Kedves Látogató!

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.  

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 48 órán belül* történik

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Ha négyszemközt szeretne beszélni ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére. Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

 

* kivéve hétvégén és ünnepnapokon

Az onlinepszichológus.net csapata

Gyakran felmerülő kérdések pszichológus válaszol szolgáltatásunkkal kapcsolatban.

Érdekli miben segít az önismeret?


Kijelentem, hogy elfogadom az ÁSZF-et és az Adatvédelmi Szabályzatot.
Kijelentem, hogy elmúltam 18 éves. Kijelentem, hogy 14 és 18 év közötti vagyok, de a törvényes képviselőm hozzájárulásával használom ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelentem, hogy a törvényes képviselőm jár el helyettem.

Csak a *-al jelölt mezők kitöltése kötelező.


Kérjük, hogy a korábbi kérdések és válaszok közötti kereséshez adjon meg egy szempontot, vagy használja az oldal jobb felső sarkában elhelyezett keresőablakot.
Jo napot!
Az en tortenetem eleg egyszeru bar ann fajdalmasabb szamomra. Veget ert az 5 eves parkapcsolatom, amin egyszeruen nem tudom tul tenni magamat, penz szukeben visszakerultem a csaladifeszekbe is.

Tudom hogy mi tette tonkre ezt a parkapcsolatot, a parommal ugyanis mindaketten rettenetesen hasonloak vagyunk jo es sajnos a rossz tulajdonsagainkban is. Makacs, onzo es onfeju emberek vagyunk. Az apro zsortolodos vitak okoztak a parkapcsolat vesztet, o mondta ki, en az a tipus vagyok aki a vegsokig harcol. De bele kellett torodnom es tiszteletben kell tartanom a donteset. Sajnks ugyerzem hogy o volt az igazi, pedig nem o az elso szerelem de meg sem tudom elengedni mindennap ugyanaz idegosszeroppanas nyugtato es majdnem 5kgot fogytam alig par nap alatt. Az ongyilkossag gondolata is megfordult mar a fejemben de mivel legalabb szereto csaladom van veluk nem tennem meg ezt. Megis ugy erzem itt vege, soha nem tudnek senkit ugy szeretni mint ot. Probalom feldolgozni folyamatban van egy jo szakember felkeresese is szemelyes elbeszelgetesre. De ugy erzem teljesen vege az eletemnek, a nyugtatok mellett leamortizalodva ezt nem lehet eletnek nevezni. Kerem segitsenek mivel javulhatna ez az erzes?!
Kedves Kérdező!
Írja, hogy folyamatban van szakember felkeresése. Ő fog tudni segíteni. Egy segítség bőven elegendő, ha több személynél keres terápiás lehetőséget, az csak megzavarja. Akit felkeres, vele érdemes megbeszélnie a nehézségeket. Minden jót kívánok!
2018-11-16 17:39:27
Párkapcsolati problémák
Mostanàban, nem tudom mi van velem, de olyan dolgokat csinàlok, amiknek a következménye börtön, vagy elmegyògyintézet lessz a vége.
Egész kicsi koromban ismertem a pornò oldalakat és az utòbbi 6 évben nem vòlt, olyan nap, hogy ne nézzek pornò jellegű oldalakat. Mondhatni több òrát is veszítettem az életemből. Probàlok le szokni, de nem tudok. Volt példa arra is, hogy egész éjjel nem aludtam mert , hol videochateltem hol a pornò oldalakat bőngésztem. Ès most mára oda jutottam, hogy az utcàn is kapom elő és mutogatom egy-egy lánynak a nemi szervem, és az ablakban is mutogatom. Ez annyira le sokkol engem ez a viselkedés, hogy alkoholhoz kell jussak, hogy nehogy valamit is ártsak magamnak. Nagyon szégyellem magam, de fékem nincs. S a másik dolog az, hogy apám munka helyén dolgozok minden nap, szabadnapok és szabadsàgok nélkűl már 7 éve s ott se tudok jol teljesíteni. Asszem kiégtem
Kedves Kérdező!

Javaslom, hogy kezdjen pszichoterápiás munkába, hogy megértse ezt az Ön számára nehezen elfogadható viselkedést és tudjon változtatni, hiszen rengeteg mindenben korlátozza ez az életét az alkoholhoz illetve a pornóhoz való viszonya. Javasolt továbbá az Anonim Szex- és Szerelemfüggők csoportjának rendszeres látogatása. Erről további információt itt találhat: http://slaa.hu

Üdvözlettel:
2018-11-15 10:19:23
Kiégés
Az lenne a kérdésem,hogy 8 éves unokámat hogyan beszéljük rá, hogy szót fogadjon? Az iskolában is időnként a leckekészítés közben feláll és szaladgál egyet, majd visszaül .Most elsős és mivel nem akar sokáig figyelni SNI-s. Az Q-ja 90. Ha van kedve szót fogad és mindent rendesen megcsinál de ha nem akkor nem.Az iskolába ha a tanító néni melléül akkor rendesen csinálja amit kell,ha nem akkor nem figyel. Szereti ha szórakoztatják. gy viszont azt hiszik,hogy nem tudja megcsinálni amit kell.
Kedves Kérdező!

Azt gondolom, hogy minden életkorban normális, hogy egy gyerek mást akar, mint mi felnőttek. Jó ha ennek hangot tud adni, de végül elfogadja, hogy a tanulás és az egyéb kötelességeink az életünk részei. Levele alapján az volt a benyomásom, hogy ez jól megy, hiszen ha a gyermek megkapja a figyelmet, amire szüksége van, tud teljesíteni.

Üdvözlettel:
2018-11-15 00:50:55
Gyermeknevelési nehézségek
33 éves anyuka vagyok. Előző kapcsolatomból van egy 13 éves fiam. Jelenlegi párommal 3 éve élünk együtt és most kiderült hogy babánk lesz. Ezt a dolgot a nagy fiam nagyon rosszul fogadta. Ki jelentette hogy el költözik bár nem tudja hova mert az apjánál se akar lakni. Próbáltam pozitívumokat felhozni a baba mellett pl hogy többet leszek itthon. Nem kell dolgoznom. Többet főzök majd stb.... De semmire se jutottam. Tanácstalan vagyok. Hiába próbálok vele beszélgetni hogy mi zavarja igazán. Jelenlegi párommal nem rossz akapcsolatuk... Igaz nem is apjaként tekint rá. Szerintem leginkább attól fél hogy neki kevesebb anyagi javak jutnak ezután. Amúgy is nehéz természetű kamasz. Kérem segítsen hogy bánjak vele. Előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!

Megértem, hogy ijesztő lehet az Ön számára a fia reakciója, de ha jobban belegondolunk érthető, hogy őt is felkavarták az elkövetkezendő változások. Érdemes volna megtudni, mitől tart pontosan, mit vár a pici érkezésétől? Szerinte miben fog változni az élete ezzel kapcsolatosan? Jobban beleszól majd a dolgaiba? Kevesebbet lehetnek együtt? Ha amúgy is bonyolultak a családi kapcsolatok, még felkavaróbb egy ilyen hír.

Üdvözlettel:
2018-11-14 14:09:43
Gyermeknevelési nehézségek
Tiszteletem,

A kérdésem egyszerű. 1,5 éve megismertem egy csodás NŐ-t . Nekem volt kapcsolatom mikor ez megtörtént, de annyira jó volt a kémia és a biológia a fent említett csodás teremtéssel, hogy beleszerettem és ő is belém. Természetesen a kapcsolatunk mellett nem voltunk együtt hiszen én a kapcsolatomban életem továbbra is, így ő azt érezte a viszonyunk szeretői. Róla tudni érdemes , hogy egy önzetlen csupaszív nő aki mindent megtett értem az elmúlt másfél évben , mindig számíthattam gyengéd ölelésére ha éppen arra volt szükségem, mindig át tudta adni az érzéseit fantasztikus nő. Én viszont egy döntés képtelen balfasz voltam végig és sosem beszéltem a valós érzelmeimről neki s mindig háttérbe helyeztem őt és a problémáit. Soha nem voltam mellette ha neki lett volna szüksége rá , mert egyszerűen belső harcokat vívtam magammal. Féltem egyrészt attól, hogy ez a szerelem ami van egyszer megszűnik és abba én bele rokkanok. Aztán telt múlt az idő és ő folyamatosan hangoztatta a sérelmeit amiket miattam szenvedett el. Itt megjegyezném, hogy minden sérelme teljesen jogos volt és mindenben igaza volt amit elmondott a másfél év alatt. Aztán egyszer csak közölte, hogy ő nem tud így élni neki nyugalomra szeretettre törődésre és biztonságra van szüksége. És én ezt nem tudom neki megadni mivel nem tud megbízni bennem (szintén jogos részéről, hiszen sosem éreztettem vele , hogy mennyire fontos ) Így úgy döntött , hogy a szíve érzelmeit felül kell írnia az agyával, mert ő ebbe bele betegedik. Én nem akartam elfogadni a döntést, mert pont az ő döntése előtt zártam le magamban a harcot és akartam vele közölni, hogy mindent sajnálok ami történt közöttünk és elmondani mennyire sokat jelent az életemben mennyivel jobb emberré tett engem és mennyivel másképp látok dolgokat mint előtte. Aztán mint minden férfi én is kapálóztam kb 5 napig ez a múlt hét.. aztán rájöttem , hogy teljesen felesleges az egész mivel nem ő tehet erről az egészről hiszen én voltam a hülye döntésképtelen nyomorék ... Nagyon szeretem. Azóta beszéltünk s találkoztunk is párszor. Én elmondtam neki, hogy soha nem fogom tudni elfogadni a döntését és így én azt látom a legjobbnak, hogy ha megszakítunk minden kapcsolatot egymással. Nem tudtam mást mondani mint , hogy sajnálom, hogy másfél évet az életéből elvettem és cserébe nem tudtam neki megadni amit szeretett volna. Elmondtam neki azt is , hogy én sosem fogok tudni rá barátként tekinteni még évek múlva sem, mert ha csak meglátom késztetésem van hozzá érni vagy megcsókolni a méz édes ajkait. Most beteg tegnap vittem neki egy c-vitamin csomagot, hogy hamarabb meggyógyuljon persze most ő azt gondolja hátsó szándékom van felé , mert eddig nem foglalkoztam vele soha így mint most.. Viszont én elmondtam neki, hogy nincsen hátsó szándékom. Lelkiismeret furdalásom van vele szemben , mert ő egy nagyszerű nő és amit tettem az abszolúte bunkóság és önzés volt részemről. Nagyon szeretem és szeretni is fogom amíg élek elmondtam neki mert a szerelem az nem múlik el egyik napról a másikra. És nem az agy irányítja az őszinte szerelmet. De ezt félre rakom magamban és csendben megtartom. Hiánya szétmarja belülről a lelkemet . De el kell engedjem , mert ő megérdemli a boldogságot. A kérdésem egyszerű lenne, ő azt mondja , hogy már nem annyira szeret, de mikor személyesen találkozunk a szeme a szavai az arca nem ezt mondja. Én nem fogok rá akaszkodni inkább csendben eltűnők az életéből. Ez helyes cselekedet? ez neki is jót tesz ugye? Köszönöm a válaszokat.
Kedves Kérdező!
A barátnője másfél évig bírta, ahogy Ön viszonyult hozzá, nyilván más viszonyulást várt és talán vár is, de tudja, hogy azt nem kaphatja meg. Ha jól értem, ön továbbra is eredeti partnere mellett akar maradni. A barátnő más kapcsolatra vágyott. Ön döntött, ha jól értem, hogy eredeti partnere mellett marad. Az, hogy helyes-e egy döntés, nem tudhatjuk sosem. Öné a döntés felelőssége, ebben sajnos senki nem tudja sem megerősíteni, sem cáfolni.
üdvözlettel:
2018-11-15 09:22:55
Párkapcsolati problémák
Kedves doktornő!
A férjemmel 32 éve vagyunk házasok.Konfliktusok voltak régebben is,elég akaratos és ő úgy gondolja hogy mindig neki van igaza.Van négy felnőtt gyermekünk közülük már csak a legnagyobbik van velünk a többieknek már családjuk van. Két unokánk is aminek nagyon örülünk.A problémám az hogy a férjem hobbija úgy érzem felemészt már teljesen .Pár éve vett lovat .Az udvar nem túl nagy ,de megoldotta a kert részébe a tartását.A legnagyobb probléma nem az állat maga, mert én is szeretem az állatokat .Hanem annak a tartása és a látvány .Őt nem érdekli hogy a nagykupac trágya az udvaron áll .már több alternatívát próbáltam mondani neki amivel szebbé tehetnénk a portánkat de folyamatosan csak igérget de nem csinál semmit.Én szeretnék kompromisszumot vele hiszen én is eltűrök sokmindent,és tulajdonképpen ez nem is haszonállatként van . Szerinte én azért vagyok ilyen mert anyám elkényeztetett,meg rendmániás vagyok.Ezen felül még rengeteg dolgot gyüjtöget ,nem szabad semmit sem kidobni mert majd jó lesz valamire, és folyamatos vita van ezekből.Ez már sok hónapja zajlik próbáltam szépen kedvesen is .Már ott tartok hogy elköltözöm mert nincs konfort érzetem idehaza .De legtöbbször beszélni sem tudunk mert folyton a tévét nézi és ha beszélek neki csak tőmondatokkal válaszol.Nem szeretném ha külün mennénk de már így nem bírom, mit tehetnék?
Kedves Kérdező!
Érdemes megbeszélni legalább azt a férjével, hogy ez Önt komolyan zavarja, és azt, hogy fontos Önnek, hogy javuljon a kapcsolatuk. Párterapeutát közösen érdemes felkeresniük.
üdvözlettel:
2018-11-14 22:01:21
Párkapcsolati problémák
Kedves Cintia!
Elnézést kérek, ha kissé hosszú lesz levelem, de szeretném részletesen leírni a problémámat. Volt egy hosszú 5 éves párkapcsolatom, amelynek utolsó két évében már csak együtt éltünk, abszolút nem működött, mégis nehezen tudtam belőle kilépni, ugyanis az akkori barátom nem jól viselte, neki kényelmes volt úgy élni, fenyegetett stb. Nos e párkapcsolat alatt egy közös barátunkkal nagyon jóba lettünk, végül is sokat beszélgettünk, majd miközben még együtt voltunk, nos összejöttünk egy este. De utána azt mondta hogy nem teheti ezt a barátjával és ignorált. Ekkor munka miatt fél évre kiment Amerikába, közben sikerült szakítanom. Nem nagyon komunikált velem ez idő alatt, azt hittem nincs esélyem, így volt egy fiú, aki igazán kedves, szerető és tényleg nagyon szuper srác, vele összejöttünk. Elmondtam neki mindent a másikról, nem akartam hazudni. Mikor hazajött Amerikából, utána két hónapra rá, részegen egy bulin mondta el, hogy szeretne velem lenni és én is akartam, persze. Szakítani akartam a barátommal, el is mondtam neki, de másnap a fiútól ismét ignoráció jött és nem beszélt velem, így közben kibékültünk a barátommal. Nos a fiú úgy döntött, hogy hazaköltözik a szülővárosába, ami kb 100km-re van, így kb mostmár sosem fogunk találkozni. Azt hallottam, hogy van otthon valakije. Az én barátom tényleg nagyon rendes, kedves, megértő, és szeretem, csak ez a másik nemtudom egy beteljesületlen vágy és néha még rá gondolok. Olyan szemétnek érzem magam emiatt, nem akarom megbántani akivel vagyok, meg végül is jól meg vagyunk, tényleg szeretem, csak néha aztán vannak napok, mikor máshol jár az agyam. De hogyan tudnám lezárni a másikat? Már hónapok óta ezzel küzdök. Hiányzik, néha nézem a képeit, és arra gondolok milyen lett volna együtt...én rontottam el, hogy nem vártam rá...megbántottam...mit gondol, mit tegyek? 30 éves vagyok és félek attól is, hogy emiatt az egész miatt elveszítem azt, akivel boldogan le tudnám élni az életem ....
Kedves Kérdező!
Érdemes átgondolni milyen tulajdonságokat tulajdonít a "be nem teljesült" kapcsolatnak, milyen fantáziái vannak erről, amit úgy vél, hogy megkaphatott volna, hogy ezek valós vagy vágyott dolgok-e, hogy voltak-e olyan kapcsolatai (nemcsak párkapcsolat), melyekben az érvényesült, hogy hol közel engedte önt az illető, hol eltávolodott és esetleg hasonlóan vágyakozott-e utána. És még sok-sok szempont is felmerülhet, ha úgy érzi szeretne ezzel foglalkozni önismereti terápiában, sok-sok kérdés, szempont megválaszolásra kerülhet, ha érez indíttatást ezen pszichológussal dolgozni.
üdvözlettel:
2018-11-14 15:54:10
Párkapcsolati problémák
Édesanyam meghalt májusban temettük. Halála elött en ápoltam megprobáltam mindent de nem sikerült. A temetés ota a rokonok eltávolodtak tőlem. Senkim sincs egyedül vagyok, csak két barátnőm akikkel tudok beszéllni. Meg nagyon faj minden, a szép dolgokra nem tudok visszaemlékezni csak azokra mikor megtudtuk hogy beteg es az ápolásra. Jön a Karacsony félek tőle ez lesz az elsö. Tudom hogy a gyaszfolyamat nehéz es én probálom feldolgozni. Magányos vagyok. Mikor lesz egy kicsit könyebb? Köszönettel várom a válaszat.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Sajnálom, hogy az édesanyját elvesztette, érthető, hogy a hiánya űrt hagyott Önben. Úgy gondolom, hogy egy hosszabb folyamat lesz, mire könnyebb lesz Önnek, hiszen a betegápolás is közelebb hozhatta Önöket egymáshoz a halála előtt, s ragaszkodhattak egymáshoz. Az egyén függő, hogy kinél mennyi idő alatt zajlik a gyász. Mindenképpen érdemes lenne egy gyászfeldolgozó csoportot keresni, ami megkönnyíthetné Önnek ezt a folyamatot.

Az alábbi blogbejegyzéseinket lenne érdemes elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-halal-amirol-szukseges-beszelnunk
https://www.onlinepszichologus.net/blog/gyasz...-avagy-mi-zajlik-bennunk-a-vesztesegelmeny-hatasara

Könyvben pedig az alábbiakat ajánlom Önnek:
Judith Viorst: Szükséges veszteségeink, és Singer Magdolna könyveit (Vígasztalódás a gyászban, Veszteségek ajándékba).

Üdvözlettel:
2018-11-14 16:36:49
Gyász
Tisztelt Válaszadó!

Úgy érzem, hogy gasztropszichológusra lenne szükségem. Tüneteim körülbelül 10 éve vannak (jelenleg 29 éves vagyok, férfi), stressz hatására hasi panaszaim szoktak lenni. Az utóbbi 1 évben sokkal több stressz ér, és sokkal több problémám is van, főleg az utóbbi 3.5 hónap az ami megvisel. A székletem nem normális, úgy érzem az étel gyorsabban átmegy rajtam, mint kellene, volt némi fogyás is. Internetet bejárva megijedtem, hogy hasnyálmirigy daganatom van, mivel a tüneteimre passzolt. Azonban az utóbbi 3.5 hónapban volt CT-m, két MRI-m, hasi ultrahangom, vastagbéltükrözésem, gyomortükrözésem, és semmi nem utal hasnyálmirigy problémára, illetve semmilyen daganatra (találtak hemagiomának tűnő képleteket a májamon, vesémen kicsi cystát, és egy melléklépet, de az orvosok elég biztosnak tűnnek abban, hogy ezek valóban jóindulatú elváltozások, és fel sem merült eddig rosszindulatú elváltozás gyanúja, de sajnos ezek a találatok is megijesztettek, mivel tudom, hogy 100%-osan nem lehet megmondani, hogy ezek valóban jóindulatú elváltozások biopszia nélkül). Azonban a panaszaim továbbra is fennállnak, a doktorok IBS-re gyanakodnak, mivel minden más úgy tűnik már kizárásra került. Őszintén szólva nem tudom, hogy a panaszaim stressz hatására jelennek meg, vagy megjelenés után a stressz hatására rosszabbodnak, de úgy érzem, hogy ebbe az irányba is el kell indulnom, mivel igaz, hogy a kelleténél sokkal többet „kattogok” a problémáimon, és amint picit hasi probléma jelentkezik, megijedek, amivel valószínűleg nem segítek a problémán. Nem tudom, hogy mehetek-e a problémámmal pszichológushoz, vagy esetleg a területre specializálódott szakemberre lenne szükségem. Szívesen venném javaslatát, hogy Ön mit tanácsolna, illetve, ha tudna szakembert javasolni (lehetőleg Budapesten, 9. kerülethez minél közelebb) azt megköszönném.
Köszönettel!
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy a szomatikus orvosi kezeléseken kívül érdemes volna a stresszkezelés területére is több figyelmet fordítania. Ebben bármely pszichológusunk kompetens, de közülük jelenleg kizárólag Pergel-Száraz Cintia érhető el személyesen, Balatonfüreden.

Üdvözlettel:
2018-11-14 07:34:30
Evészavarok
Udvozlom! Lassan 6honapja szultem. A gyermekagyi idoszak mondhatni felhotlen volt. Nem fajt semmim, gyorsan gyogyultam. Tudtam szoptatni a babam, kiegyensulyozott volt O is, en is. Es a 3. Honapbn ezt a felhotlen kenyelmet mintha elvagtak volna. Hasfajas, fogzas. Sokat vagyok egyedul. A parom rendor, keveset van itthon, ejszakazik is. Szinte egyedul nevelem a lanyom, vezetem a haztartast, es alkalom adtan, ha itthon van ugyanugy igenyli a figyelmem, mint a baba szuletese elott. Ami.... Ertheto okokbol nem megy. A tejem elapadt. Ingerukt vsgyok, faradt. Sokszor ugy erzem, menekulnek innen. Barhova, csak el. A babam nem siros baba, megis minden egyes nehezebb napot kudarckent elek meg. Es haragszom, amiert ezzel nem tudok megbirkozni egyedul. Mit tudnek tenni? Hogy muljanak a hangukat ingadozasaim? Segitseget, tanacsait koszonom!
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, hiszen sok mindent egyedül kell megoldania, egész nap egyedül van a babával, ráadásul a párja is ugyan úgy igényli a figyelmét, törődését, mint korábban. Javasolt volna ezért pszichoterápiás segítséggel átgondolni a helyzetét. Ha igényli ehhez munkacsoportunk pszichológusai közül is választhat partnert. Akár online módon is konzultálhatnak a nehézségekről, kereshetik a lehetséges megoldásokat.

Üdvözlettel:
2018-11-13 20:02:51
Terhességgel, szüléssel kapcsolatos nehézségek
Jó napot!
Van egy kedves barátom, aki nem rég került be az életembe a testvérén keresztül, így hamar gyakorlatilag az egész család közelébe kerültem. Ennek a barátomnak vannak "barátai" akiket senki nem látott, soha nem hallottak róluk és az után kezdtek el aktívan részt venni az életébe mióta én is beléptem. Többször bebizonyosodott, hogy erről a három emberről hazudik, és igen erős a gyanú arra hogy csak kitalálta őket. Rengeteg apróság van ami még lényeges lehet, de igyekszem rövidre fogni. Arra lennénk igazából kíváncsi, hogy hogyan kellene ezt a helyzetet kezelni? Hogyan lehetne esetleg abba az irányba terelni, hogy bevallja, hogy valami gond van?

Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!

Levele alapján felmerül bennem a kérdés, hogy miért zavarják önt a barátja állítólagos barátai. Biztos benne, hogy hazudik a barátja, vagy lehet hogy csak beképzeli hogy jelen vannak ezek az emberek az életében?

Üdvözlettel:
2018-11-12 16:18:12
Személyiségzavarok
Tisztelt Doktornő!

Sosem jártam még pszichológusnál, illetve sosem kértem online tanácsadást sem. Úgy éreztem, itt az ideje, hogy szakértő véleményét kérjem.
Kisebb koromban is voltak már apróbb rosszulléteim, ezeknek általában az volt az oka, hogy leesett a vércukrom (nagyon vékony voltam). Egyik alkalommal idegen helyen lettem rosszul és egy nő nagyon túlreagálta, azóta félelmem van újabb rosszullétektől és attól, hogy komolyabb bajom van/lesz. Voltak hosszabb tünetmentes időszakaim, de pár hónapja újra előjöttek, az elmúlt 1 évben viszonylag sok stressz ért (költözés, hozzátartozó elvesztése). Azóta főleg ha egyedül vagyok olyan tünetek jelentkeznek, mint például szédülés, légszomj, a szapora szívverés nem mindig jellemző, Voltam orvosnál, aki teljes vérképre utalt. A vérnyomásom rendszeresen mértem, nem volt gond. Vérkép rendben volt. Lehetséges ebben az esetben, hogy pánikbeteg volnék? Válaszát köszönöm!
Kedves Kérdező! Diagnózist csak személyes találkozással lehet alkotni. A szorongás testi tünetei lehetnek, amit leirt, ha nincs testi betegség. Pszichoterápiával a szorongás enyhíthető. Üdvözlettel
2018-11-13 20:36:10
Félelmek, szorongások
Problémám az lenne, hogy lassan már fél év nagyon rosszakat álmodom. Főként családommal ás általában vagy azt, hogy kiderül súlyos betegek, vagy hogy megfognak halni. Már évek óta nem lakom velük, mert nekem is van feleségem és gyermekem. Nagyon nehezen viselem, hiszen szinte az egész napomra hatással van. Előre is köszönöm a segítséget!
Kedves Kérdező!
A szorongásos álmok hátterében álló okok felderítése és feldolgozása pszichoterápia keretein belül képzelhető el, így javasolnám pszichológus felkeresését.
üdvözlettel:
2018-11-13 09:48:28
Alvászavarok
Igazából nem tudom hol kezdjem vagy hogy tényleg jó helyre írok e .. De muszáj megosztanom egy profival.. Hátha tud segíteni.. Igazából volt egy párom idén márciusban és mielőtt találkoztunk, ha ettem valamit mindig kihánytam és görcsbe rándult a gyomrom.. Akármi volt ami vele kapcsolatos hányingerem lett és egyfajta “izgulás” vagy nem tudom mi jött rám. És nem csak ennél a páromnál, hanem mikor találkoztam egy olyan emberrel akit csak interneten ismertem akkor is hánytam előtte... és utána sem tudtam enni mert hányingerem volt és kihánytam volna.. Ez mitől van? Tudna nekem segíteni?
Kedves Kérdező! Hogy miért reagál ilyen módon a szervezete csak pszichológussal való személyes találkozás révén deríthető ki, majd a kiváló ok kezelhető. Üdvözlettel
2018-11-13 07:31:21
Stressz
Tisztelt doktor nő! Angliában élek,ezért fordulok önhöz. Szorongásos tüneteim vannak,pánikrohamokkal karöltve. Kb 10 éve kezdődött az egész. Sikerült legyőznöm segítség nélkül,aztán pár év múlva megint előjött csak más formában. A tüneteim akkor kezdődtek mikor még Magyarországon éltem.4 műszakban dolgoztam. Egyik éjszakás műszak után nem bírtam elaludni. Ebből következően elkezdtem szorongani hogy mi lesz ha nem tudok aludni,hogy fogok dolgozni,hogy fogom kipihenni magam,rámehet az egészségem. Ez aztán oda vezetett hogy mikor már lefeküdtem aludni pánikrohamok törtek rám, heves szívdobogás,kapkodó légzés stb.Csak nyugtatokkal tudtam elaludni amit a pszichológus felírt (frontin).Ez így ment két hónapig mikor rájöttem hogy tulajdonképpen saját magamnak generálom a problémát, és hogy az agyam csinálja ezt velem,nekem kell uralnom.Ezt felismerve sikerült legyőzni ,és elhagytam a gyógyszert is. Sajnos azonban valahogy tudat alatt azt is felismertem hogy milyen erős az agy(tudat) hatalma ha így tudja befolyásolni a testünket...Pár évre rá sex közben jött rám ez, és a végeredményt nem kell részletezni.Ugyanaz mint az alvással, előtte szorongás, aktus közben pedig panikroham...De ezt is legyőztem kB 2-3 hónap alatt. A harmadik esetben nevetséges témában jött elő kb 2 évre rá. Vécére mentem, közben kint álltak, vártak rám.Nem sikerült elengednem magam. Kezdödött előröl a folyamat. Elötte szorongás, pisilés közben pánik roham és nem indult meg.Kb két hónapig erölteteve haspréssel pisiltem.(Voltam urulogusnál, azt mondta semmi bajom nincs,nem szervi elváltozás)Pár hónap után ezt is legyurtem,kb 3 évig nyugi volt.3 éve élek kint Angliában a feleségemmel.Eddig minden rendben volt,de kb két hete megint elkezdődött, és megint a pisilésre jönnek elő a tünetek,rohamok. Szeretném online segítségét kérni,mert valahogy ezt már kezelni kell.Nagyon nehéz így helytállni egy idegen országban. Úgy érzem most erősebb mint otthon. Tényleg sürgős lenne mert nagyon megkeseríti az életem, ráadásul most kezdtem egy új munkahelyen ami fokozza az egészet.Előre is köszönöm!

Bernáth Tamás
Kedves Tamás! Szerintem is érdemes lenne online terápiában foglalkozni a problémájával, a honlapon megadott időpontok közül tud választani, és tud online foglalni hozzám időpontot. Ha nehézsége támadna ebben, kapcsolattartónk, Habis Melinda segítségére tud lenni. Köszönöm bizalmát, az ön által lefoglalt időpontban találkozunk. Üdvözlettel
2018-11-12 09:56:03
Félelmek, szorongások
Párommal már 8 éve vagyunk együtt.
Tavaly augusztusban szétmentünk. Én elköltöztem a közös házunkból, mert akkor azt láttuk megoldásnak, ha mind a ketten kicsit elgondolkodunk azon, hogy min is kell változtatni a kapcsolatunkban, mert a ház körüli felújítás és a sok munka, il. egyéb dolgok nagyon eltávolítottak minket egymástól. Már nem volt jó. És most így visszagondolva nem pont ezt volt a megfelelő döntés. De már ugye nem tudjuk vissza csinálni.
Októberben költöztem el.
Párom szenteste írt, hogy nagyon nagy butaságot csinált, hogy hagyta, hogy elmenjek. Aztán jött hozzám egyre többször és január végén visszaköltöztem.
Viszont a decembert egy másik hölggyel töltötte, mint ez később kiderült.
Régebbi barátaival felvette a kapcsolatot, akik bemutatták ennek a nőnek.
IGazából az első találkozásuk estéjén, ami a mi! házunkban volt, már ott is maradt.
Kb 2-3 hetet lakott az otthonunkban, mert párom odaköltöztette.
Aztán 23-án szakítottak. Párom annyit mondott, hogy ő végig engem szeretett és nem tudott elengedni.
Nem mindent mondott el, sokmindenre a véletlenek folytán jöttem csak rá. (FB, Insta, szomszédok)
Nagyon nem tudom ezt feldolgozni, hogy igazából abban a házban, amit mi ketten építettünk, az én konyhámban és az én cuccaim között egy másik nő volt.
Nagyon sokszor nagyon komolyan megzuhanok, mert olyan, mintha becsapva lennék, mintha megmérgezte volna ezt az egész intim kis világunkat.
Sajnos ennek hangot is adok, és van, hogy beszélek erről páromnak.
Ő ideges lesz, hogy hagyjuk már ezt, nem tudja visszacsinálni, miért kell erről beszélni, ő megmondta már, hogy nem érdekli stb.
Hogyan dolgozzam fel? Próbálok nem rá gondolni, de amikor nincs itthon a párom, és magam vagyok, folyamatosan kattogok.
Az más dolog, hogy párom sokat ígért, hogy majd változik, és törődk és odafigyel, és ebből nagyon kevés az ami tényleg meg is valósul, pedig én mindent megteszek annak érdekében, hogy ne kerüljön megint oda a kapcsolatunk, ahova tavaly...
Csak ez a másik nő, még akkor is, ha nem volt komoly...de ide költözött, az én függönyömön keresztül nézte a napfelkeltét... az én zuhanyzómban fürdött. Érti miről beszélek?
Azt mondja párom, hogy szeret, és hogy ne kattogjunk folyton a múlton, meg nézzünk előre... de úgy befészkelte magát ez a nő a fejembe, hogy nem tudok szabadulni tőle.
Tudom, hogy nekem egyedül kell ezzel megküzdenem. Persze lehet, hogy egyszerűbb lenne, ha párom nem írt volna neki Facebookon a szülinapjára májusban, vagy nem lájkolta volna hogy összejött egy pasival, vagy mondjuk nem az én kérésemre követte volna le facebookon... Vagy mondjuk hogy még mindig nem törölte ki a számát. ÉS mondjuk az is nagyon rosszul esett, mikor elmesélte, hogy neki volt valakije, és hogy az a nő olyan szép volt, hogy mindenki összetette volna a két kezét érte.

Nem akarok hepciás sárkány lenni, és a végletekig féltékeny rigolyás nő.

Csak nagyon rossz.
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy párterápiás munkával lehetne megérteni, milyen tényezők járultak hozzá ahhoz, hogy eltávolodjanak egymástól, miért lépett a képbe a másik nő, amíg Önök külön voltak. Ha szereti Önt, miért költöztetett magához egy másik nőt a párja? Ezt a bizalmi törést közös munkával ehetne csak helyrehozni. A párja azzal, hogy üzenget a nőnek, csak tovább fokozza az Ön jogos fájdalmát/bizalmatlanságát.

Üdvözlettel:
2018-11-10 10:30:47
Párkapcsolati problémák
Pár hónappal ezelött mozgásszervi problémával küzdött a párom,de rendbe jött,viszont a merevedessel voltak gondok,önkielegitésnél már nincs de ugy erzi még nem az igazi,ez 8 hónapja volt azota nem akar probalkozni velem,úgy érzem eltávolodtunk ,mert probalt nem hozzam erni mert tulsagosan izgatoan hatottam ra.és tudom hogy ez már nem mozgásszervi hanem a fejeben van a gond,szerintem van benne egy gát és azert nem mer szexualisan felem nyitni,mivel mikor honapokkal ezelött probalkoztunk nem sikerult es nagyon csalodott volt.en probalkozom,de mindig elutasitast kapok,mikor arrol kerdezem hogy nem e a fejeben van a dolog,veszekedes lesz belole barmilyen finoman is probalok kozeledni.érdekelne,ön szerint mit tegyek,hogy a tudta nelkül valahogy kirángassam belőle,hogy valahogy sikerüljön áttörnöm a gátat veszekedes nelkül?szeretem,de egyre jobban ugy erzem elhidegül tölem.eröltetni meg semmit sem akarok.kérem adjon tanácsot.
Kedves Kérdező!

Nagyon frusztráló lehet a folyamatos elutasítás az Ön számára. A férfi bevonása nélkül azonban azt gondolom, hogy nem lehet tenni a probléma megoldásáért, párterápia igénybevételét javaslom a párjában levő gátak feloldásához.

Üdvözlettel:
2018-11-09 19:44:34
Szexuális zavarok
Tisztelt Doktornő! Olyan prblémával szeretnék tanácsot kérni,hogy gyerek korom.óta pánik betegséggel küzdök,ami idönként elmulik,majd vissza tér de még azt saját magam is tudom kezelni. Viszont ezzel ellentétben 2hónapja értek különböző stressz helyzetek amik alapján valamiért kialakult nálam hogy az elalvás nagyon nehezen megy,oly annyira hogy erőltetnem kell az elalvást,különbő rémképek,és rém.gondolatok miatt. Nagyon szerettem mindig a horror filmeket de a gyötrő gondolatok miatt már ezt is hanyagolom. Abban szeretnék tanácsot kérni hogy ez kezelhető még? És ha igen,akkor kit kell felkeresnem.Mert teljesen félek a megörüléstől..akarva akaratlanul már napközben is elötörnek.
Kedves Kérdező! Klinikai szakpszichológust és vagy pszichoterapeutát lenne érdemes felkeresnie. Üdvözlettel
2018-11-11 02:44:38
Félelmek, szorongások
Kedves Pszichológus!

Azért fordulok Önhöz, mert egy magzati tanácsot szeretnék kérni.
Az a helyzet, hogy 20 hetes kismama vagyok. Azt nem mondom, hogy boldog kismama, mert pont az ellenkezője miatt írok.
Az a helyzet, hogy a terhességem eddigi időszakát végig bőgtem, node nem azért mert nem akartam a picúrt, aki nagyon tervezett baba volt.
A munkahelyemen amikor szóltam, hogy kismama vagyok teljesen lealáztak. Úgy felidegeltek, hogy másnap kórházba is kerültem vérzéssel, de hála istennek a baba jól volt, de én úgy kivoltam, mintha meghalt volna. Az, hogy első terhesség, belefér egy vetélés eszembe sem jutott. Gyűlöltem a főnökasszonyom, hogy így lealázott életem legboldogabb pillanataiban.
Aztán: albérletben lakrunk(lakunk), és amikor a tulajunk megtudta, hogy baba lesz 2xes lakbért követelt, vagy távozzunk. Újabb kiborulás. De nagyon... Tehát elkezdtünk lakáshitelt intézni, ami augusztus elejétől mostanáig tartott. Közben újra kórházba kerültem a 12.héten annyira ideges voltam már emiatt. Na ott meg azért mert senki nem mondta hogy él e a picim. Aztán ezen is túl lettünk, tovább kellett idegeskednem a lakhatásunk miatt mert amikor kijöttem a kórházból a helyzet nagyon kaotikus volt.
De ami a legjobb: az édesanyám bipoláris. És a betegsége most tetőzik csak igazán. Mindent rám telepít, szó szerint tönkretesz. Annyi gyűlölet van már bennem mostanra iranta mint még soha, de nem is volt ilyen. Nem bírom elviselni ő meg élvezi ezt és annál jobban bánt, levakarni meg nem tudom. Olyanokat csinál, hogy a környezetem is csak pislog.
Amikor terhes volt velem akkor is beteg volt de sosem engedte magát kezelni, mert ő nem bolond. Engem akartak sokáig, mert érdekes kislany voltam, de nem engedte. Aztán sikerült a belém oltott világgyülöleten átlendülnöm és felismerni hogy anya beteg ne kövessem de sosem tudtam igazán embetközpontú lenni. De azért elég szerethető lettem. Azaz voltam.
Na most itt vagyok 20 hetes, és már azon is 2 napig sírtam, hogy fiam lesz nem lányom, ahogy eddig mondták, de már azóta imádom.
A kérdés pedig: a baba lehet, hogy ADHD-s, introvertált, sírós baba lesz? Az apja olyan cuki, én is ilyen mosolygós kisbabát szereték, mint ő. Ha most változtatok, nem lesz még ilyen a picurka?
Kedves Kérdező! Többszörösen is nehéz helyzetben van és a terhesség alatt fontos lenne kerülni a stresszt okozó helyzeteket. Ebben talán férje is segíthetne. Nagyon fontosnak tartom pszichés támogatás igénybevételét pszichológus által. Talán a kórház szülészetén is van, ahol szülni fog. Érdeklődjön erről. Kérdését nem lehet megválaszolni, de aggodalmai csökkentésében tud segíteni pszichológus. Üdvözlettel
2018-11-10 11:56:32
Terhességgel, szüléssel kapcsolatos nehézségek
Jonapot !
Én abban szeretném a segitségét kérni hogy van egy 5 éves kislányom és az utobbi időbe állandoan eljátssza hogy pisilni kell van amikor kell neki van amikor nem.Ha ovodaba visszem minden reggel pisil és széklete van ha oda ertunk az ovihoz akkoris mondja h pisilni kell az ovodai wc be bemegy de mikor kijon sir állandoan.Esetleg stresszel valami miatt ebbe kérem a segitségét.
Kedves Kérdező!

Érdemes lenne megkérdeznie az óvónőktől, hogy történt-e valamilyen probléma, furcsa helyzet a wc-ben, ami miatt sírhat a gyermek, ha használnia kell az illemhelyet. Ez akkor történik csak, amikor Ön jelen van, vagy napközben is stresszes ez a számára? Annyira távol élnek az óvodától, hogy ismét pisilnie kell, mire odaérnek? Ha túl gyakori a vizeletürítés, érdemes gyermekorvost felkeresniük a panasszal.

Üdvözlettel:
2018-11-08 11:09:39
Viselkedési problémák gyermekkorban
Üdvözlöm! Azzal a kérdéssel fordulnék önhöz, hogy tavaly augusztus ota szedek pánik betegségre 10mg scippát, egyszer már 10 honap után önszántambol meg probáltam el hagyni a gyogyszert, de napokon belül ujra jelentkeztek a pánikos tüneteim, azért akartam el hagyni mert már hosszu idő ota jol éreztem magam. Most ujbol szeretném meg probálni 1év2honap után.,csak félek kicsit hogy ugy járok mint előszőr, de probálom tudatositani magamban, hogy most sikerülni fog. Ön mit javasol, merjek bele vágni? Mert ugy tudom ebből a gyogyszerből ez a dozis elég minimális. Köszönöm előre is a válaszát! Szép napot kívánok!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Sajnos orvos végzettségű kollégánk nincs, pszichológusi végzettséggel rendelkezünk. Így a gyógyszere abbahagyását a kezelőorvosával kellene átbeszélnie, aki ismeri az Ön kórtörténetét. Mindenképpen javasolt lenne viszont pszichológussal is beszélnie, hogy az állapotrosszabbodás elkerülhető lehessen s a tünetei lelki hátterét megérthesse, ha a kezelőorvosával úgy döntenek, hogy abbahagyhatja a gyógyszerszedést. Vagy a kezelőorvosának szól, hogy utalja be pszichológushoz, vagy magán úton választhat szakembert (akár a honlapunkról a kolléganőim közül).

Elolvasásra ajánlom az alábbi blogbejegyzéseinket:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mi-a-kulonbseg-a-pszichiater-es-a-pszichologus-kozott
https://www.onlinepszichologus.net/blog/szemelyes-vagy-online-pszichoterapia-mi-a-kulonbseg
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-hat-a-pszichoterapia-a-testunk-mukodesere

Üdvözlettel:
2018-11-09 14:55:06
Félelmek, szorongások
Jó napot abban szeretnék segítséget kérni hogy rettentően szorongok és félek a haláltól mióta nagymamám meghalt.Mit tehetnék ez ellen? Köszönöm
Kedves Kérdező! Pszichoterápia segíthet. Klinikai szakpszichológust és vagy pszichoterapeuta felkeresését javaslom. Üdvözlettel
2018-11-09 17:21:17
Félelmek, szorongások
Tisztelt pszichológus!
Napok óta rosszul érzem magam, sokszor elkap a sírógörcs. 19 éves vagyok most kezdtem az egyetemet. Én soha nem éltem olyan nagy társasági életet, de most nagyon rossz a helyzet. Van néhány barátom. Viszont nem nagyon járok el sehova jobban szeretek itthon lenni. Az egyetem azt mondják a buliról szól,de nem szeretem az ilyen helyeket(igaz még nem is voltam),azt mondják most kell élnem. Nagyon rosszul érzem magam emiatt még barátom se volt. Ezek miatt kimaradhatott valami az életembõl? Késõbb nem leszek normális es teljes értékû felnõtt? Mindíg is viszahúzódóbb, csendesebb voltam egy kicsit szerintem sikerült ezen változtatnom. Vannak olyan fiúk akiknek még így is kellhetek? Elég önbizalomhiányos is vagyok. Mit tegyek? Kérem segítsen.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom, hogy sok stresszel járhatott Önnek az egyetemi élet elkezdése, s talán ez is befolyásolja, hogy mennyire van kedve kimozdulni. Én mindenképpen ajánlanám, hogy az egyetem keressen fel pszichológust, általában a legtöbb egyetemen van lehetőség igénybe venni ingyenes pszichológiai tanácsadást, s beszéljék át közösen, hogy milyen tünetei s problémái vannak (az egyetemmel, önmagával, barátokkal).

Üdvözlettel:
2018-11-09 12:33:16
Önbizalomhiány
Jó estét. Azzal a problémával fordulok Önhoz, hogy nem tudom leküzdeni a szorongást és a bizalmatlanságot. Fél éve már, hogy van barátom, Ő most dolgozni van, minden nap keres, érdekli mi van velem. De folyton előjön bennem az, hogy kevés vagyok neki, csunya vagyok, kövér stb..Ő mondja, hogy ez nem igaz, de nem hiszem el. Párszol felhozta, hogy mikor lesz már köztünk szexuális kapcsolat, persze ezután is csak arra gondoltam, hogy ki akar használni. Ha online van és épp nem keres, akkor folyton az van bennem, hogy más lányokat hivogat..
Valamikor a szabadnapján felhivja a haverjait és szinte egész nap játszanak, akkor tényleg kevés idelye van rám, és én olyankos sirok, hogy már nem is szeret..
Mindenben csak a negativumot látom..Ezt szeretném leküzdeni, mert félek rá megy a kapcsolatom... Kiváncsi vagyok véleményére. Ön szerint mit tegyek, hogy ezt leküzdjem? Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező! Serdülőkkel foglalkozó klinikai szakpszichológust tud segítségére lenni. Üdvözlettel
2018-11-08 22:19:10
Félelmek, szorongások
Párommal három éve alkottunk egy párt.Négy gyermeket nevelünk ebböl kettő az én sajátom kettő az övé.Két hete pénteken előbb érkeztem haza a munkából,ő nem volt itthon.A gyerekek mondták,hogy el ment csak annyit mondot majd jön.Délután mikkor haza érkezet meg kérdeztem hol járt,el ment az ex barátnőjéhez.El mondása szerint sétáltak a Duna parton fell ment a hölgy lakására.Hát hadne mondjam ez engem le sokkolt.De nem hisztiztem,nem tomboltam probáltam meg érteni mért tette.A napokban láttam,hogy sunnyog,a hölgyel -beszélgetett messenger.És újra rá kérdeztem,hogy mi fojik itt.Hosszas könyörgés után el mondta,hogy már nem úgy szeret és érez valamit a hölgy iránt.Teljesen ki borultam de nem mutattam az éjszaka semmit nem aludtam,hajnalban mikor észre vette hogy nem vagyok mellette.Kérte,hogy bujak mellé hosszas beszélgetés után,el mondta,hogy őt mennyi minden bántja.Én el mondtam,hogy még mindig ugyan úgy szerettem.Azóta mindha ki cserélték volna figyelmes meg értő kedves.Mind ha az az út meg sem történt volna.Ön szerint el higyem,hogy ez a kapcsolat folytatható
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Megértem vívódását. Érdemes lenne ebben a helyzetben párkonzultáción részt venniük, hogy dolgozhassanak a kapcsolatuk megerősítésén szakember segítségével. Itt részletesebben meg lehetne beszélni, hogy miért nyitott a párja a másik nő felé, vajon hiányolt-e valamit az Önök kapcsolatából. Az biztató jel, hogy ő most több energiát tesz bele a kapcsolatukba, beszéljen vele erről a lehetőségről, valószínűleg együttműködne ő ebben is.

A kolléganőim közül Pergel-Száraz Cintia vállal online párkonzultációt is. Profilja itt található:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek/pergel-szaraz-cintia.html

Üdvözlettel:
2018-11-07 21:25:01
Párkapcsolati problémák
Kedves Pszichológus!

Azért fordulok Önhöz, mert hónapok óta elvakultan gyűlölök valakit, akit nem is ismerek, akivel sosem találkoztam. Egy nálam 2 évvel fiatalabb lányról van szó, aki a céges külföldi tréning alkalmával heteken keresztül próbálta elcsábítani a páromat, akivel nagyon szeretjük egymást és két éve együtt élünk. Végül sikerült is felcsalogatnia magához részegen a hotelszobájába, de állítólag több nem történt közöttük. A páromnak megbocsátottam, habár rá is elviselhetetlenül haragudtam, azonban ezt a lányt annyira gyűlölöm, hogy szívem szerint fizikailag is ártanék neki. Ijesztően sokat gondolok erre, elvakultan gyűlölöm őt. A helyzeten az sem segít, hogy azóta is minden nap együtt dolgozik a párommal, igaz, még más két tucat ember társaságában. A párom napról napra bizonyítja, hogy szeret, és azóta is boldogok vagyunk, én azonban nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy súlyosan bántani akarom az illetőt, pedig már több mint 4 hónap eltelt az eset óta. Valamint rendszeresen, azelőtt sosem tapasztalt agressziót érzek a mindennapokban is.

Előre is nagyon köszönöm a segítségét, komolyan aggaszt az ügy!

Üdvözlettel:
Gyűlölködő
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne ebben a helyzetben párkonzultáción részt venniük, hiszen az Ön gyűlölködő érzése a harmadik fél képbe kerülése által kezdődött, s nem múlik a párja bizonyításai ellenére sem. Itt ki lehetne beszélni, hogy mennyire rendült meg Önben a bizalom, hogyan hat ez a kapcsolatukra, vannak-e rejtett sérelmek a másik felé.

A kolléganőim közül Pergel-Száraz Cintia vállal online párkonzultációt is. Profilja itt található:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek/pergel-szaraz-cintia.html

Üdvözlettel:
2018-11-07 14:22:32
Indulatkezelési problémák
Azt hiszem súlyos problémákkal kuzdok es segítségre van szükségem. Már 1 éve csak halasztható, de egyre súlyosabb. Mivel tudnék beszélni esetleg elsőnek egy gmailen keresztül? A konkrét problémáim nem merem ide leírni mert szégyellem. A választ köszönöm
Kedves Kérdező!

Megértem, hogy nagyon nehéz leírni egy érzelmileg felkavaró problémát. Pszichológusként azonban valljuk, hogy mindannyian küzdünk nehézségekkel, melyben mi magunk is bátran kérünk szakszerű segítséget, ha szükséges. Gyakran azonban már az megkönnyebbülést hoz, ha a feszítő érzéseket kimondjuk vagy kiírjuk.
Szakemberválasztással kapcsolatos kérdésekben szívesen segítünk az info@onlinepszichológus.net elektronikus levélcímen.

Üdvözlettel:
2018-11-07 10:20:39
Egyéb
Tisztelt Pergel -Száraz Cintia!

30 éves nő vagyok. 12 éve volt először pánikrohamom, (érettségi, nagypapa halála) kényszeres gondolati szorongással párosulva, enyhe nyugtatót szedtem, terápiával együtt elmúlt, sikeresen lediplomáztam közben.

Mostanában újra előjött, pánikroham ha nagyobb stresszhelyzetben vagyok. Munkahelyet váltottam, rehab. mentor lettem, ahol sok pszichés beteggel találkoztam.

Keveset, de utaznom kell ha interjút kell készítenem velük.. (sok a pszichés beteg )Utána nagyon intenzív szorongásaim, tüneti pánikom van, de gyógyszer nélkül tudom kezelni, elmúlik...
Egyszerre stresszelek ilyenkor gondolatoktól és a helyzetektől is .... nagyon rossz érzés..

A munkámmal jól keresek, sok szabadidőm marad, dicséretet is sokat kapok, hogy jól végzem munkám, de mégis ezt váltja ki belőlem,,,

Ön mit javasol? Ez nagyon egyedi eset? Van lehetőségem arra, hogy elmúljon ez az állapot? A gondolati szorongások a legrosszabbak. Sokat futok, sétálok, meditálok, ezek segítenek.
Kedves Kérdező!
Ha újra előjött a pánikroham, akkor az én véleményem szerint érdemes lenne ismét terápiás helyzetben foglalkozni ezzel. Nem gondolt visszamenni előző terapeutájához? Elvileg az lenne a legcélravezetőbb.
üdvözlettel:
2018-11-07 22:42:03
Félelmek, szorongások
Kedves Doktornő!
40-es éveimben járok, párkapcsolati válságom miatt többször hívtam telefonon apámat, igazából csak arra vágytam, hogy megértést és szeretetet kapjak.
Ehhez képest ma azt mondta, hogy hiába válok el, ilyen karakterrel senkinek nem fogok kelleni, és hogy képtelen vagyok szeretni, különben is, miattam olyan életunt, szóval jól bedöngölt a padlóba. Sajnos amúgy is önbizalom hiányos vagyok, ilyenkor még jobban elbizonytalanodom. Iszonyúan fáj, hogy empátia helyett szidást, ledorongolást kapok apámtól, mégis újra és újra felhívom, reménykedve, hogy más lesz, és újra és újra csak a negatív megerősítést kapom.
Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben, idős szülővel, akinek vágyom a szeretetére, de vagy nem szeret, vagy képtelen kimutatni, én meg újból és újból csak sérülök! Próbáltam, hogy ne keressem egyáltalán, akkor meg lelkiismeret furdalásom van, hogy nem tartom a kapcsolatot vele.
Válaszát előre köszönöm,
A.
Kedves A!
Szüleit megváltoztatni nem tudjuk, de az ön hozzájuk való érzelmi viszonyulásában lehet változást elérni pszichoterápia keretében, tehát pszichoterapeuta, pszichológus felkeresését javaslom.
üdvözlettel:
2018-11-07 16:38:52
Konfliktus a családban
Jonapot ! kitoltottem egy tesztet a vedonommel es kiderult hogy szülés utáni depressziom van :/ mit lehetne tenni ?? en ugyerzem hogy egyik percben boldogvagyok utanna szomoru ..elszomoritt hogy van egy csodalatos párom es egy gyonyoru kislanyom es megis ugyerzem hogy nemtudok boldoglenni :( szeretem nagyon oket sosem bantanam csak nehezemre esik boldognak lennem :(
Kedves Kérdező! Érdemes lenne pszichiáterrel konzultálni, pszichológus pedig pszichoterápiás segítséget adhat. Mindenekelőtt a diagnózist kellene felállitani, melyre védőnő nem jogosult, csak pszichiáter vagy klinikai szakpszichológust. Üdvözlettel
2018-11-07 14:04:26
Terhességgel, szüléssel kapcsolatos nehézségek
Tisztelt válaszadó!
Mi lehet a bajom? 5 hónapja szültem.
Mostanában olyan "rohamok" jönnek rám, hogy még én is kiakadok magamon később.
Egyetlen szótól vagy rosszul fogalmazott mondattól felrobbanok, teljes hangomból ordítok, remegek, sírok, és 20 perc múlva mintha mi sem történt volna minden happy. Elég gyakran előfordul ez velem, 5 hónapja ezt érzem de leginkább 2 hónapja jött jobban elő. Állandóan rosszul vagyok, hányingerem van, fáj a fejem, és a hasam. Egyik éjjel arra keltem fel hogy majdnem megfulladtam, kapkodtam a levegőt. Semmihez nincs erőm, csak feküdnék egész nap, konkrétan félek egyedül kimenni a boltba, félek egyedül itthon maradni. Csak aludnék folyamatosan. A családomnak hiába mondtam el ezeket, csak azt kapom hogy "jajj maradj már nincs neked semmi bajod" stb...
A legrosszabb az egészben, hogy mikor ez rámtör, a fejemben tudom hogy túlzás amit csinálok és nem jó ez így de képtelen vagyok visszafogni magam. Úgyérzem megőrülök. Mostanában már zsibbadást is érzek vagy a karomban vagy a lábamban, ami sokáig tart. Most éppen ráz a hideg. Van hogy ébresztő óra meg egyéb hangot hallok. Amikor valaki nyugtatgatni próbál vagy nem hisz nekem, csak még idegesebb vagyok tőle.
Kedves Kérdező! A rendszer véletlenül kétszer küldte el a levelét, amit megválaszoltam korábban. üdvözlettel:
2018-11-06 11:10:11
Félelmek, szorongások
5 hónapja szültem.
Mostanában olyan "rohamok" jönnek rám, hogy még én is kiakadok magamon később.
Egyetlen szótól vagy rosszul fogalmazott mondattól felrobbanok, teljes hangomból ordítok, remegek, sírok, és 20 perc múlva mintha mi sem történt volna minden happy. Elég gyakran előfordul ez velem, 5 hónapja ezt érzem de leginkább 2 hónapja jött jobban elő. Állandóan rosszul vagyok, hányingerem van, fáj a fejem, és a hasam. Egyik éjjel arra keltem fel hogy majdnem megfulladtam, kapkodtam a levegőt. Semmihez nincs erőm, csak feküdnék egész nap, konkrétan félek egyedül kimenni a boltba, félek egyedül itthon maradni. Csak aludnék folyamatosan. A családomnak hiába mondtam el ezeket, csak azt kapom hogy "jajj maradj már nincs neked semmi bajod" stb...
A legrosszabb az egészben, hogy mikor ez rámtör, a fejemben tudom hogy túlzás amit csinálok és nem jó ez így de képtelen vagyok visszafogni magam. Úgyérzem megőrülök. Mostanában már zsibbadást is érzek vagy a karomban vagy a lábamban, ami sokáig tart. Most éppen ráz a hideg. Van hogy ébresztő óra meg egyéb hangot hallok. Amikor valaki nyugtatgatni próbál vagy nem hisz nekem, csak még idegesebb vagyok tőle.
Kedves Kérdező!
Azt javaslom pszichiátert keressen fel, aki szükség esetén ír fel gyógyszert, és kellene pszichoterápiás segítséget is keresnie. Mindenképp! Ha a családja nem ért egyet, akkor is. A gyermek érzelmi fejlődésének szempontjából is fontos és az ön egészsége miatt is.
üdvözlettel:
2018-11-06 11:01:33
Félelmek, szorongások
Tiszteletem!
A párommal három év után össze költöztünk és el jegyeztem. Minden szépen alakult, és tervezgettük a jövőt.
De a mai nap el mondta, hogy nem akar gyereket és hogy abban sem biztos, hogy ezt akarja. Nem szeret, és ezzel küszködik egy jó ideje.
Viszont én ezt nem érzem és éreztem rajta.
Meg beszéltünk, hogy folytatjuk és segítek amiben lehet.
Magát hibáztatja, és félek mert eddig minden probléma mentes volt.
Tudok ezen segíteni neki, vagy esetleg be pánikolt?
Segítségèt előre is köszönöm!
S. Gábor
Kedves Gábor! Erre nehéz válaszolni, esetleg párterapeuta segitségével tisztázhatják mi zajlik önökben. Üdvözlettel
2018-11-05 21:49:46
Párkapcsolati problémák
Kedves Cintia!
Három éve vagyunk együtt a párommal. Már az első évben eljegyeztem őt, és elkezdtük tervezni az esküvőnket. Most ősszel, mikor eljött az igazi szervezés ideje, valami hirtelen bekattant a fejemben, és rájöttem, hogy nem akarom vele leélni az életem. Annyit megmondtam már neki hogy az esküvőt muszáj lefújni, de az igazi szakításra egyszerűen nem bírom rászánni magam. Bármennyire is biztos vagyok benne, hogy ezt akarom, amikor rá kerül a sor, azt a pár szót nem tudom kimondani, egyszerűen csak utalgatok rá, várva, hogy majd ő megteszi helyettem, ami persze nem fog megtörténni. A kérdésem az, hogy hogyan gyűjtsek elég erőt ahhoz, hogy megtegyem a nagy ugrást.
Köszönettel: egy kétségbeesett lélek.
Kedves Kérdező! Ilyen tanácsot sajnos nem tudok adni, de esetleg személyes beszélgetésben pszichológussal néhány alkalommal érdemes lehet átbeszélni ezt a fordulatot és az akadályt, ami a döntés felvállalását gátolja. Az ún. pszichológiai tanácsadás közös munka a pszichológus és kliense között, néhány alkalommal történő párbeszéd keretében. Üdvözlettel
2018-11-05 08:49:43
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Válszadó!
Nekem az a problémám magamal hogy ha kiabálnak velem , vagy csak ugy beszélnek velem én már sirva fakadok és nem értem hogy miért van ez .
Néha ugy érzem hogy nem akkarok már élni .
De van egy barátom aki nagyon szeret engem és én is őt , igy ő miatta nem teszek semmit .
A szüleimet nem érdeklem mar egy pár éve , mindig csak a hugomal törödnek , velem nem is igazán bezelnek , peddig én probàlkozom velem .
Mindenki egy senkinek nézz engem , és azt mondják páran hogy inkább ne is probálkozak meg semmivel mert ugy se fog sikerulni . ( pl munka , iskola stb) peddig en tudom hogy sikerülne de igy hog azt mondják hogy nem fog igy nem merek neki kezdeni semminek.
Egy időbe szedtem nyuktatot amit fel irt a háziorvos de az semm segitet . Gyogyszerel es gyogyszer nelkul is mindig el sirom magam vagy öngyilkos akkarok lenni .
Na hát nekem ez a problémam .
Nagyon szépen köszöszön a választ elöre is .
Kedves Kérdező!

Szerintem fontos volna, hogy ne hagyja magát mások által elbizonytalanítani. Ha nem próbálkozik meg a munkával vagy a tanulással, akkor biztosan nem tud változtatni. Ha azonban ki mer lépni a komfortzónájából, akkor van lehetősége a fejlődésre. Az öngyilkossági gondolatokat mindenképpen komolyan kell venni, javaslom hogy forduljon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóba, vagy akut esetben akár mentőt is hívhat.

Üdvözlettel:
2018-11-03 12:38:32
Indulatkezelési problémák
Ez miért van így?
Például szociális munkás nőnek mindig nárcisztikusabb párja van. Azt vettem észre hogy a segítő szakmában dolgozó nőknek ilyen kisgyerekesen, "menősrác" viselkedő pasijuk van vagy akik ilyen különcök, arrogánsak.
Az ismerettségi körömben ezt látom.
Az ellentétek vonzzák egymást.
Ennek mi a pszichológiai magyarázata, ezek szerint én is ilyen nőt fogok bevonzani mint az anyukám?
Az itt lévő pszichológusoknál is így van?
Én úgy látom hogy pszichológus nők jogászokkal, rendőrökkel vannak együtt, vagy kőművessel, gyári munkással. A tanárnők is.
Van összefüggés?
De tényleg megfigyeltem.
Szeretik a rossz fiúkat?
Mondjuk én is az ilyen cuki, kedves nőkhöz vonzódom.
Kedves Kérdező!

Igen, az összefüggés az, hogy tudattalanul azokhoz a férfiakhoz/nőkhöz vonzódunk, akikkel megismételhetjük azt a viselkedésmintázatot, amit otthon, a szüleink családjában láttunk. Ezt önismereti munkával érdemes megdolgozni, mert csak a tudatosság segítségével dönthetünk úgy, hogy más sorsot élünk, mint felmenőink. Ez azonban a legapróbb, leghétköznapibb döntésekkel, konfliktusokkal kezdődik.

Üdvözlettel:
2018-11-01 16:13:11
Párkapcsolati problémák
Negatív gondolatok kezelése. Hogyan lehet ezeket kezelni?
Kedves Kérdező!

A negatív gondolatokat többféle pszichoterápiás módszer segítségével is lehet hatékonyan kezelni. Ezek közül a leggyorsabb a kognitív viselkedésterápia, a hosszabb távú, ám átfogóbb pedig a dinamikus pszichoterápia. Amennyiben érdekli valamelyik, kérem írjon az info@onlinepszichologus.net címre és szívesen ajánlok hozzá pszichológust.

Üdvözlettel:
2018-11-01 06:20:46
Lehangoltság, levertség
Volt egy hosszú kapcsolatom, melyből kiléptem. Azóta rengeteg sérülést okoztak nekem a férfiak, legtöbb kihasznált. Már régóta komoly kapcsolatot keresek. Így teljesen kikészültem a sok csalódástól. Végre talpra álltam, összeszedtem magam, újra jól éreztem magam. Pár hónappal ezelőtt, úgy éreztem végre megtaláltam azt a személyt, akivel leélhetem az életem. Eleinte kerültem, mert fiatal még, de végül az érzéseim azt sugallták, hogy ő lehet az igazi. Nem volt hosszú kapcsolat, mindössze 4 hónap. Nagyon jól megvoltunk, szerintem teljes mértékben összeillettünk. Annyi volt a gond, hogy én túl komolyan akartam. Elfelejtettem, hogy ő még fiatal. Végül szakított velem. Sajnos képtelen vagyok túl lépni rajta, lassan már egy hónapja. Mostanra teljesen depressziós lettem. Szinte óránként változik a hangulatom. Úgy érzem senki sem segíthet, teljesen bezárkóztam. A barátaimnak próbálom folyamatosan jelezni, hogy nem vagyok jól, de azt hiszem ők ezt nem értik. Mindig csak azt a választ kapom, hogy nem tudják, mitől lenne jobb. A srácot szinte naponta keresem. Írok neki, hívogatom. Csak beszélgetni akarok vele, mert attól jobb, és nem támadnak rossz gondolataim. Utálom magam, amiért ide jutottam. Sőt az egész világra haragszom, mert nekem nem adatott meg a lehetőség a boldogságra. Fiatal vagyok még, és mindenki azt mondja, majd eljön az ideje, de én úgy érzem, nem tudok várni, nem akarok várni. Sokszor sírva ébredek éjszakánként, alig eszem. Tudom, hogy ez a srác nem érdemel meg engem, és hogy nem szabadna leadnom az elvárásaimból, de most is ugyanúgy szeretem. Egyszer már voltam pszichológusnál, a régebbi sérelmeim miatt. Némileg segített, azóta azonban úgy érzem, sokkal nagyobb teher van rajtam, és nem látom már a szépet az életemben.
Kedves Kérdező! Nem merül fel hogy visszamenjen a pszichológusához? Szerintem érdemes lenne. Üdvözlettel
2018-11-04 12:25:06
Párkapcsolati problémák
Jó napot! Az lenne az én problémám, hogy semmi sem okoz nekem örömöt, pedig van aki szeret engem. Viszont nem érzem hogy bárki támogatna. Valahogy nem értem mi értelme a létezésemnek. Nem tudom magam rávenmi dolgokra (pl tanulás), mindent csak halasztok, nehezen koncentrálok és a memóriám is romlik. Emellett olyan érzésem van mintha "nem léteznék". Ezt úgy értem hogy mintha nem lenne sok öntudatom. Gyerek koromban is éreztem ilyet de az elmúlt. Aztán egy éve megint jelentkezett de azóta folyamatos. Ezzel érdemes lenne szakemberhez fordulni? (Szeretnék, csak nem tudom foglalkoznának-e ilyen problémával) Előre is köszönöm a választ.
Kedves Kérdező! Abszolút fontos lenne szakemberhez fordulni. Pszichiátriai szakrendelőben pszichiáter felmérni, kell e gyógyszer, pszichológus pszichoterápiával tud segíteni. Mindez szakrendelésen ingyenes. Üdvözlettel
2018-11-04 11:17:20
Lehangoltság, levertség
Gyilkossággal való fenyegetőzés


Elég kényes kérdes, de apám elég labilis és gonosz. Naponta szitkozódik és aláz, ma reggel nekem akart jönni és azt üvöltette, hogy "megöllek és nem érdekel, ha börtönbe megyek érte" . Azt sem tudok, hogy min húzta fel magát, talán az volt, hogy 90 fokos volt a kanzánban a víz és kérdeztem, miért tüzel ennyire. 2 napja eljátszotta ugyanezt a temetőben, mert kieesett egy zöldág a koszorúból, ezekután oda sem megyek... Vagy leesett egy tányér, vagy reggel nem elég hangosan köszönök uraságának... Napi szinten van ez, volt, hogy ugyanilyen helyzetben eltörte az orromat (ami azóta is görbe) , vagy szétverte a számat, hogy minden tiszta vér volt...


Az, hogy ilyeneket üvölt, hogy "mentő visz el, kiverem a fogad, beverem a szádat" . Ez általában egy félórás üvöltés után van, aztán megindul feléd a 100 kilójával. Ki tudja, ha nincs ott senki, vagy a kezébe akad valami. Csak idő kérdése.


Elnéztem neki mindent, hogy pár éve leszorított a 100 kilójával és telenyomott nyugtatóval, ugyanilyen őrjöngése után.


Elmondhatatlanul gyűlöl, ezt már le sem tudom írni. Erre nem mentség, hogy idős, meghogy az ő korában, még divi volt verni a lányokat... Gondolom embert akkor sem lehetett ölni, de ő ezt komolyan is gondolja.


Túl sokáig tűrtem és elegem van. A baj az, hogy ők akarták, hogy egyetemre járjakynem is volt más lehetőségem, de az első naptól a szememreveti, hogy "az ő házában élősködök, mikor ő már 14 évesen dolgozott". De megcsinálta ezt 16 évesen is velem...


Más meg azt hiszi, hogy mintacsalád vagyunk, szoktam is velük menni, ahhol áltaában sikerül megmenteni a helyzetet, de most halottaknapján majdnem nekem esett a temetőben.


Én is elrontottam ezt, mert ez csak rosszabb lesz, meg minek megyek velük bárhova is.


Néha azt érzem, hogy túlreagálom, hogy régen ez volt, hogy úgyis engem gúnyolna ki mindenki.


Mit csináljak????!
Kedves Kérdező! Nem tudom gátolja e valami, hogy elköltözzön, az egyetem mellett munkát vállaljon és pszichoterapeuta segítségével traumáit feldolgozza. Mivel felnőtt korú, gyámhatóság már nem jön szóba. Sok sikert a változtatáshoz. Üdvözlettel
2018-11-03 23:20:35
Konfliktus a családban
Nem tudtam választani a probléma körökből, mert többet is tudtam volna.
Férjemmel kb 13 éve vagyunk együtt. Ez idő alatt folyamatos vita tárgya volt és valószínüleg lesz is, az anyja. Éveken keresztül kavarata a dolgokat, és a végén mindíg rajtam csattant az ostor. Mai napig én vagyok a rossz a férjem szemében, és anyuci a sérthetetlen. Mostanra eljutottam arra szintre,hogy ha csak a nevét meghallom az anyjának, vagy csak ha hallom, hogy telefonon felhívja (legalább heti 4x min. 40 percre), az én vérnyomásom az egekbe megy. Képtelen elszakadni tőle, és az anyja nem is engedi. Én pedig már belefáradtam. Bennem van a hiba? Hogy nem bírom elviselni a banyát, lehet hogy saját magamat hergelem vele és direkt keresem a hibáit? Azt hittem miután megszületik a közös gyermekünk végre igazi család lehetünk. De nem, van az ő családja és vagyok én, aki szültem neki egy gyereket. Itt ez a csodás gyerek, és üresnek, kiégettnek, és egy nagy nullának érzem magam. A férjem meg rátesz egy lapáttal azzal, hogy hetekig duzzog. Ami szintén végig jellemezte a 13 évünket. Nem tudom mitévő legyek.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

A levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne a férjével párterápián részt venniük, mivel nem ad Önnek megfelelő támogatást, Ön nem érzi ezáltal, hogy a család részese lenne. E alkalmak során lehetne beszélni arról is, hogy hogyan alakult ki ez a helyzet a 13 év alatt, milyen lépések vagy sérelmek vezettek ide (mindkét oldalról). Továbbá a családi ellentétek kezeléséről is tudnának beszélni, azaz, hogy Önt milyen viselkedéssel sérti meg az anyósa, felismeri-e ezt a helyzetet a férje, s ha igen, akkor ki mit vár el, s mit gondol arról, hogy hogyan kell megoldani ezeket a helyzetek.
Beszéljen a férjével erről a lehetőségről, a problémát közösen lehetne megoldani.

Az alábbi párkapcsolati kérdőívünket érdemes lenne kitöltenie:
https://www.onlinepszichologus.net/tesztek/13

Kolléganőim közül Pergel-Száraz Cintia családterapeuta, online is vállal beszélgetést, az adatlapját az alábbi oldalon találják:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek/pergel-szaraz-cintia.html

Üdvözlettel:
2018-11-02 12:11:46
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Pergel-Száraz Cintia!

A segítségé, tanácsát szeretném kérdni a mindennapi életemhez. A kérdésem a következő: Miért van az, hogy bármibe is belekezdek, anyukám negatívan áll hozzám és olyanokat mond, hogy úgy sem fog sikerülni, kevés vagyok hozzá?

Amúgy anyukám úgy beszél, mintha ő olyan sokra vitte volna az életben. 8 általánosa és szakmája van, majd hozzáment apukámhoz,aki meg speciális iskolába járt, majd a nevelőszülei vettek apukámnak egy házat, az apukám keresetéből,mivel apukám szinte nem is tudja ellátni magát. Persze anyukámnak az élete sem volt jó az anyukája mellett, ezért azt mondta nekem ,hogy elmenekült az otthonából és mivel apukámnak ekkorra már volt háza ezért ideköltözött. Sajnos nem volt jó gyerekkorom , állandóan veszekedtek, apukámnak jó hosszú ideig az alkohollal is problémái voltak, persze anyukám ez miatt csak apukámat okolja, pedig ő meg néha szerintem fel sem fogja a történtek lényegét.

Sajnos én már 29 éves vagyok, és még a szüleimmel élek, bár fiatal koromban elhatároztam,hogy amint tudok elköltözök, de a depresszió közbe jött, ez miatt kórházba is voltam. Az utóbbi években tudtam csak megoldani, hogy félre teszek lakásra, igaz anyukámtól is kaptam rá pár százezret, ezt becsülöm benne, annak ellenére,hogy mindene a pénz és az,hogy jól nézzen ki. Jelenleg sajnos közfoglalkoztatásban dolgozom, így nehéz félre tenni albérletre, meg nincs olyan ismerősöm akivel eltudnék költözni,hogy a költségek feleződjenek. Igaz sok barátom sincs,nehezen nyílok meg...

Amúgy annak ellenére ,hogy anyukám nagyon lehúzza az önbizalmamat, és nem épp támogató, két szakmám, egy középfokú nyelvvizsgám is van, jelenleg pedig egy felsőoktatási intézmény hallgatója vagyok, mellette pedig felnőttképzésre járok.

Mivel fontos mindkét suli ahova járok, de mostanában tényleg félek tanulni rendesen , tartok attól hogy nem fognak sikerülni, ezért gondoltam,hogy írok Önnek. Sajnos a pszichológusom,akihez évekkel ezelőtt jártam, nem igazán segített, ilyen kérdésekben, inkább csak meghallgatott, persze akkor még ennek is örültem,hogy van valaki akivel megoszthatom a problémáimat.

Üdvözlettel:
Kiss Katalin
Kedves Katalin!
Én javasolnám, hogy keressen klinikai szakpszichológust és/vagy pszichoterapeutát, akivel ezeket a sérelmeit fel tudja dolgozni. Ha anyagi helyzete nem engedi magánrendelés felkeresését, a pszichiátriai szakrendelőkben szokott dolgozni pszichológus.
A problémájára így levelezéssel nem tudunk megoldást adni, rendszeres személyes találkozások (pszichoterápia) lenne hasznos önnek.
üdvözlettel:
2018-11-03 10:54:01
Önbizalomhiány
Jónapot.Nem tudom hogy jó helyen járok-e viszont vannak bennem elég fura gondolatok és érzések és mivel nem akarom hogy a környezetem fárasszam ilyen dolgokkal úgy döntöttem hogy felveszem olyan emberrel a kapcsolatot akivel tudok beszélgetni.Remélem tud válaszolni a kérdésemre de leginkább tanácsokat szeretnék kérni.Az a helyzet velem hogy nagyon érdekes helyzetekbe keveredtem az elmúlt 1 évben ezekbe volt szakítás munkahelyi problémák kapcsolat tartási problémák meg miegymás tehát tisztába vagyok a hátrányaimmal amúgy introvertált vagyok és nem igazan találom meg a hangsúly az emberekkel és hát ugye hozzám hasonlókat hol találom?Az előző munkahelyem miatt heti rendszerességgel több ezer ember jelenlétében voltam a főnököm egy zsugori kapzsi dagadt kis gonosz törpe volt és a munkahelyemen lett egy kapcsolatom ami nem tetszett a volt főnökömnek mert nem jött össze neki (sehogy)..de nekem igen és a jó ember elkezdett idegileg kicsinálni tehát megfordult a fejemben hogy agyonverem az illetőt..de végül is felmondtam és nem lett belőle semmi.VISZONT mi lesz a kapcsolatommal?Amúgy a lány most külföldön van elég messze így csak a facebook szerelem maradt ugye..de remélhetőleg újra találkozunk..és ezek a dolgok teljesen kiidegelnek...de az igazi dolog ami miatt itt vagyok az az hogy nem tudom mit kezdjek magammal egyszerűen annyi düh és fájdalom halmozódott fel bennem hogy úgy érzem magam mint egy bomba rossz a közérzetem nincs kedvem semmihez ráadásul bennem van hogy a barátnőm másfelé kacsingat eltervezek valamit elkezdem és csak úgy abba hagyom nm lebeg előttem semmi konkrét életcél nem találom a helyem sehol ejszakákat nem alszom nem tudom mit akarok nem tudom mit szeretek nem tudom mit akarok csinálni...olvasok könyveket fennt vagyok önfejlesztős oldalakon bestseller könyveket olvasok olvastam Napoleon Hillt Anthony Robbins vannak elképzeléseim magamról hogy milyen ember szeretnék lenni egy olyan ember akire felnézek aki a saját életét éli és saját maga irányítja a körülményeket nem pedig fordítva és nem tudom hol kezdjem hiába olvasok vagy nézek akármit egyszerűen valami meggátol mintha valami húzna vissza és nem merek tenni nem merek lépni azt se tudom miért.A voltmunkatársaim közül voltak emberek akik felnéztek rám és tudat alatt engem kezdtek el követni és ne a főnököt sokan mondtak sok mindent de magammal akarok kezdeni valamit...szeretnék mondjuk egy privát beszélgetést mert sok dolog nem publikus ha számíthatok rá azt nagyon megköszönném.
Kedves Kérdező!
Meg lehetne próbálni a privát beszélgetést, akár a honlapunkról is választhat pszichológust, akár személyesen is felkereshet szakembert. Az önismereti munka egy hosszas folyamat és nem konkrét tanácsok adásából áll. Eltart hónapokig, évekig. A legrövidebb pszichoterápia átlag 5 - 6 hónapig tart. Ezt tájékozódásképp írom. Az első beszélgetést a pszichológusok interjúnak hívják, mely 50 percig tart, és ennek során kerül felmérésre mi is a probléma, mennyi időt igényel a klienssel közösen megállapított terápiás cél elérése, megbeszélik, hogy tudnak e ezen a célon közösen dolgozni, minden feltétel rendelkezésre áll-e a terápiához.
üdvözlettel:
2018-11-02 18:59:52
Önismeret
Tisztelt Válaszadó!
Egy közeli hölgy rokonnal kapcsolatos a problémám. Korában sosem tapasztaltam hasonló megnyilvánulásokat nála, amiket mostanában. Mindig ajándékoztuk egymást családilag karácsony, születésnap, névnap. Főleg karácsonykor kellett törni nagyon a fejemet, hogy mi legyen számukra az ajándék, hiszen ők mindig négyünknek vettek, mi pedig kettejüknek a férjével, mert nekik nincs gyerekük. Szóval elég komoly ajándékozás folyt. Nyilván ilyenkor az ember néha nagyon eltalálja, néha meg nagyon melléfog. De ez persze mindkét irányból igaz, nem lehet mindig eltalálni a másik szíve vágyát. Eddig azért ezzel nem volt gond, örültünk, mert hisz ajándék, és nem sértettük meg a másikat nemtetszés nyilvánításával. Egészen tavalyig. Már amikor kibontotta a fa alatt az ajándékot, is látszott, hogy nem tetszett neki, mást várt. Ráadásul első pillantásra hasonlított a két tárgy egymásra, de kiderült, hogy nem az amire vágyott. Hozzáteszem, mi nem tudtuk, hogy mire vágyik, teljesen véletlenül vettünk hasonló dolgot. Nyáron viszont visszaadta, hogy ez neki nem kell, cseréljük be neki a másik dologra, ahol vettük, mert ő azt kér. Nem csináltunk vele semmit, azóta is egy fiókban van a holmi, kicsit háborogtunk egymás között, hogy miféle dolog volt ez? Már csak azért is, mert elég drága holmit szeretne, amit kapott, az felébe került. De eldöntöttük, hogy ősszel, amikor a születésnapja lesz (kerek ünnep), megvesszük neki azt.
Közeledik a születésnap, de hallunk a rokonságban olyan hangokat, hogy mások is felháborítónak találják, ahogy a férjével együtt kezelik a helyzetet. Másoknak is elmondták, hogy szeretné azt a tárgyat, amit tőlünk is várt. Tehát lehet, hogy többet is kap belőle, kaptunk olyan infót. Egy másik rokon meglehetősen drága konyhai gépet vásárolt már ajándékba, valamiért el is árulta neki, erre a hölgy kijelentette, hogy az neki nem kell, vegyen valami személyeset! Egy másikat a férj hívott fel, hogy a felesége aranyat vár a születésnapjára.
Nem értem, mi ez a tobzódás részükről? Visszatetszőnek találom, hogy igényeket támaszt az ajándékokkal kapcsolatban. Arról nem beszélve, hogy most nem is feltétlenül engedhetem meg magamnak a nagyon drága ajándékot. És úgy érzem, hogy egy ajándéknak szívből kell jönnie, és örömmel adni. Most viszont ellenállást érzek magamban, hogy nincs kedvem behódolni, marionett bábúként engedelmeskedni a kívánságnak. Már azon gondolkozom, hogy virág, édesség, és kész! De valahol mélyen meg mégis úgy érzem, hogy teljesítenem kell a kívánságot, mert ők is elhalmozták a gyerekeimet, míg kicsik voltak, bár mindig igyekeztem viszonozni, de ezzel talán még tartozom.
Szeretném a véleményét kérni, hiszen mint szakember, és mint kívülálló más szempontok szerint mérlegel. Melyik viselkedés lenne részemről a helyes? Ha belemegyek a játszmába, vagy ha nem?
Válaszát előre is köszönöm! Gabi
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Megértem az indulatosságát ebben a helyzetben.
Úgy gondolom a levele alapján, hogy érdemes lenne vele beszélni arról, hogy 1-1 ünnep alkalmával milyen értékű ajándékot adjanak egymásnak, azaz maximalizálni az összeget. Így nem kerülnek kellemetlen helyzetbe, ha drágábbat "várnak" el Önöktől. Az, hogy régen ők az Önök gyerekeinek nagyobb értékben adtak, én valószínűsítem, hogy a gyerekek miatt tették, s nem az Önök kérése miatt, vagy mert ezt ők a jövőben visszavárnák.
Említette, hogy Ön valamiért úgy érzi, hogy teljesítenie kell az ő kívánságaikat. Ebből kifolyólag érdemes lenne pszichológusi konzultáció keretén belül átbeszélni, hogy miért gondolja, hogy ennek így kell lennie, mióta gondolja ezt, másokkal kapcsolatban is van-e ilyen érzése stb.. Ehhez tudom ajánlani szakembereinket, róluk az alábbi oldalon olvashat, s időpontot is tud foglalni, amennyiben szeretne ennek a problémakörnek utánamenni:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:
2018-11-02 18:17:16
Konfliktus a családban
Jónapot kivánok. Tudom, furcsa hogy ilyen fiatalon kérek segítséget, de már szétmegy az agyam a rengeteg dolog miatt ami történt velem. Szüleim folytonos vitában vannak, apa alkoholizmusa miatt. 2 éve elkezdett inni, és rengeteg mindent kellett látnom, amit nem akartam látni. Rengeteg vita/káromkodás/ordibálás/apa verekedése anyával/szexuális zaklatás apától felém (1-2 alkalom) és anya felé. Többször menekültünk ismerőshöz,minden telefonhívás szerűre felriadok a rengeteg hajnali zaklatás miatt. Anya teljesen kikészült, egyretöbbször ordibált velünk. Apa egy időre abbahagyta, reménykedtünk hogy végre újra normális lesz (annak ellenére hogy ugyanúgy csalta anyát). Augusztus 28.-án újra nekikezdett inni. Rá 3 napra (aug. 31-szept 1.) Elpusztult a szeretett nyuszim, és mivel nem vagyok nyílt az emberek felé a számítógépfüggőségem miatt eléggé megterhelt. Olyan sok dolog történt velem, hogy eleinte teljes sokkban próbáltam teljesíteni és megtartani az 5-ös átlagot. Ami ment is már amennyire. Ezek a sokkok kezdenek feloldodni, és leginkább arra neheztelek mikor az elpusztult nyuszimra apa elég rossz megjegyzéseket tett és ez nagyon szórítja a lelkem. A szüleim nem tudnak dülőre jutni, apa folyamatosan zaklatja anyát, és a 2 bátyám. (Akik jóval idősebbek nálam) illetve van egy down szindrómás bátyám is,akit nem tud befolyásolni. A fenyegetések közt szerepel: anya kirúgatása a munkahelyéről, "verőlegények" és minden más. Apa a közös pénzből veszi az ügyvédére való pénzt, anyát meg arra kényszeríti hogy mondjon le arról hogy neki is ügyvédje legyen. Tudom, a szüleimen nem tudok mit befolyásolni, de mit tegyek én hogy ezeket feltudjam dolgozni, és ne kelljen könnyek közt lefeküdni?
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna mielőbb szakszerű segítséget kérnie (pszichológustól). A verekedések, fenyegetések, szexuális zaklatás nem dolgozhatóak fel egyedül. Ráadásul a nyuszija elvesztése is igen megterhelő lehet.

Javaslom, hogy amíg ezt sikerül megszerveznie hívja a 116-111-es telefonszámot.

Üdvözlettel:
2018-10-31 21:10:51
Konfliktus a családban
Tisztelt Szakértő! Az a problémám hogy a párom időnként hirtelen fellobban, kiabál felrug eldobál vagy betör tárgyakat, agresszív megnyilvánulásai vannak. Ilyenkor sokszor ordibál elhord engem minden szemétnek akit " jól összevissza kéne verni" . Van egy 6 éves gyermekünk, őt nem bántja, de nem is korlátozza magát elötte. Mikor megszületett még valahogy kordában tartotta magát, de mostanában erősődnek ezek az indulati meggyilvánulások. Az a gondom hogy sokszor fogalmam sincs hogy mi váltja ki belőle. Mintha lennének olyan napok amikor "elmentek neki otthonról" Kb 2 hetente fordul elő. A legnagyobb probémát az jelenti számomra hogy hogyan kommunikáljam ezt a gyerek felé. Nem szeretném hogy azt higgye ez normális , de ha meg véleményezem a viselkedését az olaj a tüzreA párom azt mondja én vagyok az oka a dühének és ez egy helyénvaló reakció. (az apja is igy szokta) Nem akarom h a gyerekem is ilyenné váljon mit mondjak neki? Nem akarom hogy a kis lelke sérüljön mit tegyek?
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Mivel a párja magyarázatul azt mondta, hogy "Ön az oka a dühének", így én párterápiát javasolnék elsősorban, hogy milyen interakció váltja ki ezt nála, mit sérelmez Önnel kapcsolatban ő. A párterapeuta tudna segíteni abban, hogy közösen megdolgozzák ezeket a sérelmeket.

Kolléganőim közül Pergel-Száraz Cintia vállal online is párkonzultációt, adatlapja itt tekinthető meg:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek/pergel-szaraz-cintia.html

Üdvözlettel:
2018-11-02 02:59:32
Indulatkezelési problémák
Ki lehet e gyógyulni gyógyszer nélkül a depresszióbol?
Kedves Kérdező,

Kérdését 2x rögzítette a rendszer. A választ lejjebb megtalálja a nevem alatt.

Üdvözlettel:
2018-10-31 13:32:19
Egyéb
Ki lehet e gyógyulni gyógyszer nélkül a depresszióbol?
Kedves Kérdező!

Ez egy bonyolultabb kérdés, függ az egyén tüneteinek súlyosságától, az aktuális élethelyzetétől, a problémái mértékétől, a kapcsolatai minőségétől, motivációjától stb.. Pszichiáter szakorvos dönti el a vizsgálata alapján, hogy kell-e gyógyszeres kezelés vagy sem.

Az alábbi blogbejegyzéseinket lenne érdemes elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-depresszio-hatekony-kezelese
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-kezeletlen-depresszio-kovetkezmenyei
https://www.onlinepszichologus.net/blog/miert-alakul-ki-a-depresszio

Üdvözlettel:
2018-10-31 13:28:16
Egyéb
Tisztelt Cim!
19 eves vagyok, es meg a nyaron megismerkedtem egy 24eves sraccal. Sokszor hivott, hogy talalkozzunk es vegul par hete sikerult ossze is hoznunk. Felmentem hozza, filmet neztunk beszelgettunk es teljesen ugy ereztem, hogy ugyan olyan, mint en. Oszinten kicsit feltem felmenni hozza, mivel elotte csak egyszer talalkoztunk, de semmi nem tortent a romantikus filmes osszeebujason kivul. Majd masnap nem irt, igy gondoltam rairok. Ekkor elkovettem azt a hibat, hogy megirtam neki egy sraccal vagyok es iszogatunk, majd ezt ki is posztoltam. Masnap nagyon csunyan kiosztott engem ,hogy nem szereti ha faggatjak, nem illunk ossze es en csak arra kellettem neki, ne irjak tobbet neki. Nagyon rosszul erintett a dolog, mert ugy erzem amiket irt nem tukrozi azt amilyen o valojaban. Nem tudom elfogadni ,hogy akivel nyolc orat eltoltok es semmi nem tortent, annak tenyleg csak arra kellettem neki, foleg, hogy teljesen ellentmond egymasnak az amit csinalt es amit messengeren irt. Mit tegyek?irjak neki? Vagy tenyleg ennyire nem vagyok jo emberismero?
Elore is koszonom valaszat!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Megismerni valakit egy hosszabb folyamat eredménye, s legfőképpen személyes találkozások során lehet. Sajnos 8 órás együtt töltött idő után még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, hogy ki milyen. Ha nem lehet tisztázni a dolgot vele, akkor sajnos az elengedés a megoldás.

Üdvözlettel:
2018-10-31 11:12:59
Kamaszkori problémák
A probléma az hogy síró görcseim vannak, hangulat változásaim, gyomor görcseim, fáradtság, levertség. Azt szeretném meg tudni hogy ez milyen betegségre utal.
Kedves Kérdező! Csak személyesen tud pszichológus diagnosztizálni, melyhez minimum 50 perces beszélgetés szükséges és szükség esetén tesztvizsgálat. Pszichiátriai szakrendelőben ingyenesen vizsgálnak vagy magánrendelésen kereshet szakembert. Üdvözlettel
2018-10-31 09:56:02
Egyéb

Kíváncsi további érdekességekre?

Iratkozzon fel hírlevelünkre!