Mai blogbejegyzésünkben arról lesz szó, hogy hogyan ismerhető fel a „bekebelező”, privát szféránkba behatoló, döntéseinkbe beleavatkozó magatartás a szülők felől. Milyen jelei vannak ennek, hogyan hat ez a párkapcsolatunkra? A probléma sokszor csak akkor ütközik ki, amikor már saját családot alapítunk, s kellemetlenül éljük meg a párunk s szülei közötti túl szoros kapcsolatot.

Erre pédaként idézünk egy hozzánk érkezett levélből: 

„Anyósommal való problémámról lenne szó. Szeret beleszólni a dolgokba. Ha eltölt nálunk néhány napot, általában mikor a férjem külföldön dolgozik, megfigyeli, hogyan foglalkozom a gyerekekkel. Majd telefonon hosszasan taglalja hogyan kéne másképp, ő hogyan csinálná. Ez engem rendkívüli módon bosszant. Persze meghallgatom, vannak jó ötletei, de ezt rendszeresen folytatja. Ezáltal engem is elbizonytalanít, hogy ennyire alkalmatlan lennék az anyaszerepre? Nagyon frusztrál a jelenléte. Illetve nekem úgy tűnik, hogy szereti átvenni az irányítást. Folyamatosan beszél, igazgatja a gyerekeket, szó nélkül intézkedik az óvodai, iskolai ügyekben, ha ő megy a gyerekekért. Legutóbbi akciója volt, hogy szó nélkül beállított hozzánk (másik városban lakik), hogy ő jött, és itt marad néhány napot (férjem nem volt itthon). Próbáltam a tudtára adni, hogy ez nem túl etikus, de nem értette, hogy miért izgat ez engem fel ennyire. Kértem a férjemet, hogy beszéljen vele ezekről a dolgokról, de a férjem sokszor az anyja mellé áll. Azt mondja, hogy figyeljek inkább rá, hiszen jó tanácsokat ad. Ilyenkor elbizonytalanodom, hogy jogosan érzek-e így, vagy velem van a baj?”

Amikor a szülők s felnőtt gyerekük én-határa összemosódik

Sok szülő nem tudja elfogadni, hogy a gyereke már felnőtt ember, s kirepült a családi fészekből egy új élet, s saját család megalapozásának reményében. Még akkor sem veszik komolyan ezt, amikor házasságra lép a gyermekük, vagy saját gyerekei születnek. A túl szoros kapcsolat a szülővel párkapcsolati gondot okozA felnőtt gyerekük házasságára úgy tekintenek ezek a szülők, mintha ez mit sem változtatna azon, hogy a szülői szerepet továbbra is gyakorolniuk kell-e, vagy sem. Képtelenek a felnőtt fiukat/lányukat önálló felnőttnek tekinteni, saját elképzelésekkel és vágyakkal. Az ő megítélésük szerint sem a gyermek életkrora, sem a házassága sem változtatja meg a korábban általuk kijelölt, és megtartott családi hagyományokat, szokásokat. A saját életük kiterjesztett részeként élik meg a felnőtt gyerekük életét. Úgy gondolják, hogy a család legnagyobb erénye a kapcsolattartás, s felhatalmazva érzik magukat, hogy a gyerekük új életének is minden részébe betekintést nyerjenek, s akár irányítsanak is benne. Nem veszik észre, hogy mennyire zavaró a jelenlétük, s mennyire rombolja a gyerekük házasságának az intézményét.

Sokszor a felnőtt gyerekük sem látja, hogy ezzel probléma lenne a párja jelzései ellenére sem. Ennek magyarázata, hogy a szülőkkel való összefonódott életet normálisnak élik meg ezek a személyek (hiszen születésüktől fogva ebben a helyzetben éltek). Megszokták, hogy szüleik jelentősen befolyásolják őket, amin a házasság, vagy a saját gyermek születése sem változtat. Számukra természetes a szülői kontrolláló magatartás (sok esetben hiányoznak az önálló gondolatok, elképzelések is a fiatal részéről), konfliktushelyzetben a felmenőik, s nem a párjuk mellé álllnak. Ezáltal kedvesüktől érzelmileg eltávolodnak.

Milyen jelei vannak a határok elmosódásának?

Az ilyen szülők semmilyen érzelmi, vagy fizikai határvonalat nem tartanak tiszteletben, a mi otthonunk az ő otthonuk is.
Ezt gyakran az alábbi tevékenységeikkel is bizonyítják:
    • meghívás, vagy bejelentés nélkül bármikor megjelennek
    • időpontra vagy a napirendünkre való tekintet nélkül telefonálnak
  • velünk való egyeztetés nélkül döntenek olyan helyzetekről, ami a mi személyes életünket érintené (pl. más rokonokat meghívnak hozzánk, programokat, velük való közös nyaralást leszerveznek, vagy az ingatlanukban bútorokat vesznek a velünk való egyeztetés nélkül)
    • ragaszkodnak a velünk, s nálunk lévő hosszabb időtöltésükhöz (hetek vagy hónapok)
    • ragaszkodnak a saját elképzelésük, akaratuk megvalósításához a mi életünket illetőleg.

A szavak sajátos jelentése

Ezek a szülők a hagyományostól eltérő módon értelmezik a következő szavakat:A túl szoros kapcsolat a szülővel párkapcsolati gondot okoz
• Család: mindig az ő általuk létrehozott családnak kell lenni az első helyen, nem pedig annak, amit a felnőtt gyerekük saját maga hoz létre.
• Szeretet: a felnőtt gyerekük dolga, hogy boldoggá tegye a szülőket az elvárt viselkedéssel, s a velük töltött idővel. Csakis ő képes jobbá tenni a szülők életét.
• Meghittség: együtt tudják megélni a szülők a felnőtt gyerekkel, így mindig rendelkezésükre kell állnia a felnőtt gyereküknek.
Hagyomány: a szülők által gyakorolt s felállított szabályokhoz kell alkalmazkodni, új szabályok nem léteznek. Rossz szemmel nézik, hogy a gyermekünkek az új családjában új szokásai legyenek.

Sokszor évekbe telik, mire észleli, vagy felismeri a felnőtt gyerekük, vagy az ő párja, hogy ezek a szavak más jelentéssel bírnak, eltérnek a társadalmi jelentésüktől, más értelemben használják őket a szülők.

Következő blogcikkemben arról lesz szó, hogyan lehet megváltoztatni ezeket a családi viszonyokat, miként lehet boldog a fiatal házassága partrerével a domináns anyós/após viselkedésének ellenére is.

Amennyiben problémájára ismer, s szeretné önismeretét növelni, szeretettel várja az onlipszichologus.net csapata négyszemközti online konzultációra. A blogbejegyzést Szabó Lili írta, akihez időpontot négyszemközti konzultációra az alábbi linken tud foglalni. Időpontfoglalás Szabó Lili - Onlinepszichologu.net

Felhasznált szakirodalom:

Forward, S. (2016) Mérgező anyósok és apósok. Háttér Kiadó, Budapest.

Ajánlott irodalom:

Forward, S. (2000) Mérgező szülők.  Háttér Kiadó, Budapest.

 

 

Ön mit tenne, ha a szülei, vagy a párja szülei folyamatosan beleszólnának az életükbe?