Szeparációs szorongás - OnlinePszichológus.net
Szeparációs szorongás gyermekkorban
2018.01.09.

Mit jelent az ún, szeparációs szorongás? Mi okozza ezt?

 

A kisbabák számára természetes módon hétről hétre, hónapról hónapra egyre jobban kitágul a világ. Mozgásfejlődésük (a kúszás, mászás, majd pedig a járás) segítségével egyre távolabb tudnak eljutni az anyától és ez az önállósodás az izgalmassága mellett sokszor rémisztő is a számukra. A lelki fejlődés során először 8-9 hónapos koruk körül minden baba átéli kisebb-nagyobb reakciókkal, rövidebb-hosszabb időszakkal azt az érzést, amit ún. szeparációs szorongásnak hívunk. Lényege, hogy az önállóság élményétől a baba meg-megriad és ilyenkor fokozottabban keresi szüleivel a kapcsolatot. A  már stabil járás miatt másfél éves koruk körül a totyogónk még nagyobb önállóságot él át és ez fokozottan ijesztő, szorongáskeltő lehet számára.

 

Mit tanul a gyermek a szeparációs szorongás által? Miért fontos ez?

Ebben az időszakban bármilyen új dolgot elsajátít csemeténk, utána igyekszik feltölteni az “önbizalom-készleteit” az új képességei kipróbálásához. Ilyenkor kapaszkodót, biztonságot keres és fontos megtapasztalnia azt, hogy:Hagyjuk kibontakozni a gyermek önállóságát
– kiben bízhat a világban, kire számíthat,
– milyen képességei vannak, ő mire képes, mit tud egyedül megtenni és mit nem,
hol vannak a határok, mit szabad neki és mit nem.

Hogyan segíthet a szülő a gyermeknek?

Ezeken a lelki folyamatokon tehát természetes, hogy átmegy gyermekünk és a legtöbb, amit tehetünk, hogy magabiztosan és szeretettel fordulunk felé, türelmesek vagyunk hozzá, stabil és következetes kereteket, szabályokat alakítunk ki a számára. Őszintén beszélünk az esetleges elválásokról és figyelünk gyermekünk érzelmi szükségleteire. (Például: apának most el kell mennie dolgozni, de alvás/uzsonna után hazaér a közös játékra/vacsorára.) Fontos, hogy olyan dolgokat mondjuk, ami a napirendjében benne van, hogy tudja kötni ahhoz, még a kisebb gyermek is értse, mikor várhat haza. Ezt pedig minden körülmények között tartsuk be, hogy érezze megbízhat bennünk! A gyermekünk önbizalmát növeli, ha azt érzi, hogy bízunk benne, bízunk abban, hogy bármilyen nehéz is, képes megbírkózni segítségünkkel a helyzettel. Emiatt is érdemes az elválást őszintén kezelni, tehàt elmondani neki a forgatókönyvet és elköszönni tőle, mielőtt elindulunk. Az is lehet, hogy könyebb az elválás, amikor ő már benne van egy játékfolyamatban valakivel, ilyenkor a megoldás lehet, ha már előtte szólunk neki, hogy amikor már játszotok el fogok menni, és nem zavarlak meg a köszönéssel, de az esti fürdetésre/ reggeli ébredésre biztosan hazaérek. 

Milyen esetben szükséges szakemberhez fordulni?

A szeparációs szorongást a pszichológusok akkor mondják kórosnak, ha a gyermek az elváláskor lelki fejlődésének nem megfelelő típusú, vagy túlzott mértékű szorongást él át. 

Ennek tünetek lehetnek:

A fejfájás figyelemfelívó tünet a gyermeknél

- tartós vagy túlzott mértékű aggódást él meg a kisgyermek attól, hogy egy számára fontos személyt elveszíthet

- tartósan aggódik, hogy egy nem várt esemény miatt el kell válnia a szeretett személytől

- az iskolába vagy más közösségbe járás tartós elutasítása az elválás félelme miatt

- az egyedül vagy a fontos személyek nélkül maradás tartós és túlzott félelme vagy elutasítása

- a korábban jól működő önálló lefekvést tartósan elutasítja, ha nincs ott a szeretett személy

- ismételt lidérces álmokról az elválás témájával kapcsolatban

- ismételten előfordulnak kínzó fizikai tünetek, mint például fejfájás, hasfájás, hányinger

Amennyiben a fenti tünetek közül több is ismerős, esetleg hetek óta megfigyelhető a gyermekünkön és tartós szenvedést okoznak számára, akkor érdemes gyermekpszichológus segítségét kérni a zavar pontos meghatározásához, illetve a lehetséges beavatkozások, megoldási lehetőségek feltérképezéséhez.

Mi állhat a szeparációs szorongás mögött?

A gyermekek viselkedési, érzelmi vagy kapcsolati zavarai mögött sok esetben a szülők kapcsolati (családi vagy egyéni pszichés problémái), kommunikációs, vagy nevelési nehézségei állnak. Értsük meg és kezeljük gyermekünk szorongásátAkár a nevelők közti eltérő nevelési stílus is okozhat olyan családi-párkapcsolati konfliktust, amelyet gyermekünk belső konfliktusként él meg és különböző tünetekkel reagál rá. Ezekben az esetekben érdemes szakpszichológussal konzultálni, aki a szülő alapos kikérdezése (ún. anamnézis felvétel) és a gyermek szakvizsgálata után javaslatot tesz arra vonatkozóan, hogyan tudunk segíteni, milyen támogatásra van szüksége a gyermekünknek ahhoz, hogy az egészséges lelki fejlődése biztosítva legyen. Sokszor már a probléma megfogalmazása, átbeszélése is elegendő segítség a változáshoz, gyógyuláshoz.

További olvasnivalók a témában:

Oliver Jeffers (2005)  A pingvin és a kisfiú. Pagony Kiadó (szorongásoldó mese)

Csóti Mariann (2006) Gyermekkori szorongás, iskolafóbia, pánikrohamok. Pro Die Kiadó

Lori Lite (2015) Buborékrepülés Kulcslyuk Kiadó (relaxációs technikák gyermekek számára)

Érdekli, Ön mennyire magabiztos a szülő szerepben? Szorongás kérdőívünkből kiderülhet.

 

 

 

Tetszett Önnek bejegyzésünk? Kérjük, ossza meg ismerőseivel az alábbi gombok segítségével!
Kérjük, mondja el véleményét bejegyzésünkről!
Tapasztalatával segíthet nekünk az Ön számára érdekesebb, hasznosabb bejegyzéseket készíteni és támogatást nyújthat a többi olvasónak is. Kérjük, hogy hozzászólásában kerülje a sértő szavakat és próbáljon meg első szám első személyben, minél objektívebb módon fogalmazni. Minden hozzászólás moderálás után (tehát nem azonnal) kerül megjelenítésre. Fenntartjuk a jogot, hogy a mások számára bántó módon megírt véleményeket ne publikáljuk. Hozzászólásából csak az Ön neve és az üzenet maga nyilvános!

Ide írhatja hozzászólását!

Kijelentem, hogy elfogadom az ÁSZF-et és az Adatvédelmi Szabályzatot.
Kijelentem, hogy elmúltam 18 éves. Kijelentem, hogy 14 és 18 év közötti vagyok, de a törvényes képviselőm hozzájárulásával használom ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelentem, hogy a törvényes képviselőm jár el helyettem.
  • Rita
    2019.04.02.
    Jó Napot. Érdeklődni szeretnék hogy most másfél éves a kisebbik kisfiúnk és kb 1-2hete nagyon elutasító lett az apukájával.Eddig is jobban anyás volt mivel a férjem próbalt a nagyobbik kisfiúnkra koncentrálni a féltékenyseg miatt.De azért eddig még oda ment,megpuszilta,oda bújjt.Viszont most egyáltalán nem hajlandó.Nem szalad oda ha hazajón,sőt ha hozzászól az apukája vagy leül mellé akkor sírva szalad hozzám.Ez lehet szeparációs szorongás?De akkor mért tagadja meg az apukáját?Hogyan tudnánk ezen segíteni nekik?Nagyon rosszul esik mindkettőnknek ezt látni. Köszönöm
    Habis Melinda
    2019.04.03.
    Kedves Rita! Kérem írja meg hozzászólását a pszichológus válaszol rovatunkba, ahol minden pszichológus kollégánk olvashatja azt. https://www.onlinepszichologus.net/pszichologus-valaszol Megértését köszönöm! Üdvözlettel, az oldal adminisztrátora

Kíváncsi további érdekességekre?

Iratkozzon fel hírlevelünkre!