A keresés eredménye erre: "alkohol"

Találatok száma a tesztekben: 2

Találatok száma a blogban: 7

Találatok száma a válaszokban: 62

A kérdésem elég bonyolult. A párommal lassan 6 éve vagyunk együtt. Sajnos többször előfordult már,hogy buliban voltam és az alkohol hatására más férfival csókolóztam, magam sem tudom megmagyarázni miért, azonnal megbántam. A párom ezekről tud, minden alkalommal megbeszéltük, megbocsájtotta. Persze azóta nem igazán bízik bennem. Az utolsó ilyen eset 2éve történt, azóta nem volt gond. Igazából nagyon jól megvagyunk, kiegészítjük egymást, szex terén el sem tudnám képzelni,hogy mással történjen bármi. Egy hónapja viszont, a munkahelyemen megismerkedtem egy férfival, aki első pillanatban levett a lábamról, ahogy rám nézett, ahoy viselkedett velem. Flörtöltünk, többször bejött kávézni hozzám, de a flörtnél, illetve a elbúcsúzásnál 1-2 puszi, ennél több nem történt. A párom elolvasta az üzeneteinket, így kiderült a dolog, már-már odáig fajult,hogy szakítunk. Nem értem magamat,hogy miért kerülök mindig ilyen szituációba, mikor érzem és ő is érzi,hogy szeretem, jól megvagyunk, habár néha kicsit úgy érzem elhanyagol és laposodik a kapcsolatunk. Egy nőnek nyilván jól esik, ha más férfiaknak tetszik, de én nem tudom kezelni az ilyen helyzeteket és belemegyek a flörtbe, megadva az esélyt magamnak és a másiknak is,hogy több legyen köztünk mint barátság. Mi a baj velem?
Kedves Z!
Ha jól értem levelét, akkor Ön szereti a párját, jól megvannak együtt, és szeretne együtt is maradni Vele. Az elmúlt 6 év alatt többször előfordult, hogy más férfiak fölkeltették az érdeklődését, majd Ön flörtölt, illetve csókolózott velük. Most legutóbb párja annyira megbántva érezte magát, hogy majdnem szakításra került a sor. Arról is beszél, hogy a szexben nem tud más partnert elképzelni, ugyanakkor amikor a „levett a lábamról” kifejezést használta a munkahelyén megismert férfival kapcsolatban, mintha az a csókon túli esetleges szexuális kapcsolatra is utalhatna. (Persze Ön tudja, hogy hogyan is értette pontosan ezt.) Azt mondja, hogy nem érti magát, nem tudja kezelni az ilyen helyzeteket, és azt kérdezi tőlem, hogy mi a baj Önnel.
Igen, természetes, hogy jól esik más férfiaknak is tetszeni. Sőt, az is természetes, hogy nekünk is tetszenek más férfiak a párunkon kívül. A kérdés, hogy hogyan kezeljük ezt a helyzetet. Hogy belemegyünk a flörtbe, vagy kimaradunk belőle. Ön többször is úgy fogalmaz, mintha csak úgy történnének Önnel a dolgok, és kevés része lenne abban, hogy mi történik (pl. „alkohol hatására csókolóztam”, „miért kerülök mindig ilyen szituációba?”). Persze nagyon nehéz lenne például fölvállalni, hogy azért flörtöltem egy másik férfival, mert jól esett – egyrészt mert a mai magyar társadalmi normák zömében elítélik az ilyen viselkedést, másrészt mert tisztában van azzal, hogy ez az Ön párját milyen érzékenyen érinti. Ugyanakkor arról is beszél, hogy párja nem bízik Önben, hogy elhanyagolja Önt és hogy laposodik a kapcsolat. Van, akiben ez is kiválthatja azt, hogy megenged magának egy kis flörtöt, egy kis izgalmat.
Az Ön által fölvetett probléma több részből áll: Flörtöljek-e más férfiakkal, vagy sem? Hogyan tudom megóvni a páromat a bántástól? Lehet-e valamit tenni azért, hogy a párommal való kapcsolat eleven és izgalmas maradjon, valamint hogy a párom jobban figyeljen rám? Ezekre a kérdésekre pedig saját magának tudja megadni a választ, fölvállalva, hogy a dolgok menetére Önnek befolyása van (és azok nem csak úgy történnek Önnel), amely érettséget kíván meg tőlünk. Mindezekkel az ön személyes sorsával kapcsolatos önismereti kérdésekkel érdemes lehet online konzultáció keretében foglalkozni. Kollégáim és én az onlinepszichologus.neten a rendelkezésére állunk, ha úgy dönt.
2017-02-22 13:05:16
Párkapcsolati problémák
Kedves Szakértő! A Párom korábbi elhatározásából már négy éve nem ivott alkoholt. Majd mostanában elég sok problémája akadt- elcsúszott a egy fél évet a diplomamunkájával, vettünk egy lakást, amit teljes szívéből utál, mert kiderült hogy lehet hogy airbnb lesz mellettünk, illetve a munkahelyén is problémák merültek fel. Egyik napról a másikra kitalálta hogy ő elkezd inni, mert ennek semmi értelme hogy nem iszik. Miután elkezdte a héten minden este elment valahová iszogatni, illetve hétvégén is csak arról beszélt, hogy melyik nap mit akar inni. A problémáiról nem hajlandó velem normálisan beszélni, soha nem volt az a fajta, de biztos vagyok benne hogy csak a gondjai miatt iszik. Próbálom tiltani, és hatni rá, de csak veszekedés lesz vége. Ezenkívül folyamatosan engem kritizál ( milyen rossz munkahelyem van, hogy nézek ki ) mintha azt szeretné elérni , hogy nekem is rossz legyen. Leginkább az ivás zavar, hogyan lehetne ezt a folyamatot megállítani?
Kedves Petra!
Leveléből feltételezem, párjának volt már gondja az alkohollal azelőtt - esetleg segítséget is kapott már. Ha ez így van, érdemes lenne felkeresnie korábbi segítségét, AA csoportot.
A problémája szempontjából teljesen mindegy, hogy mi az oka annak, hogy újra pohár után nyúlt.
Ha rosszul következtetek, és eddig még nem vett igénybe szakmai segítséget a párja, itt az ideje. Nem megoldás a problémákkal szemben az alkohol. AA csoport az ország minden részében elérhető, ott megfelelő segítséget és információkat kap.
Ha Ő nem kíván rajta változtatni, akkor nem tudja megállítani ezt a folyamatot. Ez az Ő döntése. Hogy Petra, Maga meddig tolerálja, az pedig az Öné.
Remélem, kér a párja segítséget, és sikerül kilábalniuk ebből a helyzetből. A legjobbakat kívánom.
2017-03-05 13:15:00
Alkoholizmus
Kedves Pszichológusok!

A problémám nem egyedi, elhidegültem a férjemtől, és alapvetően semmilyen szexuális együttlétre nem vágyom sem vele, sem mással és a legrosszabb, hogy nem is érzem hiányát az életemben. A napom a négy gyermekünk körül forog, itthon vagyok immáron 8 éve ( minden gyermekünk tervezett volt, nem csak így alakult), nem tudok a mindennapokból kiszakadni. Természetesen így anyagilag sem tudok hozzájárulni a család életéhez, így döntéseimet sem hozhatom meg önállóan. Ez szerintem mindkettőnk számára probléma. Terhességeim alatt szinte nem voltak együttléteink, ez a férjemet nagyon megviselte, amit maximálisan meg is értek, de a legkisebb már elmúlt 2 éves, és reménykedtem benne, ha elmúlnak a hormonváltozások, akkor majd rendeződnek a dolgok, de sajnos nem. Még fogamzásgátló gyógyszert is váltottam, hátha az is befolyásolt valamit. Mára már ott tartok, ha van köztünk minimális együttlét, akkor minél előbb legyünk túl rajta, mert nem akarom. Útálom ezt az érzést. Régen nem voltam ilyen, aktívabb voltam. A köztünk lévő kommunikációval nincs gond, mindent meg tudunk beszélni, 15 éve élünk együtt, lehet a bezártság tette ilyenné a kapcsolatot, az első és a második gyerekünknél még nem volt ekkora gond, de ma már a válásról is többet beszélünk. Merre van a helyes út, hogyan lehet ezt megoldani? Várom megtisztelő válaszukat!
Kedves Kérdező! A szexuális vágy tartós csökkenése mindig valaminek a tünete, ami mögött húzódhatnak biológiai okok (hormonális, gyógyszer hatás, alkohol vagy drog használat) illetve pszichológiai okok (szorongás, depresszió, düh, harag, intimitási problémák, stressz, családi nevelés hatása stb.). A leveléből arra következtetek, hogy a napi teendők miatti stressz, a gyerekvállalások során tapasztalt hormonváltozások mind kihatással voltak a szexuális életükre. A szexuális problémáknál fontos tudni, hogy közösek, függetlenül attól, hogy melyik félnél jelentkezik a tünet. Azonban a boldog, kielégítő szexuális élethez egyrészt mindkettőjüknek joga van, másrészt több olyan jótékony hatása is van az egészséges szexualitásnak (testi és lelki egészségügyi, párkapcsolati, stb.), ami miatt azt javaslom, hogy forduljon/forduljanak pszichológus szakember segítségéhez. Azt írja, hogy férje és Ön között a kommunikáció megfelelő, így azt gondolom, hogy a kapcsolatuknak a szexuális oldala is megmenthető lenne.
Hívjon minket is bizalommal konzultációra, vagy más, szexuálterápiás módszerekben járatos pszcihológust keressenek fel.
2017-03-21 08:48:57
Párkapcsolati problémák
Üdvözlöm!
Van egy három és fél éves kapcsolatom. Nem volt még ilyen komoly kapcsolatom, ezért tanácstalan vagyok.. Volt már rossz kapcsolatom nekem is, de egyik se tartott eddig és nem is vittem őket haza bemutatni stb.
Előzményként, amit talán érdemes tudni, hogy amikor összejöttünk, már kb. 6 éve ismertük egymást. Elmondása szerint már akkor kinézett magának, csak fiatal voltam még. Nekem is lett más, neki is, de az élet sokszor akarta, hogy csak úgy összetalálkozzunk valahol, amikor épp egyedülállóak voltunk. Akkor mindig éreztem azt a valamit és nem tudtam kiverni a fejemből. Ilyenkor szoktunk beszélgetni, volt hogy elcsattant 1-2 csók is. Aztán egyszer leültünk és elhatároztunk, hogy akkor belevágunk. Most 23 vagyok, ő 30 éves.
Csak hétvégén tudunk általában találkozni, mert sajnos az élet úgy hozta, hogy messze dolgozunk egymástól.
Nem lakunk egy helyen, volt már szó összeköltözésről, de egyelőre még nem tudjuk megoldani.
Volt, hogy többször megbántott már apróságokkal, de megbeszéltük, megígérte, hogy máshogy lesz, belátta, hogy hibázott.
De előfordult már olyan (nem is egyszer), hogy pl. pénteken megbeszéltük, hogy munka után jön hozzám, ha végzett és 7-kor jött volna, fél 7-kor pedig felhív, hogy iszogatnak a kollégákkal, nem jön vagy késik, aminek aztán az a vége, hogy hívogat, hogy majd jön, jön és mégse jön. Ez ilyenkor nekem nagyon rosszul esik, mert meg vagyunk beszélve, én készülök, ő pedig az utolsó pillanatban lemondja. 1-2-3 szor ahogy ez így előfordult, lenyeltem, mert hát kapjon szabad teret, nem akarom bezárni őt, járjon a haverokkal is stb. De újra előfordult és már besokalltam, mondtam, hogy ez nekem nem tetszik, szóljon időben, ha ilyen van. Vagy ha szeretne, menjen el a haverokkal (itt az egyikről tudni kell, hogy házas, de megcsalta a feleségét és sokszor beszéli ő rá arra, hogy maradjon) akkor beszéljük meg előtte és rendben lesz minden. Beismerte, hogy igazam van, szólni fog. stb. Aztán utána munkában tovább ott kellett maradniuk pénteken és mivel ott is maradtak, a főnök vitt nekik egy üveget, megint ittak (ilyenkor nem részeg, de én már a hangjából rájövök, hogy ivott és nem szeretem, nem agresszív, csak elfeledkezik rólam). Nagyon kiborultam, hisz nem rég beszéltük meg ezt. Találkoztunk, de csak sírni tudtam, megbeszéltünk mindent részletesen, hogy mi jó, mi nem jó, miért van ez, hogy lehet javítani ezen, mindent elmondtam neki, ami bánt. Aztán el is jöttem tőle, időt kértem. Átgondoltam én is mindent, ő is. Arra jutottunk, hogy együtt akarjuk folytatni. Szeretjük egymást, ezen kívül minden szuper, boldogok vagyunk. Megváltozik ezen a téren, időben szól, ha lesz ilyen. Azóta minden szép és jó volt, volt már külön haverokkal koncerten, mondtam, hogy menjen nyugodtan, nem volt gond. De múlthéten a kollégájával (akinek rossz a házassága) voltak valakinél dolgozni (többször már és múlt héten fejezték be végleg) és mivel végeztek a pasi öntött nekik valamit, úgy volt, hogy 7-kor jön hozzám. Én hívtam őt 7-kor, hogy jön e, mondta, hogy még ott vannak, csak később tud, ha végeztek, hív. Fél 10-kor még mindig nem hívott, hívtam, nem vette. 10-kor hívott vissza, hogy még mindig ott vannak, akkor derült ki, hogy öntött nekik valamit a pasi, de szól, hogy ivott (mert megbeszéltük), jöjjön e. Mondtam, hogy ne, mert ezt már ismerem.
Ugye abban egyeztünk meg, hogy időben tudatja velem, ha ilyen lesz, nem este 10-kor, mondhatta volna már 7-kor is, ahogy beszéltünk, hogy nem jön, de csak ígérgetett, hogy jön.
Hatalmasat csalódtam, hogy ez megint előfordult.
Újra megígérte, hogy nem lesz több ilyen, neki én kellek, velem akarja az egész életét leélni. De hogy hagyja ilyenkor rábeszélni magát és ugye elszalad az idő. Nem alkoholista és nem részeg ilyenkor, megisznak valamit, de nem részeg.
Többször előfordul ilyen probléma (kb. 3-4 havonta vagy van hogy ritkábban) és most az utolsónál (amikor megin azzal a pasival volt, akinek rossz a házassága), amikor nagy nehezen felvette a telefont és elmondta, hogy mi van, mondtam, hogy ne is jöjjön hozzám este. Ez volt vasárnap este, azóta persze bocsánatot kért, sajnálja, kéri, hogy maradjak mellette, segítsek neki, hogy abba tudja ezt hagyni. Nem találkoztunk azóta, csak írogattunk és tegnap olyat írtam neki, hogy én már belefáradtam ebbe, egy következő ilyen alkalmat már el akarok kerülni. Ő azt hitte, hogy én ezzel szakítok vele, de nem is volt kedvem magyarázkodni.
Szeretem őt, ennek ellenére is és nem féltékenykedünk egymásra, soha nem csalnánk meg egymást. Tervezzük a közös életet, közösek a céljaink és boldogok vagyunk. Mindig is azt gondoltam, hogy ő az igazi, hogy le tudnám vele élni az életemet és el tudom őt képzelni a gyerekeim apjának.
Sokkal több a jó dolog a kapcsolatunkba, mint a rossz. Sőt, rossz dolognak „csak” ezt az egyet tudom felhozni. Nagyon sok mindenen keresztül mentünk már és kitartottunk egymás mellett.
De ezek után hogy higgyek el neki bármit is, hogy bízzak meg benne, ha már sokszor megígérte, hogy változtat ezen, mégse tette. Mi a garancia arra, hogy pont most fog változtatni ezen.
Ön szerint megmenthető ez a kapcsolat vagy mit tegyek?
Köszönöm előre is!
K.
Kedves Kitti!
Köszönöm hogy megtisztel bizalmával.
Levele részletességéből értem, hogy többször próbálkozott már azzal, hogy megbeszéljék, hogy megértse partnere a Maga szempontjait is. Sajnálom, hogy ez eddig nem járt sikerrel.
Nehéz lehet még mindig külön élni ennyi idő után is, és csak hétvégén találkozni azzal, akivel a jövőjét tervezi.
Jogosnak tűnik az igénye arra, hogy Párja tiszteletben tartsa a Magával megbeszélteket, és ne órákkal később jelentse be, hogy nem jön. Nem kevésbé az az igénye, hogy őszinte legyen Önhöz partnere.
Talán a következő beszélgetésükben fókuszálhatnának arra, mi az oka annak, hogy ez Neki ilyen nagy nehézségbe kerül. Nehéz nemet mondani a munkatársaknak? Szeretne velük több időt tölteni? Esetleg éri valami hátrány, ha nem vesz részt ezeken a programokon? Egyszerre szeretne ott is lenni és Magával is? Vagy ennyire nem számítanának neki a Maga érzései? Esetleg mégis az alkohol az, amire olyan nehéz nemet mondani?
Remélem sikerrel jár! Minden jót kívánok!
2017-03-23 09:25:52
Párkapcsolati problémák
Fiam 27 éves, diplomás, egyedülálló. Cigi és meglátásom szerint alkoholfüggő, gyanúm alapján játékfüggő is. Munkahelye még van, edzői képesítéssel oktat - azt remekül - hol feltűnően jó hangulatban van - kivált ittasan - de sokszor egész nap sír és a házból sem jön ki. Egyedül él, egycsendes faluban, amit önként választott. Kéthetente meglátogatom, főzök, próbálok beszélgetni vele, takarítok - helyette, de tudom hiba - anyagilag is kap időnként segítséget mert sosincs tartaléka. A család tulajdonában lévő házban él, rezsit sem fizeti. Életét értéktelennek tartja, szenved a kapcsolat hiányától, néha csődtömegnek érzi magát, máskor nagy egóval rendelkezik. Az utóbbi hónapokban a depresszív állapot kezd sűrűbben jelentkezni, most először kérte, ne utazzak hétvégén Budapestről hozzá. Nem akar látni, és én se lássam őt. Elege van belőlem, mindenkiből. Kitűnően diplomázott alapon, a mestert nem fejezte be és hazudott, hogy végzett. A testvérét meglopta két éve a játékfüggősége miatt, az apjától, és tőlem is nagy összeget kért akkoriban, amit nem tud megadni. Előző lakásban is több százezer közüzemi tartozást halmozott fel. Másfél éve tisztalappal érkezett jelenlegi falujába, ahol talált munkahelyet, megbecsülik, és mégis úgy tűnik ugyanúgy csúszik lefele. Időnként megfogadja megváltozik, rendezi életét, finanszírozza magát. Velem és a család többi tagjával sem kommunikál telefonon, kizárólag ha odamegyek, vagy megyünk vidékre. Akkor sem nyílik meg. Nekem ritkán,pár mondat erejéig. Közben zseniálisan énekel, még érdeklik a könyvek, de egyre gyakrabban csak az internetbe temetkezik. A házat, amiben él nem tartja tisztán, s az udvar is nagyon koszos, igénytelen lett a kezei alatt. Hetekig nem mosogat, napokig nem fürdik. Aggaszt, hogy most először engem is távol akar tartani magától. Nem tudom mit tehetnék? Utazzak le, csak csendes szemlélőként tudassam vele, hogy az anyja mindig mellette áll, vagy hanyagoljam. Miközben a szívem megszakad, hogy milyen lelketlen, nagyszülőkkel még telefonon sem törődő felnőtt lett a csodás, okos kisgyerekből?
Kedves Kérdező! Köszönjük bizalmát! Sajnos függőség esetén ez a segítő, kiszolgáló hozzáállás nem szokott segíteni, fenntarthatja a problémát. A kölcsönkért pénzt italra, játékra költi? Ha továbbra is kap, fennmarad a probléma. Már lopott is, azaz súlyosbodott a helyzet. A fiának segítségre van szüksége. Szenvedélybetegeket kezelő drog- alkoholambulancián érdemes érdeklődni, illetve vannak önsegélyező anonim szervezetek, pl. anonim alkoholisták klubja, továbbá hozzátartozóknak is létezik ilyen (ALANON szervezet), ez az Ön segítségére lehet. A fiának csak akkor tudnak segíteni, ha ő is akarja. Nagyon nehéz lehet Önnek végignézni az ő szenvedését, javaslom, Ön is keresse fel ezt a segítséget. Sok sikert kívánok!
2017-03-30 20:37:47
Egyéb
Tisztelt Doktornő! 39 éves nő vagyok, 6 éves gyermektelenségi küzdelem után sikeres limbikprogramon vagyok túl, jelenleg 6 hetes ikerterhes vagyok. A lombik előtt 2 héttel édesanyám kórházba került, azt gondoltuk egy rövid időre. A vizsgálatok alapján tüdődaganat mellhártyadaganat a gyanú. Az orvos ma az állapota alapján 1-2 hónapot jósolt neki. Közben az édesapám nem tud megküzdeni alkoholproblémáival amit rám is kivetít, telefonon többször hívott hogy felakasztja magát, ittasan vezet, a számlákat nem fizeti, én fizettem be, követeli hogy adjunk neki pénzt. Kérem adjon tanácsot hogyan tudok ezzel a helyzettel megbírkózni. Köszönettel: P.M
Kedves P.M! Édesanyja hogyan birkózik meg helyzetével? Neki is kell segítenie, gondolom. Édesapát sürgősen pszichiátriai osztályra kell szállítani. Öngyilkossági szándékkal mentő is el kell hogy vigye. Önnek édesanyjával érdemes rendezni kapcsolatát, és minél inkább törekedni a stressz csökkentésére pl. relaxációval, meditációval, annak tudatosításával, hogy nem szabad hagynia, hogy apja érzelmileg zsarolja. Ezt szaksegítség keresésével lehet megoldani. Nem az Öné a felelősség, hogy ő mit tesz az életével! Pénzt alkoholra költi feltehetőleg, így nem ajánlott neki pénzt adni. Remélem mielőbb túljut ezen a krízisen és tud a saját életére koncentrálni! Magzataival való kapcsolatát ápolja, főleg, ha feszültnek érzi magát. Ha van lehetősége, ajánlom anya-magzat kapcsolatanalízist is, ami a magzatokkal való kapcsolattartást jelenti, tudományos módszer, ilyen stressz helyzetben ők is érintődhetnek. A legfontosabb az Ön és gyermekeinek nyugalma! Üdvözlettel:
2017-04-29 22:09:52
Egyéb
Üdv!

Egy olyan problémám lenne, ami igazából nem engem érint, hanem a párom. Átesett egy szem műtéten, ami miatt nem tudta elérni a gyermekkori célját, hogy katona lehessen. 11 hónapja vagyunk együtt. Többször történt olyan, hogy mikor én elmentem dolgozni, akkor ő úgy várt a lakásban, hogy berúgott (nem is kicsit, kb alig bírt állni). Kérdésemre, hogy mi váltotta ezt ki többször azt válaszolta, hogy e miatt van, hogy nem lehetett katona a szeme miatt. Többször kapott már utolsó esélyt, de a minap is ez fogadott, viszont most nem azt mondta, amit eddig, hanem hogy nem tudja, csak hogy jól esett, ilyenkor nem gondolkodik semmin. Többször próbált meg átverni, úgy hogy a vodkát beleöntötte Fanta ődítőbe. Most is ez volt a probléma, van hogy megállja, hogy hetekig (3-4 hét) nincs vele ilyen gond, viszont mindennap fogyaszt legalább egy sört. A legutóbbi veszekedésünk, az addig fajult, hogy kénytelen voltam felhívni az édesanyjáékat, hogy nem tudom mit lehetne vele kezdeni, s hogy megoldható lenne-e hogy ők hazavigyék és megpróbáljanak vele elbeszélgetni. 300 kilométerre lakik tőlem, most ott van kapott 2 hét haladékot, hogy meggondolja, hogy ér-e neki annyit a kapcsolatunk, hogy változzon. Ez a probléma már előttem is megvolt néhány hónappal. Itthon is nagyon jól megvagyunk, a munkáját is szereti. Akkor áll fent ez a helyzet, amikor nem dolgozik általában. Ön szerint érdemes lenne-e folytatnom vele? Szeretem, de nem szeretnék mindig azon agyalni, hogy éppen most mi fogad itthon.

Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy a párja sajnos alkoholbeteg, ezért nem elegendő az ígéret, vagy az elhatározás a gyógyulásához.
Fontos, hogy a férfi pszichoterápiás segítséggel feldolgozza azt, hogy nem sikerült a katonasággal kapcsolatos terve, ne legyen az alkoholra szüksége ahhoz hogy ne gondolkodjon semmin. Erre szesz nélkül is kell, hogy legyen lehetősége, de persze előtte az Őt nyomasztó problémákkal kellene hatékonyan szembenéznie (ami nem fog menni neki szakember segítsége nélkül).
Az, hogy ennek fényében folytatja-e vele a kapcsolatot, Önön múlik. További kérdés esetén állunk szíves rendelkezésére.

Üdvözlettel:
2017-05-14 20:27:21
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Holgyem/Uram!

Volt egy hosszabb mergezo kapcsolatom ugy 10eve de azota is csak probalkozasok. Szexeltem sok lannyal de egyikkel sem jutottam tovabb es ugy erzem eddig is csak azert mert hamarabb fekudtek le velem mint hogy meglattak volna azt ami miatt nem tudok egy normalis kapcsolatot osszehozni. Kulonben nagyon visszahuzodoan viselkedem kudarckerulon, egyertelmu figyelemfelkeltesekre sem merek reagalni inkabb eloldalazok aztan nagyon haragszom magamra. Altalaban innom kell es nagyon sokat es akkor ismerkedem meg nokkel ugy hogy abbol szex lesz. Maskepp keptelen vagyok egy beszelgetest levezetni es fenntartani az erdeklodesuket zavartan viselkedek. Fogalmam sincs hogy mi a problemam gyokere es foleg hogyan oldjam meg. Azt sem tudom hogy a felenksegem az alap habitusom e mert ritkan mikor komfortosan erzem magam akkor nagyon is a kozeppontban vagyok. Ezert nem is tudom elfogadni magam mert nem tudom hogy melyik az igazi enem. 15eve azt hittem hogy majd valtozik ez es fejlodok kinovom vagy magam sem tudom de igy 30 felett mar eleg aggaszto ez az ordito hIanyossagom mikozben gyonyoru nok erdeklodnek irantam en meg vagy zavartan adok egy eselyt es semmi nem lesz belole vagy inkabb mar elotte feladom. Mit tehetnek? Koszonom elore is a valaszat.
Kedves Kérdező!

Köszönjük bizalmát!

Nagyon jó, hogy foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ahhoz, hogy mély, tartalmas érzelmi kapcsolatot tudjunk kialakítani, fontos, hogy tisztában legyünk magunkkal.

Jó úton jár, ha önmaga jobb megismerésére, megértésére törekszik. Ehhez terápiás segítséget javaslok. (Munkacsoportunk tagjait, akár.)

Az alkoholfogyasztást, főleg nagy mennyiségben azonban nem tartom jó ötletnek. Maga is érzi, hogy nem oldja meg a problémáját. Sőt!

Üdvözlettel,
2017-05-16 23:20:57
Önbizalomhiány
Üdvözlöm!

Megpróbálom pár mondatban összefoglalni, mi is a problémám. Kiskorom óta rettenetes lámpalázzal küzdök, ami régebben abban nyilvánult meg, hogy képtelen voltam fellépni (versenyszerűen zongoráztam, majd a lámpaláz idővel kiterjedt egyéb, kisebb közönséggel bíró foglalkozásokra is) több ember előtt (ismerősök jelenlétében a helyzet mindig rosszabb), nagyon remegett az egész testem, és fulladtam, majd mikor a "roham" abbamaradt, rettenetesen fájt a fejem addig amíg nem aludtam ki az izgalmakat. Az évek során voltak jobb és rosszabb időszakaim, de a mostani már nagyon kiborít. Olyan szinten elkezdek pánikolni az emberek közelségétől, hogy sokszor egy egyszerű vásárlásnál is előjön ez a pánikolás, vagy ha éppen kicsit stresszesebb helyzetben találom magam, de nem tudom kontrollálni ezt a "rohamot", pedig nagyon le akarom állítani mikor "elkezdődik". Elájulni egyetlen esetben sikerült (körülbelül 10 éve), ezután vizsgálatok sora következett, majd közölték, hogy az állapotom neve egy egyszerű szorongás... Igazság szerint nagyon nem érzem egyszerűnek, kerülöm a konfliktust, az embereket, de a furcsaság az egészben, hogy vannak olyan napok is, amikor semmi bajom, és jó a kedvem, tudok emberek közé menni, nem annyira mint egy extrovertált ember, de aránylag közvetlen is vagyok ilyenkor. Viszont attól szintén pánikolok, hogy orvoshoz forduljak, márpedig tudom, hogy ez lenne a legjobb megoldás, és azt is tudom, hogy az állapotomat felesleges szégyellnem főleg szakemberek előtt, mégis ezt érzem.

A mostani rosszabbodást egy tavaly elszenvedett nemi erőszaknak tulajdonítom, rettenetes dühöt érzek ezzel kapcsolatban, sokszor az erőszak elkövetője iránt (van egy foglalkozás, amin mindketten részt veszünk heti rendszerességgel, így sajnos gyakran találkozunk még a mai napig is), sokszor magam iránt, de csak 2 legközelebbi barátnak mertem elmesélni, szégyelltem és még most is nagyon szégyellem, ami történt, hibásnak érzem magam a történtek miatt, ugyanis erősen alkoholos befolyásoltság alatt álltam. Az illető fizikailag iszonyúan erős, sokszor félelmet érzek, amikor a közelemben van, és tehetetlennek érzem magam, ugyanis nagyon nem szeretném, ha kitudódna az, ami megtörtént.

Azt hiszem mindezek mellett fontos megemlítenem, hogy édesapám gyógyult alkoholista, édesanyám pedig adósságokba verte az egész családot, ami miatt 16 éves korom óta tanulmányaim mellett dolgozok, és mindig kirángattam a szüleimet a bajból. (A tanulmányaimat nem tudtam befejezni érthető okokból, de iszonyúan szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy a közeli barátaim mindig megkerestek jól fizető munkákkal képesítés nélkül is, hiszen nagyon értelmes és okos nőnek tartanak, bármit meg tudtam csinálni/tanulni profi módon.) Körülbelül másfél éve rendeződtek a dolgok otthon, de nem tudok szabadulni a rossz érzéstől, amit a szüleim felé táplálok, szeretem őket, de rájuk is nagyon haragszom, mert nagyon sok mindenből kimaradtam amiatt, hogy folyton a segítségükre siettem, és még mindig nem múlt ez az érzés, hogy segítsek rajtuk bármi áron. Szeretnék elköltözni, de félek is, hogy mi lesz velük, ha itt hagyom őket.

Természetesen teljesen tisztába vagyok azzal is, hogy megállapítja majd, hogy azonnal forduljak szakemberhez, viszont mindenképpen érdekelne az Ön véleménye is, már az is sokat segít, hogy ki tudok írni magamból mindent, ami fáj.

Köszönettel és tisztelettel:

Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Megható őszinteséggel számol be problémájáról, és valóban azt ajánlom forduljon szakemberhez. Konkrétan pszichoterapeutát lenne érdemes felkeresnie. Rendezni kellene szüleihez fűződő érzéseit, traumáit. Az, hogy alkohol hatása alatt állt, semmivel sem enyhíti az elkövető felelősségét! Nagyon jó, hogy ilyen pontosan meg tudja fogalmazni az érzéseit, ami egyébként a pszichoterápiára is alkalmassá teszi. Milyen foglalkozásokon vesznek részt, megírná? Ha igényli, négyszemközt is tud beszélni bármelyikünkkel itt a honlapról, mindannyian pszichológusok vagyunk.
üdvözlettel:
2017-05-31 20:51:06
Félelmek, szorongások
Jó napot! Nem szeretném sokáig rabolni az idejüket. Az lenne a kérdésem ha anyukám elég sűrűn iszik mit tudok vele csinálni? Ha felhozzuk másnap neki azt mondja "fáradt volt" de lehet rajta látni hogy ivott. Már nehezen birom elviselni. Persze probálok türelmes lenni viszont akárhányszor meglátom ittas állapotban a sirás kerülget. Mit tudnék tenni hogy abba hagyja? 15/L
Kedves Kérdező!
Ön annyit tehet, hogy a családsegítőben kér segítséget, vagy ha van a lakhelyükön drog- és alkoholambulancia, mert ez a dolog orvosi kezelésre szorul. Kérjen meg egy felnőttet, akiben megbízik, hogy kísérje el, és támogassa önt, remélem sikerrel járnak, mert aki sokat iszik, általában tagadja, és nem akar segítséget elfogadni, de ha anyukája megérti, hogy önt ez megviseli, a kapcsolatukat jelentősen rontja, talán úgy rávehető a segítségkérésre (orvos is szükséges lehet és pszichológus is).
Sok sikert!
2017-06-17 11:24:48
Alkoholizmus
Szia.
Ramona vagyok 25 éves az öcsém Albert 20 éves és az ő problémáira szeretnek megoldást találni, vagy hogyan tudok neki segíteni!
Playstation függő nem szeret társaságban lenni jobban érzi magát a szobájában egyedül játszva,Nem érdekli semmi van amikor dolgozni sem megy nincs felelősségtudata sokaig alszik,lusta,udvariatlan példa keppen a héten 2 napot kisegített esti munkában ami 5 órakor kezdődik 7:30ig és úgy jött haza 4 órakor h be volt rúgva! Nagyon bepoccentem mert nem iszunk munka előtt + ott segitett ki ahol en dolgozom es én vittem oda. Angliaban élünk, 2 éve segítettem ki az országba(mindenben én segítek neki és a vőlegényem a kezdetek óta még a repjegyben is és soha nem kérdtünk semmit csak h dolgozzon és élvezze az életet és éljen ezzel a nagy lehetőséggel h angliaban lehet) Próbáltam már sokmindent jutalommal díjazni ha teljesít valami kihívást, büntetni ha valamit elszúr elvettem a playstationt,veszekedtem,szépen megkérdtem ....de semmi vannak napok, hetek mikor jobb,jobban van de utána újra rosszabbul vagy hülyeséget csinál. A tegnapi veszekedésünk után együtt mentünk dolgozni 5 órától és egy idő után elkezdte mondani h ő tudja h mit kellene tennie néha vannak olyan pillanatai h mondja magának de azt mondta hogy az sül ki belőle h az sem érdekli,mondja ...nem érdekel semmi...tudja h milyen jó neki itt velünk de,...hozza teszem nagyon szegény családból származunk és most nagyon jó életünk van és ezt sem értékeli semmit sem értékel amit teszek érte vagy ámit tettem és megkérdeztem h ő megtenne e valaha ezt ámit én és a párom tett érte és azt mondta h csak kettőnkért senki masert. Nem tudom mar mit tehetnek most azt mondtuk neki h beültetjük a kocsiba és hazaviszem magyarba azt mondta nem akar haza menni remélem h ez ösztönzi hatással lessz rá. Van egy 30 éves nővérem én 25 vagyok öcsém 20 anyukám 49 apukám meghalt tavaly(nem tartottuk a kapcsolatot nem keresett minket)de hiányzik nekem és az öcsémnek is (egyszer részegen sírt is nekem h neki nem volt apukája meg stb) Anyukámat nem lehet a legjobb és intelligensebb szülőnek mondani. Egyikőnknek sem volt túl jó a kapcsolatunk anyukámmal akkor lett jobb mikor elköltöztünk otthonról. Lehet öcsémnek lelki problémai vannak.
Előre is köszönöm a választ.
Ramona
Kedves Ramóna! Köszönjük levelét! A leírás alapján úgy gondolom, hogy az öccsének orvosi segítségre lenne szüksége, hiszen hangulati és addikciós (játékszenvedély+ alkoholprobléma) problémái lehetnek. Érdemes lenne Angliában addiktológushoz fordulni, akár az egészségügyi keretek között, akár, ha az nem lehetséges magánorvosi rendelőbe elmenni. A jelenlegi helyzet sem Önnek, sem neki nem lehet jó. Beszéljen vele erről, s próbáljanak elmenni közösen, hogy én is elmondhassa a problémát, amit tapasztal az orvosnak, hogy több információja legyen a jelenlegi helyzetről. Az orvos szükség esetén gyógyszeres kezelést tudna biztosítani. Üdvözlettel:
2017-06-24 12:45:35
Játékszenvedély
Tisztelt Doktornő!kérem a segitséget 22 eves hazas vagyok.ket gyerekem van 22 eves fiam es 12 eves lanyom.egy anyatol.ez a nö 3 szor hagyott mar el.elsö 2003 ban akkor elvitte magával a fiam majd 2014ben itt egydül ment el.es most 2017 marciusaba ismet elment es megint elhagyta a kislányat.de mindig mikor elment elsőnek az anyukajaék ment.masodjára anyaotthonba.harmadjara pszihiatriai osztalyo volt 2honapig.kijött es beszeltünk válni akar.magamat kezdtem okolni hogy mindig elhagy.de a gyerekek nem akarjak latni sem.en elötte megalazkodtam mindig mert a csalad a legfontosabb szamomra.nincs vegzetsege mosogato vagy konyhai kisegitö kent dolgozik.mindig masokal sms ezik.blogokat küld es fogad egy olyan 38 eves ferfival ismerem is meg nem volt növel ez a ember es mar több csaladot tett tönkre.labilis szemelyiseg nyenge jellemü.es ra halgat elni akarja az eletet.sajnos a felesegem kb 10 eve folyamatosan iszik mindig reszeg.de en vagyok a hibas mert engedtem.azt mondta hogy ő igy teljes igy önmaga.sajnalom de nem fogok többe könyörögni neki belefaradtam nagyonsok fajdalmat okozott nekünk.a ket gyerek hatarozottan utalja ezert.en felek ujra kezdeni vele megint.fiatalon házasodtunk meg es nem szorakozta ki magat esetleg.keresem az okot.de en ugyerzem nemadtam ra okot.rendes becsületes ember vagyok szeretem a felesegem nem iszok alkoholt nem is bantottam.csak dolgoztam mindig kamion sofőr vagyok a penz is meg volt.mire számithatok.hogy kezeljem ezt a nőt.mit tegyek?se vele se nelküle.jó igy hogy nincs velünk de hianyzik nagyon.
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz helyzetben van. A felesége alkoholfüggőségéért semmiképp nem ön a felelős. Volt pszichiátrián, nem írja mi a betegsége, de írja, hogy a gyermekei nem kívánják még látni sem. Ha együtt akar vele élni, beszélje meg a kezelőorvosával, hogy tud neki segíteni, mi a betegsége, hogy lehet ezzel a betegséggel együtt élni. Ha viszont folyamatosan iszik, az a gyermekekre (is) nagyon káros hatással lehet, ezt is figyelembe kell vennie. Elvonókúrára hajlandó lenne elmenni? Ha nem, akkor kérem, gondoljon arra, hogy a gyermekek úgy fognak felnőni, hogy egy érzelmileg elérhetetlen anyával találkoznak nap, mint nap. Nehéz a döntés, mert nemcsak a saját érzelmeivel kell megküzdenie, hanem a gyermekek érdekét is figyelembe kell vennie, ami, mint szülőnek kötelessége is. Kérjen konkrét segítséget akár családsegítőben vagy a felesége pszichiáterétől mindenképp.
üdvözlettel:
2017-07-01 13:22:39
Konfliktus a családban
Tisztelt Doktornő!
Szeretném szíves tanácsát kérni, nem tudom mitévő legyek. Szüleim kapcsolata nagyon rossz már vagy 20 éve, apukám iszik, anyukám meg mindig szidja őt nekem, egymással nem igazán beszélnek, de egy házban laknak. Én már elköltöztem otthonról, mert nem bírtam elviselni a helyzetet, de így is minden nap részesülök belőle, ugyanis anyukám naponta felhív telefonon, hogy milyen rossz ember az apám (csak csúnyább szavakkal). Én alapjáraton jó kedélyű ember vagyok, de annyira elszomorodok ilyenkor, hogy sokszor már nincs kedvem tovább élni. Folyton attól félek, hogy a szüleimmel történik valami baj, már kisgyerek korom óta ettől rettegek, emiatt a rossz érzés miatt egyre jobban haragszok rájuk. Anyukám régen mindig mondogatta, hogy elválik, 5-6 éves koromban össze is ültette a családot, hogy ezt közölje, akkor sírva könyörögtem neki, hogy ne váljon el apukámtól, azóta engem okol, hogy nem keresett másik férfit, most meg már késő szerinte, és már hiába mondom, hogy inkább váljon el és kezdjen új életet. Szerintem nem lenne késő, (56 éves) de úgy érzem, hogy csak rám próbálja hárítani a felelősséget, és a mérgét is mindig rajtam vezeti le, ahelyett hogy megpróbálná pozitív irányba változtatni a helyzetet. Már többször mondtam neki, hogy nekem nagyon rossz érzés, amikor szidja apukámat, olyankor megsértődik, hogy miért nem vagyok képes meghallgatni a problémáját (de, azt hallgatom már 20 éve...) és összeveszik nagyon csúnyán velem. Majd legközelebb megint kezdődik minden előröl. Van egy bátyám, akit pedig a széltől is óv, neki nem panaszkodik, ő a jó fizetése mellé már 2 lakást kapott a közös családi pénzből, én meg anyagi nehézségekkel küszködök, nekem semmim sincs, mégis ha valami baj van, vagy otthon kell segíteni, akkor én vagyok elővéve. Kiskorától bátyámnak soha semmit nem kellett csinálni, 30 éves koráig még dolgozni se ment el, én 14 éves koromtól kerestem munkát meg az otthoni tennivalókba is én segítettem, amikor megkérdeztem anyukámtól hogy ez miért van, tán bátyámat jobban szereti, akkor azt válaszolta gúnyosan hogy "Te is jobban szereted a drága apucikádat." Én egyformán szerettem őket, csak anyukámtól féltem, mert gyakran ok nélkül bántott. Most már tudom, hogy akkor is rajtam vezette le a mérgét. Hogy tudnék változtatni ezen, hogy tovább ne így legyen? Valami megoldás biztos van, de egyszerűen nem tudok rájönni, már egyre inkább az jár a fejemben, hogy jó messzire "világgá" megyek, de azt hiszem képtelen lennék, mert nagyon sajnálom anyukámat, annak ellenére, hogy úgy tűnik, ő engem nem igazán. Egyébként apukámmal is rengetegszer próbáltam beszélni, hogy ne igyon, hiába, de szerintem nem is az alkohol a fő probléma, hanem anyának volt egy udvarlója még a kapcsolatuk elején, és azt mondja megbánta, hogy nem azt a másikat választotta. Arra a kérdésre, hogy és azt nem bánnád, hogy akkor én se lennék az volt a válasz, hogy de lenne másik gyerekem, ezt kiskoromban szörnyű volt hallani. Azt egyébként nem értem, hogy testvéremmel miért bánik teljesen másképp, lehet azért, mert amikor ő született még jobb volt a szüleim kapcsolata? Csak mert jó gyerek voltam, de az az érzésem, mintha engem nagyon nem szeretne. Kívülállóként mit tetszik gondolni? Előre is nagyon köszönöm a választ!
Üdvözlettel: Anikó
Kedves Anikó!

Levele alapján azt gondolom, hogy bár az édesanyja ezt próbálja elhitetni Önnel, egyáltalán nem dolga Önnek, hogy hallgassa az anyja panaszkodását, az apjára vonatkozó szidalmait. Nem felelős azért sem, hogy nem vált még el, hiszen minden gyerek ragaszkodik a szüleihez, az anyjának kellett volna határozottabbnak lennie, kitartani a szándéka mellett. Változtatni szerintem sosem késő, legfeljebb más stratégiák kellene hozzá az idő előrehaladtával. Ha az édesanyja sérült az apja elmúlt 20 évnyi italozása hatására, szakszerű lelki segítséget kellene kérnie. Nagyon igazságtalan az, ahogyan Önnel bánnak ebben a családban, ezért talán Önnek is hasznára válna, ha független szakembertől kapna rendszeres támogatást. Hogy a saját útját merje járni, függetlenül a szülei problémájától. Ha gondolja, ezen a felületen írásban és négyszemközti konzultáció keretei közt is szívesen vesszük megkeresését!

Üdvözlettel:
2017-07-10 22:44:10
Alkoholizmus
Tisztelt Doktornő!

Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy van egy ismerősöm 46 éves férfi sokat iszik, nagyon ritka ha józan, ha netán józan akkor is sokat beszél, és egy mondatot elmond legalább 3-szor egy fél órán belül. Ami elég idegesítő tud lenni. És neki nem is tűnik fel csak annyi hogy sokat beszél. Ennek mi lehet az oka?
Kedves Alexa!

Az alkoholizmus egy betegség, amely nem gyógyítható, ellenben tünetmentessé tehető. Ez azt jelenti, hogy nem fogyaszt alkoholt. Ehhez fontos, hogy a páciens segítséget kérjen, lehetőség szerint részt vegyen rehabilitációs kezelésen.

Fontos lenne átgondolni, hogy önnek milyen problémákat okoz az ismerőse alkohol fogyasztása, milyen hatással van az ön életére. Amennyiben szeretne ez ügyben, vagy bármilyen más problémával kapcsolatosan tisztán látni, behatóbban foglalkozni, munkacsoportunk bármely tagja szívesen beszél Önnel négyszemközti keretek közt a nehézségekről.

Üdvözlettel:
2017-08-10 21:55:40
Kommunikációs problémák
Üdvözlöm.
Elöször is elnezest az ekezet nelküli iras miatt de Nemetorszagban elünk, es egy kicsit elnemeteseddtünk.

A problemam a következö.
Tiz eves hazassagban es negy gyermekkel eljük eletünket, az elmult masfel ev eredmenye az lett , hogy jelen pillanatban a felesegem elmonndta hogy csak a legjobb baratom szeretne lenni mert megszünt valami benne velem kapcsolatban. Igazabol a problema forrasa velemenyem szerint bennem volt , mivel az elmult idöszakban nem igazan figyeltem ra. Ami meg tetezte a problemakat, a külföldi beilleszkedes, es az alkohol ami egyszer tetlegesseghez is vezetett.(egy pofon) Ezt utana termeszetessen higgadtan megbeszeltük. Mivel provokalt.
Elvallni nem akar tölem, különköltözni nem akar tölem, azt monndja hogy maradjunk együtt baratokkent egyenlöre, es lehet hogy majd ujra lehetünk valodi ferj es feleseg.
En szemely szerint teljessen letettem az alkoholt, probalok odafigyelni es megertö tarsa lenni . Eleg nagy eröfeszitesbe kerül, merthogy egyenlöre megszüntek az intim dolgok is. De mivel 10 ev , negy gyermek es nagyon szep 8-ev a multunk, nem szeretnem feladni .
A következö problema hogy rendszeresen a baratnöjehez fordul, vigaszert, es a problemait nem velem osztja meg.
Nemtudom hogy mi lenne a jo hozzaallas, hogy meg tudjam mennteni a csaladomat.

Valaszat elöre is köszönöm.
Kedves Gábor!

Van néhány kérdés, amit mindenképpen érdemes lenne tisztázni. Mit jelent az alkohol probléma? A párja mit jelöl meg problémának a párkapcsolatban?

Amennyiben az alkohol az elsődleges probléma, először mindenképpen azt kell kezelni. Nem tudom hallott-e már az Anonim Alkoholisták gyűléséről? Lehet, hogy érdemes lenne felkeresni egy gyűlést, ahol tudnak önnek ebben segíteni.

A problémák megbeszéléséhez kiváló kereteket adhat a párterápia, ajánlom próbálják meg.
Valószínűleg a barátként való együttélés konzerválja a problémákat és még több feszültséget szül, amit a gyermekek is nagyon megsínylenek.

Kívánom, hogy mielőbb tudják rendezni a problémáikat!
2017-08-12 06:38:05
Párkapcsolati problémák
Kedves Pszichológusnő!

Édesanyám 52 éves, autoimmun beteg és sajnos lassan 2 éve alkoholista. Minden este pohárhoz nyúl, indokolván ezt a munkahelyi stresszel, és azzal, hogy ő csak az üveg boraival tud ellazulni. Sokszor megkértem már, hogy álljon le vele, forduljon szakemberhez, igyekszem a segítségére lenni, de sajnos ha nem hatalmas veszekedés lett belőle, akkor is csak 1 hétig bírta ki, hogy ne igyon. Ő maga nem akar szakemberhez fordulni, mert azt állítja, hogy bármikor le tud állni, amikor akar. Viszont nem akar, mert ez jó neki az elmondása alapján. Édesanyám 2 diplomás, ambiciózus, elszánt, életerős, betegségekkel nem törődő, folyton mosolygó nő volt eddig. Ami miatt a segítségét kérném, hogy fogalmam sincs hogyan kezeljem az "új betegségét/ szenvedélyét". Én ehhez kevés vagyok. Fogalmam sincs melyik mondatommal lököm még "mélyebbre" illetve, hogy hogyan tudnám rávenni, hogy belássa, ez nem normális már. Mivel tudok ilyenkor segíteni? Hogyan tudom vele beláttatni? Segít egyáltalán ilyenkor, ha egy bizalmas beszélgetés hatalmas veszekedéssel zárul? Nagyon kevésnek érzem magam, ahhoz, hogy érdemben tudjak segíteni anyukámnak, de nem tudom csendben végig nézni sem, ahogy lesüllyed.
Kérem segítsen!

Válaszát előre is köszönöm!
Judit
Kedves Kérdező!

Szerintem nagyon jól látja, hogy az édesanyjának szakértő segítségre van szüksége. Az alkoholizmus sajátossága azonban, hogy ezt a beteg nem látja be. Ilyenkor hasznos lehet a környezet nyomása a kezelés megkezdésére vonatkozóan. Szerintem nem várható el Öntől és másik családtagtól sem, hogy segítsen, sőt ez eleve lehetetlen a rokoni kapcsolat miatt.

Üdvözlettel:
2017-08-14 21:35:37
Alkoholizmus
Jó napot nekem a bátyám alkoholista egyszer leszokott 5 hónapig nem ivott semmit aztán csufolták hogy szóda vizes meg ugye ahogy hízott azért is. Nem tudjuk mit lehetne csinálni mostanában már a gyógyszereire is iszik. Szeretném tudni hogy lehet-e olyan dolgot csinálni vele hogy akarata ellenére pszichiátriai kezelések alá vetni? Nem szeretnénk elveszíteni 28 éves. Mindent hazudik hogy miért iszik de igazából mi tudjuk hogy miért. A volt barátnőjének lett egy pasija. Nagyon szépen köszönöm a választ remelem lehet rajta valahogy segíteni .
Kedves Marianna!

Az alkoholizmusból kigyógyulni nem lehet, de tünetmentesen lehet tartani, ami azt jelenti, hogy nem fogyaszt alkoholt. Ebben legjobban egy hosszútávú, több hónapos rehabilitációs kezelés tud segíteni. Azonban ezek csak akkor működnek, ha a bátyja önkéntesen, saját akaratából vállalja a kezelést, akarata ellenére kezelésbe vonni nem lehet, és értelme sincsen. Az alkoholbetegséget nem a pszichiátrián kezelik, hanem az úgynevezett addiktológiai rehabilitáción.

Önnek azt tanácsolom, járjon el az Al-Anonba, amely az alkoholisták hozzátartozóinak a csoportja, ott tudnak önnek segíteni abban, hogy hogyan tud jól segíteni a testvérének. Az interneten megtalálja a gyűlések időpontját és címét.

Testvére pedig keresse fel az Anonim Alkoholisták gyűléseit, ott is sok mindenben tudnak segíteni neki. Ezen gyűlések időpontja és címe is megtalálható az interneten.

Üdvözlettel,
2017-08-25 09:34:12
Alkoholizmus
Üdvözlöm!

Én és a párom 3 éve vagyunk együtt, 1 éve ebből már együtt is élünk. Egyre többet veszekedünk, félek hamarosan szakítás lesz a vége. 2 fő oka van ennek. Az egyik ,hogy 2 évvel ezelőtt egy "szünet " alatt félreléptem. A teljes igazságot csak 1 évvel utána mertem elmondani neki, ő csak egy csókról tudott először. A másik oka, hogy 1 évvel ezelőtt egy nagy vita volt közte és az anyukája között,amibe én is belekeveredtem, ennek következménye az,hogy azóta sem állunk szóba se az anyukájával, se 4 testvérével,hozzám költözött a párom,illetve átköltöztünk tőlük a mi szüleinkhez. Sajnos az ő és az én szüleim is alkohol problémákkal küzdenek, így ezek csak fokozzák a feszültséget. Látom rajta,hogy megviseli ezt meglépnie, de türhetetlen módon viselkedett az anyukája vele és velem is, ezért kitart a döntése mellett és mellettem áll továbbra is.
Ez a két alapprobléma megnehezíti a mindennapjainkat,ha bármilyen apróságról eszünke jut a múlt. Szeretnénk elengedni, bármit megtenné azért ,hogy megkönnyítsem ezt neki. Tudom ,hogy mekkora hibát követtem el, de ő is és én is folytatni szeretnénk mindenáron! .. csak talán egy kis külső segítség megkönnyítené a helyzetünket. Nagyon szépen köszönöm előre is !
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Említette levelében, hogy két fő probléma nehezíti meg a párkapcsolatukat. Az egyik, hogy az Ön szülei is alkohol problémával küzdenek. Szoktak-e arról beszélni a párjával, hogy mikor tudnának elköltözni, s külön élni tőlük? Kevesebb feszültséget okozna, ha távol lennének a családtól.
Arról nem írt, hogy jelenleg az hogyan okoz Önöknél nézeteltérést, hogy az ő családjában is van alkoholista, s velük nem tartják a kapcsolatot a veszekedés óta.
A másik ok amiről ír, egy olyan ok, aminél megcsalás nem történt valójában, hiszen nem voltak együtt akkor, nem alkottak egy párt. Amennyiben nem tud ő ezen továbblépni, érdemes lenne párkonzultációra elmenniük (akár a helyi családsegítő szolgálatban lehet igénybe venni szolgáltatást, akár magán úton, az itteni kollégák közül is van, aki dolgozik ezzel a módszerrel).

Üdvözlettel:
2017-08-30 13:54:50
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Doktornő!

A párom minden bizonnyal igen erős munkamaniában szenved.
Nem csak a viselkedésen látszik, hanem már át egészségét is veszélyezteti a probléma.
4 éves kislányunkkal kezdjük őt elveszíteni, egyszerűen már nem tudok mit kitalálni, hogy ezt megoldjam. Jelen pillanatban külön is mentünk, pont emiatt, de szeretném visszakapni egészségesen.
A tünetei:
- itthon is mindig ingerült
-itthon a munkahelyi dolgait intézi és ha nem hívják, ő hívja kényszeresen őket.
-a telefonján játszik.
-agresszív, ha a szabadnapról kérdezem.
-kiabál
-dühkitörés, ingadozó hangulat
-rendszeres napi alkoholfogyasztás.
-rendkívüli munkabírás: napi 14 óra, de van mikor 16 óra és éjjel is ott van, mert dolgoznak a munkások (etteremben dolgozik), ilyenkor akár 22 óràt is dolgozik, 2 óra alvással.


Egyéb tünetei:
-magas indokolatlanul magas pulzusszàm 140
-tikkelés(kényszeres fülvakarás hátul)
-éjszakai rángatózások
-emésztési zavar
-hányás/hasmenés
-étvágytalanság
-nem alvás/ vagy "felületes" alvás.
-gyomorfàjdalom és sav hányása

Ezek a tünetek most jelentkeztek. Mármint, ami már fizikailag is kihat az egészségére.

Amikor megkerdezem, hogy miért teszi ezt, a válasza egyértelmű: kell a pénz.
Egy komolyabb beszélgetés során kiderült, hogy ő csak ezzel tudja kimutatni, hogy mennyire szeret minket, hogy dolgozik. De ez nem így van.
Nagyon meg vagyok ijedve, mert a beszélgetés során agresszív volt, aztán hirtelen érzékeny.
A fejét folyamatosan mozgatja, jobbra-balra néz és nem bír ülni.

A napokban bevallotta, hogy úgy érzi nem sokáig bírja, mert rosszul van. És annyit mondott, hogy tudja, hogy beteg, valamin nincsen rendbe és tudja, hogy rossz vége lesz.

Nagyon el vagyok keseredve.

Amit tettem:
-8 éve minden nap megvárom, míg hazaér és én is gyerek mellett is napi 5-6 órát alszok.
-megittam vele egy pohár italt, és engedtem, hogy beszéljen a munkahelyéről (csak ez a téma, másról nem tud beszélni.)
- óvatosan mondtam a gyanúmat, hogy beteg.
-próbáltam programot csinalni, de mindig a munka győzött.
- türelmes vagyok, mégha ordít, akkor is.

Tudom, hogy ő nem ilyen, ő beteg.
Kérem, valaszoljanak nekem! Mit csináljak? Hogyan tehetem egészségessé?
Milyen lépések vannak, amiket be kell tartanom és egészséges lehet újra?

A munkahelyen sem szeretik már, mert itt is agresszív és fontoskodó.
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy a párjának valóban súlyos lelki gondjai vannak, de Ön nem tudja Őt meggyógyítani akármennyire is szeretné. A legtöbb, amit tehet érte, hogy együtt elmennek párterápiára, ahol elmondja, hogy Ön nem így szeretne élni, hanem több közös programra vágyik a kislányukkal és vele. Sorai alapján elképzelhetőnek tartom azonban, hogy az egyéni terápia lenne a leghatékonyabb megoldás a számára, hiszen képtelen kimutatni az érzéseit, indulatmentesen kommunikálni a konfliktushelyzetben, ami a kapcsolatait romboltja, ráadásul munkaalkoholizmussal is küzd, ami a függőségnek egy ma igen gyakori formája. Ha erre nem rávehető, marad a közös segítségékérés. Házi megoldás azonban nincs.

Üdvözlettel:
2017-09-06 15:32:19
Indulatkezelési problémák
Kedves Cintia
3eve elek párommal sajnos alkohol problèmai vannak es nagyon sokszor igergette hogy változik de semmi jelèt nem látom ez miatt nagyon sok a veszekedes koztunk es a szexualis eletunk is ritka nem vagyok mar szerelmes ez mar inkabb szeretet.
Megismertem egy ferfit aki tetszik sokat beszelek vele de ő többet szeretne mint barátsag es enis elgondolkodtam rajta mi lenne ha tobb lenne mint baratsag szoval jelenleg dontes keptelen vagyok felek kilepni ebböl a kapcsolatbol mert ha hitt hagyom paromat felek hogy valami tortenik vele
Üdv Erika
Kedves Erika!
A döntés az ön kezében van, bár nehéz önnek, ezt sajnos átvállalni senki nem tudja. Mivel kapcsolatos a félelme a párjával kapcsolatban, mi történne vele? Amennyiben nem akar a párja elvonókúrára illetve egyéb, az alkohol problémával kapcsolatos kezelésben részt venni, akkor sajnos senki nem tud érte tenni. Őneki kell akarni. Ön abban dönthet, hogy a saját életét kivel éli le. Mindenki saját magáért felelős. A párjáért nem vállalhat felelősséget. Ha továbbra is dilemmában van, esetleg érdemes lehet néhány alkalommal pszichológiai tanácsadáson részt venni, ahol a pszichológus nem konkrét tanácsot ad, hanem segít önnek tisztázni az önben kavargó vegyes érzéseket, ennek révén ön könnyebben tud majd dönteni, de akkor is ön dönt, hisz az ön jövője a tét.
üdvözlettel:
2017-09-12 10:16:59
Párkapcsolati problémák
Üdvözlöm.
Segítséget szeretnék kérni abban hogy az édesanyám egyre több alkoholt fogyaszt (nem részegségig, de ahhoz képest hogy sose ivott most van hogy napi kb 1l bort megiszik). Az egész úgy kezdődött szerintem hogy a munkám miatt el kellett otthonról jönnöm. Albérletben lakom, de minden pihenőidőben hazamegyek. Főz, mos rám tehát mindent megcsinál. Valahogy úgy érzem mintha miattam inna, mármint amióta eljöttem otthonról. Az nem zavart mikor elkezdett inni, mert maximum napi 1-2 dl bort fogyaszthatott(az orvosok szerint egészséges ). Azóta sajnos a viselkedése is néha viselhetetlen. Van egy nővérem, ő helyben lakik tehát többször meglátogatja. Volt egy bátyám aki sajnos öngyilkos lett 10 évvel ezelőtt. Sok probléma volt családon belül. A szüleim elváltak 15 éve, akkor elköltöztem anyukámmal külön lakásba, azóta együtt élünk. Lassan 3 éve dolgozok messze az otthonomtól, azóta nagyon sokat változott rossz irányba. Mit tudok tenni hogy segítsek neki.
Köszönettel György
Kedves György!

Köszönjük a levelét!

Úgy gondolom, hogy édesanyjával beszélniük kellene közösen a nővérével (s ha van jelenleg párja az édesanyjának ő is csatlakozhat), hogy elmondják, hogy milyen érzéseket okoz Önöknek (pl. Ön saját magát hibáztatja), hogy ő iszik, s féltik, hogy hova fog ez a helyzet jutni, ha nem kér segítséget.
Érdemes lenne pszichiáter orvosnak megvizsgálnia őt, hogy valamilyen hangulatzavar áll-e az ő viselkedése mögött. Akár Önök is elkísérhetik a helyi pszichiátriai/addiktológiai gondozóba, hogy érezze, hogy mellette vannak.

Üdvözlettel:
2017-09-28 12:41:00
Alkoholizmus
Kedves Uram/Asszonyom!

Egy olyan problémával fordulok Önökhöz, ami körülbelül egy éve kezdődött. Ha egy bizonyos mennyiségű alkoholt elfogyasztok, különösen a rövideknél jellemző, akkor képszakadás áll be és mindenféle olyan dolgot csinálok, ami teljesen a józan személyiségemtől idegen. Sokszor úgy érzem mintha üldözne valami, vagy valaki és sietek, szaladok vagy elbújok és van olyan, hogy eldobálom a cuccaimat, gondolom azért, hogy jobban haladhassak. Mesélek néhány példát. Nyáron jöttünk haza egyik testvéremmel, a másik tesónktól haza felé és én teljesen random leszálltam a buszról, mondván, hogy nekem pisilnem kell. Utána a városban kóvályogtam, sokszor szaladtam és bújkáltam. Emlékszem bementem egy olyan panelházsor erkélyeihez, ami előtt bokrok meg fák voltak. És néztem az eget, hogy jön-e valami helikopter utánam. Amikor futottam sokszor már égtek a lábaim, de nem lassítottam, csak rohantam. A váltáskámat, ami rajtam volt pedig útközben eldobtam valahol. Egy másik alkalommal egy barátom szülinapját ünnepeltük, ahol összegabalyodtam egy lánnyal. A szülinapos kocsival hazavitt minket, ami egy az egyben kimaradt, a kocsma után az első emlékem, hogy otthon vagyunk és a lány szájába van a péniszem. És miközben ez történt bűntudatom volt, mintha valami rosszat csinálnék. Már nem emlékszem pontosan, de valami olyasmi érzésem volt, mintha valaki olyannal csinálnám, aki hasznot vár belőlem, vagy egy kurvával lennék. Pedig alap esetben nem gondoltam sose semmi hasonlót a lányról, nagyon szimpatikus volt. És amikor szexeltünk, akkor talán az egyik legdurvább halucinációm volt, lehet, hogy félig álmodtam, nem tudom. De azt képzeltem, hogy egy katona vagyok, akinek nem szabadna ezt csinálnia és olyan érzésem volt mintha valami hadi övezetben lennénk, amit bármikor ránk robbanthatnak. Szeptember elején volt egy olyan koncert ami szinte egy az egybe kiesett, úgyhogy ha halucináltam is valamit akkor sem emlékszem rá. A többiek azt mondták, hogy azt mondtam nekik, hogy valakit kikísérek, aztán kimentem és egy 4-6 vonallal arréb tértem magamhoz. Nem sokkal ezelőtt voltam egy házibuliban, ahol megint volt egy képszakadásom, de arra emlékszem, hogy bebújtam az egyik ágy alá, mert megint azt éreztem, hogy menekülnöm kell valamitől. A mostani meg egy elég friss élmény, kedden történt. Szintén a tesómmal voltam, egy koncerten, majd amikor hazafelé jöttünk, megint akkor veszített el amikor elmentem pisilni. Alig maradtak emlékeim, villanások maradtak, meg érzések. Valami parkolóházban lehettem és ott bújkáltam, meg menekültem. Reggel az alleeban ébredtem kabát, pulcsi, sál és pénztárca nélkül. A pulcsi a derekamra volt kötve, a sál az övemre, a kabát meg rajtam volt, úgyhogy fogalmam sincs, hogy hagytam el mindet. A telefonom hátlapja meg föl volt jőve, úgyhogy valószínű elestem valamikor rohanás közben. És ami még így utólag belegondolva fura volt, hogy ugyan aznap korábban bowlingoztam, de a lábaimban másnap főleg a vádlimban nagyon durva izomlázam volt. Szóval szerintem újfent sikerült végig rohannom egy hosszabb távot.
És ez körülbelül egy éve kezdődött. Egyszer kétszer régen is előfordult, hogy kimaradtak dolgok, vagy nagyon berúgtam, de alapjába véve nem volt sosem ilyen problémám, hogy nem bírom az alkoholt. Az meg, hogy ilyeneket flesh-elek nagyon ijesztő. Alapjában véve elég nyugodt ember vagyok, nem érzem stresszesnek magam és nincs üldözési mániám. Úgyhogy fogalmam sincsen honnan jöhetnek ezek az érzések. Gondoltam arra, hogy azért visel meg jobban az alkohol, mert az elmúlt 2 évben voltak folyamatos problémáim a vállammal és a fizikailag nem vagyok olyan fitt mint régen. De ezek a blackoutok meg képzelgések lövésem sincs miért jönnek elő.
Így hirtelen ennyi jutott eszembe, igyekeztem minél többet és pontosabban írni, remélem sikerült annyit összeszednem, hogy valami tippet adjanak, merre érdemes keresgélnem ezzel kapcsolatban.
Várom válaszukat!
Kedves Kérdező!

Megértem, hogy ijesztőnek találja ezeket a flash élményeket. Szerintem ezek az Önben levő tudattalan félelmek megnyilvánulásai lehetnek, melyeket önismereti munkával lehet megérteni és megváltoztatni. Persze az is megoldás lehet, ha nem fogyaszt alkoholt, mert akkor várhatóan ezek nem jönnek majd elő.

Üdvözlettel:
2017-11-03 23:37:27
Félelmek, szorongások
Testvérem jelenleg 48 éves. Már tavaj észre vettük a családdal,hogy valami nincs vele rendben! Iszik,és már nem csak akkor van gond a gondolkodásával,hanem józan állapotban is!Egyik pillanatban minden tökéletes, utána el felejti miket mondott,és ha valami nem úgy sikerül ahogy szeretné,már feljelentéssel,[öngyilkossággal,verekedéssel fenyegetőzik!Ahol dolgozott a főnöke nem engedi továbbiakban ,hogy dolgozzon,most ez miatt a családomat már zaklatja,veréssel fenyegetőzik,mindenkit fel akar a családban jelenteni!Holott mi ezekről nem tehetünk!Hiába próbáljuk nyugtatni,vagy mivel már feküdt bent a Pszihiátrián,hogy menjen be!Ellent mond minden segítségnek!Segítséget szeretnék kérni,mit tehetünk,hogy belássa van valami gond vele,és hogy hova fordulhatnánk???Mivel már mindenkit kikészít a dolgaival,zaklatásaival!
Kedves Tímea!

Nehéz lehet önöknek ezt a helyzetet viselni. A testvérének mindenképpen rehabilitációs kezelésre kellene eljutnia, ahol az eredeti problémát, az alkoholizmust kezelik. Amennyiben a helyzet újra éleződik (pl. öngyilkossággal fenyegetőzik) a területileg illetékes pszichiátriára kell bevinni, amennyiben erre önszántából nem hajlandó, nyugodtan lehet mentőt hívni.
Mivel a leveléből nekem úgy tűnik, ez a helyzet önöknek nehezebb, ajánlom az Al-Anon csoportokat, amely az alkoholisták hozzátartozóinak a csoportja. Itt tudnak önnek segíteni, hogyan tud jól segíteni a testvérének.
http://al-anon.hu/

Üdvözlettel,
2017-12-21 12:35:22
Kommunikációs problémák
Jó estét kívánok!Azzal kezdeném,hogy 16 évesen mentem férjhez.Polgári eskuvonk volt,de már terhes voltam (most már tudom,hogy korai volt). Akkor szerettem a férjem hiszen csak 1 éve voltunk együtt.Aztan úgy alakult, hogy külföldön kezdett dolgozni, eleinte egy évben csak 2 hónapot de az is megviselt engem hiszen már megvolt a kicsi.Hozza teszem,hogy ő nem akarta annyira a babát.Tobbszor veszekedtunk volt ,hogy hazudott egyszer pofon ütött.Tobbszor volt h elakartam válni.De utána megint teherbe estem és megint emiatt nem tudtam,23 évesen van 3 gyerekem.Sajnos a kapcsolatunk elkezdett kihűlni,nem figyelünk egymásra,a szexuális életünk sem annyira jó,én nem nagyon akarom.Halas vagyok azért h gondoskodott rólunk de úgy érzem,hogy már nem szeretem.Most kezdett el hiányozni a szerelem és még csak 23 éves vagyok,de félek h nem lesz ez így jó,mi lesz tíz év múlva velünk ha már ez van?!Eleg rossz gyerekkorom volt, agresszív apa, félre lépő anya,nem törődtek velem, csak a verekedést és a veszekedést láttam,a férjem pedig kimentett onnan.Lehet,hogy emiatt mentem férjhez túl korán.6 év van köztünk,már 8 éve vagyunk együtt,7 éve házasok.Elotte volt egy barátom akit nagyon szerettem,és azóta is érzek valamit iránta,és nem tudom mit csináljak, maradjak a férjemmel vagy jobb volna elválni?A gyerekeket nem akarja nekem adni,és én nem mondok le róluk.A férjem sajnos jobban szereti a pénzt mint engem, mindig az volt a fontosabb.Csunyan beszél anyumrol és nem tiszteli,ez is mind rosszul esik.Mit tanácsol? Próbáltam rövid lenni,de még így sem tudtam leírni mindent.Koszonom előre is a válaszát!
Kedves Kérdező!
Leírta a házassága árnyoldalát, de mégsem tud a válás mellett dönteni, ezek szerint van pozitívuma is? Nem védekezik a teherbeesés ellen? Valahogy olyan, mintha véletlenszerűen jöttek volna a terhességek is. A döntés is nehéz, nagyon magára hagyottnak érezheti magát, és ahogy írja, korábban sem volt jobb a helyzet. Mérlegeljen mi szól a házasság mellett és ellene, ezeket érdemes átgondolnia, talán az segíti a döntést. Azt mindenképp önnek kell meghoznia. A gyermekeket nagyon ritkán ítélik az apának Magyarországon, ahhoz az anyának alkalmatlannak kell lennie pl. aki elhanyagolja a gyerekeit, nem ad nekik enni, vagy alkoholista, stb, gondolom ez nem áll fenn, így a gyerekek elvesztése miatt nem kell aggódnia. Remélem van egy barátnő vagy rokon, aki lelkileg Ön mellett áll ebben a nehéz helyzetben.
üdvözlettel:
2017-12-28 21:40:18
Párkapcsolati problémák
Üdvözlöm!

Sajnos elég sok rossz dolog ért az elmúlt 4 hónapban, ezért gondoltam arra, hogy ide írjak. Nem mindennapi párkapcsolati sokk is ért amit még sikerült is feldolgoznom, ezután jött egy nőgyógyászati probléma amit minél hamarabb meg kell műteni, mert rosszabbodhat, és ha még ez nem lenne elég a nagyim karácsony elött stroke-ot kapott. Volt egy karácsonyi buli ahol ittam egy keveset, és azóta deperszonalizációs/derealizációs érzésem van kb 5 napja már, de inkább csak derealizáció. Emellett nagyon nyom olykor fáj a mellkasom, még levegő vételnél is, és rettenetesen félek attól, hogy megőrülök. Rettegek, hogy skizofrén leszek. Ami jót tesz ebben az állapotban az a munka, akkor picit eltudok vonatkoztatni az állapotomtól, és mérséklődik is. Az lenne a kérdésem, hogy ez az enyhe derealizáció elmúlhat magától is? Az alkohol is kihozhatta? Nagyon ritkán iszom, drogot nem használok. Egyszer volt már ilyen élményem, szintén egy buli után, az egy hétig tartott, de nem emlékszem már hogy múlt el. Ennek már 3 éve.

Tisztelettel: Juga
Kedves Juga!
Lehet az alkoholtól is, szorongásos panaszokat ír le. Érdemes lenne pszichiátert és pszichoterapeutát is felkeresnie.
üdvözlettel:
2017-12-29 14:42:39
Félelmek, szorongások
tesztelem hogy kapok e emailt hogy ezt elküldöm mert az előzöröl nem kaptam emailt elnézést
Kedves Kérdező!

A hibát jelezni fogom a rendszergazda felé, ha meg tudja írni, hogy mikor, milyen böngészővel és készülékről írta. Mindent megteszünk a szolgáltatás zavartalanságáért.
Válaszát várom és előre is köszönöm!

Üdvözlettel:
2017-12-31 00:39:34
Alkoholizmus
Tisztelt doltorúr/doktornő!

22 éves egyetmista jogász hallgató vagyok ! Már másodéves vagyok az egyetememen , de úgy érzem eggyre csak rosszabbul vagyok és szomorúbb leszek minden egyes félévben . Mindig is jogász szerettem volna lenni és továbbra is ez a célom , de sajnos nem tudom rendesen végezni a dolgomat mert szellemileg és lelkileg teljesen le vagyok épülve . Rengeteg időt és energiát fordítok az iskolára , rengeteget tanulok és ez teljesen a családi és baráti kapcsolataim rovására megy . Sajnos jobb időbeosztást nem tudok megengedni magamnak . Az alapvető problémám azzal van , hogy úgyérzem bármennyire is megpróbálok mindent megtenni valahogy úgy érzem , hogy egy értéktelen senki vagyok, akit folyamatason csak szenved . Barátaim is vannak , mind az iskolában mint a magánéletemben . Egyszerűen mérhetetlen irígység tölt el azzal kapcsolatban , hogy ők sokkal gyengébb szakokom sikereket érnek el , amíg én kín keservesen küzdök minden nap . Irígy vagyok már a saját barátaimra is , mert úgy érzem mindenki okosabb és jobb nálam , és úgy érzem semki nem fektet ennyi munkát bele amennyit én és mégis megalázó módon kudarcot vallok . Sajnos màr egyáltalán nem hiszek magamban , és kezdek depresszióba esni, és mindenre csak egy újabb dologként tekintek ami szomorúvà tesz engem, mintsem egy leküzdendő feladatként . Nem okoz már szinte semmi örömöt az élet , csak depressziót , szomorúságot és mérhetetlen kétségbeesést a jövőmez illetően . Mert félek , hogy olyan értéktelenné válok a családom és a barátaim szemében mint amilyennek érzem magam . Eggyre többet fogyasztok alkoholt , többet dohányzok és remdszeretlenül alszom . Kezden fealdni az összes reményt ! Kérem segítsen.
Kedves Kérdező!
A jogi kar az orvosi mellett az egyik legnehezebb szak, így könnyebb szakokon könnyebb is sikert elérni. Az értéktelenségérzéssel viszont mindenképp kellene foglalkozni pszichoterápiás segítséggel. Az egyetemeken szokott lenni tanácsadás, onnan tovább tudják irányítani a megfelelő szakemberhez. Ha nincs, akkor szakrendelőben kell pszichológus segítségét kérni. Ha megteheti, magánrendelésen szakpszichológust, vagy pszichoterapeutát keressen fel. Mielőbb, mert a túlzott alkoholfogyasztás és kialvatlanság csak ront a helyzeten. Szerintem emellett az is fontos, hogy beszéljen rossz érzéseiről a barátainak is.
üdvözlettel:
2018-01-22 15:49:19
Félelmek, szorongások
Üdvözlöm!A testvérünk(3-an vagyunk)évek óta szipolyoz minket. Ha pénzt kap ígéri, de soha nem adja meg, ha segít bármiben, mindent felhánytorgat utólag. Ha nem adunk, meglop. Rengeteg adóssága van, hiába próbáltuk segíteni. Volt, hogy évekig felénk se nézett, valami nővel mindig összejön, aki kiforgatja mindenéből. Aztán visszatér. Jó munkája van, megbecsülik.Intelligens, de gyakran iszik, dohányos. Hazug, manipuláló, idegenek előtt játssza a jófiút. Félünk, hogy bajba keveri magát, volt már rá példa,mégis legszívesebben nem engednénk be többet.Ha elfordulunk tőle, és baja esik, örökké magunkat vádolnánk, hisz a vér kötelez, és mi szeretjük, bár neki, mintha nem lennének érzései.Ám ha nem határolódunk el, tönkre tesz minden szempontból.Sose ismeri el hogy amit csinál helytelen. Se elvonóra, se pszichológushoz nem menne. Ezért nekünk kell másképp viszonyulni. De hogyan?(Csak nem rendes ember, vagy pszichopata?) Mit tegyünk?
A választ előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!

Levele alapján egyértelmű, hogy Ön szereti a testvérét, de ő folyton visszaél a törődéssel, hiszen lop Önöktől, érzelmileg zsarolja Önöket. Önismereti munka javasolt annak megértéséhez, hogy működik a családjuk, miként segítenek neki észrevétlenül is az alkoholista viselkedésminták fenntartásában, a felelősségvállalás elkerülésében. Ha Önök, a családtagjai tudatosak, nem engednek a lelki nyomásnak, akkor Neki is muszáj lesz változtatnia. Amíg Önök megsajnálják, nem lesz oka szakemberhez fordulni.

Ha igényli, négyszemközti keretek közt is szívesen segítünk Önnek az önismereti munkában. Itt tud pszichológust választani és időpontot foglalni ehhez. https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:
2018-02-23 13:01:57
Személyiségzavarok
Szep napot,

Nagypapam 84 eves, bottal jar mar csak es eleg nehezen. Nemreg meg szellemileg teljesen aktiv volt, viszont mostanaban valtozast tapasztaltam: evek ota a szamitogep (facebook,skype) elott ul napi 8 oraban. Sokat alszik, neha delutan 5kor kel fel. A kotelessegeit (pl szamlak) elhanyagolja. Kitalalt egy fiktiv tortenetet, hogy viszonya van egy brazil operaenekesnovel. Facebookon koveti, irogat neki, az eredeti, official oldal mar letiltotta ot. Viszont letezik egy kamu profil ugyanazon a neven, es ez az illeto lajkolja a bejegyzeseit, kuldott egy szivecsket, es amikor nagypapam rairt facebook-on, visszareagalt, hogy how are you doing. Nagypapam kitalalta, hogy masfel eve viszonyuk van es egy szepen felepitott, erzelemgazdag, esemenydus sztorit gyartott hozza. Megszallottan mesel. Elmeseltuk neki, hogy a dolgok nagy reszet csak kepzeli, es el kene menni a haziorvoshoz, hogy utana kivizsgalhassak. Belement, de vonakodva nyilvan, remelem ossze fog jonni. Beismerte, hogy a valosagot osszemosta a kepzeletevel. Neha elgondolkodtatjuk, hogy ez a sztori nem stimmelhet, mert xyz, es olyankor belatja, utana ujrakezdi a tortenetet, mashonnan. A haziorvos azt mondta, le kene tiltani a szamitogeprol, de nala ez fuggoseg lehet mar. Tehat felo, hogy a megvonas kovetkezmenyekkel jarna. Mit lehet tenni, ha el akarom kerulni a hosszu haziorvos-beutalo-pszichiatriai folyamatot? Van esetleg olyan szemely, aki hazhoz jonne es ki tudna vizsgalni?
Azt mondta, van a valosag, es a VALOSAG, es nem talalja a ketto kozotti osszekoto hidat.
Szerinte a no talalkozni akar velunk, es erolteti a vele valo kommunikaciot.

koszonettel,
Anett
Kedves Anett!

Levele alapján elképzelhetőnek tartom, hogy az édesapja internetfüggőség jeleit mutatja, ezért érdemes volna erről beszélnie a háziorvosával, aki tudja milyen kezelési lehetőségek vannak Önöknél helyben. Ha a nagypapája valódi élete is eléggé élvezetes lesz az Ő számára, már nem lesz szüksége a virtuális valóságra. A tiltás önmagában nem szokott egyébként segíteni, legfeljebb más függőséggel lehet felcserélni a mostanit, vagy egyéb addikciókhoz (pl. alkoholizmus) hasonlatos módon kezelni.

Üdvözlettel:
2018-02-26 20:47:08
Internet függőség
Tisztelt Cím!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy férjemmel 7 éve vagyunk házasok. Született egy lány gyermekünk aki 4,5 éves.
Szeretnék tisztában lenni a helyzetemmel. A férjem alkohol beteg. Mindemellett az én meglátásom szerint lelki terrort alkalmaz. Hisz aki benne él, nehez ismeri fel. A testi bántalmazás látszik, a lelki bántalmazást nem hiszi el senki. A tetttei a következőek: kiszáradtam és direkt gyorsan ment, hogy hányjak, mindenkit kizár a környezetünkből, így nem jár hozzánk senki vendégségbe, anyósom is velünk él. Titkolózva pénzzel átvertek mert illegális dologgal is foglalkozik (nyers szesszel kereskedik) amihez az anyósom asszisztál. Akkor érzi jól magát ha beteg vagyok mert akkor Ő az igazi férfi. Két diplomám van ami kapcsán persze dolgozok. A munkámról hallani se akar. A gyereket én látom el. orvos stb. Elmondta, hogy nincsenek céljai. Próbáltam segiteni, hogy menjen orvoshoz, de nem látja be, hogy beteg. Ő vádol, Ő a sértett. A kisllányunk elmondja, hogy azért dühös mert bántod anyát. Közvetetten őt is bántja. Nem dícsér, csak degradál. Cinikus és gúnyos, valamint annak örül ha sikertelen vagyok. Betegesen féltékeny. Nyílvánosan kérdőre von és megaláz. Ha melegem pl: aludj az udvaron. Hogy ne legyen nagyon hosszú a levem, kérem tisztelettel, hogy válaszával segitsen. Tudom, hogy magamon tudok de szeretném ha egy kívűl állónak is elmondhatnám. Valószínűleg élnék az online pszichológusssal mert semmit nem merek tenni amit felhasználhat ellenem. Tisztelettel köszönöm. Göncz-Nagy Tünde.. egy bántalmazott anya. :-(
Kedves Kérdező!

Úgy tűnik, valóban nehéz helyzetben van. A legfontosabb az lenne, hogy saját magának keressen segítséget, mivel a férje helyett ön nem fog tudni a józanodás útjára lépni. Hallott már esetleg az Al-Anon csoportokról? Alkoholisták hozzátartozóinak a csoportja, hasonló helyzetben levőkkel tudják megosztani a problémáikat, kaphatnak segítséget a helyzetek megoldására. Itt utána tud nézni a csoportoknak: http://al-anon.hu/gyuleskereso/ .
Amennyiben ez mellett pszichológus segítségét is igénybe szeretné venni, a honlapunkon tájékozódhat ennek menetéről. https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel,
2018-03-08 10:06:42
Erőszak elszenvedése
Tisztelt Doktornő!
Már egy ideje találkozgatok egy férfivel, aki orvosként dolgozik.Korábban nem beszéltünk meg semmi konkrétumot,hogy tulajdonképpen mik vagyunk egymásnak,viszont idővel egyre közelebb kerültünk és elhívott egy közös nyaralásra is külföldre. A problémám az,hogy mostanában nem tudok rajta kiigazodni. Amikor együtt vagyunk és kieresztjük a gőzt,sokszor hangoztatja hogy milyen jó hogy olyan nő vagyok aki előtt nem kell szerepet játszania,vagy finomkodnia. Szó volt a gyerekekről és megemlítettem hogy milyen hiperaktív lesz a fia,ha rá hasonlítana,erre ő azt mondta "hát igen,nem lesz könnyű dolgunk". Máskor is mondott ilyesmit,hogy mi lesz ha ő lesz a gyerekeim apja és még sok olyan elszólása volt amiből azt szűrtem le,komolyabban gondol rám mint amit bevall. Aztán egyik nap volt egy kisebb vitánk és ő menekülőre fogta-azt mondta nekem majd előbb vagy utóbb szükségem lesz egy normális kapcsolatra-hozzáteszem hogy PhD-zik már 5 éve,amitől mindig ki van borulva,emellett folyamatosan ügyel amikor csak lehet,el is ismerte hogy munkamániás.Nagyon szorongó természetű,sokszor nem tud aludni emiatt,mindig azon vacillál mi hogyan lenne a legjobb. Mikor velem van nagyon sokat iszik és dohányzik,így próbálja feloldani a stresszt...(megjegyzem mindkettőnk apja alkoholista volt,tudom hogy én könnyebben választok olyan férfit akinek függősége van). Szóval amióta kicsit összezörrentünk,olyanokat mondd hogy "lehet nem kéne találkoznunk" ,legutóbb úgy búcsúzott el hogy talán még találkozunk,erre visszakérdeztem hogy miért mondja ezt,de hárított,hogy hát mondd ő mindenfélét...miért nem meri konkrétan kimondani? Mindig olyan ellentmondásos-volt hogy azzal jött,hogy ő lassan gyereket szeretne (30 éves),máskor meg azt mondja képtelen lenne feladni a rohanó életmódját és normális emberként élni. Tisztában vagyok azzal,mit jelent a hivatása és hogy mindig a munka lesz neki az első,de annyira szeretem hogy vállanám. Tudom mit jelent ez, nővérnek készültem régebben. Viszont én nem merem felhozni az egészet,mert félek hogy menekülőre fogná,és szakítana. De kétségek közt sem jó...főleg úgy,hogy minden nap keres,ezzel is azt támasztja alá hogy kellek neki. Két önmagában bizonytalan ember kapcsolatából mi lesz? Utálok belegondolni hogy ha elmegy rezidensnek akkor majd a kórházban összekerül valakivel. Nem tudom elképzelni az életem nélküle. Elnézést a részletes leírásért és előre is köszönöm válaszát.
Kedves Kérdező!

Megértem, hogy most nehéz helyzetben érzi magát, hiszen fontos önnek a párkapcsolata, mégis bizonytalan abban, hogy hogyan tovább.
Jól látja azt, hogy mivel az ön édesapja alkoholista volt, könnyebben választ szintén függő párt magának. A függőség nem csak az alkoholban, hanem akár a munkában is megmutatkozhat. Hallott már az ACA csoportokról? Alkoholista szülők felnőtt gyerekeinek önsegítő csoportja, ahol hasonló problémákkal küzdő embereket ismerhet meg.
Úgy tűnik számomra, bizonytalan a kapcsolat jövőjét illetően. Amennyiben szeretne erről bővebben beszélni, bizonytalan a döntésben, munkatársaim és én is szívesen fogadjuk, amennyiben ezen az önismeretének mélyítésével szeretne változtatni.

Üdvözlettel,
2018-03-19 14:35:15
Párkapcsolati problémák
Jó napot kedves doktornő!
Az én problémám nagyon összetett és nem is tudom,hogy fogalmazzam meg. A lényeg az,hogy megismertem egy srácot akivel már hivatalosan is együtt vagyunk 1 hónapja. A kapcsolatunk nagyon jó és már az összeköltözést tervezzük ha minden igaz húsvét után. De viszont nekem van egy nagy problémám vagyis félelmeim. Amióta az eszem tudom mindig is szorongó pesszimista negatív ember voltam aki mindenben csak a rosszat látja és nem tudok bízni hinni senkiben. Nagyon sok csalódáson vagyok már túl mindig elhagytak egy pasi se tudott mellettem megmaradni. Pedig a mostani párom sokkal másabb mint az előzőek ő tényleg szeret igazán tiszta szívéből ezt látni rajta meg érzem is. Sőt már sokszor be is bizonyította,hogy szeret engem. Így még senki nem volt oda értem mint ő. Szabadidejében is mindig rám ír amikor csak tud. Azt mondta neki én vagyok a főnyeremény meg mindig dicsér,hogy milyen szép vagyok meg gyönyörű stb. Kezdettől fogva oda volt értem. Na mindegy most nem akarok belemenni a részletekbe és elmesélni az elejétől a dolgokat. De viszont a kétségeimet szeretném elmondani vele kapcsolatban. Az első a korkülönbség ugyanis ő még csak 24 éves én meg már elmúltam 30. Kora ellenére egyes dolgokban nagyon komolyan gondolkodik. Minden áron össze akar velem költözni azt mondta. Én korainak tartom még ezt a dolgot de szeretném megpróbálni vele a közös életet és ha nem megy akkor visszaköltözök szerintem nem veszítek vele semmit. Viszont vannak dolgok amikben még egy kicsit gyerekesen gondolkozik vagyis viselkedik. Az első ilyen pl az,hogy nem tudja megfogni a pénzt hamar elkölti. Nekem azt mondta ha összeköltözünk akkor nekem fogja adni az összes pénzét,hogy vigyázzak rá én mert ő nem tud. Szóval közös kasszát akar majd. Ez szerintem nagyon jó felfogás. Aztán ott van sajnos a másik nagy probléma,hogy dohányzik :( Arról szeretném leszoktatni őt minden áron. Így is azt mondta amióta megismertük egymást nem cigarettázik annyit. Egyre kevesebbet szív és ennek én nagyon örülök. Alkoholt már 1 hónapja nem iszik ugyanis ő amíg nem ismertük egymást napi szinten megivott 12-13 doboz sört ami nagyon sok. Bevallom az igazat az elején ezért utasítottam el őt mert dohányzik és iszik is. Akkor megmondtam neki,hogy nekem olyan pasi nem kell aki iszik meg cigizik is. Na és utána fogadta meg,hogy nem fog többet inni miattam letette az alkoholt. Vagyis ezt állítja,hogy már 1 hónapja nem ivott. Ez a másik nagy félelmem vele kapcsolatban. Attól tartok ha össze költözünk akkor megváltozik más lesz minden újra rászokik az italra vagy esetleg parancsolgatni akar majd nekem egyszóval megismerem a valódi arcát. Mind a ketten skorpió jegyben születtünk és szinte egyformák vagyunk mindenben. Vannak hasonlóságok ő is pl hamar felkapja a vizet hirtelen haragú lobbanékony akárcsak én. Attól félek,hogy együtt élve nem fogunk jól kijönni egymással. Nagyon sok félelem van bennem. De viszont vannak dolgok amiben nem értünk egyet ilyen pl a család mert ő nagyon szeretne gyereket én viszont nem akarok. Meg akar győzni,hogy ha együtt élünk majd,hogy legyen egy közös gyerekünk meg el akar venni feleségül. Engem most ez a közös élet foglalkoztat nem tudom,hogy bele merjek e vágni a dologba. Mert így sem jó,hogy nem tudunk mindig találkozni mivel ő nem lakik közel 160 km választ el minket egymástól. Meg ugye ott van a munka az miatt sem tud jönni mindig. Ön mit tanácsol próbáljam meg vele? Amit leírtam róla arról mi a véleménye?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Megértem félelmeit, viszont távkapcsolatban nem fogják tudni megismerni egymást, ehhez több időt kell együtt tölteni. Még 1 hónapja vannak együtt, így nehéz következtetéseket levonni, hogy ő hogyan fog viselkedni, s miről tud leszokni. Ha tart az összeköltözéstől, akkor lehetne első lépésként, hogy rendszeresen együtt töltik a hétvégéket (pl. péntek estétől vasárnap délutánig), akár felváltva is egymáshoz utazhatnak, s a szabadságukat is (akár 2 hetet is egyben). Ezekből a hosszabb-rövidebb együttélésekből jobban fogja látni, hogy mennyire is elszánt ő, s akkor eldöntheti, hogy együtt akar-e élni vele. Az alkoholivási szokásaival kapcsolatban megkérheti őt, hogy járjon el pszichológushoz, hogy megértse, hogy régen miért ivott ennyit, s a visszaesést elkerülje. Dohányzás leszokásában is kérhet ő segítséget a helyi tüdőgondozóban. Ha hosszútávon a későbbiek folyamán meg tud bízni benne, s a család kérdésében is dűlőre fognak jutni.

Üdvözlettel:
2018-03-21 15:53:08
Félelmek, szorongások
Kedves Doktornő!
Több mint egy éve vagyunk együtt a barátommal. Elég stresszes a munkája, és mellette tanul is,ritkán van időnk kikapcsolódni. Mikor együtt vagyunk,mindig elmegyünk a nyaralójába. Régebben még nem tulajdonítottam neki jelentőséget de mostanában furcsállom mennyit iszik ilyenkor. Azt mondja,csak így tudja feloldani azt a mérhetetlen stresszt ami a jelenlegi életét jelenti. Én is szoktam olyankor alkoholt fogyasztani,de közel sem annyit amennyit ő...sokszor úgy leissza magát hogy elalszik ott,ahol éppen van,ülve vagy a földön akár...egészen addig nem foglalkoztam ezzel,ameddig el nem mondta,hogy egyik alkalommal munka közben is kibontott egy üveg sört,mert másképp nem bírta (emberekkel foglalkozik). Alapvetően nagyon szorongó természetű,a körmeit is folyton rágja,nagyon -nagyon maximalista típus,aki mindig mindent tökéletesen csinál-emiatt sokszor nem tud aludni,csak forgolódik.Volt hogy ilyenkor is ivott,hogy utána jobban tudjon aludni. Ezenkívül mindkettőnk apja alkoholista volt. Sokat beszéltünk erről,azt mondta ő tanult az apja hibájából és nem tenné tönkre magát. A gimnáziumi éveit is végigitta,azt mondta a családi helyzete miatt belül sosem volt rendben és valahogy ebben akart kitűnni...de már 30 éves és félek hogy el fogja veszíteni a kontrollt. Milyen kilátásaim lehetnének mellette hosszútávon,ha állítása szerint nem válna alkoholistává,de gyakorlatilag nem ez látszik...arról nem szólva hogy a maximalizmusából fakadó szorongása csak olaj a tűzre?
Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne az alkoholizmus típusairól elolvasni az alábbi blogbejegyzésemet:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/az-alkoholproblemarol...-szakerto-szemmel

Én úgy gondolom, hogy mindenképpen szakember segítségére lenne szüksége a párjának, hogy a stresszkezelési repertoárját fejlessze. A helyi addiktológiai központban is kérhet segítséget, hogy pszichiáter-addiktológus orvos megvizsgálhassa, hogy gyógyszeres kezelésre is szüksége lenne-e. Beszéljen vele erről!

Üdvözlettel:
2018-03-21 17:11:32
Alkoholizmus
Kedves Lili!
Először is köszönöm,hogy válaszolt a levelemre. Eddig háromszor találkoztunk a párommal úgy,hogy ő eljött pénteken este és vasárnap délután meg ment haza. De viszont most már sajnos a munka miatt csak szombat este tudna eljönni mert a főnöke mondta neki,hogy minden szombaton menniük kell mert az kötelező munkanap. A párom ács és tetőfedőként dolgozik és nekik nagyon sok a munkájuk főleg most,hogy kijön a jó idő. Ezért akar velem minél előbb összeköltözni. Az összeköltözést illetően ő nagyon elszánt. Nem tudom eldönteni,hogy mit csináljak bele merjek vágni vagy várjak még ezzel. Elveszíteni meg nem akarom őt a munka miatt meg a távolság miatt. Tegnap este már amúgy is elszomorított engem egy kicsit amikor közölte velem,hogy lesz olyan is,hogy messzebb fognak dolgozni és akkor 1 hétig nem lesz otthon velem egyedül kell lennem. Én meg az a fajta lány vagyok aki szeret sok időt tölteni a párjával minél többet. Nem szeretek távol lenni tőle. De a munka miatt sajnos ezt is ki kell bírnom majd.
Az alkohol ivásra meg visszatérve nekem azt mondta,hogy azért ivott mert jól esett neki pl munka után meginni 1-2 sört. Meg,hogy nem volt értelme az életének egészen addig amíg meg nem ismert engem. Őt is már háromszor elhagyták megcsalták gondolom ez miatt is ivott sokat. De állítása szerint 1 hónapja már nem iszik alkoholt és így sokkal jobban érzi magát. Szerintem nem járna el pszichológushoz ilyenre meg se merném kérni őt. Majd megtudom úgy is ha együtt élünk majd hogy valóban nem iszik már. A dohányzásról meg én szeretném leszoktatni szépen lassan.
Kedves Kérdező!

Érdemes lenne közösen szabadságot kivenni s ezt az időt együtt tölteni, így talán könnyebben fog tudni dönteni. Úgy gondolom, hogy háromszori találkozás után helytálló az a kérés, hogy várjanak még az összeköltözéssel. Ha a jövőben problémát tapasztal a párjánál az alkoholfogyasztás terén, akkor beszéljen vele a pszichológusi segítségről.

Üdvözlettel:
2018-03-23 13:34:26
Félelmek, szorongások
Tisztelt Doktornő!
Párommal néhány éve vagyunk együtt. Én egy válás utáni lábadozási időszakban voltam,amikor találkoztunk, rengeteget segített nekem abban, hogy talpra álljak, felgyorsította a "gyógyulásomat". A korábbi tapasztalatainkból tanulva egy tudatosabb életet szerettünk volna mindketten,teljes őszinteséggel, megbecsüléssel egymás iránt. Aztán fokozatosan világossá vált számomra, hogy neki komoly szerfüggőségi problémája van, aminek a használatát mindig valamilyen külső stressz váltja ki. Rosszabb napjaiban nagyon erős a birtoklási vágya fölöttem, egyre többször próbál manipulálni, vádaskodik, féltékenykedik, egyre komolyabb önértékelési gondokkal küzd, és gyakorlatilag most már rendszeres, hogy 3-5 nap mélypont után (aminek általában valami katartikus vita vagy esemény vet véget) jut 1-2 nap, ami "normális". Sajnos ez a helyzet nem lett jobb akkor sem, amikor kiderült, hogy gyermeket várunk - sőt!. Én már régóta szerettem volna gyermeket és ő is mindenben támogatott, hogy ez az álmom valóra váljon. Viszont most már a születendő gyermekünkért is felelősnek érzem magam, és tudom, hogy ez az életforma így tovább nem tartható. A páromnak nagyon sok a felelősség a vállán, mindemellett maximalista magával és a környezetével is. Nagyon segítőkész, de ő maga semmilyen segítséget nem hajlandó kérni,szakemberhez nem akar fordulni. Nem tudom honnan és hogyan kérhetnék én segítséget, mert jelenleg az is probléma lenne, ha kiderülne, hogy én találkoztam egy szakemberrel. A tanácsát szeretném kérni, hogy kihez fordulhatnék, illetve hogyan tudnám rávenni, hogy kérjen segítséget. Gondoltam rá többször, hogy átmenetileg elköltözöm, hátha "magához tér", de a labilitása miatt félek megtenni.
Várom visszajelzését, és őszinte véleményét.
Köszönettel, Pálma
Kedves Kérdező!

Valóban nehéz helyzetben van. A legfontosabb az lenne, hogy saját magának keressen segítséget, mivel a párja helyett ön nem fog tudni a szermentes élet útjára lépni. Hallott már esetleg az Al-Anon csoportokról? Alkoholisták hozzátartozóinak a csoportja, hasonló helyzetben levőkkel tudják megosztani a problémáikat, kaphatnak segítséget a helyzetek megoldására. Itt utána tud nézni a csoportoknak: http://al-anon.hu/gyuleskereso/ .
Illetve az alábbi oldalon is talál ingyenes segítséget (drog vagy alkohol probléma esetén hozzátartozóknak is adnak segítséget):
http://alkoholesdrog.hu/

Amennyiben ez mellett pszichológus segítségét is igénybe szeretné venni, a honlapunkon tájékozódhat ennek menetéről, s szakembereink közül itt választhat.
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:
2018-05-09 17:58:31
Krízishelyzetek
Tisztelt Doktornő!
39 éves vagyok. Feleségem és 6 éves kisfiam van. A kisfiamért születése óta rajongok, sokszor én keltem fel éjszaka és etettem meg, vagy pelenkáztam át. Ez nem volt kérdés, nem éreztem tehernek. Feleségemért rajongtam, a z ő szakmai munkáját elismerem. Ő nagyon sokat dolgozik. Reggel megy el és este jön haza (kis túlzással). Itthon is sokat beszél a munkájáról. Próbálom meghallgatni, véleményt mondani. Nem vagyok féltékeny az ő sikereire. Körülbelül 3 éve a kisfiam közöttünk alszik, és így az elmúlt két évben a szexuális együttléteink nullára redukálódtak. Azóta női testet csak "virtuális közegben" láttam.
Jelenleg költözünk egy kisvárosból egy megyeszékhelyre. A munkámból kifolyólag eddig otthon dolgoztam (tolmácsolás, fordítás) a saját vállalkozásban. Öt éve belekerültem egy nagyobb adósságba, amit sikerül egy fél év múlva rendezni. Szerettem csinálni és el is ismerték a munkámat.
Van pikkelysömöröm és candidával is kezeltek. Azt a tanácsot kaptam, hogy ne stresszeljek, mert csak felerősíti)
Másfél éve küzdök alkoholizmussal oly módon, hogy nem mindig tudom megállni, hogy ne igyak. Illetve, ha iszom, akkor nem mindig tudok megállni az első pohárnál. Ittam előtte is, de nem volt ennyire súlyos a problémám. Most, ha iszom, akkor gyakran "elszáll az agyam". Tettlegességig soha nem fajult, de többször csúnyán lekiabáltam a feleségem (édesanyám, anyósom) fejét.
Tavaly nyáron volt egy epilepsziás rohamom, kórházban töltöttem egy napot. Szedtem gyógyszert (neurológus javaslatára először diluvisant majd egy másik neurológus javaslatára egy másik fajtát, aminek a nevére nem emlékszem. jelenleg semmilyen gyógyszert nem szedek rendszeresen).
Úgy érzem, hogy elvesztettem saját magamat. Szeretnék visszatérni ahhoz az emberhez, aki mondjuk három éve voltam. Szeretnék egy olyan kapcsolatot a feleségemmel, amilyen három évvel ezelőtt volt.
Elnézést kérek, ha össze-vissza, vagy csapongva írtam, de talán tudnának adni egy támpontot, vagy segíteni, hogy merre induljak el.
Úgy érzem, hogy saját magam kevés vagyok, hogy ebből egyedül kimásszak.
Köszönettel,
András
Kedves András!

Szerintem nagyon jó, hogy leírta, amiket érez! Levele alapján azt gondolom, hogy szakember segítségével szükséges volna átgondolnia, mi az alkohol funkciója az életében. A függőségektől sajnos senki sem tud egymaga megszabadulni. A párkapcsolati problémák rendezéséhez pedig párterápia javasolt. Sokszor tapasztaljuk, hogy a kiegyensúlyozott párkapcsolat nagy segítség az italtól való függéstől való megszabadulásban. Erről például itt írunk. https://www.onlinepszichologus.net/blog/segitseg-fuggo-van-a-csaladomban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/az-alkoholproblemarol...-szakerto-szemmel

Amennyiben egyéni, vagy párterápiás támogatást keresne, abban is szívesen állunk a rendelkezésére.

Üdvözlettel:
2018-05-13 17:35:44
Alkoholizmus
Kedves Doktornő!
A tanácsára lenne szükségem a páromról van szó aki sajnos egy alkoholista. Fiatal 23 éves pasiról van szó aki már gyerekkora óta iszik és cigizik. Mielőtt megismert engem nagyon züllött életet élt. Én voltam az aki megváltoztatta egy kicsit. Sajnos az a probléma hogy nem sikerült teljesen megváltoztatnom mert ő kezd visszaesni. Ugyan úgy elkezdett napi szinten sörözgetni meg arról nem is beszélve hogy hozzám későn jár haza. Hajnalok hajnalán. Egyeszerüen nem bírja megállni hogy ne igyon. Talán 2 napot ha kibír alkohol nélkül és még sokat is mondtam. Ittasan bevallotta nekem mert akkor ugye általában igazat mond az ember. Azt mondta hogy neki nem való komoly kapcsolat megpróbálta de nem ment. Azt mondta nem tud megváltozni vagyis inkább ez a züllött életmód jön be neki mint egy komoly kapcsolat. Ja és ott van a másik probléma ha iszik akkor nagyon durva tud lenni nem verekszik csak felemeli a hangját és nagyon durván beszél. Én bevallom az igazat már félek tőle. Pedig azt mondta ő nem tudna megütni egy nőt soha nem bántana engem. De szerintem meg igen én kinézem belőle. Nem tudom mit tegyek tanácstalan vagyok. Ő sajnos nem fog megváltozni nem tudja elhagyni a régi életét a múltat. Én meg nem akarom egy alkoholistával leélni az életem. De az a baj hogy szeretem őt és úgy segítenék rajta de nem hagyja. Mit kéne tennem doktornő? Adjon tanácsot kérem szépen.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Ha jól értem a párja nem a problémák miatt iszik, hanem mert jól érzi magát ebben az állapotban, s gondolom van neki egy társasága, akivel el tud menni inni/szórakozni (ha hajnalok hajnalán ér haza). Arról nem írt, hogy Ön mi miatt ragaszkodik ehhez a fiúhoz, mi az, amit ő tud adni ebben a kapcsolatban Önnek, s milyen tapasztalatai voltak Önnek az előző kapcsolataiban.
Sajnos, ha ő nem hagyja, hogy segítsen rajta, s nem is szeretne ő megváltozni, akkor Önnek is el kell gondolkodni, hogy milyen jövője lehet ennek a kapcsolatnak, s milyen jövőt képzel el magának. A saját érzéseit, gondolatait elmondhatja neki ("nem akarom egy alkoholistával leélni az életem. "), ezáltal kaphat ő egy lehetőséget, hogy változtasson az életén, ha Ön fontos a számára.

Önnek tudnék javasolni önismereti munkán való részvételt, annak feltárásához, hogy miért is kötődik ennyire ehhez a férfihoz, s miért akar Ön megmentő szerepben lenni.

Az alábbi blogbejegyzéseinket ajánlom, amelyekben sok hasznos információt talál:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/segitseg-fuggo-van-a-csaladomban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/milyen-tenyezok-jatszanak-szerepet-az-alkoholizmus-kialakulasaban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/az-alkoholproblemarol...-szakerto-szemmel

Amennyiben problémáját szeretné részletesebben átbeszélni, szeretettel várja az onlinepszichologus.net csapata, időpontot az alábbi oldalon tud foglalni:
http://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:
2018-06-11 08:56:03
Alkoholizmus
Már hetek óta nem jól alszom vagyis hajnalban vagy reggel szoktam elaludni de akkor is éber álomban vagyok. Már ott tartok,hogy minden este megiszok egy üveg bort hogy hátha segít de semmi. És napközben semmi kedvem senkihez. Mármint még a kapcsolatom is kezdd az állapotom miatt kihűlni. Pedig fontos nekem csak valahogy nem érdekel. Ez nagyon fura. És fogalmam sincs mi történik az agyamban..
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

A problémáját mindenképpen érdemes lenne kivizsgálni, hiszen ez a "házi módszer" (az esti bor) az alkoholizmus kialakulásának kedvez. A helyi pszichiátriai gondozóba kérjen időpontot.

Üdvözlettel:
2018-06-29 00:11:27
Alvászavarok
Üdv.
3 éves koromban majd nem meghaltam asztma miatt ha nem adják be időbe az injekció már nem is voltam magamnál itt kezdődött el minden
minden héten hónapba kórházba feküdtem ovodába se jártam mert egyik se vállalt el így külön foglalkozásra jártam 7 évesen be kerültem egy kissebbségi osztályba de nem jártam be megint csak mert kórházba feküdtem át mentem másik iskolába nagyon problémás voltam közép iskolát is folyton cseréltem vagy ők küldtek el
családomba is nagyon sok a veszekedés középső gyerek vagyok apám félre ment és gyerek is lett belőle ez is az én gyerekkoromba történt gondolom ez is hozzá járult amilyen lettem a mai napig bármi van én vagyok a hibás nem tudok elhelyezkedni mert sajnos olyan gyorsan változik bennem minden hogy képes vagyok neki menni bárkinek munkahelyem sincs
most jelenleg 19 vagyok kedvem nagyon ingadozó egyszer jó egyszer rossz nem tudok magamon ki igazodni de még a gondolataimon se minden percbe öngyilkosságot tervezem ha nem ezt akkor mást bántanék 3 éve hozzá nyúltam az alkoholhoz mert nem bírtam és ez a egyszer ilyen egyszer olyan erősebb lett nagyon sokáig úgy volt hogy nem éreztem semmit de lett egy párkapcsolatom ez is nagyon problémás egyszer jó minden de utána mint ha nem én lennék kitörök és csak kiabálok vele mindent a fejéhez vágok utána persze ezt is megbánom csak sírnék de ha megbocsájt akkor már mint ha meg se történt volna és kezdődik előröl másnap senkibe sem bízom meg úgy hiszem mindenki csak ellenem van ez csak erősíti az öngyilkosság gondolatát vagy esetleg hogy rosszat csináljak
most jött el az a pont mikor be vallottam magamnak hogy tényleg nem vagyok rendben ez hogy van hogy úgy érzem én vagyok a világ legboldogabb emberre és hirtelen mint ha nem is tudom mint ha hullámvasúton lennék hirtelen zuhanni kezdek túlérzékeny is vagyok mindent magamra veszek aludni se tudok de folyton aktív vagyok de ez is nagyon változik pörgök utána mint ha 10 napja nem aludtam volna lefekszem és utána már megint pörgök ennyit tudtam megfogalmazni de még koránt se ért véget amik bennem kavarognak
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Nagyon nehéz lehet Önnek, hogy ennyi megpróbáltatáson esett át. Mivel ilyen súlyosak a tünetei (alkohol, öngyilkossági gondolatok, alvászavar, labilis hangulat, stb.) mindenképpen érdemes lenne felkeresnie a helyi pszichiátriai gondozót, ahol meg tudnák vizsgálni, s diagnosztizálni, hogy mi is Önnek a problémája. Ingyenes pszichológusi segítséget ott kaphatna, ahol többalkalmas beszélgetés keretén belül át lehetne beszélni a sok sérelmet, amit elszenvedett. Szükség esetén még gyógyszeres kezelést is kapna az ottani pszichiátertől. Fontolja meg ezt a lehetőséget!

Üdvözlettel:
2018-06-29 10:09:51
Indulatkezelési problémák
Kedves Doktronő!
Egyetemi végzettségem van, doktori fokozatot szereztem, dolgoztam kutatóként. Azonban egyre ritkábban éreztem azt, hogy élvezem a munkám, leginkább a körülmények miatt. Több karrierváltáson vagyok túl, legutóbb elvégeztem egy párhónapos tanfolyamot, hogy egy teljesen más szakmát a nulláról kezdjek el - eddig nem találtam munkát, lenullázódtam anyagilag. (Egyedül élek, a családom persze segítene, de nehezemre esik elfogadni, mert ez nem megoldás szerintem.) Pszichiáterhez öt éve járok, akkor volt az első mélypont, bipoláris depresszióval, majd "sima" depresszióval diagnosztizáltak, de ugyanaz az orvos azt mondta máskor, hogy semmi ilyesmi nincs, csak az élethelyzetem okozza a lehangolt lelkiállapotom. A terápiát mindig kiegészítették gyógyszerekkel is, amit néhány hónapig szedtem, de fél-egyévente mindig visszaestem. Nem látom a kiutat ebből a spirálból, ami folyamatosan lefelé tart, egyre inkább erősödik a halálvágyam - amit nem tudok megtenni még?, csak a gondolattal játszom el sokszor, és sokat olvasok a témában. A gyógyszerekkel kapcsolatban elég rosszak a tapasztalataim, eltompítanak, nem tudok koncentrálni, szédülök és hányingrem van tőlük. Habár most nem szedek semmit hivatalosan, a maradék rivotrilból vagy egyebekből időnként beveszek 1-1 szemet, hogy tudjak aludni, az alvás egyébként csak akkor megy, ha iszom néhány sört vagy fröccsöt. Sokszor nincs kedvem semmihez, és csak fekszem itthon, a barátaimmal is alig-alig találkozom már. Arra gondoltam, hogy a kórházi kezelés lehet, hogy hosszabb távon jót tenne, de nem vagyok biztos benne, hogy komolyan vesznek...
Kedves Kérdező, nagyon szépen köszönjük a bizalmát. Szomorúan olvasom a sorait, mert sajnos ma sok fiatal kerül hasonló helyzetbe azáltal, hogy a tanulásra, végzettségre koncentrálva az érzelmi, családi nehézségek elfojtásra kerülnek önhibájukból. Nincs egyedül ebben a nehéz helyzetben és szeretném biztatni, hogy sok lelki munkával sikerülni fog az elképzelhetetlen és örömet lel az életben.
Amennyiben a kórházi kezelésben gondolkozik, a Nyírő Gyula Kórház addiktólógiai osztályát vagy a Thalassa házat ajánlanám. Mindkét intézményben vannak olyan terápiás programok, amelyek a gyógyszer, alkohol teljes elhagyását segítik elő. Ön egy tanult, tájékozott ember, aki képes sikereket elérni. Ahogy leírja sajnos egy önsorsrontó helyzetbe került tartósan, s hogy miért került ebbe a helyzetbe, annak többféle lelki - érzelmi oka lehet, egy olyan pszichodinamikája, amin megfelelő terápiával képes lesz változtatni. A magasan képzett embereknek sokszor ajánlom az Antalfai Márta féle művészetterápiát is, amelynek segítségével az érzelmi gubancok, amelyek depressziót, lehangoltságot okozhatnak, rendeződhetnek. Ha szivesen beszélne skype konzultációban akár a félelmeiről a kórházi kezeléssel kapcsolatban, akár a jövőképéről, kérem hívja szakpszichológusainkat konzultációra bizalommal.
Természetesen bármilyen lelki eredetű terápia előtt-mellett fontos kizárni a testi - orvosi hátteret pl. táplálék allergia. Köszönettel.
2018-07-21 22:05:57
Kiégés
Tisztelt Szakértő!

Hol is kezdjem... Lassan 4 éve lakunk együtt párommal anyumékkal és nagymamámmal egy 2+1 félszobás panel nagy szobájában 2,5 éves fiammal és 3 hetes kislányommal. Párom éjszaka dolgozik nappal amennyit ahogy tud alszik a szobába mi addig anyumék szobájában vagyuk, hogy valamelyest ki is pehenje magát, ami nem mondig sikerül. Már kisfiam születése után sem éreztem úgy magam lelkileg ahogy azt kellett volna, nem voltam elégedett az élettel a mindennapokkal. Már maga a szülés utáni felépülésem is nagyon fájdalmas és hosszadalmas volt ehhez hozzájött hogy hasfájós lett a fiam. Alig aludtam(ami azóta is igaz), ebből kifolyólag egyre türelmetlenebbé váltam mindenkivel szemben, közben pedig folyamatosan gyűlölöm magam amiért ilyen vagyok. Aztán a hasfájás elmúltával jöttek az újabb nehézségek a hozzátáplálás, a dacolás, a szófogadatlanság, az oda nem figyelés. Kiderült hogy várandós vagyok örültünk részben terveztük tudtuk mit csinálunk mi lehet a következmény, megszületett apa bent volt a szülésnlé(a fiamnál édesanyám volt bent), nagy volt a boldogság, öröm és könnyek. Hazajöttünk és minden kezdődik előlről de immár hatványozott a nyomás mert két gyerkőcre kel figyelni és megosztani az érzelmeket és mindent. Lányom is hasfájós ha fent van mindig sír közben a nagy is vágyna a figyelmemre de ha leteszem a tesót akkor sír tehát nem teszem le, mert képes addig sírni míg nem vesz levegőt. Eközben a nagy nem fogad szót, tudja a szabályokat(nem állunk a széken stb.) ennek ellenére csinálja, nem figyel oda ha beszélek neki képes hátat fordítani és elmenni, nem lehet vele leülni játszani mindent lerombol ahelyett hogy építene, könyvet nézni megintcsak nem lehet mert ahhoz egy helybe kellene maradni. Ez persze megintcsak feszülté tesz és kiborulok. Azt érzem hogy nem bírom egyszerűen alkalmatlan vagyok az anyaságra, nincs türelmem. Párom próbál segíteni, de egyszerűen neki sem osztottak sok türelmet ha ő türelmetlenebb akkor ~n veszekszek vele ha én vagyok türelmetlenebb ő szól rám. Sokat vitázunk.
Egyszerűen csak szeretnék boldog vidám napokat megélni, minden reggel úgy kelek fel hogy a ma jobb lesz, türelmesebb leszek és vidámabb, de ez kb. egy órát tart mert csinál valamit a nagylegény amivel el is száll ennek a lehetősége.
Olyan egyszerűnek tűnik, hogy vidám és boldog legyen az ember, de valahogy mégis azt érzem hogy elfogytam érzelmileg teljesen kihalt belőlem a jókedv a szeretet. A világ egyik legboldogabb emere kellene legyek, hisz van párom 2 csodaszép gyerekem, szüleim..., de egyszerűen nincs ami felvidítson.
Nem látom ad kiutat, hogy lehetne jobb, de azt tudom, hogy ez az út amin vagyok nem jó. Félek, hogy a türelmetlenségemmel a kiabálással ártok nekik, de egyszerűen tehetetlennek érzem magam a fiam viselkedésével és közben a tesó is ott van. Azt még érdemes tudni, hogy az elmúlt 3 évben körülbelül 4-5 alkalommal tudtam elmenni gyerek nélkül, de azt is mindössze néhány órára.
Segítséget,tanácsot szeretnék kérni hogy hogyan is kellene változtatnom mit tegyek hogy jobb legyen mindenkinek.

Köszönöm
Kedves Kérdező, nagyon szépen köszönöm a levelét és a bizalmat! Minden elismerésem, hogy a nehézségeket, érzelmi problémákat ilyen szépen meg tudja fogalmazni és volt bátorsága megírni ezeket. Sok szülő sajnos nem jut el idáig és inkább választ olyan megoldási módokat (alkohol, dohányzás, stb.), amikkel nem sikerül a boldogságot, lelki egészséget hosszabb távon megoldani, csak ideig-óráig elhessegetni a gondolatokat a nehézségekről. Az anyává válás folyamata könnyűnek tűnhet és valóban az elvárás az a nők felé, hogy ilyenkor felhőtlenül legyenek boldogok. Sajnos a hormonok, a körülmények, a lelki "fejlődés/átalakulás" lassabb folyamata a felgyorsult világunkban, az érzelmek fel nem ismerése, kifejezési nehézségei és az élet gyakorlati dolgaival járó bonyodalmak megnehezítik ezt a folyamatot. Biztos vagyok benne, hogy önmagában sikerül érzelmileg "rendet tenni", feltöltődni, akkor a gyerekekkel való kapcsolódás is könnyebb lesz, és egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb életet tudnak élni. Most arra biztatnám, hogy valamilyen segítséget igyekezzen igényelni - mind gyakorlatban pl. hordozókendő használata, így a baba önnel lehet, míg a testvérrel például a játszótéren játszanak, vagy bölcsődei (és lassan óvodai) segítség igénylése, hogy Önnek is legyen szabad ideje. Pár gyakorlati dolog amit megpróbálhat:
- minden nap legalább 10 pozitív dolog, esemény felidézése, ami aznap történt
- sok séta, levegőzés a gyerekekkel (ebben a melegben leginkább a kora reggeli és késő esti órákban)
- minden nap tegyen legalább 1 dolgot önmagáért, ami jól esik
- minél több szemkontaktust vegyen fel a gyerekekkel, a babának és a kisfiának is nézzen a szemébe, illetve kérje kedvesen, hogy nézzen a szemébe "Anya szeme hol van?" játék
- csiklandozza, ölelje őket minél többet, még akkor is ha "rosszalkodik", ezzel magára szeretné felhívni a figyelmet, a gyereknek még az is "jobb", ha leszidják, mert akkor vele foglalkoznak:(
- bízzon magában és a gyerekeiben, családjában, hogy túl lesznek a nehéz időszakon együtt
A gyakorlati javaslatokon kívül az érzelmi életében az anyasággal kapcsolatos kérdésekkel mindenképpen érdemes lenne foglalkoznia akár minket is hívhat konzultációra, mi skype-on is keresztül is vállalunk terápiát, kérem kérjen egyedi pici babás ajánlatot e-mailen.
Illetve ajánlom még az ingyenesen hívható Kék Vonal Alapítványt, ahol a gyerekekkel, neveléssel kapcsolatos kérdésekről tud beszélgetni. Anyukás csoportokat, akár az interneten, játszótéren.
Hosszabb távon művészetterápiás foglalkozásokat, önismereti csoportot is javasolnék.
Krízis esetén a Szent János Kórház baba-mama programját javaslom (szülés utáni depresszióra specializálódtak).
Írjon nekünk is bátran! Üdvözlettel
2018-08-06 23:08:40
Terhességgel, szüléssel kapcsolatos nehézségek
Tisztelt Doktornő!
Nekem olyan problémám van a házasságomban, hogy férjem elég szokszor berugik már nem kell neki hozzá a baráti társaság sem! Már nagyon szokszor vitáztunk emiatt, és idén májusban már zátonyra futott egyszer a házasságunk akkor a szüleim próbálták felnyitni a szemét h ez így nem jó és elfog veszíteni engem meg a 2 éves kislányunkat! Akkor megpróbáltam h adok az egésznek egy lehetőséget de minden csak 1 hónapig volt jó minden olyan lett mint régen! Most megint eljutottam arra a pontra hogy elég volt itt hagyom! De megint megigérte h visszább vesz csak ne hagyjuk el, meg a szüleim is azt modnják h adjak még egy esélyt! 5 éve vagyunk együtt aból 3 éve házasok vagyunk és már rengeteg ilyen igéretet kaptam! Nemtudom mi tévő legyek!!?? Valahogy úgy érzem hogy a szerelmem is elmúlt iránta a sok vita, harc miatt! Van még értelme ennek az egésznek vagy próbáljak új életet kezdeni! Egy régi szerelmem is előkerült és azt érzem vele sokkal jobb lenne minden!
Kedves Kérdező!

A levele alapján úgy gondolom, hogy amennyiben szeretne még esélyt adni a házasságának, a férjét arra a lépésre kellene rávenni (pl. azzal a feltétellel maradna vele), hogy elmenjenek együtt a helyi addiktológiai gondozóba, ahol szükség esetén a gyógyszeres kezelés elkezdhetnék. Ha ő ebbe nem menne bele, akkor felmerülhetne a különválás gondolata.

Több cikket is írtunk a honlapunkon az alkoholizmusról, érdemes lenne elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mit-erdemes-tudni-meg-az-alkoholizmusrol
https://www.onlinepszichologus.net/blog/milyen-tenyezok-jatszanak-szerepet-az-alkoholizmus-kialakulasaban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/segitseg-fuggo-van-a-csaladomban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/az-alkoholproblemarol...-szakerto-szemmel

Üdvözlettel:
2018-08-30 13:12:16
Alkoholizmus
Jó napot doktornő!

A páromról lenne szó és arról hogy miket csinál. Fél éve vagyunk együtt az első 3 hónap még viszonylag jó volt akkor még boldogok voltunk szerettük és tiszteltük egymást. De már a kapcsolatunk elején is voltak gondjai az itallal. Akkor még csak ritkán ivott vagyis próbálta magát visszafogni kizárólag azért hogy nekem megfeleljen. Tudtam én már akkor hogy iszik meg cigizik amikor ismerkedtünk. De hát ugye ahogy lenni szokott megígérte hogy leteszi a cigit is meg a piát is. Voltak már olyan húzásai hogy éjszakánként járt hozzám haza ittas állapotban.. De akkor még nem napi szinten csinálta hanem csak néha. Azota nagyon sok idő eltelt a kapcsolatunk is megromlott mondhatni már menthetetlen. Én tudom és érzem is hogy a párom már nem szeret engem kizárólag csak a szexért van még mindig mellettem. Meg már egyáltalán nem érdekli a kapcsolatunk azt mondta ez már úgysem lesz jobb úgyis mindig veszekedünk ha nem a cigi miatt akkor azért mert iszik vagy a munkamániája miatt. Mindig van valami amin veszekedek vele. Mert én szoktam kiabálni vele. Ő nem veszekedős típus csak én. De ami sok az már sok. Semmibe vesz engem őt nem érdekli semmi más csak kizárólag a munka a cigi meg a sör. Már minden nap iszik úgy mint régen mint amikor nem ismert. Egyszerűen nem birok vele teljesen kikészít. Nem hajlandó megváltozni tenni azért hogy a kapcsolatunk jó legyen. Ő már nem akarja ezt az egészet. Azért is iszik minden nap. Nagyon durva amiket csinál. És még csak 23 éves es már egy alkoholista. Nem tudok mit tenni ő nem változik meg soha. De az a baj hogy én még mindig szeretem és reménykedek abban hogy egyszer megváltozik de ő nem is akar megváltozni senkiért és semmiért. Neki tetszik ez az életmód amit folytat. Úgy látom rajta hogy élvezi ezt. Mert ha nem szeretne így élni akkor már változtatott volna magán. Tudom itt csak egy megoldás létezik mégpedig az hogy elhagyom őt. Mert abba biztos vagyok hogy ő velem nem fog szakítani már csak azért sem hogy legyen kivel szexelnie ha úgy hozza a kedve. Mert ő szex nélkül nem bír ki egy napot sem. Mindig azt nézi hogy neki legyen jó önző módon. Az hogy én mit érzek meg mit akarok az hidegen hagyja. Csak akkor tud velem kedveskedni ha akar valamit. Nem tudom mit tegyek de nem birok igy mellette lenni hogy minden nap azt kell nézzem hogy iszik. Ha iszik akkor jobb ha hozzá se szól az ember mert nagyon durva. Még soha nem nyúlt hozzám egy újjal sem de nagyon félek hogy egyszer megteszi. Szeretnék kilépni ebből a kapcsolatbol de nagyon nehéz nincs bennem akaraterő. De ha mellette maradok akkor meg fogok bolondulni mert kikészít teljesen. Őn szerint mi lenne a jó megoldás?
Kedves Kérdező!

Köszönjük a levelét!

Mindenképpen érdemes lenne beszélnie a párjával arról, hogy elmenjenek a helyi addiktológiai gondozóba, hogy segítsék őt a függőségek letételében, hogy jobb lehessen ezáltal a kapcsolatuk, s ne a veszekedések legyenek a középpontban. Még ezen felül a párterápia is szóba jöhetne, hogy a kapcsolatuk a feszültségek átbeszélésével jobb lehessen.
Amennyiben a párja nem működik együtt Önnel, s nem szeretne változtatni a helyzeten, javasolt lenne Önnek átgondolnia, hogy miért ragaszkodik ehhez a férfihez. Ezt szakember segítségével tudná megtenni, akár a helyi pszichiátriai gondozóban, akár magán úton (a kolléganőimmel a rendelkezésére állunk ebben).

Üdvözlettel:
2018-09-04 09:33:02
Alkoholizmus
Mostanàban, nem tudom mi van velem, de olyan dolgokat csinàlok, amiknek a következménye börtön, vagy elmegyògyintézet lessz a vége.
Egész kicsi koromban ismertem a pornò oldalakat és az utòbbi 6 évben nem vòlt, olyan nap, hogy ne nézzek pornò jellegű oldalakat. Mondhatni több òrát is veszítettem az életemből. Probàlok le szokni, de nem tudok. Volt példa arra is, hogy egész éjjel nem aludtam mert , hol videochateltem hol a pornò oldalakat bőngésztem. Ès most mára oda jutottam, hogy az utcàn is kapom elő és mutogatom egy-egy lánynak a nemi szervem, és az ablakban is mutogatom. Ez annyira le sokkol engem ez a viselkedés, hogy alkoholhoz kell jussak, hogy nehogy valamit is ártsak magamnak. Nagyon szégyellem magam, de fékem nincs. S a másik dolog az, hogy apám munka helyén dolgozok minden nap, szabadnapok és szabadsàgok nélkűl már 7 éve s ott se tudok jol teljesíteni. Asszem kiégtem
Kedves Kérdező!

Javaslom, hogy kezdjen pszichoterápiás munkába, hogy megértse ezt az Ön számára nehezen elfogadható viselkedést és tudjon változtatni, hiszen rengeteg mindenben korlátozza ez az életét az alkoholhoz illetve a pornóhoz való viszonya. Javasolt továbbá az Anonim Szex- és Szerelemfüggők csoportjának rendszeres látogatása. Erről további információt itt találhat: http://slaa.hu

Üdvözlettel:
2018-11-15 10:19:23
Kiégés
Jó napot!
Együtt vagyok egy 24 éves pasival már 9 hónapja vagyis most megint szakítottunk de ugyan úgy tartjuk a kapcsolatot. Én még mindig nagyon szeretem a páromat de viszont nem tudok elfogadni 2 rossz szokását. Azt hittem le tudom róla szoktatni de tévedtem. Az egyik ilyen a cigi a másik meg a sör. A párom már fiatal gyerek kora óta cigizik is meg sörözik is szóval már függő sajnos. Ez miatt nagyon sokat veszekedtem vele amikor együtt éltünk. Mert én nem bírom elviselni sem a cigit sem a piát ellene vagyok. Főként ez miatt nem illünk össze. Ő azt szerette volna ha elnézem neki mind a két rossz szokását de én nem vagyok olyan. Minden áron azt akartam,hogy letegye de hiába nem sikerült neki. Az a baj,hogy még mindig szeretem ennek ellenére is és hiányzik. Csak azt nem értem meg,hogy miért nem tud ellenni a sör nélkül. Ez tényleg függőség? Van amikor 1-2 napig megállja,hogy ne igyon de aztán ha valami történik vagy a munkahelyen vagy veszekedünk akkor ő azonnal az alkoholhoz nyúl abba fojtja a bánatát. Azt mondta régen is ilyen volt már megszokta. De ezt,hogy lehet megszokni? Nem is tudom megérteni. Fiatal ember még megtudna változni ha annyira akarna. Az a baj,hogy ő már megszokta a züllött életet de nekem meg ez így nem jó akkor sem. Tudom el kéne engednem őt végleg de nehéz. Mit tegyek? Fogadjam el így?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Sok függő sajnos nem akar változtatni, még a család unszolására sem. Ilyen helyzetben, ha nem együttműködő, s nem motivált a másik fél, akkor sajnos a párkapcsolatok egy része emiatt megy tönkre. Az egyén függő, hogy ki mit tud tolerálni a másiktól, s mennyi ideig.
Önnek a történtek feldolgozására pszichológussal való konzultáció keretében lenne lehetőség, vagy csoportos foglalkozás keretén belül.
A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tud ingyenesen segítséget kérni, vagy magán úton (akár a kolléganőim közül is választhat).

Az alábbi blogbejegyzéseinket érdemes elolvasnia:

https://www.onlinepszichologus.net/blog/segitseg-fuggo-van-a-csaladomban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/milyen-tenyezok-jatszanak-szerepet-az-alkoholizmus-kialakulasaban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/az-alkoholproblemarol...-szakerto-szemmel

Üdvözlettel:
2018-12-09 08:33:15
Alkoholizmus
Az édesanyám körülbelül 10 éve alkoholista. Albérletben lakik amit nem fizet, dolgozni is alig jár be. Segítséget nem hajlandó elfogadni (csak pénzt, amit egyből az italra költ), szakemberrel nem óhajt beszélni. Nem tudom mit tehetnék, a testvéremmel már sok módszert kipróbáltunk.
Kedves Kérdező!

Az alkoholizmusról sokat írtunk, ajánljuk figyelmébe erről szóló blogbejegyzéseinket.
https://www.onlinepszichologus.net/blog/az-alkoholproblemarol...-szakerto-szemmel
https://www.onlinepszichologus.net/blog/segitseg-fuggo-van-a-csaladomban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mit-erdemes-tudni-meg-az-alkoholizmusrol
https://www.onlinepszichologus.net/blog/milyen-tenyezok-jatszanak-szerepet-az-alkoholizmus-kialakulasaban

A függőségek kezelése családi összefogást, valamint addiktológiai és pszichoterápiás segítséget is igényel.

Üdvözlettel:
2019-01-04 11:47:23
Alkoholizmus
T. Doktornö!
Férjemmel 36 éve vagyunk házasok, az utóbbi ëvekben megromlott a sexuális életünk. Már nem tud behatolni és ez rettentöen hiányzik nekem. Voltunk már urológusnál de a helyzet nem javult. Észre vettem, hogy rendszeresen pornót néz, ez rettentöen fáj, rosszul esik azt mondja miattam. De mindig amikor alszom vagy nem vagyok otthon. Igyekszem kedveskedni neki, csinos vagyok, benne lenné k mindenben hiába kérem, mondja el mi a hiba bennem. Azt mondja szeret. Más függöségei is vannak, alkohol, vásárlás. Boldogtalan vagyok.kértem adja azt a kis szeretetet nekem, ne a neten lógjon.volt h megszorongatott, ha szóvá tettem Alig alszom Azt mondja féltékeny vagyok, kezeltessem magam. Én hüséges vagyok és mindent megtennék érte.Kérem segítsen.kérem adjon útmutatást. Elöre is köszönöm katalin
Kedves Katalin!
Miben kérne útmutatást? Úgy gondolja önben van a hiba és ha ön megváltozik, akkor a férje is változni fog? Érthető, ha esetleg van ilyen vágya. A férje alkoholfogyasztása nem tudom milyen mértékű, de az alkohol is okozhat merevedési zavarokat, ha ez lenne a probléma. A "megszorongatás" nem zavarja? Nem pontosan értem mi zavarja igazán. Szerintem ha pszichológust személyesen fel tudna keresni, akkor néhány beszélgetésben át tudnák közösen gondolni, mi is pontosan a nehézsége.
üdvözlettel:
2019-01-23 18:19:22
Szexuális zavarok
Üdvözlöm! Nyílt örökbe fogadással felneveltük gyermekünk,aki elől sosem titkoltuk,hogy nem a mi vérünkből van,de sajátunkként neveltük. Nem is merült fel ez a gondolat egészen 16 éves koráig. Itt megfordult a világ és a mi értékrendünk eltűnt.Gondoltuk ez a kamasz kór sajátossága.Voltunk már a gyermekvédelemnél,háziorvosnál,rendőrségen,de nem oldódott meg a problémánk.Ennek már több,mint hat éve.A gyerek22 éves és a szakadék csak nő gyerek és szülő között. Ott tartunk,hogy dolgozik,de nem az alapvető szükségletekért,hanem ha meg kapja a fizetést,jönnek a barátok,alkalmi barátnők,/akiket a házunkba hoz,hol ezt hol azt/. A fizetését zömébe ezekre költi,az alapvető szükségleteket,tőlünk várja el,ő meg heti húszezret elver. Mi szerény anyagi körülmények közt neveltük fel,de sosem szenvedett semmilyen hiányt! Ezt teljes felelősségem tudatában jelentem ki! S mivel most sem hetvenkedhetünk anyagilag ezért nekünk már anyagilag is pszichésen is már sok. Veszélyezteti a mi anyagi biztonságunkat is.Állandóan tartozásai vannak,jelenleg a tv-t sem hajlandó fizetni,már le is kapcsolták a tv-jét,de van fent maradó tartozás.Mikor ezt a levelet írom,akkor is háromheti keresetét,ami kb: háromszázezer körül volt,semmit nem tud felmutatni belőle! De hétvégéken ő volt a király,aki haza csak aludni járt,meg haza hozta fizetett nőt.Tudnék még nagyon sok mindent írni,de azt gondolom önnek is világos,hogy mivel nézünk szemben. Mi vissza fogott beosztó élete élünk,melyben ugyan úgy szerepet kap a szórakozás is a kirándulás is,de mi nem veszünk tudomást a 21.század őrültségeiről. Annyira sem méltatjuk,hogy ki próbáljuk! PL: Internet csak szükség szerint,hasznos dolgokra használjuk,face,napi 1 max 2 óra,élvezeti szerek nálam semmi,férjemnél van dohányzás,de kulturáltan, napi két sör este munka után,néha 1-2 koncertre menés,séta ,vagy valami kulturált szórakozás.Baráti kör szinte semmi,mert hamis emberekkel nem szép a világ számunkra. Néha alkalmanként esetleg össze jövünk valakikkel,de akkor mindig rá jövünk,hogy nem kell ez nekünk.A férjemmel a kapcsolatom a fiúnk miatt romlóban van,mert ki készít bennünket ez az egész! Ha nincs a gyerek otthon,mert van,hogy egy hétig oda dolgozik,teljesen jól meg vagyunk férjemmel. Nincs frusztráció,nincs olyan tényező ami a mi nézetünket zavarná.De a gyerek viselkedése miatt,pokol az életünk! Nem találok olyan szervet aki segítsen,ill. kötelezze a gyereket arra,hogy szakemberhez menjen! Mit tehet ilyenkor a szülő?A rendőr azt mondta,hogy kérhetek távoltartást és kész. Mi nem eldobni akarjuk a gyereket,hanem a tudatos életre nevelni. Vagy ha ez mögött pszichés zavar áll,akkor a megfelelő kezeléssel még vissza állítani amit lehet. Mi erre is nyitottak vagyunk,de a gyerek elzárkodzik ez elől,durva vissza utasító,a beszélgetések nem hatnak rá se a kényszerítés. Be gubódzik a szobájába és telefonozik alszik minden szerte szét dobálva,rendes ruhája akkor van ha mi veszünk neki.Már önön magára is veszélyes és mi ránk is. Hitelt fizetünk,az élet sem olcsó,és nem tudjuk tolerálni ezt a viselkedés formát,de legfőkép azt nem,hogy nem is hajlandó ezen javítani Szeretném kérdezni! Milyen szervhez forduljak,hogy a problémákat megoldjuk,és amit lehet még helyre hozzuk? Magától mindent elutasít,az ő nézetében mi vagyunk a rossz életűek. Ha mi nem támogatnánk már hajléktalan lenne,mert nem fizetné az albérlete vagy lakást sem.Minden pénzt elver,eliszik szinte két nap alatt egy havi jövedelmet ver el,és utána nincs csak a szegénység. Köszönöm a segítséget!
Kedves Kérdező!

Megértem a gyermeke miatt érzett aggodalmát! Levele alapján családterápia megkezdését javaslom, egyrészt amiatt, hogy ne nőjön a szakadék tovább a fiuk és Önök közt, másrészt hogy a férjével való kapcsolatát ne rombolja a kialakult helyzet. Mivel a fia jogilag már felnőtt, nem úgy hat rá a nevelés, ahogy azt Önök szeretnék, ezért mindenképp szükséges a külső, szakszerű segítség.
Ingyenesen a helyi családsegítő szolgáltatnál találhatnak ilyen lehetőséget. Magán keretek között Pergel-Száraz Cintia vagy Mangult-Varga Veronika családterápiával foglalkozó pszichológus szakemberünket ajánlom.

Üdvözlettel:
2019-02-06 09:11:26
Alkoholizmus
Tisztelt Pszichológus!
Férjemmel(32 éves, vezető beosztású) 2,5 hónapja külön élünk, azzal indokolta döntését, hogy nem érez már irántam semmit. Csak a munka létezik számára még hétvégeken is, semmi kikapcsolódása nincsen. Gyakori fejfájással kűzd, mindig fáradt. Mindennemű emberi kapcsolatot kerül, nem áll szóba sem a családtagjaival, sem a barátaival. Elmondása szerint a gyerekeinkkel szemben is csak ürességet érez és nincs olyan dolog, ami érzelmet váltana ki belőle. Nagyon aggódok érte. Hogyan lehetne segíteni neki, mivel nem látja be, hogy baj van vele.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne az összes családtaggal összefogni (férje szülei, férje testvérei, Ön szülei), s közösen leülni vele beszélni arról, hogy ha ő ilyen érzéseket érez, az nem jó sem az ő számára, sem a családja számára. S szívesen segítenek neki szakembert is keresni. Ha ő nem kér segítséget, akkor tünetei lehet súlyosbodni fognak, s akkor akár a munkából is kieshet hosszabb vagy rövidebb időre.
Ennyi információ s a levele alapján úgy gondolom, hogy a kiégésen kívül a munkamánia, s hangulatzavar is szerepet játszhat nála, persze diagnosztizálni csak személyes interjú során lehetne őt.

Az alábbi blogbejegyzéseinket javasolt lenne elolvasnia Önnek, sok hasznos információt talál bennük:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/segitseg-munkafuggo-munkaalkoholista-vagyok
https://www.onlinepszichologus.net/blog/munka--es-eletkedv-vesztetten-avagy-a-burnout-szindromarol
https://www.onlinepszichologus.net/blog/kiut-a-kiegesbol-burnout

Üdvözlettel:
2019-02-21 22:43:21
Kiégés
Üdv. Hosszú évek óta alkoholistaként él édesanyám és emellett nőttem fel.
Sok borzalmas emlékem van és sok tapasztalatom arról, hogy mire képes az alkohol. Édes anyám a legkisebb érzelmi gondokat sem tudja feldolgozni mindenre a megoldás az alkohol már önmagára veszélyes és a környezetére is esik kel egész nap fekszik és csak piál nem látom már számára az esélyt a szebb jövőre. Munkanélküli nem is próbál tenni azért hogy jobb legyen. Alkohol elvonóra nem hajlandó menni mert azt mondja semmi baja. Csak a gond és probléma van vele 1 hónapja eltörte a vállát majd az üvegajtónak is nekiesett kitörve belőle az üveget. Nem hajlandó semmilyen segítséget elfogadni. Higiéniás és ön ellátó gondokkal küzd (bevizel) nem eszik és csak alkoholt iszik 1-1,5 hétig tart kb egy italos maraton utána 3-4 napig próbál regenerálódni majd újra kezdi. A zugivókra jellemzők illenek rá dugdossa a boros flakonokat és nagyon erőteljesen hazudozik sokszor már nem tudja megkülönböztetni a valóságot és téveszméktől. Nem tudja sokszor ,hogy reggel vagy este van, hogy milyen nap van. Ha megpróbálom kiönteni az alkoholt őrjöngeni tombolni kezd mint egy hisztiző gyerek sikongat dobálja magát. 2 évvel ezelőtt olyan súlyos volt az állapota, hogy mentőt kellett hívni aztán bekerült egy szenvedélybetegeket kezelő intézménybe 3 hónapra ,de 3 hétig volt józan miután kénytelen voltak haza engedni. Nem tudom mit kéne tennem kezdek depresziós lenni az életerőmet kedvemet teljesen felemészti dühös vagyok rá és sajnálom is egyben mert mikor józan akkor teljesen normális. Olyan mintha két személyisége lenne a normális édesanyám és az utálni való alkoholista.

Milyen megoldásra van lehetőség ez ügyben?
Választ előre is nagyon szépen köszönöm.
Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy az anyján akkor lehetne segíteni, ha Ő akarná ezt, ez azonban nincs így (akkor sem a fia dolga volna). Azért azonban, hogy Önnek jobb legyen viszont érdemes dolgozni. Amíg Ön próbálja megmenteni őt, addig egyikőjüknek sem lesz jobb. Talán ha egyedül marad az anyja, rákényszerül a változásra. Vagy nem, ezt Önnek pszichoterápiás munkával lehet/kell feldolgoznia.

Üdvözlettel:
2019-03-02 16:30:56
Alkoholizmus
Jó estét kívánok!
Lassan egy éve élek párkapcsolatban. Már nem az első, nem is a második kapcsolatom, sajnos a második kapcsolatomban egy komolyabb bizalmi törés állt be, és tette tönkre azt, ezután sokat ittam és nem tudtam kontrollálni magam, féktelenül pasiztam. Azóta sorra mennek tönkre a kapcsolataim a beteges féltékenységem miatt. Mindig, mindenkiben ellenfelet látok, még attól is kiborulok, ha a párom megnéz valakit, vagy új ismerőse lesz valamelyik közösségi hálón. Nem tudom kezelni az indulataimat, és a bánatomat gyakran evésbe folytom.. labilis idegrendszerem van, túlérzékeny vagyok, és nem sokba nézem magam... egyik pillanatban sírok, a másikban nevetek.. odáig fajult a dolog, hogy a párom azt mondta, már nem érez úgy, mint eddig, annyit hisztiztem.. kiborító vagyok és magamat is idegesítem, de nem tudom kezelni saját magamat sem már... Kérem, segítsen.
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Nagyon jó, hogy felismerte problémáját, s segítséget szeretne kérni. Úgy gondolom a levele alapján, hogy mindenképpen javasolt lenne felkeresnie a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, hogy megvizsgálhassák egy részletes első interjú keretén belül, hogy a tünetei mögött állhat-e valamilyen lelki betegség. Ott kezelési javaslatot is kaphat, hogy milyen típusú terápiát lenne érdemes elkezdenie, függőségét is szükség szerint kezelnék.

Az alábbi blogbejegyzéseinket lenne érdemes elolvasnia a féltékenység s alkoholfüggőség témájában, sok hasznos információ található bennük:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/cimke/alkoholizmus
https://www.onlinepszichologus.net/kereses?search=f%C3%A9lt%C3%A9kenys%C3%A9g

Üdvözlettel:
2019-03-07 22:58:42
Félelmek, szorongások
Üdv. Hosszú évek óta alkoholistaként él édesanyám és emellett nőttem fel.
Sok borzalmas emlékem van és sok tapasztalatom arról, hogy mire képes az alkohol. Édes anyám a legkisebb érzelmi gondokat sem tudja feldolgozni mindenre a megoldás az alkohol már önmagára veszélyes és a környezetére is esik kel egész nap fekszik és csak piál nem látom már számára az esélyt a szebb jövőre. Munkanélküli nem is próbál tenni azért hogy jobb legyen. Alkohol elvonóra nem hajlandó menni mert azt mondja semmi baja. Csak a gond és probléma van vele 1 hónapja eltörte a vállát majd az üvegajtónak is nekiesett kitörve belőle az üveget. Nem hajlandó semmilyen segítséget elfogadni. Higiéniás és ön ellátó gondokkal küzd (bevizel) nem eszik és csak alkoholt iszik 1-1,5 hétig tart kb egy italos maraton utána 3-4 napig próbál regenerálódni majd újra kezdi. A zugivókra jellemzők illenek rá dugdossa a boros flakonokat és nagyon erőteljesen hazudozik sokszor már nem tudja megkülönböztetni a valóságot és téveszméktől. Nem tudja sokszor ,hogy reggel vagy este van, hogy milyen nap van. Ha megpróbálom kiönteni az alkoholt őrjöngeni tombolni kezd mint egy hisztiző gyerek sikongat dobálja magát. 2 évvel ezelőtt olyan súlyos volt az állapota, hogy mentőt kellett hívni aztán bekerült egy szenvedélybetegeket kezelő intézménybe 3 hónapra ,de 3 hétig volt józan miután kénytelen voltak haza engedni. Nem tudom mit kéne tennem kezdek depresziós lenni az életerőmet kedvemet teljesen felemészti dühös vagyok rá és sajnálom is egyben mert mikor józan akkor teljesen normális. Olyan mintha két személyisége lenne a normális édesanyám és az utálni való alkoholista.

Milyen megoldásra van lehetőség ez ügyben?
Választ előre is nagyon szépen köszönöm.
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Megértem elkeseredettségét. Sajnos sokan azt gondolják, hogy azok a nők, akiknek alkohol problémájuk van, jobban kontrollálják viselkedésüket mások felé, mint a férfiak, a valóságban ők is ugyanolyan szintű viselkedést tudnak produkálni.

Mindenképpen érdemes lenne a háziorvosukkal is beszélnie, hogy milyen problémákkal szembesül Ön, hátha őrá jobban hallgat az édesanyja. Ahogy írta is, eszméletvesztésnél mindenképpen hívjon mentőt, s ha az adott kórházban kezelésre fogják, akkor kérje, hogy pszichológussal is beszéljen bent az édesanyja, hátha a pszichológus felé meg tud nyílni.
Ajánlom Önnek, hogy járjon el alkoholisták családtagjainak indított hozzátartozói önsegítő csoportba. Google beírva több alapítványnál is fog találni ingyenesen ilyen lehetőséget.
Ha Ön úgy érzi, hogy az együttélés pszichésen már nagy mértékben megterhelő az Ön számára, akkor érdemes lenne átgondolni, hogy mi az a pont, amikortól a külön élet megkezdését lenne érdemes elkezdeni, erről édesanyjával is lehet, hogy jó lenne beszélnie, hogy az ő viselkedése Önben milyen gondolatok, terveket indított el.

Az alábbi blogbejegyzéseinket javasolt lenne elolvasnia, amelyek az alkoholizmussal kapcsolatosak:
https://www.onlinepszichologus.net/kereses?search=alkohol

Üdvözlettel:
2019-03-11 12:31:40
Alkoholizmus
Nem nekem van bajom a legjobb baratnomnek és nem tudom mit csináljak . A anyukája le szarja ő pedig 15 cigizik iszik lop és folyton lefekszik valakivel. És nem tudom hogyan segítsek neki barmit meg tennék! Nem akarom tovább nézni hogy ezt csinálja!
Kedves Kérdező!

Nagyon kedves Öntől, hogy foglalkozik a barátnőjével. Fontos azonban tudnia, hogy a szülői törődés hiányát csakis pszichoterápiás munkával lehet feldolgozni, ezért fontos volna hogy a barátnője mielőbb pszichológusi segítséget kapjon. Érdemes iskolapszichológust felkeresni, amennyiben elérhető. Javaslom, hogy Ön támogassa Őt ebben.

Üdvözlettel:
2019-03-21 21:23:21
Alkoholizmus
jó napot kívánok !
azt érzem hogy a barátom nem igazán figyel rám nem igazán érzem azt hogy fontos lennék számára nagyon sok problémánk van de talán elsősorban az hogy sokat iszik minden nap és azt szeretném ha meg változna mert úton van már a pici baba is és elég sokszor közöltem vele azt hogy nem szeretném ha inna ha úgy viselkedne mint más normális apukák és én abban kérném a segítségét hogy nem tudom mit kéne tennem ebben a helyzeteben ebben szeretném a tanácsát kérni
Válaszát előre is köszönöm
Kedves Kérdező!
Ha a párja felelős apuka szeretne lenni, addiktológus orvoshoz kelleme fordulnia. Ha nem akar lemondani a sok alkoholfogyasztásról (nem írja mennyi a sok és milyen következményei vannak), akkor önnek kellene meggondolnia, hogy mi legyen a párkapcsolat sorsa és mivel gyermekük lesz, az ő érdekeit is önnek felelősséggel figyelembe kell venni.
üdvözlettel:
2019-04-13 18:54:34
Párkapcsolati problémák
segitséget szeretnék kérni indulatkezelési problémával, alkoholizmussal vegyitve..egyszerüen már családon belül ittas állapotba olyan dolgokat csinaltam ami már ilyestő és segitség kell rá.
Kedves Levélíró,

Köszönjük levelét!

Nagyon jó, hogy problémáját felismerte. A levele alapján úgy gondolom, hogy első sorban érdemes lenne pszichiáter/addiktológus szakorvossal való konzultáció, hogy vajon milyen típusú ivási problémával áll szemben. A területileg illetékes addiktológiai/pszichiátriai gondozóban ezt tb alapon megteheti.
Az alábbi blogbejegyzéseinkben ezeket részletezzük is:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/az-alkoholproblemarol...-szakerto-szemmel
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mit-erdemes-tudni-meg-az-alkoholizmusrol

A diagnózis felállítása után tudna a szakorvos is kezelési javaslatot adnia, hogy milyen típusú terápia lenne javasolt Önnek (gyógyszeres, egyéni vagy csoportterápia).

Javasolt még az anonim alkoholisták közösségével is felvennie a kapcsolatot.

Üdvözlettel:
2019-04-22 16:28:01
Indulatkezelési problémák
Alkoholizmus, motiválatlanság, semmi nem köti le, csak menni és inni! Céltalan! Ha szólok ordít, agresszív, terrorizál és öngyilkossággal fenyegetőzik! Szakember segítségét visszautasítja! Az összeomlás határán állok! Teljesen ráment az egészségem! Mit tehetek, hogy vislekedjek, hogy más legyen?
Kedves Levélíró,

Köszönjük levelét!

Megértem elkeseredettségét, hiszen nehéz időszakon megy keresztül a fiával.
Érdemes lenne pszichológus szakember segítségét kérnie Önnek, hogy kielemezhessék, hogy milyen módokon manipulálja Önt a fia, s mi miatt nehéz megszabnia a határokat, azaz pl. hogy milyen viselkedést tud Ön "eltűrni" tőle, s mit nem, mik a feltételei a kapcsolattartásnak (ha jól értettem ő külön lakik az előzetesen megadott adatok alapján). A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tb alapon beszélhet pszichológussal.
Léteznek alkoholista családtagjainak szóló csoportok is (hozzátartozói közösségi csoport), amelyek szintén nagyon hasznosak tudnak lenni, sok érzelmi támogatást kaphatna ott. Javaslom, hogy keresse fel ezeket a lehetőségeket!

Az alábbi blogbejegyzéseinket ajánlom Önnek, amelyekben sok hasznos információt talál:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/segitseg-fuggo-van-a-csaladomban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/milyen-tenyezok-jatszanak-szerepet-az-alkoholizmus-kialakulasaban
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mit-erdemes-tudni-meg-az-alkoholizmusrol

Üdvözlettel:
2019-04-24 16:12:40
Alkoholizmus
Folyamatos kritizálás nem segít semmibe a gyerekeknek se folyamatosan csak a pénzt hajszolja
Kedves Levélíró!

Köszönjük, hogy megosztotta a tapasztalatát velünk! Egyetértek Önnel, hogy a folyamatos kritizálás nem vezet jóra.

Érdemes lenne az alábbi blogbejegyzéseinket elolvasnia, amelyek a kritizálással, s a munkamániával kapcsolatosak, sok hasznos információt talál bennük:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mit-tehetunk-a-kritikus-csaladtagok-ellen
https://www.onlinepszichologus.net/blog/kommunikacios-hibak-amit-elkovethetunk-egy-kritikus-szemellyel-szemben
https://www.onlinepszichologus.net/blog/segitseg-munkafuggo-munkaalkoholista-vagyok

Üdvözlettel:
2019-04-25 14:29:05
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Cintia! Az a problémám, hogy édesanyám nagyon sok alkoholt fogyaszt, és emiatt sokszor depressziós. Úgy érzi mindenki őt támadja és nincs mellette senki. A testvérével megromlott a viszonyuk, a kollégáival sem jön ki túl jól. Az elmúlt időszakban mindenben a véleményemet kéri, mindig az érdekli, hogy jól csinálja-e a dolgait. Legutóbb mikor a testvérét szidta mondtam neki, hogy inkább ne kommunikáljanak így a veszekedés elkerülhető. Erre a kérdése az volt, hogy tulajdonképpen ki mellett állok? azt válaszoltam, hogy ez a kettőjük ügye, nem szeretnék beleavatkozni, mert abból is mindig vita van. Ezután lecsapta a telefont. Egyre nehezebben kezelem a helyzetet. Mi lenne a megoldás?
Köszönettel: Kitti
Kedves Kittti!
Ha ad véleményére az anyukája, abban tudna neki segíteni, hogy annak fontosságát hangsúlyozza, hogy szakemberhez forduljon, azaz pszichiáterhez, aki kezeli a depresszióját és az alkohollal kapcsolatos nehézségeket is. Szakember mindenképp szükséges.
üdvözlettel:
2019-04-28 16:58:50
Konfliktus a családban
Üdvözlöm!S.O.S.a fiam számára kérnék segítséget.Rossz házasságban,egy szociopata nővel élt,amit csak alkohollal tudott elviselni.Mostanra ez a probléma súlyossá vált.Pánikbeteg lett,fóbiái vannak,a nő pokollá tette az életét,miénket is.Válófélben vannak,a fiam nem tudja ezt elfogadni,azt mondja úgy nem akar élni,hogy ne a gyermekeivel (5,6,9 évesek)légyen mindennap.Külső segítséget nem akar elfogadni,mondván,rajta csak az segítene,ha a csaláďdal élhetne.Mit tegyek?Kérem,segítsen! Tisztelettel:
Kedves Kérdező!

Levele alapján érthető, hogy aggódik a fiáért, érdemes azonban tudnia, hogy hatékony pszichoterápiás segítséget az kaphat, aki nyitott a változásra, hajlandó tenni azért, hogy megértse, mitől szenved valójában. Ha erre jelenleg nem nyitott a fia, lehet őt motiválni, de csak a saját maga által hozott/belátott problémák mentén. A pánikbetegség szakszerű kezeléséhez ez elengedhetetlen!

Üdvözlettel:
2019-05-06 07:30:17
Alkoholizmus
Üdvözlöm. . Nem tudom kihez jut el az üzenet. Segítséget szeretnék kérni. Édesanyám alkoholizmusáról szeretnék beszélni. Remélem tud valaki segíteni. Előre is köszönöm..
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

A honlapunkon található kollégáknál időpontfoglalás útján tudna beszélni a problémáiról.

Úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne a háziorvosukkal is beszélnie, hogy milyen problémákkal szembesül Ön, hátha őrá jobban hallgatna az édesanyja, hogy kezelést kérjen.
Ajánlom Önnek, hogy járjon el alkoholisták családtagjainak indított hozzátartozói önsegítő csoportba. Google beírva több alapítványnál is fog találni ingyenesen ilyen lehetőséget.

Az alábbi blogbejegyzéseinket javasolt lenne elolvasnia, amelyek az alkoholizmussal kapcsolatosak:
https://www.onlinepszichologus.net/kereses?search=alkohol

Üdvözlettel:
2019-05-07 11:49:29
Alkoholizmus
Tisztelt Szakértö
A férjemmről és családrl lenne kédésem problémám . férjem intézetben nöt fel és alkoholista szülöknél volt sajnos az élete során minig vissza köszön. És e probléma megint visszatért szeretnék segíteni neki hogy normális életünk legyen . A történet ott kezdődik hpgy a férjem van ugy hogy eltünik napokra és ilyenkor nem tudom merre hol van nem jön haza .és rettentöen furcsa jellemel kerül elő . mindenkit okol mindenki a baja csak ő a jó eddig sikerult rá nekem hatnom de sajnos mát kevés vagyok és mar nem tudok hatni rá . mincs pszihologus végzetségem csak ép ésszel probáltam javítani a dolgokon. van két fiu gyíermekünk a nayobbik 4 éves lesz júniusban a kicsi 5 hónapos . a nagyobbik Ákos nagyon okos és tudja ha az apukája mikor jól van és mikor nincs jól sajnos ezek sz érzések ki is jönnek rajta mert verekedik csip rúg harap mindent csinál. Segíteni szeretnék neki hogy normális családja legyen hogy a gyermek is boldog és bizzon a felnőttekbe férjem is kikeveredjen ebböl az ördögi kőrből n .kérem adjanak tanácsot mit tehetnék vele hogy minden helyre jöjjön
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

A levele alapján úgy gondolom, hogy a férjének szakember segítségére lenne szüksége, hogy a régi sérelmeit fel tudja dolgozni. Mindenképpen érdemes lenne vele erről beszélnie, hogy ez a viselkedés sokat árt a gyerekeknek is, s fontos lenne, hogy ők lelkileg egészséges felnőtt emberré váljanak, jó férfi modellt/apaképet láthassanak az életükben, ebben a férje együttműködésére is szükség lenne.
A területileg illetékes pszichiátriai/addiktológiai gondozó központban tb alapon látnák el a férjét, javasolt lenne, ha pszichiáterrel/addiktológussal is beszélne ő, hogy vajon gyógyszeres kezelés is szükséges-e.

Az alábbi blogbejegyzéseinkben sok hasznos információt talál az alkoholizmusról:
https://www.onlinepszichologus.net/kereses?search=alkoholizmus

Üdvözlettel:
2019-05-19 22:14:06
Alkoholizmus
Üdvözlöm,
Niki vagyok egy 24 éves lány. Korábban is voltak problèmák az indulataimmal, de ez inkább családi berögződès volt. Most viszont elég sokszor meggyűlik a bajom azzal, hogy könnyen zavart, irritál vagy mérges leszek. Néha úgy érzem túlságosan elengedtem magam aztán jön ez az fajta érzés. Persze ez után mindig próbálom magam behozni és hajtok nagyon, ekkor viszont túlzásba viszem. A munkàmból adódóan sokat iszok alkoholt és észre vettem azt is, hogy akkor is megbolondulok illetve ha nagyon sokat iszok alva is járok, beszêlek, de semmire nem emlékszem. A minden napokban sokat veszekszem a pàrommal. Sokszor nem jutnak az eszembe a szavak és olyan is van hogy csak elkezdek egy mondatot és nem fejezem be, vagy nem szólok hogy miről is van szó csak úgy mondom. Persze én úgy hiszem hogy azt is elmontam pedig nem. Korábban nem voltak ilyen problémáim. Úgy érzem kezdek megőrülni. Hova fordulhatnèk? Nagyon szégyellem.
Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne a területileg illetékes pszichiátriai gondozóba elmennie, ahol megvizsgálhatnák, hogy az alvászavara vajon miből eredhet (azaz a feszültség, s az alkoholfogyasztás összefügghet-e vele, állhat-e lelki betegség a tünetek mögött). Tb alapon ingyenesen ellátják. Javasolt lenne még pszichológus szakember segítségét is kérnie, hogy a problémái lelki hátterét feltárhassák, s feldolgozhassák a szakemberrel közösen. Ezt szintén tb alapon amennyiben a gondozó kapacitása engedi megteheti, vagy magán úton keres szakembert (ebben a kolléganőim is segítenek Önnek).

Üdvözlettel:
2019-05-22 14:05:17
Egyéb