Minden édesanya és édesapa találkozik annak nehézségével, amikor cseperedő gyermekének egyre nagyobb önállóságra van szüksége. Ilyenkor szülőként nehéz lehet számunkra az elengedés, a büszkeség mellé fájó érzések is társulnak. Ennek természetes mérföldöve a közösségbe kerülés, amely a szülőt és a gyermeket egyaránt megviselheti. Koránt sem ennyire természetes, manapság mégis igen gyakori a szülők válása, ami érzelmileg szintén egy nagyon megterhelő élethelyzet. Az elválás és az érzelmi eltávolodás szülő-gyermek kapcsolatra gyakorolt hatásaival fogunk jelen blogcikkünkben részletesebben foglalkozni néhány hétköznapi szituáció kapcsán.

A közösségbe kerülés nehézségei

Sok kisgyermek számára nehéz az óvodába/bölcsődébe való beszokás. Ilyenkor fontos hogy a szülő elmondja a kicsinek, hogy jól érzi magát, ha dolgozhat. A gyermekek szeretik, hogy ha a szüleik boldogok. Ha azt mondjuk neki, hogy muszáj dolgozni, de valójában mi is szívesen lennénk otthon, akkor ezzel elkerüljük a gyermek érzelmeivel való konfrontációt. Ha vállaljuk a felelősséget a döntésünkért, az sokkal jobb a gyermekünknek! Az is lehet, hogy vegyes érzéseink vannak, ilyenkor helyes mindet megfogalmaznunk. Amennyiben nem vagyunk teljesen őszinték önmagunkkal, vagy gyermekünkkel, ne lepődjünk meg, ha később gyermekeink is hazudnak nekünk, vagy ők sem vállalják majd a felelősséget a tetteikért.

Amikor hosszabb időre (napokra) kell elválnunk

Az elválás mindig (legalább) két embert érint. Ha hosszabban távol kell lennünk kicsi gyermekünktől,A gyermek és a magány akkor lehet, hogy szüksége lesz rá, hogy érezze az illatunkat, vagy, hogy adjunk neki valamilyen tárgyat, amiről az eszébe jutunk, amíg távol vagyunk egymástól. Közöljük számára érthető módon (életkorának megfelelően), hogy mikor térünk vissza. Ezt minden körülmények között tartsuk be. A bizalmi szülő-gyermek kapcsolat alapja ugyanis az őszinteség! Jó ha olyan közegben hagyjuk őt, ahol biztonságban érzi magát. Ismerkedjünk meg az óvónőkkel vagy a bébiszitterrel! Szintén jó hatású, ha megbeszéljük mit fogunk csinálni, amikor távol leszünk egymástól. Mondjuk el neki, hogy mi is szomorúak vagyunk és hiányozni fog, hallgassuk meg, hogy mit érez ő. Joga van ahhoz, hogy szomorú vagy dühös legyen, esetleg féljen! Képzeljük el az ismételt találkozást. Ne feledjük, hogy a könnyek az elválás feldolgozásának egészséges velejárói! A gyermeknek joga van ahhoz, hogy figyelmesen bánjanak vele és ahhoz is, hogy tiszteletben tartsák, hogy mire van szüksége. Mivel még kicsi, nem tudja egyedül kielégíteni a szükségleteit! A viszontlátáskor ne várjuk el, hogy azonnal a nyakunkba ugorjon. Próbáljuk meg inkább felvenni az ő ritmusát.

A környezetváltozás lelki oldala

Minden nagyobb változás például egy költözés is nagy stressz a gyermeknek! Segítsünk neki azzal, hogy elképzeljük együtt a jövőt. Vonjuk be gyermekünket a költözéssel járó apróbb tennivalókba. Engedjük meg, hogy elgyászolhassa a múltat (pl. a korábbi lakásunkat), beszéljük meg mi az, ami állandó és képzeljük el közösen, hogy mit fogunk majd csinálni az új lakásban. Egy új testvér születése vagy egy párkapcsolati konfliktus a szülők között szintén megterhelő események egy kisgyermek számára. Ha esetleg kilátásba kerül a válás, ezt is érdemes a gyermekünknek elmondani. Azt is elmondhatjuk, hogy még nem tudjuk, hogy mi legyen. Jogunkban áll hangosan szenvedni, de ilyenkor jó hatású, ha elmagyarázzuk a gyermekünknek, min megyünk át, hogy ne féljen a heves érzésektől. Azt, hogy baj van, e nélkül is érzi! Szorongáskeltő, ha nem tudja, ez mivel kapcsolható össze. A szülők legtöbbször azt állítják, hogy azért nem szólnak a gyereknek, hogy ne okozzanak nekik fájdalmat. Valójában ezzel csak elkerülik, hogy szembe kelljen néznünk a saját érzelmeikkel. Esetleg nem merik vállalni a véleményüket. Jó, ha gyerek meg meri kérdezni, amire kíváncsi, például, hogy kivel marad a válás után.

A válás hatása a gyermekre

Ne gondoljuk azt, hogy a válás mindenképpen óriási trauma! Sok olyan kapcsolat van, amiben jobb döntés ez, mint a folyamatos veszekedések, vagy az, hogy túl sok áldozat árán együtt maradjanak a szülők, vagy esetleg hogy az egyik fél szeretőt tartson.A válás hatása a gyermekre Hiszen gyermekeink táplálása és védelme után a legfontosabb feladatunk feléjük, hogy boldogok legyünk! Hiszen ezzel is példát mutatunk számukra! Ha ehhez egy válás kell, akkor az a gyermeknek is jót fog tenni. Csakis akkor jelent a gyermek számára traumát a válás, ha nem mondhatja el, hogy mit érez, ha nem fejezheti ki a dühét, a félelmét, a szomorúságát. Nem optimális, ha drasztikusan megváltozik a kapcsolata valamelyik szülőjével a válás hatására, ezért fontos a rendszeres kapcsolattartás. Ha az egyik szülő gyakran van távol, akkor könnyen idealizálható. A napi találkozás viszont mindenféleképpen konfliktusokkal jár. Amikor közöljük a válást beszéljük meg gyermekünkkel, hogy mit érez. Nyugodtan sírjunk együtt, ne ítélkezzünk, és ne védekezzünk. Fogadjuk el gyermekünk haragját és tisztázzuk, hogy ő semmiben sem hibás! Ne feledjük, ha valami nagyon fáj, akkor a sírás segít enyhíteni a szenvedésünket! Segítsünk ezért a gyerekünknek: tanítsuk meg sírni, vagy kiabálni, ha valami fáj. (Vagy inkább tanuljuk/engedjük meg ezt mi is önmagunknak, hiszen a gyermekeink sokszor sokkal ösztönösebben érzik, hogy mire van szükségük, mint mi felnőttek.)

Miért fontos hogy megosszuk saját emlékeinket/élményeinket a gyermekünkkel?

Beszéljünk a gyermekeinknek magunkról, a saját nehézségeinkről (életkorának megfelelő szinten és mélységben). Ha gyermekként vertek a szüleink, azt is mondjuk el, ne csak a boldog pillanatokat! Ha nem tesszük, akkor a velünk történt dolgok tudat alatt fognak hatni a gyermekünkre és ugyanolyan helyzetekbe fog keveredni, mint mi. Például ugyan annyi idős korában fogják őt is bántani, mint amikor minket bántottak. Gyermekünk azért ismétli meg ösztönösen azt, ami velünk történt, hogy átérezhesse mindazt amin mi mentünk keresztül. Azért, hogy megérthessen minket és más megoldásokat találjon a problémáinkra. El kell tehát mondanunk neki, mi mit éreztünk, mi mit éltünk át. Beszéljünk a vágyainkról is! Ezek mindig élénkítik a képzeletet ezért hasznosak. Ne feledjük, hogy szülőként elsősorban önmagunkért vagyunk felelősek! Hiszen a megoldatlan problémáinkkal a gyerekeknek kell majd, így vagy úgy szembesülniük.

Felhasznált irodalom:

Filliozat I. (2018) Gyermekünk érzelmeinek sűrűében. Hogyan fejtsük meg szavai, nevetése, sírása jelentését? Urusus Libris.

 

 

Ön szokott mesélni a gyermekének saját gyermekkoráról?