019-01-13 23:18:11
Párkapcsolati problémák
Jo reggelt! Olyan problémával fordulok önhöz,hogy parom elhagyott, nem tudom feldolgozni . Hirtelen egy aprocska semmi komolya dolog miatt. Már 2hete és úgy érzem céltalan az eletem ,nem tudok a munkámra koncentrálni folyamatosan rajta jár az eszem. Sokmindenen keresztül mentünk és azt hittem o lesz az akivel leelem a eletem. Szeret ,sírt utánam. Aztán meg melyen szeret,pár nap múlva meg azt mondta már nem szeret. Mit tegyek hogy tuljussak rajta? Lehetseges hogy valaki eldönti hogy már nem szereti a másikat,és ahhoz is tartja magát?
Kedves Kérdező!

Megértem, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, hiszen nem akarta, hogy vége legyen a párkapcsolatának. Én nem gondolom, hogy az, szeretjük-e a másikat napról napra változik, bár a negatív érzések könnyen felülkerekedhetnek a pozitívakon. Érdemes volna azonban átgondolni, milyen tényezőkkel függ össze a két szélsőség, milyen dinamikák jellemezték, vagy jellemzik még mindig a kapcsolatukat.

Amennyiben igényli, az önismereti munkában bármely pszichológusunk szívesen segít Önnek négyszemközti keretek között, időpontfoglalás után.

Üdvözlettel:
2019-01-14 06:55:17
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Pszichológus!
A férjemmel 15 éve élünk együtt. 2 gyermeket hoztam a házasságba, 3 közös gyermekünk van.
A lányom aki előző házasságomból született szexuális kapcsolatba került a férjemmel nagykorúként ami kiderült.
17 évesen szült egy gyermeket, akinek apja nem derült ki. Most fejlelentette férjemet a rendőrségen, hogy tiniként zaklatta és övé a gyermek.
Én beadtam a válópert, mert ilyennel biztosan nem viccel egy felnőtt ember.
Férjem öngyilkossággal fenyegetőzik, nem érti, hogy miért nem bocsátok meg. Miért nem közeledem hozzá?
Hogyan lehet ezt megértetni vele? Mit tegyek?
Kedves Kérdező!

Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a helyzetben! Érthető, ha szívesen átgondolná ezt egy pszichológussal, amire időpontfoglalás után van lehetősége munkacsoportunkban.
Azt gondolom hogy a volt férje pszichés problémájához szervesen hozzá tartozik a szexuális aberráció mellett a hárítás is, hogy ne kelljen szembesülnie a tettei következményeivel. Javaslom, hogy az öngyilkossági fenyegetéseit vegyék komolyan és küldjék pszichiáterhez, vagy ha arra nem hajlandó pszichiátriai osztályos felvétel jön szóba.

Üdvözlettel:
2019-01-13 15:08:40
Szexuális zavarok
Kedves Hölgyem, Uram!

A valódi ok, amiért felkerestem ezt az oldalt az egy párkapcsolati problémával kapcsolatos cikk volt, de úgy gondoltam, hogy van ennél mélyebbről jövő problémám is, amit talán fontosabb lenne megosztani.
A történet gyermekkoromban játszódik, valamikor 4-7 éves koromban, pontosan nem emlékszem. A szituáció a következő. A várostól távol, egy kertesházban lakunk az erdő mellett, nincs nagyon szomszéd, csak a szélső kertbe jár néha ki a Marika néni, meg a családja. Nekem ő olyan mint a nagymamám, hisz az igazi sok kilòméterre lakik az alföldön, ritkán látom, meg amúgy sem szeret. Szòval Marika néninek én meg olyan vagyok mint egy unoka. Mindig átmegyek hozzájuk amikor hétvége van, segítek neki gazolni, hallgatom a meséit. Szeretem mintha a mamam lenne. Sokszor ott is alszom naluk.
Marikanéninek van egy fia, aki akkor kb 37-40 éves, van egy boldogtalan házassága, két gyereke, és szeret inni is.
Úgy alakul, hogy ott alszom a "mamánál". Ott alszik a fia is velünk. Hárman alszunk egy ágyban. Volt már ilyen, nem nagy dolog. Èn alszom középen. Hajnalban arra kelek, hogy valami van a kezemben, ami még soha nem volt. Valami kemény. Érzem a kezemen az ő kezét, majd megpróbálom elhúzni, hagyja. Aztan az ember tapogat. Belenyul a bugyimba. Én megijedek, probalom elvenni a kezét, próbálok elfordulni, nagyi mélyen alszik, nem kel fel a mocorgásomra. Abba hagyja. Visszaalszom. Másnap amikor felkelek ő már ébren van és épp apámmal beszelget, majd megjegyzi, hogy sokat forgolódtam az èjszaka. Ugy teszek mintha egy rossz álom lett volna, soha nem beszélek ròla a szüleimek.
Ez az ember èvekkel később ismét megpróbálkozott nálam. Ismét egy helyen aludtunk, annyi különbsèggel, hogy akkor az unokája ott feküdt közöttünk. Nem hagytam magam, már idősebb voltam. Ott hagytam a sátorban. Utánam jött. Azt mondta nem érti miért nem hagytam, ő azt hitte régen is éleztem. Ismét nem beszélek ròla. Nem èrtem miért. Azt hittem, hogy azt hiszik hazugság amit mondok.
A második történet is valamikor akörül játszódhatott, amikor az első alkalommal nyúlt hozzám a Marikanèni fia. Egyedül voltam otthon, és volt egy szomszéd fiú, a batyjaimmal (14-15) egy idős, vagy kicsit idősebb. Azt mondja menjünk el sétálni. Azt mondom rendben. Elmegyünk sètálni, beszèlgetünk, minden normális. Majd megàllunk egy erdősáv mellett, egy rossz kèk trabant elhagyva áll ott. Felmászik a motorháztetőre, majd előveszi pèniszèt. Dicsekszik vele, hogy milyen nagy. Erre azt mondom, hogy a batyjáimnak sokkal kisebb. Elrakja. Tovább sètálunk. Megèrkezünk egy legelő szélére. Talál egy mèlyedést aminek puha fűvel an benőve az alja. Azt mondja játszunk egy játèkot ès hogy csukjam be a szemem. Becsukom. Elkezd levetkőztetni, meztelen vagyok. Hideg van. Nem emlekszem, hogy kèrdezek-e valamit, de azt mondja, hogy ne nyissam ki a szememet. Kolompolás, jönnek a birkák. Kinyitom a szemem. Meztelen a fiú. Elkezdek bőgni torkom szakadtábòl. Felöltözünk. Azt mondja, hogy az a fedősztori,hogy azért sírok ennyire, mert azt hittem eltèvedtünk ès nem találunk haza. Jön a pásztor, és hazakísèr. Nem beszèlek róla senkinek.
Tudom, hogy ezek a dolgok amik történtek velem nem helyesek, ès, hogy el kellett volna mondanom, de szerintem sokáig nem tudtam, hogy mi is történt. Amióta ez realizálódott bennem, azóta hibásnak érzem magam. Rossznak. Hibásak...
Nem voltam szakèrtőnèl, nem tudom mègis hogyan kezdjek neki. Tudom, hogy sok problèmám az èletben emiatt van ès megoldást keresek.
Kèrem segítsen nekem, hogy mègis kihez ès hogyan tudok fordulni. Van-e mód ezeket a dolgokat elrakni. Túllèpni rajta. Nèha úgy èrzem csak takarókènt használom ezeket a dolgokat amik törtèntek velem, hogy leplezzem azt a borzalmas embert aki vagyok. Nem akarom így èrezni magam.
Köszönettel:
Viki
Kedves Viki!

Ami Önnel történt a pótnagyijánál és az erdőben, illetve a motorháztetőn, azt szexuális abúzusnak hívják és szükséges, hogy érzelmileg feldolgozza (pszichológus segítségével) ezeket. Ön nem tehet róla, hogy megtörtént, annak érdekében viszont tehet, hogy megszabaduljon a traumák lelki súlyától.

TB alapon a helyileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál pszichológust, magán keretek között pszichológusaink is szívesen segítenek Önnek, időpontfoglalás után.

Üdvözlettel:
2019-01-12 00:14:09
Erőszak elszenvedése
Szép napot
Teljesen tanácstalan vagyok van egy 16éves fiam zeneiskolába jár nagyon tehetséges viszont egyáltalán nem tanul közismeretből mindent próbáltam ami tőlem telik szépen kicsit eréjesebben beszéltem vele hogy nem jó ez így meghallgat aztán ugyanazt csinálja az iskolába másnap nagyon elszomorodtunk hogy nem tudtunk megoldást találni ha lenne bármilyen tanács szívesen fogadnánk köszönöm
Kedves Kérdező!

A tanulási zavaroknak lelki és szervi okai is lehetnek, melyeken nem segít a kérés, hiszen a gyermek sem képes kontrollálni ezeket. Javasolt lenne ezért pszichológust felkeresniük, aki tesztvizsgálatok segítségével kideríti, milyen nehézségek állnak a háttérben és javaslatot tesz a probléma kezelésére vonatkozóan is.

Üdvözlettel:
2019-01-11 12:31:59
Gyermeknevelési nehézségek
Tisztelt Pszichológus!

Párom kb 2,5 éve elvált feleségétől, aki megcsalta és elköltözött 2 gyermekével. Mi nagyjából abban az időszakban ismerkedtünk meg, amikor ez történt. Akkor nagyon szerelmes lett belém, virágok, bókok, kedvesség, amit csak el tud képzelni. Mostanra ezek mind elmúltak, nagyjából én tartom életben a kapcsolatot. Kérdésem, hogy lehet-e valahogy az ő lelki traumáján segíteni? Vissza lehet hozni ezeket a dolgokat a kapcsolatunkba?
Segítségét előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Úgy érti a lelki traumát, hogy a párját megviselte a válás? Ha igen, ezen egyéni pszichoterápia tud segíteni. Az önök kapcsolatának megújulásáról érdemes kettesben beszélgetni, megbeszélni az igényeket, javaslatokat, terveket, és ha nincs változás, akár párterápia is segíthet.
üdvözlettel:
2019-01-13 20:30:07
Párkapcsolati problémák
Van egy nagyon jo baratnom, akivel sajnos mostanaban nem tokeletes a kapcsolatunk. Az utobbi idoben mintha elzarkozna tolem. Nem megszokottan reagal a megkereseseimre, ha en nem jelzek neki, o nem is keres... Pedig anno nem volt ilyen! Par napja rakerdeztem, hogy van-e valami baj, de nem mondta meg... Mit gondol, mit tegyek? Nagyon fontos szamomra a baratsagunk!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom, hogy érdemes lenne beszélnie vele, hogy Ön aggódik a barátságukért, valami megváltozott a kapcsolatukban mostanában, s szeretné, ha a régi szoros barátság megmaradna Önök között. Sajnos ennél többet nem tehet, hiszen a másik félnek is ugyanolyan partnernek kell lennie a kapcsolatuk ápolásában s megtartásában. Az őszinteség s az idő tudja eldönteni, hogy mennyire marad tartós a barátságuk.

Üdvözlettel:
2019-01-12 23:17:37
Egyéb
Kedves Doktornő! Ön szerint mi az oka annak, hogy elégedetlen vagyok folyton? 30 éves nő vagyok,8 hónapja dolgozom egy nagyon jó helyen. 1 hónapja elő is lettem léptetve, növelték a fizetésem, elégedettek a munkámmal. Ettől nagyon boldog lettem, boldoggá tesz a munka amit végzek. De közben magánéletem semmi nincs. Se párom, se olyan akivel randiznék. Jó lenne egy társ és gyereket is szeretnék. Belevetettem magam az internetes társkeresésbe, de borzalmas tapasztalatim lettek, el is ment a kedvem az egésztől, töröltem magam onnan. Munkatársakkal is próbáltam ismerkedni, de az sem vált be. Másoknak megy az internetes és a munkahelyi pártalálás is. Néha eléggé magam alatt vagyok emiatt, főleg hétvégente, vagy mikor a közösségi oldalon látom mások életét. De aztán hétköznap a munkába merülök újra, és jobban érzem magam. Amikor látom, hogy mások házasodnak, gyereket várnak, utazgatnak, itt-ott vannak, elfog egy irigység érzet + félelem, hogy milyen jó nekik és én ezeket talán sosem élhetem már át. Ön szerint mi lehet a megoldás?
Kedves Kérdező!
Szerintem hasznos lenne önismereti terápiában megismerni a feltett kérdéseire a választ. Ennek kapcsán Klinikai szakpszichológus, illetve pszichoterapeuta tud segíteni.
üdvözlettel:
2019-01-12 21:39:40
Önbizalomhiány
Tisztelt Hölgyem/ Uram!

26 éves vagyok, az elmúlt években nagyon sok negatív dolog történt velem (nagyszülök halála, édesapám halála) és pluszban volt egy nőgyógyászati jellegű problémám, félévig kisebb nagyobb megszakitassal véreztem.
Egyik orvos (13) sem tudta meg mondani mi lehet a gond mikor fog elmulni, mütöttek többször is. Nos igazandiból azóta ha menstruációm közeledik, előre rettegek, erőa szívdobogásom van, és gyakran rémálmaim is az átélt eseményekkel.
Egy ideig azt gondoltam, hogy ez rendeződik magátol de ugy látszik nem.
Mivel talaltam egy tökéletes társat aki mindenben segit, hozzámentem és szeretnénk kisbabát, én meg előtte leküzdeni ezt.
Hiszen ha kislányunk lesz nem mutathatom neki ez milyen élmény az anyukájának.

A kérdésem mit tanácsol milyen szakemberhez forduljak (pszichológua, pszichiáter, pszichoterapeuta) és milyen kezelésre lesz szükség?

Üdvözlettel:
Bettina
Kedves Bettina!
Pszichoterapeutát javaslok felkeresni. Többféle pszichoterápiás módszer lehet a segítségére. Arra érdemes számítani, hogy a terápia hónapokat fog igénybe venni Öntől.
üdvözlettel:
2019-01-13 07:39:29
Egyéb
Mar lassan 3 eve szenvedek tuleveses zavarokban. Testalkatom normalis, de nem tudom magam elfogadni es mindig dietazni probalok. Egyre jobban erzem hogy kihat a tanulasomra, kapcsolataimra. Szeretnek meggyogyulni de eddig meg nem sikerult, ezert mostmar gondolkozom hogy orvosi segitsegre lesz szuksegem. Erre hol van lehetoseg?
Koszonettel!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Az evészavarok bizonyos formái (obesitas, bulimia) a SOTE Szakambulanciája profiljába tartozik. Szakorvosi beutalóval lehet jelentkezni hozzájuk első időpontra, a vizsgálat és a terápia tb alapon történik. A googlebe beírva megtalálja a szakambulancia honlapját.

Üdvözlettel:
2019-01-11 22:44:13
Evészavarok
Fél éve szakítottam a barátommal 3 év után. Szakítás után még egy hónapig együtt éltünk. Én akkor sajnos belebonyolodtam egy új kapcsolatba. Emiatt költözött el az első fiú. Én az új kapcsolatnak két hónap után véget vetettem. Rájöttem, hogy az első fiút szeretem és vissza akartam őt hódítani. Sokat veszekedtünk, mielőtt elköltözött, csúnya dolgokat vágtam a fejéhez. Új éreztem nem törődik velem, nem vagyok neki elég jó. Később jöttem rá, hogy ebben közrejátszott a zárkózottsága. Nagyon megbántottam azzal, hogy új fiúm lett. Miatta szakítottam vele az újjal, szerettem volna újrakezdeni. Ezt meg is mondtam neki, de ő azt mondta, hogy nem menne neki újra, de nem is akar elveszíteni. Az elköltözése óta többször is találkoztunk. Nagyon szomorú volt, és megbántott, próbáltam neki bizonygatni hogy nagyon hiányzik és még őt szeretem. Ezekre nem reagált egyszer sem. Később is sok hasonló üzenetet írtam neki. Amikor legutóbb találkoztunk, haza kísért és megkérdeztem tőle, hogy szerinte hova vezet ez, hogy beszélünk és találkozunk. Azt mondta nem tudja, de várjunk. De hogy még mindig ugyanazt érzi. Szerintem itt arra gondolhatott, hogy nem akar elveszíteni de újra kezedeni nem akarja. Azóta is több érzelgős levelet írtam neki, de nem olyan gyakran. Leginkább kedves próbáltam vele lenni, és érdeklődő. De úgy érzem teljesen ellöktem magamtól. Azt olvastam valahol az interneten, hogy ilyenkor célszerű teret adni neki, nem keresni egy darabig. Tegnap beszéltem vele utoljára. Azt érzem, hogy már teljesen reménytelen minden.
Valamiért nem tudom elengedni. Pedig el akarom őt engedni, nálam sokkal jobbat érdemel.
Hogyan engedjem el?
Kedves Kérdező!
Kérdésére önismereti terápiában lehet választ keresni.
üdvözlettel:
2019-01-11 11:57:40
Párkapcsolati problémák
Üdvözlöm!

Fél éve voltunk együtt a párommal. December 25-én össze vesztünk, akkor kitalálta a barátom, hogy nem tudja, hogy szeret és úgy érzi egyedül kell lennie. Azóta folyamatosan beszélgetünk, kétszer volt nálam fél órát. Időt adtam neki, hogy eldöntse, hogy velem akar-e lenni vagy nem. A válasza mindig az volt, hogy "nem tudom". Egyik nap felhívott és először azt mondta, hogy velem akar lenni, de nem tudna a családom szemébe nézni majd 10 perccel később azt mondta, hogy nem akar velem lenni. Mondtam neki, hogy adjunk magunknak egy esélyt, egy hónap próbaidőt, hogy lássuk mi változna. Először belement majd 10 perccel később megint azt mondta, hogy "nem tudja". Mondtam neki, hogy ha szakítunk akkor én nem akarom tartani a kapcsolatot és végleg le szeretném zárni. Ő ezt fájlalta és mondta nekem, hogy ő nem tudná elviselni ha semmit nem tudna rólam. Feldobta azt az ötletet, hogy szakítsunk, de beszélgessünk ugyan úgy minden nap és ki tudja lehet egy idő után rájönne, hogy még is velem akar lenni. Én úgy érzem ha ebbe bele mennék csak magamat áltatnám és reménykednék, hogy újra együtt leszünk. Mondtam neki, hogy én ebbe nem hiszem, hogy bele tudnék menni. Nem tudnám ezt folytatni így. Ez után gondolkozott, hogy mi lenne az arany középút, ami mind a kettőnknek jó lenne. Tudna nekem tanácsot adni?

Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Ön is elbizonytalanodott? Nekem úgy tűnik a leírásából, hogy pontosan tudja, hogy mit szeretne.
üdvözlettel:
2019-01-11 10:01:58
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Drnő.Tavaly márciusában szorongásos pánikbeteg lettem.Sok pánik rohamom volt remegtem,alvásproblémáim lettek.Másra nem is tudtam gondolni csak hogy valami betegségem van.Nagyon magas vérnyomásom volt.Kerestünk pszihiátert kaptam citalopramot,opipramot kb 4-6hét alatt tünetmentessé váltam.Aztán fél év után elkezdtem csökkenteni az adagot gyermeket szerettem volna.Letettem a fogamzásgátlót és a citalopramot lassan lefeleztem oktobertől.Decemberre teljesen vissza estem,sőt talán még jobban.Rengeteget szorongok,van 2 ismerősőm aki skizofrén és ennek a félelmében élek hogy lehet most én is az leszek.Állandóan erről olvastam,minden hangra felfigyeltem nem e hallok valamit amit más nem vagy beszélek olyan dolgokat ami nem témába vagó.Teljesen belekeveredtem ebbe.Rengeteget zúg a fejem.Reggel opiprammal kezdek negyeddel aztán ha felcsap napközben a szorongás ismet beveszek negyedet.Sokszor annyira szorongok hogy nagyon erős panikrohamom van es már szinte hangokat hallom roham alatt.Ez még jobbam megfélelmít és kezdődik előről.Pszihiáterem szerint reggel este szedjek fel szem opipramot de annyi teljesen kiüt,nem tudok gondolkozni,koncentrálni.Most 3 hete szedem ismét a citalopramot 1szemet este de nem sok változás van.Félek a gyógyszer cserétől is mert tudom eleinte van valamennyi visszaesés.De mar szóba jött.Ez az egész megkeseríti a mindennapjaimat,sokszor félek egyedül.Mikor vissza estem rengeteg kényszer gondolataim voltak most már ez jobb ha van kényszergondolatom mindig azok amiket olvastam a skizofrenia tüneteinel pl azt hiszem követnek ilyesmi.De ezeket le tudom állítani tudom hogy ez nem valós.Maga szerint meddig erdemes várni a gyógyszer cserével?Minden nap csak kín így gondolat elterelés,nyugtató.Szeretnék újra laza és boldog lenni mint előtte.Köszönettel.
Kedves Kérdező!
Egy betegség kialakulásától való félelem nem tud betegséget kialakítani, azaz nem lehet úgy valaki skizofrén, hogy attól fél, az lesz. A szorongásának gyógyszeres kezelésében csak pszichiáter nyilatkozhat, aki pontosan ismeri az ön panaszait. Pszichoterápiát mindenképp javaslok a gyógyszeres kezelés mellé. Klinikai szakpszichológust vagy pszichoterapeutát keressen e célból. A gyógyszerekkel kapcsolatban az nagyon fontos, hogy ne egyénileg szabályozza az adagot, mert ha valaki nem az orvosi előírásnak megfelelően szed gyógyszert, vagy nem megfelelő tempóban hagyja el, az állapotrosszabbodást idézhet elő. Fontos, hogy ebben kövesse orvosa javaslatait és megbeszélje vele minden ezzel kapcsolatos kérdését, dilemmáit, félelmeit.
üdvözlettel:
2019-01-11 15:01:49
Félelmek, szorongások
Szüleim nem hisznek nekem. Tudom,hogy az egyik rokonom pszichiátritai beteg és,hogy mi lehet a baja azt gondolom. bipoláris 99,9% Ha elmondom EZT is hülye vagyok mert ők nem tudják és biztos nem igaz. Ha fontos lenne számukra a jólétem nem rákérdeznének? Meg se hallgatnak . Volt,hogy egy napló ami az enyém átkerült nem általam egy másik szobába és egy dokumentum is . Szerintem a rokonom miatt vitték át.10000%. De tagadnak mindent. Mit csináljak,hogy bebizonyítsam az igazam? Lelkileg megvisel. Az egyik közös ismerősünknek leírtam de nem válaszolt már,mint,hogy úgy tudom kórházban van és bipoláris. Akinek leírtam a felesége felnőtt pszichiáter. Segítsen mert a végén még megbolondulok a bizonytalanságba és ,hogy hülyének állítanak be a saját szüleim
Kedves Kérdező! Miért fontos önnek a rokona betegsége? És hogy a szülei is egy véleményen legyenek önnel? Pszichológus személyes felkeresésével jobban meg lehetne érteni pontosan mi bántja önt és megoldást találni. Üdvözlettel
2019-01-11 14:04:46
Konfliktus a családban
2,5 hete küzdök nagyon komoly alvászavarral.egyre kevesebbet tudok aludni kezdetben 5 órátazt is csak hajnalban, reggel legutóbb még 1 órát sem. Kezdetben nem éreztem faradtsagot meg, hogy kevés lenne de később a szememen ereztem es dörzsöltem is. Nem tudom elvegezni a napi feladataim vagy csak nagyon nagy nehézség aran. Szedek nem régóta ismet b vitamint és magneziumot is. Nappal nem alszok igaz nem is szoktam annyira fáradtnak erezni magam, h. Tudjak alud ni. Mit csináljak, hogy ismét tudjak aludni? Semmi étvágyam,hangulatom sincs . Kezdetekkor is ez több,mint 3-4 nap jelen volt a 7ből 1 héten. Most meg állandósult. Fogytam is egy keveset
Kedves Kérdező! Pszichiáter felkeresését javaslom. Ingyenesen pszichiátriai szakrendelőben talál vagy magánrendelésen. Az alvászavar többféle probléma tünete lehet. Üdvözlettel
2019-01-11 14:10:33
Alvászavarok
Tisztelt Hölgyem!
A barátnőmmel jó párkapcsolatban élünk együtt, szeretjük egymást.
Néha (változó,hetente,havonta 1x) előfordul, hogy máshogy viselkedik, mint egy átlagos napon. Ilyenkor ugy viselkedik mintha alkoholos állapotban lenne, egyensulyzavarai vannak, nem artikulal annyira, es sok esetben negativ atittudoket mutat, es sertodekennye valik, pedig nem fogyasztott alkoholt. Altalaban akkor veszem ezt eszre, amikor kimerul, az energiaszintje alacsony(pl sokat dolgozik aznap es keveset eszik) vagy amikor valamilyen lelki zavar eri (pl megbantja valaki, csalodok valakiben stb). Az elmulast rosszul kezeli, ha massal tortenik valami negativ ( pl tavoli ismeros rokonanak halal) ugy eli meg mint ha a sajat fajdalma lenne, ilyenkor szintén igy viselkedik.
Sokszor ilyenkor hanyni is szokott, nyilvan ez is pszichologia. Ezt kovetoen ha lenyugszik, par masodperc alatt el tud aludni.
Mikor ilyen allapotban van, nem erzi sajat magan hogy mashogy viselkedik, masnap gyakran csak emlekfoszlanyai vannak errol az idoszakrol.
Kizarolag delutan,este fordult ilyen eset elo.
A kerdesem hogy talalkoztak-e ilyen esettel,illetve hogy tudok segiteni ezen?
Koszonom
Kedves Kérdező!

Levele alapján felmerül bennem, hogy a barátnőjének valamilyen lelki betegsége lehet, ami az időnként jelentkező, zavaros viselkedését magyarázza. Érdemes lenne rábeszélni őt egy ilyen irányú szakvizsgálatra, mert ez a megfelelő kezelésre is iránymutatást tud adni. Nem javasolnám sem azt, hogy Ön próbáljon meg segíteni, sem azt, hogy várjanak, mert a fenti tünetek sajnos súlyosabb problémákba is torkollhatnak. A kezeletlen lelki bajok testi betegségeket, vagy akár öngyilkosságot okozhatnak.

Üdvözlettel:
2019-01-10 22:15:37
Egyéb
Szorongást nem talaltam, tanácsot szeretnek kerni. Sokszor rám tör a szorongás, hideg végtagok, reszketés, félelem, sírás a semmiből. Pár hónapja jelent meg, és nem megy túl van mikor én a reszketett észre se veszem csak aki hozzam er. Azt olvastam ez nem megy át magától, jobb lenne pszichológushoz fordulnom? Egy beszélgetésre?
Kedves Kérdező!
Én is javasolnám a pszichológushoz fordulást, de nem 1 beszélgetésre. Az első beszélgetés felmérő, tájékozódó jellegű, ahol a pszichológus egy első benyomást alakít ki önről és a problémáról. A szorongás csökkentésében egyéni pszichoterápia tud segíteni, ahol az ún. rövid terápia 20 alkalom. Autogén tréning csoporton elsajátított relaxációs módszer egy technika a szorongás csökkentésére, az is hasznos lehet. Amennyiben a szorongás hátterében álló okokat szeretné feldolgozni, ahhoz egyéni pszichoterápiát javaslok.
üdvözlettel:
2019-01-09 23:41:23
Stressz
Tisztelt Cím!
A következő problémával kapcsolatban szeretném véleményüket kérni. 30 éves, családos férfi vagyok, az utóbbi időben gyakran alvásproblémával küzdök, ami abban nyilvánul meg, hogy nagyon gyakran álmodok “rosszat”, nyomasztót. Legtöbb esetben a közeli hozzatartozóim szerepelnek ezekben az álmokban, akiket nagyon féltek, sokszor a már meghalt rokonok, ismerősök is megjelennek mellettük. Próbálom mindig elfelejteni, megnyugtatni magam az ébredés után, de ez nem mindig sikerül. Sokszor felkelek éjszaka vagy hajnalban is. A családomat nagyon féltem, sokszor foglalkoztatnak a velük kapcsolatos gondolatok. Akaratlanul is eszembe jutnak azok a rokonok és ismerősök is, akik sajnos már elhunytak. Sokszor félek az álmoktól és a jelentésüktől is. Azért álmodok rosszakat mert valami negatív dolgot jelentenek vagy a napközbeni gondolatok miatt jönnek vissza, illetve keverednek ezek az álomban? Kérem tisztelt segítségüket, véleményüket!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Több oka is lehet annak, hogy ennyire nyomasztó álmok gyötrik. Egy részletes első interjú után lehetne az okokat feltárni. Vajon elhunyt szeretteit mennyire sikerült elengednie s meggyászolnia? Mennyire érzi komfortosan magát a családfői szerepben? Érdemes még azt is feltérképezni, hogy mennyire él stresszes életet, hiszen ez is hozzájárulhat a szorongáshoz, s az alvászavarok kialakulásához.

Szakembert tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál, illetve magán úton is kereshet, ebben mi is a rendelkezésére állhatunk. Honlapunkon tájékozódhat szakembereinkről az alábbi oldalon:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:
2019-01-09 15:52:02
Alvászavarok
Azzal szeretném kezdeni,hogy egy koromhoz képest régimódi nő vagyok.15 éve vagyunk házasok a férjemmel.Van egy 13 éves lányunk és egy 3 éves fiunk.A férjem 10 éve elveszítette a nővérét.2016 ban az édesanyja is meghalt.2017ben volt egy gyomor műtéte.Kb. egy hónapja elkezdett nagyon bezárkózni.Nem szólt a gyerekekhez,feküdt egész nap ,félt elmenni a boltba stb.Megkeresett egy pszichiátert ,aki azt írt neki gyógyszereket.Nyugtatót és kedély javítót.Azt mondták neki hogy egy hét után érezni fogja hogy jobban van.Eltelt egy hét és sokkal rosszabbul van.Szédül,gyenge,meg rossz ránézni.Én nem igazán hiszek ezekben a gyógyszerekben,sőt a betegség maga is nagyon fura.Nincs senki akinek elmondhatnám,mert szégyelem.A kislányom folyamatosan azt álmodja,hogy az apja köpenyben szaladgál és megbolondul.Lassan egy hónapja csak sírunk.Vagy én vagy a kislányom.Sajnos a kicsihez se nincs türelmem.Állandóan kiabálok vele.Úgy érzem,hogy cserben hagyja a családját.Legszivesebben elmenekülnék mert úgy érzem,hogy ha fontos lenne neki a családja akkor ez nem történt volna meg.Ha valós ez a betegség és gyógyszert is szed már egy hete,meddig tart ennek a betegségnek a gyógyulása?Mikor leszünk megint boldog család?Vagy leszünk egyáltalán?Köszönöm a válaszát előre is.
Kedves Kérdező!

Megértem az aggodalmát, szerintem mindenképp érdemes visszamennie a férjének a pszichiáteréhez és elmondania, hogy rosszabbul van. A gyógyszeres kezelés mellett pedig nagyon fontos a pszichoterápiás segítség. A tabletták önmagukban ugyanis nem segítenek feldolgozni a gyászt, legfeljebb elnyomni a tüneteket és visszatérni valamilyen minimális szinten az életbe. Vannak azonban esetek, amikor ez is elengedhetetlen része a kezelésnek, ezt pszichiáter szakorvos tudja eldönteni.

A levele alapján az a benyomásom, hogy mivel Ön is nagyon szenved, Önnek is érdemes volna lelki támogatást igénybe vennie. Önmaguk és a gyermekük miatt is fontos, hogy mielőbb rendeződjön a helyzet és mind Ön, mind pedig a férje lelkileg ismét kiegyensúlyozottak legyenek. A gyermek számára, nyugodt, megbízható hátteret tudjanak biztosítani.

Amennyiben igénylik, pszichológusaink négyszemközti keretek között is szívesen állnak a rendelkezésükre.

Üdvözlettel:
2019-01-08 23:08:59
Félelmek, szorongások
Üdvözlöm !
43 éves férfi vagyok és van egy problémám amit eddig csak egyszer egy kapcsolatomban tapasztaltam és a jelenlegiben ez pedig a korai magömlés. Kértem Andrológus segítségét is már de az általa javasolt Antidepresszáns nem igazán vált be a hatása inkább zavartságot, koncentrációs zavarokat okozott (sokat vezettem) és a vezetésben is bezavart így abba is hagytam. A jelenlegi partneremmel nagyon jó a sex kifejezettem jó szinte napi szintem együtt is vagyunk ami eleinte jól is működött de csak gumival, de mivel szerettük volna a gumi nélkül is élvezni persze a veszélytelen időszakokban, neki már van 2 gyermeke nekem még nincs sajnos de közöset egyenlőre nem szeretnénk. Visszatérve nagyon szeretnénk élvezni gumi nélkül is egymást de egyszerűen képtelen vagyok megfékezni a magömlésemet van hogy már pár aktus után 10-20 mp alatt bekövetkezik az ejakuláció. és ez frusztrál mert a párom állítása szerint igen is lehet kontrollálni de eddig nem igazán sikerült....és ez miatt igen el vagyok keseredve . Nem tudom számít e de gyerekkoromban fityma szűkület miatt operáltak hallani erről esetleg hogy e miatt a fityma kevésbé úgymond védett sokkal jobban ki van téve az idegződéseknek és ezáltal érzékenyebb is. Próbáltam az elszorításos a különböző internetes tablettákat is de nem igen javul a helyzet. Érdekes mert a korábbi partneremnél meg pont az ellenkezője történt ott meg alig vagy szinte alig tudtam ,,elmenni,, és óvszer nélkül szeretkeztünk . a merevedéssel nincs probléma legalábbis a kezdeti fázisig kő kemény de sokszor alább is hagy vagy a másik, hogy nagyon hamar ejakulálok. mostanában már a gumiban is.
Egy elkeseredett Férfi
Kedves Kérdező!

Levele alapján érthető az elkeseredettsége. Én azt gondolom, hogy érdemes hatékonyan foglalkozni a problémával. Nem teljesen értem, hogy andrológus szakorvos miért írt fel Önnek hangulatjavító gyógyszert, ezt pszichiáter rendelheti megfelelő indikáció mellett. A magömlés lelki okait azonban valószínűleg ez nem rendezi önmagában. A tünet mögött meghúzódó lelki tényezőket szexuálpszichológus, vagy párterápia segíthet feltárni és kezelni.

Üdvözlettel:
2019-01-08 21:47:16
Szexuális zavarok
A pszichológia (mint tudomány? ), hogy segít a tanult tehetetlenségen?
A pszichológusokban akiknél jártam valamiért ez nem merült fel.

Gúzsba köti az egész életem.

Mi okozza,mitől alakul ki?

A szakma milyen megoldás kínál rá? Csak van valami.

Kimászott már belőle valaki?

A hozzáállásom,hogy minek dolgozzak meg a kudarcért.

Nincs is semmi az életemben,mert meg sem próbálom.

Ha sikerülne az is kudarc lenne, mert eddig miért nem tettem akkor meg. Csak jobban utálnám magam(így sem kicsi az önutálat).Hogy számolnék el az elvesztegetett évekkel, a sok élménnyel amiből kimaradtam.

Szóval már a sikertől is félek.

Mit lehet tenni ilyenkor a szakmabeliek nem segítenek?
Kedves Kérdező!

A tanult tehetetlenség kezelése igen komplex, a legtöbb esetben nem, vagy csak túl későn derül ki, hogy ez akadályozza a gyógyulást. Ahogy írja is a levelében. Sajnos vannak rossz (képzetlen, vagy önmagukon nem dolgozó) pszichológusok, de ez nem jelenti azt, hogy nincs pszichológiai segítség a problémájára. Azt azonban tudnia kell, hogy nem egy-két alkalomtól, hanem egy akár több éves terápiától várhat hatékony, tarts javulást. Először ugyanis meg kell dolgozni a kudarctól, és a gyógyulástól való félelmét egyaránt.

Üdvözlettel:
2019-01-08 16:37:03
Önbizalomhiány
Üdvözlöm!
Nem tudom miért lettem ilyen

Mindent, de mindent elrontottam. 33 éves nő vagyok. Volt egy 5 éves kapcsolatom, ami szépen lassan átalakult barátsággá. Együtt éltünk ugyan, de ez volt a legtöbb amit haladt előre a kapcsolatunk az évek alatt. a végére tényleg csak voltunk egymás mellett. Ez3rt felregisztráltam tavaly ősszel egy netes társkeresőre, ahol is pár óra után rámírt egy srác. Nagyon rövid idő alatt szerelmes lettem, össze is jöttünk. De sose tudtam igazán elhinni hogy viszonozhatja a szerelmet, bármit is tett. Pedig próbálkozott a maga módján, de nekem sosem volt elég. Nem tudom miért egyszerűen bekattantam és folyton úgy éreztem hogy tutira megcsal. Pedig kaptam kulcsot a lakásához, bemutatott a barátainak a családjának, azt hiszem igyekezett, de mindig találtam valami "jelet" amiből azt gondoltam hogy nem őszinte velem és megcsal. Nem tudok rájönni miért viselkedtem így, mert megbeszéltük többször is, de sosem tudtam hinni abban hogy jó lehetek neki. Most őszig tűrte a hülyeségeimet majd szakított. Azután is beszélgettünk minden nap, de nekem ez sem volt el3g és hisztiztem tovább. Így teljesen megutáltattam magam vele, már van is új barátnője. 2 hónap elég volt ahhoz hogy találjon valakit. :(. Nem tudom miért voltam ilyen. Amikor nagyon nagyon szeret(t)em és ő az első, aki mellett úgy éreztem hogy lennék feleség és anya is. És mégis ostoba hisztis önző elviselhetetlen picsává váltam mellette. Miért? Miért kellett elrontanom? Lassan 3 hónap telt el a szakítás óta és romokban vagyok. Utálom magam, mindenkit elüldözök, aki felvidítani szeretne, mindenen morgok, nem találom a helyem nélküle, annyira nagyon hiányzik. Alig alszom, gyomorideggel kelek, ő az első és az utolsó gondolatom is minden nap, ha sikerül aludnom vele álmodok, nincs olyan nap hogy ne sírnék, és persze a munkahelyi teljesítmény emre is kihat mindez... belebetegedtem? És nem találom a kiutat. Úgy érzem hogy rossz ember vagyok, aki nem is érdemli meg a szeretetet, mert csak elszúrom azt, ami fontos lenne. Egyre inkább hasonlítok anyámra, aki dettó ezt művelte régen, és nem akarok a sorsára jutni. Ő most totál magányosan él, mindenkit elutált maga mellől. Mit tehetnék hogy ez ne legyen velem is így? Nem tudom hogy békíthetném meg a srácot, hogy zárhatnám le a kapcsolatot magamban ( ő volt minden álmom), hogy tovább tudjak lépni, bár legszívesebben valami olyan útra lépnék ami hozzá vezet végül( ez vajon lehetséges még?) hogy szüntethetném meg a magamról hozott rossz véleményt? Semmiben nem találok örömöt. Amit régen szerettem, ma érdektelen. Hogy találjak vissza magamhoz? Elnyomhatom, vagy megszüntethetem azt az állatot, aki ezek szerint bennem lakik? Vagy előjöhet egy új akpcsolatban? Nem is hiszem igazán hogy merek ezek után ismerkedni, nem szeretnék senkit kitenni ezeknek a bolondságaimnak.

Nagyon köszönöm, hogy elolvasta a nyavajgásomat és hálás leszek a válszáért.
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne klinikai szakpszichológushoz vagy pszichoterapeutához fordulnia, hogy a jelenleg nem értett motivációi, amik a viselkedése hátterében állnak, kiderüljenek, azaz, hogy miért viselkedett úgy, ahogy, hogy megértse mi zajlik önben. Munkacsoportunk tagjai közül is választhat,vagy lakhelyén érdemes személyesen felkeresnie pszichológust. Fontos lenne, hogy ne kerüljön nagyobb krízishelyzetbe. Amit leír, nem tekinthető "nyavalygásnak", ahogy Ön fogalmaz, én inkább kiábrándultságnak, kétségbeesésnek érzékelem a szavait.
üdvözlettel:
2019-01-07 20:35:45
Párkapcsolati problémák
5 évet voltam a barátnőmmel, az 5 év alatt 4-szer szakítottunk és jöttünk újra össze, miattam, mert én úgy nőttem fel, hogy az ember ha szeret valakit és elengedi attól még visszakaphatja, ez nőtt belém. Majd a munkaközösségemben is ezt tapasztaltam, hogy ezzel a részével az életnek lehet játszani. Az utolso szakításnál Jött egy fordulópont az életembe, amikor a szakításnál neki jött valaki az életébe. 2 Hónapot volt vele utána megint kezdtünk békülni ugyanis hiányzott neki a törődésem, a személyem, a társalgásunk, a kapcsolatunk. Úgy érezte szeretne velem lenni, aztan jött belé egy félelem, hogy újra csak az fog történni. Megemlíteném megváltoztam, ő is megmondta, hogy latja hogy megváltoztam és minden rendben lenne. Volt a félelem, majd felállított feltételeket, (ha kialakul újból a vonzalom, az érdeklődés egymás iránt, stb.) Akk kibékülünk. Mindez kialakult mégse békült ki. Én annyira szeretem, ha nem lehetek vele mivel közös fakultatív programjaink vannak ami a karrierem része, muszáj felhagyjak vele és feladjam a karrierem. Ezt a tudtára adtam. Zsarolásnak vette pedig nem az. Ez 1 tény, nekem csak így menne a továbblépés. De akárhányszor feljön a véglegesen szakítunk téma soha nem képes rá, soha nem képes elengedni, nem törődni velem, és bántja ha én nem törődöm vele. Emellett mindig mondja, hogy lehet megbánja és akkor visszajön (de akkor nem értem ha már benne van ez a félelem miért akarja megélni?) Megmondta ha kibékülnénk lehetne jó, és hogy nem érezné magát rosszul. Megmondta hogy szeret. Sokszor alakul ki nemi kapcsolat is köztünk. És azt is megmondta hogy velem teljesen más és jobb volt mint azzal a fiúval akivel összejött azelőtt. Ha nincs köztünk nemi kapcsolat is beszélgetünk tehát nem csak az tart minket össze. Nap mint nap beszélgetünk és a nagy vitáink is nem elnyomással és elfolytással zárulnak hanem megbeszéljük és megoldjuk. A múlt sérelmeit feldolgozta már megmondta, és látja, hogy most tényleg ùgy menne minden mint ahogy eddig várta. Valamiért mégis gondolkozik a békülésen. Mindig arra várt, hogy végre így lássam az életünk ahogy most, most pedig egyedül akar lenni. De ha meg arról van szó, hogy lezárjuk akkor azt mondja hogy nem akarja hogy elveszítsen vagy megszűnjön köztünk a kapcsolat. Szüksége van rám.
A kérdésem, hogy ugye van közös jövőnk, csak bemeséli magának, hogy nincs szüksége rá most, mert fél. De ha legyőzné a félelmét működne? És azért mondja, hogy nem akar elveszíteni mert amikor úgy érzi elveszítene akkor egyből a félelmét félreteszi és vigyáz hogy ne történjen meg. Válaszát köszönöm.
Kedves Kérdező!
Nem lehet így sajnos megállapítani, hogy mi játszódik le a barátnőjében, de a bizonytalanság jól érzékelhető. Kérdés inkább az, hogy ön mit szeretne, tolerálja e ezt a bizonytalanságot, ha igen, meddig, és Önnek mi jelentené a továbblépést, abban mi akadályozza. Ha mindketten a kapcsolat megtartása mellett döntenek, érdemes párterapeutához fordulni, hogy a dilemmák jobban megérthetőek legyenek.
üdvözlettel:
2019-01-07 02:15:39
Párkapcsolati problémák
34 évig jónak mondható házasságban éltem. Most a feleségem, 56 évesen szexpartner kereső oldalakon van, ráadásul a gyerekeinél fiatalabb férfiakkal szexchetel. Folyamatosan hazudik, cinikus lett, mindenkit átver, még a gyerekeit, családját is. A szüleinek pedid ellentétesen adja elő az egész történetet. Vissza akarom kapni, de hogyan!?
Kedves Kérdező!
Ha nem sikerülne őszintén megbeszélnie ezt a feleségével, akkor párterapeutához érdemes fordulni.
üdvözlettel:
2019-01-08 06:34:15
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Cím!

Párom november végén elutazott az új barátaival, hazajött és 6 év után közölte velem, hogy vége, nem szeret, nem akar velem lenni. Sokkolt az egész. Persze, voltak viták a kapcsolatunkban, mely problémákat vele megoldani nem, csak a szőnyeg alá lehetett söpörni. Amikor kidobott, elmondta azt is, hogy nem oldottuk meg a problémákat, de neki nem kell senki, egyedül szeretne lenni....Iszonyat, amint keresztülmentem. December közepén elmentem hozzá a maradék cuccaimért....sajnos az alpári kifejezés, nem elég a viselkedésére....elküldött a fenébe....és nekiállt zokogni....nem tudtam hova tenni, miért zokog előttem a férfi, akiért bármit megadnék....azt mondta, hogy azért, mert nem akar látni engem. Eljöttem, azóta a létező összes felületen letiltott, sem karácsonykor, sem szilveszterkor nem jutottam eszébe....és kiderült, hogy szoros kapcsolatot ápol azzal a kislánnyal, akit 6 évvel ezelőtt miattam otthagyott. Lehet, hogy én csak egy "kis", 6 évnyi kitérő voltam az életében, és visszatalált a szerelemhez? Mindenesetre számomra felfoghatatlan, hogy az a férfi, aki mellett évekig együtt ébredtünk fel, már el is felejtett.....Mit tehetnék?
Kedves Kérdező!
Pszichológus segíthet a szakítás feldolgozásában. Ha ezt esetleg nem igényli, ebben a témában számos önsegítő könyvet talál.
üdvözlettel:
2019-01-08 09:20:53
Párkapcsolati problémák
Üdvözlöm! Egy tanácstalanság miatt szorulok az ön segítségére. A szüleim viszonya 5 éves koromban igencsak megromlott. Apám sokszor csalta meg anyámat majd 2010-ben hivatalosan is elváltak. Azóta édesanyám újra megházasodott és a nevelőapukánk sajátjaként nevel minket. Viszont édesapámmal a kapcsolatunk soha nem volt jónak mondható az utóbbi egy-két évben pedig alig beszéltem vele de ennek is meg volt az oka... Amiben pedig nem tudok dönteni, hogy mit tegyek. Tudom a harag sem rövid sem pedig hosszú távon nem jó. A gyűlölet a düh amit érzek iránta szintén nem vezet jóra. Édesanyám miatt hajlandó lennék kibekülni vele, ha édesapám bocsánatot kérne és nem engem okolna mint eddig. Édesapám volt hogy elég durva üzeneteket írt anyukámnak címezve amiért anyukám a stressz miatt kórházba is került egy időre. Nem tudom mi tevő legyek.

Köszönettel: Vikker Erik
Kedves Erik!
Érdemes lenne megbeszélnie anyukájával, hogy kérjenek időpontot a családsegítő szolgálatnál családterápiára, ami ott ingyenes.
Nagyon becsülendő, hogy Ön próbálja rendezni a helyzetet, de ehhez segítség kell.
üdvözlettel:
2019-01-07 23:07:31
Konfliktus a családban
Munkatársak hibáinak elviselési problémái.
Kedves Levélíró,

Kérem, hogy fejtse ki bővebben problémáját.

Üdvözlettel:
2019-01-07 18:55:37
Munkahelyi, iskolai problémák
Jó döntés volt, hogy nem lettem szerető?
Megismerkedtem interneten egy férjes, gyerekes anyával és késöbb felvetette hogy lennék e a szeretője?
Sokat beszéltünk az interneten, találkoztunk is volna de mindig közbe jött valami és gyáva is voltam elmenni, alapból szűz vagyok még. A házába mentem volna este miközben a 3 éves kislánya alszik és a férje dolgozik.
Eléggé beleszerelmesedtem és ez szerinte baj, mert egy ilyen kapcsolatban nem lehet igazi szerelem és vissza kell fogni az érzelmeket.
Amugy folyton küldözgette magáról a képeket és mondta hogy nagyon kíván már. Sokat izgattuk egymást online.
Volt egy internetes csoportja ahol folyton irkált idegen pasikkal és ez engem zavarz és folyton veszekedtünk ezen.
És szerinte ez baj hogy nem birom ha minden jöt ment neki udvarol. De közben ő viszonozza is nekik mintha csábítaná őket, szerinte az csak játék.
Amugy olyan videókat csinált hogy leönti magát vízzel pólóban és tojásokat tör szét a fején és ezt 1000 fős csoportba kirakta. Írásban is sokat káromkodott stb. Olyan furcsa volt, mint valami személyiségzavaros. Ilyeneket irkált hogy a nemi szerve beszippant mindenkit, poénból de akkor is megalázza magát. Amikor megemlitettem hogy nem tetszik a magatartása megsértődött.
A végén úgy döntöttünk hogy vége, mert szerinte túl tolom a szeretői szerepet és ez így nem fog menni ha folyton féltékeny vagyok és elvárásaim vannak és folyton megbántom. Szerintem meg ribanckodik. És olyan mintha semmibe venne.
Szerinte mindig csak hibáztattam. A végén nem bírtam és kiosztottam elmondtam mit gondolok róla. Ő meg nekem akart jót azzal hogyy dobott, hogy legyen esélyem normális kapcsolatra. És a sok vita miatt. Pedig még nem is taliztunk. A frusztráció.
Egy aranyos kis kedves, szeretnivaló nőnek tűnt, virágokkal pózokt, kis csinos közbe meg ahogy néha viselkedett. Selfiket magáról hogy megbsz mindenkit.
Valamiért néha konkrétan kivaltotta belőlem az agressziót még online felületen is.
Azt tudom hogy nehéz gyerek kora volt az apja és később a férje is verte. Kivették a méhét, majdnem meghalt, többet nem lehet gyereke. Folyton kihasználták, megcsalták.
De valamiért mégis gyávának érzem magam, mert jó lett volna vele, 1 kaland is, csak valami miatt nem mentem el a megbeszélt talira az otthonába. Félelem vagy nemtudom. Ez is olyan tutyi mutyiságra vall, nem voltam erős és férfi. Aki elmegy a férjes anya házához és szeretkezik vele, esetleg elcsábítom. Pedig fantáziában megvolt.
Szeretőnek lenni nem magányos dolog? Sose lehet az enyém teljesen az illető és nem vállalhat fel. Ennyi erővel prostituálthoz is mehetnék.
Csak itt vagyok 22-23 évesen és semmi kapcsolat. Jó lenne már akármi. Fiatalabb koromban flörtöltem lányokkal, el voltam velük de kapcsolat nem lett, szex se, csók az volt. Én meg a tökéleteset kerestem és elutasitottam sok lányt, mert nem voltak elég jók.
Főleg hogy nem is dolgozok mert szakmám sincs jelenleg, de lesz csak emiatt is kisebbrendűnek érzem magam és nem érzem magam férfinak.
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, hiszen nagyon megszerette ezt a nőt. Ő talán másként gondolkodik a szexualitásról, szerelemről: ami Önnek magaláztatás, az neki természetes dolog. Az, hogy nem is találkoztak élőben azért nem szerencsés, mert így sokkal nagyobb a hatása Önre az első benyomásnak, ami gyakran csalóka. Az, hogy valaki eleinte kedves, nem jelenti azt, hogy az agressziót is jól tudja kezelni, vagy hogy tisztelettel bánik a társával egy párkapcsolatban. Ráadásul Ő kijelentette, hogy csak szeretői viszonyt szeretne. Szerintem Ön nem lesz tutyimutyi attól, hogy nem megy bele egy ilyen játszmába, sőt. Ha Ön tiszteletteljes párkapcsolatra vágyik, csak becsapta volna magát egy légyottal. Tökéletes párkapcsolat szerintem sem létezik, de olyan igen, amiben a felek kölcsönösen boldoggá teszik egymást.

Üdvözlettel:
2019-01-05 17:25:46
Párkapcsolati problémák
Jó estet!olyan kérdéssel fordulok önhöz ,hogy elhagyott a parom ,nehezen viselem,de ma talalkoztunk . Meg elhozta a maradék holmimat. Már idegesen érkezett ,én le akartam vele ulni normálisan megbeszélni a dolgokat de csúnyán es hangosan beszélt velem,a lelkemnek nem tett jót.folyamatosan magas hangerővel beszélt es úgy menekült mint a patkányok a süllyedő hajóról. Mikor megkerdeztem szeret e meg ,azt felelte teljes hideg tekintettel ,hogy csak szeretett. 6 nappal ezelott meg a legmelyebben szeretett a világon,meg sort is utánam. 2 kérdésem lenne: ön szerint mi volt ez a reakciója?(ez az ideges hangos) Tényleg elfelejtett 6 nap alatt,vagy csak magát akarta erősíteni?
Kedves Kérdező!

Megértem, hogy nagyon rosszul esett Önnek az exe reakciója. Nem gondolom, hogy az ilyen heves érzelmek pár nap alatt megváltoznának, sokkal valószínűbb, hogy ki akart tartani a döntése mellett és ezért nem nézte, hogy Önnek mekkora fájdalmat okoz a viselkedésével.

Üdvözlettel:
2019-01-04 22:01:10
Párkapcsolati problémák

Kíváncsi további érdekességekre?

Iratkozzon fel hírlevelünkre!