A pánikbetegségről röviden

A pánikbetegség vezető tünete a visszatérő, váratlanul előbukkanó rosszullét, a rosszullét utáni egy hónapban pedig az aggódás egy újabb roham bekövetkezése miatt, vagy ennek következményétől például ájulástól, vagy szívrohamtól. A pánikroham során a következő tünetekből egy vagy több jelentkezik: szapora szívverés, heves szívdobogás, izzadás, remegés, légszomj, torok elszorulása, mellkasi fájdalom, hányinger vagy hasi fájdalom, szédülés,  derealizáció (a valósággal való kapcsolat elvesztése) vagy deperszonalizáció (mintha elszakadt volna a saját testétől), önkontroll elvesztésétől való félelem. Halálfélelem, kipirulás, hidegrázás, érzés zavarok (például bizsergés, zsibbadás, érzéketlenség). Ezek általában csak néhány percig tartanak, mégis óriási kínokat okoznak a betegnek. Hogyan táltozik ez a terhesség kapcsán? Milyen terápiát választhatunk, ami nem károsítja a magzatot? Erről írunk most részletesebben.

Hogy hat a terhesség a pánik tünetekre?

A babavárás egy testileg-lelkileg is megterhelő életszakasz, melyre mindenki egyéni módon reagál. Bár a legtöbb esetben a gyermekáldás vágyott, az örömbe sok üröm is vegyül. Egy egészséges, mentális problémákkal nem küzdő kismamában is rengeteg emocionális változás zajik le az anyává válás során, ami bár teljesen természetes, gyakran felkavaró élmény. A belső változás meleltt a terhesség hatására a párkapcsolat is átalakul. Egy meglevő pánikbetegség mellett ez még több nehézséget okozhat. A tapasztalat szerint a terhesség alatt előfordulhat, hogy a kismama a terhességgel kapcslatos örömök miatt tüneteinek javulását éli meg, de az sem ritka sajnos, hogy épp ellenkezőleg, ezek súlyosbodása lép fel. Utóbbi esetben érdemes azt szem előtt tartanunk, hogy a legtöbb orvos és gyógyszerész egyetért abban, hogy a várandósság alatt a pszichiátriai gyógyszerek (pl. szorongásoldók) alkalmazása ellenjavallt. Erre ezek mellékhatásai és magzatra gyakorolt tisztázatlan vagy veszélyes befolyásuk miatt van szükség. Ezen szerek többsége az anyatejbe szintén kiválasztódik, ezért szoptatás alatt sem javasolt a szedésük. Amennyiben a kismama gyógyszer szedése mellett esett teherbe, szükséges a kezelőorvosával konzultálnia, a pirulák hirtelen vagy önkényes elhagyása ugyanis szintén kockázatokkal járna.

Hogyan kezelhető a pánikbetegség a terhesség alatt?

Ahogy korábbi írásunkban már említettük, a pszichoterápiás kezelés mellékhatásmentes és a legtöbb esetben önmagában is hatékony.A terhesség alatt is kezelendő a szorongás Ennek fontos része, hogy megvizsgáljuk a pánikrohamok körülményeit, az első rosszullét kialakulásával időben összekapcsolódó történéseket, életeseményeket. A további rosszullétek lefolyását, szabályszerűségeit. Pszichoterápia segítségével megérthető, mi okozza a kliensnek kontrollálhatatlan méretű szorongást, ami az igen kínzó testi „vészreakcióban” nyilvánul meg. Ennek feltárása után következik maga a kezelés, ami szintén egy hosszabb-rövidebb folyamat.
Számos pszichoterápiás módszer választható a pánikbetegség kezelésében.

A kognitív viselkedésterápia a rohamot kiváltó negatív gondolatok és hiedelmek átstrukturálását végzi. A kognitív viselkedésterápia viszonylag rövid, a tünetek csökkenésére kiválóan alkalmas. Ennek során a kliens és a terapeuta együtt megvizsgálják, hogyan hatnak egymásra a beteg negatív gondolatai, érzései és az ezekkel kapcsolatos viselkedések. Ezek ismeretében kerülhet sor a viselkedéses próbákra, amik a beteg számára fenyegető helyzetekkel való konfrontáción alapulnak. Segítik a klienst a tünetei feletti nagyobb kontroll megszerzésében. Az ún. kognitív átstrukturálás lényege, hogy a terapeuta megtanítja a kliens a saját tüneteinek kevésbé fenyegető értelmezésére. Ennek hatékony eszköze, ha ellenpéldákat keresnek a rohamok következtében kialakuló veszélyhelyzetekre. Ehhez általában ún. pániknaplót használnak, melybe fel kell jegyezni a rosszullét pontos körülményeit, az ezzel járó testi reakciókat az ezzel kapcsolatos negatív hiedelmeket és azok racionális magyarázatát is. Ezután a közös munka során közösen átgondolják a történteket, megkeresik a szabályszerűségeket, másfajta jelentést keresnek a tüneteknek, ezáltal csökken a szorongás.
A dinamikus terápiák a pánik hátterében rejlő tudattalan tényezők feltárásának, majd átdolgozásának tulajdonítanak szerepet a gyógyulásban. Utóbbi módszer időigényesebb, de oki terápiának minősül, így hatása átfogóbb. Ennek hatására a stressztűrő képesség nő, a kliens jobban kezeli a személyközi konfliktusokat is, valamint a saját magáról kialakult képe is reálisabbá válik (önbizalma javul).
Emellett érdemes hangsúlyt fektetni a szorongással megküzdő technikák tanítására, mint például  a különféle légzéstechnikák, az autogén tréning, vagy az izomrelaxáció. Ezek ugyanis pszichológus vezetése mellett gyorsan megtanulhatóak, utána pedig a kliens önállóan is képes alkalmazni őket, ezáltal egymaga képes csökkenteni a stressz-szintjét. Azért lényeges, hogy ne egymagunk akarjuk elsajátítani ezeket, mert vannak olyan személyiségtípusok, akik állapot romlást élnek meg utána, ráadásul a szakszerű technika megtanulása a hatás eléréséhez elengedhetetlen.

További olvasnivalók a témában:

Butullo, W. (1996) A szorongás – erő. Útmutató a szorongás legyőzéséhez. Európa Könyvkiadó
Lückert, H. R. (1997) Félelem és pánik. Okok-tünetek-gyógymódok. Trivium Kiadó
Peurifoy, R. Z. (1998) Szorongás, fóbiák, pánik. Hogyan legyünk úrrá félelmünkön. Életkontroll program lépésről lépésre. Medicina Könyvkiadó