A borderline személyiségzavar egy viszonylag gyakori lelki kórkép, melynek tünetei igen szerteágazóak, ezért egy laikus számára nehezen felismerhető. Fontos azonban a korai diagnózis és a megfelelő terápia, mert ennek mentén akár teljesen rendeződhet a zavar. A kezeletlen betegségnek azonban tartós impulzivitás, akár agresszív viselkedés, vagy önpusztítás (alkoholizmus, droghasználat), sőt, akár öngyilkosság lehet a vége.

Mik a borderline személyiség jellemzői?

A borderline személyiséget az emberi kapcsolatokat megnehezítő gyors hangulatváltozás, labilis énkép és szélsőséges impulzivitás jellemzi. Az ebben szenvedő személyek rendszeresen átélnek depressziós, vagy szorongásos állapotokat, melyek néhány óra hosszától több napig is eltarthatnak. Világuk és érzelmeik tele vannak konfliktusokkal, hajlamosak a gyakran fizikai agresszióba és durva viselkedésbe csapó hirtelen dühkitörésekre és az ellenségességre. Gyakran előfordul, hogy a betegek impulzív indulataikat önmaguk ellen fordítják, nemegyszer súlyos testi sérüléseket okozva saját maguknak. Impulzív, önpusztító próbálkozásaik az alkohol- és drogfüggőségtől kezdve a bűncselekmények elkövetéséig, a felelőtlen szexuális életig, a könnyelmű költekezésig, önmaguk véreztetéséig és az öncsonkítás egyéb formáiig terjedhetnek.
Gyakran fenyegetőznek öngyilkossággal, sőt, 6-8%-uk meg is teszi ezt. Legtöbben azért fordulnak önmaguk ellen, hogy valahogy elűzzék az ürességet és az unalomérzést, valamint a saját identitásukkal kapcsolatos bizonytalanságokat.   
Rosszul megalapozott, torz énképük következtében a borderline személyiségek gyakran vágynak a másokkal való azonosulásra, de társas viselkedésük annyira zavaros, hogy érzelmeik általában nem találnak viszonzásra. Gyakran átlépik kapcsolataikon belül a megfelelő személyközi távolságot, pillanatok alatt dühbe gurulnak, ha valaki nem olyan, mint amilyennek látni szeretnék. A magánytól való félelem miatt ugyanakkor  a borderline betegek mindenáron ragaszkodnak régi kapcsolataikhoz. Rettegve a magukra maradástól, gyakran folyamodnak manipulatív öncsonkításokhoz és öngyilkos viselkedésmódhoz, hogy így kényszerítsék ki a másik fél benne maradását a párkapcsolatban.

Mennyire gyakori a borderline személyiségzavar?

A borderline személyiség előfordulása az össznépességben körülbelül 2 százalékra tehető,Az üresség és az unalom meghatározó élmények a borderline zavarban az Egyesült Államokban és Norvégiában végzett epidemiológiai vizsgálatok szerint arányuk 0, 7% és 1,8% közötti. A klinikai populációban az előfordulásuk 15-25% között van, más kutatások még magasabb részvételről, a járó beteg ellátásban 33%, fekvőbetegként 66%-ról számolnak be.

A paciensek  75%-a nő. A nőknél gyakrabban társulnak a borderline zavarhoz hangulati problémák és gyakoribb az önpusztító viselkedések aránya, férfiaknál viszont a viselkedés- vagy figyelemzavar, az antiszociális személyiség az egyéb kiegészítő betegségek. A borderline személyiségzavarral élő férfiak esetében gyakoribb a drogfüggőség, míg nőknél az evészavar jelenléte jellemzőbb.

Általában milyen lefolyású a borderline személyiségzavar?

A személyiségzavar kibontakozása egyébként változó.  A stabilitás hiánya, az érintettség és az öngyilkossági veszély fiatal-felnőttkorban tetőzik, majd a kor előrehaladtával fokozatosan csökken. Viszonylag magas intelligenciaszint és nem túl súlyos tünetek esetén a probléma idővel akár teljesen rendeződhet (megfelelő kezelés mellett, természetesen).
Bár számos kutatás célozta a borderline személyiségzavar alakulásának hosszmetszeti vizsgálatát, a kutatók komoly módszertani problémákkal kell, hogy szembenézzenek. A lefolyás meghatározásában probléma az is, hogy nehéz kezeletlen borderline pacienseket találni. Természetüknél fogva a borderline zavarban szenvedő betegek a fokozott szenvedés miatt általában keresik a kezelést (ami azonban nem felételenül jelent pszichoterápiát, hatékony szembenézést a problémával). A nehézségek ellenére a legtöbb kutatás azt mutatja, hogy a hosszú távú eredmények emiatt jobbak, mint a legtöbb pszichiátriai betegség esetén. Négy korábbi retrospektív vizsgálatot végző kutatás is alátámasztja, hogy az utánkövetés második évtizedében a vizsgált kliensek kétharmad és háromnegyed közötti arányban határozottan jobban voltak, képessé váltak az önálló életre, és nem mutatták többé a borderline személyiségzavar kritériumait. Ugyanakkor a vizsgált paciensek 3-10%-a követett el befejezett öngyilkosságot, ami jelzi, hogy a szuicid (öngyilkossági) kísérletek jelentőségét nem szabad lebecsülnünk.

Milyen tényezők állnak a borderline zavar mögött?

A határeseti személyiség elhagyatástól való halálos rettegéséből kiindulva, a pszichodinamikus beállítottságú elméletalkotók egyértelműen a korai szülő-gyermek kapcsolatban keresik a probléma gyökerét. A tárgykapcsolat-elmélet képviselői feltételezik, hogy a már korán megmutatkozó szülői el nem fogadás az önértékelés maradandó károsodásához, fokozott dependenciához (másoktól való függéshez) és a szeparációval való megküzdés képtelenségéhez vezet.
A borderline személyiségű egyének életének korai szakaszát vizsgálva a kutatók igazolni látják az elmélet helyességét. Az esetek többségében kimutatható a szülői elhanyagolás és el nem fogadás, az elégtelen szülői viselkedés, az anya- illetve apaszerepbe kerülő felnőttek gyakori váltakozása. A korai életévekben sűrűn fordulnak elő válások és halálesetek is. A korai traumák segítik a borderline zavar kialakulását

Más vizsgálatok is bőségesen találtak a borderline személyek gyermekkorában traumatikus élményeket, beleértve a fizikai és szexuális abúzust (bántalmazást), nem ritkán incesztust (vérfertőzést) is. Ez az eredmény – több lány, mint fiú ellen követnek el szexuális abúzust – összhangban van a rendellenesség nők esetében tapasztalt nagyobb előfordulásával.
Egyes kutatók azon a véleményen vannak, hogy tulajdonképpen a korai traumatikus élményekre épülő poszttraumás stressz zavar elhúzódó formájáról van szó.  A két kórformának valóban vannak közös kulcsfontosságú tüneteik, mint például az érzelmek kontrollálására való képtelenség és a társas interakciók nehézségei.

A borderline személyiség egyes jellegzetességeit némely kutatók biológiai abnormalitásokhoz kapcsolják. Minél nagyobb fokú a borderline személyek impulzivitása, annál alacsonyabb az agyi szerotonin-szintjük, továbbá a REM alvás során is tapasztalhatóak bizonyos, depressziónál is észlelt abnormális jelenségek.  
Egyes borderline személyek átmeneti pszichotikus tüneteit a dopaminműködés rendellenességeivel hozták összefüggésbe. Összhangban ezen biológiai eredményekkel, a borderline személyek közeli rokonai az átlagnépességnél közel ötször hajlamosabbak erre a betegségre.

Végül az egyes szociokulturális szemléletű elméletalkotók szerint a borderline zavarok más lelki betegségekhez hasonlóan akkor jelentkeznek tömegesen, mikor egy társadalom kulturális közege túlságosan gyorsan változik, szétesőben van, tagjai identitásválsággal küzdenek, eluralkodik az üresség, a szorongás és az elhagyatottságtól való félelem érzése. Ezzel az elmélettel összhangban az utóbbi időszakban nyilvánvaló növekedés tapasztalható a betegség előfordulásának növekedésében. Ezt néhány elméletalkotó a társadalom és a család változó struktúrájával, például a szülői-nevelői módszerek változásával indokol.

Későbbi írásainkban részletesebben foglalkozunk majd a borderline személyiségzavar konkrét tüneteivel, valamint a betegség különféle tudományos megközelítéseivel és kezelésével.

A cikk Mangult-Varga Veronika jegyzete alapján íródott, akihez itt lehet időpontot foglalni négyszemközti online konzultációra. Mangult-Varga Veronika - OnlinePszichológus.net

További olvasnivalók a témában:

Linehan, M. M. (2010) A borderline személyiségzavar kognitív viselkedésterápiája. Medicina: Budapest

Linehan, M. M. (2011) Készségfejlesztő gyakorlatok a borderline személyiségzavar kezeléséhez. Semmelweis Kiadó Budapest

 

 

Mit tenne Ön abban az esetben, ha egy szerette, vagy ismerőse arra panaszkodna, hogy jobb volna nem élni?