Kedves Látogató!

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 48 órán belül* történik

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Ha négyszemközt szeretne beszélni ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére. Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

 

* kivéve hétvégén és ünnepnapokon

Az onlinepszichológus.net csapata

Gyakran felmerülő kérdések pszichológus válaszol szolgáltatásunkkal kapcsolatban.

Érdekli miben segít az önismeret?


Kijelentem, hogy elfogadom az ÁSZF-et és az Adatvédelmi Szabályzatot.
Kijelentem, hogy elmúltam 18 éves. Kijelentem, hogy 14 és 18 év közötti vagyok, de a törvényes képviselőm hozzájárulásával használom ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelentem, hogy a törvényes képviselőm jár el helyettem.

Csak a *-al jelölt mezők kitöltése kötelező.


Kérjük, hogy a korábbi kérdések és válaszok közötti kereséshez adjon meg egy szempontot, vagy használja az oldal jobb felső sarkában elhelyezett keresőablakot.
Kedves dr. Nő/Úr!

A párommal 15 és fél hónapja vagyunk együtt, a kapcsolat elején belém élvezett, úgy a 4-5 hónap óta nem. Mikor érzem hogy megtörténne, befeszül, szünetet hagy. Fogamzás gátlót szedek, ő nem védekezik. Szeretnénk gyermeket a későbbiekben. Bármilyen intenzív szexel próbálkozom ez történik, vagy ez sem. Hajlandó róla beszélni, de nem tudja az okát. Szeretne változni, de én nem tudom mit tehetnék. Azt állítja, hogy neki így is jó, higgyem el, hogy szeret.
Hiába olvastam utána, ő nem depressziós, nem alkoholista, nincs annyival több stressz az életében hogy ez elő állhatott volna, nincs szeretője, nem beteg...
Szexuális téren ekkora csalódást okoznék számára? - állítása szerint nem. Vagy tudat alatt a nemzést tagadja meg? - erre a válasza, hogy nem, de talán mégis?
Fáradtság sem lehet...
Mitől lehet benne ez a szorongás? ha én okoztam neki, akkor mivel?

Válaszát, előre is köszönöm!!!

Üdv
ui: jó férfi, én csinos vagyok, de az ezelőtti barátnőit nem érzem nagy számnak (ő illedelmes ezzel kapcsolatban tehát nem szólja le őket, de bókból azt mondta szebb vagyok)... ez jelenhet valamit?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom, hogy párjának érdemes lenne szexuálpszichológust felkeresnie, s beszélnie a gondjairól. Vajon a korábbi kapcsolataiban is így működött ő? Önkielégítés közben is ugyanez a befeszülő érzés történik nála? Mennyire vallásos? Hogyan áll ő az apaszerephez? Milyen volt neki a saját szüleivel a kapcsolata? Ezek mind fontos kérdések, amelyeket szakemberrel közösen tudna átbeszélni. Sajnos én nem tudok válaszolni a kérdésére, mivel kevés információ áll rendelkezésünkre.

Üdvözlettel:
2018-04-24 18:12:31
Szexuális zavarok
Kedves Doktornő!

A párommal 1 éve vagyunk együtt, fél éve pedig együtt is élünk az Ő családjával. Sajnos, ahogy telik az idő azt veszem észre, hogy egyre kevésbé mutatja ki az érzésit és kevesebbet foglalkozik velem, mint az elején. Elmaradnak a simogatások, puszilgatások és gesztusok, azzal magyarázva, hogy "már nem vagyunk nyálas tinédzserek és ha nem szeretne nem laknék ott náluk." Közös programokat alig szervez, mert "fáradt és szeretne a szüleivel lenni." A közös jövőnkről álmodoztam még az elején, de egyre inkább félnék bármi komolyabba is belevágni, mert bizonytalan vagyok az érzésibe és terveibe velem kapcsolatban. Illetve még nyomaszt az is, hogy azt mondta ő is és az édesanyja is nekem, hogy nem szereti, ha valaki kiismeri és elszámoltatja, mert akkor hazudozni kezdd és menekülni, legyek hozzá türelmes. Ezek után sajnos fogalmam sincs, hogy mi tévő legyek. Én minden tőlem telhetőt megteszek, de sajnos egyre magányosabbnak érzem magam.

Üdvözlettel:

Kovács Réka
Kedves Réka!
Érdemes lenne megbeszélnie párjával, ő mit gondol és hogy képzeli a közös jövőjüket. Miért laknak az ő családjával? Mennyire tudnak így önálló életet élni? A párja a szüleivel szeretne lenni? Úgy érti, hogy nem szeretne tőlük függetlenedni? Önnek ez beleillik a terveibe? Mi a közös elképzelésük? Ezeket érdemes átbeszélniük.
üdvözlettel:
2018-04-24 12:27:20
Párkapcsolati problémák
Tisztelt doktornő!33 éves vagyok férjnél vagyok 11 éve és 13 éve vagyok vele.19 évesen már a párommal voltam.Sosem csaltam meg van 3 kisfiúnk.De 3 éve mióta külön költöztünk anyukáméktól,megváltozott a férjem bunkó lett velem,kiabál,semmi nem jó neki,mindenbe a hibát keresi kötözködik már nemtudom mit tegyek hogy jó legyen a gyerekek miatt birom de már nagyob megviselt nőként sem nézett rám,pedig azt mondja tetszem neki még.Próbáltam mindent de elkeseredésemben másik férfit kerestem aki megadja amit ő nem az önbecsülésemet visszaadni aki szépnek lát kedves velem.De mikor vele vagyok boldog vagyok és szerelmes lettem belé de amikor elmegy utána lelkiismeret furdalásom van,és nem tudom mit tegyek.De nagyon sokat sírok.Elvagyok sokszor keseredve,
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Sajnálom, hogy a házasságában boldogtalan a férje viselkedése miatt. Kimondta-e már ezeket a szavakat a férjének, ahogy jellemezte a kapcsolatukat? Úgy gondolom érdemes lenne, s megvárni, hogy ő mit lépne erre.
Írta, hogy szerelemes lett egy másik férfibe. Ő mennyire szeretne komollyá fordítani a kapcsolatot Önnel? Szoktak-e közös jövőről beszélni?
Ezt a két szálat mindenképpen érdemes lenne tisztázni.

Szükség esetén konzultálhat bővebben problémájáról a szakembereinkkel, megkeresés esetén szeretettel várjuk!

Üdvözlettel:
2018-04-22 23:13:50
Párkapcsolati problémák
Kedves pszichológusok,
Először is köszönöm h aktívan és ingyen segítenek itt és mindenki kaphat pár értékes választ. Próbálok olyan információkat megosztani ami fontos lehet.
Én egy 30as éveiben járó férfi vagyok és sok év után végre képes voltam magamnak beismerni h szeretném megkapni az unoka húgom (20oneves).
A történet: A paromtol elválás után (~10 év) rájöttem h megtanultam hogyan kell nőket felszedni, azt vettem észre h a szexuális vágyam lankad. Érdekes h több barátnőm volt egyszerre és az edes3-as és hasonlók is történtek amikre vágytam. A párom sose tetszett de a kapcsolatunk alatt sehol se volt az onbizalmam. Nem mertem elmondani neki, és mindig minden nőre famtazialtam, és meg is csaltam sokszor de csak fizetős lányokkal. Ő volt az egyetlen barátnőm akivel le feküdtem életem során előtte. Éltük a sztenderd átlag életet. Az unoka húgomra kiskora óta sokat figyeltem és egy nagyon erős szeretet el bennem fele. Jó időre eltűnt és egyszer megjelent látogatóba az ölembe ült és felállt a dako. Le akartam tudni h férfi vagyok ez van. De ami csak most jött elő egy kemény 1 év meditalas és próbálkozás után (no-pornó, no-recska) h mar évek óta rendszeresen ha vágyat érzek ő ott van a toplistán. Ha rá gondolok nagyon heves és megállíthatatlan recska-roham jön rám. És amikor fullon vagyok csak a hugira gondolok (sok szerelmes, elképzelt szitu, gyengeség, csókok,..) és borzasztó jót élvezek. Tudom h bűnösnek érzem magam és vonz a bűntudat, és h fejben szabad (az ön-marcangolas sokáig volt, de ma mar szeretem így is magam). És nem félnék mar rá mozdulni sem! (A nők felszedese 1 évig napi rutin volt, mar ezt is megtenném). Semmi nő nem ad annyi kejt mint az h az unoka húgom ÉS h szeretem.
Elmondtam neki mindezt, és h valahogy kezelni akarom a szitut. Persze semmit nem várok tőle. De ha meglatogatna önszántából és bármi legkisebb jelet adna (h ő is vonzódik) én megprobalnam megcsokolni és elmondanám neki h biztonságos. Gyereket nem akarok, de öt szeretem, és kívánom, és ez így oké ha ő is akarja.
Tudom h szex függő vagyok és talán akkor van valami "attachment disorder"-em? És talán ha meg jobban integrálnam a tudatot h "ez oké, semmi különös" az edes bűntudat ereje nem korbacsolna fel úgy a tüzet? És nagyon felek h használnám a
- nyiltsagom
- a sebezhetoseg mutatast
- önbizalmam (neha úgy ítélem meg mar nagyon erős és vonzó mivel mar hetente új nőt tudok megkapni)
.. arra h elcsabitsam! Manipulalnam:( Azt hiszem sok lehetséges kérdésre válaszoltam és talán látszik h kicsit kutattam. De bármi egyéb visszajelzést szívesen fogadok.
Köszönöm értékes válaszukat előre is!
Kedves Tamás, Feldmás András kanadai pszichoterapeuta könyvéből idéznék: nem az a gond, ha megkívánja valaki, hanem ha tettlegessé válik a vérrokoni kapcsolat, szexuális kapcsolattá válik. A szexualitás, az ösztönök olyan erősek minden emberben, hogy természetesen valamilyen szinten mindig ott van az emberi kapcsolatokban. Ezekről bőven lehetne beszélni, analitikusan orientált terápiában sok- sok hónap, év telik azzal, hogy a terapeuta segítsen kibogozni a kliens érzelmi - kapcsolati dinamikáját, akár a szexualitás szerepét ebben. Ez azért tart ennyi ideig, és azért nem lehet egy-egy könyvből, internetből felkészülni, mert komoly érzelmi és terápiás munka szükséges a gócok tisztázására.
A kérdés az Ön esetében az, hogy valóban úgy szeretné a további életét leélni, hogy egy vállalhatatlan, nem kölcsönös (még ha manipuláció által elért, de valójában nem őszintén kölcsönös) kapcsolatra vágyakozik? Ezek a kérdések szoktak eszembe jutni ilyen esetekben: Talán könnyebb az elérhetetlen után vágyakozni, mint elfogadni a saját kapcsolódási nehézségeit és azokat szakember segítségével komoly munkával kibogozni, hogy valóban teljes életet élhessen? Esetleg fél a valós lelki kötődéstől? Talán csalódott már, amikor átélhette volna a kölcsönösséget (akár gyermekként, akár első szerelmi kapcsolatban)? Talán nehéz elhinni, hogy a rokonokon kívül is szeretheti valaki?
Bízom benne, hogy tovább tud fejlődni lelki élete mentén akár a válaszunk által is egy kicsit. Kérem keresse bátran kollégáinkat az oldalon keresztül, terápiás munkát, konzultációt is vállalunk.
2018-04-22 01:16:45
Szexuális zavarok
Én írtam az iskolai zaklatásos kérdést. Ingyenes pszichológust fel lehet keresni? voltam másik fizetősnél is de ő is csak vigyorgott amikor ebbe a témába kezdtem és elterelte a szót erről, mintha ez nem számítana. Ezt se tudom megérteni, hogy a pszichológus azt nem helyeselte hogy a szüleim segíteni akartak azzal hogy intézkedtek az iskolában, hanem magamnak kell megoldani gyerekként? Úgy hogy kiállok magamért és beilleszkedek a bántó környezetbe, megnézném ő hogyan csinálja, elsírná magát, egy közösség ellen kiállni?. Úgy tekintik ezt, mintha természetes lenne iskolába csinálni. Ezzel azt érte el, hogy én miért ne csináljam szintén ezt? Ha az utcán csinálja valaki az már nem normális, de egy osztályban igen.
Mondtam neki, hogy sokszor megaláztak, ez szerinte gondolkodási hiba. Akkor ez mi volt, simogatás?
És úgy állította be ezeket az embereket, mint jó fiúk és én a problémás.
Nem akarom lenézni a pszichológusokat, csak azt akit megjártam.
Azért vetítem ki mostanában mindenhova ezeket, mert senki nem értette meg ezt a problémámat. Az iskolában a tanárok azt hitték én nem akarok leérettségizni, közben csak romlott a tanulmányi eredményem, mert figyelni se tudtam az órán. Az osztályfőnök ezt mondta év végén érettségi után, hogy ki hitte volna hogy én leérettségizek...
A tanárok is csinálták a bullyingot a diákokkal. és engem akartak kirúgni az igazolatlan hiányzásaim miatt. Volt egy másik srác őt a zaklatók kórházba juttatták úgy felment a vérnyomása, bűne az volt, hogy beszédhibás volt. és csak röhögtek rajta, és örültek neki, hogy legyőzték.
Nem tudom az ilyen emberek, otthon mit láttak, vagy milyen személyiségzavaruk van.
De gondolom át kell élni a negatív érzelmeket, dühöt. Ha jól esik akkor ordítok, káromkodok.
Ilyenek járnak a fejemben hogy bemegyek lövöldözni a régi iskolámba, vagy csak úgy neki megyek valakinek, de csak azért hogy felhívjam erre a figyelmet. De nem teszem.
És ami a legjobban zavar, hogy másoknak olyan jók az iskolás évek, nekem meg ezzel ment el.
Annyit már tudok, hogyha ilyen helyzetbe kerülnék akkor otthagynám a rossz környezetet és mennék máshova. Ha zaklatnak gyűjtök bizonyítékot és feljelentést teszek. Nem kell itt beilleszekdni mindenhova, vagy megküzdeni velük, ismertetem a jogaimat velük.
Talán én nem voltam gyáva, pont hogy bátor voltam. és normális reakcióim voltak egy abnormális helyzetre. Egyébként látom a különbséget a való világ és az iskoláim között. A világ korántsem olyan, mint az a környezet amiben voltam. és ez jó érzés. Az emberek is teljesen kedvesek és jók. A munkahely is más.
Kedves Kérdező!

Csak ismételni tudom magamat: nagyon sajnálom, hogy a pszichológus, akivel dolga volt Önt hibáztatta az erőszakért. Ez nagyon igazságtalan. Igen szomorúnak tartom, hogy az osztályfőnöke ilyen leminősítően nyilatkozott Önről. Véleményem szerint ez is az érzelmi bántalmazás egy formája. Örülök, hogy a munkahelyén jól érzi magát!
Ingyenesen a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál pszichológusi segítséget.

Üdvözlettel:
2018-04-20 12:51:47
Indulatkezelési problémák
Jónapot kívánok!

1-2 éve vettem észre hogy mindenen elsírom magam. Lehet hogy előtte is ilyen voltam de ennyire nem tűnt fel.

Mikor már egy kisebb agresszióval is hozzámszól egy számomra kicsit is kedves személy már a szemem könnyezik. Van mikor elkezdek remegni, nem jön ki hang a torkomon vagy esetleg félek ha megszólalnék nem tudnám megállni a zokogást. Nem értem mitől lehet ez. Az egyetlen ötletem az, hogy apám többször is leordított már vagy vert meg. Hogyha egy kicsit is feljebb viszi a hangját el kell menekülnöm mert elkezdek remegni és sírni. (A vele áplot kapcsolatom külön téma). De akkor is ha egy számomra ismeretlen ember, akit akár először látok egy kicsit is goromba, vagy kioktató szöveget mond nekem. Nem értem pontosan hogy így születtem vagy az élet így elrondított. Esetleg ennek a "betegségnek" van neve?

Válaszát előre is köszönöm!❤
2x rögzítette a rendszer a kérdését, a választ a nevem alatt megtalálja lejjebb.

Üdvözlettel:
2018-04-21 22:04:28
Egyéb
Jónapot kívánok!

1-2 éve vettem észre hogy mindenen elsírom magam. Lehet hogy előtte is ilyen voltam de ennyire nem tűnt fel.

Mikor már egy kisebb agresszióval is hozzámszól egy számomra kicsit is kedves személy már a szemem könnyezik. Van mikor elkezdek remegni, nem jön ki hang a torkomon vagy esetleg félek ha megszólalnék nem tudnám megállni a zokogást. Nem értem mitől lehet ez. Az egyetlen ötletem az, hogy apám többször is leordított már vagy vert meg. Hogyha egy kicsit is feljebb viszi a hangját el kell menekülnöm mert elkezdek remegni és sírni. (A vele áplot kapcsolatom külön téma). De akkor is ha egy számomra ismeretlen ember, akit akár először látok egy kicsit is goromba, vagy kioktató szöveget mond nekem. Nem értem pontosan hogy így születtem vagy az élet így elrondított. Esetleg ennek a "betegségnek" van neve?

Válaszát előre is köszönöm!❤
Kedves Kérdező!

Diagnosztizálni csak első interjú felvétele során lehet. Úgy gondolom, hogy az átlagnál jobban szoronghat, s ezért is jöhet elő a remegés s a sírás. Azt javaslom, hogy keresse fel vagy az iskolapszichológust, vagy a helyi nevelési tanácsadóban lehet még pszichológushoz bejelentkezni. A beszélgetések során a végére lehetne járni, hogy mi a pontos oka, s megtanulhatja, hogy hogyan lehetne jobban kezelni a stresszhelyzeteket.

Üdvözlettel:
2018-04-21 22:03:29
Egyéb
Tisztelt Tanácsadók!
A párommal egy éve vagyunk együtt. Ő azóta is válófélben van, a felesége hagyta el, a válás elég zűrös. Nekem már az elején azt mondta, hogy túl van az exén és engem szeret, velem képzeli el a jövőt. Közben apró jelek azt bizonyították számomra, hogy nincs túl engem nem szeret igazán. Addig feszegettem a témát, amíg kibökte, hogy nem tud megnyílni teljesen felém, amikor ölel, akkor múltbeli képek villannak be neki és nem tud rám figyelni eléggé. A válással kapcsolatos anyagi dolgok lerendezésének problémájára hivatkozik leginkább. Azt érzem, hogy az önbizalmam romokban hever, nem bízok a szerelmében és a páromban sem. A szexualitás és az intimitás nem működik megfelelően, de ő azt mondja igyekszik, mert nagyon szeret. Félek, hogy csak pótlék vagyok és a párom önmagát is becsapja. Egyre nehezebben viselem és fogytán a türelmem, már rengeteget veszekszünk. Érdemes ezt még folytatni, lehet ebből még valami? Én szeretem őt, de nem áldozom fel magam.
Válaszukat előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
A párkapcsolat végén gyászmunka zajlik. Valószínűleg a párjában is a volt feleségével kapcsolatban. A képek bevillanása azt jelzi, hogy zajlik benne ez a folyamat, valószínűleg meg is viseli őt ez, hogy nem tud teljesen nyitni ön felé. Érdemes azon is gondolkodni hogy merül fel önben, hogy pótléknak tartja önmagát. Miből fakad ez? Nem először érez ilyet vagy kifejezetten jelenlegi párja váltja ki ezt önből a jelen helyzet miatt?
üdvözlettel:
2018-04-19 23:05:52
Párkapcsolati problémák
A barátommal már fél éve együtt lakunk,viszont nem rég bevallotta hogy már nem szerelmes belém de szeret még. (ilyen tényleg van?)Viszont mellesleg nálam nem múlt el ez az érzés.
Most külön töltöttünk egy hetet
es fantasztikus volt mint ha előszöször találkoztunk volna.
A kérdésem az lenne hogy mi tévő lehetnék hogyan érjem el hogy ujra felszikrázzon az a láng és vágy?
Előre is köszönöm a válaszát.
Szép napot!
Kedves Kérdező!
Megismerkedésükkor mitől szikrázott? Érdemes visszagondolni. Az őszinte beszélgetés sokat segít megérteni mi zajlik a másikban és mire lenne szüksége.
üdvözlettel:
2018-04-20 21:37:30
Párkapcsolati problémák
Hogy lehet az hogy a 65 éves barátom függ a 40 éves lányától, Nem tudja érvényesíteni akaratát.Terepauta tud rajta segíteni-
Kedves Kérdező!
Segíteni akkor lehet, ha a segítséget kérő motivált a változásra és úgy érzi szenved, problémát jelent neki az adott dolog, amiben változni szeretne.
üdvözlettel:
2018-04-22 18:29:20
Önbizalomhiány
Tisztelt Doktornő!
Párommal 2 éve vagyunk együtt és 4 hónapja élünk együtt. Már 2 hónapja megromlott a kommunikáció és nagyon kevés a szex. A napokban rákérdeztem, hogy maszturbált e. Megmondta, hogy igen és elég gyakran csinálja. Tudom, hogy szeret és kedves, aranyos, törődik velem, figyelmes, őszinte. Mégis nagyon fáj, hogy amég főzöm az ebédet és neki szépitkezek, hogy megkivánjon, lejön a konyhába, megkérdezi mit csinálok és meddig fog tartani, megpuszilgat és felmegy maszturbálni miközben én már egyszer bepróbálkoztam és nem akarta. Elhatározta, hogy most maszturbálni fog, lecsekkolt és felment...röviden igy. Most egy hétig nem teszi és utána megbeszéljük mégegyszer és kompromisszumot kötünk. De azt, hogy ilyen formában csinálta és, hogy előtte és utána is odajött megszeretgetni mintha mit sem tudnék (mert, hogy sokszor sejtettem mit csinált), annak ellenére, hogy én készen állok bármikor és szeretném nappal is és a konyhában is, és bármit kipróbálnék, sokszor csak várom, hogy lejön a konyhába és akkor egymásnak esünk. De nem. Azt mondta neki ez gyorsabb, könnyebb és csak az a célja, hogy elsüljön munka előtt mert ideges. De én is kielégitem ugy, hogy nincs szex és ebből nem csinálok ügyet, szeretem ha kielégült és nem tudom elfogadni, hogy meg sem próbálta, hogy én elégitsem ki hanem kifejezetten a maszturbálást választotta. Hogy fogadjam el, hogy " hulyének nézett", és mennyi maszturbálás normális? Nagyon köszönöm a válaszát előre is!
Kedves Kérdező!
Nem pontosan értem miből gondolja, hogy "hülyének nézett", hisz a párja őszintén elmondta önnek a szokásait. Ha nem tudják egymás között ezt megoldani, javaslom, hogy szexuálpszichológust keressenek fel ketten.
üdvözlettel:
2018-04-22 19:49:38
Párkapcsolati problémák
középiskolában végig bántottak verbálisan.
tüneteim: rettentő haragom van, azon fantáziálok hogyan álljak bosszút.
Meg van a véleményem a közösségekről, utálok mindenfajta közösséget. irritál maga a szó is.
Azokba az emberekbe nem volt empátia.
Nem tettem ellenük semmit, szórakozásból aláztak.
Pszichológus nem segít, mert rám helyezi a felelősséget, végig se tudtam mondani ezeket mert elvigyorogta magát és folyton váltott, kikerülte ezt a tèmát, a másik pszichológus is.
ilyeneket mondott miért nem álltam ki magamért? mintha egy egész csoport ellen használna.
Mintha ez valami normális dolog lenne hogy valakit kiválaszt magának egy csoport és módszeresen bántja.
Mintha csak bennem lenne a hiba, és nem a közösségbe amibe bele kerültem.
Én csak beültem a tanórára mert tanköteles voltam.
Ez nem lett volna része a fiatalkoromnak, a másodlagos szintér ami leginkább hat az ember fejlődésére az az iskola.
Én is bemenjek lövöldözni?, mint amerikában sokan, akkor majd látják hogy mit tettek velem. és komolyan veszik ezt.
Arról lehelyezik a felelősséget az elkövetőről, áthelyezik rám és a szüleimre. így az iskolai zaklatókat nem vonják felelősségre és szabadon csinálhatják. A tanárok is őket támogatták, hihetetlen és persze amikor már nem jártam be órára annyira stresszeltem, akkor is velem volt a baj.
ennek már 3 éve.
Az egyetlen használható amit kaptam, hogy az osztálytársaim súlyos önértékelési zavarban szenvednek és kompenzálják a kisebbrendűséget azzal hogy másokat leértékelnek. személyiség problémáik vannak.
Van olyan szakember, vagy valaki aki normálisan segít ezt feldolgozni? anélkül hogy még dühösebb lennék? mert már kívülről fújom, álljak ki magamé, alkalmazkodjak be mindenhova, oda is ahol bántva vagyok, mert én nem tudok alkalmazkodni, de idegesít ez a szó. Ez olyan mintha lenne egy rossz párkapcsolatom ahol csak az ordítozás megy, de még véletlen se válljunk el.
Amúgy meg nem alkalmazkodni kell hanem intézményt váltani.
Szerintem beiratkozok egy iskolába és én leszek a zaklató, mert az elfogadott.
Kedves Kérdező!

Szomorúan olvastam, hogy ennyi zaklatást és bántást kellett átélnie, hiszen mindannyiunknak jogunk volna az erőszakmentes légkörhöz. Felháborítónak találom, hogy azok a pszichológusok, akikkel eddig dolga volt, Önt hibáztatták az erőszak elszenvedése miatt. Nagyon gyakori, hogy a közösség kiválaszt valakit, akit bűnbakként jelöl meg. Így Ő rendszeres bántalmazások, megaláztatások céltáblájává válik, amiben nagyon nagy a tanárok és a szülők felelőssége. Véleményem szerint ugyanis elsősorban a felnőttek dolga volna gátat szabni az agressziónak. Más kérdés, hogy ha ez nem történik meg, akkor mit lehet tenni. Hogyan lehet csökkenteni az ebből fakadó lelki sérülések mélységét? Tudnia kell, hogy igen gyakori, hogy az áldozatot a legközelebbi hozzátartozói, szerettei sem védik meg (ennek is sok oka lehet, természetesen). Ez emiatt érzett dühe tehát teljesen érthető és normális. Ahogy halad a feldolgozás útján, ez változhat majd.

Az legelső azonban az agresszió megszüntetése, akár intézményváltás segítségével. Véleményem szerint a zaklatás sem elfogadott, csak sajnos sokszor észrevétlen marad, vagy a felnőttek kompetenciahatárait is meghaladja a megoldása (úgy gondolom, sajnálatos módon a tanárképzésben sem fektetnek kellő hangsúlyt erre).

Amennyiben szeretné, hogy pszichológusaink valamelyike segítsen Önnek a történtek feldolgozásában, kérjük foglaljon négyszemközti konzultációt. https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:
2018-04-18 12:46:12
Indulatkezelési problémák
7 éve ugralok egyik parkapcsolatombol a masikba. Folyton ugy erzem, hogy valakinek kell lennie korulottem. Az elmult egy evben mar csak rovid kapcsolataim voltak, kb 3 honap utan azt erzem hogy nem kapok eleg torodest a masiktol pedig en kepes lennek mindent megtenni es elfogadni. Aztán vegul en vetek mindig veget nekik, amikor is mindig megkapom, hogy en tobbet erdemlek. Szeretek egyedul lenni, de parkapcsolat nelkul nem megy, mintha fuggenek tole. Van erre valamilyen megoldas? Koszonom!
Kedves Kérdező!
Önismereti pszichoterápia segíthet megérteni kapcsolatainkban jelentkező ismétlődéseket.
üdvözlettel:
2018-04-19 15:31:48
Párkapcsolati problémák
Jó napot,
olyan kérdéssel fordulök önökhöz, hogy kb 2 hete egy gondolat van a fejembe. Mintha be akadt volna és nem hagy élni. Egyik napról a másikra az jár a fejemben, hogy meleg vagyok-e. Az elején nagyon rémült voltam, az interneten kerestem információkat, hogy mi lehet velem. Majd rátaláltam egy betegségre ami akkor még nagyon passzolt rám. Ez pedig a homoszexuális kényszerbetegség. Az első pár napban amíg nem tudtam a betegségről minden tünetem jelentkezett. Majd ez kicsit megnyugtatott. Mostanra olyan állapotban vagyok, hogy a gondolat ott van a fejemben, ideges is vagyok miatta egész nap (ez lehet szorongás?), de nem annyira mint előtte. Egyszerűen nem szeretnék meleg lenni. Egész életemben a lányokat szerettem, mi lehet velem?
Az ellenőrzések alább hagytak, a fejemben analizálom a dolgokat és a forumokat olvasom és hasonlítgatom a problémáimat másokéval. Önök szerint mi lehet velem?
Kedves Kérdező!
Szakrendelőben vagy magánrendelésen pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus tudja önt diagnosztizálni és megfelelő terápiára irányítani. Csak személyes találkozás alapján lehet véleményt alkotni. Forduljon bizalommal szakemberhez. Az öndiagnózis, a fórumok félrevezetőek lehetnek. Szomatikus betegségben is érdemes orvoshoz fordulni, pszichés problémákkal pedig pszichiáterhez vagy szakpszichológushoz/pszichoterapeutához.
üdvözlettel:
2018-04-18 19:38:17
Szexuális zavarok
Kedves Doktornő!
Sajnos történt az életembe egy nagy tragédia a legrosszabb ami csak történhet egy emberrel. Húsvét hétfőn édesanyám meghalt :( Édesapám már 2003-ban elhunyt akkor még csak 15 éves voltam most meg már 30 vagyok. Az ő halálát viszonylag könnyen feldolgoztam pedig szerettem nagyon őt is de nem annyira mint az anyut. Édesanyám egy áldott jó asszony volt 66 évesen ment el és még azt sem lehet mondani,hogy öreg volt. Sajnos olyan tüdőbetegsége volt amit már nem tudtak az orvosok meggyógyítani. Az anyu több mint 35 évig dohányzott nagyon erős dohányos volt. Amikor apám meghalt rá 1 évre az anyu megfogadta,hogy leteszi a cigarettát és így is lett. Már 13 éve nem szívta és mégis meghalt :( Nem volt tüdő rákos hanem COPD betegségben szenvedett. Nagyon fulladt az utóbbi időben egyre rosszabbul volt már ülve is fulladozott. Napról napra csak rosszabbodott az állapota. Húsvét hétfőn amikor eljöttem otthonról a párommal tartottunk Pécs felé már fél úton voltunk amikor egyszer csak megszólalt a telefonom a nővérem hívott és mondta nekem,hogy az anyu nagyon rosszul van lehet megfog halni kint vannak a mentősök az orvosok. A bátyám is otthon volt és próbálta újraéleszteni az anyut nagyon hosszú ideig de nem sikerült neki. Sőt a mentősök is fél órán keresztül élesztgették de hiába. Amikor ezt meghallottam a telefonba azt hittem szörnyet halok a szívem csak úgy vert majd kiugrott a helyéről. Tisztán hallottam amikor mondták a mentősök,hogy sajnáljuk de nem tudunk már mit tenni meghalt. Hallottam mindent a telefonon keresztül. És akkor a bátyám is közölte velem,hogy az anyu meghalt. Nem tudtam elhinni,hogy ez igaz sokkot kaptam remegtem sírtam. A párom ölelgetett vigasztalt. Mondom ez nem lehet igaz,hogy meghalt amikor nemrég búcsúztam el tőle még puszit is adtam neki. Pedig akkor is nagyon rosszul volt amikor eljöttem de álmomban sem gondoltam volna,hogy meghal. Ennek már 2 hete azóta megtörtént a temetés is. De én még a mai percig sem tudom elhinni és elfogadni,hogy meghalt. Nagyon hiányzik az anyu nélküle már semmi sem lesz olyan mint régen. Nekem ez nagyon nehéz mivel ő volt a mindenem az egyetlen támaszom. Amióta megszülettem vele éltem soha nem hagytam magára. Mi olyanok voltunk egymásnak mint a testvérek. Együtt mentünk mindenhová elválaszthatatlanok voltunk. Tavaly hagytam őt magára 1 évre mert az akkori páromnál laktam. Utána én visszamentem az anyuhoz. Már egy jó ideje tudtuk,hogy beteg de álmomban sem hittem volna,hogy ilyen gyorsan és hirtelen meghal. Ezt nem tudom feldogozni elfogadni nem megy. Nélküle nem ér semmit az élet és bevallom őszintén magának,hogy félek mindentől . Már nincs anyám sem apám nincs kihez menjek ha valami bánt. Vannak testvéreim egy nővérem meg egy bátyám meg ugye ott a párom is de ők nem pótolják az anyut azt az űrt amit hagyott a szívembe. Úgy érzem,hogy teljesen egyedül maradtam most már csakis magamra számíthatok :( Hogy tudnék erőt meríteni és folytatni az életemet továbbra is? Most már van párom van kiért éljek de akkor is félek. Mit tegyek?????????
Kedves Kérdező!
A gyászmunkát pszichológus tudja segíteni, érzelmileg támogatni önt ebben a nehéz helyzetben, és édesanyjával való kapcsolatát feldolgozni. Akár szakrendelőben, akár magánrendelésen talál szakembert. Honlapunkról is választhat vagy lakhelye szerint is. Érdemes.
üdvözlettel:
2018-04-18 16:33:25
Gyász
kedves orvos. hmm.. feltett szándékom hogy befejezzem ezt a létezésnek nevezett -akármit-ha lesz egy jó ötletem akkor rövid uton de ha nem akkor lassú önpusztitással,igy-vagy úgy de nem akarok tovább élni,elég volt(igen jártam szakembernél kb 6x de semmit sem ér) az elmült fél évet teljes magányban nihilben etc. töltöttem a világ semmilyen formában nem érdekel,ha nem élhetek olyan minőségű életet amilyet szeretnék és akivel szeretném.nem a segélykiáltás vágya hozott ide csak a kiváncsiság mit tud hozzátenni 1 kivülálló mindehez Gyűlölöm az életem,mindent ami volt,van,és lesz...nihil 4ever üdv
Kedves Kérdező!

Sajnálom, hogy ilyen magányos, rossz tapasztalatai vannak az életében és megértem, hogy emiatt nem kívánja hosszúra nyújtani a szenvedését. Azt gondolom azonban, hogy a legsúlyosabb bántásokat is fel lehet dolgozni, ha megfelelő eszközökkel és kitartó munkával dolgozunk ezen. Milyen szakembernél járt korábban? Érdemes tudnia azt, hogy a pszichoterápia nem csodaszer, tehát több évtizednyi szenvedést nem lehetséges néhány alkalom segítségével feldolgozni. Időbe telik (ráadásul egyénenként eltérő mennyiségű időbe) a nehézségekhez való viszonyunkat megváltoztatni. Az érzelmi munka ráadásul sokszor megterhelő, azonban a bele fektetett energia megéri, hiszen sokkal jobb életminőség alakítható ki a segítségével. Amennyiben elkötelezett a változtatás mellett, kipróbálhatja eszközként akár az online konzultációt is (a személyesen zajló pszichoterápia mindenképpen javasolható). Előbbire itt foglalhat időpontot: https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Öngyilkossági szándék esetén pedig hívja a lelki elsősegély telefonvonalak valamelyikét. Ezekből egy válogatást pedig pedig ezen a linken talál: https://www.onlinepszichologus.net/_data/VFS_97feaa662b6ee5350dc9abe77a225857.pdf


Üdvözlettel:
2018-04-17 22:53:38
Krízishelyzetek
Miért van az, hogy a másokat eltaposó, bántalmazó emberek érvényesülnek egész jól, a kedves, csendesebb embereket eltaspossák és alul maradnak?
Talán nem kéne hinni a karmában.
Nem látom hogy az alattomosabb emberek visszakapnák azt amit mások ellen elkövetnek.
Kedves Kérdező!

Szerintem nem törvényszerű, hogy azt, aki nem agresszív eltapossák. Ezen sokat tud befolyásolni az a fél is, aki nem él a bántalmazás eszközeivel. Persze ehhez szükséges, hogy legyenek jó asszertív kommunikációs eszközei és ami a legfontosabb, feldolgozza a korábbi erőszakot (erőszak-sorozatot). Enélkül ugyanis újra és újra belesodródik az ember hasonló helyzetekbe. Ezek a szituációk azonban nem csak az újabb bántás, hanem a változtatás lehetőségét is magukban hordozzák. A lehetőségek felfedezéséhez azonban önismereti munka szükséges.

Ha igényli, bármely pszichológusunk szívesen áll ebben a rendelkezésére négyszemközti keretek között.
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:
2018-04-17 17:58:43
Erőszak elszenvedése
Ön szerint maradjak vele?
2 hónapja vagyok együtt a párommal, elég sokat vártam rá, sok mindent feladtam magamban érte. 1 hétig nagyon boldog voltam, de lila köd sohasem volt. Imádom, mert tökéletesen összeillünk: fantasztikus a szex, ugyanolyan zenéket, filmeket szeretünk, hatalmas az összhang, van, hogy egymás gondolatát mondjuk ki, külsőleg is a tökéletes pár vagyunk. Viszont, ha nincs vlem nem hiányzik. Ha itt van nagyon jó hozzábújni, megcsókolni, szeretem ha simogat átölel, de am. nem vágyom arra, hogy heti 2-nél többet találkozzunk, sőt van, hogy kifejezetten idegesít, ha itt van. Sokszor kamu kifogást keresek, hogy ne találkozzunk. Mondtam már neki, hogy szakítsunk, de ő nem akar, holott ő is ezt érzi. Én már szívesebben vagyok vele úgy, hogy mások is ott vannak. Nem tudom mit tegyek, mert közben úgy érzem, hogy szeretem. Ő 31 én 27.
Kedves Kérdező!
A döntésben úgy tud segíteni a pszichológus, ha néhány alkalommal átbeszélik közösen a kapcsolatát személyes találkozók alkalmával, mely segít abban, hogy meghozza saját döntését.
üdvözlettel:
2018-04-17 15:49:03
Párkapcsolati problémák
Tisztelt Doktornő! 12éve, hogy elköltözöttem egy màsik megyében. Nem tudok sokàig kint a szabadon lenni. Pld ha a kvt megiszom a teraszon utànna bemenekülök szinte.Probâlkoztam többször is ezen vàltoztatni nem sikertelenül. Szeretem ha sötét van esik az eső vagy ha hideg van. Utâlom a napfényt, jó időt. Bàr szeretem a természetet. Miért van ez? Köszönöm a vàlaszàt! Szép napot!
Kedves Gizzella, a levelét olvasva először azt éreztem, hogy amit ír, ezzel az égvilágon semmi gond nincsen. Hiszen nem kötelező a napfényes, világos időt szeretni, minden ember, minden élőlény más, van aki inkább az esőt szereti, a hegyvidéket, a zártabb ajtókat természetéből kifolyólag. Azonban mégis elgondolkodtam azon, hogy vajon ezt Ön gondnak érzi, ha igen, akkor miért? Talán változni szeretne vagy úgy érzi jobb lenne változnia? Összefüggésben állhat a pajzsmirigy alul-működéssel? Ez utóbbi okozhat rossz közérzetet, hangulatingadozásokat.
Kérem hívja szakembereinket, ha úgy érzi segíthetünk a lelki kérdések tisztázásában. Szép napot!
2018-04-17 11:21:29
Önismeret
Mi lehet az az összetett probléma? Maga h látja? Mi a bajom?
Kedves Kérdező!
Úgy értettem, hogy sokféle problémát sorolt fel. Egy pszichológiai vélemény felállítása csak személyes találkozás alapján történhet, mely tartalmaz minimum egy interjút és ha szükséges tesztek felvételét. Ez a fórum nem alkalmas diagnosztizálásra. Ha problémát érez önmagában, és szeretne valamiben változni, javaslom, hogy keressen fel szakrendelőben pszichológust.
üdvözlettel:
2018-04-16 22:45:21
Önismeret
Nem tudok megmaradni a munkahelyen.
Nincs szakmám, csak érettségim. A gyári munkát 1 hónapnál tovább nem lehet csinálni. előtte volt 2 hetes munkaviszonyom, volt már 1 napos is. Semmi motivációm nincs arra. Megkerestem ott 200.000 ft-t abból elvagyok. Mostanában már az állásinterjúra se nagyon járok el. Nem tudom mások hogy bírnak éveket eltölteni egy ilyenen. Egyik helyen a munkatárssal nem jöttem ki, a másikon a 12-13 órás munkaidő heti 5 nap. Megint másikat nem bírtam fizikailag, a másik egy vágóhíd volt ott rosszul lettem. És látom a sok elkeseredett embert, aki kényszerből dolgozik ilyen helyeken. Volt már az is baj, hogy folyamatos éjszakai munka, havi egy pihenőnappal, na az se legális, ezt azért nem vállaltam el.
Most meg egyszerűen nem volt kedvem elmenni, mert tudom hogy nem csinálnám azt a munkát sokáig, csak legyen egy kis pénzem. és a munkáltatók évekre keresnek munkaerőt. Én meg lelépek gyorsan.
Nem azt csinálom amit szeretnék és nem is tudom mit szeretnék. Egyre agresszívabb vagyok. Aki sokáig dolgozik gondolom, olyat csinál amit szeret, a szakmájában, vagy ne haljon éhen. Szóval nekem is olyat kéne tanulni, amit szeretek.
Jól el lett rontva a gyerekkorom. Nem neveltek arra, hogyan kell karriert építeni, azért küzdeni, hogy elérjek valamit, kontrolláló szülők, de felesleges mást hibáztatni. Hogyan mondják? Az autonómiám nem jó. Csak zavar, hogy másoknak jó családi hátere volt, nekik is mindent a fenekük alá raktak, viszont meg lettek támogatva ebben. Ismerősömet a szülei úgy rugdosták, hogy csinálja meg a jogosítványt, menjen főiskolára. Lehúzó volt az osztályközösség, kivették és átiratták jobb iskolába.
Én mostanában magamat próbálom rugdosni, de nincs semmi támogatásom, barátok, barátnő.
Anyámék szerint ne tanuljak, mert úgyse végzem el, mint az okj-t amit azért nem csináltam meg, a végén ott hagytam, mert gyűlöltem, kiléptem volna az elején, csak az otthoniak eröltették. Rám jött a dühroham a könyveimet felgyújtottam.
megemlítem az otthoniaknak, hogy milyen terveim vannak, rögtön kapom, hogy ezt miért nem lenne nekem való mert.. mintha tudnák mi lenne..... Anyám alkalmatlannak néz, mondtam neki hogy főiskolára szeretnék menni a közeljövőben rögtön lehúzta a kedvem. Rendesen dühös is vagyok rá, el akarom távolítani a frusztrációt okozó személyt, mármint szavakkal. Nagyon irritál. A jelenlétével zavar.
Hogyan lehetne ezt a krízist pozitívvá alakítani és megtalálni az utamat?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Nagyon jó, hogy ennyire végig tudja gondolni az összefüggéseket, hogy minek mi a következménye, s mi miért lehet! Úgy gondolom, hogy érdemes lenne akár egy ingyenes pályaorientációs- vagy karrier tanácsadáson részt vennie (ilyen lehetőség például az ELTE karrierközpontban is van), ahol a részletesebb információk s az Ön helyzete alapján elmondhatnák, milyen területek állnak közel Önhöz, mit lenne érdemes tanulni vagy milyen munkát tudna vállalni. Nyílt napok is szoktak lenni egyetemeken/főiskolákon, ha érdekli 1-1 szak meg is nézheti, s kérdezhet is az ottani diákoktól, oktatóktól. Ha át lehet beszéli, hogy milyen munkát tudna szívesebben csinálni a teszteredmények alapján, akkor átgondolhatná, hogy járható út lenne, ha tanulna + dolgozna mellette. Ebben az esetben függetlenedni tudna a szüleitől, akár külön költözés formájában is, s ezek a negatív érzések csökkenhetnének velük szemben.

Az agresszív érzések kezelésére érdemes lenne felkeresnie pszichológust (ingyenes formában a helyi pszichiátriai gondozóban talál), ott át lehetne beszélni, hogy milyen formába érdemes kommunikálnia a családdal, s mit kellene tennie a stressz jobb kezelése érdekében.

Sok sikert kívánva:
2018-04-16 11:19:32
Krízishelyzetek
Tisztelt pszichológus!
Mi lehet a problémám? 18 évesen vesztettem el, előtte nem vooltam népszerű a nőknél. Aztán volt egy szerelmem, aki az első összeveszést követően 2 sráccal csalt meg egyszerre, mégis én csináltam hülyét magamból. Aztán megismerkedtem egy nővel, fél év után eljegyeztem 4 évig éltünk együtt, 2 év után csak a megszokásból voltam vele, aztán megcsalt és ott hagyott. 2 évig csak használtam a nőket, megismertem valakit aki szeretett, de őt teljesen kihasználtam. Majd megismerkedtem valakivel akibe beleszerettem, de az előző csaj aki szeretett nagyon kiborult ezen. Nem érzek bűntudatot, hogy használtam és kihasználtam inkább csak bosszút akarnék állni rajta. Sokan azt mondják nincs lelkem, mert csak nyelek és magamban örlődök. Az a baj az exemmel, hogy mindent megtett nekem és mikor rájött, hogy kihasználtam kiakadt, de én élveztem, hogy végre én irányítok. Öcsém meleg, apám sclerozis multiplexben szenved, anyum betette egy otthonba, neki azóta nős férfiakkal van viszonya. Nekem a betegségem miatt oda kellene figyelni magamra, de nem igazán érdekel, nem tartom a diétát, az alkoholt sem vetem meg, bár már rövidet nem iszok. Az a baj, ha élvezem, ha más szenved és még lelkiismeretet sem érzek.
Kedves Kérdező!
Összetett problémája van. Nem tudom mi motiválta ezt a levelet. Szeretne változtatni? Ha igen, pszichoterapeutát érdemes felkeresnie, ha van változási szándéka.
üdvözlettel:
2018-04-15 19:41:49
Önismeret
Kedves pszichológusnő!
Tavaly nyáron megismerkedtem egy férfival, akivel az első perctől kezdve megvolt a közös vonzalom. Elkezdtünk találkozgatni, közös programok, bemutatott a barátainak, de mégsem lett belőle kapcsolat, mindig azt mondta, hogy valami hiányzik. Aztán az első szexuális együttlétet követő nap elmondta, hogy a legjobb barátnője a lelki társa, aki bár 400km-re él, és vőlegénye van, kölcsönösen szeretik egymást, de nincs meg a bizalom ezért nem jönnek össze. Ezen kiakadtam és megakartam szakítani vele a kapcsolatot, de nem engedte. Azon a héten újra elhívott találkozni, majd 2 napra rá elment a nőhöz. Mikor jött haza megkérdeztem, hogy mi volt, ő azt mondta semmi majd onnantól kezdve megváltozott a viselkedése velem szembe és mégis összejöttünk. 3 hétig nagyon boldog voltam, aztán megkérdeztem, hogy mi változott, azt mondta, hogy semmi és, bevallotta, hogy csók volt, de csalódott a csajban és „szakított” vele. Onnantól kezdve a bizalom megrendült és nem volt olyan nap, hogy ne veszekedjünk. A lány folyton irogatott neki én nem bírtam, többször próbáltam szakítani, de mondta, hogy nem tud elengedni. Bár mondta, hogy még nem szerelmes, de, hogy ő nehezen enged közel magához bárkit is, de ilyen érzéseket még senki nem váltott ki belőle.Aztán kiderült, hogy a lány rá akart mászni, miközben tudta, hogy együtt vagyunk, betelt a pohár és elmondtam mindent a vőlegényének. A párom kidobott és mondta, hogyha ezt nem csinálom minden jó lenne. 2 hétig még beszélgettünk mindig mondta, hogy ez a kapcsolat más volt, mindig ez van, ha valakit közel enged magához, stb. Mindent megtettem volna, hogy kibéküljünk, de nem engedett és 2 hétre rá összejött egy másik nővel, 1 hónap múlva pedig ő volt már élete szerelme. Nekem azt mondta, hogy csak szórakozott velem és nem is igaz a viszony, csak azért találta ki, hogy ne legyünk együtt, mindennek lehordott, hogy fel sem érhetek a barátnőjéhez és sorolhatnám. Még a barátaival is megutáltatott. Én teljesen összetörtem, az önbizalmam a nulla alá ment. A másik kérdésem az lenne, hogy Ön szerint miért viselkedett így ez a férfi? én rontottam el valamit?
Kedves Kérdező!
Levelét megválaszoltam az elmúlt napokban.
üdvözlettel:
2018-04-15 19:45:22
Párkapcsolati problémák
A pszichoterápia, hogyan segít az önbizalomhiányon?
Kedves Kérdező!
Rengeteg pszichoterápiás módszer van. Módszerfüggő, melyik hogyan éri el a hatását.
üdvözlettel:
2018-04-16 15:32:12
Önbizalomhiány
Köszönöm szépen kedves szavait.

Utolsó kérdésem az lenne hogy ön szerint így egy hét elteltével megpróbáljam felhívni vagy estleg várjak még vele?
Kedves Kérdező!

Én úgy gondolom, hogy várja meg, amíg ő kezdeményez kommunikációt Ön felé.

Üdvözlettel:
2018-04-16 14:59:20
Párkapcsolati problémák
Köszönöm válaszát!

Mint említettem most a munkám elszólított távol tőle és a munkahelyemtől. Lassan egy hete hogy elmentem és utoljára beszéltem vele. Hiányzik nagyon és szeretném megpróbálni felhívni.

A kérdésre pedig hogy mi is tetszik a hölgyben nagyon nehéz válaszolni mert kb minden. Egy szóval csak annyit tudnék rá mondani hogy CSODÁLATOS Említettem hogy két gyermekes anyuka három váláson van túl, nehéz gyermekkora volt és csak a testvéreire hagyatkozhatott. Nem utasítja el a segítséget de képes megállni a saját lábán, erős, kiáll az emberekért. Mindenben képes meglátni a pozitívumokat. Mióta elmondtam neki hogy szívesen összejönnék vele azóta ugye mondott olyanokat hogy ős sose akart többet csak én félreértettem a jeleket. Más idősödő hölgy csak hogy kapaszkodjon a fiatalságába kapva kapna azon hogy egy fiatalabb sráccal járjon de ő nem ez már önmagában olyan dolog amitől még jobban tetszik. Ezt már neki is mondtam hogy egyszerűen olyan csodálatos a személyiség hogy számomra az olyan dolgok mint például a kora teljesen jelentéktelen dologgá válik csak egy csodálatos és tiszteletre méltó embert látok aki megtisztelt a figyelmével szeretetével és bizalmával.
Kedves Kérdező!

Remélem, hogy a kivárt idő meghozza a várva várt eredményt. Amennyiben a későbbiek folyamán sem dönt másképp a hölgy, akkor az ismerkedést lenne érdemes újra megpróbálni másokkal.

Sok sikert kívánva:
2018-04-16 13:48:31
Párkapcsolati problémák
Tetszik egy fiú, akivel majdnem szomszédok vagyunk és évfolyamtársam, egy matek csoportba járunk. Tényleg sokat nézzük egymást és volt egy idő amikor beszéltünk is egymással...és nagyon rendes volt velem. Viszont a baratai(lányról van szó,de egyikőjüknek sem tetszik a másik) ha lehet így mondani elválasztott minket. Volt h megakart várni ugye h együtt menjünk suliba meg meg 1-2 barátommal együtt de jöttek a barátai és el hívtak.Nem mer odajönni hozzam és én se hozza. Ő is meg én is a másik barátaitól kérdezzük meg h mivan a másikkal (jó nem pont így).Azt mondja h nem tetszik neki senki de ezt nem nekem mondta hanem Instagrammra írta ki másoknál meg elpirul ha ezt megkérdezik h tetszem e neki. Hallottam már minden felet h járna velem de ezt ő letagadja. Volt h rá mosolyogtam és ő is vissza rám. Tanácsot kérnek h mitcsinaljak. Ön szerint tetszek a fiúnak? Másnak sose köszön de nekem igen
Kedves Kérdező!

Szerintem nyugodtan hallgasson a megérzéseire: hiszen joggal feltételezheti, hogy a vonzalom kölcsönös. Mitől tart pontosan? Miért nem mer kezdeményezni? Érdemes valamilyen (egyre érthetőbb) jeleket küldenie a szimpátiájáról ennek a fiúnak, hogy alakulhasson Önök között valamiféle kapcsolat.
Kívánom, hogy mielőbb sikerrel járjon!

Üdvözlettel:
2018-04-14 16:20:46
Kamaszkori problémák
A párom 44 éves és nagyon sokat van a facebukon és sokat használja a messendzset engem ez nagyon bosszant aza problémám ezzel hogy úgyveszem észre mintha titkolózna ha kérdezem monbja hogy kollégájával beszél ami engem úgy sem érdekel ha kérem hogy megnézhetem e akkor nem mutatja meg.Nemtudom hogy normálus dolog e a részemről hogy ennyire érdekel?Mert ebből van a vita köztünk.Én bízom benne hogy nincs más a dologban csak bizonyságot szeretnék.Mit tehetek?Várom megtistelő válaszát!Köszönettel István!
Kedves István!

Köszönjük levelét!

Mindenképpen érdemes lenne a párjával arról elbeszélgetnie, hogy ő mennyire elégedett a kapcsolatukkal, s mi az, amin szeretne, ha változtatnának, vagy hogyan tölthetnének együtt több időt meghittebben. Vajon ezek az igényei milyen összefüggésben lehetnek az ő titkolózásával kapcsolatban? Arról nem írt, hogy mióta vannak együtt, mióta tapasztalja ezt a problémát, volt-e korábban törés a kapcsolatunkban.
Fontos, hogy őszintén tudjanak egymással beszélni a problémákról!

Érdemes lenne az alábbi blogbejegyzéseinket elolvasnia, sok hasznos információt talál bennük:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mit-csinaljak-ha-a-baratom-nem-foglalkozik-velem
https://www.onlinepszichologus.net/blog/parkapcsolati-problemak-pszichologus-szemmel

Üdvözlettel:
2018-04-15 09:31:25
Internet függőség
Üdvözletem!

Nekem olyan problémám van hogy egy éve a munkahelyemre került egy nagyon kedves hölgy és főnök beosztott viszonyba (ő a főnök én a beosztott). A hölgy idősebb is nálam. Kezdetben mivel nem volt teljesen tisztában a dolgokkal felajánlottam a segítségemet neki amit el is fogadott. Később már mindig kérte a segítségem és mindig együtt dolgoztunk. Külföldön dolgozott egy évig és miután visszatért a megszokott beosztásából helyezték át hozzánk és sokszor úgy érezte hogy nem fogadják el az emberek az új helyén és örül hogy láthat egy barátságos arcot célozva rám. Ez nagyon jól esett hogy bízik bennem. Közel kerültünk egymáshoz és jó barátság alakult ki köztünk, megosztottuk egymással a dolgainkat illetve hülyéskedtünk is egymással ami sokszor szexuális irányultságú volt. Egy idő után megjegyezte hogy ne lépjük át a határt. Ő vált éppen nekem pedig volt egy kezdődő kapcsolatom így nem is gondoltam semmi komolyra vele szemben. Egy buli után amikor elment az utolsó vonatom is ő felajánlotta, hogy alhatok nála amint kiléptünk a szórakozóhelyről szinte rögtön mondta hogy ne bonyolítsuk az életünket azzal hogy csináljuk. Én egy kedves gesztusnak éltem meg hogy befogadott éjszakára amivel nem is akartam visszaélni. Normális volt a kapcsolatunk továbbra is. Október november környékén amikor pajzánul viccelődtünk egymással megjegyeztem hogy miért is nem akarjuk komolyra fordítani a dolgot. Erre azt felelte hogy az anyám lehetne és nem lenne helyes. Viszont azt is mondta hogy a barátnője már kérdezte tőle hogy miért nem jön össze velem. Minden ment a maga medrében amikor is decemberben szakítottam az akkori barátnőmmel a hölgynek pedig nem volt senkije.
Munkám miatt sokszor pár hetekre el kell mennem más helyekre dolgozni. Egyik ilyen távol lét után amikor bementem dolgozni a hölgy meglepően távolságtartó volt velem. Van ilyen nála hogy egy kicsit eltávolodik másoktól és nem lehet hozzászólni és ő se szól senkihez de pár nap alatt el is múlt ez nála. Viszont most rám neheztelt mert mindenkivel beszélgetett ugyanúgy csak velem nem. Érdeklődtem hogy mi a baj és csak annyit hogy hagyjam békén pár napig. Így is tettem de nem nagyon nyílt meg továbbra sem. Aztán karácsony előtt volt egy munkahelyi buli ahol elkezdtünk inni és ezzel együtt oldódott a hangulat is. A hölgy egyre közvetlenebb lett velem és végül ismét rákérdeztem hogy miért nem beszél velem. Elmondta hogy a férjére emlékeztettem mert ő is mindig mindent tudni akart róla mindig ott akart lenni mellette és ezt kicsit fullasztónak érzi. Majd kitért rá hogy azért nem akar velem összejönni mert tart attól hogy szó nélkül elhagynám egy fiatalabb lányért mindezt könnyes szemmel. Örültem hogy megtudtuk beszélni a dolgokat és jól telt az este. A mosolyszünet idején amikor tudtuk már hogy lesz ez a buli megmondta hogy most nem akarja hogy ott aludjak nála. Végül mivel egy másik kollégámnak is elment az utolsó vonata így befogadott mindkettőnket. Másnap megírtam neki hogy ha ő is úgy gondolja én kész vagyok vele egy kapcsolatra. Ő az válaszolta hogy ez nem helyes. De én elkezdtem hajtani rá. A válasza mindig a korkülönbség volt amit gondolom azért hozott fel mindig amit a bulin mondott nekem de engem nem érdekelt a kora. Közben érdeklődött aziránt hogy hogyan is képzelem el vele a kapcsolatot. Megjegyzem hogy továbbra jó viszonyban voltunk bár a szexuális jellegű poénkodásokból kicsit vissza vettünk. Így ment ez márciusig amikor egyik nap a munkahelyen megkérdezte hogy húsvétkor melyik nap akarok dolgozni (nálunk minden nap munka van hétvége és ünnepnap is) Vasárnap vagy hétfő. Mondtam ha lehet akkor hétfő de bejövök szívesen vasárnap is. Azt mondta hogy nem csak az egyik nap jöhetek. Én úgy gondolom normálisan megkérdeztem tőle hogy miért nem jöhetek be mindkét nap. Erre azt válaszolta hogy mert nem. Megjegyeztem hogy más is van aki két napot dolgozik de mondtam rendben. Erre behívatott az irodájába és közölte velem hogy hogy beszélhetek így vele és innentől kezdve nem hajlandó velem munkán kívül bármiről is beszélni. Azóta próbálom felidézni magamban a történteket hogy valóban kiabáltam vele de teljesen homályos az ami akkor történt, de igazat adok neki. Próbáltam beszélni vele de tényleg nem akar beszélni velem. Az egyik nap közölte hogy ne csodálkozzak hogy nem akar beszélni velem hiszen kiabáltam vele illetve leromboltam azt amit ő egy év alatt elért. Most megint távol leszek két hétig és mielőtt elmentem volna közöltem vele hogy sajnálom és tudattam vele hogy nagyon bánt a dolog és hogy utálom magam azért amit tettem. Ő kedvesen végig hallgatta majd annyit mondott hogy azért vigyázzak magamra. Ez már két hete történt de szörnyen érzem magam miatta és folyamatosan az ominózus napra tudok csak gondolni és arra hogy soha nem fog megbocsájtani és én se tudok magamnak. Most mit csináljak?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Mivel ez a hölgy ennyire távolságtartó Önnel, érdemes időt adni ennek a helyzetnek, hogy idővel sikerül-e jobb munkatársi kapcsolatot kialakítania vele. Jelenleg ha jól értem minden egyes próbálkozás csak megnehezíti az Önök kapcsolatát.
Arról nem ír, hogy Önnek milyen tulajdonságai miatt tetszett meg ez a hölgy, miért vonzódik hozzá ennyire, s miért is ilyen nehéz elengednie a vele való párkapcsolati lehetőséget.

Érdemes lenne végiggondolnia, hogy milyen típusú nők tetszenek Önnek, s mi gátolja abban, hogy jelenleg ismerkedjen más nőkkel. A pártaláláson kívül még milyen céljai vannak a jelenben?

Ismerkedés témájában az alábbi blogbejegyzésüket ajánljuk, amikben hasznos információkat találhat:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/ismerkedjunk-online
https://www.onlinepszichologus.net/blog/szerelmes-vagyok-de-o-nem-szeret-mit-tegyek

Amennyiben hosszabb távon is nyomasztják ezek a gondolatok, szívesen állunk kollégáimmal online konzultáció keretén belül a segítségére, hogy átbeszéljük a gondjait.
Szakembereink profilja az alábbi oldalon található:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:
2018-04-15 12:18:55
Párkapcsolati problémák
Kedves Pszichológus Hölgy/Úr!
Két és fél éve kórházban dolgozó, szóval szinte pályakezdő gyógytornász vagyok. A hivatásomat nagyon szeretem, nagy lelkesedéssel gyógyítottam a betegeimet...egészen körülbelül fél évvel ezelőttig. Ugyan azt a főiskolából kikerülve is tudtam, hogy nem a kórház és a fekvőbeteg osztály az én igazi közegem, úgy voltam vele, hogy tapasztalatot úgyis szereznem kell, más lehetőségem ebben a régióban ahol lakom nem igazán van, pár évet meg kibírok itt is. Időközben elkezdtem csoportos fitness órákat és jógaórákat tartani, ami iránt a mai napig igazán lelkesedek. Ezek a délutáni munkák eddig kompenzálták a kórházzal szembeni rossz érzéseimet, de úgy érzem, később ez sem lesz elég. Reggel energikusan, kipihenten éberek, a munkahelyemre beérve ólmos fáradtság lesz úrrá rajtam. A kollégáimat eléggé kedvelem, viszont a munkámban abszolút motiválatlan lettem, és attól félek, be kell látnom, lassan az empátia hiányában is vagyok a betegek felé. Pár hónappal ezelőtt mindenféle apró testi betegségek értek utól, egyikből a másikba esem, megfázás, felfázás, kis derékfájás, kötőhártyagyulladás és ehhez hasonlók. Hozzáteszem, kb 5 éve semmi ilyesmit nem kapok el... A párommal nagyon jó kapcsolatban élek, mindenben támogat, szerintem ezért tartottam ki eddig. Hamarosan (pár hónap-egy év) egy olyan régióba szeretnénk költözni, ahol az én szempontomból kedvezőbbek a munkahelyi lehetőségek. A gyógytornász szakmát a hivatásomnak tekintem, viszont be kell látnom, a jelenlegi körülmények felőrölnek. Nap mint nap találkozom a halállal. Sokszor úgy érzem a betegek nem érzik, hogy mi értük vagyunk, nyűgnek tekintik a tornát, a kezeléseket. Ezt akkor is így gondoltam, mikor még teljes lelkesedéssel gyógyítottam. De a szívemet-lelkemet beletettem a kezelésekbe, gondoltam, lehet, hogy ők feladnák, de ki biztatná őket, ha nem én. Szerintem az ehhez hasonló segítő szakmák csak így működnek. Lehetséges, hogy ennyire a pályafutás kezdetén burnout alakuljon ki?
Úgy gondolom, sok mindent elkövettem, hogy a jelenlegi állapotot megelőzzem: heti többször sportolok, jógázok, szinte mindennap relaxálok, a problémáimat megbeszélem a barátaimmal, szeretteimmel, szabadságot vettem ki, elutaztam....Őszintén szólva, kissé szégyellem is magam, tudom, hogy más évtizedeket lehúz fekvőbeteg osztályokon és a mai napig vidáman, energikusan megy be a munkahelyére, de tehetetlennek érzem most magam. Egyelőre azt hiszem, a munkahely váltás lesz az igazi problémamegoldás, viszont addig még itt kell dolgoznom. Kifogytam az ötletekből, hogyan tehetném könnyebbé a váltás előtti hónapokat, vagy hogyan szerezhetném vissza a lelkesedést. Ebben kérném a segítségét! El vagyok keseredve, mert egyre inkább nehezemre esik reggelente bemenni és segíteni az embereken. Elnézést a hosszú történetemért! Válaszát és segítségét előre is nagyon köszönöm!
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Mivel 2,5 éve dolgozik a szakmában (ez még hosszú időtartamnak nem mondható), úgy gondolom, hogy nem a kiégés, hanem a motiválatlanság lehet a domináló ok ezeknél a tüneteknél, azaz nem lát a jelenlegi munkahelyén olyan előrelépési lehetőséget, ami teljesítésben, érzelmi feltöltődésben, megbecsülésben, vagy anyagilag jelentős lenne.

Azt gondolom, hogy érdemes lenne a munkahely váltásig kicsit még változatosabbá tenni az életét, akár tanfolyam vagy programok révén, hogy a nap végén pozitív élmény érje.

Az alábbi blogbejegyzésünkben tanácsokat is olvashat, hogy a munkaidőnket milyen technikákkal, módszerekkel lehetne "elviselhetőbbé" tenni, ezek alulmotiváltság esetén is hasznosak:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/munkahelyunk-mint-legfobb-stresszforrasunk
https://www.onlinepszichologus.net/blog/munka--es-eletkedv-vesztetten-avagy-a-burnout-szindromarol
https://www.onlinepszichologus.net/blog/kiut-a-kiegesbol-burnout

Szükség esetén további online konzultációban is segíthetünk kolléganőimmel együtt!

Üdvözlettel:
2018-04-15 19:08:04
Kiégés
Tisztelt Doktornő!
Olyan problémával fordulnák most önhöz, hogy 5 nappal ezelőtt elhagyott a párom. Nem megszokott szakítás volt hiszen az egyik percben még teljesen normálisan telefonon beszélgettünk majd pár perc elteltével küldött egy üzenetet, hogy ennek vége. A ruháimat és egyéb dolgokat elhozta és a sajátját pedig elvitte. Az egész 8 hónapig tartott és az egész úgy volt megoldva hogy egyik héten az én családomnál voltunk másik héten pedig náluk. Teljesen jól elvoltunk hihetetlenül szerettem és szeretem is. És azt gondoltam,hogy ő is engem. Veszekedtünk néha voltak komolyabb viták is azonban azt hittem, hogy azok megoldódtak. Megtaláltam magamban a hibát és szeretnék változtatni mert nagyon indulatos voltam és túlságosan irányítani akartam őt. Nem tudok beletörődni a helyzetbe és nem tudom elfogadni hogy ő nem lesz többé. Szeretnék pszichiáterhez járni hogy meg tudjak változni. Viszont ön szerint van még rá esély, hogy vissza tudom hódítani őt? Beszélgetünk találkozunk és tagadja hogy nem érez semmit viszont én látom rajta, hogy csak el akarja nyomni magában ezt az egészet. Mit tanácsol mit kéne tennem. Úgy érzem hogy minden értelmét vesztette és , hogy nincs többé semmim. Nem szeretném tovább folytatni az életem nélküle számomra tényleg ő az igazi. Az öngyilkosságon is gondolkodtam már és nem sok dolog tart vissza tőle. Hiányzik rettentően. És tudom hogy én rontottam el ,de szeretném neki bizonyítani, hogy ez működhet hisz teljesen kiegészítettük egymást. Hogy érhetném el, hogy újra hiányolni kezdjen és hogy egy újabb esélyt adjon nekem ?
Tisztelettel Diana!
Kedves Diana!
A visszahódításra nem tudok tanácsot adni, de ha változtatni szeretne önmagán, pszichoterapeutát érdemes felkeresnie.
üdvözlettel:
2018-04-15 13:03:57
Párkapcsolati problémák
Nem csak az oktatótól tartok. Főnöktől is például. az ilyen vezető, irányító személyektől tartok. Ha leszidnának rossz érzéseim lennének sokáig és gyanakodva mennék autót vezetni, jön a gondolat hogy az oktatók összebeszélnének a hátam mögött és direkt szivatnának stb. mondjuk akkor sulit váltanék. De maga az érzés ha ezek bekövetkeznének, az égés, hogy ki vagyok nézve.
Nem szeretem ha kérdőre vonnak. ilyenkor általában hazudozok. egyáltalán miért kéne kérdőre vonnia bárkinek?
Ezek miatt kerülöm a felelősséget is.
Ismerem a jogaimat de mégis tartok. Már hete halogatom a váltást.
Amúgy a hibázástól is tartok, eléggé égek belül olyankor.
szóval ennyi félelem van ebben az egy dologban.
Biztos gyerekként sokszor leszidtak.
Ahogy korábban írtam pszichológiai tanácsadás vagy önismereti terápia segíthet. Üdvözlettel
2018-04-15 00:05:47
Félelmek, szorongások
Tisztelt Pszichológus!
Olyan problémám van, hogy nagyon alacsony az önbecsülésem/önbizalmam. Tudna olyan gyakorlatokat amik valójában hasznosak arra, hogy legyen? Keresgettem a neten, de nemigazán segített egysem.
Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Őszintén szólva én személy szerint nem hiszek gyakorlatok hatékonyságában. Persze ez nem zárja ki, hogy segíthetnek. Vannak önbizalom erősítésről szóló, ún. önsegítő könyvek. Ezeket keresse, ha gondolja. Én hatékonynak a pszichoterápiát tartom az önbizalom növelés szempontjából.
üdvözlettel:
2018-04-14 10:36:18
Önbizalomhiány
Félek autóvezetés oktatót váltani, mert félek, hogy bántani fog a jelenlegi ha mondom neki, hogy váltok. Tudom nagyon fura, de akkor is félek hogyha felhívom, le fog szidni és kérdőre von. Miért félek ettől?
Ezzel mit lehet kezdeni?
Ilyenek miatt nem haladok.
Kedves Kérdező!
Esetleg mástól is fél (úgy értem személytől)? Vagy kifejezetten az oktató vált ki félelmet? Vagy azok, akiktől szidásra számít? Joga van váltani, de hasznos lenne megérteni persze a félelme okát. Pszichológust érdemes felkeresni.
üdvözlettel:
2018-04-14 15:46:02
Félelmek, szorongások
Kedves pszichológusnő!
Tavaly nyáron megismerkedtem egy férfival, akivel az első perctől kezdve megvolt a közös vonzalom. Elkezdtünk találkozgatni, közös programok, bemutatott a barátainak, de mégsem lett belőle kapcsolat, mindig azt mondta, hogy valami hiányzik. Aztán az első szexuális együttlétet követő nap elmondta, hogy a legjobb barátnője a lelki társa, aki bár 400km-re él, és vőlegénye van, kölcsönösen szeretik egymást, de nincs meg a bizalom ezért nem jönnek össze. Ezen kiakadtam és megakartam szakítani vele a kapcsolatot, de nem engedte. Azon a héten újra elhívott találkozni, majd 2 napra rá elment a nőhöz. Mikor jött haza megkérdeztem, hogy mi volt, ő azt mondta semmi majd onnantól kezdve megváltozott a viselkedése velem szembe és mégis összejöttünk. 3 hétig nagyon boldog voltam, aztán megkérdeztem, hogy mi változott, azt mondta, hogy semmi és, bevallotta, hogy csók volt, de csalódott a csajban és „szakított” vele. Onnantól kezdve a bizalom megrendült és nem volt olyan nap, hogy ne veszekedjünk. A lány folyton irogatott neki én nem bírtam, többször próbáltam szakítani, de mondta, hogy nem tud elengedni. Bár mondta, hogy még nem szerelmes, de, hogy ő nehezen enged közel magához bárkit is, de ilyen érzéseket még senki nem váltott ki belőle.Aztán kiderült, hogy a lány rá akart mászni, miközben tudta, hogy együtt vagyunk, betelt a pohár és elmondtam mindent a vőlegényének. A párom kidobott és mondta, hogyha ezt nem csinálom minden jó lenne. 2 hétig még beszélgettünk mindig mondta, hogy ez a kapcsolat más volt, mindig ez van, ha valakit közel enged magához, stb. Mindent megtettem volna, hogy kibéküljünk, de nem engedett és 2 hétre rá összejött egy másik nővel, 1 hónap múlva pedig ő volt már élete szerelme. Nekem azt mondta, hogy csak szórakozott velem és nem is igaz a viszony, csak azért találta ki, hogy ne legyünk együtt, mindennek lehordott, hogy fel sem érhetek a barátnőjéhez és sorolhatnám. Még a barátaival is megutáltatott. Én teljesen összetörtem, az önbizalmam a nulla alá ment. Pszichológiát tanulok, úgy éreztem, hogy nagyon jó emberismerő vagyok, tényleg mindig átláttam mindenki szándékán. Most úgy érzem, hogy az összes hitem elszállt magamból, nem tudom mikor tudok megbízni legközelebb egy férfiban. Azóta nem is tudtam kapcsolatot létesíteni senkivel. Már elkezdtem egy pszichoterápiát, hogy feldolgozzam ezt az egészet, de még mindig a padlón vagyok. Ön hogy látja? Hogy tudnék ezen túllenni? Mit javasol?
Válaszát előre is köszönöm!
Minden jót!
Kedves Kérdező!
Nagyon jó úton jár, folytassa a pszichoterápiát. Lassan majd megjön az eredmény. A pszichoterápia nem azonnal "hat". Hónapok kellenek a változáshoz. Beszéljen terapeutájának a kétségeiről. Valami miatt most máshol is keresi a segítséget. Ezt érdemes vele megbeszélni.
üdvözlettel:
2018-04-14 18:18:19
Párkapcsolati problémák
Jó estèt , azal a problèmával szeretnèk önhöz fordulni párom kin dolgozik már nagyon règ hazas èletet èlünk ès gyermekeink vannak 2fiu de, sajnos folyton veszekszunk mert távol van , tudom csak a jővőnket szeretnè alapozni hogy könyebb legyen a gyerekeknek de, èn sajnos nem birom fiattal vagyok 20 èves 3 ève dolgozgat igy távol. Sokat idegeskedek es elfelelytek enni ! Ha ithol van hizok ha nincs ithol akkor pedig le fogyok utolag 35kg voltak , sokat egyedül vagyok ès nem tudom senkinek mèg a párom nak semm elmondani pontosan mi bajom van ! Nagyon szeretem pedig , ès őt is meg èrtem de ugy èrzem engem nem èrt meg senki !
Kedves Kérdező!
Barátai vannak? Rokonai, vagy más bizalmasa, akivel tudna beszélgetni? Természetes, hogy hiányzik önnek a párja. Min idegeskedik? Azt nem írja. Sokszor nehéz lehet megfogalmazni talán az érzéseit. Ha van rá lehetősége, városban él, akkor pszichiátriai szakrendelő pszichológusa ingyen tudja önt lelkileg támogatni. Érdemes igénybe venni.
üdvözlettel:
2018-04-14 20:56:40
Félelmek, szorongások
Jó estét!
Olyan kérdésem lenne,hogy a párom 5 éves kislánya egy ideje a halálról álmodik,majdnem mindig meghal valaki benne. Egyszer volt egy vérző macska is. Ezek mitől lehetnek?
Válaszát előre is köszönöm
Üdvözlettel: Bacsa Renáta
Kedves Renáta!
Ilyen módon nem tudunk álmot fejteni. Ebben az életkorban a halállal való foglalkozás természetes. Ha aggodalmuk van, gyermekpszichológushoz érdemes fordulni. Honlapunkon Filep Orsolyát ajánlom.
üdvözlettel:
2018-04-14 21:34:10
Alvászavarok
Miért jó pszichológushoz járni?
nagyon foglalkoztat ez a kérdés. kérek szépen választ.
Van egy problémája az embernek azt csak ő maga tudja megoldani nem? abban meg tud kérdezni akárkit.
Ha meg konkrét pszichés betegsége van az nem fog meggyógyulni a beszélgetéstől szerintem. nem tudom elképzelni.
elmegyek pszichológushoz mert mondjuk például generalizált szorongásom, bipoláris depresszióm, vagy ptsd-m van. előtte már tájékozódtam a problémámról. megvannak az összefüggések. Tudom hogy mi van mégis fóbiám van, mert automatikusan aktiválódik a szorongás. Az agyi idegpályáim már olyanok. az amygdala, hippocampus stb. azt már csak az idő gyógyítja meg szerintem. sőt ez összetettebb mert a személyiség is ott van. gyerekkori traumák, tudatalatti.
Egy ilyen ember jár mondjuk 1 évet ilyen terápiára és a beszélgetés meg fogja gyógyítani örökre? vagy csak elviselhetővé,élhetővé teszi az állapotát?
Mondjuk van többféle terápia. emdr, neurofeedback, hipnozis.
Én a beszélgetéses sima pszichológusra gondoltam. szóval ez gyógyítás vagy sem?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

A pszichoterápiás munkáról bővebben az alábbi bejegyzésünkben olvashat:
https://www.onlinepszichologus.net/pszichoterapia.html

Fontos, hogy a kliensnek is legyen motivációja, képes legyen együttműködni a szakemberrel, s tudjon őszintén beszélni az életéről. A tünetek lelki hátterének a felderítése s megértése (önismereti folyamatok mélyülése) elengedhetetlen a gyógyulási folyamatok beindulásában (ami a tünetek csökkenésében nyilvánul meg). A tünetmentes időszakot egy megterheltebb élethelyzetben követheti a betegség újbóli megjelenése, ilyenkor ismét érdemes felvenni a kapcsolatot a szakemberrel.

Üdvözlettel:
2018-04-13 18:21:45
Egyéb
Üdvözlöm Dr.Úr!
A lányomról van szó, aki most 18 éves, és van egy nagy lelki problémája, (vagy elmebeli, nem tudom....) Az édesanyámmal volt kis korában, de sajnos anyum olyan személyiség, hogy aki vele lakik, az menekülne. Nagyon negatív személy, és rossz hatással van arra, akivel együtt lakik. A lányomban annyira bele ivódott az, hogy még véletlenül se hasonlítson rá, hogy majdnem bármiben, amibe bele kezd, állandóan azt kérdi, hogy: 'Ugye nem hasonlítok rá?'. A baj az, hogy ha Én nem vagyok vele, egyszerűen le van blokkolva. Folyton úgy érzi, hogy ha valamiben bele kezd, akkor biztos, hogy a nagyanyja befolyásolta. Őszintén már nem tudom, hogy mit tegyek. Ja és ehhez még hozzá jön az is, hogy mindent kétszer akar csinálni. Nem biztos abban, hogy először az jó volt-e?
Kérem ha tud tanácsot adni, hogy mi tévő legyek.
Előre is nagyon köszönöm '
Tisztelettel Enikő
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne a helyi pszichiátriai gondozót felkeresnie a lányát elkísérve, hogy beszámolhassanak a tünetekről. A pszichiáter orvos meg tudná vizsgálni egy részletesebb pszichiátriai interjú keretében őt, hogy van-e pszichés betegsége vagy kizárható-e, hogy lenne. Az Önök megnyugtatása érdekében ezt javaslom.

Üdvözlettel:
2018-04-13 17:29:54
Félelmek, szorongások
Tisztelt Pszichológusok, hölgyek, urak!

Gyakran gyötörnek rémálmok. Az életem jelen pillanatban amennyire csak lehet stressz mentes, tehát ehhez a tényhez nem tudom kötni a lidérceimet.
Viszont az elmúlt éjszaka össze vesztem a párommal egy jelentéktelen dolgon, viszont a végletekig elvittek az érzések mind a kettőnket.
Az éjszakai álmom viszont nagyon felkavaró volt, és még jelen pillanatban is zavar:

Egy elhagyatott telepen tartózkodtam két ismeretlennel, akikkel álmomban szoros kapcsolat kötött össze, viszont vissza gondolva az arcukra, nem tudom kihez kötni őket.
Vihar volt és villámcsapások, mennydörgés. El kellett bújni, mert nagyon nagy veszélyben voltunk. Nem láttam szinte semmit, csak éppen amikor villámlott ( szeretném hozzá tenni, hogy az éjjel zivatar volt mennydörgéssel, talán ez végett szerepelt ez az időjárás is a tudatalattimban). Hatalmas panelházak között futkostunk. És amikor sikerült elbújni egy lakásban, jött egy idegen, aki az egyik álombéli “barátom” édesapja volt, és bizonyára rossz ember lehetett, hiszen megkötöztük, színes szalagokkal (rózsaszín, lila) es hajgumit is tekertem a kezére, de a lábait nem kötöttük meg, és amikor felállt, átváltozott egy barna, kedves arcú kutyává, és a telepről átugrott a helyszín a saját házunk kertjébe.
Hát szó ami szó, agyon kellett csapnom, mert tudtam, hogy rossz, de hiába ütöttem, nem pusztult el. Hallottam a gondolatait, mintha beszélt volna, bújt hozzám, én pedig néztem a szemébe, és sajnáltam. Könyörgött, hogy már ne tegyem, de akkor az az érzés kapott el, hogy meg kell tennem, mert már szenved, és fájdalmai vannak.

Amikor felkeltem csak ziháltam, és már nem tudtam vissza aludni.

Vajon mihez köthető az állatkínzás és a rossz idegen?
Kedves Kérdező!
Az álmok a személytől külön nem választhatóak. A pszichológiában nincs ún. álmoskönyv. Pszichoterápiás kereteken belül egyes módszerek foglalkoznak álmokkal, pl. analitikusan orientált pszichoterápiák, pl. ún. DREAM terápia, stb. Ha visszatérő, vagy felzaklató álmai vannak, érdemes olyan pszichoterapeutát felkeresni, aki az álmokkal is dolgozik a terápiában.
üdvözlettel:
2018-04-13 11:07:46
Egyéb
Kedves pszichológusok.
Én írtam a kérdést az elégedetlenségről és szégyenről. Szerintem tudom honnan ered, apám és úgy az egész apai ágon sikeres emberek vannak orvosok például, apám meg élsportoló volt és vállakozó de már nyugdíjas, ő is eléggé "nárcisztikus". Imád szerepelni és egész nap magáról beszél közösségben. és nem bírja ha ellent mondanak neki.
A családban is mindig a teljesítményről mentek a beszélgetések a családi összejöveteleken, a perfekcionizmus.
Én sokáig nem voltam ilyen, pont az ellenkezője, de szeretnék már felnőni magamhoz és az elismerés űzése is hajt. Ha bebizonyosodna hogy nárci vagyok annak nagyon örülnék, nagyon méltóságteljes.
Ha elmegyek a főorvos pszichiáterhez, ő beutal pszichológushoz, akivel tudunk együtt dolgozni magamon? hm jó ötlet. Ugye ez arról szól, hogy a belső erőforrásokat kiaknázzuk.
Gyógyszerrel én nem mérgezem a szervezetemet, viszont egy lágy és tartalmas beszélgetés mindig jól jön.
https://www.youtube.com/watch?v=2MSwZBF95Kc
Minden jót kívánok!
üdvözlettel:
2018-04-13 21:08:20
Önismeret
Tisztelt Szakértő!
A 17 éves lányomról van szó aki, pszichológusa szerint, generalizált szorongással küzd; nagyon sokszor van depressziós periódusa.
Jelenleg az iskola 11. osztályát is abbahagytuk, azzal, hogy szeptembertől folytatja majd távoktatásos módszerrel, mert nem mer közösségbe menni.
Egy éve vált tarthatatlanná a helyzetünk, már akkor sem tudott bejárni az iskolába, de a 10. osztályt magántanuló üzemmódban mégiscsak sikerült befejezni. Antidepresszánsokkal (pszichiáter segítségével) is próbálkoztunk, de az ezzel járó tünetek csak fokozták a félelmét, szédülését. Így nem tudtuk két hónapnál tovább szedni, és két hónapa alatt nem volt semmiféle javulás.
A fő problémánk , ami miatt írok, tulajdonképpen az, hogy nem képes belátni, hogy a problémáit a generalizált szorongás okozza. Állandóan szédülésre és gyengeségre panaszkodik és az ágyban fekszik, mert ő nem érzi jól magát. Ő egy gyógyszerre vár amitől hirtelen visszakapja a régi Önmagát. A heti találkozások a pszichológussal - mi szülők úgy érezzük - már nem igazán juttatnak előrébb. Mindenféle relaxációs jellegű ajánlást határozottan visszautasít. Mit lehetne még tenni ? Feleségemmel már végképp kimerültünk, és ötletünk sincs mivel lehetne elérni azt, hogy tudatába kerüljön annak, hogy ebből a betegségből fokozatosan lehet kilépni, de ahhoz azt akarni kell.
Mivel az SSRI-ik 2 hónapos szedésére semmiféle jobbulási jelet nem mutatott, volna-e értelme szerotonin visszavétel fokozóval próbálkozni (Aneptinex) ?
Válaszukat nagyon köszönöm.
Tisztelettel
Kis Sándor / Budapest/
Kedves Sándor!
Megértem aggodalmukat, tehetetlenség érzésüket, nagyon együtt vannak a problémában, többes szám első személyben fogalmazza meg lánya problémáit. Mennyire tud ő önállósodni? Fontos lenne. Munkacsoportunkban nincs pszichiáter, így gyógyszerrel kapcsolatosan nem tudunk felvilágosítást adni. A pszichológus által alkalmazott pszichoterápia pedig hosszabb időt vesz igénybe, mint ahogy egy antidepresszáns hat. Én azt javasolnám, hogy gyermekük pszichológusával konzultáljanak, ő mit javasol.
üdvözlettel:
2018-04-13 21:45:39
Félelmek, szorongások
Tisztelt Doktornő! Az a baj velem, hogy nem vág az eszem bizonyos helyzetekben. Nem tudok frappáns lenni, nem tudok valami jó mondatot rávágni a beszélgetésekben. Volt egy férfi aki nagyon tetszett nekem. Egyszer azt mondta nekem, hogy "majd egy csésze kávé mellett ezt elmesélem". Amire én azt feleltem, hogy: majd megbeszéljük. Mire ő félre billentette a fejét komoly arcot vágva, és utána többször ilyesmit nem mondott. Ennek több hónapja már, de mai napig ostorozom magam hogy elszalasztottam. Más, aki talpraesett, azt mondta volna, hogy "rendben, mikor?" és akkor már randi is lehetett volna. De én ezt nagyon elrontottam. A többi ilyen mondatára sem tudtam miket válaszolni. Azóta lett neki barátnője, akivel együtt is élnek. Nincs nap, hogy ne gondoljak rá, nagyon sokat sírok miatta, mert elszalasztottam őt. Szomorú is vagyok, féltékeny is vagyok. És bánom, hogy miért vagyok ilyen pancser. Ráadásul nem is tudtam megmutatni, hogy milyen vagyok, mert pirultam mellette, szótlan lettem, unalmas. Pedig nem ilyen vagyok, de biztos semmilyennek tart ezek alapján. Jó lenne őt elfelejteni, de semmi kedvem nincs másokkal ismerkedni, mert őt látom mindenhol, hozzá hasonlítok mindenkit, nem érdekel senki más. Nem akarom az életem elpazarolni, de magam alatt vagyok nagyon, a szívem szakad meg miatta, hogy ott volt az akit mindennél jobban akartam, és mással él, mert én elszúrtam. Néha már azt mondom, fel is köthetném magam, mert ennek így semmi értelme.
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Úgy gondolom, hogy ez a férfi nem volt elég egyértelmű Önnel kapcsolatban, hiszen csak célzást tett, amiből nem lehetett érteni, hogy ő egyáltalán szeretne-e valamit Öntől. Arról nem írt, hogy miért gondolja (a jelenben is), hogy ez a férfi lenne Önhöz való, miért vonzódik még mindig hozzá ennyire.

Érdemes lenne végiggondolnia, hogy milyen típusú férfiak tetszenek Önnek, s mi gátolja abban, hogy ismerkedjen más férfiakkal. A pártaláláson kívül még milyen céljai vannak a jelenben?

Ismerkedés témájában az alábbi blogbejegyzésüket ajánljuk, amikben hasznos információkat találhat:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/ismerkedjunk-online
https://www.onlinepszichologus.net/blog/szerelmes-vagyok-de-o-nem-szeret-mit-tegyek

A féltékenység témakörében is találhat cikket a honlapunkon:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/feltekenyseg-normalis-dolog-vagy-orultseg

Amennyiben hosszabb távon is nyomasztják ezek a gondolatok, szívesen állunk online konzultáció keretén belül a segítségére, hogy átbeszéljük a gondjait.
Szakembereink profilja az alábbi oldalon található:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:
2018-04-12 23:10:16
Önbizalomhiány
Elégedetlenség és szégyen érzésem van, és agresszív vagyok mert még nem értem el semmit, de teszek érte. Egy idő után megjelentek ezek és elkezdtem tenni a céljaimért.
Most ambíciózus vagyok, hogy behozzam a lemaradást.
Megjelent egyfajta önimádat, folyton nézegetem magam a tükörben,Istennek érzem magam. Aki teremti a saját világát.
Szeretném sikeres emberekkel körül venni magam, olyanná válni mint ők, úgy is öltözök. Ilyen méltóságteljesen viselkedek
Ez az állapot a fejlődés szolgálatába áll. Csak rettentően elégedetlen vagyok, és ez nem megy ám olyan gyorsan, hogy holnap már megvan, évtizedbe telik és annyira feszít belül, hogy muszáj mozgósítanom magam.
De olyan erős ez, hogy fizikailag is érzem.
Gyakran sírok is emiatt, hogy nem megy minden olyan könnyedén.
A szégyen akkor jön amikor esetleg kérdezik, hogy mit csinálok? és jönnek a hazugságok. Emiatt nem is keresek párt és nem nagyon járok sehová szórakozni, ismerkedni. Tudom, hogy a baráti, társas kapcsolatokban ennek nem kéne számítania, hogy ki mit csinál, de ez automatikus.
Ez a nárcizmus állapot segít, de zavar is.
Hogyan lehetne egyensúlyba hozni?
Kedves Kérdező!

Köszönjük a levelét!

Önismereti munkával lehetne csökkenteni a hangulati ingadozásait, illetve a mélyére ásni, hogy honnan fakadhatnak az erős ambiciózus - és a tökéletesség felé irányuló törekvései.
Az alábbi blogbejegyzésünk járja körül az Ön által említett témakört, amelyet érdemes elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-narcisztikus-szemelyisegzavarrol...-a-pszichologus-valaszol

Amennyiben szeretne a problémáján dolgozni, szeretettel várjuk a megkeresését! Szakembereink profilját az alábbi oldalon tekintheti meg:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek

Üdvözlettel:
2018-04-12 21:00:00
Egyéb
Csúfolnak a hangom miatt középiskolában. Mindig amikor megszólalok röhögnek és utánozzák. Amikor jönnek velem szembe akkor is eltorzított hangon köszönnek. CSHŐŐŐŐŐ
Máskor csak rám néznek és elkezdenek röhögni, "hé nézz már ide". én meg elvörösödök.
Próbáltam már elhülyéskedni, de nem hagyják abba.
Elkezdték páran, már a fél osztály röhög rajtam.
Nem reagálok rá de attól függetlenül csinálják.
Emiatt már nem merek kimenni felelni, jelentkezni se.
Kezdem azt hinni, hogy beszédhibás vagyok, pedig nem. Folyton felveszem hangfelvételre a hangom és nincs benne semmi olyan.
valamelyik mondta hogy fogyatékos vagyok és nem vagyok ide való, menjek kisegítőbe.
Minden évben pótvizsgával rugdossák át őket, csak azért vették fel őket mert van sporteredményük.
Van pár verbális agresszor és a baráti körük, kb a fél osztály.
3. éve ez megy.
Máskor meg azért csúfolnak mert "furán" futok.
Multkor azért röhögtek ki mert köhögtem.
Emlékszem hogy oviban is csúfoltak. Biztos látszik rajtam, hogy megsebzett vagyok.
A tanárok elsiklanak ez felett, őket is csúfolják, amelyik nem igazodik az igényeikhez és nem "jó arc". Sőt a tanárok között is van aki beszáll ebbe. az a jó arc. Olyan ez mint valami állatvilágbeli dominancia, van az alfa és az omega. Az alfa bánthat mindenkit de őt senki nem meri, az omegát mindenki.
Ezek az emberek máshogy nem tudnak kommunikálni csak csúfolással, és ordibálással, egymással is.
A héten be se mentem iskolába. Szerintem átmegyek másik intézménybe. Gyomorgörcsöm van reggelente, erősen ver a szívem ha az iskolára gondolok, egész nap az iskolai sérelmeken gondolkozok, fóbiám van attól a helytől, emberek között is szorongok.annyira érzékennyé váltam hogy mindent támadásnak veszek otthon is. Gyakran nagyon rondának látom magam, olyannak amilyeneket mondtak rám.
Ebben a helyzetben az a jó megoldás nem? vagy maradjak és verjem meg valahogy az "alfát"?
Pedig ez elvileg egy jó hírű iskola, belül meg....
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Ha úgy éli meg, hogy kezelhetetlen ez a helyzet az Ön számára s nem lehet mit tenni ennyi ember ellen, akkor érdemes elgondolkodnia az iskolaváltáson. Mivel ilyen sok sérelem érte, javasolt lenne vagy iskolapszichológussal vagy ifjúsági szakpszichológussal beszélnie, hogy testi tünetei is csillapodjanak.

Arról nem írt, hogy mi a probléma a hangjával, vagy hanglejtésével. Beszédtanárral is konzultálhatna erről, hogy lehet-e változtatni rajta.
Beszéljen szüleivel is ezekről a lehetőségekről!

Üdvözlettel:
2018-04-13 15:49:51
Munkahelyi, iskolai problémák
Kedves Doktornő!
A párommal 4 éve ismerjük egymást, nagyon jó a kapcsolatunk, úgy érzem ő a lelki társam. Tavaly nyár végén volt az esküvőnk, decemberben pedig megkezdtük a baba projektet, ami elsőre sikerült. Sajnos a 8. héten derült ki, hogy nincs szívműködés, pedig az előző vizsgálaton volt, azt mondták, hogy valamikor a 6. hét tájékán elhalt a baba. Megműtöttek és azt mondták, hogy egy ciklus elteltével újra próbálkozhatunk. Így is lett, egyből sikerült a második is, amit most, a 6. hét után spontán vetéléssel elvesztettünk. Milyen esetleges lelki oka lehet annak, hogy elveszítjük a babát? Nagyon szeretjük egymást, várjuk is ezt a babát, mégsem sikerül. Úgy érzem, hogy az elsőt is meggyászoltuk, elfogadtuk, hogy ez történt és reméltük, hogy legközelebb sikerül és mégsem. Persze nyilván testi oka is lehet, de kiváncsi lennék a lelki okokra. Nagyon köszönöm. Üdvözlettel: Niki
Kedves Niki!

Köszönjük levelét!

Megértem, hogy fél a történtek után, s mindennek szeretne utánajárni. Sajnos minden embernél más és más a háttér ok, így általános választ nem tudok adni. Én azt javaslom, hogy keressen fel egy perinatális szaktanácsadó pszichológust, akivel át lehetne beszélni a lelki hátterét a vetéléseknek az Ön élettörténete alapján. A googleba beírva több szakembert is találhat.

Üdvözlettel:
2018-04-12 16:01:13
Terhességgel, szüléssel kapcsolatos nehézségek
Tisztelt doktor! Kérdésem a következő.Február elején pánikbetegséget állapítottak meg nálam. A háziorvos 0,25mg-os frontint irt fel,és pszichológiai rendelést javasolt. A pszichiáter csak most hétfőn tudott fogadni.Március végére az állapotom jobb lett,már csak gyomoridegem volt,amit napi fél, vagy 2x fél szem frontinnal tudtam kezelni. Április 9-én a pszichiáter Rexetin tablettát írt fel,kérdésnek fél szemet.(10mg) esti bevétellel. Bevettem,de iszonyú hányingerem volt. Izaddok,de a hideg is ráz egyben,vacog hangosan a fogam. A frontin adagot 100-125mg ra kellett emelni( 3-4) részletben.Tegnap(kedd) már nem bírtam a Rexetint bevenni,mert enni sem tudtam,egy joghurt egész nap,és inni sem sokat tudtam. Most szerda van,és 0,5mg frontinnal kezdődik a nap,és így sem vagyok jól a rexetin mellékhatásai továbbra is maradtak,hányinger,vacogás,izzadás.stb.A doktornőt értesítettem,hogy nem tudom szedni a rexetint,ő azt mondta ha nem szedem,nem tud segíteni.Mit tegyek? Az orvos csak hetente 1napig van a helyi rendelőben,lehet-e esetleg a Telefont kisebb adagban elkezdenek? Köszönöm
Kedves Kérdező!

Sajnos a csapatunkban nem dolgozik orvos végzettségű szakember, mi mind bölcsészdiplomával rendelkezünk, gyógyszerezést nem tanultunk. Próbáljon meg személyesen is beszélni a kezelőorvosával a tapasztalt mellékhatásokról vagy az ottani rendelőben még érdeklődhet, hogy másik pszichiáter fogadná-e Önt (orvosváltásra gondolok, amennyiben más lehetőséget a leírtakon kívül nem tud a kezelőorvosa felajánlani).

Üdvözlettel:
2018-04-12 17:35:58
Egyéb
Miért kell embereket felruházni betegség nevekkel?
Ő nárcisztikus, ő antiszociális személyiségzavaros, ő agorafóbiás stb.
Minden ember más és más a személyisége és a problémái, más váltja ki az állapotot. Besorolják az embereket mint valami veszélyes deviánsokat.
Múltkor olvastam hogy mennyire gyalázzák a "nárcisztikusokat" "nárcisztikus visszaélés".
Kedves Levélíró!

Köszönjük észrevételét, sajnos mindenkinek egyedi betegségnevet nem adhatnak az orvosok (pl. Kiss Péter szindróma) a különböző előzmények, állapotok s reagálási módok ellenére, a szakkönyvekben megadott szempontok segítenek, hogy ki milyen csoportba kerülhet bele (s ennek alapján kapják a kezelést).

Üdvözlettel:
2018-04-12 12:45:12
Egyéb
Pszichológusnal ki e derulne hogy a gyerekmek igazat e mond vagy nem
Kedves Kérdező!

Hogy érti azt hogy nem mond igazad a gyermeke? Miről, milyen helyzetben? Miből feltételezi, hogy hazudik? Érdemes szem előtt tartanunk, hogy mindannyian máshogy látjuk a külvilágot és ítélkezés helyett megérteni egymás nézőpontját.

Üdvözlettel:
2018-04-11 17:10:35
Viselkedési problémák gyermekkorban
Ha valaki sokat bénázik, ügyetlenkedik azon hogyan lehet javítani? Miért van ez? kb olyan érzés lesz úrrá rajtam hogy egyedül nem tudom megoldani, de tényleg a legegyszerűbb dolgokat elrontom, mondják rakd oda én máshova rakom, lehet összefüggés? gyerekkoromban anyám mindent megcsinált helyettem, kiszolgált, elkényeztetett, gondolom ez az oka.
Nem tudok felfogni dolgokat többször elmagyarázzák, nem értem mert bonyolultan fogalmaz.
csak munkahelyen van így az ügyetlenkedés, vagy ami ilyen éles helyzet más helyzetben nem a magábéletben, pedig ez csak betanitott fizikai munka. mi lesz ha majd valami komolyabbat, felelősségteljesebbet végzek majd, ahol önállóan kell?
vagy valójában mindenki ilyen ügyetlenül végez dolgokat, bénázik, csak én csinálok ebből nagy ügyet?
Kedves Kérdező!

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne a helyi pszichiátriai gondozóba elmennie, s elmondani, hogy koncentrációs s figyelmi zavart észlel saját magán munka közben (itt a tüneteket s a példákat kellene említeni, amiket leírt). Ott tudnának pszichológiai első interjúval s vizsgálattal (többféle tesztfelvétellel) kideríteni, hogy mi állhat emögött (pl. szorongás- vagy hangulatzavar, vagy kognitív zavar). Saját megnyugtatása érdekében is javasolt kivizsgáltatni magát, hogy ne aggódjon a jövőbeli teljesítménye miatt.

Üdvözlettel:
2018-04-12 02:03:26
Munkahelyi, iskolai problémák

Kíváncsi további érdekességekre?

Iratkozzon fel hírlevelünkre!