A keresés eredménye erre: "féltékenység"

Találatok száma a blogban: 4

Találatok száma a válaszokban: 68

fegyelmezés
T. Szakértő! A kérdésem az lenne, hogy milyen módon fegyelmezzem a 4 éves kisfiamat, abban a szituációban, amikor pl. a játék hevében fájdalmat okoz az alig 1 éves öccsének. Tudom, hogy nem szándékos, de mégis a kicsinek koppan a feje, vagy lefejeli a nagy a picit figyelmetlenségből. A probléma az, hogy a pici pl. 45 percenként kel fel ezután éjszaka, és jelenleg nem beteg, a fogzása se jelentős, bár ezeket nem tudom kizárni 100%. Ha megtörténik a baj, akkor a karomban a pici és úgy leszidom a nagyot, de a kicsi jogait hogy tudnám megvédeni, és az ő nyugalmát? A nagy elég impulzív és mozgékony, egyébként jó képességű, de a lendülete néha elkapja és ez veszélyes helyzeteket teremt. Ördögi kör alakulhat ki, ha emiatt kimerülök az alvástól és a pici is fáradt és folyamatosan beteg. Hogyan fegyelmezzem a nagyot, ha a pici is mindig ott van? Köszönöm javaslatát előre is!
Kedves Kérdező, megértem a helyzet miatti kimerültségét. Biztosan nehéz lehet a fáradtság és kialvatlanság mellett megtalálni a megfelelő hangnemet két picivel egy-egy feszült helyzetekben. Arra bíztatom, hogy próbáljon meg a lehetőségekhez képest nyugodt maradni ezekben a helyzetekben, természetesen védje meg és nyugtassa meg a kicsit, és akár próbálja meg bevonni a nagyobbat, hogy jóvá tehesse az okozott fájdalmat (pl. gyere kérjünk tőle bocsánatot, mondjuk el neki, hogy nem szándékosan bántottad, figyelmetlen voltál, de igérd meg, hogy próbálsz rá figyelni). Hiszen ahogy írja, a nagyobbik testvér nem szándékosan okoz fájdalmat a kicsinek. Próbáljanak meg beszélgetni erről akkor, amikor már mindannyian lenyugodtak. Ha mégis úgy látja, hogy szándékosak a fellökések, akkor testvérféltékenység is állhat háttérben, ami természetes érzés a gyerekeknél, viszont muszáj megtanulniuk, hogy egymás bántása akkor sem fér bele. Mivel kisfia már 4 éves, ezért azt javaslom, hogy mindenképpen olvassanak meséket, amelyek a testvérkapcsolatokról szólnak (pl. Finy Petra: A tesó ügy, Ágócs Írisz: A kicsi, a nagy, Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé). Lehet, hogy a nagyobb testvér lendülete és figyelmetlensége összefüggésbe hozható azzal, hogy ő is fáradtabb vagy szeretné az Ön figyelmét felkelteni? Az óvodában is számolnak be hasonló figyelmetlenségről, amikor más gyerekekkel játszik vagy csak a testvérével fordul ez elő? Vagy esetleg más probléma is állhat a háttérben? (pl. enyhe figyelemzavar, fokozott impulzivitás). Ez esetekben érdemes lenne gyerekpszichológussal konzultálniuk, aki megvizsgálhatja kisfiát személyes helyzetben, játék közben is.
A fegyelmezés ebben az esetben érdekes kérdés, hiszen ha nem szándékosan okoz bajt, akkor valószínűleg nem fogja megérteni, hogy miért van Ő megbüntetve, és ettől csak dühös, frusztrált lesz. Ezektől a negatív érzésektől pedig viselkedésében is újra agresszívebb lehet.
Ahogy érzem a leveléből, fontos lenne, hogy Ön tudjon pihenni és időnként a naggyal is kettesben tölteni időket.
Kérem skype konzultációhoz keressen minket bátran.
2017-03-08 10:26:56
Gyermeknevelési nehézségek
Tisztelt Doktornő! Szeretnék tanácsot kérni, mit tegyek ? 2 éve vagyok a párommal. A kapcsolat elején mikor még szinte csak beszélgettünk telefonon és üzenetben, beszéltem egy másik fiúval akinek elmondtam hogy ő van nekem és szint csak róla beszéltünk. Eközben ő az exénél töltötte az éjszakákat. Ez kiderült és mai napig ezt hallgatom hogy én milyen egy nő vagyok mert beszéltem annó a másik fiúval. Folyamatosan megaláz, olyan szavakkal jelemez amiket az ember az elleségének nem mondd. Nem fésülködhetek. Nem sminkelhetem ki magam. Nem foglalkozhatok a barátaimmal. Ha túlórázom akkor már pasi miatt. Folyamatosan megy a hívás ha itthon vagyok. A telefonomon a hívásokat rögzitem. Fenyeget, a testalkatom kritizálja. Mikor együtt vagyunk akkor egy kis angyal imádom szeretem azt érzem hogy ő is de ez csak addig tart. Aztán minden kezdődik elöről. Mindenkit rám fog akit csak lehet. Azt érzem megőrülök. Nagyon szeretem nem szeretném elveszíteni. Azért írtam önnek hogy valaki segítsen mit tegyek ?!
Kedves Dóri! Köszönjük, hogy megtisztelt a bizalmával minket! A leírás alapján úgy tűnik számomra, hogy a párjának lenne szüksége szakemberre. Valószínűleg más partnerrel is ő így működhet, illetve működhetett. Kiben tud ő egyáltalán megbízni? Én azt tudom tanácsolni, hogy próbáljon meg a párjával beszélni, hogy a féltékenységén, bizalmatlanságán dolgozzon pszichológussal (akár az itteni munkacsoportból is választhat), számára is rossz lehet, hogy ezek a negatív érzések gyakran a felszínre törnek benne. Nemcsak az ő életét, hanem az Ön életét is megnehezíti ez a viselkedés. Esetleg a párja családját is be lehet vonni ebbe a problémába, hogy ők is segítsenek meggyőzni őt, hogy nem jó irányba ment el a viselkedése, s dolgoznia kellene ezen a problémán. Üdvözlettel
2017-03-08 18:37:07
Párkapcsolati problémák
Kedves Doktornő! A párommal 3 éve vagyunk együtt. Amikor megismerkedtünk nekem mással volt kapcsolatom. A párom sokszor felemlegeti a régi barátom és a vele való utolsó együttlétünket. Szinte megszállottan kérdezősködik, minden apró részletről tudni akar és ha valamire nem emlékszem nem fogadja el. Gondolkozzak és erőltessem meg magam, mert az nem igaz, hogy nem tudom. Már attól félek, hogy kitalálok valami választ. De az sem jobb, mert mi lesz ha emiatt hagy el? Kérem adjon tanácsot, hogy győzzem meg arról, hogy szeretem. Köszönöm válaszát
Kedves Kérdező! Köszönöm bizalmát! A 3 év alatt folyamatosan emlegeti? Féltékeny? Csak a volt barátra vagy másra is? A féltékenységnek ez a mértéke, ami a partnernek szenvedést okoz, és ő is szenved, a párja bizalommal kapcsolatos problémáját mutatja. Ha nem hiszi el, hogy szereti, akkor sajnos a győzködés nem szokott segíteni. Más témában is előjön az ő bizalmatlansága? Másokkal is bizalmatlan? Ha ez a helyzet, akkor ez pszichológus segítségével javítható, ha párja igényli, javaslom pszichológussal négyszemközti konzultációt az ő részére.
2017-03-10 12:02:41
Párkapcsolati problémák
Csalódást okoztam ma a barátomnak. Elkezdett beszelni egy dologrol amiben a volt barátnője volt és én behisztizem nem hallgattam meg és nagyon csúnyán összevesztünk pedig meg kelett volna hallgatnom. Helyre szeretném hozni mert a világon a legjobban szeretem és nem akarok csalódást okozni neki
Kedves Izabella, Köszönjük bizalmát. Ne keseredjen el, hiszen veszekedések megesnek egy párkapcsolatban, féltékenységből is. Javaslom, hogy kérjen bocsánatot a párjától, s engesztelje ki valamivel (akár egy közös vacsorával, kedvenc ételeivel). Sok sikert kívánok!
2017-03-23 19:17:40
Párkapcsolati problémák
Olyan gondom van, van egy 5- hónapos kisfiam, sajnos azt èrzem ,hogy teher a szàmomra, azon gondolkozom elmegyek dolgozni! A kapcsolat amiben èlek 8- èves, halàlosan fèltèkeny vagyok, nekem első a pàrom, mindem gondolatom,csak vele szeretnèk lenni!! Vele menni dolgozni, aztàn csak ketten lenni!!! Voltan 2- alkalommal pszihológusnàl, de nemfogad, mert nincs javulàs!! Làttam magam felakasztani, úgy èrzem megbolondulok!!! Nagyon rossz gondolatok gyötörnek, làtom mikor a pàrom megcsal, nincs kedvem semmihez,nemtudom a gyereket ellàtni, idegesît!! Sanaxot szedek, napi 2*1_ et, de csak kicsit segit!! Mit tegyek, hova forduljak???
Kedves Levélíró!
Köszönjük, hogy megtisztelte bizalmával terápiás csoportunkat. Egy nehéz élethelyzetről számol be, melyben negatív gondolatok és erőteljes rossz érzések gyötrik, amelyek akadályozzák Önt abban, hogy ellássa 5 hónapos csecsemőjét. A babáról való gondoskodás helyett szeretne párjával együtt lenni, ugyanakkor féltékenységet is érez.
Ha jól értem Önt, akkor kevés örömforrást talál jelenlegi élethelyzetében, kevéssé tud kapcsolatban lenni saját szükségleteivel. Talán ezért is esik nehezére a kisbaba szükségleteivel foglalkozni. Javaslom, hogy keresse a lehetőséget, hogy kikapcsoljon jelenlegi élethelyzetéből, hogy aztán újult erővel tudjon visszakapcsolódni. Keressen olyan tevékenységeket, amelyek örömet okoznak, amelyeket szeret, vagy csak menjen el sétálni, ha teheti. Talán akad olyan, akire egy-két órára rá tudná bízni a kisbabát. Hangsúlyozom, hogy erre azért van szükség, hogy utána odaadóbb törődéssel tudjon hozzá visszafordulni. Ilyen szempontból az is jobb a babának, ha Ön elmegy dolgozni. Talán akkor az Önt ért benyomások adnak annyi energiát, hogy munka után örömmel tudjon a babával foglalkozni. Amennyiben korábbi pszichológusa nem fogadja, javaslom, hogy keressen egy másik szakembert, hogy támasza legyen ebben a nehéz időszakban. Kollégáim és én állunk rendelkezésére, online csatornán is. Kívánom, hogy találjon örömöt saját maga számára, mely közvetetten gyermekét is táplálja!
2017-03-30 15:09:15
Félelmek, szorongások
Jonapot. Nekem olyan problémám lenne, hogy egyszerün nem tudok megbizni a páromban. 2 éve vagyunk egYütt, még nem adott okot rá, hogy ne.bizzak benne.. nem.beszélget senkivel se facebookon se sehol , megmutatja ha kérem.. egyszer történt egy olyan ,hogy kitörölt egy emailt , de azt is elmondta, szoval nem.titkolta el, meg egyszer találtam interneten egy meztelen nös képet , de azota semmit.. és az a problémám, hogy tudom , hogy nem csinál semmit amivel megbántana, mégis mindig megnézem a böngészési elözményeket... ha dolgozom, ö otthon van, mindig kérdezgetem mit csinál, kivel beszél... és engem nagyon zavar, hogy ilyen vagyok.. hiába mondogatom magamnak, hogy ennek nem lesz jo vége igy... egyszerüen nem tudom megállni .. mindig olyanokra gondolok, hogy esetleg valakivel beszélget munkéba , vagy interneten, stb...Kérem segitsen , hogy ez mitöl lehet , vagy hogy mit csináljak, hogy bizzak benne... köszönöm
Kedves Kérdező!

Köszönjük, hogy megtisztel bizalmával.
Azt érzem, hogy nehéz most magának, de azt nem értem pontosan, volt-e valaha alapja a féltékenységre.
Beszéljenek erről, mondja el Neki az érzéseit, azt, hogy milyen félelmei vannak. Talán meg tudja nyugtatni Magát.
Ha nem sikerül megnyugodnia, és tovább szenved ettől, kérjen pszichológiai segítséget, akár munkacsoportunk tagjaitól.

Minden jó kívánok!
2017-04-06 21:37:25
Félelmek, szorongások
Kedves Doktornő! Az én problémám , hogy szinte mindig mindenkire féltékeny vagyok. 9 éve házasságban élek 3 gyermeket nevelunk. Férjem tudtommal soha nem csalt meg de mégsem bízom benne. Jártam emiatt szakemberhez is.. Hétvégén a családdal fürdeni mentunk. Férjem a kislányukal a vízben játszott , de a szemét szinte le sem vette egy a parton ülö hölgyről.. Megalázó. Elvonultam és elszámoltam tízig.:) kicsit jobb lett. Szová nem tettem hiszen az elmúlt 9 év erről szólt és szetetnék végre nyugalmat. Mit tegyek? Lehetséges nem is volt tudatában , hogy mi tesz? Koszonon a válaszát!
Kedves Kérdező!

Köszönjük, hogy megtisztelte bizalmával munkacsoportunkat és feltette kérdését!

A párja tudja azt, hogy mennie rossz érzés az Önnek, hogy ennyire megbámul más nőket? Ha igen, miért nem csinálja ezt finomabban? A párkapcsolatuk milyen? Mennyire tudják megbeszélni a problémákat, rossz érzéseket? Általánosságban mennyire tölti el elégedettséggel Önöket? Azt írta szakembernél is járt a féltékenységével kapcsolatban. Pszichológusnál? Min dolgoztak pontosan? Vett észre ennek kapcsán valamilyen változást?

Üdvözlettel:
2017-05-02 10:59:57
Félelmek, szorongások
Köszönöm a gyors válaszát! Volt, hogy szóvá tettem férjem pillantásait. Sajnos mindig vita lett belöle. 2 évig jártam pszicholigushoz es a "beteges" féltékebységem kicsit alább is hagyott. Viszont megint "elő jött". A házasságom jo es tudunk beszélgetni bármiről. Én párterápiára gondoltam , s férjemnek is tetszik az ötlet. Na de addig is ,hogy kezeljem az " indulataimat? Szép nőnek tartanak , de ha a férjem más nőt néz és még gátlástalanul is.:( akkor úgy érzem nem én vagyok a zsánere. 2 gyermekkel vett feleségul s rendes , gondoskodó apa. Soha nem megy nelkulunk sehová, a munks után azonnal hazajon. De mégis féltékeny vagyok. Meg kell jegyeznem első házasságom ezért ment tönkre.. Most menteni szeretném. Köszönöm!
Kedves Kérdező!

Sajnálom, hogy a férje nem reagál jól az Ön őszinte visszajelzéseire. Érthető, hogy ez indulatokat generál Önben, növeli a kettejük köti távolságot. Örülök, hogy mindketten hajlanak rá, hogy párterápia segítségével gondolják végig a problémáikat, közösen tegyenek ezek megoldása érdekében. Az indulatai kezelésében való megsegítésére, féltékenysége kezelésére az egyéni terápiás munka folytatása is szóba jöhet, de kezdetnek én azt javasolnám, hogy előbb menjenek el együtt párterapeutához és ha ez nem hoz rövid időn belül változást, akkor keresse fel a korábbi pszichológusát. Ha nem túl súlyos a helyzet (Ön nem túlozottan bizonytalan vagy labilis hangulatilag), akkor a párterápiás munkának elegendőnek kell lennie a problémák megoldásához.

Üdvözlettel:
2017-05-03 11:08:30
Félelmek, szorongások
Kedves Hozzáértők!
A következő problémával fordulok Önökhöz:
Kislányom februárban töltötte be a 2 évet. Januárban született meg a kisoccse. Kislányom mindigis nagyon könnyű természetű volt, közösségben nyugodt, békés es egyedül is nagyon jól el tudja foglalni magát. Mióta a kistestvére megszületett rendszeresen, ok nélkül megüti a kisebbeket. A társaságban már jól tudom, hogy kiktől kell távol tartanom a lányomat és ha újonc kisebb érkezik a csapatba, őt is rövid idő után meguti. Nagyobbakkal csak akkor történik ilyen ha van valamilyen konkrét konfliktus, például elveszi a játékát, ezeket nem tartom rendkívüli problémának. A kicsiket viszont minden bevezetés, előzmény nélkül, hirtelen odaszalad és meguti. Rögtön tudja azt is, ki az aki kisebb nála. Az a másik érdekesség, hogy sokszor máskor pedig megöleli, megpuszilja ugyanazt a kisgyereket.
Az öccsével is hasonlóan bánik. Nagyon sokszor olelgeti, puszilgatja, odadja neki a játékát, de teljesen váratlanul sokszor meg is üti őt. Ritkábban, de minket szuloket is és a nagyszülőket is megüti.
Általában higgadtan de határozottan szoktam raszolni, mindig megpróbálom elmagyarázni, hogy ezt nem szabad csinálni. Nekiesni, megütni egyáltalán nem szoktuk, mi szülők és senki felnőtt a környezetében nem szokta öt megütni, és nem is lát ilyet közöttünk sem.
Úgy gondolom, ez a viselkedés a testvére érkezésével és a feltekenyseggel fugg ossze. Próbálok tobb idot a lányommal is tölteni, mert tudom ez ilyenkor nagyon fontos, ugyerzem megtobb kozos minőségi időre lenne szükség vele.
Legyenek szívesek adjanak támpontot nekem, mi a helyes reakció egy ilyen helyzetben. Már az is felmerült bennem hogy nem viszem addig öt el peldaul baba mama klubba, míg ez a korszak tart. Ezen kívül ő sokszor találkozik azért a szomszéd barátokkal (akiket szinten szokott bantani), nem akarom őt kivonni a közösségből teljesen.
Sokszor kérdeztem már őt, miért üti meg a kisebbeket, de nem válaszolt rá nekem. Próbáltam olyan meset mesélni neki, amiből talán megtanulja, hogy ez nem helyes viselkedés.
És ezt meddig lehet hagyni így? Sokan mondják, hogy majd kinövi, de engem ez nagyon aggaszt, meg szeretnék tenni mindent, hogy az ő lelke rendben legyen, nem tudom mit csinálok rosszul.
Nagyon koszonom a segítséget!
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon jó, hogy próbálják higgadtan, de határozottan kezelni, leállítani a kislányuk agresszív viselkedését. Egymás ütögetése valóban nem elfogadható, melyet neki meg kell tanulnia. Egyetértek Önnel abban, hogy ez a viselkedés a testvér-féltékenységen alapul, amire szerintem nagyon jó hatású lesz, ha próbál többet négyszemközt lenni a nagyobbal, közös elfoglaltságokat szerveznek. Az, hogy a kislánya megfogalmazza, miért csinálja azt, amit nem elvárható, nekünk felnőtteknek kell megértenünk őt, ezt szavakba öntenünk a számára. A mi visszajelzéseink mentén fogja majd Ő is (idővel) megtanulni felismerni a saját érzéseit, majd, megfelelő módon lereagálni, kordában tartani azokat. Én inkább olyan mesekönyveket javasolnék, melyben a testvérhelyzettel foglalkoznak pl. Alone Frankel: Elefántkönyv – Kiselefánt születik, Pagony, 2011.

Üdvözlettel:
2017-05-31 14:49:07
Gyermeknevelési nehézségek
Kedves Doktornő!

Egyetemista vagyok, ahol hárman nagyon jó barátságot kötöttünk az itt eltöltött pár év alatt. Az egyik csoporttársnőmmel és a másik csoporttársammal még rajtuk kívül 5-6 emberből áll az itteni szélesebb baráti kör). Sajnos a tavalyi év második felében a fiú „barátommal” nem voltunk egymásnak közömbösek… viszont neki menyasszonya volt/van nekem pedig akkoriban barátom volt otthon 200 km-re. Annak a kapcsolatnak amúgy sem volt sok jövője, így véget ért viszonylag hamar még a vizsgaidőszak előtt.
Majd pár hónap múlva azon a nyáron, váratlanul megismertem egy olyan fiút, akivel az egész életemet el tudom képzelni. (Januárban össze is költöztünk de csak a hétvégéken „lakunk együtt” )Az elejétől fogva egy hullámhosszon vagyunk és minden nagyon jó volt a nyáron. Én úgy gondoltam ott helyben még az elején ( pár hónap után) , hogy le kell tisztáznom vele pár dolgot mielőtt igazán komolyra fordulna a dolog, mert nem akartam, hogy legyen előtte titkom. Így elmondtam neki a félévvel ezelőtti botlássorozatomat a csoporttársammal.
Azóta újra eltelt egy év, de a csoporttársam azóta, is minden egyes nap ott van. Egy teremben, egy légkörben és egy baráti társaságban is vagyunk, ami megnehezíti a távkapcsolatomat, főleg azért mert az első félévben ugyanúgy eljártam azzal a baráti társasággal mindenhova, ahol ez a fiú is velünk volt és nyilván nem tetszett és frusztrációt okozott a páromnak.
Rengeteg vitánk volt ebből, kérte számoljak le vele, de én úgy gondolom, hogy az iránta érzett érzelmeim abban az időben amikor voltak csak fellángolás lehetett részemről mert egy szempillantás alatt elmúlt, ráadásul egy pillanatra sem inogtam meg, egyszerűen csak barátok maradtunk, ráadásul megbeszéltük, hogy ami volt az elmúlt és nekem azóta komoly érzelmeim vannak az otthoni barátom iránt, megértette letisztáztuk nem volt ebből további probléma (nekem ezt jelenti az, hogy számoljak le vele). Mégis egy év alatt nagyon eltávolodtam azonkívül, tőle is (ami szándékos volt) és a többiektől is pont azért, mert már nem akartam még több vitát, mégis mindig történt valami. Véglegesen a kapcsolatot nem akartam vele megszakítani és nem is tudtam volna.
Többször álltunk a szakítás szélén a párommal pont emiatt a probléma miatt , ő nem tudja ezt nekem elfogadni, ami még az előtte lévő kapcsolatomban történt és hogy én ezt elmondtam neki( Úgy éreztem muszáj neki elmondanom, mert másképp nem tudtam volna a szemébe nézni, hiába nem vele tettem meg). Most újabb válságban vagyunk és ott tartok, hogy minden egyes szó után bűntudatom van, amikor ezzel a fiú csoporttársammal akárcsak két szót is beszélünk.
A párom szerint nem vagyok elég határozott, amiben részben igaza van, mert nem szeretnék megbántani senkit sem ( valószínűnek tartom, hogy abban is igaza van hogy gyermek lelkem van még), de úgy érzem, hogy azt sem várhatja el, hogy egy nagy baráti társaságból szakadjak ki azért az egy ember miatt, főleg úgy hogy tudja amúgy sem szeretek itt lenni (kizárólag azért vagyok mégis itt, mert azt tanulom, amit szeretek) és nem sok emberrel találtam meg ennyire a közös hangot mint ezzel a pár emberrel. Ő ezt úgy éli meg, hogy nem állok ki érte, hogy még mindig tartom a kapcsolatot azzal a fiúval is ( kizárólag csoporttársi kapcsolatot, egyetemi dolgokról van szó, ha beszélgetünk).
A kérdésem az lenne, hogy ezzel a helyzettel hogyan lehetne végleg leszámolni, hogy a párom megbékéljen velem és végre minden helyre jöjjön közöttünk és bennem is? Nem szeretnék többet lelki ismeretfurdalást érezni. Tudom, hogy a Párommal soha sem tenném meg azt, amit az előzővel, mert egy életet szeretnék Vele leélni.

Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Nem biztos, hogy azt a választ adom, amit szeretne. A véleményem az, hogy amiatt, mert a barátja nem bízik meg önben, nem kellene megszakítania ezzel a csoporttárssal a kapcsolatot, nem is lehet, hiszen csoporttársak. Az ő féltékenységével neki kell megküzdenie. Önnek ezzel semmi teendője nincs.
üdvözlettel:
2017-06-20 19:47:06
Párkapcsolati problémák
Jónapot!
Nem is tudom, hol kezdjem.. Lassan 4 éve vagyok kapcsolatban a jelenlegi párommal. Többször is szakított, majd újra visszajött. Sokáig jó volt minden, de egy idő után egyre több probléma akadt. Ő nagyon barátkozó típus, talán túlságosan is. Sokszor olyan, mintha flörtölne online a lányokkal. Én pedig emiatt teljesen féltékeny lettem. Nézegettem az adatlapját, milyen új lány ismerősei lettek stb. Jelenleg pedig azt mondta, hogy szakít, mert elege lett. Viszont érzései még vannak, reggel még szexuálisan is közeledett hozzám. Nem tudom mit tegyek. Próbáltam változtatni, de egy idő után visszajöttek újra és újra a gondok. Nem szeretném őt elveszíteni, vissza szeretném szerezni a szeretetét, és bizalmát. Meg akarom neki mutatni, hogy képes vagyok változtatni a viselkedésemen. Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! Úgy gondolom, hogy Önnek a legjobb megoldás ebben a helyzetben a párkonzultációs vagy párterápia lenne, hiszen itt a párjával közösen, szakember segítségével dolgozhatnának a problémám (az ő viselkedésén és az Ön féltékenységén). Mindkettőjüknek kell tenni a kapcsolat megerősítése érdekében. Üdvözlettel:
2017-07-09 17:59:47
Párkapcsolati problémák
Jó napot kívánok! Nem is tudom hol kezdjem...20 éves vagyok van egy másfél éves kapcsolatom. A kapcsolatunk eleje nem igazán indult jól...a barátom sokat flörtölt az első pár hónapban más lányokkal. Nem volt soha semmi köztük egyik lánnyal sem, egy csók sem. De mégis irogattott nagyon sok lánnyal. Aztán szépen lassan egy 180 fokos fordulatot vett a kapcsolatunk. Minden olyan már mint a mesékben. Tudom hogy nagyon szeret, ezt ki is mutatja. Nem flörtöl, mindig a kedvemben jár. Érzem és látom hogy szeret. Mindent megtesz értem. Csodás vele együtt lenni és ő is a tudtomra agyja mindig hogy mennyire szeret. Szóval minden nagyon szép és jó. De attól félek ezt el fogom rontani az örökös túlzott féltékenykedésemmel. Még mindig eszembejut sokszor a kapcsolatunk eleje és nagy szomorúsággal tölt el. Tudom azt hogy tovább kell lépnem, hiszen már nem ilyen, de nem tudom kitörölni a memóriámból. Őrülten féltékeny vagyok akármit csinál. Ha ránéz egy lányra, ha belikolja egy lány képét, ha ismerősök lesznek. Ha már szóba jön valami téma ami lányokkal kapcsolatos akkor is rögtön féltékenykedek. Pl ha megyünk az utcán és azt mondja hogy milyen szép annak a lánynak a ruhája már akkor begurulok. Hogy miért kell más dicsérnie...pedig engem is állandóan dicsér, de mégis rosszul esik ha mást is. Persze azért próbálom magam visszafogni és ilyenkor nem mondani semmi rosszat. De elég sok vita van az ilyenekből. Mert egy egész napra el rudja rontani a kedvem ha pl likeol egy képet egy lányról. Idegesít az hogy állandóan olyan lányokat lát/néz a közösségi médiában, akik ezerszer jobban néznek ki nálam. És persze sokszor ezen meg is sértődök, ami pedig őt idegesíti fel. Hiszen már milliószor elmondta hogy neki caak én kellek és én vagyok a legjobb. Én pedig irreálisan azt várom el hogy csak engem gondoljon jó csajnak, hogy másra rá se nézzen. De annyi lány van aki sokkal jobb mint én és félek hogy róluk álmodozik, hogy őket akarja megkapni. Nem tudom mit kéne csináljak hogy ne legyek ennyire féltékeny, hogy ne érezzem azt a fájdalmat mikor ránéz egy másik lányra. Tulajdonképpen már azt sem tudom, hogy mi az a szint ami miatt még egészségesen lehetek féltékeny...tehát van-e okom kiakadni ezeken vagy mi az amin már tényleg ki kéne. Tanácstalan vagyok. Most még elviseli ezt a barátom és bár idegesíti ez a féltékenyledés, de emiatt még nem akarna szakítani. Viazont tudom azt hogy az idő mulásával ez csak rosszabb lesz és nem akarom emiatt elveszíteni. És azt sem akarom hogy rosszul érezze magát emiatt. Azt akarom hogy tökéletes társa legyek és ne okozzak neki fájdalmat, mert tudom azt hogy ő is erre törekszik.
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna alaposabban körbejárni a féltékenységét, növelni az önismeretét, önbizalmát. Tudatosítani, hogy a közösségi média által sugallt kép nem valós, bárkiről lehet tökéletesre retusát fotót készíteni. Egy kapcsolatban azonban nem szabad, hogy csakis a külsőségek legyenek mérvadóak! A korábbi flörtölgetéseknek mi volt az oka Ön szerint? Azóta hogyan változott a kapcsolatuk azóta? Az önismereti munkában munkacsoportunk bármely tagja szívesen lesz a partnere, ha úgy dönt.

Üdvözlettel:
2017-07-24 22:56:58
Önbizalomhiány
Kedves doktornő!
Nem tudom, hol is kezdjem,hogy rövid is legyek. 33éves nő vagyok,házas. Nagyon nehéz volt a gyerekkorom mindennapos veszekedések verekedések szemtanui voltunk testvéremmel minden nap.Apukám mindig lehülyézett ha nem jó jegyet kaptunk stb. Bucsmolt mindig. Férjhez mentem már 10 éve. Férjemmel Babát szerettünk volna de nem jött össze. Párom ennek ellenére is kitartott mellettem.Nem tudom megmagyarázni de rettentően féltékeny vagyok. Roham szerűen tör rám és nem tudom érzéseim kontrolálni.változni szeretnék de nem tudom hogy csináljam.önbizalom hiánnyal,introvertált személyiséggel is küzdök.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Többféle érzés/ gondolat együttes meglétét írja le a férje iránt (féltékenység, elkülönülés). Arról nem ír, hogy a gyerekvállalás meghiúsulását Ön hogyan tudta elfogadni. Más módon nem szerettek volna gyermeket vállalni (lombik, örökbefogadás)? Úgy gondolom, hogy beszélnie kellene ezekről az érzésekről a férjével. S lehet érdemes lenne párterápiára/párkonzultációra elmenniük, hogy kiderüljön, hogy miért is jöttek fel ezek az érzések Önben, s vajon együtt tudják-e folytatni a jövőt.

Üdvözlettel:
2017-07-26 00:32:24
Egyéb
Jó napot kívánok! Én írtam két napja is. Azt hiszem mindent nem írtam le, pedig így is nagyon hosszúra sikeredett. Igazából már átbeszéltük sokszor barátommal azt hogy miért flörtölt a kapcsolatunk elején. Belátta hogy nagyon csúnya volt tőle és sajnálja, de amiatt hogy sok lány "odavolt" érte ő jól érzte magát és ez jól esett neki. A kapcsolatunkat pedig még nem gondolta olyan komolynak. De belátta hogy ettől függetlenül ez akkor is csúnya dolog volt tőle. És most nem is zavar ez hiszen ez a múlt és tudom hogy már nem csinálna ilyet. De mikor mélyponton vagyok, csúnyának érzem magam és szomorú vagyok, akkor ez is előjön bennem hogy miért kellett ezt csinálnia. És az a baj hogy elég egy kis dolog hogy elszomorítson. Nem tudom azt elfogadni hogy rajtam kívül más lány külseje is tetszen a barátomnak. Pedig persze ha logikusan végiggondolom, akkor tudom hogy nem kell neki más. És így hogy most leírom tényleg hülyeségnek tűnik ez az egész. Hiszen nem várhatom el hogy vakuljon meg azért mert velem van. De mégis ha ránéz egy lányra vagy akár likeol egy képet elkap ez az érzés. Csúnyának érzem magam, szomorú leszek és sírni tudnék. Igazából segítségre lenne szülségem hogy ezt hogy kezeljem, mert ott akkoe nem igazán megy hogy logikusan végig gondoljam. Nem tudom mit kéne tennem hogy ez az érzés elmúljon. Mert ha képben sincs a barátom, tehát mondjuk egyedül megyek az utcán vagy böngészek a neten és meglátok egy lányt rögtön hasonlítgatom magam hogy bárcsak nekem is ilyen hajam, alakom vagy éppen arcom lenne, de nem csak a külső tulajdonságok miatt....irigylem az emberek belső tulajdonságait is, ha valaki okos, kedves és szeretik az emberek. El kellene fogadnom magam olyannak amilyen vagyok, de ez nem megy. Nem tudom hogy kéne nekiállnom. Pedig úgy gondolom ha végre elfogadnám magam és megtanulnám kezelni ezt a féltékenykedést akkor minden jobb lenne. Az elmúlt egy évben kb minden kis "veszekedésünk" amiatt volt a barátommal mert nekem nem tetszett hogy ránézett egy lányra, hogy likeolt egy lányt. Ezek persze nem óriási veszekedések és próbálja mostanában ő is kezelni ezeket a kis féltékenységi rohamaimat, de úgy érzem ha ezt hosszútávon így folytatom akkor nincs olyan ember aki ezt el tudná viselni. Szóval szeretnék segítséget kérni ennek kezelésében, mert úgy érzem hogy egyedül nem tudok ezzel megbirkózni.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Nagyon jó dolognak tartom, hogy önvizsgálatot is végez a saját viselkedése miatt. A túlzott féltékenység megnehezíti a párkapcsolatot. Azt javaslom, hogy olvasson a féltékenységgel kapcsolatos pszichológiai könyveket.

Néhányat tudok javasolni is:
Paul Hack: A féltékenység - Mi az oka, és hogyan győzzük le?
Pines, Ayala Malach: A féltékenység. okok tünetek, gyógymódok

Üdvözlettel:
2017-07-26 11:08:38
Önbizalomhiány
Kedves Doktornő!
Egy gyakori problèmával kapcsolatban szeretnèk segìtsèget kèrni öntől. Van egy több, mint egy èves kapcsolatom, minden olyan tökèletes volt, mìg elő nem jött a beteges féltèkenysègem. Folyamatosan ellenőrzöm a pàrom, szinte levegőt sem vehet tőlem. Tisztàban vagyok azzal, amit teszek, de nem tudok parancsolni magamnak. Lassan màr minden nap veszekedéssel telik, làtom, hogy megelègelte és meggyengültek az èrzései iràntam. Nagyon szeretnèm megmenteni a kapcsolatunk, ha mèg lehetsèges. Mit tegyek?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Arról nem ír, hogy ez az első olyan kapcsolata, ahol a túlzott féltékenykedés előjött vagy már többször élte ezt meg más kapcsolataiba is? Volt-e előzménye annak, hogy elkezdett féltékeny lenni?

Önnek is ajánlom a féltékenységről szóló irodalmakat, amelyeket érdemes elolvasnia:
Paul Hack: A féltékenység - Mi az oka, és hogyan győzzük le?
Pines, Ayala Malach: A féltékenység. okok tünetek, gyógymódok

Önismereti munkát tudok még javasolni még amennyiben az életében már többször előfordult ez a helyzet. Munkacsoportunk is szívesen áll a rendelkezésére.

Üdvözlettel:
2017-07-28 10:05:40
Párkapcsolati problémák
Szép napot.őrületes féltékenységemnel elüldöztem a férjem 5 év után 9 hónapos terhesen itt hagyott.Azonban félek hogy tudjuk majd a jó szülő kapcsolatot ápolni ha gyűlőlet van bennem most.En békülnék változnék, ő egy kolléganőjével lelkizik aki szintén most szakított.Azt mondta nekem soha bem engedett engem lelkileg olyan közel magához mint a kolleganőjét...sex nem volt köztük.állítólag.Ön szerint reménykedjek még a folytatásban vagy engedjem el őt??Teljesen összezavarodtam.lehet hogy én zavartam egy másik nő karjába?akivel kialakul köztük valami??
Kedves Kérdező!
Ha a férje szeretne javítani a maguk kapcsolatán párterápia segíthet. Ha nem, akkor érdemes elengednie, viszont ha a féltékenység önnél visszatérő probléma, azzal érdemes foglalkozni egyéni terápiában (a babát is viheti magával a terapeutához, de online is állunk rendelkezésére, közülünk választana).
üdvözlettel:
2017-07-29 03:52:58
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Doktornő!
Távkapcsolatban élünk a párommal már 3 éve. Nagyon féltékeny és bizalmatlan vagyok. Tény, hogy sok mindent feladott értem, ugyanis olyan szokásai voltak, amelyek úgy vélem, nem férnek meg egy párkapcsolatban. Úgy érzem, nagyon szeret engem, de sokat veszekszünk a féltékenységem miatt.
Korábban privátban gyakran flörtölt a nőkkel. Ezek úgy tűnik megszűntek. A volt barátnője másfél évig zaklatott mindkettőnket. Bár ő nem haragudott rá, beszélgetett vele, mert sajnálta. Emiatt is nagyon sokat veszekedtünk. Mivel nem élünk együtt, így sokszor gondolok arra, hogy mi van, ha más oldalon, vagy egy számomra ismeretlen email címen cseveg valakivel.
Ő azt mondja, hogy nincs szüksége másra, csak én kellek neki. De nem bízom benne, már akkor is féltékeny leszek, ha ránéz egy nőre. Én szívem szerint vele élnék, a felesége lennék, de ő mindkettő ellen tiltakozik.
Mit tehetnék, hogy ne legyek ilyen féltékeny és ne azon gondolkozzak amikor nem vagyunk együtt, hogy ugyan most mit csinál, kivel chatel? Hogy igazán bízni tudjak benne?
Vagy jogosan gyanakszom?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne a párjával arról beszélnie, hogy vajon ő miért nem akar szorosabb kapcsolatot kialakítani, vajon milyen félelmek rejlenek mögötte, s akar-e ő ezen dolgozni akár szakember segítségével. Mással kapcsolatban is így érzett-e ő korábban vagy csak Önnel kapcsolatban érez ő így? Ő hogyan tervezi Önnel távkapcsolatban a jövőt? Ön meddig élne vele távkapcsolatban?

Javaslok önismereti könyveket a féltékenység témakörében Önnek, hogy jobban tudja kezelni ezeket a helyzeteket.

Paul Hauck A féltékenység - Mi az oka, és hogyan győzzük le?
Pines, Ayala Malach: A féltékenység. okok tünetek, gyógymódok
Haraszti lászló, Dr.: Féltékenység (betegség?)

Sok sikert kívánva:
2017-08-25 23:23:24
Párkapcsolati problémák
Kedves Doktornő!

Párommal lassan negyed éve vagyunk boldog kapcsolatban ám sajnos túlzottan féltékeny vagyok felé. Folyton arra gondolok minden ok nélkül hogy ő mással van. Többször bizonyította be szerelmét és a szívem tudja hogy nem kacsint félre és nincs más a dologban de az agyam furcsa gondolatait nem tudom le győzni. Volt előttem egy fiú az életében igazából nem történt semmi komoly köztük viszont valamiért mégis zavar. Én voltam neki mindenben az első ebben biztos vagyok csak mégis zavar ez a dolog. Nem szeretném hogy ez megmérgezze a kapcsolatunkat és szeretnék benne maximálisan bízni mert túl fontos személy lett az életemben. Tudom hogy engem megcsaltak már és lehet ezért vannak kétségeim de azt szeretném hogy ezek eltűnjenek. Nagyon hálás lennék ha segítene
Kedves Kérdező!

Szerintem nagyon jó, hogy írt és hogy felfedezte az összefüggést, az önnel korábban történt megcsalás és a jelenlegi féltékenysége között!
Valóban fontos volna változtatni ezen, hiszen rossz érzései a jelenben nem megalapozottak, feleslegesen mérgezik a párkapcsolatát, hiszen az Ön múltjából fakadnak.

Önismereti munkával lehet megszabadulni a a korábbi csalódástól és visszaadni a bizalmát a jelenlegi párjával szemben.

Üdvözlettel:
2017-09-09 22:56:22
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Doktornő!Feleségemmel lassan 15 éve vagyunk boldog párkapcsolatban.Úgy összetartozunk,mint borsó,meg a héja,jóban és rosszban.Mindkettőnknek ez a második házassága,Őt is,engem is becsapott az ex,és mi ketten egymásra találtunk.Tényleg példa értékű a kapcsolatunk.Két hónapja,épp arrafele volt dolgunk,ahova Ő járt gimibe,szakközépbe,és megmutatta a sulit,kolit,ahol élt 4 évig,30 évvel ezelőtt.Nagyon jó volt,meghatott,mert nekem még nem volt olyan párom,akinek ennyire fontos volt,h megismerjem a múltját.Mikor hazaértünk,csak a múltjával kapcsolatban eszembe jutott,h volt két kapcsolata az első házassága előtt,akikkel le is feküdt,majd férjhez ment,és 17 évig tartott,de az utolsó 10 éve nagyon gyötrelmes volt,és elvált.És mivel én költöztem hozzá a megismerkedésünk után ebbe a kis faluba,érdekelt h ki volt az a két fiu,akivel le feküdt,talán idevalósiak,és találkozok én is velük minden nap,meg ő is?A kapcsolatunk elején,ugye megbeszéltünk mindent egymásról,és Ő ezt is elmondta h volt ez a kettő.Akkor Ő is fiatal volt,17-18 éves.megkérdeztem este,már félálomba volt úgy válaszolt,és azt mondta h itt laknak ahol mi,és megkérdeztem a nevüket is.Majd korrigálta,h nem itt laknak,hanem egy-egy faluval arrébb.Tudni kell,h nagyon őszinte ember a nejem,amit megmind,sose változtatja meg....csak most.Úgy megérintett,h előbb ezt mondta,majd azt,h úgy éreztem,nem mondd igazat...most először.Annyira gyötört,h nem tudtam szinte enni,egy hónapig minden nap sírtam,és kértem h mondja meg az igazat.Nyomoztam,és kiderült h igazat mondott,amit Ő is hajtogatott,és próbált megnyugtatni,h nagyon szeret,és h sose csapna be,csak amikor megkérdeztem ezt tőle,se köpni,se nyelni nem tudott,régen eltemette magába ezt a két hibát,amit nagyon szégyel h megtörtént,nem jó emlékek,amiket én feltéptem.de nem tudtam h neki ennyire rossz volt....és egy hónapig csak gyötörtem magam,és szenvedett ő is,h ilyen állapotba lát...és azt mondtam a végén,már mindenbe hazugságot láttam és csak sirtam,h elmegyek itthonról...azzal felültem a bicajra,és csak tekertem tehetetlenségemben...mire visszaértem,kihívta a mentőket,rendőrséget,félt h kárt teszek magamba.Ettől kiborultam,és kiabáltam vele,h milyen k...va,és mostmár mehet azokhoz akikkel 30 éve lefeküdt,teljesen bekattantam,csak sírtam.A sürgősségiről,miután lenyugodtam,hazaengedtek,elmondtam az orvosnak h mi történt,és hogy mennyire szeretem,azt mondta menjek haza,mondjam meg neki.Mire hazaértem,nem volt itthon,elment e testvéréhez pár ruhával összepakolva,és másnap beszéltünk chaten,bocsánatot kértem,majd hazajött,beszéltünk,elment,másnap megint eljött,így ment 4 napig,és azt mondta hazajön vissza,mert nagyon szeret,de félt tőlem.Eltelt két hónap,nagyon szépen megvoltunk,és két hete ismét kiment németbe a testvéréhez,ahol idős néniket gondoznak.Egy hónap múlva jön haza,minden este beszélünk videochaten,és alig várjuk h hazaérjen.De én nem vagyok nyugodt,elkezdtem minden nap sírni,alig tudok dolgozni járni,és látja rajtam-bár azt mondom semmi baj- h kezdek megint befordulni.Nem tudom mi van velem,sose adott okot h féltékeny legyek,vagy h becsapott volna...tudom.És most eszem magam h mi van ott kint ahol dolgozik már mindenféle hülyeségre gondolok..Szeretnék bízni benne és nyugodtan élni.Mintha valami eltört volna,már arra is gondoltam h nem tudok így tovább élni,nekem Ő a mindenem,nélküle senki vagyok.És most olyan érzésem van megint,mintha elhagyott volna,pedig nem,csak állandóan görcsbe van a gyomrom,mindig sirhatnékom van.Ez a kapcsolat megromlott vajon végleg?Ha együtt vagyunk minden rendben.Mit tegyek,már biztos találkoztak hasonló esettel.Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Ha jól értem, Önök 15 éve ismerik egymást, s eddig boldog párkapcsolatban éltek. Az évek alatt Önt nem gondolkodott ezen, hogy a felesége 30 évvel ezelőtt kikkel folytatott szexuális viszonyt, s most valamiért megváltozott az Ön gondolkodása, s a személyisége is. Történt-e Önnel az elmúlt időszakban más megterhelő esemény, amiért írt reagált Ön erre az információra? Vannak-e munkahelyi vagy egészségi problémái, amelyek megterhelőek az Ön számára, történt-e haláleset a közelmúltban?
Mivel ilyen erős tünetek gyötrik (síráskésztetés, gyomorgörcs, féltékenység), úgy gondolom, hogy érdemes lenne a helyi pszichiátriai gondozóba elmennie, hogy pszichiáter megvizsgálhassa, hogy van-e valamilyen pszichés betegség (pl. hangulatzavar) a tünetei mögött, s szükség esetén kezelje azt. Ott lehetne tb alapon pszichológusi segítséget is igénybe venni, hogy az önbizalma megerősödhessen s a feleségében újra tudjon bízni.

Üdvözlettel:
2017-10-04 16:39:57
Párkapcsolati problémák
Üdv!
Párkapcsolati és főleg személyiség problémával kapcsolatban írok Önnek. Nagyon el vagyok keseredve és nem látok kiutat a problémák alól. A párkapcsolataimra egy ismétlődő forgatókönyv jelelmző,nem tudok megnyílni,túlzott féltékenység lakozik bennem,folyton fennakadok mindenen,sokszor követelező vagyok,aki felesleges hisztiket generál. Sajnos 22 éves fejjel összvissz ez a második alkalom,hogy szerelmes vagyok,de nem akarom elveszíteni a páromat és szeretnék megoldást találni a problémákra. Nem tudom,hogy azért viselkedek így a kapcsolataimban,mert szeretem fontosnak érezni magam és ha napi szinten kimutatják,hogy szeretnek,vagy pedig ez egy elfojtott teher,amit gyerekkorom óta cipelek. Amióta Apám levelezni kezdett egy másik nővel Anyám mellett,megrendült a férfiakban vetett hitem és attól félek,hogy rám is az a sors vár,mint Anyára. Nem csalta meg fizikailag Anyát,de lelkileg igen. Eddig mindig én szakítottam a férfiakkal,sosem hagytam,hogy velem szakítson valaki. Ezt sosem tudtam megbocsátani Apámnak és mint apa,leszerepelt számomra. Mindig ellenpélda volt számomra a szüleim házassága,mert Anya kiszolgálta Apámat készségesen,és neki semmit nem kellett segítenie a házimunkában,egy tányért,ha el kell mosnia,már egyből agresszív lesz,mint egy elkényeztetett kisgyerek. Sajnos Anyát Apám cselédként kezeli és túl jó dolgában már nem tudja mihez kezdjen. A párkapcsolataimban mindig egyenlőségre törekedtem,de mivel féltem,hogy velem is az történik,mit Édesanyámmal,egy idő után szakítottam,vagy követelőztem,hogy rajongjanak körbe,állítsanak piedesztálra,éreztessék,hogy milyen szerencsések velem...Ha ez nem történt meg,akkor felesleges hiszti vagy veszekedés lett a vége. Sajnos Anyától meg nem kaptam elég szeretetet gyerekkoromban,így a párkapcsolataimban napi szinten igénylem a szeretetet,de sokszor túlzottan is és lehetetlen elvárásokat támasztok a másik fél elé. Nem szándékosan próbálom szabotálni a párkapcsolataimat,de lehet,hogy tudat alatt ezt művelem. Viszont nagyon hűséges,őszinte vagyok és mélyen tudok érezni,nagyon tudok szeretni. Sajnos nagyon ritkán engedek bárkit is magamhoz közel és annak is egy védelmi rendszeren kell átverekednie magát. A mostani párkapcsolatom hirtelen jött,mint derült égből villámcsapás,mégis itt is fennállnak a problémák és hiába próbáltam rajtuk változtatni,ideig-óráig megy csak és tisztelem és becsülöm a páromat annyira,hogy magam és ő miatta is változnom kell. Rendkívól empatikus és megértő,elfogadó velem szemben és elhalmoz szeretettel,őszinteséggel. A gyerekkoromat olyan légkörben töltöttem,ami tele volt vitával,konfliktussal,balhéval és lehet,hogy ez már a természetes számomra,de nem akarok így élni és hogy drámáznom kelljen. Ma volt egy vízválasztó veszekedés párom és köztem és egyszerűen 2 hónapból majdem minden héten volt felesleges hisztim,vagy követelőztem,féltékenykedtem,bizonygatnia kellett állandóan,hogy szeret. Nem vagyok rossz ember,és ezért is próbáltam változtatni ezen,de segítség nélkül nem megy. Félek a kudarctól is és szeretek halogatni mindent,amit lehet. Párom mondata volt ébresztő számomra,hogy ezek a problémák miatt nem tudja átadni magát a szerelemnek és ezért nem tud nekem úgy megnyílni és ezért nem alakult ki olyan mértékű bizalom a részéről. Alapvetően pesszimista ember vagyok és rengeteget idegeskedek,agyalok,viszont tudok örülni az apró dolgoknak is és tudom élvezni az életet is. Attól is félek,hogy egy férfi elnyom vagy megaláz,ezért tudat alatt az első szerelmemet terrorizáltam,manipuláltam,ellenőrizgettem, nem bíztam benne,és sajnos el akartam nyomni. Pedig mindent megtett értem,és hihetetlenül szeretett,megértő,elfogadó volt,de besokallt a dolgaimtól és elmartam magamtól. Nagyon sok terhet cipelek a hátamon és szeretnék ezektől is megszabadulni,de nem tudom,hogy hogy. Mint szomjazó,úgy vágyok az igaz szerelemre,folyton kapcsolatban voltam,de mégis az igazit keresem,aki mellett le akarom élni az életemet. Rettegek attól,hogy nem vagyok elég jó nő,ezért nagyon odafigyelek a külsőmre,mégis próbálom az eszemet és a lelkemet előbbre venni a fontossági sorrendben. Ezek a problémák visszatartanak attól,hogy boldog,elismert,sikeres legyek és hogy harmonikus,egészséges legyen a párkapcsolatom. Nagyon el vagyok keseredve,mert nagyon szeretem a páromat,boldog szeretnék lenni,boldoggá akarom őt tenni és közös jövöt tervezünk,de mindez akadályoz ebben. Nem tudom,hogy mitévő legyek,de nem érzem jól magamat a bőrömben sem és nem tudok kiegyensúlyozott lenni. Szeretnék minden problémát megoldani és a régmúlt terheit hátrahagyni,mert mintegy csontot,rágom őket és a múltban is élek. Édesanyám szerint nekem semmi problémám nincsen,csak túl jó dolgom van. Anya sosem magam miatt szeretett,sosem dicsért és még ölelést,puszit is ki kellett érdemelni nála. Nem szeretnék a múltam árnyékában élni,mert úgy érzem,hogy felemésztenek ezek a lelki problémák. Türelmetlen is vagyok nagyon,azonnal akarok mindent,főleg a párkapcsolatban,pl bizalom . Mindig olyan férfiakat hozott az utamba az élet,akik nem voltak olyan erősek,mint én,akik nem tudtak elnyomni,jobban ragaszkodtak hozzám,mint én hozzájuk,aztán jött a mostani párom és vele minden más lett,egyenlő felek vagyunk,egyenlően erősek és jobban ragaszkodok hozzá,mint ő hozzám. Sohasem gondoltam volna,hogy lesz ilyen és ilyen hamar elkezdek neki megnyílni,hogy életemben leszek többször is szerelmes. Nem akarom a szüleimet hibáztatni,azért amivé lettem,nem keresek kifogásokat,de én már máshogy,másmilyen szellemben nevelném a gyerekeimet. Több probléma is van itt,nemcsak egy,amin változtatni kell.és önsegítő könyvek is csak ideig-óráig segítettek. Nem szeretnék többé második sem lenni senki életében,épp elég volt,hogy Anya nővéremet megkülönböztetett figyelemmel és törődéssel szerette és akármit elértem,mindig csak második lehettem nála. Önbizalmam van,de inkább látszólagos,47 kg vagyok,mégis sokszor kövérnek látom magam és attól félek,hogy párom talál jobb nőt nálam. A szüleim nem bíznak bennem,Anya minden dolgomat ellenőrzi,kutat utánam,gyerekként kezel,meglepődik,hogy éretten viselkedek,manipulál érzelmileg,nem fogad el olyannak,amilyen vagyok,nem érdekli a véleményem,lelki és szellemi dolgaim,mindig a hibát keresi bennem és akármikor találkozunk,veszekedés alakul ki és legtöbbször felesleges hisztivel párosítva. Mindig azt mondja,sőt letagadja,hogy rá hasonlítok,de szerintem nagyon hasonlítok rá. Mind abban,hogy idegeskedek,agyalok,féltékenykedek,ellenőrizgetek,bizalmatlan,bizonytalan vagyok és még sorolhatnám. Szeretnék megváltozni és mivel nem szeretném a páromat sem elveszíteni,ezért kérem,segítsen nekem,itt már csak drasztikus lépés a megoldás.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Nagyon jó, hogy próbálja végiggondolni és megfogalmazni viselkedése negatív oldalát, okait, s az ezzel kapcsolatos félelmeit. Mindenképpen önismeretét növelni, félelmeit megértenie, jobban uralnia lenne érdemes , ehhez javasolnám, hogy keressen fel ehhez szakembert, akár tb alapon a helyi pszichiátriai gondozóban, vagy magán úton.

A féltékenység témakörében érdemes lenne elolvasnia az alábbi könyveket:
Paul Hack: A féltékenység (2014)
Ayala Malach Pines: A féltékenység - okok, gyógymódok, tünetek (2000)
Dr. Haraszti László: Féltékenység (betegség)? (1995)

Sok sikert kívánva:
2017-10-07 15:42:57
Párkapcsolati problémák
Jónapot!Nekem egy olyan problémám van,hogy önbizalomhiányom van de nem tudom ez mitől jöttelő kb.egy hónapja tarthat ez az egesz.A lényeg az hogy ez átfordult féltékenységgé...a párom soha semmi olyat nem csinált vagy mondott ami miatt azt képzelhetném hogy én már nem kellek neki vagy stb.De mégis folyton azon agyalok hogy ez megfog történni,elfogom őt veszíteni .Pedig tényleg egy olyan dolog nemvolt ami miatt ezt gondolhatnám.Abban kérnék tanácsot hogy ezt hogy oldhatnám meg mit csináljak hogyne agyaljak mindent túl? A választ előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Sok minden kiválthatta ezeket az érzéseket Önben. Vajon ez az első eset, hogy ezt érzi? Volt-e esetleg korábbi kapcsolatában csalódása? Érte stressz az elmúlt időszakban Önt?

Figyelje meg, hogy nem átmeneti hullámvölgyben van-e, lehet ez az állapot magától rendeződik néhány héten belül. Amennyiben nem történik ez meg, mindenképpen önismeretét növelni, félelmeit megértenie lenne érdemes. Ha változatlan marad az állapota, érdemes lenne szakembert felkeresni, akár tb alapon a helyi pszichiátriai gondozóban, vagy magán úton.

A féltékenység témakörében érdemes lenne elolvasnia az alábbi könyveket, hogy önbizalmát, önismeretét növelhesse:
Paul Hack: A féltékenység (2014)
Ayala Malach Pines: A féltékenység - okok, gyógymódok, tünetek (2000)
Dr. Haraszti László: Féltékenység (betegség)? (1995)

Sok sikert kívánva:
2017-10-18 10:39:47
Önbizalomhiány
Üdv. Olyan problémám van hogy nem rudom kezelni a gondokat bajokat, ilyenkor dühkitöréseim vannak, nem tudom kezelni a problémákat, megbántom páromat, tárgyakat török. Stb. Másik h mindenkire féltékeny vagyok (neki miért van több, jobban él...stb.) mindig másokban keresem a hibát.
Páromtól folyamatosan dicséretet várok, amit a fejéhez is vágok.. válaszát köszönöm!!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom, hogy a mostani tünetei, az indulatkezelési nehézségei és az állandó belső feszültsége miatt érdemes lenne a helyi pszichiátriai gondozót felkeresnie s pszichiáter segítségét kérnie, mert lehet gyógyszeres kezelés is indokolt lenne. A pszichiátriai gondozóban tudná még azt is jelezni, hogy szeretne pszichológussal is beszélnie, stresszcsökkentő technikákat kérnie és hogy a problémamegoldási képességét fejlessze. Olyan veszély fennállhat, hogy 1-1 dühroham során magában kárt tehet pl. a kezét megsebesíti, vagy ritka esetben más személynek is kárt okozhat pl. véletlenül arra dob el egy tárgyat, ahol a párja áll. Az, hogy mennyire frusztrált Ön, s van-e valamilyen pszichés betegsége, csak egy alapos első interjú - illetve szükség esetén tesztvizsgálat- felvétele után lehetne megmondani.

A féltékenység témakörében érdemes lenne elolvasnia az alábbi könyveket, hogy önbizalmát, önismeretét növelhesse:
Paul Hack: A féltékenység (2014)
Ayala Malach Pines: A féltékenység - okok, gyógymódok, tünetek (2000)
Dr. Haraszti László: Féltékenység (betegség)? (1995)

Sok sikert kívánva:
2017-10-20 10:29:36
Indulatkezelési problémák
19éves lány vagyok,a párom 31!
1,5éve vagyunk együtt,és nagyon szeretem,ő is,engem.
Viszont van egy probléma a kapcsolatunkban,szerinte ok nélkül vagyok féltékeny,és akadok ki dolgokon!
Kapcsolatunk elején állandóan az exéről beszélt,ami eléggé azt az érzést ébresztette bennem,hogy én soha nem leszek neki elég jó!aztán kiderült más nőkkel is irogatott.Ebből volt egy nagy vita,ahol megígérte többet nem teszi,és ez így is lett.
Viszonz azota nem bizom a megingathatatlanságában,hogy tényleg én kellek neki. Bármilyen nővel beszélget,és látom hogy röhögcsélnek,és hogy tetszik a másik nőnek,borzaszto mély fájdalmat érzek,elönt a düh,a kétség,a bizonytalanság.
Ezeknek a vége mindig az,hogy nagyon összeveszünk,nem egyszer volt már,hogy úgy végződött szakítunk.De mindig kibékültünk.

Esetleg tudna ajánlani valami megoldást a bizalom ujraépitesere,és a féltékenység legyözesere?
Megköszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
A bizalom, ha megvolt, újraépíthető párterápiás segítséggel. Ha a féltékenység esetleg visszatérő probléma az Ön életében, azaz korábbi kapcsolatát/kapcsolatait is jellemezte, akkor egyéni pszichoterápiát javaslok.
üdvözlettel:
2017-10-24 09:09:42
Párkapcsolati problémák
19éves lány vagyok,a párom 31!
1,5éve vagyunk együtt,és nagyon szeretem,ő is,engem.
Viszont van egy probléma a kapcsolatunkban,szerinte ok nélkül vagyok féltékeny,és akadok ki dolgokon!
Kapcsolatunk elején állandóan az exéről beszélt,ami eléggé azt az érzést ébresztette bennem,hogy én soha nem leszek neki elég jó!aztán kiderült más nőkkel is irogatott.Ebből volt egy nagy vita,ahol megígérte többet nem teszi,és ez így is lett.
Viszonz azota nem bizom a megingathatatlanságában,hogy tényleg én kellek neki. Bármilyen nővel beszélget,és látom hogy röhögcsélnek,és hogy tetszik a másik nőnek,borzaszto mély fájdalmat érzek,elönt a düh,a kétség,a bizonytalanság.
Ezeknek a vége mindig az,hogy nagyon összeveszünk,nem egyszer volt már,hogy úgy végződött szakítunk.De mindig kibékültünk.

Esetleg tudna ajánlani valami megoldást a bizalom ujraépitesere,és a féltékenység legyözesere?
Megköszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom, hogy az Ön bizalma sérült a múltban párja fele, ami még nem állt helyre. Párterápiával vagy párkonzultációval lehetne ezen dolgozni. A helyi családsegítő szolgálatban ingyenesen, vagy magán úton lehetne párterápiát igénybe venni, az itteni kollégák közül is van, aki ezzel a módszerrel dolgozik.

Önnek is bemásolom a féltékenységre vonatkozó szakirodalmat, ami segíthet:
Paul Hack: A féltékenység (2014)
Ayala Malach Pines: A féltékenység - okok, gyógymódok, tünetek (2000)
Dr. Haraszti László: Féltékenység (betegség)? (1995)

Üdvözlettel:
2017-10-24 09:48:03
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Doktornő! Tudom, hogy butaság és a múlttal nem kellene foglalkozni, hiszen az élete része és hozzátartozik az emberhez akit szeretek és ő is viszont szeret engem. De még is zavar a párom múltja és őt az enyém. Megbeszéltünk dolgokat hiszen barátok és társak is vagyunk egyben de mégis féltékeny vagyok olyan dolgokra amik időben jóval előttem történtek. Ott van a fejemben. Miért lehet ez? Ilyen még nem fordult elő velem, és nem értem az okát. Ebben szeretném a segítségét kérni, hogy lehetne ezt feldolgozni, elfogadni mi lehet egyáltalán az oka?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Ennyi információ alapján nehéz megmondani, hogy miért nem tudja elfogadni a párja múltját, vagy mi az, amiért nem tudja elfogadni a múltat. Ehhez többalkalmas beszélgetésre lenne szükség, hogy körbe lehessen járni a témát. Addig is, amíg nem gondolja úgy, hogy segítséget szeretne kérni, ajánlok szakirodalmat, olvasnivalót.

A féltékenység témakörében érdemes lenne elolvasnia az alábbi könyveket, hogy önbizalmát, önismeretét növelhesse:
Paul Hack: A féltékenység (2014)
Ayala Malach Pines: A féltékenység - okok, gyógymódok, tünetek (2000)
Dr. Haraszti László: Féltékenység (betegség)? (1995)

Sok sikert kívánva:
2017-10-24 13:04:48
Párkapcsolati problémák
Üdvözlöm!

A párommal 6 hónapja vagyunk együtt, ebből már 5 hónapja együtt élünk.( ennek van előzménye 2,5 ismertük egymást, első látásra szerelem volt ezért volt a hamar költözés). Nagyon nehéz eset voltam az elején, flegma, nem engedtem semmiből, nagyon nehezen fogadtam be a szeretetet, nagyon féltem a csalódástól. A hat hónap alatt mindig változtattam, de nem a megfelelő dolgokon , ami a legfontosabb lett volna (alátat,flegmasáf mentesség,féltékeny mentesség). Ezeket nagyon nem tudom kontrollálni mikor veszekedés van, és olyankor haragból, indulatból, makacsságból megbántom a páromat. Utána persze rájövök a hibáimra, megbeszéljük és megígérem, hoy változtatok. Ez megy hónapok óta. Nagyjából sikertelenül. De nagyon szeretjük egymást. Ma viszont eljött az egy újabb átveszekedett hétvége után, hogy szakítani akar velem. Viszont én elhatároztam az elvesztése következtében, hogy örökre megváltozom és soha többé nem esek bele ebbe a hibába, egyikbe sem.
Hogyan tudnám meggyőzni a változásomról? Hogyan változzak hatékonyan? Kérem segítsen. Nagyon szeretjük, meg akarom oldani!
Köszönöm válaszát,

Glória
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom, hogy pszichológiai könyveket lenne érdemes olvasnia ebben a témában, hogy nőjön az önismerete, hogy mit miért tesz. Egyéni pszichológiai konzultáció is sokat segíthetne még Önnek, ehhez akár az itteni szakemberek közül is választhat.

Önnek is bemásolom a féltékenységre vonatkozó szakirodalmat, ami segíthet:
Paul Hack: A féltékenység (2014)
Ayala Malach Pines: A féltékenység - okok, gyógymódok, tünetek (2000)
Dr. Haraszti László: Féltékenység (betegség)? (1995)

Üdvözlettel:
2017-11-20 10:40:46
Párkapcsolati problémák
Az utobbi levelembe leirtam mar hogy eleg nehezen tudom a duhomet kezelni es meg annyi hozzafuzni valom van hogy az en eszrevetelem az hogy inkabb a parommal vagyok ilyen.Ha pl mondok valamit es nm csinalja meg akkor vagy ha valami nm ugy tortrnik ahogy en akarom akkor nagyon frltudok mergelodni .
De viszont volt olyan helyzet is hogy egy kicsisegen annyira felmergelodtem hogy azon vettem eszre magam hogy ennek nm volt most semmi ertelme es arra lennek kivancsi hogy hogy tudnam megoldani ezt a nagy bajt . Mit tegyek hogy ne mergelodjek fel ennyire ? Mit tudnek csinalni hogy jobban tudjam kezelni a mergemet es ne mondjak hirtelen haragbol olyanokat amiket kesobb megbanok es masokat megsertek vele.
Kedves Kérdező!

Az önismeret növelése az egyik lehetőség, hogy a stresszkezelési- és konfliktusmegoldó képesség javuljon. Önismereti könyvek olvasása, konfliktuskezelési csoportos vagy egyéni foglalkozás lenne javasolt az Ön számára.

Önnek is bemásolom a féltékenységre vonatkozó szakirodalmat, ami segíthet:
Paul Hack: A féltékenység (2014)
Ayala Malach Pines: A féltékenység - okok, gyógymódok, tünetek (2000)
Dr. Haraszti László: Féltékenység (betegség)? (1995)

Párkapcsolati kommunikációs könyvet is ajánlok:
Michalec Gábor: Ketten együtt magabiztosan. Párkapcsolat-építő kommunikáció (2013)

Üdvözlettel:
2017-11-20 22:36:43
Indulatkezelési problémák
23 éves vagyok a párom 29. Van egy gyerekünk is. Eleinte sem volt felhőtlen a kapcsolatunk,most meg végképp. Régebb óta ismerem. Előjön bennem a párom múltja (nagy csajozógép volt) . Valami megváltozott bennem. Mindig csesztetem a volt b.nőivel és ilyenkor előjön bennem valami furcsa érzés. Vele nem lehet megbeszélni ezt,mert mindig azt vágja a fejemhez,hogy ne a múltban éljek. Valamit tennem kell mert ez így nem mehet tovább. Várom válaszukat
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom, hogy érdemes lenne párkonzultációra/párterápiára elmenniük, hogy közösen dolgozzanak a bizalmatlansági problémán. Az ön bizalmatlansága, féltékenysége több okból eredhet, ennek felderítésére érdemes lenne elolvasnia az alábbi szakirodalmakat:

Paul Hack: A féltékenység (2014)
Ayala Malach Pines: A féltékenység - okok, gyógymódok, tünetek (2000)
Dr. Haraszti László: Féltékenység (betegség)? (1995)

Üdvözlettel:
2017-11-30 09:50:15
Párkapcsolati problémák
Kedves Doktornő!

Egy kéréssel fordulnék Önhöz. Illetve csak egy külső szemlélő véleménye is elég lenne. Olyan probléma merült fel a családomban, hogy boldog szülőként nevelünk párommal egy 2 éves kislányt, a második gyermekünkkel pedig közel fél idős várandós vagyok. Van két testvérem. Az idősebb 29, a kisebb 24 éves. A nővérem külön él a férjével és szintén 2 éves kisfiukkal, a húgom pedig még szüleinknél él, édesanyámmal és édesapámmal. A probléma ott kezdődött, hogy én kislányunk születése óta és még előtte is napi szinten bejárást engedtem szüleimnek házunkba, sőt elég sok mindent tudnak a kapcsolatunkról, a gyereknevelésről stb. Nem szólnak bele, nagyon sokat segítenek, ami a páromnak sem probléma. A nővérem az ellenkezője. 2 hetente megy hozzájuk csak édesanyánk vagy akkor ha épp nővérem elmegy hozzájuk hétvégente a férje nélkül a gyerekkel. Arról a részről nem tudhatnak semmit a szüleink. Szinte semmit. A gyereknevelésből és vigyázásból vajnyi kevés szerep jut nekik, viszont a mi részünkről heti 1 alkalom mindig van, mikor a kislányunkat 1-2 órára a mamával hagyjuk. Én itthon vagyok a kislányommal, nem dolgozom, ahogy a nővérem sem. A húgom dolgozik egy óvodában. A gondom itt kezdődik. A húgom most vetette fel azt a problémáját, miszerint ő úgy látja, hogy egyikünknél, sem nálam, sem a nővéremnél nem egészséges az édesanyánkkal való kapcsolatunk. Úgy véli nálam túlzott ragaszkodás van, míg a nővéremnél pont az ellenkezője. A túlzott ragaszkodás húgom szerint: Naponta egyszer, valamikor kétszer (munka előtt és után) bejön édesanyánk hozzánk, hogy babázzon és beszélgessen velem. Erre nem én kértem, hanem azt mondta neki így jó és ha nem tiltom meg, akkor bejöhet-e naponta. Válaszoljak nemmel? Tiltsam meg? Miért? A kislányom imádja a mamát és alig várja, hogy bejöjjön. A mama néha elmosogat, ha nem vagyunk itthon vagy éppen ablakot takarít, vagy hétvégén elmegyünk hozzájuk ebédelni. Szerintem ez normális. Nővéremnek ugyan ezeket felajánlotta édesanyánk de ő elutasítja. Én miért tenném? Nem kihasználásról van szó, mert szívesen teszi, azt mondta és nem napi szinten jár ide takarítani, főzni. Nem! Erről szó sincs. Nem bejárónőt engedek be a házba, hanem egy nagyszülőt. A mindennapi dolgomat elvégzem, takarítok, mosok, főzök, gyereket nevelek. A húgom még is megszólta, hogy a mama túl sok időt tölt velük. Többet mint otthon velük édesapámmal. Állítása szerint édesapám megjegyezte már, hogy keveset van vele, nem beszélgetnek és későn megy haza. (5 kor végez a munkahelyen és fél vagy háromnegyed 6-kor megy haza tőlünk) Húgom szerint én nem látom, hallom azt, hogy emiatt veszekednek a szüleink, de ő igen és ezért kért meg, hogy ne járjon ide csak 2 naponta a mama. Az én válaszom erre az volt, hogy ezt édesanyánkkal kellene megbeszélni és nem velem. Én csak annyit tehetek, hogy kizárom, de az ugyan miért tenném? Édesanyánk szerint apánk késő estig dolgozik, van mikor hajnal 2 kor ér haza és emiatt sem tudnak találkozni és beszélgetni, nem miattunk. A húgom még azt is nehezteli, hogy én többet beszélek édesanyánkkal, mint ő. Többet látom és többet segít. Nem harapódzott el ez a dolog, de én egy kicsit jogtalannak érzem, hogy így nekem esett levélben, mert még csak nem is személyesen mondta el, mondjuk ezt ő is mondta, hogy jobb lett volna. Még ami szemet szúrt nekem, azaz, hogy szóvá tette hogy a férjemmel 2 havonta vagy havonta egyszer elmegyünk randizni, míg a mama vigyáz a kislányunkra. Szerintem ennyi belefér egy kétgyerekes szülőknek, akiknek van egy ilyen megbízható nagyszülő akire bármikor rábízhatják a gyereket. Én nem értem a számonkérést és a támadást húgom részéről. Ebben kérnék segítséget. Ön hogy véleményezi az itt leírtak alapján, van tényleg alapja a húgom részéről "mérgesnek" lenni rám? Követtem el hibát? Én mit tehetek, hogy javuljon édesapám és édesanyám közti kapcsolat? Tényleg az a megoldás, ha kizárom édesanyámat, pedig azt mondta, hogy neki azzal törést okoznék? Hogy tudnék több időt adni édesanyám életéből a húgomnak? Tényleg elveszem a testvéreimtől édesanyám idejét és szeretetét?
Köszönettel: Enikő
Kedves Enikő!
A távolságot-közelséget édesanyjával Önnek és édesanyjának kell beállítani. A húga és anyja távolságot pedig nekik maguknak. Mindenkinek más igénye, elképzelése van ezzel kapcsolatban és ez így természetes. Nincs egyetlen jó megoldás, egyéni igények vannak.
A szülei közti kapcsolatot pedig nekik kell megoldani, nem Önökre, a gyermekeire tartozik.
Úgy érzi, hogy a testvére haragszik Önre? Lehet, hogy egy régebbi konfliktus (akár testvér féltékenység?) éled most újjá?
üdvözlettel:
2017-12-04 10:36:13
Kommunikációs problémák
Üdvözlöm! Van egy 16 hónapos fiam,és egy 6 hetes lányom. A fiam teljesen kifordult önmagából rossz lett, mielőtt megszületett volna a lányom jó kisfiú volt egy tünemény. Most a kistesót ütne rúgná tépné szófogadatlal mintha kicserélték volna. Mondogattam neki hogy kistesó fog érkezni hogy több időt kell töltenem vele próbàltam felkészíteni a változásra. Ha így folytatódig tovább kikészülök kiabálok vele volt hogy odacsaptam neki utána persze elnézést kértem tőle,de ez így nem mehet tovább ingerült vagyok kiabálok a párommal is minden apró dologba belekötök,érzem ha így folytatom tovàbb begolyózom és félek hogy rossz anya leszek ez ami elszomorít. Ön szerint mit tehetnék? Keressek fel személyesen egy szakembert szednem kell gyógyszert? Választ előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!

Megértem, hogy nehéz Önnek elviselnie a fia "rosszalkodását", de teljesen természetes az, hogy megváltozzon a viselkedése, kifejezze a húga iránti féltékenységét így a születése után nem sokkal. Javaslom Önnek lelki támogatás kérését, akár kismama csoport, akár egyéni terápia formájában (utóbbi gyorsabb, hathatósabb segítség), hogy jobban érezze magát a bőrében, a gyermekeihez is több türelme legyen.

Üdvözlettel:
2017-12-18 21:25:51
Gyermeknevelési nehézségek
Kedves Cintia ! Párommal 4 hónapja vagyunk házasok. Szeretjük egymást. A probléma a következő : Már több alkalommal előfordult hogy a párom megvádolt azzal hogy más nőt "bámulok". A közös munkahelyünkön van egy kollégánk akit szerinte folyton bámulok holott eleinte azt sem tudtam kiről beszél. Semmi féle érdeklődésem nincs aziránt a személy iránt. Amióta megvádolt pokol az élet. Folyton viták vannak pedig még véletlenül sem nézek rá,sőt inkább az ellenkező irányba nézek vagy háttal állok. Mégis azzal vádol hogy bámulom. Ezt megelőzően is volt több eset amikor más nőkkel vádolt meg persze teljesen alaptalanul. Hiába magyarázom meg neki hogy rá sem nézek ő meg van győződve szilárdan. Azt mondja hogy látja hogy bámulom.Mi lehet ennek az oka? Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
A féltékenységnek számos oka lehet, ön csak annyit tehet, hogy megvizsgálja (úgy érzékelem ezt teszi éppen), hogy mi az ön szerepe ebben. Hogy ő miért bizalmatlan, azt az ő önismereti munkájával lehetne felfedni. De akár párkonzultációt is javasolhat neki, párterápia is segíthet.
üdvözlettel:
2017-12-19 02:29:38
Párkapcsolati problémák
Jó napot kívánok!
Párkapcsolatban élek lassan 2 éve. Párommal mindeketten hűségesek vagyunk, de én mégis nagyon féltékeny vagyok. Ha józan ésszel végig gondolom, akkor valóban néha nagyon elszalad velem a ló. Már akkor ideges leszek és fusztrált ha a barátom megnéz egy lányt vagy mondja nekem, hogy xy-nak milyen szép a haja vagy a ruhája...Szóval szó szerint minden rosszul tud esni ha egy másik nőről van szó...és lehet tényleg nem is az a legjobb szó, hogy ideges leszek ilyenkor, hanem inkább szomorú. És akkor is mikor látom hogy közösségi oldalakon olyan lányokat követ akiket nem is ismer, de ugye nagyon szexi meg szép képeket raknak ki. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy a férfiaknak miért kell ez...hogy miért csorgatja mondjuk rám a barátom összes 40-es kollegája a nyálát és miért mondogatják állandóan barátomnak, hogy én milyen szép vagyok. Miközben persze ott a feleségük. Én nem szeretném hogy barátom is ilyen legyen...Én nem álmodozom mások pasijáról és csorgatom rájuk a nyálam, hiszen azért vagyok barátommal, mert ő tetszik nekem és nem más....nem értem hogy miért ilyenek a férfiak, nnyira undorítónak tartom ezt. De mégis tudom, hogy ennek nem kéne hogy ennyire fusztráljon és nem éri meg ilyenek miatt idegeskedni...de mégis mindig ezt teszem. És mikor mondjuk megdicsér barátom egy lányt akkor nem tudom magam visszafogni és nem elszomrodni...mit kellene csinálnom? Elfogadni, hogy minden férfi ilyen és nincs mit tennem? Vagy mi az a határ amikor már van okom féltékenynek lenni? Mert józan ésszel átfondolva nyílván nem kellene kiakadnom és azt mondanom, hogy "jólvan akkor gyere össze vele", mert épp barátom megdicsért valamot egy másik lányon...csak olyankor nem tudom magamat visszafogni. De persze tudom hogy ez a beteges féltékenység is hosszú távon teljesen lerombolhatja a kapcsolatot...de mégsem tudom hogy kéne magam visszafogni, mert próbáltam már hogy akkor nem mondok inkább semmit, de akkor meg látja rajta barátom hogy nincs rendben valami. Szóval ezügyben szeretnék segítséget kérni. Előre is köszönöm
Kedves Kérdező!

Megértem, hogy nyomasztja Önt a sok felszínes közösségi oldalion keresztüli kapcsolat, illetve az, hogy sokan az egész életük vidám oldalát kirakatba helyezik a segítségével. Nyilván hamis kép ez, hiszen senkinek sem lehet folyton tökéletes például a megjelenése. Az illúziót azonban fenntartja, és ezáltal az érdeklődést is.

Miért hasonlítja magát az interneten látható hölgyeményekhez? Milyen az Ön önbizalma? Megcsalták már Önt valaha?

A féltékenység leküzdésének legjobb módja az önismereti munka. Ha igényli, négyszemközti keretek közt szívesen segítünk Önnek ebben is.

Üdvözlettel:
2017-12-22 15:20:08
Párkapcsolati problémák
A féltékenység ellen mi a teendő ? És a bizalom vissza szerzeseben?
Kedves Kérdező!
Sok mindentől függ, pl. a féltékenység jogos-e, a partner hajlandó-e vagy akár ön párterápiába menni?
üdvözlettel:
2017-12-28 07:05:29
Párkapcsolati problémák
Kedves Doktornő!
A párommal 7 éve vagyunk együtt és minden rendben volt köztünk,boldog voltam,jó a szexuális életünk,amíg egyszer a laptopban észrevettem,hogy szexpartnerkeresőkön keresget nőket.Amikor kérdőre vontam,azt mondta,hogy csak nézegeti őket,de sosem csalna meg.Mondtam neki,hogy engem ez nagyon zavar,olyan mintha nem tetszenék neki vagy nem lenne jó velem és mindig másra vágyna.Azt mondta,hogy nem erről van szó.Biztos vagyok benne,hogy azóta is csinálja,sőt a cyber szexet és a többi online szexes dolgot is,csak jobban odafigyel,hogy ne maradjon nyoma.Ha nem vagyunk együtt sokszor jár ez a fejemben.Mit csináljak doktornő?Nagyon szeretem a párom és azt mondja ő is engem,de nagyon zavar ez az egész és szörnyen féltékeny vagyok.Kérem segítsen!Előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!

Szerintem érdemes volna mélyebben átgondolni az Ön által felvetett problémahelyzet kapcsán, hogy Ön milyennek érzi ezt a párkapcsolatot, mennyire elégedett vele. És a párja? A szexuális életük milyen? Önnek milyen az önbizalma, mennyire biztos saját magában? Volt már oka a féltékenységre akár ebben, akár egy korábbi párkapcsolatában? A családjában milyen mintákat látott a bensőséges kapcsolatokra vonatkozóan? A párja mit mond, mit élvez ezekben az internetes szolgáltatásokban? Amennyiben nem sikerül megőriznie a hidegvérét, a férfi el fog zárkózni és könnyen előfordulhat, hogy titokban folytatja tovább ezt a tevékenységet.

Ezeket a kérdéseket könnyebb és alaposabb volna négyszemközti keretek közt végiggondolni, melyben ha igényli pszichológusaink szívesen állnak a rendelkezésére.

Üdvözlettel:
2018-01-13 23:05:07
Párkapcsolati problémák
Kedves Cintia!

Nemrég költöztem össze külföldi párommal (külföldön). Ő itt kapott egy nagyon jó lehetőséget, én nem voltam elégedett az otthoni munkahelyemmel, ezért úgy döntöttünk, itt kezdjük közösen el az életünket. Pár nappal az érkezésem után bemutatott egy kolleganőjének, aki úgy érzem többet szeretne tőle, mint barátkozni. Állandóan írogat neki esténként, ha valamilyen közös munkahelyi program van, mindig ő az aki telefonál, tudván, hogy a párom együtt él velem. Tegnap elmentünk egy közös munkahelyi vacsorára, ahol a hölgy folyamatosan a haját simogatta, ha a párommal beszélt...Nagyon zavar hogy pár hónap alatt ekkora teret nyert valaki a barátom életében és ezt ő észre se vette. A költözés miatt persze nem volt súrlódásmentes a kapcsolatunk az elmúlt hónapokban és most, hogy itt van egy harmadik fél is, akivel minden nap egy irodában dolgoznak..én enyhén szólva kikészültem. Beszéltem a párommal az érzéseimről és megígérte, hogy nem enged teret ennek a nőnek az életünkben és nem fog neki kedvességből válaszolni. Én mégis nyugtalan vagyok és feszült. Nem ismerek itt senkit, egyelőre munkám sincs, miközben egy vidám, dekoratív nő környékezgeti naponta a szerelmemet. Mit tanácsolt adott helyzetben? Köszönöm.
Kedves Kérdező!
A féltékenység mennyire ismétlődő probléma?
Az, hogy idegen országban van és annak félelme, hogy párját is elveszítheti, a biztonságérzetét valószínűleg megingatta.
Ezt érdemes megtalálni. Ha korábban megvolt, nem lesz gond, kérdés mennyire érzi általában stabilnak az önértékelését.
Ha gondolja, személyes konzultációban pár alkalom segíthet tisztázni az érzéseit.
üdvözlettel:
2018-02-08 12:33:14
Párkapcsolati problémák
Kedves Pergel-Száraz Cintia !
Csaba vagyok ,25-éves ! Lassan egy éve élek párkapcsolatban . A megismerkedésünk úgy kezdődött ,hogy lakótársat kerestem magam mellé az albérletembe . Az említett hölgy be is költözött ,rá egy hétre kapcsolatot alakítottunk ki . Utána rá két hónapra megkértem a kezét . Ő igent mondott . Teletek múltak a hónapok ,és úgy érzem kicsit elhidegültünk egymástól . Egy rossz hibám van a kapcsolatban ,hogy nagyon féltékeny vagyok . Valami okból azt érzem ,hogy megcsal ,de Ő váltig állítja hogy nem . Nem tudom miért de nem tudok benne bízni vakon ,beszélgettünk erről ,hogy szokjak le erről mert ez meg fogja "ölni " a kapcsolatunkat . A megbeszélések mindig egyhangúan telnek Ő kijelenti,hogy bízzak benne de nem megy maximum idegig-óráig ? Ebben az ügyben szeretném a véleményt kérdezni ,hogy hogyan tudok megbizonyosodni ,hogy valójában nem csal-e meg ? Meg hogyan tudnák azon javítani ,hogy bízzak benne ? Előre is köszönöm a válaszát !
Üdvözlettel : Csaba
Kedves Csaba!
A két kérdés számomra kizárja egymást, Pszichológus abban tud segíteni, hogy féltékenysége változzon. Ha igényli, honlapunkról is választhat, vagy szakrendelőben vagy magánrendelőben talál pszichológust, aki pár beszélgetéssel segíthet tisztázni az önben lévő érzéseket, feltárni a féltékenység hátterét, okát, és megváltoztatását.
üdvözlettel:
2018-02-22 15:52:46
Párkapcsolati problémák
Jonapot kivanok.Nem tudom mi tévő legyek. . Az első osztajban semmi probléma nemvolt vele, most a masodik osztajban mar leromlott a tanulas és egyre több panasz van a fiamra az iskolaban hogy verekedik csunyán beszél itthon is néha oda csap ok nélkül a testverenek aki 2.5 éves. Sokszor leülök beszélni vele hogy ezt nem szabad tovább folytani amit csinál mindig megigéri hogy ma nemlesz rosz nem fog verekedni de tovabb folytatja. Nemtudom ma mi tévő legyek. Nagyon szépen Köszönöm a válaszát.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

A levele alapján én arra a lehetőségre gondolok, hogy testvérféltékenység is állhat a tünetek mögött (a levelében kevés információ áll rendelkezésre, hogy következtetéseket levonjak). Érdemes lenne gyermekpszichológus szakembert felkeresni, hogy fel tudja ő térképezni pontosan, hogy mi váltja ki a gyerekből ezt a viselkedést. Ilyenkor a szülőkkel történik egy közös beszélgetés, s a gyereket is meg tudja figyelni a szakember, szükség esetén pedig teszteket is fel vehet vele (pl. rajztesztek). Tanácsokat kapnának, hogy mire figyeljenek oda, hogyan viselkedjenek mindkét gyerekkel, milyen nevelési elveket kövessenek. Amennyiben a gyermekpszichológus úgy ítéli meg, akkor lehet, hogy szükséges néhány vagy több alkalmas egyéni foglalkozás a nagyobbik fiával.

Üdvözlettel:
2018-03-15 13:07:50
Gyermeknevelési nehézségek
Kedves Doktornő!
Miért van az,hogy nem tudok bízni egy pasiban sem? Ha van párom akkor mindig magam mellett akarom tudni ha pl nem ír vagy nem keres 2-3 órán keresztül már kétségbe vagyok esve,hogy vajon mi lehet vele. Rám unt vagy már nem szeret? Pedig magamba nagyon jól tudom,hogy dolgozik nincs ideje mégis rettegek. Ez az érzés borzalmas csak ezen jár az agyam szinte egész nap. Van amikor éjszakánként sem tudok aludni csak a rosszra gondolok mindig. Önbizalmam sincs soha nem voltam megelégedve magammal. A pasik mindig elhagytak mert lobbanékony természetem van hirtelen haragú vagyok és néha agresszív. Nagyon szeretnék megváltozni és végre bízni a pasikban. Most is van párom 1 hónapja és nagyon jól megvagyunk szeretjük egymást. Ő már sokszor bizonyította,hogy mennyire szeret engem mégsem tudok benne megbízni 100%-ig. Én már nagyon sokat csalódtam a férfiakban soha nem volt szerencsém a szerelemben. Szerintem bennem van a hiba mert valami oka van,hogy mindenki elhagy. Miért nem tudok megváltozni? Mit tegyek,hogy jobban bízzak a férfiakban?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne a mai nap folyamán megjelenő blogbejegyzésünket elolvasnia, amely a féltékenységről szól. Úgy gondolom, hogy egy beszélgetés sorozattal lehetne a végére járni, hogy miért is jönnek elő ezek az érzések Önben.
Amennyiben mellettünk dönt, várjuk szeretettel a megkeresését!

Üdvözlettel:
2018-03-26 12:48:30
Félelmek, szorongások
Üdvözlöm! 29 éves nő vagyok, szerelmes az egyik munkatársamba. Mióta megismertem megtetszett, aztán ahogy telt az idő meg is szerettem őt. Sokat beszélgettünk, hülyéskedtünk, flörtöltünk. Voltak célzásai, hogy randizhatnánk, meg elmehetnénk ide-oda, de csak célzások voltak, konkrétan sosem hívott el. Aztán én át lettem helyezve másik helyre, így ritkán találkoztunk az utóbbi időben. Jó ha 1-2 havonta összefutottunk. Én nagyon sokat gondoltam rá mindig, a napom nagy részét szinte ő kötötte le. Hogy neki tetszek, neki megfeleljek, reggel ő az első gondolatom este az utolsó. Már kb 1 hónappal ezelőtt is gyanús volt, mert mikor találkozunk azt mondta felújítja a lakást ahol lakik. Volt egy megérzésem, hogy ennek oka van. Aztán ma mikor beszélgettem vele, elmondta, hogy van neki barátnője. Én úgy éreztem magam mint akiben a világ összeomlik. Hogy ennyi energiát rááldoztam, az a sok gondolat, az hogy neki megfeleljek. Pl nem hordtam X színt mert egyszer azt mondta nem szereti. Vagy tudtam melyik stílust szereti és olyan ruhákat vettem. Vagy hogy ő a hosszú hajúakat szereti, megnövesztettem. Borzalmas, hogy 29 éves felnőtt nőként ilyen vagyok, de azt hittem sikerül valamit elérnem nála, mert az évek óta tartó ismertségünk szerint így éreztem. És most, hogy megtudtam van neki élettársa, úgy érzem semmi értelme már semminek. Se az életemnek, se annak hogy reggel felkeljek. Mert minek? Nem szabadott volna ennyire beleszeretnem, de belelovaltam magam. Most meg itt vagyok egyedül, neki meg boldog élete és párja van. Arról nem is beszélve, hogy most elképzelem, hogy mással él együtt, más nőt csókol meg, mással szeretkezik. Nem tudom hogy tegyem magam ezen túl. Nekem meg senkim sincs, évek óta. Erre szeretnék tanácsot kérni, hogy lépjek túl, hogy felejtsem el, vagy mit tegyek. Nagyon sokat sírok mióta megtudtam. Köszönöm!

Még annyi, hogy nem tudom ki az a nő, de az jár a fejemben, biztos jobb mint én. Valamiben biztosan jobb, mert ennyi idő alatt semmit sem értem el nála, másnak meg ennyire sikerült őt megfognia, hogy össze is költözzön vele.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Még nagyon friss ez az élménye, így megértem zaklatottságát s elkeseredettségét. Ha picit sikerül megnyugodnia, érdemes lenne végiggondolnia, hogy mi fogta meg ebben a férfiban, ő hogyan viselkedett más nőkkel, s mennyire sikerült őt kiismernie a beszélgetések alatt. Arról nem írt, hogy az előző kapcsolataiban milyen tapasztalatai voltak, s hogyan élte meg azokat a kapcsolatokat, azaz mennyi csalódáson van már túl, az előzmények is nagyon fontosak.
Az egyik korábbi cikkünket is javasolt lenne elolvasnia, sok hasznos információt talál benne:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/szerelmes-vagyok-de-o-nem-szeret-mit-tegyek

A féltékenység érzéséről is ír levelében, ebben a témában is talál blogbejegyzésünket:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/feltekenyseg-normalis-dolog-vagy-orultseg

Amennyiben hosszabb távon is ezeket az érzéseket tapasztalja, javaslom szakember felkeresését, hogy részletesebben át lehessen beszélni a problémáját. Ehhez akár az itteni kolléganőimmel is szívesen a rendelkezésére állunk! Bemutatkozásunkat az alábbi oldalon találja:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek


Sok sikert kívánva:
2018-04-05 14:38:17
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Doktornő! Az a baj velem, hogy nem vág az eszem bizonyos helyzetekben. Nem tudok frappáns lenni, nem tudok valami jó mondatot rávágni a beszélgetésekben. Volt egy férfi aki nagyon tetszett nekem. Egyszer azt mondta nekem, hogy "majd egy csésze kávé mellett ezt elmesélem". Amire én azt feleltem, hogy: majd megbeszéljük. Mire ő félre billentette a fejét komoly arcot vágva, és utána többször ilyesmit nem mondott. Ennek több hónapja már, de mai napig ostorozom magam hogy elszalasztottam. Más, aki talpraesett, azt mondta volna, hogy "rendben, mikor?" és akkor már randi is lehetett volna. De én ezt nagyon elrontottam. A többi ilyen mondatára sem tudtam miket válaszolni. Azóta lett neki barátnője, akivel együtt is élnek. Nincs nap, hogy ne gondoljak rá, nagyon sokat sírok miatta, mert elszalasztottam őt. Szomorú is vagyok, féltékeny is vagyok. És bánom, hogy miért vagyok ilyen pancser. Ráadásul nem is tudtam megmutatni, hogy milyen vagyok, mert pirultam mellette, szótlan lettem, unalmas. Pedig nem ilyen vagyok, de biztos semmilyennek tart ezek alapján. Jó lenne őt elfelejteni, de semmi kedvem nincs másokkal ismerkedni, mert őt látom mindenhol, hozzá hasonlítok mindenkit, nem érdekel senki más. Nem akarom az életem elpazarolni, de magam alatt vagyok nagyon, a szívem szakad meg miatta, hogy ott volt az akit mindennél jobban akartam, és mással él, mert én elszúrtam. Néha már azt mondom, fel is köthetném magam, mert ennek így semmi értelme.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom, hogy ez a férfi nem volt elég egyértelmű Önnel kapcsolatban, hiszen csak célzást tett, amiből nem lehetett érteni, hogy ő egyáltalán szeretne-e valamit Öntől. Arról nem írt, hogy miért gondolja (a jelenben is), hogy ez a férfi lenne Önhöz való, miért vonzódik még mindig hozzá ennyire.

Érdemes lenne végiggondolnia, hogy milyen típusú férfiak tetszenek Önnek, s mi gátolja abban, hogy ismerkedjen más férfiakkal. A pártaláláson kívül még milyen céljai vannak a jelenben?

Ismerkedés témájában az alábbi blogbejegyzésüket ajánljuk, amikben hasznos információkat találhat:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/ismerkedjunk-online
https://www.onlinepszichologus.net/blog/szerelmes-vagyok-de-o-nem-szeret-mit-tegyek

A féltékenység témakörében is találhat cikket a honlapunkon:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/feltekenyseg-normalis-dolog-vagy-orultseg

Amennyiben hosszabb távon is nyomasztják ezek a gondolatok, szívesen állunk online konzultáció keretén belül a segítségére, hogy átbeszéljük a gondjait.
Szakembereink profilja az alábbi oldalon található:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:
2018-04-12 23:10:16
Önbizalomhiány
Üdvözlöm !
40 éves nő vagyok. Pàrom külföldön él , kicsivel több mint egy éve ismerem. Nehéz volt a tàvkapcsolat de bíztam benne. Eldöntöttük megpróbàljuk együtt. Két nagy gyeremekem otthon maradt , a munkahelyem otthagytam és kiköltöztem hozzá , egy hónapja. Volt öröm , boldogság nèhàny napig. Felborult mindkettőnk èlete. Nekem kevés a nyelvtudás ezért minden rá hárul. Új albérlet , segít mindenben. Lenne munkám de nem dolgozhatok még remélem már napok és kezdhetem a munkàt.
Párom egyik nap azzal jött haza , hogy egy lánynak megtetszett. Átbeszèltük mondta kedves lány de ő munkatárskènt tekint rá. Kiderült mikor mentek páran egy helyre kikapcsolódni párom hìvta őt is. Elvileg kollegaként. A lány ezt félre èrtette azt hitte párom egyedülálló. Elmondta párom hogy van baràtnője nem szeretne semmit.
Most néhány napja véletlenül làttam párom írt ennek a lánynak , hogy hová megy ? Nyaralni ? Meg kis vicces poént utàna.
Rákérdeztem miért írt neki ? Mégis érdekli ?
Azt mondta nem. Viszont azt érzem nincs öröm részéről ilyen pici idő után hogy végre együtt vagyunk. Elmondtam a kétségeim mit érzek most. Annyit mondott továbbra sem akar a lánytól semmit. Vannak hiányérzetei velem amiről nem tudunk beszèlni. Munkàja , történelem stb. Mondtam ezt eddig is tudta.
Nem értem őt. Nem szeretnèk nagyot csalódni. Hogy belevàgtunk , más iránt elfolytja a vágyait mert az újdonság lenne. Ès csak mèg most nem akar elküldeni de keres kifogásokat majd.
Ön mit lát ebből , mit tanácsol. Azóta nem tudok aludni , szorongok. Azt hittem végre boldog leszek.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Ha jól értem leveléből, akkor egyrészt úgy érzi, hogy párjának tetszik egy nő, másrészt fél, hogy a kapcsolatuknak hamarosan vége lesz. Még nem olyan régen él kint, érdemes lenne a továbbiakban is megfigyelni a párja viselkedését, hogy tényleg van-e oka Önnek félni. Addig is beszéljen a párjával arról, hogy mivel tudnák Önök érdekesebbé, izgalmasabbá tenni a kapcsolatukat, milyen elvárásai lennének egymás felé ebben az új helyzetben, milyen közös hobbit, programokat lehetne szervezni. Szükséges lenne, hogy Ön is ki tudja alakítani a saját életét kint, új barátokat szerezni, munkát találni, hogy lássa a párja talpraesettségét, találékonyságát .

Az alábbi blogbejegyzéseinket érdemes lenne elolvasni, amikben sok hasznos információt talál a féltékenységről, konfliktuskezelésről, párkapcsolati problémákról:

https://www.onlinepszichologus.net/blog/feltekenyseg-normalis-dolog-vagy-orultseg
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-kuzdheto-le-a-feltekenyseg
https://www.onlinepszichologus.net/blog/konfliktuskezeles-a-hetkoznapokban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/parkapcsolati-problemak-pszichologus-szemmel
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mit-csinaljak-ha-a-baratom-nem-foglalkozik-velem

Szükség esetén online konzultáció keretén belül várjuk megkeresését!

Üdvözlettel:
2018-04-30 08:15:25
Párkapcsolati problémák
Kedves Pszichológus!
Segítségre, tanácsra, biztatásra lenne szükségem. Úgy éreztem, felkészültem arra, hogyan segítem át a kétéves kislányomat a kistesója érkezése utáni időszakban. Most elbizonytalanodtam. A probléma az, hogy arra nem számítottam, hogy Kisfiam "többemberes baba" lesz, éjszaka alig alszik, kimerülök, segítségem nincs, apukájuk dolgozik. Annyi segítség, hogy főznöm most épp nem kell. Azonban alig jut idő a kislányomra. Bizonyára ez is oka annak, hogy más gyerekeket csápol néha a játszótéren. Hozzá kell tennem, már szülés előtt elkezdte ezt a szokást, amit több más gyermektől lesett el. Apukája nagyon mérges, nem érti meg, hogy ez amúgy is "természetes" dolog, hiszen a lányom is tanulta valahonnan, tehát nem egyedi eset. Hiába mondom neki, hogy el fog múlni, nem szabad ezért őt bántani, csak megakadályozni a tettét, de szerinte ez nem járható út, mert nem lehet állandóan tőle karnyújtásnyira. Én azt gondolom, hogy márpedig ebben a nehéz időszakban igenis kell, és nekünk is meg kell erőltetni magunkat(legalább átmenetileg), de ő nem így gondolja. Talán igaza van. Nagyon nem tudom, mi lenne a jó. Továbbá, szerinte hagynom kellene a kicsit ordítani egy-két órát, mert így napközben kifárad, és akkor aludna este, és akkor én is tudnék pihenni. Az estékkel különösebben nincs bajom, túlélem, majd lesz jobb. De a kislányom miatt aggódom. Neki hiányzom, és szeretnék vele többet lenni, de kire bízzak egy 4 hetes babát , aki állandóan szopna? Szeretnék időt adni neki, a lányomnak és magamnak is, hiszen még napirendünk sincsen a kicsivel(a nagylányommal van, azt szigorúan tartjuk, és hozzá alkalmazkodunk), de az is bánt, hogy a férjem úgy érzi, hogy nagyon gáz a kislányunk. És most rögtön változást akar. Mivel teszek jobbat? Ha a férjemet kihagyjuk most átmenetileg a játszóterezésből, és megint csak hármasban vagyunk ott (amikor a lányom velem van, nem szokott durváskodni, vagy csak ritkán, de azt is inkább az öccsével), vagy ha továbbra is bevonjuk apát a teendőkbe, és majd csak belátja, hogy idővel változik a helyzet?
Köszönettel, Ági
Kedves Ági!
A 2 éves kislány alszik? Aludt? Segítség mégis jó lenne valahonnan, aki besegít (akár egy babysitter). Ha Budapesten él, vagy a közelben, javaslom a baba-mama konzultáció, terápia felkeresését, pl. Vadaskertben. A kislányra is kell idő, ezt jól érzi. Esetleg apa nem csinálna külön programot a kislánnyal, míg ön a kicsivel van? Vagy a kislány bevonható a kicsi gondozásába? Olyan program is jó lenne, amikor ön a kislánnyal kettesben van. Segítség feltétlen kell véleményem szerint. Az is fontos, hogy ne izolálódjon, találkozzon más kismamákkal és kérjen segítséget. A gyermek, ha ordít, a frusztrációját jelzi. Ha magára hagyjuk ordítani, valóban elfárad, de nem tanulja meg, hogyan lehet megnyugodni. Azt a szülőtől tanulja meg. Az első "feladat" tehát, hogy ön meg tudjon nyugodni és aztán tudja csak megnyugtatni a nyugtalan gyereket. Családjának fontos feladata lenne, hogy segítsen, hogy ön ki tudja időnként pihenni magát. A testvérféltékenység természetes dolog, azaz természetes, hogy a kislány haragszik az öccsére, maga az érzés elfogadható, a durváskodás már nem. Ezt a szülőknek türelmesen meg kell tanítani a gyermeknek, aki az ösztöneit követi, de megértéssel, türelemmel túl tud jutni a számára kezelhetetlen érzésein- ha önök megtanítják neki, hogyan kezelje pl. a dühét. Nyugodtan írjon még, ha kérdése van, ajánlom Filep Orsolya gyermekpszichológus kolléganőmet, aki a honlapon négyszemközti konzultációra is elérhető.
üdvözlettel:
2018-05-28 21:17:52
Gyermeknevelési nehézségek
Tisztelt Doktornő
Másfél éve vagyok együtt a párommal ,sajna neki van egy női barátja már előttem is ismerték egymást .Evvel nem is lenne gond bár részemről nem hiszek egy ilyen barátságban.Összeismerkedésünk után nem sokkal rossz érzések és furcsa dolgok történtek a kapcsolatunkba mindig telefonon logót .Volt egy olyan érzésem hogy félre lépett.És a gyanúm beigazolódott.Megtaláltam a telefonjába amit bár ne is láttam volna szexuális kapcsolatuk volt.Próbáltam megbeszélni és megmenteni a kapcsolatot és adtam neki még egy esélyt.Annak ellenére hogy telefonbeszélgetésük megmaradt és a hölgy több mint 10 évvel idősebb a páromnál.Azt hittem rendbe jött minden de továbbra tartják a kapcsolatot keresik titokba mikor tudnak kapcsolatba lépni egymással.Bizonytalan vagyok mikor nem jön időbe haza különmenni nem tudok tőle mert sem anyagilag sem máshogy nincs esélyem.Ő azt mondja szeret de nincs felé meg a bizalom mert az egész kapcsolat tele van hazugsággal becsapással az ő részéről.Ha nincs meg a bizalom őszinteség egy kapcsolatba a másik fél mindig csak szenved jómagam.Kérném segítségét hogy lehetne megoldani mert nem vezetett a megbeszélésünk se csak ideig óráig megoldásra.Előre is köszönöm válaszát.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Megértem elkeseredettségét. A megoldás a párterápia lenne. Az alábbi cikkekben talál erről bővebb információt, a terápiáról leírást:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-kuzdheto-le-a-feltekenyseg
https://www.onlinepszichologus.net/blog/feltekenyseg-normalis-dolog-vagy-orultseg

Üdvözlettel:
2018-05-29 16:47:55
Párkapcsolati problémák
Tiszteletem!!
Minden 9 évvel ezelőtt kezdőtött. Akkor egy chaten ismertem meg a párom, aki nem magyar és külfödre, jobban mondva az ő lakhelyére költöztem.
Ő elvált gyermeke nincs, és tizenx évvel idősebb nálam. Nyelvi problémánk sohasem volt, hisz’ én beszélem az adott nyelvet.
Első 3 évben viharos kapcsolatunk volt, sokszor azt éreztem nem szeret engem, a volt felesége mindig a képben volt, jelen szinte minden pillanatban, mint egy barát, engem ez nagyon zavart, sokat veszekedtünk, féltékeny voltam. 2012-ben itthon maradtam, mert a párom így döntött: jobb külön. Akkor nem értettem a döntését, hiszen egy böröndnyi dologgal érkeztem haza, visszafelé is megvolt a jegyem, azért éreztem, hogy minden ok nélkül elhagytak engem. Apukám 2011ben halt meg, szóval az elhagyatottság érzése 2x volt akkor. Aztán jött a felismerés, hogy az állandó jellegű internetes ellenőrizgetésemből kifolyólag megbántottam a biztonyos ex feleséget, amire persze a párom berágott. Közel 5 hónapig voltam akkor itthon, kétségbe voltam esve, hogy mi lesze velem, a kapcsolatommal, és egy nap eljött értem a párom, aki megbocsájtott nekem. A kapcsolatunk ahol abbamaradt ott folytatódott, azzal a különbséggel, hogy akkor -25 kilót fogytam (mindezt mután visszatértem hozzá, szépen fokozatosan lefogytam magamért is), mert a párom mindig is ezt szerette volna, hogy jó formába hozom magam mert fiatal vagyok. Majd kicsattantam a boldogságtól, nagyon jól éreztem magam a bőrömben, magamra találtam, önfeledt és boldog voltam, szerelmes. 2013-ban a párom demens anyját kezdtem el a ápolni ami egy nagyon kiterejdt és felelőssőgteljes munka, és bevallhatom Önnek, nem nekem való volt. Nem vagyok szakápoló, nekem ehhez a szívem mélyén sohasem volt türelmem, de a pénz miatt elvállaltam. 5 teljes éven keresztül ment ez a dolog, ebben az időszakban is megamaradt az exe mint barát, akivel a mai napig nem tudok és nem is szeretnék baráti kapcsolatot kialakítani, része volt a kapcsolatomnak, de annyira el voltam foglalva más dolgokkal, hogy nem vettem róla tudomást, szépen lassan visszakúszott rám a 25 kiló amit leadtam, vagy talán több is, 2016-ban pánikbeteg lettem, szerintem idegileg nagyon leépültem, és egyik alkalommal amikor itthon voltam, nem bírtam visszautazni, félelem aggódás és a pánik miatt. Akkor a párom eljött értem autóval, mondogatta, hogy hagyjam abba az anyjának az ápolását, de mivel szükségem volt erre a munkára, nem engedtem neki. Most 2018 februárjában egy kisebb vita után eldöntötte a párom, hogy én oda többet nem megyek, így elveszítettem a munkámat, és nagy valószínűséggel őt is. Mérges vagyok, elment az életemből 5 kemény év, idegileg kimerült lettem, sokat stresszeltem, míg az anyját ápoltam, és ez a hála? (Egyszerűen hazaküldenek mint egy bőröndöt mikor már nem veszik hasznomat???- lent írok erről).Vagy mikor már nem akarok részt venni ebben?
Most ő jár oda, és ápolja az anyját (ő ebben az 5 évben is besegített amúgy, csak nem napi 12 órában hanem csak pár órában).
Időközben 2év alatt levetkőztem a pánikbetegségem, viszont a stresszevésről nem bírok lemondani, fáradt ingerlékeny és idegileg kimerültenek érzem magam, sokat változtam, néha depressziósnak is érzem magam, sokat sírok néha ok nélkül is. A párom szerint válságban van a kapcsolatunk mind anyagilag mind érzelmi szempontból, így ismét haza lettem “küldve”. Jelenleg nem tudom hányadán áll a kapcsolatom “szünet” ez vagy sem, szakított csak nem mondja meg?!?!? 9 év nagyon sok idő, én még mindig szeretem őt, nélküle itthon nem is érzem magamnak teljesnek, levert és szomorú vagyok semmihez semmi kedvem, haragos és kedvtelen vagyok mindenkivel, és persze nem érzem magam jól a bőrömben, mert kövérnek érzem magam, és képtelen vagyok lemondani az édességről, fogyni mint régen, nincs meg a motíváció. Párommal megvan a napi szintes kapcsolat, néha azt érzem úgy beszélgetünk mint két barát, pedig én nem úgy tekintek rá mint egy barát, én még mindig szeretem őt.
Én nem szívesen várok valaki kényelmére míg eldönti mit is szeretne valójában, közben én örlődök itthon, emészt a dolog, mellé biztos hízok is…. Anyagilag is megterhelő a várakozás….szóval szeretnék pontot tenni a dologra. De ez én vagyok, a párom semmit sem mond.
Párom meg erőltetni sem szeretném, hogy mikor megyek vissza ha visszamegyek hozzá, nem akarom kierőszakolni, hogy szeressen engem és legyen velem. Viszont én ezt már nem bírom sokáig, szeretném tudni, hogy hol rendezzem az életem, itt vagy ott vele.
Ön szerint mint lehet tenni ebben a helyzetben? Létezik,hogy valaha elfogadom a párom és az exe közötti barátságot? Valahogy legyőzhetem a stresszevést mert fogyni szeretnék magamért ?!??! Meddig várjak míg a párom kitalálja mi legyen velünk?! Talán az utolsó kérdésre adott válasz érdekel engem a legjobban!

Köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Nagyon szeretheti ezt a férfit, ha ennyi mindent megtett őérte. Írta, hogy többször volt nehéz időszak a kapcsolatukban. Miért nem kértek közösen segítséget a kapcsolatuk rendezésére? Ezalatt a párterápiára, párkonzultációra gondolok, ahol a konfliktusforrásokat fel lehetne tárni s közösen a problémákon dolgozni.
A megélt dühe a párja exével kapcsolatban eredhet a féltékenységből is, ezzel kapcsolatban az alábbi blogbejegyzéseinket olvashatja, sok hasznos információval:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-kuzdheto-le-a-feltekenyseg
https://www.onlinepszichologus.net/blog/feltekenyseg-normalis-dolog-vagy-orultseg

A saját magában lévő stressz szint csökkenésével, valószínűleg az Ön által leírt "stresszevés" tünete is alábbhagyna.
A párja és Ön között lévő mindennapos beszélgetések miről is szólnak, s milyen funkciója van (pl. kapcsolattartás, egymás támogatása, egymás ellenőrzése)? Ki irányítja ezt a kapcsolatot? Miért a párjára vár, hogy döntés szülessen? Mindenképpen Önnek kellene határokat szabni, hogy milyen gyakran, miről, s meddig hajlandó vele beszélni ebben a helyzetben (Önt ő küldte el), s ezt közvetíteni a párja felé.
Érdemes lenne átgondolni, hogy ha a párjával nem rendeződik a kapcsolat, akkor itthon milyen tervei lennének.

Amennyiben szeretné problémáját részletesebben átbeszélni, szeretettel várja az online pszichológus csapata, szakembereink profilját az alábbi oldalon találja:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek
2018-05-31 21:24:00
Céltalanság
Tisztelt Szabó Lili!

Köszönöm válaszát, a '9 évvel kezdődött' írásomra.
Elgondolkoztam azon amit írt, viszont nem kaptam kielégítő választ a stresszevésemre. Nagyon szeretém a belső stresszt csökkenti, tudna erre tanácsolni valamit? Ez fakadhat önbizalomhiányból???? Illetve, nem jöttem rá, ki hordja a nadrágot a kapcsolatomban. Én nagyon szeretném ha egyenlő felek lennénk, persze most ez nem áll fent, hisz' elküldtek engem, és jelen esetben nem tudom megszakítani a kapcsolatot a párommal. Lehet nem is szeretném. A másik amire szeretnék válaszolni, hogy a beszélgetéseink semlegesek, ha én nem feszegetem "mi lesz velünk" a párom fel sem hozza. Nem ellenőrizgetjük egymást, talán a kapcsolattartás lehet a cél, vagy hogy maradjunk barátok?!
Az nem lehet Ön szerint, hogy a féltékenységem az exre illetve az egész megromlása a kapcsolatomnak az önbizalomhiányra vezethető vissza???
Valamiért most ez önbizalom kérdése jár a fejemben.....de lehet tévedek?!!


előre is köszönöm válaszát.
Kedves Kérdező!

A levelét hétfőn megválaszoltam, sajnos szerverhiba miatt eltűntek a hétfői válaszok, a hétfői válaszomat nem tudom ugyanazokkal a szavakkal visszaadni.
Önismereti munkával tudná csökkenteni a belső stresszt, ezenkívül rendszeres mozgással, több kikapcsolódással s pihenéssel, szükség esetén gyógyszeres kezeléssel.
Érdemes lenne az alábbi cikkeket elolvasnia a honlapunkon:
http://www.onlinepszichologus.net/blog/megkuzdes-avagy-hogyan-kezeljuk-a-minket-ero-stresszt
http://www.onlinepszichologus.net/blog/mi-a-kulonbseg-a-rosszkedv-es-a-depresszio-kozott

Az önbizalomhiány oka lehet a féltékenységnek, azonban sajnos a levélváltás alapján nem tudom megmondani, hogy mi milyen sorrendben következett be s mi okozta a kapcsolat megromlását.
Az ingyenes online pszichológiai tanácsadásról itt olvashat részletesebben:
http://www.onlinepszichologus.net/blog/az-ingyenes-online-pszichologiai-tanacsadasrol
Ha a párja is szeretné újraépíteni a kapcsolatukat párterápia lenne a megoldás.

Amennyiben problémáját szeretné részletesebben átbeszélni, szeretettel várja az onlinepszichologus.net csapata, időpontot az alábbi oldalon tud foglalni:
http://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:
2018-06-03 14:17:24
Céltalanság
Üdv
...Elég friss volt a párommal a kapcsolatunk.
Egy kis idő után elkezdett nagyon féltékeny lenni. Olyan dolgokra ( lakótársakkal laktunk),
hogy ha kimentem a teraszra és más fiú is volt ott. Ha valakivel nevettem egy jót. Ha valaki megnézett, hozzám szólt. ..." biztosan más kell neked" " nem szeretsz"
A munkában folyton azt leste, hogy beszélgetek e más férfival.
Majd olyan dolgokat beképzelt ami nem volt valós. Mindig a kedvében jártam. Ügyeltem, hogy ne dühitsem fel.
Aztán egy ilyen képzelet miatt megütött, megalázott. Hiába kértem ne...mintha meg sem hallotta volna. Most félek. Viszont hiányzik is.
Meglehet menteni ezt a kapcsolatot?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom, hogy a párja túlzott féltékenységét érdemes lenne szakemberrel átbeszélni, akár párterápia akár egyéni terápia (a párjának) keretén belül. Mivel ez egy friss kapcsolat, a kérdés az, hogy a párja szeretné-e folytatni, mennyire szeretne Önnel hosszú távon elköteleződni.

Két blogbejegyzést is írtam a féltékenységről, érdemes elolvasnia, sok hasznos információt talál benne:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-kuzdheto-le-a-feltekenyseg
https://www.onlinepszichologus.net/blog/feltekenyseg-normalis-dolog-vagy-orultseg

Amennyiben szeretné problémáját részletesebben átbeszélni szeretettel várja az onlinepszichologus.net csapata online tanácsadáson belül!

Üdvözlettel:
2018-06-08 17:32:40
Párkapcsolati problémák
Üdvözlöm!
19 éves nő vagyok, párom 22. Páromról lenne szó. Bevallom, nagy hibát követtem el azzal, hogy ha elment valahova, folyton hívogattam, meg veszekedtem vele.Beszéltünk róla, hogy szorong, amikor haza kell jönni hozzám, 9 hónapig ketten éltünk külön, most szüleimmel élünk. Gyomoridege van, ok nélkül is, itthon. Azt mondja, egyedüllétre vágyik, elakar költözni. Amikor szét mentünk valamikor, mindig visszatalált hozzám. Félek nagy hibát követ el, mert innen már nincs vissza út, nem játszhatja el velem többször. Ezt 2 napja beszéltük, tegnap pedig már mondta, hogy talált is lakást, vett már mosógépet stb. Mondtam neki, hogy elengedem, ha menni akar, ezek után felszabadult lett, olyan normálisan tudtunk beszélgetni, ahogy már régóta nem. Összebújva aludtunk, csókkal köszön, és köszön el munkába menet. Nem tudok kiigazodni rajta. Szerethet még talán?

Üdv :Martina
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Sajnos én sem tudom megválaszolni, hogy a párja viselkedése miről is szól. Úgy gondolom, hogy nyugodtan rákérdezhet, hogy miért viselkedik ő most így Önnel (pl. csókkal köszön).
Szükség esetén párterápia lenne a megoldás, hogy a kapcsolatukat tisztázni tudják.

Az alábbi blogcikkeinket ajánlom a figyelmébe, sok hasznos információt talál bennük:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/parkapcsolati-problemak-pszichologus-szemmel
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-kuzdheto-le-a-feltekenyseg
https://www.onlinepszichologus.net/blog/feltekenyseg-normalis-dolog-vagy-orultseg

Üdvözlettel:
2018-06-13 11:46:54
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Doktornő!
Tulságosan féltékeny vagyok.Párom évente 3-4 alkalommal elmegy a barátaival iszogatni.Persze soha nem mondom neki hogy ne menjen de engem ez belülről nagyon zavar.Nem bízok meg benne és szeretnék ezen változtatni de nem megy.1,5éve vagyunk eggyütt és ő 12évvel fiatalabb.Felfogása sokkal érettebb mivel 17évesen elvesztette a szüleit
A 1,5év alatt volt egy 1hónapos szakításunk mert más lányokkal beszélgetett messengeren.Igazábol sosem láttam hogy mit irhatott nekik,de azt mondták vissza hogy azt irta nincs barátnője.Persze ő ezt tagadta.Végül szakìtottunk.1-hónap után kibékültünk azóta nem beszélget senkivel csak a barátaival.Nem láttam a telefonján ha elöttem nyomkodja hogy más nő irna neki.Nem tudom mit tegyek hogy újra bízzak benne,és hogy elfogadjam azt ha nélkülem megy el valahova.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Arról nem írt levelében, hogy a korábbi kapcsolataiban Ön ugyanezeket érezte-e, azaz a féltékenység ott is felütötte-e a fejét. Hogy mitől eredhetnek ezek az érzések önismereti terápia által tudható meg, sok esetben a bizalmatlanság a féltékeny félből ered (ok nélkül). Két cikket is írtam a féltékenységről, amelyekben sok hasznos információt talál, a terápia típusairól is szót ejtek bennük:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-kuzdheto-le-a-feltekenyseg
https://www.onlinepszichologus.net/blog/feltekenyseg-normalis-dolog-vagy-orultseg

Amennyiben szeretne problémájáról részletesebben beszélni, várja szeretettel az onlinepszichológus.net csapata.

Üdvözlettel:
2018-06-21 06:25:38
Párkapcsolati problémák
Jó napot kívánok.

Angliában élő magyar pár vagyunk. 14 éve vagyunk együtt, és 8 éve élünk boldog házasságban (így gondoltam én), és van egy 6 éves kisfiunk.
A problémáink tavaly szeptemberben kezdődtek, mikor a feleségem egy új munkahelyen kezdett. Mint minden kezdet, ez is nehéz volt. Nem ismert senkit a kollégák közül, és mivel az angol nyelvtudása sem éppen tökéletes ez kissé még megnehezítette a helyzetet, hisz egyetlen magyar munkatársa sem volt. Kis idő elteltével került s férfi kolléga, akik kedvesek voltak, társalgásba elegyedtek vele és "nem nevették ki ha nem éppen helyesen mondott valamit angolul", és azt is felajánlották neki a szállítást munkába és haza, mivel ők autóval járnak, nem is laknak távol tőlünk, és még van szabad hely az autóban. Feleségem megnyugtatott hogy aggodalomra semmi ok, hiszen nagyon rendes, nős és családos emberekről van szó. Persze utólag kiderült, hogy mindkettő elvált, és 2-2 gyerekük van első házasságból, akik persze az anyukákkal élnek, tehát ebből ítélve nem is lehetnek éppen olyan jó emberek. Visszatérve a gondolatmenetemhez, az elején örültem is neki hogy sikerül beilleszkednie, sikerül barátokat szereznie és nem kell autóbuszra várnia vagy a méreg drága taxit fizetnie. Időközben elkezdet már munka után is facebook messengeren beszélgetni, de még ez sem zavart, örültem hogy gyakorolja és fejleszti az angol nyelvtudását. Azonban rövidesen már elég félreérthető üzenetváltásoknak is lettem tanúja. Megemlítettem neki hogy nem igazán lelkesedek ilyen fajta beszélgetések láttán, aminek az lett a következménye hogy megváltoztatta a jelszavát a laptopján és a telefonján, hogy többé ne tudjak hozzáférni a dolgaihoz, és folytatódott minden tovább mintha mi sem történt volna. Azonban mindez csak rontott a helyzeten, hisz ez a nagy titkolózás még jobban felborzolta bennem a kedélyeket, sokat kezdtünk emiatt vitatkozni. Persze ő égre-földre esküdött hogy nincs semmi, csak zavarja hogy nem bízok meg benne és nyomozok utána.
Egy alkalommal egy újabb hevesebb vita közepette elvettem a telefonját és arra kértem hogy oldja fel a telefonzárat hadd nézzek bele. Mire ő ordítozni kezdett és azzal fenyegetőzött hogy felvágja az ereit ha nem adom vissza a telefon. Ebben a pillanatban már biztos voltam hogy nem épp egy plátói dologgal állok szemben. Végül nagy nehezen, elefánt könnyek hullatása közben megtette amire kérte. És csodák csodája, mit találtam? Egyik kollégájáról két pucér képet, és a feleségemről több tucat szexi fotót fehérneműben, és akár az nélkül is. Mellékesen megjegyzem, hogy a feleségem több képet azok közül fél órával azután készített hogy a kollégája küldte magáról a fentebb említett két képet. Természetesen a nejem esküszik hogy ő nem küldött magáról senkinek semmi képet, de ezt nem tudhatom, mert a messengerben az üzenetek törölve voltak, a képeket a galériában találtam meg. Gondolom semmi szükség leírnom hogy mekkora pofonként ért az egész. Az elkövetkező napok maga a pokol volt számomra. Minden megfordult a fejemben, válás, öngyilkosság, elbujdosás. De végül gyerekünk érdekeit tettem az első helyre, és megbeszéltem a nejemmel, hogy mindenre szemet hunyok és még csak emlegetni sem fogom a történteket, abban az esetben ha megszakít velük minden kapcsolatot, a facebookon tiltó listára teszi azon két személyt, hogy többé ne is legyen rá mód, hogy kapcsolatba lépjenek vele és persze többet nem megy velük egy autóban munkába, és hozzáférést garantál számomra a telefonjához, stb. Elfogadta a feltételeimet, és attól a perctől kezdve többet meg sem említettem a témát. És kezdtem úgy érezni, hogy azért a dolgok jó irányba megváltoztak. Mindez történt tavaly november elején.
Közben eltelt 5 hónap ami alatt azt hittem hogy most már minden rendben. Április elején egy este kedves feleségem korán visszavonult a hálószobánkba, mivel másnap reggel korán kellett kelnie, munkába menni. Annak ellenére hogy 5 hónapig nem feszegettem a témát, azért a lelkem mélyén nem voltam soha egészen megnyugodva, hisz a bizalmammal visszaélt. Úgy döntöttem belenézek még egyszer alaposabban a telefonjába, hogy győzzem meg magam, hogy minden rendben, és aggodalomra semmi ok. Azonban sajnálatos módon újra csalódás ért. Találtam egy új, álneves facebook profilt, ahol továbbra is tartotta velük a kapcsolatot. Azt hogy miről beszélhettek most sem tudtam meg, mert az üzenetek akárcsak korábban mind törölve voltak. Nejem szerint semmi komoly, csak hétköznapi dolgok. De nem értem, akkor miért kell kitörölni? Újabb pár nap cirkusz után megint úgy döntöttem hogy még egy esélyt adok magunknak. Megegyeztünk töröljük a profilt, s megígérte (ÚJRA) hogy ezennel valóban végleg befejezte velük. Tehát megint úgy tettem mintha mi sem történt volna.
Újabb két hét telt el, boldogságban, egyetértésben, mikor egy nap munkában a szünetben küldtem egy üzenetet a feleségemnek, és látom hogy az üzenet nincs kézbesítve, ami azt jelenti hogy ki van jelentkezve a messengerről, amit soha nem szokott tenni. Este mikor hazaértem leültem mellé és azt kérdeztem "Kincsem biztos minden rendben most már köztünk, nincs semmi titkolnivalód, mint például egy újabb facebook fiók vagy bármi?" , mire ő azt válaszolta hogy persze hogy nincs semmi titkolnivalója. Miután elaludt ismét elvettem a telefonját és sajnálatos módon újabb álneves facebook fiókot találtam, ahol újra azzal a két illetővel vette fel a kapcsolatot. Megjegyezném hogy az előző titkos profilját április 6.-án töröltük, és az új 9.-én készült. Tehát 3 napig bírta nélkülük.
Ekkor nagyon elborult az agyam. Felkeltettem, a kezébe adtam 2 bőröndöt és azt mondtam csomagoljon és takarodjon. És habár fizikailag egy ujjal sem bántalmaztam, azért ami cifra jelző a számra jött azt mind ráhordtam, és a telefonját apró darabokra zúztam(habár azóta vettem neki egy vadonatúj, egyik legújabb típusú telefont, Samsung Galaxy S9+. Tehát még ezzel is jól járt) . Könnyek közt összepakolt, de mégsem volt szívem az éjszaka közepén kitenni az útra. Reggelre viszont haragom csillapodott és végül mégsem küldtem el. Napokig töprengtem mit lehetne tenni, végül úgy döntöttem adok még egy esélyt, azonban ezúttal csak a becsület szavára nem tudok alapozni, hisz ahhoz hogy újra vakon tudjak bízni benne el kell telnie egy kis időnek és mindenek előtt ki kell érdemelje a bizalmam.
Kértem hogy váltson munkahelyet, és akkor megnyugtat a gondolat, hogy nincsenek egymás közelében, viszont erről hallani sem akar, mert itt már jól boldogul a munka terén, és nem akar újra a nulláról indulni. Akkor mondtam hogy készítsünk egy írott megegyezést, amibe belefoglaljuk, hogy abban az esetben, ha továbbra is bármilyen kapcsolatot fog kezdeményezni vagy fenntartani ezen illetőkkel, akkor lemond szülői jogairól a gyerekünkkel kapcsolatban. De ezt sem hajlandó megtenni, és elgondolkodtat hogy vajon miért? Hisz a gyereket csak akkor veszítené el, ha nem tudná betartani a megállapodást. Attól félne hogy képtelen lesz betartani? Holott újra azt mondja, hogy végérvényesen befejezte velük, viszont akkor aggodalomra nem lenne semmi oka.
Végül mivel hogy kifogytam minden hasznos ötletből felajánlottam, hogy még egy leges-legutolsó esélyt adok neki feltétel nélkül, de ha ezzel a lehetőséggel sem tud élni, akkor már többet nem tudok megbocsájtani. És legnagyobb meglepetésemre az volt a válasza, hogy annak ellenére hogy belássa, hogy ő rontott el mindent és a két kollégájával véglegesen befejezte, mégis úgy látja hogy a házasságunknak nincs semmi jövője.
Most érkeztem el a kérdésemhez. Erre most mit kellene lépnem? Eddig is azért nyeltem le mindent hogy bármi áron egyben tartsam a családom, és továbbra is ez a szándékom. Annak ellenére hogy oly sokszor visszaélt a bizalmammal, lelkiismeret furdalás nélkül a szemembe hazudott, megalázott és átvert, mégis szeretem a feleségem és nem akarok több mint tíz évet csak úgy a sárba tiporni. Kérem az önök tanácsát, hogy mit tehetek ezek után.

Hálás köszönet, BK
Kedves BK!

Köszönjük a levelét!

Megértem elkeseredettségét, egy hosszú s fájdalmas folyamat áll Ön mögött.
Úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben érdemes lenne Önöknek mediátor vagy párterapeuta szakember segítségét kérni, hiszen ott a gyerekük is, s mindenkinek az lenne a legjobb, ha a gyerekük kevésbé sérülne ebben a történetben. Tisztázni kellene, hogy milyen okok vezettek idáig (a másik nem iránti érdeklődést is megelőzhette valamilyen ok, pl. a felesége nem mondta ki, hogy ő mennyire érzi jól magát a kinti helyzetben vagy közösen erre nem találtak a számára megfelelő megoldást), s van-e még arra lehetőség, hogy a házasságukat megmentsék vagy a különválás a megoldás ebben a helyzetben.
Vagy kint keresnek ilyen szakembert, vagy online (kollégáink közül Pergel-Száraz Cintia a család és párterápiás képzést elvégezte).

Hamarosan családterápiás témájú cikkeket is meg fogunk osztani a hetente megjelenő blogbejegyzéseinkben.
Az alábbi blogbejegyzésben is hasznos információt talál a párterápiás munkamódról:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-kuzdheto-le-a-feltekenyseg

Üdvözlettel:
2018-06-21 20:55:40
Párkapcsolati problémák
Kedves Doktornő !

8 éve vagyunk együtt a párommal, aki 1 éve már a vőlegényem és 2 éve élünk együtt . A sok évi együttlét során voltak hullámvölgyek a kapcsolatunkban, de mindig meg tudtuk őket oldani. Az utóbbi időben (1,5 hónap) keveset tartózkodtam otthon a munkámból kifolyólag, valamint a szombati-vasárnapi tanfolyam végett. A közös baráti társaság egyik lány tagjával nagyon jó kapcsolatot ápol a párom, aminek én kifejezetten örültem is. Az elmúlt fél évben kezdett sok lenni számomra a beszélgetésük száma, reggeltől estig minden nap. Voltak olyan témák is , amiket a vőlegényem nekem nem is mesélt el csak neki. Többszöri figyelmeztetésem után is csak a lehurrogást kaptam, hogy túlgondolom a dolgot, és túlságosan is féltékenykedem, hiszen a lány is csak a legjobb fiú barátjaként tekint rá, mert neki minden gondját-baját el tudja mesélni. Pár nappal ez előtt vőlegényem elmesélte, hogy őt bántja egy olyan dolog, ami miatt kezd befordulni magába, és szorong. Leültünk, megbeszéltük a dolgokat és ő elmondta, hogy jobb ha tudok róla, hogy elindult a lány iránt egy más érzelem. Nem szeretetről és szerelmről van szó, csak némi több érzés, mint egy barát felé szabadna éreznie. Párom megesküdött rá, hogy ezt mind azért mondta el, hogy őszinte legyen velem és ő is megszabaduljon a tehertől, amit pár hete hordoz a hátán. Elmondása szerint velem képzeli el a jövőt és a nagybetűs CSALÁDOT, ő úgy érzi az elmúlt időszakban nem kapott tőlem sok figyelmet a kevés találkozás végett - amiben az elején még teljes odaadással támogatott, hisz új szakmám lenne és csak 2 hónapról lenne szó - ezért is gondolja, hogy ez a más érzés kialakulhatott, gondolom az éjjel-nappal beszélgetés során tőle ezt a figyelmet megkapta. A lánnyal egy ideig megszakítottuk a kapcsolatot, hogy ne okozzon több gubancot a kapcsolatunkban- ezt a párom önszántából lépte meg. Próbálunk minél több időt egymással tölteni, több közös programot szervezni most már a barátaink nélkül.

Nem tudom mit tegyek. Próbáljak a kapcsolatunkra koncentrálni és inkább szép lassan elfelejteni a dolgokat ? A lánnyal teljesen szakítsuk meg a kapcsolatot ? Vagy esetleg ennek a kapcsolatnak így már nincsen jövője ?

Tartok attól, hogy ha megint találkozunk a baráti társasággal esetleg újra előtörnek a másféle érzések, hiába tartunk szünetet velük, hogy párom elhesegesse a gondolatait efelől - hisz ő is retteg ettől, egyátalán nem akar tőle semmi többet. Az én tanácsom az az volt , hogy tartsa meg a tisztes távolságot tőle és ne essen át megint a ló túloldalára, ha egyszer itt vagyok én neki.

Remélem tud nekem segíteni, hogy túllépjek én is ezen, oda tudjak figyelni a munkahelyemen és mindenhol teljes erőbedobással tudjak teljesíteni.
Köszönöm előre is válaszát.
Kedves Kérdező!

Köszönjük a levelét!
Ha jól értem volt előzménye annak, hogy a párja egyre többet kommunikált ezzel a lánnyal (Ön keveset tudott vele foglalkozni), s elkezdett többet érezni felé, mint barátság. Már 8 éve vannak együtt, ami elég hosszú idő már, s a párja sem szeretné a kapcsolatukat feladni, őszinte Önnel, s próbálják a kapcsolatukat erőteljesebbé tenni, ami nagyon jó.
Ha Önben sok bizonytalanság van, akkor mindenképpen a párkonzultációt ajánlanám Önöknek, ahol a történteket át tudnák beszélni közösen szakemberrel. Ilyen szakembereket a Magyar Családterápiás Egyesület honlapján talál, illetve kollégáim közül is van, aki párterapeuta (Pergel-Száraz Cintia).

Az alábbi blogbejegyzésben hasznos információt talál a párterápiás munkamódról:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-kuzdheto-le-a-feltekenyseg

További hasznos információt talál még az alábbi cikkeinkben a párkapcsolati problémákat illetően:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mit-csinaljak-ha-a-baratom-nem-foglalkozik-velem
https://www.onlinepszichologus.net/blog/parkapcsolati-problemak-pszichologus-szemmel

Üdvözlettel:
2018-06-22 11:01:46
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Szakerto!
Elore is halasan koszonom a segitseget!
1,5 eve elek boldog parkapcsolatban,am az ido mulavasal most derult feny sok rossz,elviselhetetlen tulajdonsagomra.
Engem kiskoromban “burokban” neveltek.Nagyon feltettek,szinte alig volt barmi is megengedve.Innen eredhet talan a feltekenysegem,amit szinte csak a parom irant erzek.
Nem mindig tudom elengedni ot nyugodt szivvel a barataival szorakozni(habar maximalisan megbizom benne,soha sem csalna meg,koztunk a bizalom nagyon eros).
Ilyenkor persze azt mondom hogy menjen,de megis zavar neha hogyha massal is nagyon jol tudja erezni magat.Tudom nagyon onzo vagyok..csak tudnam honnan jott ez nekem es hogyan lehetne kezelnem.
Illetve feltekeny leszek hogyha o elmegy olyan helyre ahova en is mentem volna de en megsem tudok...
Sajnos a kommunikacommal is problema van hogyha vele van vitam,ha egy masik fellel pl.:a baratnommel akkor mindig megtudom vedeni az allaspontomat,es nem vagyok dedos..de ha vele veszekszem akkor egyszeruen ezek nem mennek,nem valaszolok,megsertodom es ez egy spiral szeru folyamat,alig birok belole kijonni..csak nagyon nehezen es csakis az o segitsegevel,magamtol nem birom befejezni.
Illetve meg az onismerettel is vannak sajnos problemaim,kiderult hogy nem ismerem sajat magam...
Most nagyon ketsegbe vagyok esve ugyanis odajutottam,hogy bebeszeltem magamnak hogy nem is hianyzik a parom es lehet hogy jobb lenne ha miattam es a viselkedeseim miatt szakinek vele.
Pedig o mindig segit es nem is kivanhatnek jobbat magamnak nala,eszmeletlenul szeretem ot.
Nagyon szepen koszonom a segitseget elore is,varom valaszukat!
Kedves Kérdező!

Köszönjük a levelét!

Megértem, hogy nehezen éli meg ezeket az érzéseket, s gondolatokat amik kavarognak Önben.
Úgy gondolom, hogy érdemes lenne akár az iskolapszichológussal átbeszélnie részletesebben a problémáját, a párjával való kapcsolatát, hogy milyen tényezők állnak amögött, hogy Ön így reagál a párjára, illetve stresszkezelési technikákat is mutathat Önnek. A helyi nevelési tanácsadóban is kaphat ingyen segítséget.
Két cikket is írtam a féltékenységről, bennük sok hasznos információ található:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-kuzdheto-le-a-feltekenyseg
https://www.onlinepszichologus.net/blog/feltekenyseg-normalis-dolog-vagy-orultseg

Üdvözlettel:
2018-06-25 10:11:49
Párkapcsolati problémák
Kedves Doktor.
Az én problémam az lenne hogy a páromnak elmondtam hogy a főnők ilyel olyan es ezt kb 6szor egymás utan ő erre mérges lett mert azt hisi tetszik a főnök .pedig ndmem csak elakartam neki mondani hoggy rossz napom volt. De colt egy masik tortenet is egyszer egy volt munkatarsammal aki ferfi elszictam egy cigit es ezt nem montam el neki masnap kiderült es akkor is egy r.. k.. voltam mert en padiuok meg hadonlok reszletezni nemxakarom.igen valoban en felt3jeny vagyok de van okom. De en ot szwmeretem es nem ertem hogy mierz lazad.ha elmindom neki az a baj ha ndm mindom akkor az a baj .mar teljes depreszioba vagyok tobbszor orobaltam ongyilkis lenni es mist is ormtt tartok ha elveszitem akkir nem kesz miert rlnem.mar nincs vussza tarto ero.mar nem tudom mit tehetnek.nincs remens.kozben rombolja az onbizalmam is .ugy erzem elnyom teljesen.
Kedves Kérdező!

Köszönjük a levelét!

Úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben a párkonzultáció/párterápia tudna segíteni. Szakemberrel közösen át lehetne beszélni a féltékenység okát, s a kommunikációs problémákat közösen. Beszéljen a párjával, hogy Ön mit érez s mit él át ebben a helyzetben, s érdemes lenne felkínálni neki ezt a lehetőséget, hogy rendbe tudják hozni a kapcsolatukat.
Ingyenesen a családsegítő szolgálatnál lehet igénybe venni párkonzultációt.

Az alábbi blogbejegyzéseinket ajánlom, amelyekben sok hasznos információt talál:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/konfliktuskezeles-a-hetkoznapokban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/parkapcsolati-problemak-pszichologus-szemmel
https://www.onlinepszichologus.net/blog/feltekenyseg-normalis-dolog-vagy-orultseg
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-kuzdheto-le-a-feltekenyseg

Üdvözlettel:
2018-06-25 16:10:24
Önbizalomhiány
Kedves Dr!
Aggódok a házasságom miatt. Olyan gondokkal küzdök, ami félek a váláshoz fog vezetni engem. Van két lányom, akik miatt ezt el szeretném kerülni. Emiatt fordulok Önhöz. Az egész az első lányommal való várandósság alatt kezdődött, ennek már 3 éve. A férjem katona volt (2, lassan 3 éve szerelt le, mert akkor is a válást fontolgattuk az örökös távolléte miatt) így megszokta azt, hogy ül a körletében és World Of Warcraft-ot játszik a számítógépen (volt, hogy napi 6 órát vagy többet), illetve sok-sok pornót néz és elégíti ki magát, amikor csak kedve szottyan, vagy csak unatkozik. (ezt így Ő monda nekem) Mikor terhes voltam sokat aludtam, de sosem hanyagoltam el őt és a házas életünket. Odatettem magam a háztartásban is, hogy ne szenvedjen semmiben hiányt, attól, hogy lesz egy gyerekünk. Ő úgy gondolta belefér az ha pornót néz, miközben én a háta mögött aludtam a gyermekünkkel a szívem alatt. Mivel egyszer lebukott és elmondtam neki, hogy zavar, amit művel természetesen folytatta. Bár azt hitte titokban, szintén kiderült. Mappában és abban egy mappa mappájában megtaláltam egy kisebb gyűjteményt pornóból. Már odáig fajult a dolog, hogy idegileg kimerültem a hazugságok miatt. Nem tudtam mi a helyes. A gyermekemnek apa kell, csak erre tudtam gondolni, így vele maradtam és vártam a folytatást. Egyik napon azzal keresett meg, hogy édesapámnál látott egy telefont, amit nem használ és neki kellene, mert az övén nincs GPS. Mondtam jó, akkor cseréljetek vagy mondd neki, hogy adja neked. Így is lett. Viszont ekkorra már annyira sem bíztam benne, hogy elhiggyem a GPS miatt kell neki az érintőképernyős, internetes telefon. Hát a félelmem nem is volt oktalan. Persze titokban azon is pornót nézett, amikor csak tehette és nem figyeltem. Az előzményeket megnéztem és újra lebukott. Itt már nem tudtam neki esélyt adni. Elveszett minden bizalom. Kértem valamit, amit azért kértem, mert zavar. Megosztottam vele a fájdalmam, amit akkor érzek, ha hazudik és átver. De ő folytatta. Mindig könnyes szemmel, letérdelve könyörgött újabb esélyért és megbocsátásért. Én meg persze mindig elhittem és mentünk tovább előre együtt. Megszületett a lányunk és mintha javulni látszott volna a helyzet, kezdtem benne bízni. Erre mást talált. A számítógépes játékot. Kisebb függősség alakult ki nála. De ezt is nagy nehezen sikerült leküzdenem és elhitetni vele, hogy fontosabb a családja, mint a szabadideje. Mert az ő szavaival élve: Nem jut másra időm, csak rátok! Ez olyan nagy baj, ha velünk vagy és nem a gép előtt? Kérdeztem tőle, erre a válasz az volt, hogy úgy érzi egy pórázt raktam rá és túl szoros neki. Itt már teljesen kiborultam. Hiszen kettőnk közül ő akarta jobban, hogy kisbabánk legyen, erre most meg. Összefoglalva, így telt el 1 év. Küzdéssel. Küzdöttem, hogy egybetartsam a családomat. A következő évben azt találta ki, hogy mivel ő férfi jár neki az, hogy megnézhessen nőket az úton, a tv-ben vagy akárhol. Megnézésen bámulást értek, csorgó nyállal. Mondanom sem kell, szóltam neki, hogy zavar. Bár már nem olyan kedvesen és türelemmel, ahogy az elején tettem. Repültek a cipők, kulcs csomók a fejéhez és üvöltözte vele, volt amikor nekiestem és „megütöttem”inkább csak kalimpáltam felé, egyszer kétszer arcon tudtam vágni. Nem vagyok rá büszke, de a türelmemet elveszítve és felindultságomban nem tudtam hogy helytelen amit teszek, viszont azt igen, hogy megérdemli. Megbeszéltük, adtam újra egy esélyt, azzal a kikötéssel, hogy nem néz más nőre. Ha lát egy bögyös macát, akárhol, akin van mit nézni (mély dekoltázs, rövid szoknya stb.) nem néz oda, lesüti a szemét, illetve más merre néz. Ha ezt hajlandó nekem megtenni, talál épület a kapcsolatunk. Belement. Nem nézett nőkre, legalább is 1-2 botlástól eltekintve, bírta ahogy bírta. De csinálta. Jól is voltunk, így elkezdtük a kistesó tervezését. Meg is született. 3 év telt el, de most megint ott tartunk mint a legelején. A napokban hazahozott nekem egy toppot, bocsi kérő ajándéknak. Mondva jól állna nekem, azért vette. Látta egy reklámban és úgy gondolta ez a tökéletes ajándék nekem tőle. Olyan volt a modell, akivel reklámozták mint én, ezért gondolta, hogy jól fog állni. Egy szürke hosszított toppocska. Megnéztem a reklámot, ami alapján döntött és na mi volt benne? Egy olyan nővel reklámozták, aki forog körbe-körbe, hogy láthassuk a feszes fenekét, dekoltázsát. Röviden volt mit nézni, de nem a toppot. Erre még nem érti miért nem örülök az ajándéknak. Végül egy nagyobb vita után, amiben próbáltam neki elmagyarázni miért fogom felégetni a tőle kapott ajándékot, azt mondta nem is tartja be, amit kértem tőle. Amikor csak nem figyelek vagy nem vagyok ott, néz amit akar, mert úgy érzi, ha nem nézhet meg más nőket, akkor irántam is elveszti az érdeklődését. Megszűnik a szexualitása, ha nem érezhet más nők iránt nemi vágyat. Ez teljesen kiölt belőlem mindent. Az egész történet és az elmúlt 3 év sikeressé tette azt bennem, hogy nem tudok gondolni sem semmiféle szexuális dologra. Már a csókolózás gondot okoz. Hányingerem van és undorodom. Nem csak a férjemtől, minden férfitól. Mit tehetnék? Megmenthető még a házasságom? A férjemnek milyen tanáccsal tud szolgálni. Nekem milyen tanáccsal tud segíteni. Kizártnak tartom (még) hogy bármikor is megtudnám engedi a férjemnek, hogy más nőre úgy nézzen, hogy merevedése legyen. El vagyok iszonyatosan keseredve és öngyilkos gondolataim vannak. Naponta többször is sírok, remegek és becsapva érzem magam. Úgy érzem én megteszek mindent, főzök, mosok, takarítok, nevelem a két lányunkat, hűséges és őszinte vagyok. A szexulális életünk is „rendben” van. Illetve becsukom a szemem én hagyom hogy túlessünk rajta, megerőszakolásnak élem meg, pedig azt mondom élvezem. Ezt elmondtam neki, de maradt minden ugyan úgy. Ez a kötelességem. A lányaimért teszem, hogy olyan családban nőjenek fel, ahol van egy apa és egy anya. Úgy zajlik minden közöttünk, hogy a gyerekek ne vegyék észre. Ha velem vannak, boldognak látszom, pedig belül majd meg szakad a szívem, mert boldogtalannak érzem magam. Változni fog ez valaha?
Köszönttel: E.
KEdves Kérdező, nagyon tiszteletre méltó, hogy szeretné a házasságát, kapcsolatát a férjével rendezni, megmenteni a családját. Úgy érzi, hogy a férje nem tartja tiszteletben a kérését, ugyanakkor mintha nem is tudná teljesíteni azt. Azt javaslom, hogy mindenképpen keressen fel egy szakembert, hogy magában tisztázza ezeket a kérdéseket, hiszen a lányai azt a mintát fogják követni, amit látnak. ÉRdemes lenne átgondolnia, hogy hol vannak az Ön határai, kapcsolati határai, milyen lenne az egészséges szexualitás, amire vágyik, hogyan tudná nőként egészségesen megélni lelkileg Önmagát? Érez-e féltékenységet, milyen gyakran, mennyire marad ez egészséges szinten?
Kapcsulatuk menthető, ha mindketten úgy érzik szeretnének tenni érte. Az
Hívjon minket egyéni konzultációra, további tanácsadásra illetve ha férje is bevonható, akkor párterápiában is gondolkozhatunk atovábbiakban.
2018-06-28 10:26:58
Párkapcsolati problémák
Jó napot kívánok. Azzal a problémához fordulok önhöz, hogy a volt párommal szét mentünk mert úgy érezte, hogy kalitkába zárom és ennek hatására munka helyet változtattam, és most nem régiben ismételten úgy gondoltuk, hogy ismét meg próbáljuk mert mind kettőnknek hiányzott a másik. De most megint kezdek úgy viselkedni, hogy minden zavar ha nem ír vissza és ha más nő neművel beszél és egyszerűen félek, hogy ismételten el veszítem, pedig ezzel fogom megint el taszítani magamtól. És hogy mit tehetnék? Köszönöm szépen a válaszát!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Többalkalmas beszélgetés során lehetne tisztázni a miérteket, s a továbbiakat. Arról nem ír, hogy előző kapcsolataiban is tapasztalt-e hasonló problémát. A helyi pszichiátriai gondozóban lehetne ingyenesen pszichológusi segítséget kérnie, vagy magán úton.

Az alábbi blogbejegyzéseinket ajánlom, amelyekben sok hasznos információt talál:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/konfliktuskezeles-a-hetkoznapokban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/parkapcsolati-problemak-pszichologus-szemmel
https://www.onlinepszichologus.net/blog/feltekenyseg-normalis-dolog-vagy-orultseg
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-kuzdheto-le-a-feltekenyseg


Üdvözlettel:
2018-07-02 01:54:02
Egyéb
13 ève vagyok komoly pàrkapcsolatban. Sok mindent megèltünk ez idő alatt, sok jót ès sok rosszat is. Nagyon rendes a pàrom de egyre inkàbb elviselhetetlenebb az önbizalomhiànya a bizalmatlansàga ès a fèltèkenykedèse. Èn több mint 20 èvvel fiatalabb vagyok nàla... ès nèha az idegeimre megy azzal hogy apàskodik... mindenbe beleszól mèg az öltözködèsembe is... előre is köszönöm a vàlaszukat ès a segitsègüket... szèp napot! N30
Kedves Kérdező!

Ahogy mi emberek változunk, úgy változnak a kapcsolataink is. Ahhoz, hogy ez ne eltávolítson, hanem közelebb hozzon minket egymáshoz, erős önismeret és jó kommunikáció szükséges. Természetesen az egyéni problémák (például az önbizalomhiány, ahogy a levelében írja) is rányomják bélyegüket a párkapcsolatunkra. Az, hogy milyen irányból érdemes ezt megközelíteni több mindentől is függ. Amennyiben a párja is szenved és motivált arra, hogy dolgozzon önmagán, javasolt lehet egyéni terapeutához fordulnia. Amennyiben az Ön vágya a változásra erősebb, vagy inkább a párkapcsolati problémáik vannak előterében, akkor érdemesebb párterápiát kezdeni. Ennek hatására nem csak az Önök viszonya javulhat, hanem a kedvese közérzete is, hiszen megértheti, honnan erednek a félelmei, féltékenysége, könnyebben kezelheti azokat is tőle.

Amennyiben igényli, ebben négy-vagy hatszemközti keretek között szívesen segítünk.

Üdvözlettel:
2018-08-11 19:16:52
Párkapcsolati problémák
5 éves kisfiunkkal kapcsolatban szeretnénk nevelési tanácsot kérni, mivel majdnem 1 éve teljesen kezelhetetlenné vált, nem tudunk rá hatni sem figyelemeltereléssel, sem jutalmazással, büntetéssel...próbáltunk már vele sokszor beszélgetni is ez ideig-óráig szokott is segíteni...
van egy 2 éves kisöccse, úgy tűnik, hogy féltékenység miatt úgy viselkedik, mint egy ,,két éves,, , beszédben is utánozza, pedig fejlett szókinccsel rendelkezik, az eddig szépen evő gyerek maszatkodik, butaságokat csinál, hisztizik...
fél éve óvodát váltottunk, mivel az előző óvodába nem tudott beilleszkedni, barátai sem voltak és nem szeretett oda járni. Az új óvodába viszont könnyen beilleszkedett már az első héten barátai is lettek és szeret is járni.
Itthon viszont teljesen szófogadatlan, kezelhetetlen, mindig felesel , nyafog, gonoszkodik a kisöccsével..
Mindkét gyerekkel próbálunk egyformán foglalkozni, játszunk, olvasunk, közös programokat szervezünk velük..
Már nagyon el vagyunk keseredve, hogy az amúgy nagyon okos kisfiunk miért viselkedik így?!
viszont van amikor rá sem lehet ismerni, aranyos, okos értelmes kisfiú aki szépen tud viselkedni.
Szeretnénk neki segíteni és együtt megtalálni a megoldást, a kiváltó okot, gondolunk a féltékenységre, hogy megpróbálja felhívni magára a figyelmet ...
Köszönjük a segítséget!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom, hogy érdemes lenne gyermek-szakpszichológussal beszélnie a kisfia viselkedéséről. Egy részletesebb első interjú s anamnézis felvétel után tudna a szakember javaslatot adni, hogy milyen lépéseket tegyenek a változás érdekében. Ehhez ingyenesen a nevelési tanácsadóban tudnak időpontot kérni, vagy magán úton is kereshetnek szakembert. Kollégáim közül Filep Orsolya rendelkezik ilyen végzettséggel, akár vele is konzultálhatnak a problémáról.

Korábbi blogcikkünkben ő is írt a testvérféltékenységről az alábbi linken:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-testverfeltekenysegrol-szuloknek

Üdvözlettel:
2018-08-23 00:12:37
Gyermeknevelési nehézségek
udvozlom. tanacsot szeretnek kerni parom feltekenysegi viselkedeserol. eleve nem adok ra okot sosem nem is az a tipus vagyok de megis feltekeny akar rokonokra is fiataltol a legidosebbre. ha ferfi hozzam szol akkor mar ideges es mondja biztos van vagy lessz valami . nem erti meg hogy csak beszelget az ember. csak rosszat lat gondol ilyenkor. nem lehet senkivel beszelni mert tudom hogy osszekot vele. lelkileg nem birom .kerem segitseget mit tegyek. koszonom
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne az alábbi cikkeinket elolvasni a féltékenység témaköréből (az alábbi linken megtalálható a 3 blogbejegyzés), leírjuk, hogy milyen lehetséges kezelési lehetőségek vannak a féltékenységgel küzdő kliensek, illetve családtagjaik számára:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/cimke/f%C3%A9lt%C3%A9kenys%C3%A9g

Üdvözlettel:
2018-09-18 12:34:10
Párkapcsolati problémák
szeretnék Önnél online terápiát igénybe venni..29 éves nő vagyok,5 éve tartós párkapcsolatban,sajnos az évek alatt rá kellett jönnöm hogy megrögzötten féltékeny vagyok,kitalált képzeletbeli alapokkal,és ezen szeretnék változtatni,ebben kérném segítségét.
Várom válaszát.
Kedves Kérdező!

Szerintem nagyon jó, hogy önismereti munka segítségével szeretné megérteni a féltékenységét és változtatni a viselkedésén.
Online konzultáció foglalásához először szakembert kell választania oldalunkról. Ezt itt teheti meg: https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek
Ezután tudja megadni, mely időpontban alkalmas Önnek a találkozó, majd bankkártyája segítségével tudja kifizetni a lefoglalni kívánt ülést.

Amennyiben szakemberválasztással, vagy időpontfoglalással kapcsolatos nehézsége adódna, kérem írjon az info@onlinepszichologus.net címre. Szívesen segítünk!

Üdvözlettel:
2018-10-17 10:15:16
Párkapcsolati problémák
Üdv!

Távkapcsolatban élünk. Ő szociális, extrovertált, mindenkivel barátkozik, kapcsolatokat épít, én pedig nagyon-nagyon megválogatom még azt is, hogy kivel beszélek (tudom, hogy ez nem túl jó tulajdonságom, csak vázolom a különbségeket, pl.: ő öleléssel köszön és puszit ad az ellenkező nemű feje tetejére úgy, hogy nincs benne semmi aggodalomra okot adó, én meg kényelmetlenül érzem, ha emberekhez kell érnem, általában esetlenül integetek, mintha aspergeres lennék, mikor találkozok valakivel).
Minden nap szoktunk telefonálni. Kb egy hete az egyik női barátjának meghalt a volt párja, ami miatt a lány szomorú volt, és átment a barátomhoz párszor (azelőtt nem találkoztak túl sokszor, a lány nem igazán hagyta el a szobáját, leginkább az interneten élt, bármikor hívta a barátom, nem ment el csak nagyon ritkán). Amikor tegnap közölte, hogy már nála van a lány, én gyorsan leraktam a telefont, mert kényelmetlenül éreztem magam, hogy hallja más, amit beszélünk, vagy nem is tudom talán tudat alatt így akartam nem venni tudomást a helyzetről. Rosszul éreztem magam, és átmentem az egyik (majdnem) barátomhoz, akinél ezelőtt még soha nem voltam. Nagyjából egy órát voltam ott, csak történelemről meg politikáról beszélgettünk, semmi izgalmas nem történt. Nagyjából éjfélre kerültem ágyba, de nem akartam hívni barátomat, mert gondoltam majd hív, hogyha elmentek (később mentek még át hozzá más barátai is). Szoktuk egymást hívogatni amúgy ilyenkor. Hajnali négykor felkeltem, és láttam, hogy nem hívott, és hogy írt, hogy hát azért felhívhattam volna, amikor hazaérek. Felhívtam, és mondta, hogy még playstationöznek, én meg ugye megint kényelmetlenül éreztem magam, és leraktam. Ami ezután történt, az ijeszt meg igazán. Nagyon-nagyon rosszul éreztem magam, kivert a víz, hasmenésem volt, nem bírtam visszaaludni, mindenfélére gondoltam, azt kellett magammal elhitetnem, hogy amúgy csúnya és kövér a lány, pedig amúgy nincs így. Nagyon megijedtem magamtól, hogy ennyire féltékeny vagyok, és ez egészen biztos, hogy nem normális. Utána ilyen félálomban azt képzelődtem, hogy meglepem, meglátogatom, de ők együtt alszanak, én meg összepakolom a cuccomat, és hagyom őket aludni. Ami lássuk be, egy elég szomorú kép.
Azt nem tudom, hogy ezt le lehet-e győzni úgy hogy nem szakítunk, és mellette fejlődök, vagy muszáj elvonulnom és fejlesztenem a személyiségemet, önkontrollt gyakorolnom.
Most telefonáltunk nemrég, és ugye rossz volt a hangom, hallotta, hogy bajom van, és nem mondom el, én meg tudom, hogy ezekből mindig az van, hogy változtassak, meg fogadjam el, hogy ő másmilyen, aztán ideges lesz. De amiatt is ideges volt, hogy nem mondtam el, hogy bajom van, mi a bajom, ami jogos, csak nagyon OSTOBÁNAK érezném magam, ha elmondanám. Tudom, mert legtöbbször elmondom. Most felhívtam, és mondtam, hogy elmegyek hozzá az utolsó vonattal.
Túl gyerekesnek érzem magam, olyannak aki nem bírja elfogadni, hogy a másiknak más a jó, máshogy él.
Ez így amúgy eléggé úgy tűnik, mintha ellene beszélnék, de én tényleg nagyon szeretem őt, tudom, hogy nem csalna meg.

Köszönöm a segítséget!
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet együtt élnie ezekkel a kínzó víziókkal. Érdemes volna ezért önismereti munkával megérteni a féltékenységét. Egyáltalán nem szükséges a szakítás ahhoz, hogy fejlődni tudjon. Ha igényli, szakembereink szívesen állnak a rendelkezésére az önismereti munkában időpontfoglalás után, négyszemközti keretek között.

Üdvözlettel:
2018-12-21 15:33:55
Párkapcsolati problémák
Kedves Pszichológus!

Azzal a problémámmal fordulok Önhöz, amely tönkreteszi a mindennapjaimat, illetve az életkedvemet, párkapcsolatomat.
A rövid háttér az, hogy a párommal 2 éve vagyunk együtt, viszont sokat veszekedtünk egy éve. Tavaly októberben adott okot a féltékenységem felébresztésére, ezért azóta nagyon durván féltékeny vagyok. Mindent ellenőrzök, nézek, mindent túlgondolok. Sajnos tudom, hogy ez nem jó. Testileg soha nem csalt meg, ebben teljesen biztos vagyok. Viszont az internet egyszerűen a mindene. Napi 5-6 órákat is képes telefonozni. Instagram, messenger stb. A példa amit tett, hogy egy régi “exével” beszélgetett szexuális dolgokról. Azt megbocsájtottam neki, de persze akkor különmentünk. Azóta változtatott sok mindenben, de még mindig nem sikerül bíznom benne. Folytonosan érzem, hogy beszélget más nővel, illetve , az is zavar, hogy más nők képeit nézegeti. Egyszerűen nem tudom, hogy hogyan tudnék úgy élni, hogy bízzak, és ne gondolkodjak folytonosan ezeken a negatív dolgokon. Hogy mit csinál, kivel, kivel beszél, kit néz.. Az őrületbe kerget. Titkolja a telefonját, nem is nézegetjük egymásét, mert privát szféra. De engem ez is zavar. A legfontosabb az lenne, hogy valahogy eltudjak ezektől vonatkoztatni és ne tegyem magam ezzel tönkre illetve az önbizalmamat növeljem. Mert az is benne lehet, hogy nem is csinál semmit de én meg belesodrom.

Kérem segítsen!
Köszönettel,
G.
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

A levele alapján úgy gondolom, hogy a kapcsolatukban a bizalom megrendült a tavaly októberi ok hatására. A bizalom helyreállítását a párkapcsolatukban közös munkával lehetne helyreállítani, amiben mindketten összedolgoznának. Párkonzultációt/párterápiát javasolnék ebben a helyzetben Önöknek. Honlapunkon is talál párterapeuta szakembereket (Pergel-Száraz Cintia, Magnult-Varga Veronika), részletesebben róluk a "Szakembereink" menüpontban olvashat:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Érdemes lenne az alábbi blogbejegyzésünket is elolvasnia, amely a féltékenység kezeléséhez kapcsolódik:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-kuzdheto-le-a-feltekenyseg

Üdvözlettel:
2019-01-04 13:37:37
Párkapcsolati problémák
Üdvözlöm . Fiorella keller vagyok 17 éves
3 éve van egy baratom és az utobi 2 évben mindig aszt gondolom hogy meg csal hogy jár az öröm lanyokhoz meg hogy ő a mutra gondol a volt nojejre hogy en nem vagyok neki jó hogy nem bécsül még hogy nem tisztel nem tudom mit csináljak most külföldön vagyok van egy kutyám ő is nagyon hianyzik és ara gondolok hogy nem fog még ismerni de a leg nagyob gond hogy a baratomal minden nap ősze veszek akar mit mond keresek valamit hogy bele kosék után sirok nem tudom mit csináljak de ez minden napos kérem Segicsen köszönöm
Kedves Kérdező!

Érdemes volna önismereti munkával megérteni a féltékenységét. Volt már hogy megcsalta Önt a partnere, vagy ad más okot a bizalmatlanságra? A környezetében milyen mintákat lát a párkapcsolatok működtetésére vonatkozóan?

Üdvözlettel:
2019-02-03 19:47:36
Önbizalomhiány
A mai nap beléptem a barátom facebookjaba és megláttam hogy az exevel beszélget és már egy találkozót is megbeszélték . És megkérte a lanyt hogy ne irjon neki ott többet mert én eszre veszem és felre fogok érteni és hogy telefonon hívja . Sajnos betegesen feltekeny vagyok bár ennek van is oka . Mit tegyek ilyen helyzetbe ha most tenyleg találkoznak ? Vagy mondjam el neki hogy tudok mindent az egészről és beszéljek a lannyal is hogy érezze at a helyzetem ? Nagyon tanácstalan vagyok :( Köszönöm elore is a segítséget !:)
Kedves Kérdező! Csak egyféle kapcsolatot tud köztük elképzelni? A féltékenység sajnos minden résztvevőnek probléma. Ha szeretne, lehet ezzel foglalkozni pszichológussal való találkozás révén. Üdvözlettel
2019-02-04 18:48:24
Párkapcsolati problémák
Szép napot! 4 hónappal ezelőtt tudtam meg, hogy a párom megcsalt. Úgy döntöttem megbocsátok, azóta sokat fejlődött a kapcsolatunk és minden jó lenne, de nagyon nyomaszt a kíváncsiság a szerető iránt. Szívesen leülnék vele beszélgetni, de nem tudom mit tegyek. Kiválthat-e belőle újra valamit a párom iránt? Vagy ha elmondja mindenkinek, rólam mit gondolhatnak majd mások? Én ezt senkinek nem szeretném elmondani még a páromnak se, de úgy érzem csak úgy tudom maximálisan lezárni ezt az egészet ha beszélek vele. Illetve rám ez milyen hatással lehet? Most úgy érzem csak ez segíthet, de ha csak ront a helyzeten, akkor inkább nem tenném.

Köszönöm a választ.
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Sajnos azt előre nem lehet megmondani, hogy kiből milyen hatást vált ki, ha kommunikál a párja volt szeretőjével (illetve ebből a személyből is milyen reakciókat vált ki).
A párjával úgy gondolom érdemes átbeszélnie, hogy mely gondolatok ébresztenek Önben kíváncsiságot, mi miatt nehéz Önnek, hogy tovább tudjon lépni ebben a helyzetben. Igény szerint a párterápia/párkonzultáció lenne a legjavasoltabb rendezési mód, amennyiben a közeljövőben sem múlnának el ezek az érzései.

Az alábbi blogbejegyzéseinket lenne érdemes elolvasnia, amelyek a féltékenységről illetve a megcsalásról szólnak:
https://www.onlinepszichologus.net/kereses?search=megcsal%C3%A1s

Üdvözlettel:
2019-03-03 12:45:50
Párkapcsolati problémák
Jó napot kívánok!
Lassan négy hónapja vagyok együtt a párommal. Nehezemre esik a múltját elfogadni. Az az igazság hogy a bizalmat is megingott felé amióta ugyanis viszi magával a telefonját akármit csinál. (az új munkahelyen óta) a kollégái (köztük egy nő) elhivta öt mekizni. (tehát hárman mentek volna) erről is úgy szereztem tudomást hogy a nő írt neki facebookon ezzel kapcsolatban. Kérdeztem tőle miért nem mondta? Azt válaszolta azért mert a nem ment volna főleg nem nélkülem. Én rairtama a nőre egy szóval nem mondott ilyet. A tegnapi nap folyamán kértem a páromat hogy mutassa meg a telefonját hogy mi oka van annak hogy sohasem hagyja a szobába a telefonját. Azt mondta nem adja oda. Többszöri szolasra sem. Legyenszives segítsen. Tanácstalan vagyok. És minden fele megfordult már a fejembe ami negatív dolog. Válaszát köszönöm.
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Írta, hogy 4 hónapja lesznek lassan együtt a párjával, így még az ismerkedés elején tartanak. Érdemes lenne megfigyelni, hogy a problémamegoldás Önök között hogyan működik az élet más területein is. Más dolgokkal kapcsolatban is titkolózik? Milyen gyakran kapja hazugságon őt? Hogyan tudja ő Önt megnyugtatni, illetve mennyire, s milyen gyakran biztosítja Önt a szerelméről? Mennyire volt ő korrekt az előző kapcsolataiban a partnereivel? A közeljövőben vajon mennyire több hasonló esettel fog nála találkozni, mint a leírt helyzettel? Ezeket javasolt lenne megfigyelnie, hogy biztosabb gyanút vagy következtetést tudjon kialakítani.

Az alábbi blogbejegyzéseket érdemes lenne elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/feltekenyseg-normalis-dolog-vagy-orultseg
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-kuzdheto-le-a-feltekenyseg
https://www.onlinepszichologus.net/blog/parkapcsolati-problemak-hutlenseg

Üdvözlettel.
2019-03-07 17:32:19
Párkapcsolati problémák
Jó estét kívánok!
Lassan egy éve élek párkapcsolatban. Már nem az első, nem is a második kapcsolatom, sajnos a második kapcsolatomban egy komolyabb bizalmi törés állt be, és tette tönkre azt, ezután sokat ittam és nem tudtam kontrollálni magam, féktelenül pasiztam. Azóta sorra mennek tönkre a kapcsolataim a beteges féltékenységem miatt. Mindig, mindenkiben ellenfelet látok, még attól is kiborulok, ha a párom megnéz valakit, vagy új ismerőse lesz valamelyik közösségi hálón. Nem tudom kezelni az indulataimat, és a bánatomat gyakran evésbe folytom.. labilis idegrendszerem van, túlérzékeny vagyok, és nem sokba nézem magam... egyik pillanatban sírok, a másikban nevetek.. odáig fajult a dolog, hogy a párom azt mondta, már nem érez úgy, mint eddig, annyit hisztiztem.. kiborító vagyok és magamat is idegesítem, de nem tudom kezelni saját magamat sem már... Kérem, segítsen.
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Nagyon jó, hogy felismerte problémáját, s segítséget szeretne kérni. Úgy gondolom a levele alapján, hogy mindenképpen javasolt lenne felkeresnie a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, hogy megvizsgálhassák egy részletes első interjú keretén belül, hogy a tünetei mögött állhat-e valamilyen lelki betegség. Ott kezelési javaslatot is kaphat, hogy milyen típusú terápiát lenne érdemes elkezdenie, függőségét is szükség szerint kezelnék.

Az alábbi blogbejegyzéseinket lenne érdemes elolvasnia a féltékenység s alkoholfüggőség témájában, sok hasznos információ található bennük:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/cimke/alkoholizmus
https://www.onlinepszichologus.net/kereses?search=f%C3%A9lt%C3%A9kenys%C3%A9g

Üdvözlettel:
2019-03-07 22:58:42
Félelmek, szorongások
Azért jelöltem be az egyebek kategóriát, mert szerintem van több is ami igaz.Olyan problémám lenne, hogy van egy barátom, de még csak nem rég múlt a kapcsolatuk 5 hónapos. És félek hogy el veszítem pedig ő a mindenem, nem szeretem és ideges vagyok ha nem ír vissza egyből, mindig mindent tudni akarok, mit csinál hol van kivel, meg tehát úgy mindet. De az utóbbi napokban még ritkásabban ír vissza, pedig mindent meg teszek neki valamelyik nap sütit is sütöttem neki, tehát nem tudom mit tegyek el ne hagyjon, mert tényleg ő nekem a mindenem és az egyetlenem.
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne végiggondolnia, hogy mi miatt ragaszkodik ehhez a férfihez, vajon ennyire bizonytalan benne, vagy féltékeny vele kapcsolatban. A korábbi kapcsolataiban is vajon ugyanígy működött-e, ha igen, akkor ennek a viselkedésnek mi volt az előnye illetve a hátránya?

Javasolt lenne az alábbi blogbejegyzéseinket elolvasnia a féltékenység témakörében:
https://www.onlinepszichologus.net/kereses?search=f%C3%A9lt%C3%A9kenys%C3%A9g

Üdvözlettel:
2019-03-23 17:00:45
Egyéb
Tisztelt Szakember!
4 éve céltalan az életem párkapcsolat terén. Van 2 gyerekünk a párommal, az egyik 4 a másik 1 éves. Boldogok vagyunk, semmiben nem szenvedünk hiányt. Jó minden de még sem jó semmi. A párom hazudik nekem, folyton, néha nem akaratos, csak egyszerűbb hazudni, mint az igazat mondani neki. Apró és kevésbé apró dolgokról is hazudik. Konfliktus kezelési problémái vannak, ha egy rossz szó hangzik el vagy csak vitázunk, legrosszabb esetben összeveszünk, mindig az öngyilkossággal fenyegetőzik (volt, hogy nem csak fenyegetőzött és meg próbálta, csak meggondolta magát és volt hogy kárt tett magában). Tehetetlen vagyok! Amikor összejöttünk pornó és számítógépjáték függő volt. Ezt kezeltük évek alatt annyira hogy végleg elhagyta ezeket a dolgokat. Értékeltem, mert nagy lépés volt ez mindkettőnknek a kapcsolatunkban. Viszont most én vagyok bajban. A sok hazugságtól betegesen féltékeny lettem és olyat fogadtattam meg vele, hogy nem nézhet meg más nőt (mellét és fenekét) egy fél de még negyed másodpercre sem, mert az nekem olyan érzés mintha megcsalna. Tudom, hogy hülyeség és hogy sokat kérek és szinte lehetetlen, de ez kell ahhoz, hogy jobb legyen nekem. Vagy nem? Az a helyzet hogy szegény tényleg betartja... még sem hiszek neki már. Túl sok volt a múltban a hazugság! Látom, hogy próbálkozik, de a bizalom végleg elveszett a részemről, de a szerelem nem. Mi van velem? Ezt hogy lehet kezelni? Hogy lehet újra visszahozni a bizalmat? Egyáltalán lehet? Sajnálom a páromat, mert ő mindent megtesz, hogy nekünk jobb legyen, de lehet ebben a helyzetben én vagyok a gyenge. Tudom, csak hozzáállás kérdése és el kellene engedni a múltat, valahogy azt érzem ha elengedem, akkor újra sebezhető leszek és ha még egy hazugság talál el, végleg elveszek és akkor a gyerekeknek nem lesz teljes értékű anyukájuk. Ha nem engedek, akkor a sok veszekedés miatt a gyerekeknek apjuk sem lesz, mert az elkeseredettség egyre jobban felemészti a páromat. Nem látunk kiutat ebből. Kis probléma ez, de én csinálok belőle ekkorát, ezzel tisztában vagyok. Viszont nagyon nehéz a múltamat nézve bíznom másban, még akkor is, ha nagyon szeretem a páromat. Kérem segítsen, hogyan tovább Köszönöm
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

A levele alapján úgy gondolom, hogy a párkapcsolatukban még sok fel nem dolgozott probléma lappang, amit érdemes lenne párkonzultáció/párterápia keretén belül kibeszélniük szakemberrel közösen. A kérdéseire ilyen alkalmakon belül kaphatna választ, hogy ő miért hazudik Önnek, s Ön miért is féltékeny ennyire.
Javaslom, hogy keressenek fel párterapeutát, akár a helyi családsegítő központban, akár magán úton. A honlapunkon is több párterápiás képzést elvégzett szakember dolgozik, ők is szívesen a rendelkezésükre állnak.

Az alábbi blogbejegyzéseinket ajánlom Önnek:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/feltekenyseg-normalis-dolog-vagy-orultseg
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-kuzdheto-le-a-feltekenyseg
https://www.onlinepszichologus.net/blog/parkapcsolati-kommunikacios-problemak

Üdvözlettel:
2019-05-02 09:34:22
Céltalanság
Jó napot!
Felismertem magamon, hogy betegesen féltékeny vagyok. 10 hónapja vagyok együtt a párommal, aki miattam lépett ki egy megromlott 4 éves párkapcsolatból. A kapcsolatunk elején többször is találkozott még az exémel a tudtomon kívül, utólagosan derült ki, az ő elmondása szerint egymás holmiainak átadása céljából. És ahogy ezek kiderültek, és hogy elhallgatta előlem egyszerűen nem tudok megbízni benne, állandóan kutakodok utána, amikor ez már több mint fél éve volt, 3 hónapja együtt élünk, kiköltözött hozzám Németországba, és tényleg érzem, hogy szeret, és minden tőle telhetőt megtesz értem. De egyszerűen minden nap szorongok, hogy nem e csal meg, vagy nem e fog elhagyni. Előtte volt több csalódásom is. Nem tudom mit tegyek, tudom, hogy bizhatok benne, de nem megy. Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne néhány alkalmas pszichológiai konzultáció keretén belül utánamennie, hogy vajon a féltékenysége mennyire kapcsolódik a korábbi csalódásokhoz, azok milyen tüskéket hagytak Önben. Ebben szakembereink is szívesen segítenek Önnek!

Javaslom az alábbi blogbejegyzéseink elolvasását is, sok hasznos információ van bennük:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-kuzdheto-le-a-feltekenyseg
https://www.onlinepszichologus.net/blog/feltekenyseg-normalis-dolog-vagy-orultseg


Üdvözlettel:
2019-05-10 15:41:44
Párkapcsolati problémák