Korábbi cikkünkben volt szó a pánikbetegség tüneteiről (ezért erre most nem térünk ki), és egy másikban a pánik zavar hatékony kezelési lehetőségekről. Jelen írásunkban ezek egyikéről, a kognitív-viselkedéterápiás pszichoterápiás módszerről szólunk részletesen.

 

A pánikbetegség kognitív-viselkedésterápiás elmélete

A pánikzavar során megjelenő tünetek az ősi vészreakciónak felelnek meg. Eredeti funkciójuk a veszélyhelyzettel való aktív megküzdés. Hogy ezt szervezetünk minél gyorsabban, hatékonyabban megtehesse, nő az oxigénfelvétel, emelkedik a vérnyomás, nő az adrenalin szint hogy izmaink a harc felvételére vagy a helyzetből való kimenekülésre készen álljanak (amennyiben ez biztosítaná túlélésüket). Maga a biológiai folyamat tehát teljesen normális, a pánikbetegeknél ez azonban kiterjed, olyan ingerek is kiváltják, melyek valójában nem veszélyeztetőek. A pánikbetegség alapja a beteg fokozott önmegfigyeléseEnnek kialakulásában annak van szerepe, hogy egy testi tünet megfigyelése a beteg fejében katasztrófális következményekkel kapcsolódik össze. Pl. egy érzelmi felindulás miatti szívdobogás eltérés egy valódi szívinfarktus előrejelzőjévé válik. A kliens megijed ettől a gondolattól, ez beindítja a testi reakciókat. A pánikbetegség alapja tehát a beteg saját testének folyamatos, fokozott önmegfigyelése. Az testi jelek fenyegetőnek címkézése.

 

Mi váltja ki a pánikbetegséget a kognitív-viselkedésterápiás szemlélet szerint?

Érdekesség, hogy az akaratlagos hiperventilláció (amikor erőltetve gyorsan és mélyeket lélegzünk), képes kiváltani pánik-szerű rohamot arra érzékeny személynél. Kiváltható továbbá rosszullét nártium-laktát injekcióval is, ami azt mutatja, hogy ez a tesi reakció mindenkénél megfigyelhető, de csak a pánikbetegségre fogékony személyek értelmezik azt egy közelgő katasztrófa előjeleként. A zavar kialakulásában tehát a testi jelekre való alacsony ingerküszöböt és ezek félelmetes értelmezését emeli ki.

 

A kognitív-viselkedésterápiás kezelés alapjai

A testi jelek valamilyen katasztrófa előjeleként való értelmezésének megszüntetése, szorongásoldó technikák tanítása (ezekre egy következő írásunkban térünk ki részletesen) és a pánikot kiváltó külső-belső körülmények feltérképezése. Az ezek közti kapcsolat újraírása.Alaposan végig kell gondolni a pánikroham kialakulásának körülményeit Fontos tehát nagyon alaposan körbejárni milyen szituációban fordult elő a pánikroham, a rossz érzések fokozódásának konkrét lépéseit feltárni. Ez segíthet megérteni, milyen mechanizmusok állnak a háttérben, mik a kliens alapvető félelmei, hogyan hat egymásra a negatív gondolatok, érzések és a viselkedések. Ezek ismeretében kerülhet sor a viselkedéses próbákra, amik a beteg számára fenyegető helyzetekkel való konfrontáción alapulnak. Segítik a klienst a tünetei feletti nagyobb kontroll megszerzésében. Az ún. kognitív átstrukturálás lényege, hogy a terapeuta megtanítja a kliens a saját tüneteinek pozitívabb, kevésbé fenyegető értelmezésére. Ennek hatékony eszköze, ha ellenpéldákat keresnek a rohamok következtében kialakuló veszélyhelyzetek alternatívájaként. Ehhez általában ún. pániknaplót használnak, melybe fel kell jegyezni a  rosszullét pontos körülményeit, az ezzel járó testi reakciókat az ezzel kapcsolatos negatív hiedelmeket és azok racionális magyarázatát is. Ezután a közös munka során közösen átgondolják a történteket, megkeresik a szabályszerűségeket, másfajta jelentést keresnek.

 

Kíváncsi rá, mennyire erős az Önben levő szorongás? Kérdőívünkből kiderül.

 

Felhasznált irodalom:

Perczel-Forintos, D., Mórotz, K. (szerk) (2010) Kognitív viselkedésterápia. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest

 

További olvasnivalók a témában:

Beck, A.T., Emery, G. (1985) A szorongásos zavarok és fóbiák kognitív szemlélete. Animula Kiadó, Budapest
Davis, M., Robbins E., McKay, M. (2013) Stresszoldó és relaxációs módszerek. Park Könyvkiadó, Budapest
Kopp, M., Fóris, N. (1995) A szorongás kognitív viselkedésterápiája. Végeken Kiadó.