Korábbi cikkünkben részletesen szóltunk róla, milyen ingerek jelenthetnek számunkra traumát, ezekre hogyan reagálhatunk. A feldolgozatlan pszichotraumának milyen testi-lelki tünetei vannak. Jelen blogcikkünkben arról szólunk, hogyan lehet pszichoterápia segítségével feldogozni ezeket az érzelmileg megterhelő eseményeket.

A trauma egy olyan esemény (fizikai vagy pszichés inger, vagy ingerek összessége) a személy életében, melyet az aktuális fejlettségi szintjén nem tud tolerálni, és a korábban megszokott, bevált eszközeivel nem képes az ingerek megszűntetésére, elhárítására, saját lelki egyensúlyának fenntartására.
Ebből következik, hogy nem minden veszteségélmény, fájdalom, kellemetlen élmény eredményez traumatikus hatást.

Milyen stratégiával élhető túl a trauma?

A trauma egyik jellegzetes túlélési stratégiája egy olyan védekezési mechanizmus, aminek lényege az agresszorral (aki a traumát okozta) való azonosulás. Mindez nem tudatos folyamat eredménye, teljesen észrevétlenül zajlik le. Az agresszió az áldozat részéről ezáltal megszelídül, megtartható a kapcsolat az agresszorral, mely főleg szülő – gyermek kapcsolatban lényeges a gyermek számára. Mivel a gyermek a szülőnél keresi a megnyugvást, aki egyben a trauma okozója is, ez olyan helyzetet teremt, mely lehetőséget ad a trauma ismétlődésének. Az agresszorral való azonosulást a ’70- es években „Stockholm szindróma”- ként írták le.

Hogyan dolgozható fel a trauma a pszichoanalitikus elmélet szerint?

Az analitikus terápiákban a változás feltétele a traumatikus emlék érzelmi szinten történő újra átélése, és feldolgozása. A kognitív szinten lévő emlék (azaz az emlékre való visszaemlékezés, az emlékről való tudás) nem elegendő a változáshoz. Az emlékhez kapcsolódó érzelmek a terápiás kapcsolatban elérhetőek, hiszen a terapeuta és páciens egy biztonságos, bizalmi kapcsolatban van, ami megteremti a feltételét a lelki változásoknak. Sokszor maga a bizalom és stabil érzelmi kapcsolat kiépítése egy hosszú folyamat a terápia során a traumát átélt személyeknél.

Trauma feldolgozása
A trauma feldolgozása nélkül közérzetünk tartósan romlik

Miért nehéz a pszichoterápiás folyamat?

A trauma újra élése nem a korábbi, eredeti átélés „másolata”, ismétlése, hiszen az eredeti traumatikus légkörben épp a bizalmi személy hiányzott, aki segíthette volna tolerálhatóvá, ezáltal nem traumatikussá tenni az adott eseményt, ami történt. A terápiás helyzetben viszont a bizalmi személy jelen van a terapeuta személyében.

A trauma feldolgozásához elengedhetetlen a bizalmi személy(ek) jelenléte illetve a speciális szaktudás a szakember részéről. Ennek hiányában (nem megfelelően képzett terapeuta, vagy egyéb segítők, pl kineziológus, coach igénybevétele mellett) akár újratraumatizálódás is bekövetkezhet. A pszichoterápiás folyamat során létrejövő bizalmi kapcsolat teret ad a szégyen, tehetetlenség, bűntudat és kiszolgáltatottság érzések csökkenésének. Ennek hiányában az áldozat izolálódik, a titok, tabu elszigeteli és magára marad a problémával. Ugyanakkor a trauma ismétlődésének veszélye is nőhet ezáltal, illetve egy későbbi generációra is kihatással lehet (ún. transzgenerációs traumatizáció jelensége).

A trauma feldolgozásának lényege tehát nem a trauma elfelejtése, hanem épp ellenkezőleg, annak integrálása a személy élettörténetébe, mint emlék, melyre való emlékezés kontrollálhatóvá válik, és új érzésekkel bővül.

Ha van olyan téma, melyről szívesen beszélgetne jelen blogcikk írójával, Pergel-Száraz Cintia pszichológussal, az alábbi linken tud időpontot foglalni hozzá négyszemközti konzultációra.

Felhasznált irodalom:

Mészáros Judit: Pszichoanalitikus traumaelméletek c. előadása alapján, TEPKI, 2017. 02. 16.

Mit tesz Ön, ha érzelmileg megterhelő helyzetbe kerül?