A keresés eredménye erre: "depresszió"

Találatok száma a tesztekben: 1

Találatok száma a blogban: 18

Találatok száma a válaszokban: 80

Kedves Onlinepszichologus.net!

Sajnos manapság sokszor érzem magamon, hogy mindenen stresszelek (már-már a kissebb dolgokon is), próbáltam már mindenféle nyugtató teát, gyógyszereket stb., de úgy érzem semmi sem segít! Már ez annyira eluralkodott rajtam, hogy az alvás, és a mindennapos dolgaim is nehézkesen mennek! Beszéltem már ezzel az orvosommal, de csak megnyugtatásként annyit mondott, hogy valószínű csak a mostani körülményeim teszik ezt (gondolok itt, haláleset, műtét, munkahely váltás)! Esetleg ez már depresszió? Mi tévő legyek?

Mély tisztelettel: V.Emese u
Kedves Emese! Köszönjük kérdését. Több, az Ön számára stressz helyzetet jelentő eseményt említett, mint haláleset, műtét, munkahely váltás. Ezek okozhatnak veszteségélményt az Ön számára, de hogy depresszió áll-e fenn, csak egy interjú, egy személyes párbeszéd révén dönthető el. Amennyiben már próbált stressz csökkentő eljárásokat, pl. relaxáció, speciális légzőgyakorlatok, zenehallgatás, stb és nem váltak be, azaz úgy érzi, hogy önállóan nem tud megküzdeni nehézségeivel, bármelyikünket felkeresheti online tanácsadás, vagy terápia céljából. Az alvási problémák és a "hétköznapi dolgok nehézkesen mennek" arra utalnak, hogy jelentősen megviseli Önt helyzete. Ajánlom mindenképp relaxáció elsajátítását, mert tudományosan bizonyítottan javítja a feszültségtűrő képességet, de nem "mindenható", így ha kevésnek bizonyul, javaslom keressen fel szakembert.
2017-02-03 11:48:20
Stressz
Kedves Pszichológus! 13 éve kezdődött nálam a pánik, szorongás. Rexetint kaptam rá, amit azóta szedek 2 naponta 10mg. Közben 7 éve agydaganatban meghalt a férjem, akit 1 èvig félig lebénulva ápoltam munka mellett. Lányom segítségével. Fiam épp ekkor érettségizett, közgázra készült, nem vették fel külföldi munkát vállalt. Mivel az utóbbi egy évben furcsán viselkedett, úgy gondoltam nem bírom még az ő problémáit is vállalni, jobb is ha így döntött. Munkát alig talált barátnője tartotta el. Amikor hazajött, szinte menekült Pestre, olyan feszült volt, nem igazán vett részt apja ápolásában bár nagyon szerette őt. Később amikor majdnem nekiment testvérének egy piti probléma miatt, elárulta, hogy drogozik, rászokott a koleszban. Ezért nem sikerült a felvételi. Belekezdett egy komoly szakmában, az utolsó vizsgát nem tette le, pedig nekem egyedül kellett eltartami 3 évig. Meggondolta magát, nem akarja azt csinálni. Azóta alkalmi munkából él, rendkívül értelmes, próbálnak leszokni de szerinte a terápiás kezelés neki nem segített.önértékelése szinte 0. Eddig támogattuk, segítettük, de minden találkozásunk nagy dúhrohammal végződött, így feszült a légkör. Engem pedig folyamatosan padlóra küld a siránkozásaival, azt sem tudom mit tegyek, hogyan segítették rajta, mert semmilyen tanácsot nem fogad el. Amikor hív nyakamba borítja milyen boldogtalán, pedig mellette van szerelme, akivel együtt él. Ő előtte is ezt hajtja. Legutóbb azt mondta nekem, én adtam neki életét és én is veszem el. Máskor meg, hogy milyen szép gyermekkora volt,3 gyerek közül ő volt elkényeztetett, hiszen a 2 nővére és közte 10 éve van. Mindenki imádta. Mit tegyek? 29 éves mindannyiunkat elmart maga mellől. A kényszerelvonó sikertelen, nem enged beleszólwst az életébe.azt mondja, neki kell egyedül talpraállni, de sokszor inkább óngyilkos lenne.Felhívott, hogy vagyok? Nagyon rosszul pszichiátriai kezelésre járok. Erre kezdi mondani a saját baját meg az öngyilkosság.Mondtam, nem hallgatom, elég nekem most a saját bajom. Ő egyébként házias, süt, főz, takarít. Nagyon aranyos a barátnője, akivel közös jövőt, gyereket terveznek. Engem a környezetem családközpontú, vidám embernek tart, amit én is aláírok! Most azonban szorongós.Szedem a napi 30 mg rexetint
Mit tegyek, kérem szíves tanácsát. Hogyan hárítsam az ő problémáit, hiszen 7 éve próbálom erőmön felül segíteni, de mostmár inkább a 4 kisunokámra fordítanám a meglevő idegeket. Köszönettel: Anikó
Kedves Anikó! Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával! Nehéz helyzetben van a saját állapota és a fia állapota miatt. A sok stressz, ami éri, ronthat a szorongásos betegségén. A helyi pszichiátriai gondozóban vagy a helyi kórházban (ahol kezelik Önt) érdeklődni kellene, hogy pszichológushoz is lehetne-e rendszeresen járnia terápiára emiatt, hogy az aktuális szorongásai, negatív gondolatai csökkenjenek, mert nem biztos, hogy csak a gyógyszeres kezelés elegendő ilyen esetben. Leveléből nem derül ki, hogy a fia hányszor és milyen "kényszerelvonón" vett részt, azaz milyen kezelésben részesült. Érdemes lenne neki másik addiktológus orvost keresni, ha saját erejéből nem tud változtatni az addikcióján. Ezen felül kérdéses, hogy depresszió vagy más egyéb betegség is fennáll-e nála. A fia barátnőjét is szükséges lenne bevonni a problémába, akár az orvoskeresésbe is, hiszen közös jövőt terveznek. Családi összefogásra lenne szükség (a többi gyerekére legfőképp), hogy közös fellépéssel a betegségbelátását a fiának növeljék, akár közösen beszéljenek arról, a mostani állapot már nem tartható, s ha kell közösen keresnek orvost, s elkísérik a kezelésekre is. A család háziorvosával is érdemes lenne konzultálni, hogy milyen lehetőségek vannak számára a lakóhelyén. Önnek fontos lenne, hogy minél több pozitív élmény érje a mostani helyzetében, ezért próbáljon meg minél több időt az unokáival tölteni, programokat szervezni velük, s olyan tevékenységeket folytatni, amelyeket szívesen végez.
2017-02-21 15:28:04
Félelmek, szorongások
Üdv.
Segítséget szeretnék kérni.
3 napja bánt valami,nyomast lrhamgolt vagyok,szomorú, de nem tudom, hogy mi lehet az oka ennek foggalmam sincs hogy mi bánthat,nyomaszthat és már nem bírom.Ki töltöttem a "Beck"-féle depressziós kérdőívet ami szerint enyhén depressziós vagyok.Nem tudom hogy mi lehet a oka ennek.Kb 1 évvel ezelőtt volt ez nálam de idővel el múlt.Segítségét szeretném kérni mert nem tudom mi lehet ez.Köszönöm!
Kedves Kérdező! Hogy mi lehet az ok, az egy nehéz kérdés. Erre feltáró pszichoterápia segítségével adható válasz, ami egy hosszabb, több hónapon át tartó folymat. Nem tudjuk, hogy depressziós-e, a Beck kérdőív kitöltésével kapott pontszám nem diagnózis értékű, csak bizonyos pontszám elérése a gyanúját keltheti fel a depressziónak. A depresszió (amit nem tudjuk fennáll-e önnél) többféle pszichoterápiás módszerrel kezelhető, illetve gyógyszeresen. Gyógyszer akkor merül fel, ha súlyos depresszióról van szó. Az Ön esetében vagy pszichoterápia merül fel, de csak levele alapján írom ezt. Minden terápiát diagnózis alkotás előz meg, mely legalább egy 50 perces interjút és esetleg plusz tesztfelvételt feltételez. Ezeket pszichológus tudja elvégezni, ha igényli, fordulhat bármelyikünkhöz. Még annyit hozzátennék, hogy a depresszió diagnózis egyik feltétele, hogy legalább 2 hete, a hét több napján, a nap nagy részébven fenn kell állnia a tüneteknek. Nem írja 1 éve mennyi ideig állt fennn önnél ez az állapot és mitől múlt el. Fontos elkülöníteni a szomorúságot, nyomott hangulatot, melyet valamely esemény okozhat, ami velünk történik, pl. összeveszünk valakivel és a depressziót. Negatív érzései mindenkinek vannak időről időre, de ha ez önt akadályozza hétköznapi életvitelében pl tanulásban, munkában, kapcsolataiban, illetve elviselhetetlen szenvedést okoz, javaslom pszichológus felkeresését.
2017-02-28 17:17:24
Lehangoltság, levertség
Tisztelt Doktornő

Nem is tudom hol kezdjem.Én 22 éves vagyok, a barátnőm most tölti be a 22-at.A barátnőm bipoláris depresszióban szenved.Egy hónap múlva leszünk egy évesek, és a betegsége miatt többször veszekszünk.Sajnos többnyire csak hétvégén tudunk találkozni , 30 km-re lakunk egymástól.A betegségéből adódóan gyakran összekapunk.Se kezelés se megfigyelés alatt nem áll, a segítséget pedig támadásnak veszi akármilyen finoman is próbálok vele beszélni.Alapjában egy jókedéjű , türelmes és mindennek megpróbálom látni a jó oldalát típusú ember vagyok.Próbálom a barátnőm életét megkönnyíteni de a türelemmel és a kedvességgel már nem megy.A barátnőm egyedül él.Állandóan agresszív , dühöng, nagyon nehéz a jobb paillanatában elkapni.Nagyon nehéz nekem is én neki is.Engem már a szakítás gondoltata foglalkoztat úgy kétségbe vagyok esve de nem merek lépni mert szerintem tragédiába torkollana a történet.Állítása szerint már hozzászokott a betegségéhez, de nem így van.Számomra pedig elviselhetetlen ez a helyzet.Nagyon szeretem és ő is szeret, de nem érzem a betegsége miatt és ez nagyon bánt.Bármennyire is próbálok jó lenni úgy érzem nem tudok megfelelni neki, és ő is a fejemhez vágja hogy én vagyok a hülye mert engem tényleg szeret csak nem veszem észre.El szeretném érni azt hogy lássa be hogy orvoshoz kell fordulni én többször megjegyeztem hogy mindenben támogatom és ott leszek mellette de nem akarja semmiképp.Nagyon szeretem de már a találkozások nem olyan jók , szomorú vagyok és látja rajtam is de nem merem neki elmondani hogy egy elviselhetetlen személyiség mert abból megint a veszekedés lenne.Minden találkozás után a sírás kerülget úgy megyek haza és nem tudom hogy meddig bírom.Már nincs annyi türelmem persze próbálok ugyanúgy kedves és türelmes lenni de egyre nehezebben megy.Tudom hogy szeret gyakran mondja hogy még soha senki nem értette meg ennyire aki ennyi veszekedés után is vele marad és nem hagyja el, de kikészültem nem tudok aludni se enni rendesen , figyelmetlen vagyok a hétköznapokban , rossz és szomorú kedvem van állandóan és kezdem feladni. Állandóan aggódok rettegek hogy mivel köt belém legközelebb.Senki nem tudna rá hatni ,szüleivel nem tartja a kapcsolatot barátai nincsenek.Semmi képpen sem szeretném kényszeríteni mert egy életre elveszteném a bizalmát és megutálna.Ebben kérem a segítségét hogy lássa be ez így nem mehet tovább , hogy magától jöjjön. rá , szerintem külső segítség nem eshet szóba.Utál telefonálni úgyhogy csak chaten tudunk beszélni hétköznap.Gyakran foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata és félek hogy hülyeséget csinál.Szóval súlyos a helyzet , vigyázok rá ahogy tudok és sokat beszélgetek vele a jobb pillanataiban hogy megértsem.Mindenképpen segíteni akarok neki akármi is az ára bármi legyen nem érdekel.Ha vele vagyok inkább már nem is nagyon beszélek hogy ne vitázzunk.És teljesen leamortizálódtam idegileg és lelkileg is.Nagyon remélem hogy tud segíteni.Biztos vannak nagyobb gondok is az életben de nekem ez már a világvége.Várom mi előbbi válaszát.Köszönöm előre is.
Kedves Kérdező! Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával minket! Leveléből kiderült a számomra, hogy barátnőjéért nagyon aggódik. Sajnos a bipoláris depresszió betegséget nehéz kordában tartani (ha jól értettem már diagnosztizálta orvos őt, csak nem jár kontrollra), mindig figyelni kell, hogy mikor változnak a szakaszok (mánia, depresszió). Sajnos a betegségtudat sem szokott mindig meglenni ezeknél a betegeknél, így sokszor maguktól elhagyják a gyógyszert, amint picit jobban lesznek, vagy egyáltalán nem is szedik. Ezek a szakaszok valamilyen szinten mindig meg lesznek az életében, csak lehet, hogy csillapodni fognak a tünetek vagy ritkábban jönnek elő az idő előrehaladtával. A leírtak alapján úgy gondolom, hogy szüksége lenne a barátnőjének rendszeres orvosi kezelésre. Amennyiben öngyilkosság gondolata foglalkoztatja, akkor az ő háziorvosának is érdemes lenne jelezni ezt, hogy elmondhassa, hogy milyen kezelési lehetőségek vannak ott az ő számára (akár Ön is jelezheti ezt). Azt javaslom, hogy beszéljen a barátnője testvéreivel, vagy egyéb rokonával, (akivel tartja ő a kapcsolatot) aki elérhető, hogy közös fellépéssel meg tudják győzni őt a kezelés fontosságáról és szükségességéről. Öngyilkossági fenyegetőzés esetén még a mentőt is ki lehet hívni. Önnek is ki kell tűznie egy határt, hogy meddig próbálkozhat nála abban, hogy segítsen neki. Az Ön fizikai és lelki egészsége is fontos, nem szabad, hogy Ön is "rámenjen" erre a történetre.
2017-03-02 17:47:50
Párkapcsolati problémák
Marika vagyok van egy 20 evés fiam akin szeretnék segíteni ,hogy újra kezdjen élni csinálni valamit ami előre vissza a jövője felé, Tamás fiam már 4 éve szenved a depresszió miatt.A tavalyi tanévet több kevesebb hiányzással sikerült átvészelnie ,de idén tanévkezdés utan nemsokára újból elkezdett hiányozni a suliból, s meg most is csak az elhatározás van meg benne,hogy holnap menni fog ,de reggel visszahúzódik bezárkózik a szobájában s csak dél körül jön ki onnan s félreteszi nekem a kérdést Utalsz anya ,haragszol rám? Nem hargagszom rá ,de nagyon aggódom érte ,sokszor mar en is feladom a remenyt nem latom a fényt az alagút végét, de nekem sikerült ujra remenykedni tálán az ,hogy tudom csak en vagyok aki talan szamit neki ahogy ő mondta Anya te vagy a hibás, hogy élnem kell ,mert nem akarok neked fájdalmat okozni másképp már rég véget vetetem volna az életemnek! .Sok felé gyógyszeres kezeléssel próbálkozzunk már, volt mikor beszedte a gyógyszert volt mikor nem volt hajlandó, most már kb 2 hónapja szedi a kezelést ,eszik alszik játszi, a neten a barátaival, s egyébre nem nagyon van hajlandósága, van egy szobakutyank akit szeret ,de meg azt sem viszi le sétálni! Sokat gondolkodom vajon en vagyok túlzottan engedékeny vele ?A férjem 3 éve halt meg s azóta en vagyok az anya és az apja is!! Szeretném ,ha kimászna a gödörből ,de en ebben hogy segíthetek?
Kedves Marika! Írja, hogy gyógyszeres kezelést többször próbáltak. Pszichoterápiát nem? Fia 4 éve depressziós, férje 3 éve halt meg. Esetleg a halála előtt hosszasan betegeskedett? Összefügg a kettő? Gyász esetén antidepresszáns gyógyszerelés nem szokott használni. Nem biztos, hogy ez a depresszió oka, de én pszichoterápiát javaslok fia számára. Az ő állapota túlnőtt azon, hogy család segíthessen véleményem szerint.
2017-03-03 13:54:10
Félelmek, szorongások
Tisztelt Doktornő.
Az én problémám teljesen egyedinek mondható. Dióhélyban próbálom leírni, de meg így is hosszú lesz. Két es fél évig voltam kapcsolatban egy építészmérnök lánnyal. Ezt csak azert írom le mert eddig, azt gondoltam, az érzelmi intelligencia a műveltséggel párhuzamos... De nem! Szóval röviden:Megcsalt a barátnőm, egy volt régi nagy szerelmével akivel korábban 3x szakított. 2heten belül visszajött,hogy bocsájtsak meg neki, valami olyat keresett amit régen érzett vele.. De persze ezt már nem kapta meg tőle. Tisztaban vagyok vele, hogy én is tehetek arról,hogy ez megtörténhetett. Ezért megbocsatottam, és elkezdtük ujra felépíteni a kapcsolatot. Rá 10nappal a srác akivel megcsalt,meghalt 30évesen agyvérzésben! Ekkor azt mondta a baratnőm,nem tud ugy velem lenni, hogy a nap minden percében rá gondol. Én szerelmes vagyok, ő felmagasztalta a halott férfit... És azota nem igazán tartjuk a kapcsolatot. Azt kéri engedjem el.De szerintem, ha én halok meg ugyan ezt mondja a másik srácnak. Szóval ez egy szerelmi háromszög volt, amiben mindenki sérül. Csak itt meg az élet is csúnyán közbeszólt. Nem tudok aludni, hajnalban kelek, tipikus szorongás, xepresszios tüneteim vannak. A lány ugyan ugy összetört. Csak ő a másikra gondol. Ön szerint mit lehet ilyen esetben tenni? Én vagyom rá, hogy láthassam. Ő találkozni sem szeretne. Előre is köszönöm válaszát.
Tisztelettel :Viktor
Kedves Viktor!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával! Érződik a levélből a szenvedése. Barátnője valószínűleg szintén erősen szenved ex-barátja hirtelen halála miatt. Fontos lenne azonban tudnom, hogy mióta áll fenn ez az állapot Önök között, hogy jobban értsem a helyzetüket.
Ha azelőtt nem sosem voltak ehhez hasonló tünetei, és most jelentős szenvedést okoznak, érdemes lenne pszichológiai segítséget kérnie, munkacsoportunk bármely tagja szívesen dolgozna Önnel.
Amennyiben depressziójával kezelés alatt áll (kérdező betegségei rovatból feltételezem), keresse fel kezelőorvosát.
Sok erőt kívánok!
2017-03-15 07:21:57
Párkapcsolati problémák
Üdvözlöm!

Nem saját problémával fordulok önhöz, hanem párom alvás zavara aggaszt.
Fontos tényező az, hogy van egy vállalkozása ami sokszor stresszel jár. A probléma az, hogy sosem tudja kipihenni magát,éjszaka nyugtalanul alszik valamit nagyon korán felkel sokszor 3 órától már nem tud aludni. Mi lehet erre a megoldás?

Előre is köszönöm a segítséget
Kedves Kérdező! Megértem, hogy aggasztja párja alvási problémája, hiszen a kialvatlanság és a túl sok stressz valóban okozhat további kellemetlenségeket. Próbáljon meg segíteni párjának a kiegyensúlyozott napi ritmus kialakításához, hívja fel a figyelmét a rendszeres táplálkozás (reggeli-ebéd-vacsora) és a rendszeres pihenés fontosságára. Esténként is próbáljanak meg harmonikus légkört teremteni, megtanulhatnak valamilyen stresszkezelő technikát, akár légzésgyakorlatokat, relaxációt, jógát, vagy ami az Önök személyiségéhez közel áll. Kérdezze meg párját, hogyan tudna lazítani, mire van szüksége, több sportra, szabadlevegőre, kirándulásra vagy egy forró fürdőre, masszázsra vagy arra, hogy a telefonokat pár órára kikapcsolaják és beszélgessenek a napi dolgokról vagy egy finom nyugtató tea esne jól neki esténként?
Azonban a fenti tanácsok mellett szeretném felhívni a figyelmét, hogy az alvászavar hátterében állhatnak olyan pszichés vagy orvosi problémák is (akár egy kezdődő depresszió/ enyhe generalizált szorongás vagy valamilyen vitaminhiány, stb.), ami miatt érdemes lenne konzultálni orvossal is. Hívjon minket is bizalommal, amennyiben szükségét érzi konzultációnak. http://www.onlinepszichologus.net/szakemberek
2017-03-15 20:24:30
Alvászavarok
Köszönöm gyors válaszát.
Másfél hónapja ál fent ez az állapot. Ahogy kinyitom a szemem reggel, mintha egy diavetítőn pörögnének a szép emlékek. És már annak is örülök, ha 10-20percig másra tudom terelni a gondolataim. Egyszerűen felfogtam, hogy ő nem keres, kizárt az életéből. Másnál kereste a boldogságot. És meg igy is szeretem.
Kedves Viktor!
Nem válaszolt arra, diagnosztizálták-e depresszióval és van-e kezelőorvosa. Ha igen, az ő felkeresését javaslom.
Ha ezek a tünetek a szakítás után jelentkeztek először, általánosnak tekinthetők. Kevés olyan ember van, akit nem érez hasonlókat a szerelmük elvesztését követően - akár másfél hónappal.
Ha azonban úgy érzi, szenvedése olyan erős, hogy segítségre van szüksége, ajánlom munkacsoportunk tagjait.
Könnyebb napokat kívánok!
2017-03-16 04:59:12
Párkapcsolati problémák
Kedves Pszichológusok!

A problémám nem egyedi, elhidegültem a férjemtől, és alapvetően semmilyen szexuális együttlétre nem vágyom sem vele, sem mással és a legrosszabb, hogy nem is érzem hiányát az életemben. A napom a négy gyermekünk körül forog, itthon vagyok immáron 8 éve ( minden gyermekünk tervezett volt, nem csak így alakult), nem tudok a mindennapokból kiszakadni. Természetesen így anyagilag sem tudok hozzájárulni a család életéhez, így döntéseimet sem hozhatom meg önállóan. Ez szerintem mindkettőnk számára probléma. Terhességeim alatt szinte nem voltak együttléteink, ez a férjemet nagyon megviselte, amit maximálisan meg is értek, de a legkisebb már elmúlt 2 éves, és reménykedtem benne, ha elmúlnak a hormonváltozások, akkor majd rendeződnek a dolgok, de sajnos nem. Még fogamzásgátló gyógyszert is váltottam, hátha az is befolyásolt valamit. Mára már ott tartok, ha van köztünk minimális együttlét, akkor minél előbb legyünk túl rajta, mert nem akarom. Útálom ezt az érzést. Régen nem voltam ilyen, aktívabb voltam. A köztünk lévő kommunikációval nincs gond, mindent meg tudunk beszélni, 15 éve élünk együtt, lehet a bezártság tette ilyenné a kapcsolatot, az első és a második gyerekünknél még nem volt ekkora gond, de ma már a válásról is többet beszélünk. Merre van a helyes út, hogyan lehet ezt megoldani? Várom megtisztelő válaszukat!
Kedves Kérdező! A szexuális vágy tartós csökkenése mindig valaminek a tünete, ami mögött húzódhatnak biológiai okok (hormonális, gyógyszer hatás, alkohol vagy drog használat) illetve pszichológiai okok (szorongás, depresszió, düh, harag, intimitási problémák, stressz, családi nevelés hatása stb.). A leveléből arra következtetek, hogy a napi teendők miatti stressz, a gyerekvállalások során tapasztalt hormonváltozások mind kihatással voltak a szexuális életükre. A szexuális problémáknál fontos tudni, hogy közösek, függetlenül attól, hogy melyik félnél jelentkezik a tünet. Azonban a boldog, kielégítő szexuális élethez egyrészt mindkettőjüknek joga van, másrészt több olyan jótékony hatása is van az egészséges szexualitásnak (testi és lelki egészségügyi, párkapcsolati, stb.), ami miatt azt javaslom, hogy forduljon/forduljanak pszichológus szakember segítségéhez. Azt írja, hogy férje és Ön között a kommunikáció megfelelő, így azt gondolom, hogy a kapcsolatuknak a szexuális oldala is megmenthető lenne.
Hívjon minket is bizalommal konzultációra, vagy más, szexuálterápiás módszerekben járatos pszcihológust keressenek fel.
2017-03-21 08:48:57
Párkapcsolati problémák
Kedves Doktornő!
A problémám a következő. A párommal 8 éve élek( lezbikus kapcsolatban), sajnos Ő pánikbeteg( most tünentmentes) és bipoláris depressziós. Közel egy hónapja teljesen megváltozott, megvont tőlem minden érzelmet, nem tud megérinteni, nem néz a szemembe, csak tudomásul veszi.Érzelmi falat emelt fel közénk. Ami persze nagyon megvisel, mivel lekileg már eléggé fel vagyok őrőlve. Azt mondja nagyon szeret ez nem változott, csak ilyenje van. Kétszer éltünk már meg hasonlót, ami rövidebb ideig tartott. Érzelmi sokkhatás, egy szakítás és súlyos betegségem (kórházi műtét )rázta fel ebből az állapotból. Nem természetes viselkedésről van szó, próbálom rávenni, hogy mennyünk el a pszihiáteréhez, kevés sikerrel. Szeretnék segíteni rajta, rajtunk. Mániás tünetekből is előjött egy két tünet, eljárkál, keveset pihen. Felszínes barátságokban van benne. Van rá esély, hogy ez elmúlik, ez is a bipoláris miatt van?
Köszönöm a válaszát,
Ági
Kedves Ágnes, Köszönjük kérdését! A leírt viselkedés alapján valószínűsíthető, hogy a gyógyszereit kellene pszichiáterrel beállítani. A bipoláris depresszióban mindig az adott szakaszhoz kell a gyógyszereket beállítani, azaz többször van gyógyszer-átállítás. Enélkül elhúzódhat a viselkedéses probléma, s több tünet előjöhet. Mindenképpen azt javaslom, hogy próbálja meg meggyőzni, hogy menjen el pszichiáterhez. Üdvözlettel
2017-04-09 10:15:51
Párkapcsolati problémák
Kedves Doktornő!
Problémáim az elmúlt minimum egy évre vonatkoztathatóak vissza. Jelenleg 18 (lassan 19) éves végzős gimnazista vagyok, és eddig az iskolára fogtam, de problémáim lassan súlyosodnak.
Alvászavarokkal küzdöm, általában nehezen alszom el, és alvásom időtartama ugrándozik, képes vagyok napokat aludni, máskor két órát ha alszom esténként. Emellé társul folyamatos félelmem; néha úgy érzem, csak szeretnék otthon maradni, és egész nap az ágyamban lenni, anélkül, hogy valakihez is szólnék. Félek az utcára lépni, és nem hogy idegenekkel, de a saját barátaimmal is beszélni. Ha elmegyek valahova, még ha jól is érzem magam, mindig csak olyan gondolatokkal van tele a fejem, hogy "Ezt nem kellett volna mondanom" vagy "Igen, az a társaság nevet... biztos rajtam nevetnek". Számomra kimerítő elmenni otthonról, én szeretnék, de mégis sokszor képtelen vagyok rávenni magam, vagy ha igen, akkor azelőtt legalább egy napig készítenem kell magam lelkiekben. Többször is mondták már nekem, hogy alacsony az önértékelésem, őszintén utálok tükörbe nézni. Rosszabb időszakaimban naponta sírom el magam, és néha azt sem tudom épp miért- de ez nem a megnyugtató sírás, utána is borzalmasan érzem magam. A legkisebb indok is képes sírásra késztetni, és a legkisebb indoktól is képes vagyok pánikrohamot kapni.

Nem igazán tudom, mégis mi bajom. Vannak jobb, vannak rosszabb napok, és vannak... csak napok, amikor úgy érzem, semmit sem érzek. Borzalmasan fáradtnak érzem magam, barátaim körében általában el tudom temetni a gondjaim, de mostanában Ők is észrevették, hogy nem érzem jól magam. A legnagyobb problémám, hogy nem tudom megmondani, mégis pontosan mi bajom, csak nem érzem jól magam.

Előre is köszönöm segítségét!
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna mielőbb segítséget kérnie pszichológustól (ahová TB alapon háziorvos, illetve pszichiárter küldheti el), mert a tünetei depresszióra, vagy más lelki eredetű betegségre utalnak. Ennek eldöntéséhez és kezelési terv felállításához pszichodiagnosztikai vizsgálatra van szükség. Az önértékelése pszichoterápia segítségével fejleszthető. Lényeges, hogy mielőbb jól érezze magát a bőrében, szakember segítségével könnyebb lesz megfogalmazni, mik bánjták Önt valójában.

Üdvözlettel:
2017-04-27 16:28:52
Alvászavarok
Jó napot kivánok !

Egy 22 éves nő vagyok és nagyon tanácstalannak érzem magamat. Az utóbbi években sajnos nagyon sok emberrel megszakadt a kapcsolatom először a volt barátommal majd rá 5 hónapja a legjobb barátnőmmel . Teljesen megváltozott miután kiment külföldre nagyon sokszor hiányzott nekem . Nagyon fájt nekem ez az egész. Most pedig szintén megszakadt a kapcsolatom sok olyan emberrel akiket szerettem. Mintha egy ürt hagytak volnq maguk után amit nem tud betölteni semmi sem. Miért ragaszkodom ennyire egy két számomra fontos emberhez ? Félek hogy ez a hiány depresszióba dönt. Mi lehet a kiút ?
Kedves Kérdező! teljesen természetes, hogy szomorúsággal reagálunk, ha számunkra fontos személyt elveszítünk. A depresszió ennél sokkal "több". Utána tud nézni a tüneteknek. Ha úgy érzi annyira elborítják az érzések, hogy nem tud dolgozni, tanulni, vagy nehezen elviselhető a szenvedés, akkor javaslom, hogy kérjen pszichológusi segítséget. üdvözlettel:
2017-05-01 16:51:14
Lehangoltság, levertség
Tisztelt Szakértő!

Két dologban szeretnék tanácsot kérni Önöktöl.
Első:
39 éves három gyerekes anyuka vagyok.
3. gyermekem gyönyörű egészséges 2,5 hónapos kislány. Ártalmalmatlan gólyacsipéssel született( homlokán,szemhéjain) ami magától el fog múlni és ebben megerősített a gyerekorvos, védőnő és még magán bőrgyógyászhoz is elvittem a kislányt. Engem mégis annyira bánt,hogy van az én pici lányomnak! Ha látok babákat egyböl nézem őket és azt mondom miért nekünk lett? De tudom,hogy a szülésnél nyomás alatt volt a kis feje ezért alakult ki ez a hajszálértágulat. Miért nem tudok már ezen túl lépni? Mindig ott motoszkál ez a fejembe bármit csinálok! Azt várom ami még valószínű,hogy hónapok,hogy ne lássam már vagy legalább halványabb legyen!
A második nagyobb bajom mióta kijöttem a kórházból 2,5 hónapja olyan idegen számomra a házunk és a kert. Imádok itt élni és tudom,hogy a miénk de mégis olyan mintha nem otthon lennék! Utálom ezt az érzést! Mitől lehet ez? Azt várom,hogy haza térjek! Nem tudom másképp leírni.
Első gyermekem születése után szülés utáni depresszióba estem.Szerencsére a másodiknál minden rendben volt. És most néha úgy érzem megint ilyesmi érzések törnek rám! Nagyon rossz és vissza akarok térni önmagamhoz és a házunkba! Mit tanácsol?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező! A szülés utáni depresszió mielőbbi kezelést igényel. Pszichiáter és pszichológus felkeresését is javaslom. Ha van olyan, akiben megbízik, akihez első szülése után járt, javaslom térjen vissza hozzá. üdvözlettel:
2017-05-03 12:45:16
Terhességgel, szüléssel kapcsolatos nehézségek
Tisztelt Dr. Nő!

Következő dologban kérném a segítségét

Lassan egy éve megismerkedtem egy férfival aki hozzám hasonlóan nagyot csalódott a párjában és nagyon sokáig nem volt senkije. Majdnem egy évtizedig.

Elkezdtünk találkozgatni és kirándulni jártunk.
Megmondom őszintén egy nagy fájdalmas szakitáson voltam vagy épp nem voltam túl.
Gondoltam az idő igy is eltelik úgy is hát nem bánom meglátom milyen ember.
Semmi nem fogott meg benne egyáltalán de minden hétvégén mentünk.
Mondhatom hogy az agyamra ment kettőt nem szólt csak verte a a víz erősen.
Én probáltam őt lazitani nem tudtam amennyit tudtam hülyéskedtem mosolyogtam bohockodtam. Hétvégente találkoztunk.
Eltelt egy kis idő mire megkérdeztem tőle, hogy mi minek vagyunk együtt??
Nem is vagyunk együtt vagy csak barátot szeretnél? mert akkor oké értem.
Egyáltalán nem közeledett kezemet nem fogta meg puszit nem adott stb.
Később beszéltem róla vele hogy mi ez? egy férfit nem érdekel egy nő szexuálisan?
Elmondta hogy lehuzta a volt párja az önbizalmát és nem mert közeledni senkihez.
A szüleihez sem akartam elmenni mert éreztem hogy nem leszünk egy pár.
Próbáltam sportolni hivni hogy hátha a depressziót oldja biciklizés uszás vagy valami.
Egyszer eljött biciklizni néma lazaságot felfedeztem benne.
Aludtunk együtt de már valahogy belefáradtam az egészbe.
A vágyaimat hogy szeretnék egy kertes házba költözni és szeretnék gyereket teljesitené nagyon rendes ember a családja is ezért erőltettem a dolgot.
De egyszerűen nem tudom megszeretni. Eleinte rendesen be voltam feszülve hogy ő is be van feszülve. Én depressziós vagyok szerintem ő is két depis ember szerintem nem illik össze, véleményem szerint egy depis embert egy jókedélyű jó humorú ember viditja fel.
Nekem is vannak sajnos problémáim ezeket félredobva (mivel tudom milyen rossz szorongani) probáltam őt jókedvre deriteni.
Annyit változott a helyzet hogy annyira nem feszült.
Természetes viselkedést vártam tőle, hellyel közzel sikerült.
Szeretem tisztelem mint egy barátot. Ha eddig nem lett több szerintem nem is lesz.
Szexuálisan nem közeledik vagyunk mint két testvér. Nem tudom hova tenni a dolgot.
Kértem menjen el egy pszichologushoz mert én őt nem tudom jobban fellazitani valószinű szakember kell hozzá. (bár lehet akkor sem szeretnék bele) csak halogatja.
De ő szeret nélkülem nem tudja elképzelni az életet.
Féltem, hogy elhagyom bajt tesz magával. Sajnálatból nem lehetek egy emberrel de ő ezt képtelen megérteni.
A kérdésem az lenne hogy jól látom a dolgokat depressziós? Szüksége van szakemberre?
Többször elzavartam de ő akar ő bizonyítani akar MEGFELELNI akar ami teljesen felesleges szerintem.
Mondtam neki hogy talál egy lányt akinek úgy jo ahogy van és nem kell megfelelni.
Nem akarja megérteni makacsul ragaszkodik hozzám.

Válaszát köszönöm
Kedves Kérdező!

Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával!

Ebben a formában nem diagnosztizálunk. Arra a kérdésre, hogy ő depressziós-e, így nem tudok válaszolni.
Érthető, ha úgy érzi, maga nem tudja őt megszeretni, nem kíván ebben a kapcsolatban maradni.

Miből gondolja, hogy kárt tesz magában, ha elhagyja? Mi az oka ennek a túlzott felelősségnek, amit ő iránta érez? Mitől olyan nehéz elszakadnia tőle?
Ha ezekre a kérdésekre keresi a választ magában, és ehhez segítséget keres, ajánlom munkacsoportunk tagjait hozzá bizalommal.

Üdvözlettel:
2017-05-17 19:35:08
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Hölgyem!

Gyermekkorom óta befelé forduló típus voltam. Erre mindig azt mondták,hogy szégyenlős. Közben lehet nem is voltam a többiekre kíváncsi. Veszekedős családban nőttem fel, valószínűleg ez is az oka, hogy depressziós lettem, s vagyok mai napig. Megszereztem két diplomát, de mind a mai napig nem tudok elhelyezkedni bennük. Ha volt is valaha rá lehetőség, akkor sem tudtam, mert nagy távolságokra volt és nem volt pénz elköltözni. legutóbbinál pl. órákat kellett volna gyalogolni, s az este nem a legjobb. Állandó bűntudatom van, mert nem vállaltam el, vagy valahogy nem kerestem megoldást. Emellet otthon is zaklattak, hogy vállaljak el valamit, s én még kevésbé éreztem magam alkalmasnak valamire. Mai napig szégyenkezem, s nem találom a célt. Nem tudok elhelyezkedni, s úgy érzem nincs értelme élni. Sosem volt.
Kedves Kérdező!

Köszönjük, hogy megtisztelte munkacsoportunkat a bizalmával és feltette a kérdését!

Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna pszichoterápiás segítséget keresnie, hogy megszabaduljon az Önt mardosó bűntudattól, merjen elindulni azon az úton, melyet kijelöl a saját maga számára. A depresszió legyőzését nem szabad elvárnia saját magától, hiszen ez önerőből képtelenség! Szükséges hozzá, hogy pszichológussal rendszeresen beszélgessen az érzéseiről, gondolatairól, melyekből erőt meríthet a változtatáshoz szükséges lépések megtételéhez.
Ha gondolja, szívesen állunk ebben is a rendelkezésére!

Üdvözlettel:
2017-05-23 19:21:03
Lehangoltság, levertség
Tisztelt Doktornő!

Korábban írtam Önnek, amely útmutatásokat nagyon szépen köszönök, annak is hála, most már kezdem magam megint jól érezni. Most ha lehet egy olyan kérdéssel fordulnék Önhöz, hogy hogyan lehet feldolgozni egy olyan mély depressziós időszakot amelyet túléltem az elmúlt majdnem egy évben? Létezik erre szakirodalom, vagy könyv amelyet elolvashatnék? Hogyan lehet boldogan, és teljes életet élve továbblépni amikor, csakhogy idézzek az egyik kedvenc filmemből: "Hogyan fonjuk újra a régi élet fonalát? Hogyan folytatod tovább, ha a szíved mélyén kezded megérteni, hogy nincs már visszaút?Vannak dolgok, amiket az idő sem képes helyrehozni, olyan túlságosan mély sebek, amelyek hatalmukba kerítenek. " Egyrészt teljességgel megértem ezt az elmúlt időszakot, és megbocsátok magamnak a sok pánikrohamért, a sok extrémen önmagamat és az eredményeimet lebecsülő gondolatokért, úgy érzem tényleg erősebb lettem ezen tapasztalat által, de ez egy olyan extrémen nehéz időszak volt, hogy most nem tudom hogyan tovább? Állandóan vizsgálom önmagam, hogy most mit érzek? Nem rettegek, és nem szorongok, de igenis aggódok, hogy nehogy újra a nemrég elhagyott gödörbe essek vissza. Megtapasztaltam saját halandóságomat, és törékenységemet ebben az egyáltalán nem stabil, és nem állandó világban, felfedezve azt, hogy mennyire egyedi-és mennyire fontos a saját hangom is benne. Viszont még mindig nehéznek érzem az eljövendő évek előttem álló megannyi viszontagságát, és a jelennel való megbirkózást. Hajlamos vagyok túlgondolni és túlbonyolítani mindent-ez is némi aggódással tölt el. Szeretném újra visszaszerezni a jelenre fókuszált, vidám, és élettel teli önmagam, de közben még cafatokban lógnak rajtam az elmúlt hosszú hónapok viszontagságai. Úgy érzem, mintha hajszál híján megszöktem volna egy halálos betegség markából, és most állandóan az utat vizsgálom, hogy nem jön-e mégis utánam? Nem tudom hogy lehet egy ilyen élmény után továbblépni? Nem szedtem gyógyszereket és nem jártam pszichológushoz ezen időszak alatt, amit nagy eredményként értékelek, de még sosem volt ilyen mély válság az életemben, és nem tudom hogyan kell ezt utókezelni, csak azt érzem, hogy kell, mert túl hirtelen volt a váltás-ezelőtt a válság előtt is, és most is, hogy jobban vagyok. Nem lelem egyenlőre az egyensúlyt, pedig támogató családi háttér van mögöttem, és egy csodás pár-újra a hobbijaimnak és a munkámnak élek, de mégis vannak időszakok amikor egyedül vagyok és újra analizálni kezdem önmagam. Köszönöm szépen válaszát!
Kedves Kérdező!

A depresszióból való kiúthoz elengedhetetlen szakember segítsége, a pszichoterápiás megközelítés alkalmazása a visszaesés megelőzésére. Önnél sem múlt el maradéktalanul a tünet, hiszen azt írtja, folyton retteg a gondok visszatérésétől, túlelemzi a dolgokat. Szakszerű segítséggel lehet csak körbejárni, mi okozott Önnek akkora gondot, amitől elment az életkedve, pánikszerű rohamai lettek. Egyetlen könyv sem képes tükröt mutatni, objektív látni minket kívülről, személyre szabottan. Csakis önismereti munkával lehet valóban stabil a saját magáról alkotott képe, így tanulja meg tartósan értelmezni az Önben és Ön körül zajló eseményeket. Ha felkeres pszichológust - akár munkacsoportunkból - akkor is önálló marad, Ön fogja a változtatásokat véghezvinni, csak máshogyan fogja szemlélni az életét és benne Önmagát.

Üdvözlettel:
2017-05-26 08:09:16
Félelmek, szorongások
Tisztelt Doktornő!
Köszönöm a válaszát! Igen jelenleg is tart az epizód, ezért szakított velem. A tapasztalatokat pedig az előző kapcsolatára érti (2 ilyen volt). A lányokat állítólag lelkileg tette tönkre, a hozzáállásával, viselkedésével bántotta őket. Azt mondja engem nem akar kitenni ennek, nem akarja, hogy lássam. Az előző barátnők egyébként nem foglalkoztak túlzottan ezzel a betegséggel, ellenben velem. Én is elgondolkoztam közös terápián, dr felhozni még nem volt alkalmam. Jelenleg nem igazán tartjuk a kapcsolatot. Arra gondoltam, talan várok egy hetet, hogy valamennyire mindketten lenyugodjunk, legyen idő gondolkodni. Abban reménykedek talán meggondolja magát, bár már most tudom, hogy nem fogja. Elvakultan hisz abban, hogy a kapcsolat megszakításával engem véd.
Ön szerin jó megoldás volna csak úgy, minden előzetes megbeszélés nélkül átmenni hozzá és leülni megbeszélni ezt? Hidegfejjel, nyugodtan. Találkozni nem jönne el, így ez jutott eszembe. A másik, hogy érdemes várni mielőtt meglépem ezt, vagy még most kellene, amíg friss a dolog?
Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Ha most ő depressziós szakaszban van, a visszautasítás feltételezhetően a betegség része, ez is egy tünet. Azt értem ez alatt, hogy ilyenkor a depressziós ember önértékelése romlik, bűntudata fokozott, nem látja reálisan önmagát, úgy érzi, gyötri Önt is. Ezzel a problémával pszichoterapeutával érdemes lenne neki foglalkozni.
Az, hogy meglepetésszerűen menne hozzá, nem tudhatom mit vált ki belőle, erre talán Önnek van tapasztalata, hogy ő hogyan szokott meglepetésszerű dolgokra reagálni. Ebben a tapasztalat dönt.
Akkor lépje meg, amikor Önben az elhatározás megérik, erre nincs jó tanács.
Remélem segítenek a válaszaim, üdvözlettel:
2017-05-26 10:11:10
Párkapcsolati problémák
Jó napot!
Mióta szültem eléggé megváltoztam. (2éve) Mindig mosolygós voltam életvidám, de sajnos egy ideje nem is tudom pontosan mióta nagyon érzékeny lettem. Majdnem mindenen sírok vagy agresszív leszek néha még a gyermekemmel is kiabálok de rögtön megbánom. Van hogy elmegyek a boltba és csak hülyeségeket veszek(csoki, chips stb). Egyszerűen nem bírom ki, hogy ne vegyek ilyeneket. Párommal is elég gonosz vagyok, csúnyán beszélek vele mikor tudom hogy nem érdemli meg de belülről mintha valami azt mondaná hogy mondjam ki ne fojtsam el. Majdnem minden nap beszélgetünk este hogy jól vagyok e vagy ő jól van. Mindent meg tudunk beszélni de nagyon zavar hogy hirtelen egyik pillanatról a masikra megkattanok. egyik este pl. mondom hogy bújjon hozzám de inkább gépezett és ez is olyan rosszul esett hogy legalább fél órát sírtam. Sajnos ő sem veszi észre mindig mert sokszor van hogy meghallgat de nem figyel ide. Egész nap csak a számítógép előtt ül és ha megszólom akkor én vagyok a rossz mert én is játszom a telefonon. Meg azt is tudom hogy hibás vagyok mivel mindig a legérzékenyebb pontokra taposok. Szeretnék megváltozni olyan lenni mint régen vagy legalább nem ilyen hirtelen hangulatingadozással élni. Ezt hogy lehet megváltoztatni?
Kedves Kérdező!
A szüléshez köti a hangulatváltozást, elképzelhető, hogy szülés utáni depresszióról van szó, de sok kérdés merül fel, amit így nehéz megbeszélni levél formában. Pszichoterápia tud segíteni a problémáján, ha ezzel szeretne foglalkozni, változtatni, javaslom pszichológiai segítség igénybevételét. Akár közülünk is választhat négyszemközti konzultációra bárkit. Ingyenesen pszichiátriai szakrendelő pszichológusa tud segítséget nyújtani.
üdvözlettel:
2017-05-26 21:28:16
Egyéb
Nem vagyok még 18. Pontosan 14vagyok. Édesapám 4éve halt meg, szivbeteg volt. Akkor könyen feldolgoztam mert nem êrtettem semmit mert gyerek voltam. Most is gyerek vagyok, de már nagyon hiányzik és már lassan nem is emlékszem rá. Próbálom takarni mindenki elől hogy van valami bajom és ez jól is sikerül...Utálom az embereket és már nem egyszer fordult meg a fejemben az öngyilkosság, egy ideig vágdostam is magam régen, de most már nem anyira van bennem.
Mostanában naponta kelek fell 2-4 között hajnalban, és nem tudok vissza aludni, és nem számitva attól mikor fekszem le aludni mindeg igy van, egyre többet vagyok fáratt és többet alszom napközben.
Utánna kerestem a neten és kitöltöttem egy pszihológiai tesztet...az jött ki hogy depresziós vagyok és forduljak szakemberhez..ez lehet pszihiáter vagy esetlek pszihológus...anyámnak persze nem szóltam egy szót sem erről.
És még azt is kell tudni hogy én félek a pszihológusoktól.
Kérem hamar válaszoljanak... Ez nekem nagyon fontoss lenne.
Kedves Kérdező!
Nagyon fontos lenne, hogy anyukájával tudjon beszélni. Miért fél a pszichológustól? Rossz tapasztalata volt esetleg? Neki a segítés a feladata, nem az, hogy ítélkezzen, kritizáljon, ez elő sem fordulhat. A legfontosabb, hogy mielőbb segítséget kapjon. Javaslatom: anyukája által pszichiátriai szakrendelőbe menjenek és ott lesz segítség. Ez nem csupán depresszió, de tudnak segíteni! Olyan felnőtthöz forduljon, akiben megbízik, ha ez az anyukája, az jó lenne, bár árulkodó, hogy ő mintha nem tudna semmit az Ön érzéseiről. Jó lenne, ha megosztaná vele, vagy más felnőttel, aki segít eljutni a szakrendelőbe. Ha nincs olyan rokona, akiben megbízna, javaslom az iskolapszichológust.
sok sikert!
2017-05-29 14:51:15
Egyéb
Kedves Válaszadó!

Egy bő éve depressziós vagyok. A többi tünettel karöltve az elmúlt egy évben a szexualitással kapcsolatban is komoly gondjaim adódtak. Gyakorlatilag fizikai fájdalmat okoz, ha a párom nem "semleges" területeken ér hozzám, de az is, ha a ruha dörzsöli ezeket a részeket, a melltartó felvétele is kifejezett kínszenvedés. Rengeteg orvosnál jártam már, féltucat nőgyógyásznál is, de semmit se tudtak megállapítani, minden vizsgálat negatív eredményt adott. Ennek ellenére képtelen vagyok elfogadni, hogy mindennek a fejemben van az oka, legalábbis szeretném, ha nem így lenne.
Gondolja, hogy el kéne fogadnom, amit az orvosok álltanak?

Válaszát előre is köszönöm,
Sára
Kedves Sára!
Mit állítanak az orvosok? Hogy ez a depresszió egy tünete? Lehet egyébként. Nem lehet gyógyszermellékhatás? Erre a pszichiáter tud válaszolni. Jár pszichoterápiába? Ha nem, javasolnám, mert az 1 év elég hosszúnak tűnik, hogy panaszai nem enyhülnek. Az interneten megtalálja a pszichoterapeuta szaknévsot, akik közül válogathat.
üdvözlettel:
2017-06-12 17:46:28
Szexuális zavarok
Kedves Címzett!
2,5 hónapja ért véget egy 5 éves kapcsolatom. A barátom szakított velem múltbéli dolgok miatt. Azóta ritkán beszélünk, de Ő alig akar írni vagy válaszolni. Én kértem többször, hogy ezt a hosszú kapcsolatot ne dobjuk el csak úgy, hanem küzdjünk érte, kommunikáljunk, de Ő azt mondta jelenleg nincs kapacitása a közös dolgainkra, magár akarja helyretenni. Tudni kell, hogy 27 évesek vagyunk, neki nincs munkája, megnyílt előttem a problémáit illetően, de mikor kérdeztem, hogy miért nem tesz ellene, azt válaszolta nem tudja. Kérdésem, hogy lehet még esély arra, hogy megpróbáljuk? Sosem álltam az útjában, mindig azt csinálta amit szeretne, nem értem miért mondja, hogy nincs kapacitása, mikor semmit sem csinál, de én segíteni szeretnék neki, mert bánt, hogy szenvedni látom e téren. Ha ír sokszor kétértelmű - vagy csak bebeszélem magamnak - pl.: egyelőre nem akar kapcsolatot ergo nincs kizárva? Van esély? Vagy ha megkérdezem amit legalább 50x megtettem, hogy legyen végleg vége, arra sem válaszol. A személyes cuccaink még mindig egymásnál vannak, és mikor ezt is többször mondtam, hogy adjuk vissza egymásnak arra sem reagált. Nem érdekli vagy azzal ő is úgy gondolja, hogy végleg vége és nem akarja legbelül? Valóban meg kell találnia önmagát, és elindulnia végre az életben így 27 évesen, és az esze is megvan hozzá és én sosem néztem le azért, mert lusta, de depressziósnak érzem őt, aki nem tudja mit tegyen, merre induljon, csak mondja, hogy csinálni kéne. De nem értem ehhez nem jobb egy segítő társ? Pont szakítás előtt 1 hónappal vettem rá arra is, hogy elkezdjünk edzőterembe járni, mert a külsejével sem elégedett és úgy éreztem ebben segíthetek éa isteni volt jàrni, mindig élveztük. Vagy csak megjátszotta? Lehet még esélyünk? Vagy lehet, hogy egyáltalán nem akar velem lenni többé csak nem akar őszinte lenni, mert megbánt vele? Éa azt gondolja, majd az idő kisegíti őt? Kértem, hogy próbáljuk meg, mondtam neki, hogy ha van valami akkor kérjen szünetet vagy időt, mert bármit megtennék, hogy boldog legyen.
Kedves Kérdező!

Levele alapján egyértelmű, hogy Ön még nagyon szereti az exét, mindent megtenne érte, hogy boldognak lássa illetve hogy ismét együtt legyenek. Ő azonban elzárkózik ettől, nem reagál a megkereséseire. Hogy depressziós-e, egy levél alapján nem ledönthető, érdemes lenne ez ügyben a barátjának szakembert felkeresnie, aki a diagnózis mellett kezelési javaslattal is tud élni. Ha ez a probléma, akkor jobb nem dönteni fontos dolgokról mindaddig, míg az ember rosszul érzi magát. Mivel indokolta a fiatalember a szakítást? Ha Ő kezdeményezte ezt és kerüli Önt azóta, azt jelentheti, hogy lezárta már magában a történteket.

Üdvözlettel:
2017-06-18 20:51:41
Párkapcsolati problémák
Kedves Doktornő!

A probléma ott kezdődik, hogy párommal 2011 05 18 án 13 év barátság után egymásra találtunk. Egy csodálatos 5.5 évet töltöttünk együtt. Sajnos súlyos önértékelési problémáim miatt nagyon féltékeny voltam mindig is, és ez sok problémát okozott nekünk. 2016 10 21 én párom kimondta amit nem akartam hallani: vége, elhagy. Magyarázat: besokallt, elege van, kiöltem belőle a szerelmet. 2 hónapig egyáltalán nem kommunikált velem, majd januárban nagybátyám halála okán felvette velem a kapcsolatot, és még ha ritkán s, havonta 1 max 2 alkalommal, de felhívott. Márciustól kezdve egyre gyakrabban jött el hozzám, beszélgettünk újrakezdésről, de azt mondta, akkor a nulláról kell mindent kezdjünk ismét barátként. Áprilisban megkért, hogy aludjak nála, és a második alkalommal a dolog is megtörtént közöttünk. Amíg külön voltunk sem neki sem nekem nem volt más az életünkben. Május elejéig minden rendben is ment, amikor is egyik este közölte hogy ő nem tud szerelmet adni mert nem tudja érezni azt. Kikészültem, és otthagytam, hazajöttem. Másnap hívott hogy legyünk csak barátok, semmi több. Engem ez nagyon kiborít, mert én nagyon nagyon szerelmes vagyok belé azóta is. Most júniusban sikerült rávegyem, hogy elmenjen a volt pszichológusához, ugyanis depresszióra hajlamos tüneteket produkált. Konkrétan a bipoláris mániás depresszió ÖSSZES tünetét. Ugye pl a szexuális vágy teljes hiánya.... Hol nagyon boldog, pörög minden máskor eldob magától, szomorú így periodikusan változik ez. A lényeg, hogy most megint húz magához, ölelget, puszilgat, de úgy látom mintha várna valamire. Egy ismerős volt nála és én, amikor az ismerős megkérdezte, MOST járna e velem? Csaba válasza az volt, hogy EGYENLŐRE nem.... Komolyan nem értem... Más nincsen neki, ez biztos. Napi szinten hívogat van hogy 6-8 alkalommal is, menjek át, aludjak nála, de ha ott is vagyok este SEMMI nem történik kettőnk között. Csak mint barátok. A kérdésem az lenne, Ön szerint mire várhat párom? Mert ez az érzésem.. Illetve mintha félne... Szeretem, el nem engedem, mert mással nem tudnám az életemet elképzelni. Kérem adjon tanácsot, mit tegyek? Hogyan segítsek neki? Hogyan érjem el, hogy ismét együtt lehessünk? Nagyon el vagyok keseredve. Sajnos a testvérét a kishúgát még 11 évesen elveszítette, édesanyja pedig 2015 februárjában hunyt el. Alkoholista szülők gyermeke, sokat bántották. Az édesapja is elhunyt még 2006 ban. Ő jelenleg 26 éves én 32 vagyok. Közmunkásként dolgozik, és jelenleg éppen érettségizik (26 án lesz meg a papírja, kitűnő tanuló). Nem iszik alkoholt, csak dohányzik.
Kedves Kérdező!
Jó lenne, ha párja engedélyével és egyetértésével ön is beszélne az ő pszichiáterével a párja állapotáról. javasolnám, hogy euthym!! hangulati állapotban, azaz se nem depressziós, se nem mániás, hanem mikor normál hangulatban van, érdemes lenne párkonzultációkat kérni párterapeutától. Ehhez kell, hogy a párja/barátja ezt szintén akarja. ha nem akarja, akkor önnek kell döntenie, hogy tud-e vele barátként kapcsolatot fenntartani, vagy sem.
üdvözlettel:
2017-06-19 18:08:14
Párkapcsolati problémák
Tisztelt pszichológus!
23 év rossz kapcsolat és házasság után elváltam. Két gyermekem született ebből a kapcsolatból. Szinte csoda volt de megtaláltam életem párját,akivel testi lelki társak voltunk. Együtt mindenre képesek voltunk, a gyermekeimet sajátjaként szerette,neki is volt két hasonló korú gyermeke,hasonlóan rossz házasságból lépett ki ő is.
Mindent újra kezdtünk ,új közös otthont építettünk magunknak,szó szerint ,mert a párom mindet maga csinált,50 éves fejjel. Nem volt neki lehetetlen. Csodás 8 éve éltünk együtt,amikor hirtelen az úr magához szólította.Ennek majd 1 hónapja de nekem sokkal többnek tűnik. Annyira jó ember volt jószívű és jóindulatú,mindenkinek segített,kivételes ember!!! Nagyon szeretjük egymást!!
És most nincs! Ebben a házban amit együtt építettünk, ahol minden ráemlékeztet,és az udvaron és mindenütt mert ő volt a másik felem.Nélküle ......nem tudom,hogyan tovább!
A gyermekek már felnőttek ők és a szüleim próbálnak segíteni,ami nekik sem egyszerű mert ők is nagyon szerették . Nem értjük miért!!!!???? a
Azóta sokat megyek a gyerekekhez a szüleimhez,de ha ott vagyok haza vágyom mert itt olyan mint ha velem lenne,innen pedig el vágyom mert fáj a valóság!! Gondoltam rá hogy elköltözöm,néha jó megoldásnak tűnik néha megrémít hogy itt hagyjam.
Kérem segítsen véleményével!
Köszönettel Mária
Kedves Mária!
Őszinte részvétem!
A gyász egy folyamat és ön a "keresés" fázisában van, még keresi az elhunytra emlékeztető dolgokat, helyeket, stb. Tud valakivel emlékezni rá? Beszélgetni róla? Végiggondolni a közös életüket? Ebben családtag vagy barátnő, de szükség esetén pszichológus is segíthet. Budapesten ún. gyászfeldolgozó csoportok is elérhetőek, pl. Napfogyatkozás Egyesületnél.
Mindent olyan tempóban tegyen, ahogy érzi: pl. tárgyaktól megválni, lakást átrendezni. Nem mindenki azonos tempóban gyászol. Legyen türelmes saját magával, engedje át magát a bánatnak. A probléma akkor szokott lenni, ha valaki elnyomja magában az érzéseket.
Még 1 hónap telt csak el, természetes, hogy nem találja a helyét: elmegy, majd ismét haza vágyik.
Pszichológus segítheti a feldolgozást, de nem feltétlen van rá szükség. Viszont ha a depresszió jeleit veszi észre magán, mindenképp érdemes segítséget kérni (depresszió nem azonos a szomorúsággal. Főbb jelei, ha megszakítja a környezetével a kapcsolatot, értéktelennek érzi magát, öngyilkossági gondolatai vannak- ez esetben szakemberhez kell fordulni). Írjon nyugodtan, ha nem volt elegendő a válasz.
üdvözlettel:
2017-06-25 09:37:47
Gyász
Tiszteletem doktor úr. 25 éves nő vagyok. A rövid történetem: 2011 ben lett vége egy évekig tartó párkapcsolatomnak. Talán ekkor kezdődtek a problémák .. nagyon nehezen dolgoztam fel a dolgot talán máig sem sikerült teljesen. 2013 ban megismerkedtem a mostani párommal nem mondom hogy elfelejtette velem az előző kapcsolatomat de elfogadtam partnernek. Majd egy évre rá összekoltoztunk. Par honap mulva terhes lettem aminek nem nagyon örultem de a kornyezetem hatasara ugy domtottem elfogadom. Utana mar kezdtem megorulni a dolognak habar ugy gondoltam ez még korai. 2016 januarjaban megszuletett a lanyom. Az elso 3 honapban sokat sirtam es tehetetlennek ereztem magam hogy nem tudom megadni neki amit szeretne. Egyszeruen nem volt hozza turelmem. Anyukam sokat segit szoval azert el szoktunk parommal menni ketten is de ugy erzem ez sem elég. Nincs turelmem hozzá borzasztoan feszult vagyok ugy erzem felrobbanok. Sokat sirok semmi nem jo nem tudok mar orulni semminek . Nem tudom hogy ez a gyerek miatt van e vagy se. Ha párommal ketten vagyunk akkor is ez van. Ha egy kicsit nem az van amit kigondoltam merő dühöt erzek magamban es sirni kezdek. Lenne okom orulni az életnek van egy szep csaladom egy szep hazam de mindenben a rosszat latom es ugy erzem mar ssmmibek nem tudok orulni. Az utobbi idoben felszedtem par kilot emiatt is rosszul erzem magam es ha el kezdek fogyokurazni nem tart tovabb 3 napnal mert ugy erzem csak az eves tesz boldoggá. Kérem segitsen mi lehet a problema. Vagy ezt egyedul kell megoldanom?
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! A betegségeknél megjelölte, hogy depresszióban szenved. Én úgy gondolom, hogy érdemes lenne a kezelőorvosához vagy a helyi pszichiátriai gondozóba elmennie, hogy kell-e gyógyszeres kezelés Önnek, illetve amennyiben már kezelik, kell-e változtatni a gyógyszereken. Javasolt lenne pszichológussal megpróbálnia egy közös munkát ezen felül, hogy végére tudjanak járni a jelenlegi állapotának az okairól, s dolgozni tudjanak a mostani érzéseivel (akár a helyi pszichiátriai gondozóban is lehet kérni pszichológusi segítséget vagy magán úton), főleg, hogy kislányával sok időt tölt, s a mostani állapota a gyerekével való kapcsolatát a jövőben is befolyásolhatja. Sok sikert kívánva:
2017-07-25 13:25:04
Gyermeknevelési nehézségek
Tisztelt Tanácsadó! Véleményét szeretném kérni egy kicsit bonyolult élethelyzetben. 10 éve vagyok házas, 2 kisgyerekünk van. Szeretjük egymást a férjemmel, de sajnos a viselkedése egy ideje nagyon megváltozott.Hosszabb idő óta naponta szóbeli dühitörések jellemzőek rá, minden apróságon felhúzza magát, csúnyán beszél velem ordítva, tiszteletlenül. Én már nagyon nehezen viselem, próbáltam vele beszélni, de eddig sikertelenül, nem sikerült kiderítenem sem a feszültsége valódi okát, pedig sokat és őszintén szoktuk megbeszélni. Az igaz, hogy az elmúlt két évben nagyon stresszes volt az életünk ( kislányunk betegsége, munkahely, család...), de most már az javulóban van, viszont az Ő viselkedésére nem ad okot. Sokszor lehangolt is, utálja a világot is, máskor meg tündéri, jó apuka és férj, szerető. A hangulata hamar változik és átfordul agresszív kiabálásba. Nem tudom, hogyan tudnék neki és persze magamon és a gyerekeknek is segíteni, hogy ne legyen ilyen sok veszekedés. Szakemberhez meg nem akar menni, pedig én úgy érzem, hogy szüksége lenne rá. Ön szerint a mindennapos nagyobb ok nélküli ordibálások, agresszív dühkitörések jelezhetnek-e valamilyen mentális betegséget vagy kiválthatja pusztán a stressz is? Mit tanácsol erre az élethelyzetre? Válaszát előre is nagyon köszönöm! Tisztelettel, Márta
Kedves Márta!

Sok minden lehet, a legvalószínűbbnek a depressziót gondolnám, ami férfiaknál gyakori ilyen tünetekkel, amit leír. Ha korábban ilyen kitörései nem voltak, másra ennyi alapján nem gondolok, de nem is gondolhatok, mert ilyen formában nem diagnosztizálunk, szakszerűtlen lenne, csak tippelni tudok. Leginkább azt javaslom, hogy azt tudassa férjével, hogy megérti, ha nehézségei vannak, de a viselkedése a családi (gyerekekére is!) élet rovására megy, emiatt lenne érdemes segítséget kérnie. Lehet, hogy szégyelli a segítségkérést? vagy más oka van, hogy nem akar szakemberhez fordulni? Valahogy azt érdemes vele tudatni, hogy nemcsak a saját életét rombolja ezzel, de a környezetét és a családot is, persze akaratán kívül, de ez van. Ezt érdemes önnek tudatosítania vele.

sok sikert kívánva, üdvözlettel:
2017-08-16 11:07:35
Párkapcsolati problémák
Üdvözlöm! 30 éves múltam fél éve született meg az első gyermekem. Sajnos nem Magyarországon élek így eléggé el vagyok szigetelve a családtól barátoktól segitségtől. Mindent egyedül kell megoldanom, mert párom nagyon sokat dolgozik. Az utóbbi másfél hónapban azt érzem hogy megbolondulok. nem beszélgetek senkivel teljsen egyedül érzem magam. Fáradt vagyok nincs kedvem semmihez, még ahhoz sem hogy egyek, vagy hogy elmenjek a boltba akér egy kenyérért is A gyereknek jön a foga emiatt folyton csak sír egyedül kézben képes megnyugodni. Hetente 1x dühkitöréseim vannak. Olyankor képes vagyok mindent de szó szerint mindent törni zuzni ami a kezem ügyébe kerül. Mindenen képes vagyok sírni ha ideges vagyok vagy ha a gyerekkel vagyok. Csak ülök és sírok. Éjszaka csak forgolódok nem birok aludni folyton jár az agyam valamin. kb 1 hónap múlva költözök haza a fiammal, de a párom nem jön egyenlőre ami miatt megintcsak folyton folyvást sírnom kell mert ezáltal szétszakad a család. Otthon mindenképp valami nyugtatót vagy valamit szedni akarok mert ebbe belerokkanok.
Kedves Kérdező!
Mindenképp forduljon segítségért, mert tünetei alapján szülés utáni depresszió feltételezhető a leírása alapján, ami feltétlen szakszerű kezelést igényel. Pszichiáterhez forduljon első körben, majd pszichoterapeutához.
üdvözlettel:
2017-08-17 14:04:54
Indulatkezelési problémák
Tisztelt Doktornő! Levelemben az öcsémről írok, 20 éves. Jelenleg külföldön dolgozunk (USA) 1 éve és 4 hónapja, a távolság miatt nem tudunk hazamenni csak ha végleg utazunk vissza Európába. Tavaly édesapánk által jöttünk ki mi ketten és még a párom. Idén augusztus elején édesapánk hazament (4 évig volt kint folyamatosan). Mi még itt vagyunk dolgozunk, gyűjtögetünk, és itt jönnek a problémák... Az öcsém folyamatosan beteg vagy beteget színlel (nem tudom eldönteni), sokszor nem jár be dolgozni. Első munkahelyén meg voltak vele elégedve de a mulasztásai miatt amik sokszor jelezve sem voltak előre felfüggesztették majd elküldték. Jelenleg ugyan ott dolgozik csak más munkakörben, őszintén elmondta mi történt miért küldték el ennek ellenére alkalmazták. Most viszont újra kezdődik minden. Azt veszem észre, hogy utólag bánja, hogy nem jár be rendesen de mégsem tesz ellene. Rengeteget ül számítógép előtt, sokszor nem alszik éjszaka azt mondja nem tud, viszont másnap nem kel fel, sokszor emiatt nem megy dolgozni. Mikor otthon éltünk voltak hasonló gondok, de akkor még az iskolába. Ide pénzt gyűjteni jöttünk, sokszor lelkes máskor pedig teljesen felelőtlen. Sokszor elzárkózik tőlünk, mikor apánk ment haza utolsó előtti napon eléggé furcsa volt szinte bunkó volt, nem értettük miért viselkedik így. Próbáltam olvasni keresni, de nem tudom eldönteni, hogy a testvérem fiatal és nem törődött, vagy van valami lelki, vagy akármilyen baja. Ha azt csinálhatja amihez kedve van olyankor általában jó hangulatú. Kérdeztük a munkát illetően hogy tetszike neki szeretie, azt állítja igen, mégis kerüli. Azt tudom hogy az előző munkakörét nem szerette(én is ott dolgozom nem is csodálom). Próbáltam minden fontos tényezőt megemlíteni, kíváncsi vagyok a véleményére. Köszönöm, hogy elolvasta.
Kedves Kérdező!

Levele alapján felmerült bennem, hogy a testvérének valamilyen lelki betegsége pl. depressziója lehet, ezért képtelen megfelelni a munkahelyén, sőt már a rendes munkába járással is akadnak gondjai. Azt javaslom beszéljen vele erről és ha egyetért, javasolja neki szakember felkeresését. Akár munkacsoportunkból is választhat. Négyszemközti keretek közt is készséggel állunk a rendelkezésére.

Üdvözlettel:
2017-08-21 08:58:12
Céltalanság
Üdvözlom
Olyan problémám lenne hogy nemrég lettem apa van egy 5 hónapos kislányunk de a feleségem megint terhes ez nem is baj jelen vannak a szokásos fáradtság hányás hányinger tünetek van hogy egész napos is. A baj az hogy a feleségem mindent erre fog már semmit nem képes megtenni én mosok takarítok mosogatók dolgozok szinte már minden teher rajtam van még akkor is ha ő jól van. Többszor beszéltem vele hogy lassan teljesen kimerulok de mint ha nem is érdekelné úgy érzem teljesen kihasznald sőt már ugyerzem hogy talán van is valakije sajnos eljutottam arra a szintre hogy elvalok tőle de mint ember a két gyerekem sinylen3é meg már fogalmam sincs mit tegyek kérem ha tud segítsen köszönöm egy aggódó apa és férj.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom a levele alapján, hogy érdemes lenne pszichiáterhez fordulnia a feleségével, hogy vajon nem esetleg pszichés probléma áll a háttérben, bennem felmerül lehetőségként a szülés utáni depresszió nála. A helyi pszichiátriai gondozóban a pszichiáter tudná felállítani a diagnózist, s szükség esetén tovább tudná küldeni az ottani pszichológushoz tb alapon.
Hetente megjelenő blogunkban is ezen a héten ezzel a témával foglalkozunk, amely az érdekesség menüpont alatt található meg "A szülés utáni (posztpartum) depresszióról" címmel.

Kérem, gondolja át ezt a lehetőséget, mert nem biztos, hogy az Ön által kigondolt problémák húzódnak a felesége viselkedése mögött, hanem ez a betegség is lehet az oka.

Üdvözlettel:
2017-08-31 05:49:24
Párkapcsolati problémák
Kedves Ismeretlen Doktornő,
tizenhét év után kihűlt a kapcsolatunk a párommal. Egy hároméves csodás kissrácot nevelünk. A párom mindenáron városba akart költözni, én meg semmiképp, de öt év érvelés után feladtam: vettünk egy lakást (anyagilag nullázás, de legalább hitel nincs), beköltöztünk. Gyűlölöm, természetesen. Mármint a panelt. Ritkán veszekedtünk. Eddig. Most folyton bántom, ha van sapka... Szenved és szenvedek. Nem, nem vagyok hős: belebonyolódtam egy másik kapcsolatba. Fél éve tart. Túl vagyunk egy abortuszon. Ő most lesz épp "független", hatéves gyerekkel. Nem akarok vele sem együtt élni, de nem bírok a párommal sem. Javasoltam neki - írásban, mert szóban folyton összeveszünk -, h párkapcsolati tanácsadásra menjünk el, válaszra sem méltatott. Kilátástalannak érzem ezt az egészet. Úgy tíz-tizenöt éve volt egy depressziós időszakom, most megint érzem, hogy egyre lejjebb süllyedek. Néha az öngyilkosság is foglalkoztat - miközben már-már pánikig futó halálfélelem-"rohamaim" is vannak. Ilyenek szintén voltak korábban, úgy tízévente egy-két hónapig, az utolsó kettőnél már orvosi segítséget kértem.
Fogalmam sincs, h ezt miért írtam le, és mit várok ettől. De miért is ne.
Ja, ami fontos: a szeretőmről nem beszéltem a páromnak, azzal visszafordíthatatlanul a szétválás felé indulnánk. Nem gyávaságból (na jó, nem akarom összetörni), egyszerűen az új kapcsolat nem ok, hanem következmény. (Ez nem valami ködös önfelmentés akar lenni, de már így is több lettem néhány mondatnál, elnézést érte.)
Megköszönöm, ha válaszolnak, bár kérdés nincs. Legfeljebb annyi: mit lehet / érdemes / kell ilyen helyzetben tenni?
Kedves Kérdező!
Szóban is érdemes lenne megpróbálnia megtenni párjának a javaslatot, hogy menjenek tanácsadásra. Önnek viszont egyénileg is javasolt lenne elmenni pszichiáterhez és pszichoterapeutához is a depressziós-szorongásos panaszai miatt.
üdvözlettel:
2017-09-05 17:08:22
Párkapcsolati problémák
Kedves Pszichológus!

Mindig dinamikus, céltudatos, szorgalmas, optimista és sorolhatnám milyen ember voltam!! Ebben az évben azonban semmi nem érdekel, elvégzem a munkám s ebbe ki is merűl minden elfoglaltságom! Egyedül nevelem gyermekem, apukám sztrokeban lebénult, édesanyám otthol ápolja s közbe ő is betegeskedik! Baráti kör majdnem 0, társasági élet 0! S sajnos ott tartok h egy vásárlás is nehezemre, terhemre esik! Semmit nem intézek el, semmihez sincs sem kedvem sem erőm,folyton fáradékony vagyok!
Most kezdem érezni hogy ez igy nem vezet jóra, de nem tudom hogy lehetne belőle kilábalni!
Kérem ha tudnak tanácsot adni ami segìthet tegyék meg!

Tisztelettel: Bernadett
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Nagyon nehéz helyzetben lehet, hiszen sok stresszforrás van jelen az életében. Mindenképpen javasolt lenne segítséget kérnie ebben az állapotban. A leírt információk alapján nem tudom biztosra megmondani, hogy hangulatzavar vagy más probléma áll a tünetei mögött, ehhez egy részletes első interjúra és esetleg tesztfelvételre lenne szükség. Azt javaslom, hogy mindenképpen keresse fel tüneteivel a helyi pszichiátriai gondozót, ahol tb alapon megállapíthatnák a tünetei okát s szükség esetén gyógyszeres és/vagy alap pszichoterápiás kezelést is tudnának nyújtani.
Blogbejegyzéseinkben az alábbi oldalakat lenne érdemes elolvasnia, bennük a kezelésről is van információ:

https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-depresszio-tunetei

https://www.onlinepszichologus.net/blog/mi-a-kulonbseg-a-rosszkedv-es-a-depresszio-kozott

Üdvözlettel:
2017-10-16 21:28:10
Kiégés
Jó napot! Az lenne a problémám, hogy a családommal nem vagyok annyira jóban. Apukám és anyukám elvált még 13 éves koromban, apum alkoholizmusa miatt. Én meg a bátyám elköltöztünk egy panellakásba 10 kmrel arrébb a lakóhelyemtől, a nővérem meg maradt apukámmal . Mindig azt éreztem hogy sosem figyel rám igazán a családom, háttérbe szorulok, és nem foglalkozik velem senki. Igazából ezeket a testvéreim is érezték, de még is azt érzem hogy amióta anyával élek, kb 4 éve) a testvéreimmel kivételezik. Egyikünk sem volt tervezve igazán, de én vagyok a legkisebb, és gondolkozott azon hogy elvetet, csak mégis megtartott. A bátyámmal mindig együtt tévéznek, együtt csinálnak mindent, szinte mindent tud a bátyámról rólam meg alap dolgokat, de talán annyit sem. Nővéremmel is ugyanez. Mindig hallom hogy azt mondja neki hogy milyen szép, puszilja, ölelgeti. Én sosem hallottam ezt. Ha mutatok neki egy ruhadarabot akkor nem mond rá semmit, meg úgy sosem mond rám semmit. Pedig nem vagyok sokkal másabb mint a nővérem. Pl nem vagyok kövér, meg csúnyának sem mondanám magam. Volt már hogy beszéltem vele erről, és be is vallotta hogy tudja hogy nem foglalkozott velem sokat, ilyenkor két hétig változik a helyzet aztán újra a régi. Nővéremmel hasonló az érdeklődésünk, ezért mondhatni ő az egyetlen aki megért, de úgy igazán senki sem a családból. Aztán elkerültem kollégiumba, mert sokkal jobban érzem magam máshol, meg van egy barátom akivel két éve együtt vagyok és vele is sokkal jobban érzem magam, mert tudom hogy valaki törődik velem. Ja és még hozzátenném hogy van hogy odamegyek hozzájuk beszélgetni de akkor is süket fülekre találok, és nem reagál a mondanivalómra senki bármit mondok, úgyhogy elmegyek és mindig a szobámban vagyok. Egy ideig sokat sírtam emiatt, de már megszoktam, még most is nehéz, de már nem annyira mint régebben. Szóval felköltöztem budapestre, 50 kmre a lakóhelyemtől és a barátom is koleszos, de valamiért tökre hiányzik a családom, és maga az otthonom, a cicám, anyám főztjei, meg talán ők is. Pedig amikor itt laktam, alig vártam hogy elmenjek, mert annyira sokszor kivételezett mindkettőjükkel hogy már gyűlöltem. Dühös voltam rá nagyon. Mintha most sikerülne úgy leválni róla, de mégsem megy így sem hogy szinte külön élek, ahogy van alkalmam haza szeretnék menni, sőt ha kevés óráim vannak még innen is szoktam bejárni. A koleszt is szeretem, a szobatársaimmal sincs baj, de mintha túlzottan ragaszkodnék hozzájuk, pedig ők cserébe semmit nem adnak nekem ha szeretetről van szó. Hogy tudnám ezt elfogadni, és nem az ő szeretetükért rajongani?
Járok pszichológushoz, de ő annyit mondott hogy ahogy egyre idősebb leszek majd sikerül ez, de ha távol vagyok , pl nyaraltam a párommal, akkor is magányt éreztem, és sokszor felhívtam minden hülyeségért, pedig tudom hogy ő egyszer sem hívott volna fel, vagy talán egyszer. Azt tudni kell hogy anyum depressziós is, szóval semmihez nincs kedve, biztos ez is benne van a dologban. MIntha folyton megalázkodnék nekik, pl volt hogy megkért valamire amit megcsináltam volna de fordítva sosem segített, és megtehettem volna hogy akkor oldja meg egyedül, de neki tök mind 1 hogy segítek e vagy sem mert akkor segít más, én meg örülök ezeknek a pillanatoknak hogy segíthetek, mert legalább addig tudunk beszélgetni , és legalább rámfigyelnek. Úgyhogy mindig én járok rosszabbul. A nővérem 24, a bátyám 20. Előre is köszönöm a választ.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Nehéz helyzetben lehet, hiszen a szüleitől nem kapja meg az igényelt figyelmet, törődést. Érdemes lenne az édesanyjával közösen szakembert felkeresni, s az Önök között lévő problémáról közösen beszélni. Erre a helyi családsegítő szolgálatnál lenne lehetőség. Arról nem ír, hogy az édesanyja kezelteti-e a depresszióját, de ezt is meg lehetne itt beszélni, hogy javuljon az ő közérzete s az Önök kapcsolata.

Nagyon jó, hogy eljár Ön pszichológushoz is beszél a helyzetéről, az átélt negatív érzéseiről. Úgy gondolom, hogy még az is lehetőség lenne, ha találna kamaszoknak induló pszichodráma csoportot, hiszen itt a problémás családi viszonyok felismerését és kezelését, a konfliktusmegoldást, az önismeretet, kreatív módon fejleszteni lehet csoportos módszer segítségével.

Sok sikert kívánva:
2017-10-23 16:10:01
Egyéb
Feleségem évek óta depresszióval küzd. A mély lehangoltsága időnként vádaskodásokba, veszekedés provokálásába csap át. Ilyenkor lúzernek nevez, kevesli a megkeresett jövedelmemet, alaptalan féltékenységi rohamai vannak. Ha kritikus hangvételt ütök meg a felnőtt gyerekei követelésivel szemben, azzal támad, hogy nem fontos nekem a család. Pedig anyagilag és szellemileg is sokat áldozok a családi problémák, ügyintézések megoldására. Elzárkózik minden közös programtól, csak a felnőtt, családos gyerekei kívánságait lesi és teljesíti. Munkahelyén állandó konfliktusai vannak a munkatársaival. Pszichiátriai szakrendelésen gyógyszerelik, de ez minden. Nem tudom hogyan kell nekem viselkednem ezekben a helyzetekben. Ha mindent ráhagyok, az sem jó(most például nem hajlandó a lakbért, rezsit kifizetni, mert kell a pénz karácsonyra - már az a veszély fenyeget, hogy felmondják a lakásunk bérleti jogviszonyát), ha ellentmondok, még nagyobb ellenállásba ütközök.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom, hogy érdemes lenne egyszer a feleségével elmennie a pszichiátriára, s közösen beszélniük az orvossal. Itt elmondhatná, hogy Ön milyen tüneteket észlel a feleségén. Lehet a gyógyszerén is kellene állítani az orvosnak. Érdemes lenne rákérdeznie, hogy pszichoterápiás lehetőséget igénybe lehetne-e venni? Valószínűleg a feleségének jót tenne, ha pszichológussal is tudna beszélnie. Sok pszichiátrián szociális munkás is dolgozik, s segít például az anyagi ügyek intézésében, a pénzbeosztás helyes elsajátításában. Az anyagi ügyek közül a rezsibefizetéseket lehet Önnek kellene intéznie.
Ezeket a lépéseket kellene első körben megtenniük.
Hetente megjelenő blogbejegyzésünkben is foglalkoztunk ezzel a témával, amelyet az alábbi linken olvashat:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/depresszios-a-parom-a-pszichologus-valaszol

Üdvözlettel:
2017-11-20 14:35:52
Párkapcsolati problémák
Szép napot! Először is elnézést hogy ilyen problémával keresem itt. Nekem olyan kérdésem lenne, hogy régóta depresszioval küzdök, eléggé be vagyok zárkózva és régóta pornófüggő vagyok. Egyik kapcsolatomban nem voltam a helyzet magaslatán és szorongasom alakult ki emiatt hogy úr isten mi bajom van. Megkérdőjeleztem sajat magam nemi hovatartozását is. De csak a női nem izgat fel tovabbra is de vannak sajnos rémképeim amik ugy tudom a szorongas velejarója. Nagyon valosagosak de nem okoznak szexualis vágyat. Mindenhova beférkőznek. Kérdésem hogy ha eddig a nőket szerettem akkor ugye ez nem fog változni? Továbbá hogy a porno és a depresszio okozhat erzelmi ürességet és funkciózavarokat? Tudom hogy változtatnom kell ezeken csak megijedtem hogy hol vagyok én ebben az egészben. Mit javasolna mit tegyek amit magamtól is el tudok kezdeni? A választ előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy a szexuális problémái nem függetleníthetőek a szorongásától, depressziójától, ezért első sorban ezek pszichoterápiás kezelését javaslom. Ahol ezt megállapították, van lehetőség erre? A depresszióra szedett gyógyszerek és maga a kór is előidézhet üresség érzést, potencia zavarokat, de erről pszichiáterétől tud bővebben tájékozódni.

Ha igényli, a pszichoterápiás kezeléséhez munkatagjaink tagjaitól is kérhet segítséget. A halogatás nem viszi Önt előre és ezek olyan problémák, melyeket nem lehet egyedül leküzdeni.

Üdvözlettel:
2017-12-01 09:20:39
Szexuális zavarok
Kezilabdazok, 2 eve koltoztem el otthonrol masik csapat miatt es az utobbi idobe eleg sokszor stresszelek es idegeskedek mert honvagyam van es haza szeretnek jonni. Nem tudom, hogy kezeljem ezt mert a jatekom rovasara megy az egesz. Lassan depresszios leszek emiatt.
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna alaposabban átgondolni, milyen érzések, gondolatok kavarognak Önben, megfogalmazni, majd megérteni azokat. Mi az, ami nem jó most Önnek? Mi teszi Önt depresszióssá pontosan? Minek kellene megváltoznia, hogy ismét élvezze a játékot?
Ebben sokat segítene Önnek egy négyszemközti konzultáció bármely pszichológusunkkal. Ha igényli, nagyon szívesen állunk a rendelkezésére ebben is!

Üdvözlettel:
2018-01-07 08:59:08
Sportpszichológia
Jó napot kívánok! Nekem az lenne a kérdésem, hogy a depresszióból ki lehet-e gyógyulni? 1.5 éve ért véget a terápia, pszichológushoz jártam majdnem 1 évig minden héten. Középsúlyos depressziót állapított meg a hölgy. SZTK alapon jártam, elfogytak az alkalmak. Sokat segített, mert nagyon sötéten láttam akkoriban a világot mikor jelentkeztem. Mikor lezártuk, mintha kivirultam volna. De ennek 1.5 éve. Azóta néha mintha visszaesnék. Nem annyira folytonos ez a "borúlátásom" mint régen, hanem vissza-vissza térő. Mondjuk heti 2-3 napos, vagy annyi sem. Változó. De azt vettem észre, hogy attól függ mennyi kudarc ér, vagy milyen volt a napom, vagy ami a legrosszabb: saját magamat képes vagyok belevinni. Nem történik velem semmi, itthon vagyok, de elkezdek gondolkodni, elkap a szomorúság, kilátástalanság, és éjszaka emiatt nem tudok aludni. Sokszor vagyok ébren éjjel, vagy hajnalban felkelek és nem tudok visszaaludni, csak jár az agyam, sírok stb. Munkanélküli vagyok, emiatt is haszontalannak érzem magam + a régi rossz döntéseimen rágódom. Tehát az lenne a kérdésem, hogy vissza fogok-e esni jobban, vagy tudatosan el tudom-e kerülni pozitív gondolkodással pl? Egyik nap már azt mondogattam magamnak, hogy semmi értelme annak hogy vagyok, fel is köthetném magam. Nem tenném meg, de szóval ilyen dolgok jutnak eszembe. De ma pl semmi ilyesmi gondolatom nem volt. Sőt, jól éreztem magam, programot csináltam magamnak. Válaszukat köszönöm!
Kedves Kérdező!

Azt gondolom, hogy mivel már volt korábban depressziós, érdemes volna újra felkeresnie azokat a szakembereket, akik korábban kezelték. Inkább menjen el egyszer feleslegesen, minthogy visszaessen és ismét évekbe teljen, mire kikecmereg a rossz kedvből, kilátástalanságból.

Üdvözlettel:
2018-02-26 20:02:02
Céltalanság
Kiderült hogy a szüleim elfognak válni Elég nehezen viselem ezt a dolgot,főleg,hogy anyukámnak már van is egy barátja. Akivel egyébként nincs semmi probléma mert nagyon kedves de azér elég fura ez a helyzet. Nem elég ez de egy pár napja a nagymamám is elhunyt. Mostanában elég sokszor vagyok szomorú. Eléggé üresnek érzem magam.Kicsit úgy érzem mintha mindennel nekem kellene megküzdenem. sokszor érzem magam magányosnak meg fáradtnak. Nem nagyon van kedvem iskolába menni sem. Egyedül a hétvégéket szeretem de a vasárnaponként érzem a nyomást. Érzelmileg nem is tudom. Kezdek nagyon elfáradni és túl érzékenynek érzem magam. Nagyon sokat fáj a fejem és a hasam is szokott.Egyébként 16 éves vagyok és az lenne a kérdésem hogy depressziós vagyok e?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

A válás, s a haláleset Önt nagyon megviselheti, azért is jöhetnek elő ezek a tünetek, depressziónak nem gondolnám, lehet ez gyászreakció is a nagymama halála miatt. Sajnos ennyi információból nem lehet diagnosztikus következtetést levonni.

Ebben a helyzetben úgy gondolom, hogy a családterápia lenne a legjobb megoldás, hogy Ön is kevésbé sérüljön a szülei válása miatt, s a nagymama elvesztését is át tudnák közösen beszélni. Beszéljen a szüleivel erről, hogy érdemes lenne családterápiában gondolkodniuk Ön miatt.

Jó szívvel ajánlom Pergel-Száraz Cintia pszichológusnőt, akihez itt tudnak időpontot foglalni. https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek/pergel-szaraz-cintia.html

Üdvözlettel:
2018-03-04 19:04:16
Lehangoltság, levertség
Jó napot!
Jelenleg itthon vagyok gyereknevelésin. Eddig semmi gond nem volt. Kb 1 hónapja, hogy elég lehangoltnak érzem magam, gyakran spontán elsírom magam mikor senki sem lát. Gyakori, hogy elfelejtem, hogy előző nap mit csináltam csak úgy sodródom a napokkal. Nem tudom, hogy mi is a gond és hogy, hogy tudnák a régi kerékvágásba visszaállni. Válaszát köszönöm
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Kevés információt ír arról, hogy mióta van otthon, s egy hónappal előtte miben volt más. Mennyire kicsi gyereke van illetve hány gyereke van? Egyedül neveli-e a gyereke(ke)t vagy kap-e mástól segítséget benne? Hogyan éli meg az anyaságot? Milyen a párjával a kapcsolata?
Amennyiben szülés után van, érdemes lenne az alábbi cikkeinket elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-szules-utani-posztpartum-depressziorol
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-szules-mint-elmeny
https://www.onlinepszichologus.net/blog/gyermekunk-szuletese...-a-parkapcsolatunk-eroprobaja
https://www.onlinepszichologus.net/blog/kismamanak-lenni...-felhotlen-boldogsag

Ha szeretne segítséget kérni szakembertől, akkor akár az itteni kollégák közül is választhat!
Amennyiben mellettünk dönt, várjuk a megkeresését!

Üdvözlettel:
2018-03-13 10:52:59
Lehangoltság, levertség
Jó napot! Az lenne a problémám hogy marcius 8-án 16 hetesen elvesztettem babám és azóta elég nehezen beszélek róla, nem is szívesen találkozom emberekkel,úgy érzem én vagyok a baba elvesztésért a hibás és minden terhes nőre féltékeny vagyok (nem tudom köze van e hozzá de édességet kívánok folyamatosan). Kérdésem az lenne mit tehetnék ellen? Orvoshoz kellene fordulnom? Vagy meddig tart még ez az állapot? Köszönöm előre is válaszát.
Kedves Kérdező!
Érdemes pszichológushoz fordulni, mert a gyász elmaradása, vagy megakadása depresszióhoz is vezethet. Főként, mivel önmagát hibáztatja. Néhány konzultáció is segíthet. Ha gondolja, munkacsoportunkhoz is fordulhat, vagy kórházi pszichológushoz (szülészeten szokott lenni pszichológus) vagy magánrendelésen, vagy pszichiátriai szakrendelőben. Ezek közül a kórházi és a szakrendelő pszichológiai ellátása ingyenes. Mindenképp érdemes segítséget kérni.
üdvözlettel:
2018-03-27 18:41:16
Gyász
Szenvedek ettől az állapottól, pszichiáter tud segíteni, ha ezzel elmegyek hozzá? nem gyógyszert akarok íratni.
23 éves férfi vagyok. Elkezdtem visszatekinteni a korábbi életemre és nincs semmi, a deviánskodáson kívül. Jelenleg Nem is dolgozok csak hébe hóba, de most megint fogok, ha találok, csak ilyen gyári, raktárosi munkákat tudok az érettségimmel. nem is tanulok, vagyis ezt nem lehet tanulásnak nevezni.
Unokatestvéremnek is lakást vesznek, sőt neki még dolgoznia se kell mert a szülei gazdagok és mindent megkaphat.
Egyébként az apai ági rokonságba sok a sikeres ember volt, vagy sportolók, vagy orvosok. Apám is élsportoló volt, majd vállalkozó de az becsődölt, most nyugdíjas. Anyám meg egy egyszerű ember, egyszerű mezőgazdasággal foglalkozó családból, nővéreim is egyszerű emberek. Anyukám gyakran hasonlítgatott másokhoz, osztálytárshoz is. Egyébként eléggé elkényeztetett.
Nekem olyan a gondolkodásom, hogy mindent egyedül kell csinálnom.
Én jelenleg papírt tudok válogatni egy gyárban. De nem tudom mások ezt hogy bírják "karrierként" csinálni. Mintha pont az ellentétét kapnám annak, amit szeretnék.
Van bennem egy olyan hogy hajtok a tökéletességre, de nem érem el és emiatt depresszióba zuhanok, sírok.
Máskor a szüleimet hibáztatom és kitalálok mindenfélét, hogy miért neveltek rosszul. Szidom őket magamban, csak úgy kimegyek és dühöngök.
Sokat dohányzok.
Olyankor amikor rossz kedvem van ezek miatt bejelentkezek mindenféle nyereményjátékra ahol pl. szép autót lehet nyerni. Azon gondolkozok hogy vállalkozásom lesz, feltörök a csúcsra és még sok hasonló. Na de hogyan kéne ezt megvalósítani? mások hogyan csinálták, és ők miért kaptak ilyen szép életet? Mondjuk ez segít abban, hogy elkezdtem tenni magamért. Addig már eljutottam hogy elmegyek egy munkahelyre dolgozni, bejelentkeztem nyelvvizsga tanfolyamra és jogosítványt is csinálgatom, csak ezek is mire kész lesznek. Utána még tanulnom is kell, hogy megvalósíthassam magamat.
Ha valami nem úgy történik ahogy azt elvárom magamban akkor előfordul hogy elsüllyedek, főleg hogyha más ember is jelen van és megjegyzést tehet.
Emlékszem, hogy kiskoromban nem szerettem az ilyen családi összejöveteleket, folyton a teljesítményről volt szó, kinek mi van. Vagy apám beszélt folyamatosan magáról
Biciklivel járok mindenhova és látom, hogy már fiataloknak 25 éveseknek is milyen autójuk van, viszont látom a másik oldalt, amikor 30 évesen 8 általánosa van valakinek.
Mostanában kezdtem el egyre jobban öltözködni, öltöny stb. hétköznap is otthon, sokat nézegetem magam.
Régen meg pont az ellentéte volt, trehány voltam.
Csak lennék kitartóbb.
De én egyszerűen mindenkinél okosabb, gazdagabb és sikeresebb akarok lenni. 40 évesen már ezt szeretném látni magam körül.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne a helyi pszichiátriai gondozót felkeresnie. A pszichiáter szakorvos indokolt esetben adna gyógyszert Önnek (pl. ha depresszió vagy szorongás tüneteit véli felfedezni az első interjú során), valószínűleg pszichológushoz irányítaná tovább a rendelőn belül. A családi nézetek, (hogy ki mi alapján mennyit érhet) a családon belüli versengés Önnél tovább folytatódhat, ha nem kezd el szakemberrel együtt dolgozni, hiszen a leírása alapján gondolatai e körül összpontosulnak.

Érdemes lenne az alábbi blogbejegyzéseinket elolvasnia, amikben sok hasznos információt találhat:
http://www.onlinepszichologus.net/blog/a-narcisztikus-szemelyisegzavarrol...-a-pszichologus-valaszol
http://www.onlinepszichologus.net/blog/versenges-a-munkahelyen-es-a-parkapcsolatban

Üdvözlettel:
2018-04-24 22:51:19
Egyéb
Mit jelent normálisnak lenni?
van egy divatos "személyiségzavarom", miért nem vagyok normális? Mármint csak a nagy társadalomtól térek el, de attól még miért lennék rossz,ha így jó kedvem van? Egyáltalán miért probléma? Ha az egyén jól érzi magát? Ha a környezetnek nem tetszek hát sajnálom. Tökéletes társadalmi tagként kell élni? Engem például nem érdekelnek a társadalom elvárásai, mármint az hogy most mi társadalmilag elfogadott, nyilván nem vagyok bűnöző, csak nem úgy csinálom az életemet mint az átlag. Akkor már nem vagyok normális? Azért mert jól érzem magam és aszerint cselekszek ahogy nekem jól esik. Miért érzik feljogosítva az emberek magukat hogy megítéljenek valakit? Mindenki egy egyéniségnek születik, csak a társadalom tönkreteszi őket szerintem.
De arrogáns dögnek címkéznek. Pedáns, máskor meg az a baj hogy "hideg" vagyok, vagy csendes. Nem mindegy nekik hogyan öltözködök, viselkedek? Ők se normálisak ha mással vannak elfoglalva maguk helyett.
Amúgy meg hely függő, egy másik közegben más a normális. De akkor is ha úgy nézzük akkor minden normális. Csak az emberek a társadalomhoz viszonyítanak mindent.
Jó dolog az egyediség.
Kedves Kérdező!

Elnézését kérem a megkésett válasz miatt, sajnos az utóbbi néhány napban technikai problémákkal küzdöttünk.

Levelére rátérve szerintem a normalitás egy tág kategória és ahogy írja, ez meglehetősen kultúra és társadalomfüggő is. Sajnos a pszichiátriai diagnózisokat sokan még ma is stigmának tekintik. Pedig általában a legsúlyosabb BNO kód mellett is lehet kielégítő életminőséget élni, ehhez azonban a szakszerű terápia elengedhetetlen. A mániás, felhangolt periódus általában azért problémás, mert az ebben levő kliens a hangsúlyok eltolódása és a realitás érzék megváltozása miatt észrevétlenül is veszélybe sodorja önmagát. (Például gyakran előfordul, hogy kockázatkeresőbb módon vezet.)

Javaslom a témában az alábbi blogcikkek átolvasását.
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-bipolaris-depresszio-tunetei-es-kezelese
https://www.onlinepszichologus.net/blog/az-erzelmek-hullamvasutjan-a-bipolaris-affektiv-zavarrol


Üdvözlettel:
2018-05-10 20:57:43
Egyéb
Udvozlom!

Szeretnem megragadni az alkalmat es megkoszonni elsosorban a lehetoseget, hogy ebben a formaban fordulhatok 0Nhoz.
Az elmult periodus sajnos a vartnal sokkal stresszesebbnek bizonyult ami ugy erzem igencsak kihat a mostani lelki , szellemi es erzelmi allapotomra. Sok uj dologba kezdtem bele, eletet valtoztam, kikoltoztem kulfoldre majd egy hosszu megfontolast kovetoen hazakoltoztem. Arra szamitottam, hogy a sok jo es rossz tapasztalatot kovetoen, sok megprobaltatas utan amit sikeresen sikerult koordinalni itthon majd sokkal konnyebb lesz. Mindezzel ellentetben, hiszen olyan periodus kovetkezett ami nagyon megvisel, a munkakereses nem az altalam elkepzeltek szerint alakult, sokkal batortalanabbnak, gyengenek erzem magam. Azt hiszem batran kijelenthetem, hogy korabban ilyen nem fordult elo. Bar tudom, hogy mindezeket konnyen le tudnam gyozni es ujra visszajonne az az eletkedvem es erom amivel mindig is rendelkeztem, megsem tudom hogyan, illetve honnan is kezdjek bele.
Koszonettel,
Anonimus
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom, hogy nehéz időszak állhat Ön mögött. Arról nem ír, hogy milyen típusú megpróbáltatásokon ment keresztül mind külföldön, mind itthon. A sok negatív tapasztalat csökkentheti az önbizalmat, a magabiztosságot, a pozitív jövőbe vetett hitet, s beindíthatja a negatív automatikus gondolatképzést is. Hogy ne legyenek súlyosabb tünetek, mindenképpen érdemes lenne átgondolnia az eddig történteket, hogy hogyan alakult ki Önnél ez a viszonyulási- és problémamegoldási mód.

Az önsegítő könyvek mellett, az alábbi blogbejegyzéseinket tudom ajánlani, amiben sok hasznos információt talál:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/miert-alakul-ki-a-depresszio
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-kevert-szorongasos-es-depresszios-zavar-tunetei
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mi-a-kulonbseg-a-rosszkedv-es-a-depresszio-kozott

Amennyiben úgy érzi, hogy nem tud egyedül megbirkózni a nehézségeivel, szívesen a rendelkezésére állunk kolléganőimmel online konzultáció keretén belül. Szakembereink adatlapjait itt tudja megtekinteni:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:
2018-05-23 18:48:23
Félelmek, szorongások
Gyerekkoromban sokat nélkülöztünk. Apám alkoholista 9 éve nem dolgozik. Az alkoholizmusból erőszak kerekedett. Innen egy bántó, erőszakos, manipulatív kapcsolatba menekültem ami 5.5 évig tartott. Én léptem ki.... Nehéz és szörnyű szakítás volt. Most egészseges kapcsolatban élek. Jó munkám van, jó emberekkel.
A hosszú rossz évek alatt arról győzködtem magam hogy jól vagyok. De most amikor szinte minden rendben van körülöttem azt érzem hogy semminek nem tudok örülni...
A munkahelyemen mindent rám szabott munkát elvégzek. Itthon más a helyzet... Szalad a ház mégsem bírok megmozdulni.... Csak az internet és vele kapcsolatos tevékenységekkel tudom elfoglalni magam.
Kitöltöttem az oldalon található összes tesztet. Mindegyik azt javasolta hogy forduljak szakemberhez.
Az lenne a kérdésem hogy akkor most én depressziós vagyok?
Kedves Kérdező!

Egy részletes első interjú során lehetne diagnózist megállapítani. Mindenképpen javasolt lenne, ha szakemberhez fordulna a múltját ért sérelmek feldolgozására.
Eheti hírlevelünkben a depresszió a témánk, ebben sok hasznos információt talál:
https://mailchi.mp/c5157e30b352/e-heti-tmnk-akezeletlen-depresszi-kvetkezmnyei-onlinepszicholgusnet

Üdvözlettel:
2018-06-02 07:06:38
Erőszak elszenvedése
Tisztelt Szabó Lili!

Köszönöm válaszát, a '9 évvel kezdődött' írásomra.
Elgondolkoztam azon amit írt, viszont nem kaptam kielégítő választ a stresszevésemre. Nagyon szeretém a belső stresszt csökkenti, tudna erre tanácsolni valamit? Ez fakadhat önbizalomhiányból???? Illetve, nem jöttem rá, ki hordja a nadrágot a kapcsolatomban. Én nagyon szeretném ha egyenlő felek lennénk, persze most ez nem áll fent, hisz' elküldtek engem, és jelen esetben nem tudom megszakítani a kapcsolatot a párommal. Lehet nem is szeretném. A másik amire szeretnék válaszolni, hogy a beszélgetéseink semlegesek, ha én nem feszegetem "mi lesz velünk" a párom fel sem hozza. Nem ellenőrizgetjük egymást, talán a kapcsolattartás lehet a cél, vagy hogy maradjunk barátok?!
Az nem lehet Ön szerint, hogy a féltékenységem az exre illetve az egész megromlása a kapcsolatomnak az önbizalomhiányra vezethető vissza???
Valamiért most ez önbizalom kérdése jár a fejemben.....de lehet tévedek?!!


előre is köszönöm válaszát.
Kedves Kérdező!

A levelét hétfőn megválaszoltam, sajnos szerverhiba miatt eltűntek a hétfői válaszok, a hétfői válaszomat nem tudom ugyanazokkal a szavakkal visszaadni.
Önismereti munkával tudná csökkenteni a belső stresszt, ezenkívül rendszeres mozgással, több kikapcsolódással s pihenéssel, szükség esetén gyógyszeres kezeléssel.
Érdemes lenne az alábbi cikkeket elolvasnia a honlapunkon:
http://www.onlinepszichologus.net/blog/megkuzdes-avagy-hogyan-kezeljuk-a-minket-ero-stresszt
http://www.onlinepszichologus.net/blog/mi-a-kulonbseg-a-rosszkedv-es-a-depresszio-kozott

Az önbizalomhiány oka lehet a féltékenységnek, azonban sajnos a levélváltás alapján nem tudom megmondani, hogy mi milyen sorrendben következett be s mi okozta a kapcsolat megromlását.
Az ingyenes online pszichológiai tanácsadásról itt olvashat részletesebben:
http://www.onlinepszichologus.net/blog/az-ingyenes-online-pszichologiai-tanacsadasrol
Ha a párja is szeretné újraépíteni a kapcsolatukat párterápia lenne a megoldás.

Amennyiben problémáját szeretné részletesebben átbeszélni, szeretettel várja az onlinepszichologus.net csapata, időpontot az alábbi oldalon tud foglalni:
http://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:
2018-06-03 14:17:24
Céltalanság
Sajnos vékony testalkatú vagyok,és mindig az is voltam.Probáltam már mindenféle módon hizni,de sajnos nem síkerült.Emiatt ugy érzem hogy beszorúltam ebben a "hitvány" testbe,és elégedett vagyok
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Megértem elégedetlenségét, biztos nehéz lehet, hogy ennyi próbálkozás ellenére nem sikerül növelni a súlyát. Érdemes lenne egy alaposabb kivizsgálást kérnie a háziorvosától, hogy vajon mi okozhatja Önnél azt, hogy nem tud hízni. Pajzsmirigyének a Tsh szintjét nézték-e már? A cukrával minden rendben van-e? Vagy gasztroenterológiai vizsgálaton volt-e már?
Negatív leletek után érdemes lenne akár az oldalunkon található depresszió s aktuális stressz kérdőívet is kitöltenie, hogy nincs-e lelki oka a tünetének:
https://www.onlinepszichologus.net/tesztek/6
https://www.onlinepszichologus.net/tesztek/5

Üdvözlettel:
2018-06-20 20:05:23
Önbizalomhiány
Jó napot! Én 2 dologgal kapcsolatban írok. Az egyik, hogy a legjobb baràtom depressziós 138 km-re lakunk egymástól ezért nem tudok neki segíteni. Nem szeretne szakemberhez fordulni és nagyon rossz nézni, hogy szomorú és totál magába van fordulva. Ezzel kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. A másik dolog, hogy én jó magam adoptàlt gyermek vagyok. Nem tudok aemmit a biológiai szüleimrol és eléggé megvisel a dolog.. megszeretném őket keresni és beszélni velük. Járok pszichiáterhez...aki a bipoláris betegséget vizsgálgatja nálam. Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Azzal kapcsolatban hogy a depresszióban szenvedő barátjának hogyan tud a leghatékonyabban segíteni ajánlom figyelmébe korábbi blogbejegyzésünket:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/depresszios-a-parom-a-pszichologus-valaszol A depresszió egy komoly betegség, ezért semmiképp sem kezelhető házilag. Javaslom, hogy ne is próbáljon meg ebbe túlzottan bevonódni, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy ez többet árt, mint használ a barátságuknak.
Érthető, hogy szeretné megkeresni a biológiai szüleit. Van ennek valamilyen akadálya?


Üdvözlettel:
2018-06-24 13:36:43
Lehangoltság, levertség
Szép napot! Elég sűrűn van rossz közérzetem és hangulat változásom is és néha gondolok baromságokat néha úgy érzem hogy nem vagyok boldog máskor pedig rám jön hogy én nagyon boldog vagyok. Hirtelen rosszul is szoktam érezni magam nem tudom miért vannak ezzek de most már elég gyakran érzem így magam mindig otthon a családommal szeretnék lenni pedig már férjnél vagyok de elég gyakran haza megyek anyáékhoz és ott töltök sok napot nem vagyok boldog itt ebben a házban a férjemmel máshova szeretnék költözni de sajnos ez jelenleg lehetetlen.
Köszönöm szépen a válaszát!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne tüneteit a helyi pszichiátriai gondozóban kivizsgáltatni, hogy esetleg van-e valamilyen pszichés betegség a háttérben (pl. hangulatzavar). Arról nem ír, hogy milyen gyakran változik a hangulata, van-e más stresszfaktor, ami befolyásolná a hangulatát, illetve milyen a férjével a kapcsolata.

Javasolt lenne az alábbi cikket elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mi-a-kulonbseg-a-rosszkedv-es-a-depresszio-kozott

Illetve oldalukon az alábbi tesztet kitöltenie:
https://www.onlinepszichologus.net/tesztek/6

Üdvözlettel:
2018-07-10 21:23:16
Egyéb
Nem rólam van szó, csak tanácsadásra van szükségem. Kétségbe vagyok esve. A párom szerintem depressziós. Napok óta nem kívánja a szexet, ingerült, semmihez nincs kedve. Engem eltaszít magától. Ha ölelném, nyomulásnak veszi. Rideg velem. Egyik napról a másikra így befordult, és nem tudom mitől. Ő sem tud rá indokot, de nem én vagyok az ok. Semmivel sem tudom felvidítani, mindentől ideges lesz. Mit tegyek vele? Ez depresszió?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Sajnos ennyi információ alapján nem tudok válaszolni a kérdésére.

Az alábbi blogcikkünk elolvasását javaslom, benne sok hasznos információt talál a kérdésével kapcsolatban:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/depresszios-a-parom-a-pszichologus-valaszol

Javasolt lenne a párjának az oldalunkon a depresszió tesztet is kitöltenie:
https://www.onlinepszichologus.net/tesztek/6

Üdvözlettel:
2018-07-13 17:36:26
Lehangoltság, levertség
Kedves Válaszadó!
53 éves nő vagyok. Sajnos enni mindig szerettem, már gyerekkoromban rossz evési szokásokat tanultam otthon. Süti, édesség mindig volt a háznál, és annyit ehettem belőle, amennyit akartam. Ennek ellenére nem volt vészes a súlyom, és 22 évesen 52 kg voltam. A baj az első gyermekem születése után kezdődött. Bár lefogytam szülés után, hamarosan újra terhes lettem, és akkor már minden kiló rajtam maradt. Olyan 70 kiló körül voltam akkoriban. Rettenetesen zavart. Le is sikerült fogynom, de aztán hamarosan újra visszajött az egész, sőt több. Olyan 5-6 évente tudtam magam rávenni a fogyásra, de mindig több jött vissza, mint ami lement. 45 éves korom környékén már 95 kiló voltam. 6 éve volt az utolsó látványos fogyásom, 27 kilót adtam le, 67 kg lettem és borzasztóan jól éreztem magam a bőrömben. De nagyjából 2 év múlva már megint ott voltam, ahol előtte. Azóta is küzdök magammal folyamatosan, legutóbb lement 10 kiló, de aztán nem tudtam folytatni. Sajnos a rossz szokások mellett még bánatomban, unalmamban is eszem. Egyedül élek már 10 éve, hiába szeretnék, nem találok párt. Nyilván a külsőm is gátol ebben, de néha úgy érzem, hogy olyan mély szomorúság van bennem, hogy valamivel vigasztalnom kell magam. Nyilván nem a jó utat választom, de ez a legkönnyebben elérhető.... Igyekszem nem vinni haza édességet, próbálok életmódot váltani, igyekszem egészséges ételeket enni, mozogni, de azt hiszem, hogy olyan mélyen gyökerezik ez az egész a lelkemben, hogy hiába vívok állandó harcot önmagammal, legtöbbször alulmaradok.
Lehet mondani, hogy akaratgyengeség, de amikor találok magamban motivációt, akkor hegyeket mozgat az akaratom.
Azt szeretném, ha a belső feszültséget tudnám megszüntetni, és akkor, azt hiszem, hogy magától múlna el a problémám, mert egyszerűen okafogyottá válna.... Annyira szeretnék még csinos, nőies lenni, így viszont csökkent értékűnek érzem magam.
Van rá mód, hogy valóban megszüntessem a kiváltó okot, és onnantól nem kívánok ennyit, és így enni? Vagy valóban az akaratomtól függ és tényleg akaratgyenge vagyok????
Kérem, adjon tanácsot, mit tehetnék?
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Gabi
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Első lépésként javaslom, hogy nézesse meg, hogy van-e esetleg valamilyen egészségügyi probléma a testsúlyának növekedése hátterében (pl. pajzsmirigy probléma, cukorbetegség vagy inzulinrezisztencia). Negatív leletek után lenne érdemes a helyi pszichiátriai gondozóba elmennie, hogy megvizsgálják, hogy esetleg depresszió vagy más pszichés betegség nem áll-e fenn, illetve pszichológussal átbeszélhesse a stressztényezőket, amelyek érik Önt.

Üdvözlettel:
2018-07-13 23:23:45
Evészavarok
Üdvözlöm!Négy éve külföldön élek.Négy év kapcsolat után határoztuk el a párommal, hogy szerencsét próbálunk itt.Barát segítségével.Négy év kinn töltött idő után sajnos a kapcsolatunk kihűlt.Sem veszekedés, sem harmadik személy nem volt az ok.Mióta kinn élek meghalt az édesapám, egy jó barátom, és nemrég két kollégám.Az itt élő baráttal is teljesen megromlott a viszonyom.A legelső gondolat természetesen a hazaköltözés volt, de negyvenkét évesen életem legnagyobb szégyene lenne édesanyámhoz költözni vissza.Sajnos sem iskolai végzettségem, sem szakmai tudásom nincs ahhoz hogy ésszerű legyen a hazatérés.Sajnos az említett dolgok miatt mind fizikálisan, mind lelkileg mélypontra kerültem.Nem érzem már egyáltalán jól magam ebben az országban, de a hazatérés tudata is legalább ennyire frusztrál.Sem drog, sem alkohol problémám nincs.Egyszerűen csak látom ennek az állapotnak sajnos a végét.
Köszönöm hogy elolvasta!
Üdvözlettel:Krisztián
Kedves Krisztián!

Köszönjük levelét!

Sajnálom, hogy ilyen sok nehéz eseményen esett át az elmúlt időszakban. Érdemes lenne végiggondolnia, hogy milyen sorrendben következhettek be életében ezek a dolgok, mi volt előbb a párkapcsolat megromlása, a halálesetek, a baráti eltávolodások, vagy a lelki mélypontra kerülés. Mennyire sikerült ezeket az embereket elengednie az életéből? Arról nem ír, hogy még együtt élnek-e a párjával. Próbálkoztak-e párterápiával a párjával, hogy kapcsolatuk kihűlésének az okát feltárják, s megpróbálják rendezni?
A hazaköltözés gondolata is foglalkoztatja, itthon lenne-e lehetősége önállóan élni vagy megteremteni ezt a lehetőséget?

Javaslom, hogy oldalunkon töltse ki a depresszió s életesemények tesztet, s az eredmények alapján javasolt lenne átgondolnia, hogy kér-e segítséget:
https://www.onlinepszichologus.net/tesztek/6
https://www.onlinepszichologus.net/tesztek/9

Amennyiben segítséget szeretne kérni, munkacsoportunk szakemberei is a rendelkezésére állnak!

Üdvözlettel:
2018-07-16 22:10:09
Krízishelyzetek
Kedves Doktronő!
Egyetemi végzettségem van, doktori fokozatot szereztem, dolgoztam kutatóként. Azonban egyre ritkábban éreztem azt, hogy élvezem a munkám, leginkább a körülmények miatt. Több karrierváltáson vagyok túl, legutóbb elvégeztem egy párhónapos tanfolyamot, hogy egy teljesen más szakmát a nulláról kezdjek el - eddig nem találtam munkát, lenullázódtam anyagilag. (Egyedül élek, a családom persze segítene, de nehezemre esik elfogadni, mert ez nem megoldás szerintem.) Pszichiáterhez öt éve járok, akkor volt az első mélypont, bipoláris depresszióval, majd "sima" depresszióval diagnosztizáltak, de ugyanaz az orvos azt mondta máskor, hogy semmi ilyesmi nincs, csak az élethelyzetem okozza a lehangolt lelkiállapotom. A terápiát mindig kiegészítették gyógyszerekkel is, amit néhány hónapig szedtem, de fél-egyévente mindig visszaestem. Nem látom a kiutat ebből a spirálból, ami folyamatosan lefelé tart, egyre inkább erősödik a halálvágyam - amit nem tudok megtenni még?, csak a gondolattal játszom el sokszor, és sokat olvasok a témában. A gyógyszerekkel kapcsolatban elég rosszak a tapasztalataim, eltompítanak, nem tudok koncentrálni, szédülök és hányingrem van tőlük. Habár most nem szedek semmit hivatalosan, a maradék rivotrilból vagy egyebekből időnként beveszek 1-1 szemet, hogy tudjak aludni, az alvás egyébként csak akkor megy, ha iszom néhány sört vagy fröccsöt. Sokszor nincs kedvem semmihez, és csak fekszem itthon, a barátaimmal is alig-alig találkozom már. Arra gondoltam, hogy a kórházi kezelés lehet, hogy hosszabb távon jót tenne, de nem vagyok biztos benne, hogy komolyan vesznek...
Kedves Kérdező, nagyon szépen köszönjük a bizalmát. Szomorúan olvasom a sorait, mert sajnos ma sok fiatal kerül hasonló helyzetbe azáltal, hogy a tanulásra, végzettségre koncentrálva az érzelmi, családi nehézségek elfojtásra kerülnek önhibájukból. Nincs egyedül ebben a nehéz helyzetben és szeretném biztatni, hogy sok lelki munkával sikerülni fog az elképzelhetetlen és örömet lel az életben.
Amennyiben a kórházi kezelésben gondolkozik, a Nyírő Gyula Kórház addiktólógiai osztályát vagy a Thalassa házat ajánlanám. Mindkét intézményben vannak olyan terápiás programok, amelyek a gyógyszer, alkohol teljes elhagyását segítik elő. Ön egy tanult, tájékozott ember, aki képes sikereket elérni. Ahogy leírja sajnos egy önsorsrontó helyzetbe került tartósan, s hogy miért került ebbe a helyzetbe, annak többféle lelki - érzelmi oka lehet, egy olyan pszichodinamikája, amin megfelelő terápiával képes lesz változtatni. A magasan képzett embereknek sokszor ajánlom az Antalfai Márta féle művészetterápiát is, amelynek segítségével az érzelmi gubancok, amelyek depressziót, lehangoltságot okozhatnak, rendeződhetnek. Ha szivesen beszélne skype konzultációban akár a félelmeiről a kórházi kezeléssel kapcsolatban, akár a jövőképéről, kérem hívja szakpszichológusainkat konzultációra bizalommal.
Természetesen bármilyen lelki eredetű terápia előtt-mellett fontos kizárni a testi - orvosi hátteret pl. táplálék allergia. Köszönettel.
2018-07-21 22:05:57
Kiégés
Jo napot te hat a problemam a depresszió egy eve szenvedek a testi lelki tunetektol nem tudom mi tevo legyek 32 hetes kis mama vagyok 20 eves mar nem birom a rosszul leteket nem tudom el donteni ugy erzem hogy valami komoj szervi problemam van ojkor meg aszt hogy lelkileg bant es szeretnek tul lendulni mar rajta napokat nem alutam nyomas erzes votl a fejemben maskor orr es torok szaradast erisztem majd eros sziv dobogast nem tudom eldoteni mi lehet a baj felek mert terhesegem elot roszab tunetejim is voltak mar de mar azota enyhult gyogycert kaptam ra magne b6 es rexetint szetem utana aba hagytam mert meg szeretem volna tartani a babam es sokszor ugy erzem hogy meg fuladok nem tudom eldoteni mi lehet a bajom varom a valaszt!
Kedves Mónika, gratulálok a babához és örömmel olvasom, hogy igyekszik vigyázni magára és a babára is. Önmagában a babavárás egy nehéz folyamat is lehet a természetes örömök mellett, azért rengeteg kétség, félelem is társul hozzá. S bár mondta, hogy már korábban kezdődtek ezek a tünetek, azért érdemes a jelen helyzetével is foglalkozni. A védőnővel is beszélgethet ezekről a nehézségeiről és kérje meg, hogy a környező nevelési tanácsadóban vagy ahol elérhető pszichológussal tud beszélni, segítsen egy időpontot egyeztetni. Ha úgy érzi a János Kórházban van baba-mama program, ami a szülés utáni depresszió-szorongás megoldásában nyújt segítséget. Minket skype konzultációra vagy más ingyenesen hívható - az oldlalunkon is megtalálható telefonszámokat, segítő vonalakat is tud hívni, hogy ezekről a szorongást jelző tünetekről, belső érzéseiről beszéljen és a saját testi-lelki egészségére ennek segítségével is figyeljen. Köszönnetel
2018-07-22 14:41:39
Félelmek, szorongások
Kedves Doktornő!
Régebben, még 18 éves korom előtt vettem részt pszichoterápiás kezelésen, ahol a fent jelölt kevert szorongásos-depressziós zavart állapították meg nálam. Ennek előzménye egy öngyilkossági kísérlet volt, amely után pszichiáter, majd pszichológus vizsgált. A pszichoterápia kb. fél év után (2014 nyara) kissé hirtelen, váratlan esemény miatt abbamaradt, mostanra viszont gyakran pánikrohamok törnek rám, valamint nagyon gyakran érzékelem a következőket: kilátástalanságérzet (sehogy nem tudok segíteni magamon), letargikus, szuicid gondolatok, elkeseredés, érdektelenség minden irányában, semmi nem okoz örömöt, gyakran hirtelen és nagyfokú aggodalom olyan dolgok miatt, amelyek később igen jelentéktelennek tűnnek. Ezen kívül hatalmas nehézségeim vannak annak verbalizálásában, hogy mit érzek, mi bánt pontosan. Időnként megmagyarázhatatlan, hirtelen sírógörcsök törnek rám. Megrémiszt, hogy nem tudom, normális-e, amit gondolok, érzek. Mára ezek a dolgok igencsak megnehezítik számomra a kommunikációt másokkal, valamint döntéshelyzetekben is igen sokszor akadályoz. Talán releváns lehet, hogy kb. fél éve egy közeli ismerős által szexuális bántalmazás ért.
Mit tegyek? Köszönöm válaszát előre is.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Minél előbb érdemes lenne a helyi pszichiátriai gondozót felkeresnie, hogy megvizsgálhassák, hogy a tüneteit kellene-e gyógyszeresen vagy pszichoteráiás ellátással kezelni.
A betegsége súlyosbodhatott is az évek során.

Az alábbi blogcikkek elolvasását javaslom:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-kezeletlen-depresszio-kovetkezmenyei
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-kevert-szorongasos-es-depresszios-zavar-tunetei
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mi-a-kulonbseg-a-rosszkedv-es-a-depresszio-kozott
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-depresszio-tunetei

Üdvözlettel:
2018-07-28 16:57:26
Félelmek, szorongások
Tisztelt Szakértő!

Hol is kezdjem... Lassan 4 éve lakunk együtt párommal anyumékkal és nagymamámmal egy 2+1 félszobás panel nagy szobájában 2,5 éves fiammal és 3 hetes kislányommal. Párom éjszaka dolgozik nappal amennyit ahogy tud alszik a szobába mi addig anyumék szobájában vagyuk, hogy valamelyest ki is pehenje magát, ami nem mondig sikerül. Már kisfiam születése után sem éreztem úgy magam lelkileg ahogy azt kellett volna, nem voltam elégedett az élettel a mindennapokkal. Már maga a szülés utáni felépülésem is nagyon fájdalmas és hosszadalmas volt ehhez hozzájött hogy hasfájós lett a fiam. Alig aludtam(ami azóta is igaz), ebből kifolyólag egyre türelmetlenebbé váltam mindenkivel szemben, közben pedig folyamatosan gyűlölöm magam amiért ilyen vagyok. Aztán a hasfájás elmúltával jöttek az újabb nehézségek a hozzátáplálás, a dacolás, a szófogadatlanság, az oda nem figyelés. Kiderült hogy várandós vagyok örültünk részben terveztük tudtuk mit csinálunk mi lehet a következmény, megszületett apa bent volt a szülésnlé(a fiamnál édesanyám volt bent), nagy volt a boldogság, öröm és könnyek. Hazajöttünk és minden kezdődik előlről de immár hatványozott a nyomás mert két gyerkőcre kel figyelni és megosztani az érzelmeket és mindent. Lányom is hasfájós ha fent van mindig sír közben a nagy is vágyna a figyelmemre de ha leteszem a tesót akkor sír tehát nem teszem le, mert képes addig sírni míg nem vesz levegőt. Eközben a nagy nem fogad szót, tudja a szabályokat(nem állunk a széken stb.) ennek ellenére csinálja, nem figyel oda ha beszélek neki képes hátat fordítani és elmenni, nem lehet vele leülni játszani mindent lerombol ahelyett hogy építene, könyvet nézni megintcsak nem lehet mert ahhoz egy helybe kellene maradni. Ez persze megintcsak feszülté tesz és kiborulok. Azt érzem hogy nem bírom egyszerűen alkalmatlan vagyok az anyaságra, nincs türelmem. Párom próbál segíteni, de egyszerűen neki sem osztottak sok türelmet ha ő türelmetlenebb akkor ~n veszekszek vele ha én vagyok türelmetlenebb ő szól rám. Sokat vitázunk.
Egyszerűen csak szeretnék boldog vidám napokat megélni, minden reggel úgy kelek fel hogy a ma jobb lesz, türelmesebb leszek és vidámabb, de ez kb. egy órát tart mert csinál valamit a nagylegény amivel el is száll ennek a lehetősége.
Olyan egyszerűnek tűnik, hogy vidám és boldog legyen az ember, de valahogy mégis azt érzem hogy elfogytam érzelmileg teljesen kihalt belőlem a jókedv a szeretet. A világ egyik legboldogabb emere kellene legyek, hisz van párom 2 csodaszép gyerekem, szüleim..., de egyszerűen nincs ami felvidítson.
Nem látom ad kiutat, hogy lehetne jobb, de azt tudom, hogy ez az út amin vagyok nem jó. Félek, hogy a türelmetlenségemmel a kiabálással ártok nekik, de egyszerűen tehetetlennek érzem magam a fiam viselkedésével és közben a tesó is ott van. Azt még érdemes tudni, hogy az elmúlt 3 évben körülbelül 4-5 alkalommal tudtam elmenni gyerek nélkül, de azt is mindössze néhány órára.
Segítséget,tanácsot szeretnék kérni hogy hogyan is kellene változtatnom mit tegyek hogy jobb legyen mindenkinek.

Köszönöm
Kedves Kérdező, nagyon szépen köszönöm a levelét és a bizalmat! Minden elismerésem, hogy a nehézségeket, érzelmi problémákat ilyen szépen meg tudja fogalmazni és volt bátorsága megírni ezeket. Sok szülő sajnos nem jut el idáig és inkább választ olyan megoldási módokat (alkohol, dohányzás, stb.), amikkel nem sikerül a boldogságot, lelki egészséget hosszabb távon megoldani, csak ideig-óráig elhessegetni a gondolatokat a nehézségekről. Az anyává válás folyamata könnyűnek tűnhet és valóban az elvárás az a nők felé, hogy ilyenkor felhőtlenül legyenek boldogok. Sajnos a hormonok, a körülmények, a lelki "fejlődés/átalakulás" lassabb folyamata a felgyorsult világunkban, az érzelmek fel nem ismerése, kifejezési nehézségei és az élet gyakorlati dolgaival járó bonyodalmak megnehezítik ezt a folyamatot. Biztos vagyok benne, hogy önmagában sikerül érzelmileg "rendet tenni", feltöltődni, akkor a gyerekekkel való kapcsolódás is könnyebb lesz, és egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb életet tudnak élni. Most arra biztatnám, hogy valamilyen segítséget igyekezzen igényelni - mind gyakorlatban pl. hordozókendő használata, így a baba önnel lehet, míg a testvérrel például a játszótéren játszanak, vagy bölcsődei (és lassan óvodai) segítség igénylése, hogy Önnek is legyen szabad ideje. Pár gyakorlati dolog amit megpróbálhat:
- minden nap legalább 10 pozitív dolog, esemény felidézése, ami aznap történt
- sok séta, levegőzés a gyerekekkel (ebben a melegben leginkább a kora reggeli és késő esti órákban)
- minden nap tegyen legalább 1 dolgot önmagáért, ami jól esik
- minél több szemkontaktust vegyen fel a gyerekekkel, a babának és a kisfiának is nézzen a szemébe, illetve kérje kedvesen, hogy nézzen a szemébe "Anya szeme hol van?" játék
- csiklandozza, ölelje őket minél többet, még akkor is ha "rosszalkodik", ezzel magára szeretné felhívni a figyelmet, a gyereknek még az is "jobb", ha leszidják, mert akkor vele foglalkoznak:(
- bízzon magában és a gyerekeiben, családjában, hogy túl lesznek a nehéz időszakon együtt
A gyakorlati javaslatokon kívül az érzelmi életében az anyasággal kapcsolatos kérdésekkel mindenképpen érdemes lenne foglalkoznia akár minket is hívhat konzultációra, mi skype-on is keresztül is vállalunk terápiát, kérem kérjen egyedi pici babás ajánlatot e-mailen.
Illetve ajánlom még az ingyenesen hívható Kék Vonal Alapítványt, ahol a gyerekekkel, neveléssel kapcsolatos kérdésekről tud beszélgetni. Anyukás csoportokat, akár az interneten, játszótéren.
Hosszabb távon művészetterápiás foglalkozásokat, önismereti csoportot is javasolnék.
Krízis esetén a Szent János Kórház baba-mama programját javaslom (szülés utáni depresszióra specializálódtak).
Írjon nekünk is bátran! Üdvözlettel
2018-08-06 23:08:40
Terhességgel, szüléssel kapcsolatos nehézségek
Tisztelt Doktornő!

A párommal 7 éve vagyunk együtt. Ő eléggé rossz passzban van mostanában, minden téren folyamatosan falba ütközik, valahogy semmi nem jön össze neki, emiatt még jobban előjött régóta tartó depressziója. Azt mondja, hogy már nem is tud érezni. Elköltözött több, mint egy hónapja, mert azt érzi, hogy valami nem stimmel a kapcsolatunkban sem, de nem tudja, hogy mi. Nem szoktunk veszekedni és nincsenek megoldhatatlan problémáink sem. Nagyon szeret és én vagyok neki a legfontosabb, de mégis időt kér. Azt szeretném megkérdezni, hogy lehetséges-e, hogy a depressziója váltotta ki belőle azt, hogy nem tudja velem szeretne-e lenni és ilyen esetben melyik a jobb megoldás, ha addig is tartjuk rendszeresen a kapcsolatot vagy teljesen megszakítjuk egymással pár hónapra? Ő mindenképp szeretne beszélni velem. Illetve meddig várjak? Én úgy gondolom, hogy másfél hónap után már éreznie kéne, hogy hiányzom-e annyira neki, hogy vissza akarjon jönni.
Köszönöm a segítségét!
Kedves Kérdező!
Ha a kapcsolatuk a depresszió mentes időszakokban jól működik, akkor elképzelhető, hogy a depresszió része az, ahogy ő a kapcsolatukhoz viszonyul.
Érdemes átbeszélniük, hogy felmerül-e opcióként párterápia.
Üdvözlettel:
2018-08-14 20:49:44
Párkapcsolati problémák
Van olyan hogy fiatalon, az ember élete kiég például, hogy semmi nem érdekli, semmi nem motiválja, nem talál örőmet a mindennapókban, vagyis keresi az élet értelmét ?!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Sajnos van ilyen, de pszichiátriai/pszichológiai vizsgálattal lehet diagnosztizálni, hogy pontosan mi is okozza (pl. depresszió, burn out szindróma, krónikus gyász stb.).

Üdvözlettel:
2018-08-26 22:29:24
Kiégés
Üdvözlöm! A fiam amióta elvégezte az iskolát még egy fél évet sem dolgozott otthon van egyedül él már 30 éves lesz kapcsolata sincs no meg pénze sem én tartom el : nem lakom vele mert nekem is van egy kapcsolatom de napi szinten segítem mit csináljak?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne a helyi pszichiátriai gondozóba elmennie a fiának, hogy kivizsgálhassák, hogy van-e valamilyen pszichés betegsége, ami gátolja őt a munkavállalásban (pl. depresszió, szorongás, elhúzódó gyász stb.). Szükség esetén gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, amelyet a pszichiáter dönt el. Arról nem ír, hogy a fia mennyire lenne együttműködő ebben a helyzetben, de mindenképpen érdemes lenne vele beszélni ennek a szakorvosi vizsgálatnak a fontosságáról.

Üdvözlettel:
2018-09-17 14:37:56
Céltalanság
28 éve élek egy boldogtalan házasságban, a férjem alkoholista, sajnos nem tudok és nem is akarok elválni, mert félek az egyedülléttől. Egyre betegebbnek és depresszívnek érzem magam, az elmúlt egy évben folyamatosan szakad a verejték rólam. Több orvosnál, többek között endokrinológusánál is voltam, mert az izzadás a változó korra lett fogva, de nem talált semmit.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Sajnálom, hogy boldogtalan házasságban él, s lehangolt. Volt-e már pszichiátrián? Érdemes lenne bejelentkeznie (a területileg illetékes pszichiátriai rendelőbe), hogy megvizsgálhassák, hogy a tünetei mögött áll-e depressziós vagy szorongásos zavar, s szükség esetén kezeljék (ez a férjére is igaz). Továbbá esetben önismereti munka megkezdése lenne javasolt, hogy utána lehessen járni annak, hogy miért is fél az egyedülléttől.

Az alábbi blogbejegyzéseinket javasolt lenne elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mi-a-kulonbseg-a-rosszkedv-es-a-depresszio-kozott
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-depresszio-tunetei
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-kevert-szorongasos-es-depresszios-zavar-tunetei
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-leggyakoribb-szorongasos-betegsegekrol

Üdvözlettel:
2018-09-23 00:24:12
Lehangoltság, levertség
Jó napot kívánok férjem depressziós 4honapja gyógyszert is szed,de édesanyja állandóan idegesíti az ő problémáival és emiatt nem tudunk békességben élni annyit mondom hogy ne vegye fel a problémáit de ő egyszerűen töri össze magát mit csináljak ?az anja csak örökké neki panaszkodik..
Kedves Kérdező!
Ha ilyen probléma áll fenn a férje és az ő édesanyja között, akkor férjének érdemes lenne pszichoterápiás segítséget kérnie. A gyógyszer sajnos arra nem alkalmas, hogy konfliktusaink rendeződjenek azáltal, hogy bevesszük a gyógyszert. Ez, amit most írok nem jelenti azt, hogy a gyógyszer felesleges, inkább azt, hogy a gyógyszer mellett pszichoterápia is szükséges lehet. Ami csak akkor eredményes, ha a férje igényli, motivált rá, hogy édesanyjával való kapcsolata változzon. Ugyanakkor nem feltétlen függ össze a depressziója ezzel a konfliktussal. Ezt a terapeutával való beszélgetés derítené ki.
üdvözlettel:
2018-10-11 06:47:49
Stressz
Össze vagyok zavarodva. Jelenleg munkát keresek, mivel a jelenlegi munkaköröm pár hónap múlva megszűnik. A problémám az, hogy megrettenek az álláshirdetésektől. Akármilyen, a végzettségemmel kapcsolatos munka láttán előtör belőlem az érzés, hogy alkalmatlan vagyok, nem engem fognak választani vagy ha esetleg mégis, akkor hamar kiderül hozzá nem értésem. Csak görgetem és görgetem a hirdetéseket, egy-kettőre jelentkezem, de olyanokra, amikhez semmi kedvem, közben egyre feszültebb vagyok és gyötör a bűntudat, hogy számos lehetőséget elszalasztok. Életképtelennek érzem magam. Jelenleg egy olyan munkakörben dolgozom, ami ugyan a szakmámba vág, de amihez túlképzett vagyok. Önbizalommal sosem voltam tele, amiből a jelenlegi munkahelyem még el is vett, pedig amikor elvállaltam az állást, boldog voltam, reméltem, hogy nemcsak tapasztalatot, hanem egy kis önbizalmat is szerzek. Merre és hogyan tovább, mikor a legegyszerűbb munkára is képtelennek érzem magam?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne a tünetei miatt kitöltenie az alábbi teszteinket:
https://www.onlinepszichologus.net/tesztek/6
https://www.onlinepszichologus.net/tesztek/7

Amennyiben jeleznek a tesztek, a helyi pszichiátriai gondozóba is érdemes lenne elmennie, hogy megvizsgálhassák, s szükség esetén kezelhessék. Problémái utalhatnak hangulat- vagy szorongásos zavarra.

Az alábbi blogbejegyzésünket érdemes lenne elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-kevert-szorongasos-es-depresszios-zavar-tunetei

Üdvözlettel:
2018-10-23 02:48:14
Munkahelyi, iskolai problémák
Ki lehet e gyógyulni gyógyszer nélkül a depresszióbol?
Kedves Kérdező!

Ez egy bonyolultabb kérdés, függ az egyén tüneteinek súlyosságától, az aktuális élethelyzetétől, a problémái mértékétől, a kapcsolatai minőségétől, motivációjától stb.. Pszichiáter szakorvos dönti el a vizsgálata alapján, hogy kell-e gyógyszeres kezelés vagy sem.

Az alábbi blogbejegyzéseinket lenne érdemes elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-depresszio-hatekony-kezelese
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-kezeletlen-depresszio-kovetkezmenyei
https://www.onlinepszichologus.net/blog/miert-alakul-ki-a-depresszio

Üdvözlettel:
2018-10-31 13:28:16
Egyéb
Tisztelt Doktornő!
Azzal a kérdéssel keresném önt, hogy lehetséges e hogy nekem bipoláris zavarom van. Sokat hallottam erről a betegségről, és az elmúlt időben úgy veszem észre, hogy a betegség tünetei egyértelműen megjelentek nálam. Néha úgy érzem,hogy nem érek semmit és hogy nem fog sikerülni semmi amit el szeretnék érni az életben, lehangoltnak, és szomorúnak érzem magam és néha úgy látom nincs életcélom és úgy gondolom,nem ismerem magamat. Ez az érzés néha eltart napokig, akár hetekig, viszont néha csak órákig. Aztán egyszer csak mintha másképp kezdeném felfogni a dolgokat, sokkal jobban érzem magam és boldognak érzem magam, és úgy érzem nincs előttem semmi akadály és hogy senki sem állíthat meg abban hogy elérjem a céljaimat. Ezek az állapotok sokszor váltakoznak. Ez mellett már egy ideje nem alszom jól,csak pár órát éjjelente. Valamint mindig is jellemző volt rám,hogy gyorsan felidegesítem magam bármin. Úgy gondoltam,azt is fontos megemlítenem, hogy 16 éves vagyok és hogy az apám kb 6 hónapja elhagyott engemet,a családunkat és azóta se törődik velem nagyon ami engem nagyon rosszul érintett/érint. Mint mondtam,az lenne a kérdésem hogy bipoláris zavarom van mindenképpen,vagy lehet más is,vagy talán rosszul gondolom az egészet? És ha bipoláris zavarom van,akkor mit tanácsol, hogyan dolgozzam fel,hogyan törődjek bele és hogyan fogadjam el magam? Mit tegyek ilyenkor? Még nem tudom biztosan,de már most félek hogy mi lesz ha biztosan kiderül. Félek akárkinek is elmondani amit érzek,ezért fordultam Önhöz. Esetleg leírná hogy milyen tünetek vannak még a bipoláris zavarnál és hogy milyen kiváltó okok lehetnek? Előre is köszönöm válaszát.
Kedves Kérdező!

Köszönjük megkeresését!

Nagyon nehéz lehet Önnek, hogy az édesapja nem keresi Önt. Levele alapján azt gondolom, hogy az alvászavaraival és a hangulatváltozásai miatt is érdemes volna szakembert felkeresnie. Említette már ezeket az édesanyjának, vagy más családtagjkának? Ha igen, hogy reagáltak?

A bipoláris depresszióról alábbi cikkeinkben talál hasznos információkat.
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-bipolaris-depresszio-tunetei-es-kezelese
https://www.onlinepszichologus.net/blog/az-erzelmek-hullamvasutjan-a-bipolaris-affektiv-zavarrol

Üdvözlettel:
2018-12-10 18:14:01
Személyiségzavarok
Jó napot.

Egy olyan problèmàval fordulok önhöz hogy a felesègem már harmadik ève van gyereknevelèsen van egy 3 ès egy 1 èves gyerekünk.
A feleségem most tőltötte a 30 évet.
A problèma màr az elsö gyereknèl is fennàlt èspedig az hogy nincs türelme az èdesanyànak, 2 perc kinlodás után , akár evés akár alvás vagy napközbeni bármi kissebb gond után kàromkodik a gyerekek elött, felemelt hangon beszélget, csapkod, semmi sem jó bármit csinálok mindig a hibát keresi pedig 100% kivettem a részen a gyereknevelésből! Egy párszór próbáltam elmondani hogy másképp csinálja de simertelenűl és csak konfliktus lett belőle. Oda jutottam hogy inkább halgatok és én csinalom ami szükséges, szerencsére birom a gyűrődést még ideig óráig!
Ilyen esetbe mit javasol mit tehetnék? Főleg a gyerekeim érdekébe?




Köszönettel
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom a levele alapján, hogy a felesége türelmetlenségét s agresszív megnyilvánulásait érdemes lenne szakemberrel megvizsgáltatni, hogy van-e valamilyen hangulatzavar a tünetei mögött (pl. szülés utáni depresszió). A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tb alapon történik a vizsgálat.

Beszéljen erről a lehetőségről feleségével!

Erről részletesen itt olvashat:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-szules-utani-posztpartum-depressziorol

Üdvözlettel:
2018-12-14 20:31:30
Gyermeknevelési nehézségek
Kedves Melinda!

Megismerkedtem egy 33 éves férfivel, minden tökéletesen alakult köztünk. Korábban csak olyan barátnői voltak akik semmibe se néztèk, vagy a pénze miatt szerették őt... legutolsó párja úgy próbálta házasságra kényszeríteni, hogy gyermeket szült neki (holott azt mondta fogamzásgátlót szed) mielőtt a gyermek megszületett volna külön mentek, már előtte is voltak külön. A férfi szerette volna, ha működik a kapcsolat, de belátta sokadjára sem megy. Sajnos a gyerekét nem nevelheti, ez nagyon kiakasztja őt, szeretne egy rendszert kialakítani ezért csak szerdánként találkozik kislányával (1,5 éves ), az anya állandóan csak a pénzt követeli és gerjeszti a stresszt. Mivel azt sajnos nem tudom, többről sosem beszélt nekem. Végül bevallotta a párom, hogy depressziós.Jàrt már korábban pszichológusnàl, de azt mondta nem segít. Egyik napon szakított velem, azt mondta a lánya miatt nem tud kapcsolatot létesíteni. Nem áll készen egy kapcsolatra, de nem akar elveszíteni fontos vagyok neki és szeret, de nincs energiája egy barátnőre. Nincs kedve találkozni, telefonálni, írkálni...egyszerűen csak a munkába temetkezik. A depresszióról sokat olvastam és korábban én is tanultam pszichológiát tehát azt kijelenthetem, hogy tényleg depressziós. Szakítás után két hétig irkáltunk..eljutottunk oda, hogy újra elkezd pszichológushoz járni és fejleszti korábban szerzett zongora tapasztalatait, ezzel is valami újat csinál ami lefoglalja. A minap beszéltünk annyit, hogy talán valamikor összefutunk és beszélgetünk, mint barátok. Azt mondja jobbat is találok és nem akarja, hogy rà várjak nekem az lesz a legjobb ha elfelejtem őt, bár elmondása szerint ez neki nagyon fáj. A kapcsolatunk tökéletes volt, mindketten úgy éreztük mintha ezer éve ismernénk egymást, már az első pillanattól fogva. Azt mondta az exével semmit nem akar már, csak a gyereke érdekli és az zavarja, hogy nem látja felnőni, de szerintem idővel jobb lesz, hisz a gyermek is biztos több időt fog vele később eltölteni. Tanácsra van szükségem, tényleg ne várjak rá ?Vagy álljak mellette még ha csak barátként is, annak reményében, hogy észreveszi nem kell egyedül végig mennie ezen az úton? Elore is köszönöm a segítségét!

Martina
Kedves Martina!

Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek. A depresszió kezeléséhez súlyos és középsúlyos esetben gyógyszeres támogatás is szükséges, ezért fontos volna, hogy a párja pszichiátert is felkeressen a pszichológussal való rendszeres érzelmi munka mellett. Azt, hogy Önnek érdemes-e rá várnia, csak Ön érezheti. A döntés meghozatalában önismereti munka tudna segíteni.

Ha igényli, pszichológusaink bármelyike szívesen dolgozik Önnel ezen négyszemközt, időpontfoglalás után.

Üdvözlettel:
2018-12-23 12:22:21
Párkapcsolati problémák
Depressziósnak érzem magam. Senki nem tudja mit érzek belül egyrészt azért mert nem beszélek az erzeseimrol, mert nem tudok. És nem is akarok. Nem merem elmondani másoknak mit érzek mert szégyellem. A barátaim a családom, mindenki azt hiszi hogy boldog vagyok mert előttük soha nem vagyok szomorú, mert meg játszom a boldogságom. Nem terhelnem őket az én problémáimmal, mert nekik is pont elég van.
Annyira utálom hogy én nem találhatom meg a szerelmet, én nem élhetem át azt a csodálatos érzést amit a barátaim atelnek/ateltek. Úgy szeretnek végre boldog lenni. Emlékeket akkarok. De úgy érzem én örökre magányos maradok.
Kedves Kérdező!

A depresszió természetes velejárója a szégyen, habár rengetegen küzdenek ezzel a problémával. Nagyon fontos volna, hogy felkeressen pszichológust és/vagy pszichiátert, akitől szakszerű segítséget kaphat a problémára.

A depresszióról itt írunk bővebben: https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-depresszio-tunetei
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-depresszio-hatekony-kezelese

Üdvözlettel:
2019-01-20 10:10:07
Egyéb
Kedves Szakértő!
Egészségügyi okokból sokat kellett várnom arra hogy babát vállalhassunk.
A terhesség alatt végig nagyon boldog voltam, folyton simogattam a pocakom, énekelgettem a babának.
A vajúdás, szülés borzasztó hosszúra és fájdalmasra sikeredett (indított szülés volt), testileg-lelkileg nagyon megviselt.
Aztán itt a kisbaba. Mióta hazajöttünk, rettegek. Üresnek érzem magam belülről. Itt egy élet amiről gondoskodnom kell, és most már nincs visszaút. Fogalmam sincs h mit kell ezzel a babával csinálni és hogy jól csinálom-e. Előtte soha nem foglalkoztam gyerekekkel.
Úgy érzem, egy két lábon járó tejautomata lettem aki a babája és a háza rabja lett. Másból se áll az életem, csak szoptatás, pelenkacsere, alvás a babával (csak mellettem tud aludni). Magamra, a férjemre, a háztartásra stb semmi időm nincs. Semmire se tudok fókuszálni. Belülről zokogok. Semminek se tudok örülni. Most 9 napos a baba, de már rettegek, hogy mi lesz a jövőben. Próbálok tanácsokat kérni másoktól de mindenki mást mond. Nem tudom, az újszülöttel való életnek tényleg ilyennek kell lennie? Más is ilyen nehezen éli meg? A férjem itt van velem, ő olyan higgadt, boldog a babával...nem értem hogy hogy lehet az amikor ugyanabban a cipőben járunk. Hiányzik az előző életem, úgy érzem, most meghaltam:( kérem segítsenek mit tegyek? Andrea
Kedves Andrea!
Mindenképp javaslom pszichológushoz fordulni. Dolgoznak olyan formán is pszichológusok, hogy a babát is viheti magával, ha nincs kire hagyni. ún. baba- mama konzultációra. Fel kellene mérnie pszichológusnak vagy pszichiáternek, hogy nem szülés utáni depresszióról van-e szó, mely mindenképp kezelendő állapot. Ezt csak személyes beszélgetés keretében lehet megtenni, keressen fel valakit minél előbb. Ha nem depresszióról van szó, akkor is támogatást igényel, mert így rosszabbodhat az ön állapota is, és a babához fűződő kapcsolata sem mindegy, hogy hogyan alakul. Fontos lenne családtagok, barátok segítségét is igénybe venni a hétköznapi teendők ellátásában is akár.
üdvözlettel:
2019-01-24 17:35:22
Félelmek, szorongások
Tisztelt Doktornő!
Olyan kérdéssel fordulok önhöz,hogy anyukám 4éve elvesztette az élettársát daganatos megbetegedésben. Úgy gondolom a mai napig nem dolgozta ezt fel és magában örlődik, fél az érzéseitől ezzel kapcsolatban. Kedzi a környezetét is eltaszítani magától, munkàba menekül. Folyamatosan gyomor problémàkkal küzd de szervi baja nincs ezer egy orvosnál járt amit lehetett vizsgàlatot elvégeztetett magán, de semmit nem talàltak. Idegenek felé pozitív képet mutat magàról. Hogy tudnék neki segíteni, hogy elmenjen egy szakemberhez? Ha megemlíteni tagad, hogy ő nem bolond..., De tudom hogy kellene a segítség neki. :( Nem akarom, hogy rosszra forduljon a dolog és még a végén tényleg beteg lesz.
Köszönettel:T. Tímea
Kedves Tímea!
Érthető, hogy aggódik az édesanyjáért, de csak úgy tud pszichológus segíteni, ha ő szükségét érzi, és igénybe tudja venni a segítséget. Talán az segíthet, ha elmondja neki, hogy a pszichológus nem feltétlen, sőt kifejezetten az a ritka, hogy "bolondokat" kezel, bár nem tudom mit ért édesanyja bolond alatt, gondolom, a pszichiátriai betegekre gondol, akiket pszichiáter kezel elsődlegesen. Talán segít, ha ön elmondja neki, hogy különbség van a pszichiáter és pszichológus tevékenysége között is. A pszichológus foglalkozik az élet szokásos nehézségeinek elviselésének segítésében is, ilyen például a gyász is, mely ha elakad, az depresszióhoz vezethet, mely már mindenképp kezelésre szorul. Van olyan blogunk is a honlapon, mely a gyászról szól, van, ami a depresszióról, van, ami a pszichológus-pszichiáter különbségről. Talán segít ezek elolvasása is. Mindezek mellett vannak, akik szégyellik, ha segítségre van szükségük, hasznos lehet, ha azokra a panaszokra támaszkodva javasolja édesanyjának a pszichológust, melyektől ő szenved, hisz a lényeg ennek a szenvedésnek az enyhítése. A pszichológushoz fordulásban sokszor az segít, hogy a szenvedés már elér egy olyan mértéket, melyet a személy és a környezete nehezen vagy nem tud elviselni. Lehet, hogy ő még viseli, ezért hasznos lehet, ha ön elmondja neki, mit lát rajta és miért szeretné, ha segítséget venne igénybe.
üdvözlettel:
2019-02-05 12:26:53
Gyász
Jó napot kívánok, röviden le írom a problémám.
Már több éve sport fogadás függő vagyok és ezt be látom, sajnos lassan már a parkapcsolatom is oda lessz ez miatt, rengeteg pénzt raktam már bele, és sokszor titokban csináltam és mikor rá jött a menyasszonyom nagy probléma lett belőle többször is ismételten és abba szeretném hagyni örökre mert a menyasszonyom sokkal fontosabb mint bármilyen játék csak ehhez egy kis segítséget szeretnék kérni önöktől, köszönöm a válaszukat előre! További szép napot! Üdv Zoltán
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Nagyon jó, ha fel tudja ismerni, hogy függőségi problémája van. Érdemes lenne addiktológus orvost felkeresnie, hogy áll-e valamilyen pszichés megbetegedés függősége mögött (pl. depresszió, szorongás). Javasolt lenne csoportfoglalkozásokra elmennie, a névtelen szerencsejátékosok közösségében például rendszeresen vannak összejövetelek. Igény esetén pedig pszichológussal való egyéni konzultáció is javasolt lenne.

Üdvözlettel:
2019-02-28 20:53:27
Játékszenvedély
Jó napot!
Pontosan nem tudom, hogy ez céltalanság lenne. Ugy érzem nem tudom mihez kezdjek. Nem érdeklődök semmi iránt. Tudom, hogy csinálnom kéne mert ez igy nem élet, de nem birom rávenni magam. Nem tudom, hogy kezdjek hozzá vagy legyőzni ezt.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne első körben pszichiáter szakorvossal beszélnie, hogy vajon a tünetei mögött állhat-e valamilyen pszichés megbetegedés (pl.depresszió), Ingyenesen a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tudják fogadni, vagy magán úton. Pszichiáterrel való találkozás után javasolt lenne önismereti munkát is elkezdenie pszichológusnál, annak felderítésére, hogy vajon milyen lelki tényezők állhatnak a tünetei mögött.

Az alábbi blogbejegyzéseket javaslom elolvasásra:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mi-a-kulonbseg-a-rosszkedv-es-a-depresszio-kozott
https://www.onlinepszichologus.net/blog/miert-alakul-ki-a-depresszio
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-depresszio-tunetei
https://www.onlinepszichologus.net/blog/depresszio-teszt

Üdvözlettel:
2019-03-02 09:14:36
Céltalanság
Jó napot
Szerencse játèk fügönek èrzem magamat volt ojan eset hogy több millio magyar ft pàr ora alat el játszotam.
Eben a tèmàban kérném segitségèt .
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Nagyon jó, ha fel tudja ismerni, hogy függőségi problémája van. Érdemes lenne addiktológus orvost felkeresnie, hogy áll-e valamilyen pszichés megbetegedés függősége mögött (pl. depresszió, szorongás). A területileg illetékes addiktológiai központban tb alapon igénybe lehet venni az orvosi vizsgálatot.
Javasolt lenne csoportfoglalkozásokra elmennie, a névtelen szerencsejátékosok közösségében például rendszeresen vannak összejövetelek. Igény esetén pedig pszichológussal való egyéni konzultáció is javasolt lenne.

Üdvözlettel:
2019-03-06 19:21:01
Egyéb
Üdvözlöm. Egy bipoláris zavarban szenvedő barátomnak próbálok támasz lenni. Egyszerű patikus vagyok....és mondtam neki hogy itt valószínű pszichiáter segíthetne,de egy pszichológus útmutatása most jól jönne nekem...
az ő nevét és életkorát adtam meg.
Stressz, alvászavar, néha pánikroham kíséri. alig bír emberek közé menni mikor épp a depresszió-szakaszban van. Azt furcsállom,hogy mindig estére kitisztulnak a gondolatai, reggelre megint "kattog" nem lát kiutat,most a magánélet a munka a célok egyszerre omlottak össze.
De hogy lehet hogy este tisztább a feje,reggelre újra "xar az élet" fázis automatikus? (tisztában vagyok vele hogy nem ez a mániás-depresszió 2fázisa, hanem a rossz időszak kifejtése inkább... félreértések elkerülése érdekében ezt hozzáteszem)
ha bármi tippje lenne....valami útmutatója....megköszönném.
Már azt is köszönöm,hogy végig olvasta.
Minden jót!
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!

A bipoláris depresszió kezelése komoly feladat még a szakemberek számára is, mivel igen gyakori a visszaesés, szélsőséges hullámzás, és emiatt nagy az öngyilkosság veszélye. Nagyon fontos ezért nem csak a rendszeres gyógyszerszedés és a pszichiátriai kontroll, hanem a szakszerű pszichoterápia is, ami megtaníthatja a beteget az indulatai/érzelmei feletti kontrollra azáltal, hogy segít ezeket összekapcsolni ezeket az aktuális életeseményekkel. Érdemes azonban mielőbb megkezdeni ezt.

Üdvözlettel:
2019-03-09 23:12:49
Lehangoltság, levertség
Úgy érzem a lelki fejlődésem megrekedt.Igazából 6.5 évesen megkellett volna hallnom a testvéremmel együtt akivel már akkor sem ápoltam jó viszonyt de mindenemet neki adtam, hogy megakadájozzam a halálát.Egy belső megérzés azt mondta , hogy mamám,papám,én és tesom ne utazzunk el a nyaralonkba.Sírva könyörögtem,hogy ne menjünk de senki nem hallgatott rám csak azt értem el hogy én es tesom itthon maradjunk.Mamámék elmentek,meghaltak,megölték őket, előre kitervelt volt ha mi is mentünk volna 100%hogy nem lennék most itt.Egy orvos azt mondta szembe mentem a sorsommal nem kellene élnem már.Ezért van ez a céltalanság, a sikertelen párkapcsolatok , a magány körülöttem,hisz nem rendeltettek nekem senkit ebben az életben.Szerettem volna babát.Terhes lettem.Az apja minden előzmény nélkül a hír hallatára (tervezett baba volt) 3nap örömködés elteltével összevert az utcán kidobott a kocsijából..a gyereket nem akartam utána.Nem szeretnék már babát senkitől ez nagyon sokszor átgondolt döntés.De nem tudom mit kezdjek magammal? Karrier nem érdekel egy munka se köt le, nem érdekel a pénz, ház, hisz úgy is felesleges a megszerzett javakat nem visszük a sírba.Nem barátkozom már, nincsenek barátaim a próblémáimat csak én ismerem nem beszélek senkivel róla.De nem látszik vidáman kelek és mosolygok amikor kell.De belül véezek.Szeretek egyedül lenni.Viszont aggaszt, hogy mi lesz így velem ilyen szomorúan , kiégve.Gyerekem nem lesz.Családom nincs .Férjhez menni nem tervezek a férfiakat megvetem úgy érzem nem sok mindenre alkalmasak.Úgy gondoltam sokáig,hogy az élet értelme a boldogság a gyermek a szerelem.De mivel ezeket kiégedték belőlem elvesztek a céljaim .Nagyon sok tragédia ért szívem szerint szakemberhez fordulnék de nem tehetem meg.Pedig segítség kellene.Régebben foglalkoztatott sokszor az öngyilkosság de ma már nem magamat bántanám hanem szokat akik ilyenné tettek akik lelki és fitikai fájdalmat okoztak.Szeretném a segitségét kérni van értelme a létezésemnek?
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Sajnálom, hogy ennyire sok nehézségen ment keresztül eddig az életében. Úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne pszichiáterrel beszélnie a problémáiról, gondolatairól, aki tud abban segíteni, hogy milyen kezelés lenne a legjobb Önnek, hogy állapotában javulás állhasson elő. Javasolt lenne bántalmazott nőknek szóló csoportos terápiára is eljárnia, hogy a volt párja erőszakos viselkedését fel tudja dolgozni (pl. a Nane egyesület is indít ilyen jellegű foglalkozásokat), illetve egy gyászterapeutai végzettségű szakemberrel együtt dolgozni az életében történt veszteségek elgyászolásában.

Az alábbi blogbejegyzéseinket ajánlom elolvasásra:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/az-eroszak-rejtett-formai-a-parkapcsolatban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/depresszio-teszt
https://www.onlinepszichologus.net/blog/gyasz...-avagy-mi-zajlik-bennunk-a-vesztesegelmeny-hatasara

Üdvözlettel:
2019-03-15 01:07:36
Céltalanság
Kedves hölgyem!

Én egy 20 éves fiatal srác vagyok, aki még december tájékán egy vélt elváltozást fedezett fel a testem egy intimebb részén. Az elváltozásról hamar kiderült, hogy semmi komoly nem kapcsolható hozzá és nincsen különösebb bajom. Sajnos január végén viszont ez az elváltozás gyulladásos tüneteket okozott, amelynek következtében jelentősen beindult a fantáziám. Időközben az influenza vírust is sikerült megszereznem, amely hőemelkedéssel, hasmenéssel és torokgyulladással járt, valamint egy nem fájdalmas, de állandó nyomó,szoritó érzéssel a fejemben. Sajnos ez az eset olyannira belekergetett az aggodalomba és szorongásba, hogy hipohonder szerű tüneteket produkálva sorra kreáltam magamnak a problémákat és tüneteket. Ezek közül két esetben pánikrohamot is kaptam, amely magas vérnyomás és remegésben nyílvánult meg bennem. Az aggodalmaskodással teli állapot megközelítőleg 3 hétig tartott ( bár sosem állandó szinten, inkább csak fellángoló időszakokat mutatott ). Ez idő alatt Ez az állapot a szexualitásom érintettségével indult és ennek jegyében jelentősen csökkent a libidó szintem, ami előtte normál szinten volt. Magnézium és c + d vitamin tablettákat folyamatosan szedtem ez idő alatt. Azonban most értem el arra a pontra, hogy kezdem elfogadni részben azt a tényt, hogy semmi bajom. Egy vérvizsgálat + tumormarker vizsgálat is igazolta, hogy semmi gondom nincsen és minden tökéletes szervi tekintetben. Egyedül a torok pirossága és a fej nyomó jellegű érzése maradt meg. 2 hete azonban elkezdtem úgy érezni mintha az érzelmeket és érzéseket nem tudnám olyan intenzitással átélni. A hipohondria miatt gyakran volt halálfélelmem és egyszerűen semmi érdekeltséget nem mutattam a külvilág felé. Azóta már sok minden változott és végre újra elkezdtem érdekelni a hobbiaim, sok időt töltök szüleimmel és barátaimmal. Azonban a nagyobb fokú nyugodtságom ellenére még mindig megvan az érzelmek tompa érzése. Régebben sokkal intenzívebben éreztem mindent és most néha elfog a közömbösség érzése, valamint gyakran erőltetetnek érzem magam. Felfogom, ha egy szituáció vicces és tudom jól, hogy alaphelyzetben felhőtlenül nevetnék rajta, de az érzést sajnos egyszerűen vagy egyáltalán vagy csak tompán tudom megélni. Ha esetleg egy pozitív érzés megfog és megmarad, akkor gyakran szimplán a mosolygásra a testem ásítás ingerével reagál, amit megintcsak nem értek miért. Az egész napom egy hullámvölgy, amelyben néha boldog tudok lenni egy kis időre, aztán átmegy az egész egy közönyös állapotba. Szeretnék újra a régi lenni és mindent meg is akarok tenni ennek érdekében, hiszen tudom jól milyen ember is vagyok valójában. De evvel együtt félek is, hogy ez az állapot nem fog eltűnni és aggódok. A feszültséget nem érzem magamon, de lehetéges már hozzászoktam és emiatt nem fogom fel Pl.: ha leesik egy pohár és széttörik vagy ha megijesztenek egyszerűen meg sem ijedek, mintha állandóan készenlétben lenne a testem. A zenéket sem tudom annyira nagy élvezettel hallgatni, mint régebben, mintha a hatásuk elveszett volna. A jövőben lesz még egy MRi vizsgálatom, amely pontot tesz az I végére és remélhetőleg utána képes leszek elengedni a témát, mert még részben sajnos bennem van ez a múltbeli történés. A fejem érzése is aggaszt hiszen már január óta érzem a jobb oldalra lokalizálodó nyomást, amely néha vándorol vagy fülfájást is okoz. Gondoltam már több súlyos képletre is pl.: agydaganat, de szerintem ez csak merő túlzás lenne, hogy emiatt történik ez a tompa érzékelés. Összeségében azt szeretném megkérdezni, hogy ez betudható egy enyhe depressziónak? És ha igen, lehetséges hogy kellő hozzáállással és rekreációval ez el képes tünni? Esetleg mennyi idő kellene hozzá? Nem szeretnék pszichiáterhez menni és gyógyszereket szedni, nem tartom őket jó ötletnek és kellően erős is vagyok, hogy talpra tudjak állni. Csak egy tanácsra lenne szükségem.

Nagyon köszönöm a válaszát! Sokat segít vele :)

További szép napot!
Sz. Peti
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

A tünetei csökkentésének, kezelésének elérését úgy gondolom, hogy pszichoterápiás munka keretein belül lenne lehetséges. Azt sajnos ennyi információ alapján nem tudom megmondani, hogy állhat-e fenn Önnél enyhe fokú depresszió, ezt egy részletes első interjú keretein belül lehetne kideríteni, illetve a honlapunkon az alábbi oldalon talál fenn egy depresszió tesztet is, amit érdemes lenne kitöltenie:
https://www.onlinepszichologus.net/tesztek/6

Az alábbi blogbejegyzésünket javaslom elolvasni, ami a hipochondriáról szól:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/miert-nem-segit-senki-a-bajomon--a-hipochondriarol

Üdvözlettel:
2019-03-17 01:15:03
Lehangoltság, levertség
Üdvözlöm, tanácsot szeretnék kérni. Kislányom 1 éve óvodás. Eleinte nehéz volt a beszokás, nagyon anyás. Az idei évben, decemberig szintén nehéz volt, eljutottunk oda, h órákig csak sírt.Nem vett részt feladatban, nem evett, csak egy óvónőt fogadott el, a másik óvónőre azt mondta, hogy nem szereti, Rengeteget beszélgettünk erről, együtt, óvónővel is. És hatott, minden szuper lett januártól. Oviról csak pozítivan beszélünk vele, óvónőkről is, stb. Tudja, hogy dolgoznom kell, nem tudok vele otthon lenni. Nevetve köszönt el tőlem minden reggel.
Na és az új helyzet. Bárányhimlő, velem volt itthon 1 hétig, aztán egyik nap a mama ment érte, én későn értem haza, másnap pedig utolsóként értem oda érte az oviban, aztán hétvégén a mamájával volt egyik este. És jött az új hét, nátha, aztán láz, otthon maradt, újra a mamáékkal. És ez nagyon megviselte, anyahiány, betegség. Ma 20 perc kellett mire eljöttem, nem volt szívem otthagyni, sírt, mert nem volt a kedvenc óvónéni, akihez az elejétől ragaszkodik, pszichológus barát azt mondta, őt anyahelyettesítő funkcióval látta el. Óvón most írt, hogy hamar megnyugodott, ez csak nekem szólt, legyek határozottabb. Lehet, nem kellett volna reggel ottmaradnom, de próbáltam megnyugtatni. Lehet hogy ez az egész csak nekem szól, és hiszti? Vagy mélyebb dolog lehet a héttérben? Otthon minden rendben, sose veszekedünk, szeretetben élünk. Ami még fontos tényező, hogy 2 éve, és tavaly is kórházban voltam, először 5 hetet, tavaly pedig 1 hetet. Beteg voltam, kiborultam, depresszió stb. Ez az egész családot megviselte, és nyilván ő is érzékelte, hogy mindenki aggódik, avgy hallhatott olyat, amit nem kellett volna. És mamáéknál volt abban az időben a legtöbbet, illetve az apukájával. Ez biztos, hogy megviselte, mert ezen kívül együtt vagyunk, együtt alszunk stb. De azóta, ilyen probléma nincs, szerencsére jól vagyok, és éljük az életünket.
Köszönöm előre is válaszát, mindenképpen szeretnék névtelen maradni.
Kedves Kérdező!
Nagyon sok kérdés merül fel bennem, és az a benyomásom, hogy nagyon ráérzett a témakörre. Véleményem szerint az ön szorongásainak oldása rengeteget segítene gyermekén is. Megragadott az a fél mondat, hogy "nekem szólt és hiszti"- ez fontos, kifejtést igénylő szempont. Másrészt az 5 hét távollét rendkívül hosszú egy ilyen korú gyermeknek (is), másrészt az ön depressziója. Nemcsak arról van szó, hogy azt érzékelte a gyermek, hogy mások aggódnak, hanem egy depressziós anya a gyermek számára elérhetetlen. Sokszor felléphetett szeparációs helyzet a leírása alapján. Ki igényli az együtt alvást? Szerintem ön is és a gyermek is segítségre szorul a szeparációs szorongás tekintetében.
üdvözlettel:
2019-03-18 11:10:20
Gyermeknevelési nehézségek
22 éves vagyok és szerencsejáték függő. Csakis sportfogadással foglalkozok, de már elég magas szinten annyira hogy szinte mindenemet eljátszott és annyira hajt már ez a dolog, hogy bármilyen módon, bármit megtennék hogy megszerezzem a következő tétet...Általában mindig nyertem, majd jött egy forduló pont ahol minden elvesztettem, ezért teljesen depressziós vagyok. Felmondtam a munkahelyemen, semmilyen emberi kapcsolatba nemtudok belemenni, mert állandóan levagyok súlytva, már nemjárok el szórakozni sem, kisem mozdulok már itthonról, hetek óta még a haverokkal sem beszéltem, egyszerűen elszigetelem magam a külvilágtól, a szüleimmel sem tudok beszélni és már annyira hogy szinte mindennap az eszembejut hogy bárcsak neis léteznék...és lehet hogy tennék is ezügyben valamit! Az egyetlen ami vigasztal az az hogyha néha nyerek,olyankor mondhatni énvagyok a világ legboldogabb embere,mintha egy más ember lennék és a másik énemre ugynézek ilyenkor vissza hogy dehülye vagyok! Ez általában 1-2 napig tart...utána hetekig visszaesek. Voltam már dokinál,mély depressziót állapított meg, szedtem is a gyógyszereket, de azzal mintha bedrogoztak volna,még ennyire sem voltam képes mint most. Lehetne mondani, hogy mozduljak ki vmerre,foglaljam le magam vmi hobbival meg stb ilyen dolgok, de ez képtelenség.
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne a kezelőorvosával átbeszélnie a helyzetét, nem biztos, hogy elsőre a megfelelő típusú s kombinációjú gyógyszerezést találta el Önnél, van, akinél fél év is eltelik mire a hatásos gyógyszer is kipróbálásra kerül. A depresszió sajnos népbetegségnek is mondható Magyarországon. Ha a hangulatzavarán segítenének, akkor úgy gondolom, hogy a játékszenvedély is csökkenne Önnél.

Az alábbi blogbejegyzésinket érdemes lenne elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-depresszio-hatekony-kezelese
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-kezeletlen-depresszio-kovetkezmenyei
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-depresszio-tunetei

Üdvözlettel:
2019-03-26 04:56:51
Játékszenvedély
Kedves Doktornő!
Van egy 3hónapos kisfiam,akit mindennél jobban szeretek. A férjem sokat dolgozik. A családom messze lakik tőlünk,bár már voltunk náluk. Amikor a kisfiammal vagyok itthon akkor elfog a magány, a bezártság,ha ránézek a sírás. Elmegyünk sétálni,de senki nem szól hozzám. Ha a családnál vagyunk ott minden jó. Sok embert ismerek. Sajnos emiatt a férjemmel is veszekszünk,mert ő is észrevette,hogy a saját életünkben nem vagyok boldog. Nem tudok örülni semminek. Nekem az a megnyugvás,ha a szüleimhez "haza mehetek". Nem szeretek már lakni sem a saját lakásomban.
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne körbenéznie, hogy amerre él, van-e valamilyen baba-mama kör, ahová be lehetne csatlakozni, ahol tudna más anyukákkal is ismerkedni. Budapesten például nyíltak olyan közössége terek (pl. kávézók) ahová kisgyerekes anyukák járnak, s többféle foglalkozáson, kultúrális programokon részt vesznek a csemetéikkel együtt. Amennyiben tünetei súlyosbodnának, érdemes lenne pszichiáter szakorvost is felkeresni, hogy vajon nem szülés utáni depresszió húzódhat-e meg a háttérben.

Az alábbi blogbejegyzésünk szól erről a témáról:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-szules-utani-posztpartum-depressziorol

Üdvözlettel:
2019-03-27 12:04:12
Terhességgel, szüléssel kapcsolatos nehézségek
Kedves Hölgyem/Uram!

Igazából több helyen is feltettem már a kérdéseimet, itt sem reménykedem benne, hogy valaha bárki is válaszolni fog; de mivel jobbat nem tudok kitalálni, ezért megpróbálom. Igyekszem nagyon tömör lenni, ami nehéz lesz.

Bármit teszek, nem érzem értelmét, vagy hamar elveszíti az értelmét, esetleg ráunok/csalódok benne és abbahagyom. Főleg a munkahelyen. Először érdekel, utána az egész kiüresedik, értelmetlenné, haszontalanná válik, a saját szerepemet is fölöslegesnek ítélem meg. Ezzel párhuzamosan csökken az energiaszintem, az életkedvem, szinte egész nap fáradt vagyok, csak aludni szeretnék, de nagyon nehezen alszom el és óránként felébredek. Olyan szomorúságot érzek, aminek mintha fizikai súlya lenne és a föld felé húzna. Ám amint elhagyom azt az állást, szinte másnap visszaáll minden a természetes egyensúlyba. Egészen addig, amíg el nem telik egy hónap munka nélkül és az egyhangúságba, céltalanságba ugyanazok a tünetek jelentkeznek, mint a munkahelyen.

Valahogy úgy tudnám összefoglalni, hogy:
Munkahelyen: "Je! Csináljuk meg! Alig várom, tök izgalmas! Szeretem ezt csinálni!"
Otthon: "Tök jó, most lesz egy csomó időm sportolni, tanulni meg ismerkedni! Mostantól minden csak egyre jobb lesz, napról napra."

Pár hónap múlva meg
Munkahelyen: "Lesz*rok mindent! Nincs értelme, hülyeség. Nincs semmi értéke a munkának amit csinálok, én sem érek semmit. Nem érdekel semmi, hagyjatok békén"

Pár nap múlva
Otthon: "Lesz*rok mindent! Semmi értelme, hagyjon mindenki békén, csak egyedül szeretnék lenni"

Kb ennyi.
Köszönöm a figyelmet. Bár érzem, hogy ez halott ügy...
Kedves Kérdező!

Weboldalunkon természetes, hogy választ kap a megkeresésére. Bármikor, bármilyen témában írjon tehát nekünk bátran!

Levele alapján azt merült fel bennem, hogy önismereti munka segítségével lenne megérthető, miért veszíti el a motivációját a legtöbb esetben nagyon hamar. Ez akár a depresszió tünete is lehet, javaslom, hogy töltse ki az alábbi pszichológiai tesztünket, amely ha jelez, feltétlen forduljon szakemberhez!

https://www.onlinepszichologus.net/tesztek/6

Üdvözlettel:
2019-03-28 18:40:33
Céltalanság
Jó Napot! Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy a partnerem megállapított depresszióban szenved, szakorvos által lett megállapítva, illetve én is és a családja is biztosak vagyunk benne. Az okát csak sejtjük, de nem tudjuk biztosan. Teljesen érdektelen mindenki iránt, a szüleivel nem beszél, a barátaival nem tartja a kapcsolatot, dolgozni ugyan tud, de nem szereti, állandóan fáradt, tisztában van a betegségével ő is, párszor az öngyilkosságot is szóba hozta. 4 évet voltunk együtt, majd 1 hónappal ezelőtt elhagyott, azzal az indokkal, hogy jobban érdemlek, mint ő, és attól is, hogy az ő problémaival foglalkozzak. Azóta még rosszabb. Én őszintén nagyon szeretnék segíteni. Igyekeztem mindig is mellette lenni, szakításunk után 2 héttel szembe állítottam a tényekkel, hogy megértem, hogy így érez, de ezért és ezért ezt kezelni kell, és szívesen vagyok mellette ebben, ne szégyellje. A szülei otthon szintén ugyanezt mondják neki, de nem hajlandó elmenni orvoshoz, azt mondja, hogy ő nem fog gyógyszereket szedni, és hogy nem bolond. Mit tudnék tenni? Hogyan tudnék neki segíteni? Várjak, adjak időt? Vagy mit tegyek?
Nagyon köszönöm a válaszát előre is,
Alexandra
Kedves Alexandra!
Várni semmiképp nem tanácsos, ha depresszió áll fenn, és azt pszichiáter szakorvos állította fel, akkor a beteg valamely családtagjának kellene ezzel az orvossal beszélni, hogy a beteg nem szedi a gyógyszereket. Öngyilkossági veszély esetén végzetes lehet a várakozás.
üdvözlettel:
2019-04-05 14:15:45
Párkapcsolati problémák
Üdv.
Már lassan fél éve gondolkozom, hogy igénybe kell vennem pszichológusi segítséget, és ha részben csak de most jött el a pillanat. Úgy érzem, hogy semmire sem vagyok jó, nincs motivációm, mintha kiégtem volna és a nyugdíjas éveimet taposnám. Nem szeretek társaságban lenni, félek nyitni az emberek felé, bénának érzem magam úgy érzem, hogy a legegyszerűbb munkára is alkalmatlan vagyok. Szeretnék tanulni, minden vágyam, hogy gyermekvédelmi gyám legyek, de nem tudom elkezdeni a főiskolát, mert félek, hogy úgyse menne. Mindenhez így állok hozzá holott tudom, hogy ez nem jó de nem megy akkor sem. Mintha depressziós lennék, minden apróságon sírok ezért vesztettem el a munkahelyem. Tudom, hogy segítségre van szükségem, de nem merek/mertem kérni talán ez az első lépés.
Kedves Kérdező! Egyetértek, hogy nehéz segítséget kérni. Én azt javaslom először pszichiáterhez menjen, mert ha depresszió áll fenn, a gyógyszer és pszichoterápia együttese lehet a hatékony segítség. Pszichoterápia szempontjából tudom én is vállalni önt, ha igényli, vagy más klinikai szakpszichológust, pszichoterapeutát érdemes keresni. Üdvözlettel
2019-04-06 12:44:26
Önbizalomhiány
Üdv Doktornő!
Tömören megfogalmazva lassan elvesztem az érdeklődésem minden iránt amit eddig szivesen csináltam. Legyen az meló vagy szabadidős dolog.
Megcsinálom amit nagyon muszáj de hatalmas szenvedéssel. Igen tudom lustaságnak hangzik de érzem nem erről van szó. Már semmi nem hoz lázba,nem érdekel. Vagy itt egy példa a mindennapokból.Ha kitalálok a hétvégére valami programot akkor jó ötletnek tűnik,de már másnap megbánom. Ahogy közeledik egyre rosszabb. Pénteken már minden bajom van. Utána eljön az ideje és végig csinálom ugyan,de nagy szenvedéssel.Semmi örömöm nincs benne. Szinte mindennel így vagyok amit régebben szerettem most semmi kedvem hozzá. Sajnos gondolom a családnak is elege van a lehangoltságomból,és persze nekem is.
Tudna valami tanácsot adni kedves Doktornő?
Kedves Kérdező! Pszichiáter felkeresését javaslom, hogy megállapítása nem depresszióról van e szó és megfelelő kezelést kapjon. Üdvözlettel
2019-04-07 11:35:58
Lehangoltság, levertség
Depresszió, alvászavar, gyász feldolgozása ami még nem sikerült és munka hely el vesztése, vagy is van most már de nem az ami kellene hogy legyen! Belé fordultam étvágytalan vagyok a barátok tol el távolodtam egy kissé!
Kedves Levélíró!

Sajnálom, hogy ennyi nehézségen esett át. Mivel testi tünetek is jelentkeztek (étvágytalanság) Önnél, mindenképpen javasolnám, hogy pszichiáter szakorvost is felkeressen, aki az első interjús beszélgetés alapján meg tudná állapítani, hogy milyen terápia lenne javasolt az Ön számára (azaz szükséges-e gyógyszeres kezelés is). A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tb alapon felkereshet szakembert, a legtöbb pszichiátriai gondozóban klinikai szakpszichológus is dolgozik, így pszichoterápiás ellátásban is tudna részesülni.

A depresszióról szóló írásainkat érdemes lenne elolvasnia, sok hasznos információ található bennük az alábbi linken:
https://www.onlinepszichologus.net/kereses?search=depresszi%C3%B3

Üdvözlettel:
2019-04-09 12:38:06
Egyéb