Kedves Látogató!

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.  

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 48 órán belül* történik

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Ha négyszemközt szeretne beszélni ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére. Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

 

* kivéve hétvégén és ünnepnapokon

Az onlinepszichológus.net csapata

Gyakran felmerülő kérdések pszichológus válaszol szolgáltatásunkkal kapcsolatban.

Érdekli miben segít az önismeret?


Kijelentem, hogy elfogadom az ÁSZF-et és az Adatvédelmi Szabályzatot.
Kijelentem, hogy elmúltam 18 éves. Kijelentem, hogy 14 és 18 év közötti vagyok, de a törvényes képviselőm hozzájárulásával használom ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelentem, hogy a törvényes képviselőm jár el helyettem.

Csak a *-al jelölt mezők kitöltése kötelező.


Kérjük, hogy a korábbi kérdések és válaszok közötti kereséshez adjon meg egy szempontot, vagy használja az oldal jobb felső sarkában elhelyezett keresőablakot.
Tisztelt Doktor!

A problémám elég bonyolult és összetett, ezért kérném az Ön segítségét.
26 éves egyedülálló nő vagyok, megismerkedtem egy 38 éves, nős férfivel.
Ő több mint 10 éve házas, a felesége beteg, sokszor gyenge emiatt, nem tudnak sehova elmenni, se nyaralni, se szórakozni. (hasmenés, kórház, láz, nap nem érheti…)
Egy közös ismerős által találkoztunk, az első alkalommal felfigyeltünk egymásra, mint később kiderült.
Elkezdtünk messengeren beszélgetni,az ismerősről, később kérdezgetett rólam, és egyértelmű volt, hogy érdeklem, mert szexuális jellegű kérdése is volt. Én pedig válaszoltam és kerestem én is őt később.
Én külföldön dolgozom, egyszer tudtunk találkozni pár percre akkor volt pár csók, semmi több.
Hamarosan utazom haza, és szeretnénk találkozni, akkor pedig valószínű szex is lenne.
Nekik saját gyerekünk nem lehet, a feleség miatt, a férfi egyébként elfogadta ezt,bát vágyna sajátra. Folyamatban van az örökbe fogadás. A férfi dolgozik csak, ő teremti elő az anyagiakat, és helyt áll otthon is, ha a felesége nem jól van. Erre még jön majd egy gyerek is, de vállalja, ebből azt gondolom, igazat mond, hogy szereti feleségét, de kell neki, egy kis kikapcs ebből a monoton mindennapokból.
Nem beszéli ki a feleségét, kb.ennyit tudok a házasságukról, és azt, hogy van otthon szex, de a töredéke se annak amit a férfi igényelne.
Több mint egy éve megy ez a beszélgetés köztünk, majdnem napi szinten, a szex minden oldalát körbejártuk már, volt kép csere, kívánjuk egymást, ez biztos.
Nem akarjuk bántani a feleséget, többször megbeszéltük már, hogy befejezzük ezt, de pár napnál tovább sosem bírtuk.
Én is voltam megcsalt barátnő, azt a részt is tudom hogy milyen.
Úgy érzem mindketten harcolunk ez ellen, de a vonzalom erősebb.
Nem értem ha több mint egy évig nem tudtuk megoldani a találkát, miért foglalkozik még velem.
Lehetséges, hogy kialakult egyfajta kötődés részéről is? Mert részemről biztosan.
Tanácstalan vagyok most is, hogy jó ötlet-e találkozni. Szexuálisan teljesen egy hullám hosszon vagyunk, és bár erről nem beszél, úgy gondolom, otthon ezeket a dolgokat nem kapja meg, a vágyait nem élheti ki.
Megmondta az elején, hogy nem fogja elhagyni a feleségét, utána többször mondta, hogy nem igazán tudja mit akar. A feleség rá van utalva, és ezt ő is tudja.
Közben biztos vagyok benne, hogy nem boldog, mert akkor nem jöhettem volna én a képbe.
Mi lenne a helyes megoldás? Én nem akarom pángálni a felsége ellen, közben szeretném ha velem lenne.
Hiányzik ha egy két napig nem tudunk beszélni.
Engedjünk a Vágynak vagy szakítsuk meg a kapcsolatot? Hogy lehet elszámolni a lelkiismerettel ha mégis megtörténik a szex? Hogy lehet elnyomni ezeket a vágyakat?
Attól is tartok, mi lesz ha esetleg lebukik, és azután miattam megy teljesen tönkre a házassága.
És attól is, hogy a testiség után még jobban fog fájni, hogy nem lehetünk együtt.
Előre is köszönöm ha ad egy kis iránymutatást ebbe a kusza történetbe.
Tisztelettel Melinda
Kedves Melinda!
Nem pontosan értem miben vár útmutatást: hogyan lehet legyőzni a vágyakat vagy mi legyen a döntése a férfivel kapcsolatban. A döntést csak ön hozhatja meg, mint egyéb más esetekben is, és azért a kiválasztott döntésért kell vállalni a felelősséget, következményeket. Egyéb helyzetekben vajon hogyan győzi le a késztetéseit? Ha más téren is jelentkezik ilyen gond, érdemes pszichoterápiásan ezzel foglalkozni. A morális, erkölcsi részével a dolognak pszichológusok nem dolgoznak. Ez mindenkinek egyéni döntése és felelőssége.
üdvözlettel:
2018-06-19 01:30:48
Szexuális zavarok
34 éves vagyok, már egy jó ideje, szeretnék komoly kapcsolatot kialakítani, az utóbbi 3 évben voltak is próbálkozásaim, múlt éven volt egy kapcsolatom, nagy volt a távolság, és csaknem 13 évvel idősebb volt a hölgy, annyira akartam , hogy jó legyen, hogy túlzottan beleéltem magam, már a kapcsolat legelején, kb 4 hónapig tartott, én utaztam hozzá mindig, majd egyik hazajövetelem utáni napon, felhívott telefonon és szépen szakított.
A második idén áprilistól-júniusig tartott, a hölgy itt is idősebb volt noha csak 4 évvel, itt a távolság már kisebb volt, közel 3-ad annyi, viszont, itt is hamar belemerültem a dolgokba, ő és én is komolyan gondoltuk, megbeszéltünk mindent, gyereket mindketten szeretnénk, egész sok dologban hasonlóképpen gondolkodtunk. Nagyon rágörcsöltem a dolgokra, itt is ugyanaz lett a vége. telefon és szakítás.
Komolyan kezdek kételkedni benne, hogy valaha is viszont fog szeretni valaki, illetve abban is kételkedem, hogy lesz-e normális párkapcsolatom.
Már odáig jutottam, hogy nem érdekel semmi, mintha kiégtem volna, nem köt le semmi, a munkámban is indulatosabb lettem sajnos. Tudom, hogy változtatnom kellene valamin, de min??? Köszönöm a válaszát előre is
Kedves Kérdező!
Pszichoterápiában szerzett önismeret erre is választ adhat, tehát, hogy hogyan járul hozzá kapcsolatai alakulásához. Érdemes ennek kapcsán pszichológust/pszichoterapeutát felkeresnie. Ha ismétlődő mintáról van szó, érdemes ezzel foglalkozni.
üdvözlettel:
2018-06-19 15:06:52
Párkapcsolati problémák
Üdvözlöm!
Az a problémám, hogy kicsinek találom a melleim, és emiatt szegyenlős vagyok melltartó nélkül a párom előtt, hiába vagyunk együtt lassan egy éve. Már mondtam korábban olyat neki, hogy biztosan megfogom majd az orrom és a melleim műttetni, csak túl sokba kerül.
Most ő pedig azt a "meglepetést" találta ki a születésnapomra, hogy ha megműttetem a mellem ő is beszáll a műtét költségeibe.
Idézem, amit mondott: "mondtad egyszer, hogy megműtteted majd az orrod és a melleid. Az orroddal nincs semmi baj, de ha a melleid megműtteted abba beszállok én is anyagilag."
Ezen én ledöbbentem, nagyon megbántott ezzel.
Elmondasa szerint ő ezzel csak jót akart, mert tudja, hogy engem zavar és ha én nem mondom korábban, hogy meg akarom műttetni, akkor ő sem hozta volna fel magától.
De nekem ebből csak az jött le, hogy ő sincs velem ezen a tèren megelégedve.
Ön mit gondol erről?
Nem tudom ezt, hogyan tudom elnézni és elfelejteni. Nem haragszom rá emiatt, mert elhiszem, hogy tényleg csak jót akart. De engem még is nagyon bánt ez. Ezekután mégjobban felerősödött bennem az a gondolat, hogy kicsik a melleim és nem vagyok emiatt eleg vonzó a számára. Hogyan tudnék ezen túllépni?
Ugyanakkor valóban szeretném megműttetni magam, de csakis magam miatt, senki más kedvéért.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
A túllépés a probléma alapos körbejárása révén lehetséges szerintem pszichoterápiás keretek között. Csak ezen a téren van problémája önmaga elfogadásával? Érdemes lenne pszichológussal való személyes találkozásban ezt áttekinteni.
üdvözlettel:
2018-06-18 13:05:00
Párkapcsolati problémák
A lányomèk válófèlben vannak,2kisgyerek van.36èves házasok vagyunk,sajnos a párom párszor már lètesitett kapcsolatot.Most is ez történt tőle jóval fiatalabbal.Lebukott telefonnal!!!! Sajnos nem tudok túllépni rajta!! Köszönöm!!!
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet most Önnek, javaslom ezért lelki munka megkezdését a történtek megértéséhez és feldolgozásához. Ha igényli, valamelyik pszichológusunk akár online is szívesen segít ebben.

Üdvözlettel:
2018-06-18 17:50:10
Konfliktus a családban
Tisztelt Pszichológus Asszony! A lányom 22 éves, rendkívül viselkedészavaros, már szinte olyan, mint az ámokfutó. Nincs maradása sehol, folyamatosan kéri a pénzt. Beismerte, hogy füvezik, de szerinte minden fiatal "ilyen". Kértem, hogy pisiljen a tesztre, de persze nem akart, feleselt, neki állt feljebb! Idegességemben felpofoztam, amit vissza akart adni, és végül meztelenül kirohant az utcára az autók közé. Azt hiszem, megőrülök, nem lehet elhinni egy szavát sem, hiszen hazudik, és tehetetlennek érzem magam. Az apja is próbál segíteni, de Ő engedékeny, bízik abban hogy majd egyszercsak igazodik valamerre, és utalja neki a pénzt, mert fél attól, hogy nehogy a testével keresse meg. A kérdésem az, hogy lehet-e intézkedni, valamilyen segítséget kérni nekem, ha Ő nem akarja, vagy néznünk kell tehetetlenül a rohangálását, a céltalan össze-vissza utazgatását az országban? Ha állandó veszélyben érezzük, akkor sem gyakorolhatunk szakemberrel történő segítséget rajta? Mit tehetünk, hogyan segítsünk? Köszönöm szíves válaszát!
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt javaslom, hogy keressenek családterápiás segítséget, hogy tisztázni lehessen a határokat a családjukban és pofonoktól mentesen tudják kezelni a konfliktusokat. A lányukat nem pénzzel és nem is ütéssel, hanem megfelelő szabályok felállításával és érzelmi támogatással tudják megmenteni a prostitúciótól és a drogoktól. Persze, ha akar kereshet egyéni segítséget a lányuk, de azt javaslom, hogy inkább együtt forduljanak szakemberhez, mert Önök a szülei, Önöknek kell megtanulniuk erőszak mentesen megzabolázni a gyermeküket.

Üdvözlettel:
2018-06-18 15:18:43
Drogproblémák
Jó napot kívánok! Azt szeretném kérdezni hogy a mirzaten 30mg eszem lehet enni hozzá ezt a gyógynövényes kapszulát : aranygyökér kapszulát? (Rhodiola Rosea)
Kedves Kérdező!

Sajnos pszichiáter szakorvos nincs közöttünk (pszichológus végzettséggel rendelkezünk, amely bölcsész diploma, nem orvosi), gyógyszerszedéssel kapcsolatos kérdéseivel javaslom keresse fel a kezelőorvosát.

Üdvözlettel:
2018-06-18 10:55:33
Egyéb
Egy 5 éves kisgyereknél nagy testvér halála járhat súlyos traumával, akár poszttraumás? vagy mindenkinél más?
Rólam van szó, szerintem az volt az alapja a problémáimnak. Ő egy olyan ember lehetett az életemben, mint egy apa, példakép, mert a valódi apám agressziv volt, felelőtlen és féltem tőle. és létrehozhattam egy szerető és elfogadó szülőt.
A fényképalbumban is mindig a bátyjám karjaiba voltam leginkább, ő játszott velem, bátoritott, megláthatta bennem a valódi énem.
A haláleset után magamat hibáztathatam, gyakran féltem hogy a viselkedésemmel másnak a halálát okozom, ez még 10 éves kor felett is, például rámutattam anyámra és azt gondoltam ettől meg fog halni....kényszeres tüneteim is voltak. Tudom hogy mindig anyámmal akartam lenni, nem tudtam neki ellent mondani.
Érdekes módon ha nagyon visszaemlékszek,akkor pont hogy örültem a haláleset után, olyan hiperaktiv lettem. szerettem volna felhivni magamra a figyelmet, meg hát nem is nagyon érthettem mi van körülöttem.
Szorongtam és visszahúzódó voltam, sőt ennek a hatása lehet hogy egész iskolás életembe végig kisért? az erős szorongás, kényszeres tünetek, tátogás stb., szociális szorongás. Iskolában én voltam az, akit a többiek bántottak, csúfoltak.
Pont a haláleset után lettem óvodás. Nem nagyon élhette át a gyászt a családban senki. Apám gyakran hasonlitgatott hozzá.
Olyan volt ez mintha nem a valódi önmagam lett volna, hanem egy másik "én", akit létrehoztam utána, aki nem okoz gondot, csendben van.
Ezt a sok minden egy kezelés hatására tudatosult, azt nem irom le mi volt az, de használt. Sokat sirok mostanában, mintha gyászolnék, amikor ezek igy feljönnek, hogy ő ki volt nekem, mit jelentett. Már felnőtt vagyok.
Állitólag régen "leválaszthattam az érzéseimet".
interneten nem találtam sok mindent arról milyen hatással van egy fel nem dolgozott halál egy kisgyerekre.
Kedves Kérdező!
Sokféle hatással lehet, pl. a személyiségfejlődésre. Számos mentális probléma alakulhat ki. Ön leír jópár tünetet. Mivel én pszichológus vagyok, pszichoterápiát javasolnék. Gondolom az a kezelés, amire eljárt hasznos volt, de mivel megírta ezt a levelet, arra következtetek, hogy talán más kezelésre is szükség lehet, ezért javaslom, ha egyetért, keressen fel pszichoterapeutát.
üdvözlettel:
2018-06-13 17:25:49
Gyász
Kedves Doktornő.
A párommal 3hete szakítottunk, de közben ő oösszejött az eggyik közös ismerősünkel ami nekem nagyon fáj és nem tudon megemészteni. Én nagyon szeretem még annak ellenére is h ő mással van. Ez valami féle menekülisi utvonal vagy valóban lezárta volna ezt az egészet velem? Érdemes még várni? Nagyon rég nem láttam már de szoktunk néha beszélgetni. 3évig voltunk együtt és nem hiszem h nem érez mar semmit irántam.
Válaszát előre is köszönöm
Kedves Kérdező!
Azt, hogy ő lezárta e és mit érez, csak ő tudhatja, ami leveléből kiderül, hogy önnek ez még fájdalmas, és természetesen nem könnyű sosem az elválás attól, akit szeretünk. Az elválás kezdetén ez egy természetes dolog.
üdvözlettel:
2018-06-13 08:31:47
Párkapcsolati problémák
Apukámmal a barát nőjével és a mostoha nővéremmel élek.. 3 hetente találkozhatok anyukámmal aki édesanyjával azaz a mamámmal él.. Csak ezért nem költözök hozzá.. Problémáim vannak a tanulással azaz nem tanulok valami jól.. El vesztettem 3 év alatt 5rokonomat ami kicsit tönkre tett.. És ha beszélek apukámmal amit sokszor kér hogy beszéljük meg akkor mindíg én jövök ki rosszul vagy 1 hetet végig sírok mivel nagyon érzékeny vagyok.. Sokszor gondolkodtam az önhyilkosságon.. Egyszerüen már most gyűlölök élni.. Be kell tartanom a szabályokat és ha többet találkoznék anyukámmal vagy meg védeném apum barátnője tönkre tenné az életem..
Mit csináljak??
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom, hogy Önt sok nehézség érte az elmúlt évek alatt. Mivel több problémája is van (tanulási, családi kapcsolati, halálesetek feldolgozása), mindenképpen érdemes lenne pszichológust felkeresni. Az iskolapszichológushoz tudna menni, vagy a helyi nevelési tanácsadóba. Akár édesapjával is beszélhetne, hogy a felsorolt problémák miatt közösen keressenek pszichológust. Pszichológus segítségével csökkenni tudna Önben a feszültség, jobban koncentrálna ezáltal, s a családi konfliktusok megoldásában is tudna segíteni.

Üdvözlettel:
2018-06-13 13:27:48
Stressz
Üdv. Egy olyan problémám lenne, ami körülbelül 5 éve kezdődött.
6-7 hónapon keresztül használtam rendszeresen állítólag JWH hatóanyagú, - angel névre hallgató - biofüvet. Volt egy-két negatív tapasztalatom konkrét szerhasználat közben (pl. egy alkalommal azt hittem, hogy zombi apokalipszis van, és mindenki - a barátaimat is beleértve - zombik rajtam kívül), de a fő probléma akkor jelentkezett, mikor szerhasználat nélkül éltem át pszichedelikus élményeket (megváltozott érzékelés, embereket lélek nélküli tárgyként láttam, vagy mintha mesefigurák lennének, és természetesen az ezzel járó leírhatatlan rettegés). Ez az élményem körülbelül 1 nappal az utolsó szerhasználat után volt, és 3 napon keresztül volt intenzívebb, és fokozatosan múlt el, úgy éreztem, hogy hónapokig voltak "utórengések". Ezt követően azonnal abbahagytam a szerhasználatot, voltam több pszichológusnál, de mind a drogfogyasztás okát keresték és csak abban látták a problémát, addiktológiára akartak továbbküldeni, és nem a konkrét élmény feldolgozásában segítettek. Ez után az élmény után, kb. másfél évig teljesen tiszta voltam, majd úgy gondoltam, hogy biztos csak a hatóanyaggal volt a probléma és nem árthat, ha rendes füvet szívok. Ezzel nem is volt probléma egy darabig, élvezni ugyan nem tudtam, de azért csináltam, kisebb-nagyobb megszakításokkal az életem része maradt. Legutóbb 2 hete próbálkoztam meg újra a dologgal (előtte kb fél évig nem használtam semmit), és 2-3 napig fogyasztottam marihuánát, míg az utolsó alkalommal valami teljesen váratlanul ért. Három cigit tekertem egymás után, kb 2 óránként, és a harmadik cigi után másfél-két órával, mikor úgy éreztem, hogy már kezd vége lenni a hatásnak, elmentem a családommal egy fagyizóba. Út közben viszont olyan hihetetlenül intenzív élményt éltem át, amit azóta is próbálok feldolgozni.
A félelem érzete az hasonló volt az 5 éve átélt élményemhez. Leírhatatlan vizuális elváltozások és gondolatfolyamok jelentek meg, olyan volt mintha valamennyire lehasadtam volna a valóságról. Annyira még magamnál voltam, hogy tudjak viselkedni, és kívülről a családom ne vegyen észre semmit, maximum annyit, hogy a szokottnál csöndesebb vagyok, de belül rettegtem. Könyörögtem magamban, hogy legyen vége, próbáltam magamat azzal vigasztalni, mindig megoldódtak az ilyen problémák, így biztos ennek is vége lesz. Bár ilyet még sosem éltem át (mert utólag, józanul átgondolva különbözik az első ehhez valamilyen szinten fogható élményemtől), mégis ismerősnek tűnt az érzés. Felmerült bennem a kérdés, hogy mi van, ha skizofrén vagyok, és ettől a gondolattól teljesen megrémültem, kirázott a hideg és próbáltam győzködni magam, hogy biztosan nem vagyok az, ez még mindig csak a szer hatása stb.
A visszaút is borzalmas volt, de kibírtam. Otthon szépen lassan lecsillapodott az érzés, másnap még voltak jelei, de csak kisebb vizuális jellegű elváltozások, többnyire még a "valóságban voltam".
Azóta teljesen józannak tűnök, mindent úgy érzékelek ahogy kell, viszont nem hagy nyugodni ez a probléma.
Elmentem egy pszichológushoz, de ő is - mint a korábbiak - a szerhasználatban látta a problémát, és arra próbált rávezetni, hogy próbáljam megfejteni, hogy mi hiányozhat az életemből, amit "drogokkal" próbálok pótolni.
Sajnos teljesen tanácstalan vagyok, nem nagyon találtam a neten böngészve ehhez hasonlót.

Az lenne a kérdésem, hogy mi okozhatja ezt? (más ismerőseim akik ugyanezeket a szereket használták, nem hogy nem tapasztaltak, de nem is ismernek rajtam kívül mást aki hasonlókkal küszködne)

Milyen irányba kéne továbbmennem, kit kéne fölkeressek aki kompetens a témában?
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Az átélt élmények kapcsolódhatnak a "flashback" jelenséghez is, bizonyos szakirodalmak a marihuana fogyasztásnak is tulajdonítanak ilyen jellegű tünetet. A probléma az inkább, hogy sokszor nem lehet tudni, hogy pontosan mit tartalmaz a kapott kábítószer, hiszen nincs ráírva a pontos összetevők vagy ki gyártotta, milyen arányban stb., s az átélt élmény során jön a "meglepetés", hogy itt valószínűleg több összetevőjű anyagot tartalmaz, mint amit kért az illető (szeretnek kísérletezni a "gyártók"). Az emberi szervezetek is különböznek, különböző módon reagálhatnak 1-1 anyagra (Pl. gyógyszerek esetén is), nem mindenkinél jön ki 1-1 tünet.
Sajnos én foglalkozok olyan 30 év körüli férfival is, aki 7 év füves cigaretta használatot követően lett pszichiátriai beteg (skizofrén), s 24 évesen jött ki nála ez a betegség, s a kábítószer használat erőteljesen belejátszott a betegsége kialakulásába.
Aki jártas a témában klinikai addiktológiai szakpszichológus (pl. Demetrovics Zsolt ELTE Phd oktató) vagy ilyen végzettségű vagy addiktológus szakorvos tudna bővebben szakmai felvilágosítást adni. Googleba beírva tud keresni.

Üdvözlettel:
2018-06-13 23:55:20
Drogproblémák
Kedves Szakértő!
A volt párommal 13 hónap után összeköltöztünk egy teljesen másik városban, 2 hónap együttélés után közölte velem, hogy nem tud együtt élni mással (nem velem, úgy gondolja mással sem) és, hogy nem szeretne gyereket. Én ekkor elköltöztem. 3 hét után visszaköltöztem hozzá, 2 hónap után ismét előjött a probléma, hogy nem tud együtt élni. Állítása szerint, azért nem szeretne gyereket, mert, hogy fél, hogy elhagyom. Sajnos rossz a családi képe, a szülei pár éve váltak el, az apukája ott hagyta őket és egyáltalán nem is tartja vele a kapcsolatot, nem is akarja. Javaslatomra elment pszichológushoz, hogy segítsen neki és feldolgozza ezt. Szétköltözésünk után, még 3 hónapig tartottuk a kapcsolatot, párszor találkoztunk, most már 2 hónapja nem tartjuk a kapcsolatot. Mit gondol, lenne ennek jövője?
Kedves Kérdező!

Sok megoldatlan problémája lehet a párjának, s ezért nem tudhat hosszútávon elköteleződni. Arról nem ír, hogy pszichológushoz jár-e még ő.
Amennyiben újra kezdenék a kapcsolatot, párterápiát javasolnék Önöknek, s ott derülhetne fény a kérdésekre.

Üdvözlettel:
2018-06-13 12:16:55
Párkapcsolati problémák
Üdvözlöm!
19 éves nő vagyok, párom 22. Páromról lenne szó. Bevallom, nagy hibát követtem el azzal, hogy ha elment valahova, folyton hívogattam, meg veszekedtem vele.Beszéltünk róla, hogy szorong, amikor haza kell jönni hozzám, 9 hónapig ketten éltünk külön, most szüleimmel élünk. Gyomoridege van, ok nélkül is, itthon. Azt mondja, egyedüllétre vágyik, elakar költözni. Amikor szét mentünk valamikor, mindig visszatalált hozzám. Félek nagy hibát követ el, mert innen már nincs vissza út, nem játszhatja el velem többször. Ezt 2 napja beszéltük, tegnap pedig már mondta, hogy talált is lakást, vett már mosógépet stb. Mondtam neki, hogy elengedem, ha menni akar, ezek után felszabadult lett, olyan normálisan tudtunk beszélgetni, ahogy már régóta nem. Összebújva aludtunk, csókkal köszön, és köszön el munkába menet. Nem tudok kiigazodni rajta. Szerethet még talán?

Üdv :Martina
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Sajnos én sem tudom megválaszolni, hogy a párja viselkedése miről is szól. Úgy gondolom, hogy nyugodtan rákérdezhet, hogy miért viselkedik ő most így Önnel (pl. csókkal köszön).
Szükség esetén párterápia lenne a megoldás, hogy a kapcsolatukat tisztázni tudják.

Az alábbi blogcikkeinket ajánlom a figyelmébe, sok hasznos információt talál bennük:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/parkapcsolati-problemak-pszichologus-szemmel
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-kuzdheto-le-a-feltekenyseg
https://www.onlinepszichologus.net/blog/feltekenyseg-normalis-dolog-vagy-orultseg

Üdvözlettel:
2018-06-13 11:46:54
Párkapcsolati problémák
Tisztelt szakember!

Nos...Lett egy barátnőm, de a családom néhány tagja nem képes elfogadni. Az a problémájuk, hogy idősebb tőlem pár évvel és nem rendelkezik diplomával. Nem tartják nekem valónak, mivelhogy másnak hittek engem, nem aki ilyen szintre alacsonyodik. Viszont végtelenül szerethető és nekem nem fontos, hogy egyetemet végezzen, nem azért szeretem. Nagypapám azt mondta, hogy ha beteszi a lábát a házunkba (velünk él ő is) akkor megöli. Azt hitte ezzel megszakad a kapcsolat, de nem így lett, házon kívül találkozunk. Ezt tudja, sosem hazudtam neki hova megyek. Ezért most elfog költözni, mert szerinte a lányt választottam helyette. És folyton az anyagiakkal zsarol, mivelhogy apa nevel engem és az öcsémet egyedül és ezt mi nem fogjuk bírni úgyse és nem fogok tudni tovább tanulni, mert a lányra pazaroltam az időmet és már pénzem sem lesz rá. (az érettségi lement, remekül állok továbbtanulás ügyileg, sok pontom lesz, de neki nem mondtam már ezek után, ő meg nem kérdezte) Mindig támogatott anyagilag és ezzel próbál zsarolni. Mondtam neki, hogy eldobná az unokáját, azért mert nem tetszik neki a párválasztásom? Azt mondta az a baj, hogy én mondtam le róla, nem ő rólam. Nem értem...Azt is mondta, hogy bármelyik embert felszedhette volna az utcáról ennyi pénzért amennyit nekem adott, hogy ápoltam. Sosem kértem tőle, mindig magától adott, ha szerettem volna egy fejhallgatót, hát megvette, de sose éreztette, hogy azért teszi, mert én ápolom. Mit tehetnék ez ügyben? Mondtam neki, hogy nem fogom vakon követni az ő döntéseit, mert van saját életem és képes vagyok arra, hogy eldöntsem kivel töltöm az időmet. Mit tegyek még? Próbáltam az én nézőpontom ismertetni, de nem hallgat, csak a saját véleményét viszi. Mi lehet a probléma? Semmit sem változtam, ő kezdte az egészet mintha bekattant volna. És az életéből is kitagadott, azt mondta nem létezek számára többé, csak papíron vagyok.

Tanácsát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!

Megértem, hogy most nem tud mit kezdeni nagyapja döntésével. Arról nem írt, hogy édesapja mit szólt ehhez, s kinek a pártját fogta. Ő nem próbált beszélni a nagypapával?
Miről szólhat a nagypapa viselkedése? Esetleg irigység vagy a központi szerep megfosztásától való félelem lehet emögött? Azaz ő attól tart, hogy Ön nem fog már foglalkozni vele miután lett barátnője?
Az édesapja hogyan fogadta a barátnőjét?

Mindenképpen közösen a családdal kellene beszélni a nagypapával, az édesapja s az öccse álláspontját is kell ismernie,s egy konstruktív párbeszédnek kellene lezajlani, hogy mi a valódi ok, amiért így reagál. Szükség esetén családterápia lenne a megoldás.

Üdvözlettel:
2018-06-13 01:18:17
Konfliktus a családban
Van egy 6 hetes gyönyörű kislányom, akit mindennél jobban szeretek, de mégsem tudom élvezni az anyaságot, mert a mindennapjaim csak az aggódásból és stresszből, sírásból állnak. Kislányom hasfájós és refluxos, néhány napja visszajött neki a reflux úgy, hogy nem kapott levegőt, fuldoklott. Azóta egy másodpercre se merem magára hagyni. Tudom, hogy a babáknál a hasfájás és a reflux normális, de annyira féltem. Se éjjelem, se nappalom. Nem tudom elhinni, hogy ilyen szerencsés vagyok, hogy van egy gyönyörű gyermekem, mindig attól félek, hogy történik vele valami, merthogy túl szép minden.
Kedves Kérdező!

Anyává válni sokszor nem könnyű, főleg ha a babának hasfájása, vagy más emésztési nehézsége van. Javaslom, hogy önismereti munkával dolgozzon a félelmein, hogy minél teljesebben megélhesse az anyaság örömét is.

Ha szeretné, négyszemközti keretek közt szívesen segítünk!

Üdvözlettel:
2018-06-13 21:19:34
Terhességgel, szüléssel kapcsolatos nehézségek
Üdv! 2018.május 10.-èn elkapott engem napközben kb a délutáni órákban 2-3ora között egy "roham".Ennek voltak megelőző tünetei miután gondolkodtam kicsit. Először is állandóan reggelente arra keltem hogy begörcsölt a jobb és néha a bal válim is! Ezután ültem kint a napon és elmerengtem magamban vagyis inkább elbobiskoltam amikor egy kisgyerek szólt a biztonsági őrnek hogy ellopták a biciglièt és nem találja, ezután egy furcsa érzés kapott el: Az a gondolat ment végig a fejemben hogy én most álmodok és biztosan én loptam el a biciglièt, elkezdtem megriadni és gyorsan vert a szívem (bepanikoltam). Sokan voltak körülöttem és egy barátom hozzám szólt ekkor zokkentett ki a gondolatbol kissé megijedtem és gondolkodtam hogy mi lehetett... Ezután hatalmas fáradság kapott el és előtte is állandóan asitoztam fáradt voltam... Azt hittem a meleg miatt. Vissza mentünk az iskolába és órán elaludtam (sosem bírtam mèly álomba merülni órán és nem is nagyon volt olyan hogy elaludtam volna) ezután hallottam a csongetest és felkeltem és olyan volt mintha másnapos lettem volna... Azt hittem csak az miatt hogy elaludtam, estére megfájdult a fejem és nagyon rosszul voltam. Másnap reggel ment a hasam de a rossz érzés nem volt rajtam.. Ezután estére elmúlt a hasmenésem és elmentünk Szegedre bulizni. Ott a buliba éreztem hogy állandóan sohajtoznom kell de mintha a levegő nem jutna el a tudomig.. Azt gondoltam majd elmúlik... A buliba nem fogyasztottam sem alkoholt sem drogot, csak energia italt ittam de azt vagy 8 dobozzal (red Bull). Hazafelé a buszon megszunnyadtam de állandóan mikor felkeltem ezt az érzést éreztem aztán elmúlt mikor leszaltunk a buszról nem volt semmi bajom. Ez az egész abba is maradt és rá egy hétre a fürdőszobában fèm ízt éreztem az arcomba vagy vèr ízt inkább ahoz hasonlitanam el zsibbad az arcom de lehet hogy a vegtagjaim is nem emlékszem,ezután gyorsan vert a szívem és halálfélelem lett. Probaltam nyugtatni magamat normálisan venni a levegőt és elmúlt a pánik, de az érzés megmaradt. Azóta megjártam a korházat és a pszichológiai rendelőt a kórházban nem találtak semmit csak a vérnyomásom volt nagyon magas állva mérték és 165/87 volt. A pszichológián felirtak egy gyógynövény kapszulát ami inkább nyugtató... A gomdolataimra nem figyelek és nyugodt vagyok de az érzés megmarad. Ezt az érzést ahoz hasonlítanám mint ha másnapos lennék, mintha elszakadtam volna a világtól de mostmár kezdem megszokni viszont szeretném visszakapni a régi életemet a rossz érzést elhagyni és újra szabad lenni. Iskolában nem járok mert nem vagyok nyugodt abban a légtérben csak a családom ami megnyugtat és az itthonlèt, a nyugalom! Egyedül nem szeretek lenni mert állandóan gondolkodom a betegségen vagy mi ez... És mióta megtörtént ez a rosszullét fehér kukacot látok a szemem előtt, fekete pontokat, felvillanó fényeket, csillagokat, és fekete fehér pontokat. Ezeket csak akkor látom ha az egboltra tekintek vagy fehér falra! Nagyon félek, a nevelőapám miatt nincs nyugodt életem állandóan bánt szavakkal, 2-szer elzavart itthonról a második elzavarasnal a baratomnal laktam ott kezdődtek a panaszok! Én nem hiszem el hogy az idegrendszerem ilyen beteg tud lenni... Kérem segítsen 16 éves fiú vagyok.... És kezdek félni hogy sosem leszek a régi!! Köszönöm!
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna pszichoterápiás segítséget kérnie, mert a gyógyszer önmagában nem segít se megérteni, se hatékonyan kezelni a rossz érzéseket. Sajnos előfordulhat, hogy a sok korábbi bántársa, nem megfelelő családi támogatásra reagál így az idegrendszere. Ez azonban a gyógyító kapcsolat segítségével megváltozhat.

Üdvözlettel:
2018-06-13 21:11:44
Kamaszkori problémák
Tisztelt Pszichológus !

Nem is tudom hol kezdjem..
Problèmáim vannak bőven sajnos..
Szóval.: első sorban sok a veszekedès itthon a szüleimmel 22 èves vagyok ès anyám nem tudja ès nem is akarja el fogadni a barátnőmet ès elègè el hordja mindnek ès ezèrt gyakoriak a veszekedèsek ès elèg csunnyák is ezek meg is romlott vele a kapcsolato e probèlma miadt de a barártnőm családjában mindenki szeret engem ès èn is szeretem őket.
Mit tehetnèk az alábbi problèma ellen ?
Anyám minden erejèvel azon van hogy èn hagyam el ezt a lányt. De nem akarom ès nem is fogom.
Ezek veszekedèsek miadt elègè ideges vagyok mindig nèha nem tudok magamon uralkodni ès a barátnőmel is nèha ugy viselkedek s beszèlek ahogy nem kène holott meg sem èrdemli azokat a mondatokat ezek mondatok miadt veszekedünk is.
Mindig mindenen fel kapom a vizet a legapróbb dolgokon is pl ami nem sikerül
Meg hát volt egy tèrd mütètem ami miadt nem tudok olyanokat csinálni amit règebben pl a verseny szerü sportolást (foci) nem lehet többè ès mindig figyelnem kell ra hogy ne szenvedjek balesetett vele.. Ès ezt sem tudom el fogadni ezt sem..
Ezèrt is lehet ezèrt vagyok fojton ideges vagy fogalmam sincs es ezek miadt kèrnèm kedves segitsègèt köszönöm előre is
Kedves Kérdező!

Nehéz lehet Önnek az Önön csattanó sok feszültség miatt! Az anyja miért ellenzi a kapcsolatukat? Mi okból nem kedveli a barátnőjét? Az, hogy a sérülése miatt abba kellett hagynia a versenyszerű sportot, szintén nagy veszteség. Ezt érzelmi munkával lehetne feldolgozni. Az önismeret ezen kívül a kapcsolatainak megértésében is hatékonyan segítene.

Amennyiben igényli, hogy valamely pszichológusunkkal közösen dolgozzon ezen, az alábbi linken tud időpontot foglalni négyszemközti konzultációra. https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:
2018-06-13 20:28:13
Egyéb
Hogyha a 26 éves fiam nem akar dolgozni, semmit nem csinál mit lehet tenni? 8 általánosa van. Középiskolát otthagyta. Okj-t otthagyta mert nem tetszett neki, elkezdett egy másik szakmát azt is otthagyta.
Azzal indokolja hogy nem akar napi 8-12 órát idegen emberek között lenni akik ordibálnak vele.
És szerinte ráér 30 év felett dolgozni úgyis egész életébe azt fogja csinálni.
Aggódok érte legalább egy szakmát tenne le így most itthon van. Nem tudom neki azt csinálni mint sokan hogy fizeti neki az albérletet, iskolákat.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

A fia valószínűleg még nem találta meg a helyét az életben, nem tudja, hogy mit kezdjen a jövőben. Úgy gondolom, hogy a lehetőségek s célok megtalálásában pályaválasztási- vagy karrier tanácsadási lehetőséget lenne célszerű igénybe vennie szakembertől. Ingyenesen például az ELTE karrierközpontban teheti ezt meg. Ott több mindent fel tudnának mérni tesztekkel (milyen típusú munkában lenne érdemes neki gondolkodnia, ahol az ő által állított kritériumok is megvannak), s át tudnák beszélni a lehetőségeket, illetve azt, hogy milyen lépéseket kellene megtenni a céljai elérésében.

Üdvözlettel:
2018-06-13 10:25:07
Egyéb
Kedves Szakértő! 17 éves lány vagyok, aki már lassan 1 éve szerelmes egy fiúba. Elég bonyolult vele a kapcsolatam. Majdnem összejöttünk, csak közénk állt valaki. A fiú sokszor mondta, hogy próbáljuk meg újra, meg beszéltünk mindent, de aztan mégse lett semmi. Ő sokszor megbántott, de én ezek ellenére is szeretem. Pár napja írtam neki, elkezdtünk beszélgetni. Én már azt hittem hogy minden rendbe van velünk, de mégse. Ő azt írta hogy nem tudja még hogy mi legyen. Teljesen összezavar. Néha akar, néha nem. Nemtudom mit csináljak?! Hagyjam őt? Vagy esetleg írjam le neki hogy mit érzek? Hogyan segíthetnék magamon, hogy ne fájjon?
Kedves Kérdező!

Szerintem az érzéseket nem lehet kikapcsolni és nem is volna jó erre törekedni, mert mindnek van valamilyen funkciója. A sok megbántás egy idő után például felülírhatja a szerelmet, ami azért egészséges, mert megakadályozza, hogy áldozat szerepbe sodródjunk, kihasználjanak minket egy párkapcsolatban. Hogy a fiú mit érez, miért ilyen ambivalens a viselkedése Önnel, önismereti munkával lehetne megérteni. Ebben iskolapszichológus tudna ingyenesen segíteni Önnek. Weboldalunkon keresztül is elérhető ilyen jellegű támogatás, ez azonban nem ingyenes szolgáltatás.

Üdvözlettel:
2018-06-12 18:30:45
Kamaszkori problémák
Üdv. Nekem olyan gondom lenne hogy a 20 éves lanyom brutalisan ideges nekem tamad semmit nem csinal. Brutalisan lazad. Nem kizart szed valamit de drog tesztre nem hajlando eljönni. Nincs benne sem érzelem sem tisztelet. Mit tudnék ellene tenni?
Kedves Kérdező!

Megértem az aggodalmát. Szerintem a drasztikus lázadás miatt családterápiás segítséget kellene kérniük. Ha drogozik a lánya, ha nem, az egész család feladata hogy megfelelő korlátokat állítson neki, felkészítse Őt az önálló felnőtt életre (és ahogy Ön fogalmazta meg nagyon helyesen, egymás tiszteletére).

Üdvözlettel:
2018-06-12 12:56:07
Kamaszkori problémák
Tisztelt Cím!

Mostani nehézségem az, hogy együtt élek barátommal, most váltottam munkahelyet, várost is...
A szüleim itt élnek.. kihasználtam azt a lehetőséget, hogy álláskeresési járadék mellett keresek munkát. Ebben a barátom támogatott, és helyeselte.

Persze ez alatt a pár hónap alatt megkaptam szüleimtől, testvéremtől,hogy dolgozzak, meg keressek, mert eltelt már 2 hónap.. és persze kerestem ,de mindent nem vállaltam el. Rám akartak erőltetni olyan munkákat is , amit nem akartam. Amiket ők kerestek, v lebeszéltek. Ezek engem megviseltek.

Most magamtól találtam egyet, most meg jönnek azzal hogy elvigyenek e autóval, meg milyen a munka...

Mindent irányítani akarnak... ha meg nem tudnak róla, kiakadnak, hogy nem mesélek.
Apám már reggel 9 kor hívott, ez miatt, persze nem vettem fel.

Így nem tudok önállósodni. Megfelelően. Mintha mindenbe bele akarnának mászni... Benne lenni a fejemben.. Sokszor ezt érzem, pedig még egy fedél felett sem lakunk...

Hogy tudom ezt, irányítani? Ez létező probléma? Más is él át ilyet?

Válaszát előre is Köszönöm.
Kedves Kérdező!
Sajnos igen. Nincs egyedül ezzel a problémával. Mivel a szülei nem tudják, önnek kell szabályozni a kapcsolatot. 30 évesen felelős saját döntéseiért. Ha érzelmileg nehéz önnek függetlenedni, akár pszichoterápiás segítség segíthet megkönnyíteni azt, pl. ha önt túlságosan megviseli az, ha "kiakadnak, hogy nem mesélek" és hasonló reakciói a szüleinek. Az ön feladata az önállósodás. Persze ezt nehezíti, ha a szülők ezt akadályozzák, de önnek kell keresztülvinni. Ez érzelmileg nehéz lehet, ebben lehet pszichológus segítségére, persze, csak ha igényli.
üdvözlettel:
2018-06-12 18:36:47
Konfliktus a családban
Kedves Doktornő!

Sajnos az interneten nagyon zavaros írások, vélekedések vannak abban a témában, amivel fordulok Önhöz.
Azt mondják teljesen más tizen-huszonévesen szerelmesnek lenni, és más 30-40 évesen. Sokan mondják, hogy felnőtt fejjel az ember nem annyira érzelmi döntést hoz (és ne is várjon kirobbanó szerelemre), hanem inkább sokkal lassabb, és racionálisabb ahogy egy kapcsolat kialakul, felépül.

Pár éve nagyon szerelmesnek éreztem magam egy nőbe, aki egy ideig viszonzott, aztán ahogy az elköteleződés felé haladtunk egyre bizonytalanabb lett. Lelki társ szinten nagyon nehezen engedtük el egymást (ilyenekben kölcsönös volt az elejétől kezdve a kapcsolatunk - megértettük egymást nagyon), de láttam rajta, hogy nem szeret úgy igazán mélyről. Ez abbamaradt, de az érzés bennem maradt, hogy mennyire kedveltem őt, és most ez lett a viszonyítási pont, hogy legalább így szeretnék szeretni valakit, mint ahogy őt szerettem.
Azóta egy év eltelt, és ismerkedtem, és van most valaki, akivel nagyon jól működne - mert szintén jól megértjük egymást - de kölcsönös öröm, "rajongás" egymás iránt nem fogalmazódott még meg. Ez tart kb két hónapja.

A kérdésem az lenne, hogy mi a tapasztalatuk, hogy ilyen életkorban (30-40) mennyi idő alatt alakulhat ki két ember között mély vonzalom? (Fiataloknál nyilván egy pillantás is elég.) Igaz az, hogy igazi szerelem/szeretet lassan is ki tud alakulni, és sok idő, míg mély ragaszkodás kialakul a másikhoz? Azért is kérdezem, mert reálisan nézve csak 2 hónapja ismerjük egymást, ami nem egy nagy idő. Lehet, hogy türelmetlenek vagyunk, és már akarjuk az érzelmeket, de még korai? Mennyi idő után érdemes nem várni tovább az érzelmekre?

Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Nekem ilyen munkatapasztalatom nincs. Minden embernél eltérő, hogy kivel, milyen érzelmi köteléket képes létrehozni. Ilyen jóslatokba nem lehet bocsátkozni, hogy jön-e és mikor érzelem. Az, hogy kivel milyen a kapcsolat, kihez vonzódunk korai (gyermekkori) kapcsolati minták is meghatározzák, ez magyarázhatja pl. hogy bizonyos személyiségű emberekhez jobban vonzódik adott személyiségű illető. Bízzon az érzéseiben, ennyit tudok javasolni.
üdvözlettel:
2018-06-12 13:03:09
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Doktornő!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy elegem van az önbizalomhiányomból. Ez az önbizalomhiány leginkább abban mutatkozik meg, hogy nem merek más emberek előtt énekelni, táncolni, új dolgokat kipróbálni (pl:motorvezetés), mert félek hogy valamit elrontok és hogy mit fognak szólni hozzá, hogy majd kinevetnek. (Nem minden embernél áll fent az a dolog, általában az idegen emberek előtt jobban merem mint a hozzám közel állókhoz, mert ott úgy fogom fel a helyzetet, hogy úgy sem találkozunk többet vagy hogy nem számít hogy ő mit gondol. De a hozzám közel állóknál van egy fajta megfelelési kényszer bennem.)
Ez a problémám már rengeteg ideje fent áll, de próbáltam elfogadni, együttélni vele, de nem megy. Számtalan olyan helyzet adódik az életemben ahol ezt hátrányként élem meg.
Változtatni szeretnék ezen nagyon!
Kérem adjon egy kis tanácsot, hogy merre induljak el, hogyan változtassak, mert elegem van már ebből.

Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Tisztelettel
Egy kérdező
Kedves Kérdező!
A kapcsolati problémák kapcsolatban megoldhatók, pontosabban pszichoterápiás kapcsolatban. Javaslom gyermek- és serdülőkkel foglalkozó szakpszichológus felkeresését, aki segíthet Önnek. Kérheti iskolapszichológus, illetve szülei segítségét, hogy szakembert találjon.
üdvözlettel:
2018-06-11 22:54:58
Önbizalomhiány
Kedves Doktornő!Már írtam Önnek és köszönöm is az előző válaszát.Sokat csalódtam már a páromba és nem értem én magam sem hogy miért vagyok még vele.Ugymond ez már nem is kapcsolat.Mert mondhatjuk azt h semmi kommunikáció nincs.Az én érzéseim szerint se nélküle se vele nem tudok lenni.Nagy harag van bennem de viszont sokat gondolok rá.Mindössze csak annyit várnék tőle hogy vagy bizonyitsa azt hogy szeret meg legyen őszinte és ha van más az életébe azt velem közölje.Miért legyek nála utolsó mikor másnál első is lehetnék?!Sok áldozatot hoztam érte sok mindent elnéztem tűrtem és most ez bánt hogy mindezt a semmiért.Hogy tegyem túl magam ezen h tudjak majd másba bízni?!Ön szerint jól gondolkodok vagy túlreagálom?Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Ezek a kérdései egy pszichoterápiás folyamatban megérthetőek a terapeuta-páciens "beszélgetés" révén. Ha gondolja, honlapunkról is választhat pszichológust, vagy magánrendelésen személyesen.
üdvözlettel:
2018-06-11 22:10:50
Párkapcsolati problémák
Ennek mi az oka? Vagy ezt mindenki csinálja?
Beszélek valakivel, vagy csak a boltban az eladóval, akárhol, akárkivel és utána azt amit mondtam legyen az pár szó, visszajátszom fejben. Próbálom nem csinálni, de mégis ez van. Régebbi dolgokat is vissza tudok pörgetni. Például amit 1 hónapja mondtam, mondtak. Sőt 5 éve történtet is. De ilyen mindennapi apró szó váltásokat is.
De nagyon zavar. Volt amikor valakivel huzamosabb ideig beszéltem és utána következő nap elemezgettem a hallottakat és azt amit én mondtam, ilyen visszapörgetés. Inkább akkor van ez amikor idegen emberekkel váltok szót.
Pont ezért nem nagyon beszélgetek sokat.
Disszociáció? Vagy ez minden embernél megvan a napi dolgok, beszélgetések visszapörgetése? De engem zavar.
Mintha a beszéd pillanatában lekapcsolnék és utána rakom össze hogy mit is mondott.
Néha csak úgy be akar tolakodni.
Jövök ki a boltbol az eladónak mondtam hogy "viszlát" és pörgetem vissza.
De valamikor meg nem. Lehet benne van az hogy tökéletesnek akarok látszani. És elemezgetem a szituációban mi a hiba.
De érdekelne hogy pszichológus szerint ez mi?
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy nem feltétlenül disszociációról lehet szó (bár ezt biztosan pszichodiagnosztikai vizsgálat tudná eldönteni). Gyakran az önbizalomhiány, belső bizonytalanság, félelem mások véleményétől is okozhatja, hogy az ember leblokkol valamilyen társas helyzetben, utólag jutnak csak jó ötletek az eszébe, hogy mi mindent mondhatott volna, hogyan kellett volna reagálnia. Ezen önismereti munkával lehet javítani. Aki elfogadja önmagát az bátran mer megnyilvánulni és ha emiatt néha feszültség jelentkezne is a kapcsolatában, akkor azt tudja kezelni, az esetleges megbántást jóvá tenni.

Ha igényli, bármely pszichológusunk szívesen lesz partnere e cél elérésében.

Üdvözlettel:
2018-06-11 18:25:47
Egyéb
Tisztelt Szakember,
Jelen esetben nem rólam van szó, hanem a 30 éves páromról, aki igen erős akaratú és jellemű férfi, de ha az érzelmekről van szó, konfliktushelyzetről, vagy vitás helyzetről, akkor nagyon hirtelen haragú. Amelyet nem csak én szenvedek el hanem a családja is, sőt velük sokkal kritikusabban viselkedik. Ami a probléma ezen kívül vele kapcsolatban, az az, hogy néha vannak rettentően őszinte és tiszta pillanatai és érzi, hogy szakember segítségére van szüksége, de ez sajnos gyorsan elillan. És tudjuk mindannyian, hogy neki kell akarnia szakemberhez fordulni, különben nem fog működni a dolog. Hogyan tudnánk, olyan helyzetet fenntartani, mi a közvetlen környezetében élők, hogy megfelelő tükröt tartsunk elé, és rájöjjön végre, hogy lassan mindenkit elöl maga mellől. Válaszukat nagyon várom, bármilyen ötletet szívesen fogadnánk, mert teljesen tanácstalanok kezdünk lenni..
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom, hogy egyrészt családi megbeszélés keretén belül lehetne közösen leülniük (Ön, ő, szülők, testvérek, esetleg más közeli barátok, akik tapasztalják a problémát) s elmondaniuk, hogy ez a viselkedés nagyon megterhelő Önöknek, s segítenek neki szakembert keresni s el is kísérik őt (támogatják az ő gyógyulását).
Általában 1-2 családtag nyomására (pl. a feleség elmondja, hogy ő így tovább nem tud vele együtt élni) el is szoktak menni az ilyen problémával küzdők a helyi pszichiátriai gondozóba, ahol pszichiáter is megvizsgálva valószínűleg gyógyszeres kezelést is felajánl, majd pszichológushoz továbbítja a klienst.
A másik lehetőség a családterápia, amennyiben csak a családban fordul elő ez a viselkedés. Ebben a terápiás helyzetben fel lehet deríteni, hogy mi mozgatja (azaz milyen nem megoldott családi konfliktusok) a kliens kontrollálatlan haragját. A helyi családsegítő szolgálatnál dolgoznak ilyen szakemberek, illetve a családterápiás egyesület oldalán lehet még keresni szakembert.

Üdvözlettel:
2018-06-10 14:31:56
Indulatkezelési problémák
Kedves Doktornő!
A tanácsára lenne szükségem a páromról van szó aki sajnos egy alkoholista. Fiatal 23 éves pasiról van szó aki már gyerekkora óta iszik és cigizik. Mielőtt megismert engem nagyon züllött életet élt. Én voltam az aki megváltoztatta egy kicsit. Sajnos az a probléma hogy nem sikerült teljesen megváltoztatnom mert ő kezd visszaesni. Ugyan úgy elkezdett napi szinten sörözgetni meg arról nem is beszélve hogy hozzám későn jár haza. Hajnalok hajnalán. Egyeszerüen nem bírja megállni hogy ne igyon. Talán 2 napot ha kibír alkohol nélkül és még sokat is mondtam. Ittasan bevallotta nekem mert akkor ugye általában igazat mond az ember. Azt mondta hogy neki nem való komoly kapcsolat megpróbálta de nem ment. Azt mondta nem tud megváltozni vagyis inkább ez a züllött életmód jön be neki mint egy komoly kapcsolat. Ja és ott van a másik probléma ha iszik akkor nagyon durva tud lenni nem verekszik csak felemeli a hangját és nagyon durván beszél. Én bevallom az igazat már félek tőle. Pedig azt mondta ő nem tudna megütni egy nőt soha nem bántana engem. De szerintem meg igen én kinézem belőle. Nem tudom mit tegyek tanácstalan vagyok. Ő sajnos nem fog megváltozni nem tudja elhagyni a régi életét a múltat. Én meg nem akarom egy alkoholistával leélni az életem. De az a baj hogy szeretem őt és úgy segítenék rajta de nem hagyja. Mit kéne tennem doktornő? Adjon tanácsot kérem szépen.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Ha jól értem a párja nem a problémák miatt iszik, hanem mert jól érzi magát ebben az állapotban, s gondolom van neki egy társasága, akivel el tud menni inni/szórakozni (ha hajnalok hajnalán ér haza). Arról nem írt, hogy Ön mi miatt ragaszkodik ehhez a fiúhoz, mi az, amit ő tud adni ebben a kapcsolatban Önnek, s milyen tapasztalatai voltak Önnek az előző kapcsolataiban.
Sajnos, ha ő nem hagyja, hogy segítsen rajta, s nem is szeretne ő megváltozni, akkor Önnek is el kell gondolkodni, hogy milyen jövője lehet ennek a kapcsolatnak, s milyen jövőt képzel el magának. A saját érzéseit, gondolatait elmondhatja neki ("nem akarom egy alkoholistával leélni az életem. "), ezáltal kaphat ő egy lehetőséget, hogy változtasson az életén, ha Ön fontos a számára.

Önnek tudnék javasolni önismereti munkán való részvételt, annak feltárásához, hogy miért is kötődik ennyire ehhez a férfihoz, s miért akar Ön megmentő szerepben lenni.

Az alábbi blogbejegyzéseinket ajánlom, amelyekben sok hasznos információt talál:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/segitseg-fuggo-van-a-csaladomban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/milyen-tenyezok-jatszanak-szerepet-az-alkoholizmus-kialakulasaban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/az-alkoholproblemarol...-szakerto-szemmel

Amennyiben problémáját szeretné részletesebben átbeszélni, szeretettel várja az onlinepszichologus.net csapata, időpontot az alábbi oldalon tud foglalni:
http://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:
2018-06-11 08:56:03
Alkoholizmus
Helló nem is tudom hogy kezdjem el. Egy 8 éves szerelemnek lett most vége 2 hónapja ő a kisfiam aki már nem is olyan kicsi nevelő anyukája akit a gyerek mindenkinél jobban szeret sajnos 3 éve kb megromlott a viszony köztünk az én hibámból mert őszinte leszek nem torodtem se vele eleget se a gyerekel inkább online játszottam.
Nem múlt el nálam a szerelem egyszerűen hülye voltam sajnos ő az alkoholba a menekült amiért engem hibaztat és hát valljuk be valamilyen szinten igaza is van sokszor figyelmeztetett hogy figyeljek rá mert így nem lesz jó vége. Most van egy kapcsolata direkt ezt a szót használtam mert ezt mondta pedig világ életébe utalta ezt a szót. Utolsó beszélgetésunk az ő részéről nagy veszekedés volt mikkor hajnali 1 kor fel hívott hogy mennyire gyűlöl... Vissza szeretném kapni mert nélküle minden rossz... Boldogá akarom tenni... És tudom hogy képes is vagyok rá.... Csak nem tudom hogy kezdjem el 3 hónapja vagyunk külön de pokol minden napom a gyerek gyülöl mert el verszitett az anyukáját. A volt párom gyülöl mert el rontottam mindent én meg gyülölöm magam ....csak boldog akarok lenni vele--tudom sokan mondják hülyeség de ugyan olyan szerelmes vagyok bele mint 8 éve,
Kedves Kérdező!
Pszichoterapeuta felkeresését javaslom.
üdvözlettel:
2018-06-11 16:36:21
Párkapcsolati problémák
Kedves Doktornő!Van nekem egy olyan problémám hogy a párommal nagyon megromlott a kapcsolatunk.Ő fiatalabb mint én.Nagyon hamar összeköltöztünk náluk meg az eljegyzés is megtörtént.Az összeköltözés nagy hiba volt ugyanis az édesanyjával nagyon rossz volt a kapcsolatom aminek az lett az eredménye hogy a párom és köztem nagyon megromlott a viszony.Lelkileg nagyon sérültem.A gyűrűt is lehúztuk.Sajnos de az anyukája nagyon tudja befolyásolni.Azóta nagyon ritkán látom van olyan h hónapokig se.Nem sok semmit nyújt nekem.Ha találkozunk még éppenhogy csak egy órát van velem és siet.Ha nem jön meg csak a kifogásokat hallgatom.Elegem van.Ráadásul hallottam egy olyat hogy megcsal.Rákérdeztem és csak pár nem múlva jelzett hogy ez nem igaz.Szerintem ha valaki szeret valakit meg nem "bűnös"az nem így viselkedik.Ön szerint egy fiatal férfi birja egy hónapig vagy hónapokig szex nélkül?Mert szerintem nem.Nem értem miért nem őszinte és hogy miért nem szakít.Én már korban ott vagyok hogy családra vágyok.(Az előző kapcsolatom is hasonló és már nem bízok kivagyok lelkileg.Ön mit tenne a helyembe?Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
A pszichológiai tanácsadás nem konkrét tanácsot jelent, hanem több alkalmas beszélgetés segítségével sikerülhet meghoznia a döntését. Emiatt érdemes lehet pszichológust felkeresnie, pl. amiatt is, mi gátolja a döntés meghozását.
üdvözlettel:
2018-06-11 18:34:01
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Cím!

Az alábbi problémával fordulnék Önhöz!
Fél éve megismerkedtem egy sráccal akivel megbeszéltük, hogy nem lesz semmi komoly köztünk. Ennek ellenére azonban mégis olyan mintha mégis együtt lennénk. A probléma csak az, hogy Németországban dolgozik és már 3 hónapja nem tért haza. Hetente többször is beszélünk és néha mondja hogy hiányzom neki és várja hogy találkozzunk. A probléma másik fele az, hogy nem beszéltük meg, hogy mi is van most köztünk, és mit szabad és mit nem. Nem tudom, hogy ő kint vajon került-e közelebbi kapcsolatba valakivel, de én igen. Emiatt pedig rosszul érzem magam mert úgy érzem megcsaltam őt de mégse kéne ezt éreznem hiszen nem mondtuk ki hogy együtt vagyunk és azt sem tudhatom h ő tett e ilyet.
Nemsokára haza jön és lehet a szemébe se tudok majd nézni. Mit gondol? Vajon ha feljön ez a téma és esetleg rákérdez el kéne mondanom hogy mit tettem? Mindenképpen vele szeretném folytatni ezt a kapcsolatot ezek ellenére is hiszen iránta vannak csak és kizárólag érzelmeim.
Előre is köszönöm válaszát! :)
Kedves Kérdező!
Az ön döntése, hogy kinek mit mond el, de érdemes tisztázni a kapcsolat jellegét, ha az önt megnyugtatja.
üdvözlettel:
2018-06-11 12:44:08
Párkapcsolati problémák
A férjemmel 3 éve külön lettünk!Előszőr én csaltam meg,aztán ő!Mindössze 3 hónapra költözött el tőlem a baràtnőjével.Sokat beszélgettünk,szeretett volna visszajönni,de félt az újabb csalódástól!Megigértük egymásnak,hogy megszakítjuk az exeinkkel a kapcsolatot...ém betartottam,ő nem...mit tegyek????
Kedves Kérdező!
Hogy érti, hogy mit tegyen? Milyen lehetőségek merülnek fel önben? Valami akadályozza az elköteleződést valamelyik döntés mellett? Ezeket a kérdéseket érdemes átgondolni, ha gondolja pszichológus segítségével személyes találkozások (pszichoterápia keretében) ezt segítik.
üdvözlettel:
2018-06-10 09:35:48
Párkapcsolati problémák
Fèrjem van de beleszeretem egy 40 evel idősebb férfiba 14 honapja hogy nem találkozzunk de néha beszélünk próbáltam el feledni de nem tudom minden nap jobba szerelmes vagyok belé és vágyomrá eegesznap ő jár a fejembe éjélete is minden éjelente sírva Alszokel nagyon szenvedek bele fogok örülni még iJet nem ériztem soha nem akarok élni nélküle mitévő legyek
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne ezt pszichoterápiásan feldolgozni, vajon mit lát ebben a kapcsolatban, mit nyújt(ana) önnek, stb. Online valamelyik kollégámnál vagy nálam is foglalhat időpontot, ha igényli. Személyesen pszichiátriai rendelő pszichológusa ingyen tudja kezelni néhány alkalommal, vagy személyesen is kereshet fel pszichológust magánrendelésen. Így írásban erre nem tudunk reagálni. A pszichoterápia segíthet önnek megérteni vágyait, késztetéseit, nem konkrét tanácsadás zajlik, mert az a tapasztalatok szerint eredménytelen, nem használ, ezért javaslok pszichoterápiát, mely abban segítheti, hogy ön adja meg a választ a "mi tévő legyek" kérdésére.
üdvözlettel:
2018-06-10 01:27:32
Párkapcsolati problémák
Kedves Doktornő!

34 éves vagyok és leszbikus.
2 és fél éve vagyunk együtt a barátnőmmel. Az első egy év fantasztikus volt aztán komolyabban is összeköltöztünk egy év után. Azért irom, hogy komolyabban mert az első egy évben közös helyen, szobában laktunk a munkánkból kifolyólag. Aztán az összeköltözésünk után 2-3 hónappal minden megváltozott. Először anyukája volt (mai napig) a probléma, mert úgy érzem túlságosan befolyasolja, manipulálja és bírtokolja a lányát! Túlságosan Benne van az életében.. mindent tudni akar,mindenről be kell neki számolni, naponta 6 szor beszél a párommal telefonon, minden hétvégét vele kell tölteni, péntek, szombat, vadárnap és mindig mindennek úgy kell lennie ahogy anyuci akarja és mindig ő kell, hogy legyen az első helyen. Úgy kezeli a lányát mint egy kisgyereket pedig már 29 éves de anyu nélkül életképtelen. Ezt már az elején szóvátettem, hogy sok és ez miatt kezdődtek a veszekedések, aztán a szexualis életünk is megromlott és ezek miatt utána már minden más is. Már több mint egy éve nincs normalis szexualis életünk sőt már 5 hónapja egyáltalán nincs is, előtte is csak 3 havonta ha volt valami.. Senki és semmi nem fontos csak az anyja.
Én többször kérdeztem mi a gondja, velem van a baj? Nem kíván? Már nem szeret? De mindig az volt a válasza, hogy nem, nem velem van a baj ha nem vele és tudja, hogy szeret de valami megváltozott és magát a szexet nem kívánja, önkielégitést sem szokott végezni.. ebben nem nagyon hittem és ez be is igazolodott mert a minap megnéztem az előzményeket a laptopján (ami nem szep dolog tudom) és láttam hogy ez alatt a több mint egy év alatt elég sok porno filmet nézegetett. Kérdőre is vontam és nem tagadta, ahogy azt sem hogy ilyenkor igen is maszturbál.
Ő azzal védekezett hogy azért nézi mert meg akarja ismerni a szexualitását, hogy hol van a probléma mert érzi, hogy valami blokkolja őt. Többször mondtam neki, hogy menjünk el együtt egy szexual pazichologushoz de ő nem hajlandó! Én már nagyon elvagyok keseredve, mert nagyon szeretem a párom de úgy érzem, hogy én avgyok a probléma oka, mert nem kíván, nem szeret és ez miatt a fusztracio miatt elég sokat veszekszünk. Már többször a szakítást fontolgattuk de valahogy még sem tudunk elválni egymástól. Viszont a problémat megoldani meg nem akarja, pedig én támogatnám mindenben. Ön szerint ilyen esetben hogyan tovább? Nagyon szeretem őt és nem akarom elveszíteni.
Kedves Kérdező!
Ha jól értem a helyzetét ez egy "se vele, se nélküle" kapcsolat. Ha ő nem akar a helyzetén változtatni, senki nem tehet az ő helyzetével kapcsolatban semmit. Viszont ami az ön problémáját illeti: hogy nem tud vele maradni sem, de elszakadni sem tőle, ezt érdemes lehetne terápiásan átdolgozni pszichoterapeutával. Névsoruk fent van az interneten. A terapeuta egy interjú segítségével megállapítja, hogy megfelel-e önnek rövidterápia (átlag 20 alkalom), és ha ön nyitott rá, akkor ez a konfliktusa tud rendeződni.
üdvözlettel:
2018-06-09 20:34:36
Párkapcsolati problémák
3 honapos kapcsolatom van es sok a vita ugy erzem mar tehetetlen vagyok
Kedves Kérdező!
Mi adja a dilemmát, hogy maradjon-e a kapcsolatban vagy kilépjen belőle? Vagy szeretne benne maradni és javítani? Mindkét helyzetben párterápia javasolt, ha párja is nyitott rá, ha nem, akkori egyéni terápia keretében (vagy pszichológiai tanácsadás, mely 1-5 alkalom) dilemmáinak hátterét jobban megértheti. Pszichológus TB alapon pszichiátriai szakrendelésen elérhető, ezen kívül magánrendelések formájában találkozhat pszichológussal.
üdvözlettel:
2018-06-09 17:30:17
Párkapcsolati problémák
A ferjem orokolt a szileitol egy kisebb foldet felesege reven az en nevem is szerepel az oroklesi papiron , emiatt a sogorom irtora kiakadt es ha csak tehette mindig kotolozkodott velem az utolso huzasa az volt , hogy nyilvanosan tobb szemely elott ketszer is lekopott es uvoltozott velem, ugyerzem mindezt jogtalanul en ezert nem vagyok hibas ha a ferjem valamit orokol tudni illik o is a felesegevel egyutt otszor akkora foldet orokolt a szuleitol es minket a ferjemmel ez soha nem zavart .Amiota bekerultem a csaladba mindig neheztel ram a sogorom de foleg a sogornom valamiert gyulolnek. Azota nem tartjuk a kapcsolatot veluk a sogornom probalkozott kapcsolatba lepni a ferjemmel de o nem nagyon reagalt a tortentek miatt .Soha meg egy elnezest sem kertek .Anyosom es aposom sem beszelt velem azota meg sem kerdezte egysem , en hogy erzem magam a tortentek utan aposom meg parszor rakerdett a ferjemtol ,hogy mi van velem de ennyi anyosomat meg ugytunik igazan nem erdekli ,hogy mennyire megalaztak (kedvenc fia a sogorom es persze kedvenc menye a sogornom) probalta takarni elottem de sajnos en rajottem a hozzam valo viszonyulasokbol.Nagyon faj nekem mindez , hogy a ferjem csaladja egy senkinek nez. Kerdesem az lenne , hogy hogyan viszonyuljak mindezek utan a sogoromekkal illetve anyosomekkal, tobb ilyen megalaztatast a reszukrol nem szeretnek foleg artatlanul nem ? Udv
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Sajnos a pénzen vagy öröklésen való osztozkodás sokszor a családi kapcsolatok megromlását eredményezi. A nyilvános helyen való köpködés pedig elég durva leértékelést mutat, amit elhiszek, hogy nem is tűrt el.
Arról nem ír, hogy a férje mit vár el Öntől, hogy mindezek után Ön hogyan viselkedjen mind a férje szüleivel, mind a testvére családjával. Ön mit szeretne, mennyire akarná velük tartani a kapcsolatot? Ezeket egyeztetni kellene a férjével. Úgy gondolom, hogy ha igény merülne fel a családi kapcsolatok rendezésére mindenképpen mediátor szakemberrel vagy családterapeuta bevonásával lenne érdemes megtenni.

Üdvözlettel:
2018-06-08 03:04:29
Konfliktus a családban
Kedves Doktorúr/nõ!
A segítségét szeretném kérni. Barátommal körülbelül 4 hònapja jöttünk össze. Régebben már ismertem valamennyire, de most a közösségi hálón kezdtünk el beszélgetni. Az elején minden nagyon szuper volt, szinte az egész napokat végígbeszéltük. Utána találkoztunk, és mégjobban megkedveltük egymást. Néhány randi után össze is jöttünk, és nagyon aranyos volt. Sajnos keveset tudtunk találkozni a távolság illetve a munka miatt, viszont beszéltüenk arról is, hogy hogyan tudnánk megoldani hogy ez megváltozzon. Ô mondta elôször hogy szeret, és végre én is így éreztem. Minden rendben volt. Azonban az utóbbi egy hónapban nem találkoztunk egyáltalán. Elég közömbösen írt, igaz mondta hogy mennyire összejöttek neki a problémák, de én mindíg bíztattam ôt. Utána egyre ritkábban beszéltünk, egyre közömbösebb lett. Valamire nem is válaszol, ha igen, akkor is csak röviden. Mintha már egyáltalán nem is érdekelném. Szerettem volna találkozni, de nem èr rá. Azt írta, hogy esküszik nem tudja mit szeretne, és hogy szerinte túl sokat várunk mindennel. Azt írta hogy majd megbeszéljük, de nem tudom mire számítsak, vagy hogy egyáltalán jelentkezik e. Tudom hogy alig találkozunk, de azt hittem jó úton haladunk hogy megoldjuk, hiszen az elején tisztáztuk egymással hogy komolyak a szándékaink. Most fogalmam sincs mit tegyek, nem tudom hogy most mi lesz, szakítani akar? Egyszerûen nem ír konkrétumot, nem tudja mit szeretne, nem tudom hogyan reagáljam le a dolgot. Szerintem nem tettem semmi rosszat, és elég nehezen viselem a közönyösségét. Én próbálok megértô lenni.Nem tudom hogy mit gondoljak. Válaszát elõre is kōszōnōm.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Sajnálom, hogy nem úgy alakul a kapcsolata, ahogy szeretné. Írta, hogy viszonylag ez egy friss kapcsolat, s mivel nem tudtak sokat találkozni, úgy gondolom, hogy még az ismerkedési fázisban tarthatnak. A kérdés az, hogy a párját mennyire sikerült ki- illetve megismerni ez idő alatt? Mivel időt kért a párja, érdemes lenne ezt megadni, s egy visszajelzést egy bizonyos idő elteltével (pl. 2 hét) mindenképp kérni tőle, hogy ő mit gondol a kapcsolatukról, s hogyan folytassák vagy ne folytassák-e.

Az alábbi blogcikkeinket ajánlom a figyelmébe, sok hasznos információt talál bennük:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/parkapcsolati-problemak-pszichologus-szemmel
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mit-csinaljak-ha-a-baratom-nem-foglalkozik-velem
https://www.onlinepszichologus.net/blog/szerelmes-vagyok-de-o-nem-szeret-mit-tegyek

Üdvözlettel:
2018-06-08 00:22:28
Párkapcsolati problémák
Üdv
...Elég friss volt a párommal a kapcsolatunk.
Egy kis idő után elkezdett nagyon féltékeny lenni. Olyan dolgokra ( lakótársakkal laktunk),
hogy ha kimentem a teraszra és más fiú is volt ott. Ha valakivel nevettem egy jót. Ha valaki megnézett, hozzám szólt. ..." biztosan más kell neked" " nem szeretsz"
A munkában folyton azt leste, hogy beszélgetek e más férfival.
Majd olyan dolgokat beképzelt ami nem volt valós. Mindig a kedvében jártam. Ügyeltem, hogy ne dühitsem fel.
Aztán egy ilyen képzelet miatt megütött, megalázott. Hiába kértem ne...mintha meg sem hallotta volna. Most félek. Viszont hiányzik is.
Meglehet menteni ezt a kapcsolatot?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom, hogy a párja túlzott féltékenységét érdemes lenne szakemberrel átbeszélni, akár párterápia akár egyéni terápia (a párjának) keretén belül. Mivel ez egy friss kapcsolat, a kérdés az, hogy a párja szeretné-e folytatni, mennyire szeretne Önnel hosszú távon elköteleződni.

Két blogbejegyzést is írtam a féltékenységről, érdemes elolvasnia, sok hasznos információt talál benne:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-kuzdheto-le-a-feltekenyseg
https://www.onlinepszichologus.net/blog/feltekenyseg-normalis-dolog-vagy-orultseg

Amennyiben szeretné problémáját részletesebben átbeszélni szeretettel várja az onlinepszichologus.net csapata online tanácsadáson belül!

Üdvözlettel:
2018-06-08 17:32:40
Párkapcsolati problémák
Kedves Cintia,
Férjemmel már több mint egy éve vagyunk házasok és három éve vagyunk együtt, van egy 1 éves gyermekünk. Párkapcsolatunk elején hazudtam Neki, ami ki is derült, azonban hatalmas küzdelmem árán együtt maradtunk. Páromban ez a tüske mai napig benne van és a bizalma emiatt elég ingatag az irányomba. Mégis 1 év együttélés után úgy döntöttünk, hogy közös gyermeket vállalunk, Majd pedig a kezemet is megkérte. Várandósság alatt és a szülést követő pár hétben nagyon figyelmes volt velem, úgy éreztem hogy tökéletes család vagyunk és minden helyre jött azonban ő úgy érezte hogy kihasználom, hogy sokat segít nekem itthon és egy idő után folyamatos elvárás lett hogy mindig tisztaság legyen, Mire hazaér minden rendben legyen és neki csak a gyerekkel kelljen játszani, amivel alapvetően nincs is gond csak nekem nagyon nagy fájdalmaim voltak, nyilván kimerült voltam egy ilyen pici gyerek mellett, ami nem kifogás, De ő mégis onnantól kezdve kiabált velem és megalázó módon beszélt velem, hogy ha nem az a rend várta itthon amitől elvárt. Ez odáig vezetett, hogy Gyakorlatilag úgy éreztem, hogy a lakás rabja vagyok nem haladok semmivel, örök körforgás a takarítás. nyilván ez mindenki életében, de egy folyamatos megfelelési kényszer nek vagyok kitéve a férjemmel szemben. a gyerek előtt nagyon sok gonoszságát elnéztem, nagyon sokszor beszél úgy velem mások előtt, ami nem gondolom hogy illő és amióta megszületett a gyermekünk azóta nem is viselek el annyi mindent, mint előtte, hiszen már a környezetem től is megkaptuk hogy nem áll ki értem csúnyán beszél velem. Nekem is van egy nem éppen egyszerű stilusom, férjem szerint sokszor vagyok bunkó és nem nőies. Nagyon szerettünk volna több gyereket , de miután megszületett a gyermekünk, Folyamatosan azt éreztem rajta , hogy mindenkinek úgy beszél hogy csak ezzel az egy gyerek kell számolni és mikor erre rákérdeztem a válasza az volt , hogy egy rossz házasságban nem fog több gyereket vállalni. Nekem ez borzalmasan rosszul esett , nem is érzem a mai napig sem hogy bármit tenne azért, hogy jobb legyen, dühkirohanásai vannak, egyszerűen nem tudom, mitévő legyek. úgy érzem bármit teszek nem tudok neki megfelelni, mert már a legkisebb olyan megmozduláson ra vagy megszólalás omra érzékenyen reagál, a mire azt mondja, hogy másnak elnézné, Csak mivel már az elején elvesztette a bizalmát, ezért bánik így velem. Alapvetően másokkal nagyon kedves, figyelmes, törődő, apaként tökéletes, de itthon nagyon sokat veszekszünk a gyerek előtt is. olyan tulajdonságaimért abánt, amikkel nem tudok mit csinálni. Nem tudom, mitévő legyek, nem szeretnék egész életemben érzelmi elnyomásban élni. Szeretem őt, de én nem érzem ezt viszont.
Kedves Kérdező!
Nehéz lehet egy ilyen kis gyermek mellett a konfliktusokat kezelni. Párterápia hasznos lehet Önöknek, amennyiben nyitottak rá. A családterapeuták névsorát az interneten megtalálják. Egyéni terápia is hasznos lenne megérteni, hogy hogyan van ön ebben a kapcsolatban. Az egyéni terápia elérhető pszichiátriai szakrendelésen vagy magánúton. Ezekben érdemes gondolkodnia.
üdvözlettel:
2018-06-08 09:58:59
Párkapcsolati problémák
Magán Endokrinológusnál voltam, kiderült, hogy örökletesen túlműködik a mellékvesekérgem. Ez a gond a magas vércukorszintemig fajult. 12 évesen lettem cukorbeteg, az elején rendben volt, de a későbbiekben elszállt a cukrom, és meghíztam. Kb 19 éves koromban gyorsan felszedtem a kilókat. Fogyni egyelőre nem tudok, viszont megbeszéltünk inzulinpumpára való átállást a penről. Na ez eddig a rizsa rész a háttertörténetről.
Hatalmas változásokon esett át a testem. Tele vagyok striával és hegekkel. Ez legfőképp a mellemen zavar, rengetek kisebb és 2 cm-es hegem van rajta, emellett annyira elvékonyodott a bőr, hogy véreres lett és látszanak az apró hajszálerek, rettenetesen csúnya. Sajnos a mellem alá is továbbjutott, begyullad a bőröm alatta és pattanásszerű csomók képződnek, amik sajognak, illetve besötétedett a bőr ott foltokban. Arra a szintre jutottam, hogy szívem szerint levágatnám a melleimet. Mivel sokat híztam, fogyás után fel akartam varratni, de annyira kikészült a bőröm, hogy nem tudom mit tehetnék vele. Ezen kívül a két alkaromon is vannak hegek égési sérülések következtében kerültek oda. Az arcbőröm is csúnya, és a hát-váll részem is tele van fehér hegekkel. Gyűlölöm a testem, nem merek egy ujjatlant felvenni. Már a házból se szívesen megyek ki. Még férfival se voltam, mert nem merek levetkőzni, undorodom a testemtől és ez nem a “fogadd el magad” kategória. Az orromat elfogadtam, az arcberendezésem szintén. A striákat is, amik pókhálóként szövik át a testem, de ezektől a hegektől úgy ér, képtelen vagyok élni. Nem tudom elfogadni őket, a hányinger kerülget a tükörben is. Egyetemista diák vagyok, de az önértékelési gondjaim rettentően elfajultak. Többször gondolkodtam, hogy lenne érdemes ennek végetvetni, mert már csak ennyire vágyom. Arra, hogy vége legyen. Nem vagyok boldog, gyűlölöm a teljes lényem. Sírva fekszem, és reggel, mikor felkelek és a karjaimra pillantok, legszívesebben letépném magamról őke. Rengetek pénzt költöttem magánbőrgyógyászra, a készítményeire és egyéb magánorvosokra. Ideiglenesen segített a bőrgyógyász, de annak már vége.
Úgy érzem ez a végjáték. Meg akarok már halni, mert nem bírom ezt tovább. Soha nem voltam egészséges tipus, mindig sokat betegeskedtem és az energiaszintem is kb 10%on van, mikor felkelek.
Nem bírom már így tovább. Nem tudom minek írok. Ingyen nincs semmi, a csóróknak nem jár semmi. Nem jár szép és egészséges test, ép és egészséges elme. Az életkedvem valamikor elvesztettem. Jelen pillanatban is az akasztáson jár az eszem. Lehet megteszem. Lehet nem, és később kicsit jobban leszek, de már minek, ha megint visszaesek. Nincs értelme. Nem akarok élni, gyűlölöm, hogy a világra hoztak. Keserű és boldogtalan az egész életem. De ez már nem élet. Ha járna az eutonázia erre is, nem gondolkodnék azon, hogy alá vessem magam. De itt még meghalni se lehet “kényelmesen”, csak a legrosszabbak vannak lehetőségként. Már nem félek tőlük egy jó ideje. Lehet ki kellene süttetnem az agyam, hogy olyan legyek, mint egy szobanövény. Az se élet, de nem érezném, hogy belülről haldoklom és felemésztem magam. Azzal vigasztalom magam, hogy ez nem én vagyok. Ez nem lehetek, csak a betegség beszél belőlem. De szerintem fokozatosan ezzé a szörnnyé váltam. Nem szeretek szörny lenni, de már csak annyi néz vissza rám a tükörből. Baj van. Érzem a bajt, de nem tudok ellene tenni. Nem bírom ezt már tovább. Mi értelme ennek a valaminek? Hogy tegyem helyre a testem? Onnan indul minden. Ép testben ép lélek, de már semmim sem ép. Game over.
Kedves Kérdező!
Egy olyan pszichoterapeutát lenne érdemes felkeresnie, aki szomatikus problémákban is jártas. Nem pontosan értem, hogy "égési sérülések" hogyan keletkeztek. Ha Budapest a lakhelye, akkor a pszichoterapeuták névsorában sok terapeuta elérhető: http://www.mentalport.hu/pszichoterapias-szaknevsor/szaknevsor-2015/
Én vidéken rendelek, de ha gondolja, online is tudunk konzultálni, ha az szóba jön Önnek. Mindenképp személyes beszélgetés lenne szükséges, írásban nem tudok több segítséget nyújtani.
üdvözlettel:
2018-06-06 22:53:49
Önbizalomhiány
Azért van félelmem mert 4 éve együtt vagyunk a barátnőmmel és sajnos kétszer le feküdt egy rokonaval azt szeretném tudni hogy mondta hogy be fejezi de mit tegyek higgyek neki imád engem mondta de akkor is félek hátha beszélget vele mit tegyek
Kedves Kérdező!
A beszélgetés és a megcsalás két külön dolog. Ha megszakadt a bizalom, esetleg párterápia segíthet.
üdvözlettel:
2018-06-05 20:37:24
Félelmek, szorongások
Úgy érzem felesleges vagyok a csalásba és minnél hamarabb el akarok költözni.
Kedves Lervélíró!
Hasznos lenne nehéz érzéseit megbeszélni egy serdülő korúakkal foglalkozó pszichológussal. Ha van az iskolában, akkor javaslom keresse fel.
üdvözlettel:
2018-06-06 18:57:32
Konfliktus a családban
Mai napig nem tudom, hogy miért, de sajnos beleszerettem egy olyan illetőbe, aki csak játszott az érzéseim el. Kettő és fél évig elhitette velem, hogy fontos vagyok számára, lesz közös jövőnk. Tudni kell, hogy mindez 23 éves házasságom alatt történt. Sok - sok minden történt ezalatt az idő alatt, ő elment távol dolgozni, és mi terveztünk, vagyis most ár tudom csak én. Egyszer csak közölte velem :vége. Rá 2 hónapra már el is jegyezte, a szakítás ideje alatt összeköltözött illetőt. Aki egy tőle sokkal idősebb nő, de gazdag, mindent megad neki, amiről eddig csak álmodott. És nem tudom feldolgozni, hogy ennyi ideig hogy tudott hitegetni, hogy választhat azt a nőt.Én feláldoztam érte mindent, amit felépítettem. Tönkre tett engem, és ezzel együtt a családomat, gyerekeimet. Igyekszem visszatérni a régi életembe, de sajnos ez a mérhetetlen csalódás, bánat a szívembe, nem igazán engedi. Egyre jobban épülök le úgymond, egyre gyengébb vagyok. Ahogy telnek a napok, nemhogy jobb lenne, még rosszabb. Szép lassan szét esik a családom, és nem bírok ellene tenni semmit. Hogy lehettem ennyire ostoba, ennyi évesen? Folyamatosan ezt kérdezem, és mindenért magamat hibáztatni.
Kedves Kérdező!

Megértem, hogy nagyon szomorú emiatt a csalódás miatt! Az, hogy legyengüljön mindenképpen elkerülendő, javaslom, hogy kezdjen önismereti munkát az Önnel történtek érzelmi feldolgozásához. Egy kapcsolat alakulásáért mindkét fél felelős, érdemes ezeket komplexen látnunk, hogy leszűrhessük a továbblépéshez szükséges következtetéseket.

Ha szeretné, pszichológusaink négyszemközti keretek közt is szívesen segítenek érzelmei megértésében és annak átgondolásában, mi az Ön része ebben a szakításban.

Üdvözlettel:
2018-06-05 20:30:29
Párkapcsolati problémák
A théta healing mennyire jó terápiás módszer?
Egy nő talált rá erre a módszerre a teremtő megtanitotta erre.
ezt a módszert oktatja világszerte.
Ismerek thétásokat és kedves mosolygós, vidám emberek. A közelükben olyan nyugodt minden.
Agyhullám az alapja, ami megnyitja a tudatalattit és a hitrendszereket lehet lecserélni, amiket gyerekként elhittünk. pl "nem vagyok elég jó"----"elég jó vagyok" és teljes személyiségváltozás is elérhető. Ismerősöm vett részt ilyen terápián és meggyógyult.
Egyszer csináltak rajtam leolvasást. ezzel vizsgálják hol van a szervezetben elakadás és éreztem a bizsergést közben ahogy áthalad a testemen.
Mint pszichológus hogyan vélekednek erről? Mert egyre elterjedtebb.
átverés lenne, vagy tényleg egy csoda? A teremtőhöz kapcsolódnak közben és ő végzi a gyógyitást. A teremtő valami Istenség, magasabb szintű energia.
Csak kiváncsi vagyok hogy kivülállók, szakemberek hogyan vélekednek erről?
Kedves Kérdező!

Személy szerint nem olvastam még kutatást arra vonatkozólag, hogy mire és hogyan hat a levelében említett théta healing. Az ezt alkalmazó emberek pozitív tapasztalata akár a placebó hatás miatt is lehet. Az, hogy mosolygós emberek azok, akik átestek rajta akár a véletlen műve is lehet. (A hasonló beállítódású emberek "vonzzák egymást".) A teljes átalakulás egyébként senkinek sem javasolható, mivel a saját érzéseink és vágyaink megtagadásából rendszerint baj lesz. Ha ezeket elfojtjuk, idővel emelkedett intenzitással törhetnek utat maguknak, vagy akár testi tünetet is okozhatnak. A hitrendszer megértése és megváltoztatása tudományos eszközök segítségével is lehetséges, de egy lassú és fáradtságos munkát feltételez, melyet önismeretnek nevezünk. Kapcsolataink átgondolása és megértés utáni megváltoztatása ugyanis nem csoda, hanem garantáltan működik.

Ha szeretné kipróbálni az önismereti munkát, pszichológusaink négyszemközti online konzultáció formájában szívesen állnak a rendelkezésére.

Üdvözlettel:
2018-06-03 20:17:53
Egyéb
34 éves férfi vagyok soha nem volt munkahelyem meg párkapcsolatom ( barátnőm ) szexuális életem sem volt sok probléma miatt urológiai problémák ( fitymaszűkület merevedési zavarok ) bár voltam urológusnál műtét is volt az se segített meg az ég adta világon nem érdekel semmi ráadásul szegény is vagyok nincs pénzem meg mellkas deformitásom is van. Az emberi lényeket útálom mindig azt pedzegetik hogy nincs senkim nem láttak még nővel meg ilyesmi. Mit lehet tenni hogy javuljon a helyzetem? Se pénzt nem tudok keresni se nőt. Amikor pénzt akarnék szerezni akkor az jut eszembe hogy sose volt nőm amikor meg nőt akarnék akkor az hogy nincs pénzem.
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna TB alapon pszichológushoz fordulnia, aki segítene önmaga elfogadásában a mellkasdeformitása és az anyagi helyzete ellenére is. A munkahelyekkel és párkapcsolattal kapcsolatos félelmei is legyőzhetők, ha professzionális segítséggel megérti azokat.

Üdvözlettel:
2018-06-03 16:07:42
Szexuális zavarok
Kedves Dr. Nő!

Lenne egy problémám, ami talán bután hangzik,mert mindenhol azt mondják, ez a kamaszkor miatt van.. de én nem hiszek nekik.. az a gond, hogy akárhányszor leülök beszélgetni anyukámmal, mindig vita kerekedik belőle, mégha pl..: Ebédről van szó. Nem tudom elképzelni hogyan tudunk mindenen összeveszni...és ő mindig azt mondja, utánozom az osztálytársimat, és gúnyosan mond egy nevet, pl..; Jancsika.. nem szeretnék összeveszni vele, de emiatt a legtöbb időmet a szobámban töltöm. Kérem segítsen! Mit tudok tenni? Köszönöm

-Hanna
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne akár az iskolapszichológussal átbeszélni azokat a helyzeteket, ahol Ön és az édesanyja összevesznek. A megfelelő reagálási mód átbeszélésével csökkenhetnének ezek a konfliktusok. Továbbá amennyiben van lehetőség rá, érdemes lenne kamaszoknak indított pszichodráma csoportba eljárni, ahol szintén lehetne dolgozni ezen a problémán.

Üdvözlettel:
2018-06-03 17:19:35
Kamaszkori problémák
Tisztelt Szabó Lili!

Köszönöm válaszát, a '9 évvel kezdődött' írásomra.
Elgondolkoztam azon amit írt, viszont nem kaptam kielégítő választ a stresszevésemre. Nagyon szeretém a belső stresszt csökkenti, tudna erre tanácsolni valamit? Ez fakadhat önbizalomhiányból???? Illetve, nem jöttem rá, ki hordja a nadrágot a kapcsolatomban. Én nagyon szeretném ha egyenlő felek lennénk, persze most ez nem áll fent, hisz' elküldtek engem, és jelen esetben nem tudom megszakítani a kapcsolatot a párommal. Lehet nem is szeretném. A másik amire szeretnék válaszolni, hogy a beszélgetéseink semlegesek, ha én nem feszegetem "mi lesz velünk" a párom fel sem hozza. Nem ellenőrizgetjük egymást, talán a kapcsolattartás lehet a cél, vagy hogy maradjunk barátok?!
Az nem lehet Ön szerint, hogy a féltékenységem az exre illetve az egész megromlása a kapcsolatomnak az önbizalomhiányra vezethető vissza???
Valamiért most ez önbizalom kérdése jár a fejemben.....de lehet tévedek?!!


előre is köszönöm válaszát.
Kedves Kérdező!

A levelét hétfőn megválaszoltam, sajnos szerverhiba miatt eltűntek a hétfői válaszok, a hétfői válaszomat nem tudom ugyanazokkal a szavakkal visszaadni.
Önismereti munkával tudná csökkenteni a belső stresszt, ezenkívül rendszeres mozgással, több kikapcsolódással s pihenéssel, szükség esetén gyógyszeres kezeléssel.
Érdemes lenne az alábbi cikkeket elolvasnia a honlapunkon:
http://www.onlinepszichologus.net/blog/megkuzdes-avagy-hogyan-kezeljuk-a-minket-ero-stresszt
http://www.onlinepszichologus.net/blog/mi-a-kulonbseg-a-rosszkedv-es-a-depresszio-kozott

Az önbizalomhiány oka lehet a féltékenységnek, azonban sajnos a levélváltás alapján nem tudom megmondani, hogy mi milyen sorrendben következett be s mi okozta a kapcsolat megromlását.
Az ingyenes online pszichológiai tanácsadásról itt olvashat részletesebben:
http://www.onlinepszichologus.net/blog/az-ingyenes-online-pszichologiai-tanacsadasrol
Ha a párja is szeretné újraépíteni a kapcsolatukat párterápia lenne a megoldás.

Amennyiben problémáját szeretné részletesebben átbeszélni, szeretettel várja az onlinepszichologus.net csapata, időpontot az alábbi oldalon tud foglalni:
http://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:
2018-06-03 14:17:24
Céltalanság
Ůdvőzlőm.van egy nagyon csinos barátnōm és egyszerůen nem tudok vele egyůtt lenni,amikor érzem,hogy mùkódne neki is állunk és másodpercek alatt csódótt mond.Nem tudom mi az oka.
Kedves Kérdező!

Kérdését már korábban megválaszoltam, de sajnos a tegnapi szerverhiba kapcsán eltűnt az oldalról.

Mióta áll fenn ez a probléma? Másik partner mellet is előfordult már? A párkapcsolatát milyennek érzi? Van valamilyen aktuális stresszforrás az életében, mellyel összeköthető? Szed valamilyen gyógyszert esetleg?

Üdvözlettel:
2018-06-03 07:02:53
Szexuális zavarok
Kedves Szakértő! Az lenne a kérdésem, hogy a szexuális vágy ki tud-e fogyni az emberből, illetve ez probléma lehet-e? 25 évesen vesztettem el a szüzességem, jelenleg 29 éves vagyok. Eddig csak 1 férfival voltam, vele is úgy 3-4 alkalommal. Egy darabig meg volt bennem a szexuális vágy, de az utóbbi időben ez elmúlt. Már nem érdekel sem a szex, sem a maszturbáció. Sőt, ha belegondolok, a férfiak sem. Nemrég "szerettem ki" egy ismerősömből, aki 1.5 évig lekötötte a gondolataim. Most jelenleg úgy érzem elvagyok így. 1 hónapja van új munkahelyem, talán ez köt le (betanulás, stressz hogy megfeleljek) és ezért nem érdekelnek az ilyen dolgok. Ismerkedni sincs kedvem, semmi ehhez hasonló dologhoz nincs kedvem. Gyereket szerettem volna mindig, de már azt vizualizálom magamnak, hogy lehet nem is lesz. Se párom, se gyerekem. Hanem majd egyedül leszek 1-2 kutyával. És már kezdek ebbe beletörődni, eddig görcsöltem ezeken a dolgokon, de egy ideje már nem. Nem tudom ez jó-e így. Illetve ezt tartom furcsának, hogy ennyire nem érdekelnek a szexuális dolgok már. Válaszukat köszönöm.
Kedves Kérdező!

Kérdését már korábban megválaszoltam, de sajnos a tegnapi szerverhiba kapcsán eltűnt az oldalról.

Amennyiben a szexuális vágy eltűnése összekapcsolható a szerelmi csalódással, melyet átélt, úgy ez természetes jelenségnek tekinthető és a szakítás érzelmi feldolgozása után változni fog. Ha sok változás van az életében az új munkahely kapcsán, normális, hogy a figyelme egy ideig erre fókuszálódik. Miután megszokta ezeket, az érdeklődése is változni fog. Ha mégsem, önismereti munka megkezdése javasolt.

Üdvözlettel:
2018-06-02 21:54:39
Szexuális zavarok
Jo estèt!

Èn egy 16 èves ( mindjárt 17 ) èves lány vagyok
Már nem először irok önöknek..
2 ève vagyok együtt a barátnőmmel és minden rendben van köztünk legalábbis kisebb nagyobb vitákkal.. ő ket hete szakított velem mert anyaeknak nem mondtam meg el h együtt vagyunk.. mondta h várni fog rám csak lèpjem meg ezt a lèpcsőt..
Èn azèrt nem mondtam el nekik mert tudom h nagyon idegesek lennènek, elvennèk a telefonom ès tiltanának.. az ő szülei azaz anyukája es pótapukaja meg apuka es potanyukaja hamar elfogadták szerencsère..
Èn mindennap oda megyek anyához h na most akkor beszèljunk de sosem tudom elmondani neki.. látja rajtam h kèt hete szarul vagyok.. de különösebben nem èrdekli.. tegnap este is közölte velem h biztos a barátnőm miatt van es mi a szarèrt beszèlek meg vele teljesen tönkre tesz de nem fogja ezt hagyni majd tönkre teszi ő.. meg gyenge idióta vagyok.. es hasonlókat mondott.. èn persze megvèdtem a barátnőmet de ezèrt megjobban kiakadt anya es nem beszelunk eppen..
Tanácsot kèrnèk önöktől.. h vajon anyukám mert van ennyire a barátnőm ellen? ( igen tudja h meleg a barátnőm..) de nem is ismeri ot úgy igazán..
Mert akarja h ne beszeljek vele? Elegem van már h nem lehetek előttük az aki vagyok.. h folyton azzal jonnek h pasi van a dologban ugye pasi.. èn meg ilyenkor mindig elkezdek sírni.. magamban..
Hogyan mondjam el nekik? Hisz úgy h nem id tudjak mar ellene vannak.. nem csak a melegeknek hanem a baratnomnek is.. egyszerűen nem ertem mert..
Fèlek hogyha elmondom nekik akkor tiltani fognak megjobban tőle vagy olyan hisztit fog anya leverni h soha többet nem beszèl velem a barátnőm.. kèt tűz között vagyok.. itthon mindig a cuki jofej lány vagyok aki mindent megcsinal tanul segit.. mikor barátnőmmel vagyok akkor meg csak őszinte es boldog vagyok..
Kèrem adjon valami tanácsot.. jo jonne úgy èrzem.. nem sokáig birom magamba tartani..
Előre is köszönöm válaszát
Kedves Kérdező!

Kérdését már korábban megválaszoltam, de sajnos a tegnapi szerverhiba kapcsán eltűnt az oldalról.

Mitől tart pontosan, hogyan reagálna az anyja, ha megtudná hogy egy lányba szerelmes? Így is érzi, látja hogy Ön nincs jól és mivel nem ismeri ennek az okát, mindenféléket gondol, a párjáról is. Javaslom, hogy próbálja meg bevonni az anyukáját valamennyire az érzelmeibe, hogy esélye legyen elfogadni az ön választottját. Meséljen neki a félelmeiről is! Elvégre nem az a legfontosabb, hogy Ön fiút vagy lányt szeret, hanem hogy az édesanyja Ön mellett áll.

Üdvözlettel:
2018-06-02 07:56:49
Párkapcsolati problémák
A probléma a fiamé. Nagyon aggódom miatta. 24 éves fiatalember,aki nagyon egyszerő munkát lát el.Állandóan szorong,nem akar semmibe belefogni, a feladatok alól többnyire kihúzza magát,mert fél,hogy nem sikerül.Nagyon sok kudarc érte már az életben.Pl.az apja mindig leidiótázta,ha nem sikerült valami. Kérem,mondja meg,hogy segíthetnék,hogy a szorongás megszűnjön,hogy több önbizalma legyen?
Kedves Kérdező!
Mivel fia felnőtt, ő saját maga tehet azért, hogy szorongása csökkenjen, pl. pszichoterápiába jelentkezhet, ha van rá igénye, ezt nem tudjuk. Ön már nem segíthet neki, amit nevelése kapcsán tudott, megtett, mikor gyermekünk felnőtté válik, ő felelős a saját lelki állapotáért. Persze, azt megértem, hogy önben rossz érzés keletkezik, ha úgy gondolja, fia szenved, de ezen már csak ő tud változtatni.
üdvözlettel:
2018-06-05 18:53:23
Önbizalomhiány
Jó napot kívánok!
20éves lány vagyok, sajnos már néhány éve időszakosan visszatérő depresszióval küzdök. Néha nagyon felelőtlen tudok lenni, amit később persze megbánok. A lehangoltság ellenére mindig tettem a dolgom, nem hagytam el magam. Most van párkapcsolatom majdnem fél éve, de nagyon ragaszkodok, és nem igazán tudom egyedül jól érezni magam. Régebben lefoglalt a tanulás,olvasás,de mostanában nagyon nehéz időszakom volt, és céltalannak érzem az életem. A régi hobbijaimmal nehezen foglalom le magam, sokszor sírok és borzasztó magányosnak érzem magam. Szeptembertől elkezdem az egyetemet, és Pesten pörgős életbe kezdek. Mikor társaságom van, akkor boldog vagyok,eszemben sem jut a sok rossz, de egyedül nagyon nem vagyok jól. Szeretném hasznosan tölteni a nyaramat, de a diákmunkán kívül más nem nagyon van számomra. Mindenre azt érzem felesleges, értelmetlen az élet. Mit tehetnék? Rövid az élet, és igazán nem szeretném pazarolni a hónapokat, ugyanakkor az érzéseim gyakran a mélybe rántanak. Mit kellene tennem?
Előre is nagyon köszönöm a választ!
Kedves Kérdező!
Ha anyagi lehetőségei engedik (pl, diákmunka vagy más munka), hasznosnak tartanám panaszai alapján, ha pszichoterápiában venne részt. Ha ennek anyagi nehézsége lenne, szakrendelőben (ha Pestre költözik, az ideiglenes lakhelyének megfelelő kerületi szakrendelő) talál pszichológust.
üdvözlettel:
2018-06-02 11:01:34
Céltalanság

Kíváncsi további érdekességekre?

Iratkozzon fel hírlevelünkre!